Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-18 / 14. (3124.) szám

o

Át

FKawu i y ia.u HrtK fii Kjuaiá

í >áu>u4r io, bZ/pixiÁ.

Hrusovsky az erős kéz politikáját kívánja a magyar kisebbséggel

szemben

Ideálja: a román vasgárda - Megállapítja, hogy a magyar ellenzéki mozgalom erősen növekszik

Prága, január 1(1. Hrusovsky Igor, mint már röviden jelentettük, „Veszedelmes és buta politika" címen uszitó hangú vezércikket irt a Ceskó Slovóban a magyar kisebbség ellen. A cikk, mini: a csehszlovák intolerancia hurrá- politikusainak tipikus megnyilatkozása, megérdemli, hogy bővebben Foglalkozzunk vele. A nevezetes cikk, mely Benes lapjában, Be- nes leghívebb szlovák csatlósának a tollából jelent meg, a következőket mondja:

— Köztársaságunkban mintegy háromnegyed milliónyi magyarajku csehszlovák kisebbség van. Az ádlamfordulat után a budapesti propaganda a mi magyarajku polgántár- sirnk közt oly irányban dolgozott, hogy igyekezett meggyőzni őket, miszerint köztársaságunk nem tudja sokáig tartani magát, hogy lehetetlen földrajzi alakulat és hogy rövidesen visszaállítják a volt Magyarországot a maga régi határai közt és hogy ezért kötelességük bele nem törődni a dolgok jelen állásába és elutasítóan viselkedni államunkkal szemben. Azonban az évek múltak s a köztársaság tovább is fennállott, végül már maguk a magyarjaink is kételkedni kezdtek a budapesti jóslások voltában. Legalább is részleges kijózanodás következett be köztük s a magyarok bizonyos része elhatározta, hogy szakit az állam elleni negáció politikájával, sőt egyesek egyenesen a csehszlovák pártokba léptek be közülük. Nem túlozunk, amikor azt Miijük, hogy az utolsó parlamenti választáson legalább 35.000 magyar szavazat esett a csehszlovák államalkotó pártokra.

— Az utóbbi időben azonban fordulat állott be ebben a konszolidációs folyamaiban. Magyarjaink között újból erősen kezd hódi tani a revizionista mozgalom, melyet a külföldről dirigálnak ügyesen. Mi az oka annak, hooy a budapesti irredenta központok újból talajra találnak magyarjaink között? Ezzel szemben miért van az, hogy Romániában vagy Jugoszláviában, ahol ugyancsak tekintélyes számú magyar van s távolról sincsen annyi joguk, szabadságuk, mint a mieinknek nálunk, a magyarság a maga egészében igenlő álláspontra helyezkedik az említett államokkal szemben?

—■ Meg kell itt mondanunk, hogy a dolgok

ilyen állásáért magunk vagyunk a felelősek. Szlovenszkói politikánk, főleg a magyar kérdésben rendkívül veszedelmes és buta.

— Annak illusztrálására, miképpen tekintenek erre a politikára a tárgyilagos külföldi szemlélők, idézem egy Jászi iskolájába tartozó budapesti újságíró szavait, aki a napokban a következőket mondotta egy szlovák miniszternek: „Milyen politikát űztök?! Államotok kereteibe fölvettetek 800.000 magyart, adtatok nekik szabadságot, iskolát, demokráciát, amilyenről Magyarországon nem is álmodunk és most beengeditek hozzájuk az uszitó sajtót, szabad kezet adtok Budapestnek, hogy magyarjaitokat a csehszlovák állam ellen preparálja. Ezt a politikát én nem értem. “ Az idegennek igaza van. Amig például Romániában elemi erővel reagálnak az irredenta machinációkra és nagy tüntetések folynak a revízió ellen, addig nálunk a magyar sajtó a mi gyengeségünket kigunyolva és senki, semmi által nem akadályoztatva propagálja a revizió gondolatát. Elég például átolvasni a Prágában megjelenő Prágai Magyar Hírlapot,

melyet széles körben kolportálnak Szloven- szkón s amely napról-napra agitál a revizió mellett, kárörvendőn regisztrálja Hlinka és Rázus akcióit, nemkülönben, ha nézzük a prágai úgynevezett „jobb" publikum óriási naivitását, amikor lépre ül annak az urnák, aki himnuszokat közöl a magyarországi eseményekről, ezzel szemben ugyanakkor Csehszlovákiáról csak kellemetlen híreket közöl. A Prágai Magyar Hírlap agitációját az állam abszolúte nem zavarja, mert Prágában nincs arra alkalmas szerv, amely ezt szemmel tartaná és igy az irredenta útja teljesen szabad!

