Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-15 / 12. (3122.) szám

1933 január 15, vasárnap. 7 KULIK PROFESSZOR harmadizben vezet expedíciót a Tunguszka-meteor katasztrófa-területére Véglegesen tisztázni akarják á iöldlőrién egyik legnagyobb kalasziróiáját — Tudományos expedíció a szibériai őserdők mélyébe Prág®, január 14. A szibériai tavasz -dere­kán, 1908 június 30-án reggel hét árukor a J&ni- szej s Léna közötti Tajgában, őserdőben, a vasútvonaltól északra egy szokatlanul fé­nyesen világító, tüzes test hullott alá a vi­lágűrből. rA lezuhanás pillanatában óriási lángoszlop csapott fel, az égboltozaton fekete felülő jelent meg s több száz kilométeres átmérőjű terüle­ten egy mindent s mindenkit megrázó hang terjedt szét, amely meghaladta az -égboltozat ■dörgésének vagy az ágyuk pergőtüzének hangját. A légkörben keletkező hullámmoz­gás oly heves volt, hogy a vizek felduzzad­tak s a légáramlás a katasztrófa székhelyétől tekintélyes távolságokban is embereket és állatokat a földhöz teremtett. A borzalmas ro­bajt Jeniszejszk, Kraszno-jeszk, Nisneucbinszk, Kirenszk stb. város lakosai mind hallották. A meteor lezuhanása a föld felszínének föld­rengésszerű mozgását is előidézte s az irkucki fizikai obszervatórium szeizmográfjai világo­san feljegyezték a földhullámokat. Az obszer­vatórium vezetőjének, A. V. Voszneszenszki professzornak sikerült is az epicentrumot, -a rengési középpontot kiszámítania. Ezt a he­lyet a Podkamennaja Tunguszka felső folyá­sától északra, a Greenwich tői számított keleti. Oroszország 101-ik s az északi szélesség 61. fokán találta meg. A Kss'.ih-íé-e expedíció Már 1908-ban kísérletek történtek arra, hogy megkeressék az aláhullott meteoritet. Azonban a Voszoeszinszki által s több szibé­riai lap áltál gyűjtött adatokat egyelőre fi­gyelmén kívül hagyták s az egész dolog csak­hamar feledésbe merült. Végre az otgsz tudományos akadémia 1921—22- ben L. Kulik professzor vezetése alatt ex­pedíciói szerelt fel, amely most már végérvényesen megerősítet­te Vosznészinszki számításának eredményét, amennyiben az epicentrumot tényleg a Podkamennaja Tunguszka felső folyásától északra kell ke­resni. Az erről a vidékről szóló közlések ugyanis rendkívüli jelenségekről számoltak be, ame­lyek a méteorhulJások történetében egyedül­állóak. Az őserdőben okozott óriási károkról, fel- szakitott mély föld tölcsérekről, elpusztult rén­szarvasokról. szétrombolt és leégett tunguz- telepul-ésekről számoltak be ezek a hírek. A% expedíciónak azonban mégsem sikerüli az epicentrum területéig előrenyomulnia, mert nem voltak rreg a szükséges eszközök ahhoz, hogy az őserdő területén keresztülha­tolhasson. Az expedíciónak tehát nem ma­radt egyéb munkakör hátra, minthogy össze­gyűjtse a környéken felkutatható -anyagot. Az expedíció azután visszatért Leningradba. Áz orosz kormány a következő években a Tunguszka-meteor problémájának felkutatá­sára már nem bocsátott pénzeszközöket ren­delkezésre,' mert irányiadé körökben erős el­len ál’ás mutatkozott a m-eteor-iigyben felme­rült költséges vállalkozások finanszírozása eben. Ezt az ellenkezést még Voszneszenszki- nek a M>rovedenjében közöt rendkívül érde­kes. tanulmánya sem tudta leküzdeni, bár eb­ben a tanulmányban a közvetlen tanúvallo­másokon kívül a szeiifno grafikus és a baro- grafikus műszerek adatait is tudományosan fete okozta a professzor. 1927-ben azután I. M Szu-szlov 'közölt egy nstteon érdekes tanulmányt, amelyben a me­teor-hullás által közvetlenül megkárosított tunc-ozok híradásait foglalta össze és Vosz- ne.szenszki adatait megerősitette. Erre ma­gánemberek jelentkeztek akik saját felelős­ségükre és saját költségükre -akarták v-évre- haibni a meteor felkutatását. A Mo r iveden- je fobtóirM szerkesztőséé© is bizalmasan kö­zölte Kulikkal, hogy hajlandó az ő vezetése alatt útnak induló expedíciót megszervezni. A második expedíció Az általános érdeklődés nem maradhatott hatás nélkül. Már 1927. márciusában útnak indult az akadé­mia által felszerelt uj expedíció. hogy elvégezze kutatását a vad. n-agy széles­ségű szibériai Tajgában, az Ural-hegység tői a Csendes Óceánig mez szakítás rélkiil húzódó őserdőben. Az expedíció központjának -a kö­zépső Tu.n"u,-zka folyásánál levő letemet, Va- noverát választották ki. amely a lakott he­lyektől többf'áz kilométernyi távolságra fek­szik az őserdőségben. Ebből a központból három előtör és t kíséreltek meg, hogy a meteorhullás központi területére érje­nek. Az első vállalkozást lovakon hajtották végre márciusban, ez meghiúsult a nagy hó­esés miatt. A hátaslovak és a teherlovak tel­jesen besüppedtek a hóba, úgy hogy néhány kilométeres