— Ez azonban mind nem elég. Nemrégiben létesült Szlovehszkón egy társaság, amely monopóliumot kapott á kormánytól arra, hogy nálunk kolportálhassa a budapesti magyar lapokat. A társaságban bizonyos Elzass ur, kolportázsszakértő szava az irányadó. Ez tisztán kereskedelmi társaság s magától értetődik, hogy már pusztán anyagi szempontból is érdeke, hogy mennél több magyar újság elkeljen Szlovenszkón. Mit tett azonban a mi kormányzatunk? A kereskedelmi társaságot egyúttal megbízta az általa kolportált sajtó cenzúrázásával! Nem kell tehát csodálkozni azon* hogy Szlovenszkón olyan budapesti lapok is terjednek* amilyen például a Magyarság, amely a legs értőbb cikkeket és híreket közli köztársaságunkról.

A továbbiakban Hrueovsky Vojtasák és Bub- nics püspököket támadja azért, hogy állítólag

meglátogatták Serédi magyar hercegprímást 6 kifogásolja, hogy nem az olmützi, vagy a prágai érsekhez mentek. Szerinte Magyarországra ilyen esetben vissza se engednék őket{!). Majd Hru- sovsky szószeTint a következőket írja:

— Ne csodálkozzunk tehát, ha az itteni magyarság gyöngeséget lát államunkban és nem hisz abban, hogy a csehszlovák köztársaság képes volna fönntartani magát. Az irredentisták agitációja igen könnyű: Azt színleli, hogy Prága egyáltalán nem helyez súlyt Szlovenszkóra, hogy Prága jobb szeretné határnak a Morva folyót, mint a Dunát, hogy tulajdonképpen nem is védekezik a revizió gondolata ellen és hogy most azért indította meg az adóbehajtási kampányt — nem a szükség parancsára, — hanem csak amiatt, hogy ha már belátható időn belül úgy is visszaadja Szlovenszkót Magyarországnak, akkor legalább még utoljára megsarcolja. lAz irredenta agitációja természetesen rámutat

arra, hogy a szlovákság romboló elem, látni ezt Hlinka, Tiso és Rázus akciójából, amely a nemzet és az állam kettősségére tör és mindezt Prága tűri, mert Szlovenszkó nem fekszik szivén és kész volna szabadulni tőle. Emellett ügyesen mutatnak arra, hogy Prága dicsőit! Hlinkát és Rázust, akik csak a perszonális unió mellett nyilatkoztak és cserben hagyja azokat, akik a maguk elvakultságában még mindig hisznek a csehszlovák egyesülésben!

— Ma igy gondolkozik már a mi magyarjaink és magyarónjaink nagy része.

— Van még egy maroknyi magyar aktivista, de azokat a mi buta (hlupa) politikánk hovatovább elidegeníti. Csak egy nemrégen történt esetet idézek, alaposan fényt dérit az egész dologra.

— A pozsonyi országos hivatal kulutrreferen- so bizonyos Bélláy, aki a köztársaság 14 éve alatt nem tartotta szükségesnek azt, hogy meg- magyarositott nevét visszaszlávositsa — azelőtt másképp hivták. — Ez az ur, mint kulturrefe- rens volt hivatva arra, 'hogy eldöntse a szlovenszkói magyar színház kérdését. Tanácskozásra hívta a magyarság képviselőit, de kizárólag azokat* akik államunkkal szemben elutasító álláspontot, foglalnak cl. Elutasította azon magyarok meghívását, akik velünk együttműködni kivannak. Egész sor hasonló eset van & így csak természetes, hogy a tisztességes magyarok látják, hogy hivatalaink nincsenek megértéssel irántuk és azt érzik, hogy azokat jutalmazzák nálunk, akik az államot és nemzetünket sértegetik.

— Az a politika, melyet államunk Szlovenszkón követ, ve&zélyes és -buta (hlupa), — fejezi be cikkét Hrusov&ky Igor.

*

A cikkre kevés a megjegyezni valónk. Nem kell kvalifikálni: saját maga kvalifikálja magát. Szóra se méltatnók, mert üres szófia az egész, (jó szlovák szóval: táranína)), de az ad neki több súlyt, hogy ez>t egy idősebb öregur írja, aki Benes külügyminiszter szócsöve gyanánt ismeretes. Hfu&ovsky nincs megelégedve a 'kisebbségellenes rezsimmel, a szive fáj,

Az uj magyar sajtófőnök első találkozása a magyar sajtó képviselőivel

Budapest, január 17. (Budapesti szerkesztőségünk telefodjeleinéee.) Ma dé’edőtt 11 órakor Memgele Ferenc dr. követségi tanácsos, a külügymiiniflzfcé- mum uj sajtófőnöke hivatalbajlépése alkalmából fogadta a budapesti lapok munkatársait. Az újságírókkal folytatott közvetlen diskurzus során az uj sajtófőnök kijelentette, hogy folytatni szándékozik elődjének, O&áky István grófnak e téren megkezdett munkáját és minden igyekezetével azon lesz, hogy az évezredes történetim! múlttal rendelkező Magyarországot miméi jobban megismerje a külföld. Ebből a coliból minden eszközzel eOö fogja segíteni főként á külföldi sajtó képviselőnek látogatását, akiknek Informálódás céljából mindenkor készségesen rendelkezésre éik A magyar 'igazságot és a magyar ólmiákanáBt bele kell kiáltanunk — ügymond — a nagyvilágba. Az igazság elől a Világ közvéleménye nem zárkózhatik el és annak előbb- utóbb érvényesülnie kell Én hiszek ebben és ezen haladásba vetett magyar hittel nyújtok kezet a magyar sajtó képviselőinek.

hogy csak Romániáiban, Kolozsvárott történnek a román vasgárda kezdeményezésére kisebbségellenes exoe&szusok* (amelyek nem is annyira a revizionizmusnak, mint inkább a román nemzet államalkotó tekintélyének ártottak), fáj neki, hogy a Prágai Magvar Hírlapot széles tömegekben olvassák és lapunkat nem kobozzák el minden nap, a legjobban fáj neki, hogy a miagyar ellenzéki tábor szemlátomást gyarapszik és az elszéditett ma- gyárok száma egyre fogy s kétségbeesésében emez összes bajok ellen egyetlenegy orvosságot ajánl: az erős kéz brutális politikáját. Hrusovsky ur téved, amikor azt hiszi, hogy a magyar ellenzék minden erőssége csak abban volna, hogy nem a balkáni metódusokat alkalmazzák vele szemben, amik HruSovskv urnák az ideáljai. Erősödésünk ellenzéki politikánk igazságainak, egyre erőteljesebb föl- ragyogásának köszönhető. Igazságaink egyre határozottabban törik át a közönyt, a hazugsághadjáratok blörfjeit s a Hrusovsky-féle ártó rosszakaratot.

Különben az egész Hru&ovsk^-reoept a leg- csattanósabb bizonyitéka annak, hogy az ellenünk használt éa*vek milyen gyönge lábakon járnak, mikor a kisebbség jogkövetelő igazságaival szemben Hruáov&k^ csak egy érvet ajánl: az öklöt, a vasöklőt.

Az ilyen politikai recept csehszlovák szempontból is beteg jelenség. Csak egészségben szegény emberek Almodnak politikai erőszakról. Az ilyen politikái hiwsterUtókkal egészséges politikai éraékkel bíró embarek nem szállhatnak vitába, az ilyen beteg politikusokat — gyógyítani kell

M vörös csillag lovagjai

Irta: VÉCSEY ZOLTÁN

(14)

— Meg fognak bocsátani, de még egyszer átvizsgáljuk mindnyájuk útlevelét. Egy veszedelmes ellenforradalmárt s kémet keresünk ugyanra, akinek vízumát a prágai szovjetmisszió adta.

— Tehát vége!... — zúgott föl Kurtban a döbbenet.

Most egyszerre éles hang hallatszott az utasok közül. Bereskovskij elvtárs szólalt meg:

— Fölösleges, elvtárs, hogy itt végigmolesztálják az urakat. A külföldi urakért jótállók, volt módom és alkalmam már Varsótól megfigyelni Őket. Ha jól sejtem, önök Alex Alexe- vics Klrinovot keresik?

Erre a kétségbeesetten vakmerő játékra Kiírtnak elállóit a lélegzete. Mi következik ifidét?

A C6éka-vezető Kirinov félé fordult s most Oroszul szólott hozzá. Szavainak az volt az értelme, hogy igenis, most kaptak értesitéet arról, hogy Alex Alexevics Kirinov Prágában kiállított hamis iratokkal átlépte a határt.

— És ezek az iratok Szergei Pavlovics Dogol- jov névre szólanak, — felelte Bereskovskij. Jobbja most magasra lendült s rámutatott a .Svájcból visszatért diákra. —- Kérem, fogják lé azt az urat, az ott Alex Alexevics Kirinov.

A következő jelenet villámgyorsan játszódott le. Kart meglepetésében fölkiáltott* de kiáltás elveszett a, nagy zajban. Amikor Kirinov az orosz diákra mutatott, bárom csoka-figynök vetette rá magát á fiatalemberre. A fin revolvert rántott, de azt kiütötték a kezéből, mielőtt használhatta. volna s. a négy ember egy gomolyag- ban hémpergett a padlón. Ziháló 'lélegzetek, elfojtott, rövid kiáltások hallatszottuk* de az (iránytűkul tusa hamarosan véget ért. A diáknak fölsebezték az száját, inge cafatokban ló- eott. haja csapzottai.i hullott homlokába. Most vitték bilinc'i'k'be. Szemei gyűlölet!e] mertek •.égig az igazi K i ri no vöt. Ha ezek a gyilköb te- '.intetek mórt beszélnének! De már durva kezek í nszkolják az ártalmatlanná tett embert. A lép(Copyrl*ht by Prágai Magyar Hírlap.)

cső legfelső fokán megáll, megfeszíti lábait, de hátbataszitják s hanyathomlok zuhan le a pályatestre, arcát véresre horzsolják a kavicsok.

Kurt irtózva nézi a jelenetet, amelyet nem értett meg. Vájjon hogyan jutott erre a vakmerő ötletre Kirinov és ki az a Szergej Pavlovics Dogoljov, akit Bereskovskij elvtárs, a szovjet futára, valójában az igazi Alex Alexevics Kirinov a cseka kezére juttatott.

Néhány percig állt még a vonat s az ablakba tódult utasok látták, hogy mint cipelik magukkal a cseka-ügynökök a szerencsétlen fiatalembert az állomás épületébe. A mozdony éleset fütyült, a kerekek zakatolni kezdtek s a moszkavi gyors kigördült az állomásról.

Az utasok között még mindig igen nagy volt az izgalom, heves vitatkozás, lárma töltötte be a kocsit s Kurt, aki most Kirinov mellé húzódott, fölhasználta az alkalmat, hogy fölvilá.gosi- tást kérjen társától.

Kirinov körülnézett és látva, hogy az utasok most mind egy csomóba verődtek s nagy izgalommal tárgyalják az imént lejátszódott eseményeket, fojtott hangon informálta Kürtőt.

— Beszéltem már a vörös csillag lovagjainak szervezetéről, elmondottam, hogy Fjodor Szeni- jaDovics emberei látszatra mind hétpróbás bol- sevikik, akik nyugodtan és szabadon járhatnak- kelhetnek úgy a bolsevikjük* mint az ellenforra- dalmárok között, mert mind a két tábor megbízik bennük. Csak egy kis maszk, egy kis név- változtatás, itt Oroszországban Bereskovskij, odakthin Kirinov, Itt rövidre nyírt bajusz, oda- ktinn borotvált arc. Perszó, a tömeg, a beava- tatlanók mltséi'n tudnak erről, az olloriforradalmárok balálra Ítélték Bereskovskijt, éppen úgy, mint ahogy a cseka-embereknek megbízásuk

van rá. hogy ha. ogy Alex Alexevics Kirinov nevű ellenforradalmár a közükbe kerül, azonnal vigyék Moszkvába. Persze, ha ón most közreadóm magám, a kis összoveszésen kívül sok bajom nem történt volna, mert ^ Moszkvában szaha(1 lábra, helyeznék nyomban. Én azonban ol akartam kerülni annak a lohotüségét, hogy

minden harmadik-negyedik állomáson alacsony abb rend ti csekaügynökök fölfedezzék bennem Kirinovot s ezért a varsói szovjetkövetség utján avizáltam a határállomás cseka-ügynökségét, hogy Alex Alexevics Kirinov a vonaton lesz. Alex Kirinov nevére kiállított iratokat csempésztem ennek a szegény jóravaló diáknak iratai közé s igy most elértem azt, hogy Moszkváig minden állomásnak telefonon fogják jelenteni, hogy Kirinov kézrekerült. így én nyugodtan utazhatom Moszkváig.

— Zseniális, — tört ki Kurtból önkéntelenül is az elismerés. — De mi történik a diákkal?

— A diákkal? — Kirinov legyintett. — Mondottam már, hogy jól elverik. Ez az első és a legbiztosabb, amiben része lesz. Aztán félnap múlva vonatra teszik s behozzák Moszkvába. A gépéu központján majd megmondják, hogy bocsánat, tévedtünk.

Ajkai nevetésre húzódtak. Hangtalanul tudott nevetni, úgyhogy kivillantak széles, erős fogai s vastag, egészséges inyje.

— Tehát mi nyugodtak lehetünk, — hajolt újból Kurt felé. — Fjodor Szemjauovics még nincs elárulva, különben az én trükkőm nem sikerült volna. Higyje el, ez volt a legkockázatosabb valamennyi vállalkozásom közül s bár bizom a sikerben, föl kell vértezve lenhünk a legnagyobb veszedelmekre is. Ha például* amit nem hiszek, Fjodor Szemjanovicsot már elfogták volna, Vagy közben, amig mi gyanútlanul röhögünk az orosz éjszakában, elfognák 6 ő a kínzások kényszerére vallana, akkor... akkor talán emberi gyöngeségből kiadhatja a csillag lovagjainak nevét is és akkor én el vagyok veszvo.«.

Már erősén alkonyodott. A végtolen orosz rónán falvak és majorok suhantak ol a vágtató gyorsvonat ablakai mellett. A külföldiek, akik kíváncsian álltak az ablakoknál, hogy fölkapjanak a robogó gyorsból egy-cgy méglepő impressziót áz Uj Oroszországról, ugyancsak csalódtak. Monoton, egyhangú síkság, szántó és szántó, amelyen ott hévért még a kicsépelt gabona szalmája, rothadva, trágyának szánva. Kevés ember a földeken. Nagy közök az egyes falvak közt, ezek meg egyszerű, szétterülő sik- w-ági települések, egyiknek központjában a templom, másiknak a Szélén, csak oz emelkedik ki a kunyhók sorából s hagymás kupolájával messzire sugározza Kelet szellemét. Az uj időket legföljebb az mutatja, hogy némelyik hagymán az ortodox kereszt helyett a szovjetcsillag ragyog.

Már besötéted ott, a kocsiban kigyúrtak a lámpák, a társaság már napirendre tért a határállomás izgalmai fölött és uj témákkal szórakozott. ‘

Hosszabb szünet után Kirinov újból beszélni kezdett.

— Az utóbbi hónapokban egyre több és több emigráns kerül kézre Oroszországban, akiket titkos misszióval küldenek haza az emigráció egyes szervezetei. Nagy hiba, hogy az emigráció nem egységes, töméntelen a politikai frakció a szélsőbaloldaliaktól a legszélsőbb reakciós monarchistákig. Ezek pedig mind a saját szakállukra dolgoznak, mert egyik a másik iránt bizalmatlan. Nincs központi irányítás, hanem egyre több a vadvállalkozás. A legtöbb, persze, kudarcba fullad. De az mégis föltűnő, hogy ebben az évben a hazaküldött kémeknek, ügynököknek csaknem kilencven százaléka póruljárt. Köztük a legügyesebb emberek, akiknek egyi- ké-másika tízszer is, huszszoT is minden baj nélkül úszta meg a vakmerő vállalkozást. Ném lehetetlen, hogy az emigráció valami központi helyén áruló, a szovjet fizetett embere ül, aki valósággal csapdába küldi legjobb embereinkét. Talán ezt az embert akarta leleplezni Fjodor Szemjanovics az önhöz irt. levélben s talán eunek az embernek ügynökéi tették el láb alól szerencsétlen lovagtestvéremet, Osszip Demjá- növicsot.

Ez bizony nagyon valószínű, — hagyta helyben Kirinov teóriáját Kurt.

Odakünn már teljesen besötétedett. Vörös fénycsikban táncoltak el az ablakok előtt a kéményből kihányt sziporkák.

A kocsikísérő az üléseket fekvőhelyekké változtatta. Az utasok éjszakai nyugalomra készültek. Csakhamar eloltották a lámpákat s a napi izgalmakban kifáradtak nyugovóra térték.

*

Kurt akkor ébredt, amikor a napsugár már erősen átszőrorakezeit a leeresztett függönyökön. Fölhúzta az ablakát boritó függönyt és kitekintett. Mintha a vonat, az éjszaka folyamán egyetlen tapodtat sem haladt volna tovább. Ugyanolyan fából épült, egyszerű állomás előtt vesztegelt most néhány percig, mint tegnap alkonvodás előtt, ugyanolyan monoton síkság volt a táj, amelyet szemük belátott, a falut is mintha ötszáz kilométer távolságból egyszerűen ideültették volna át, ugyanaz a hagymáskupoláju templom a falu jobbszélén s ugyanazok a kunyhók és zsindelye* házak.

r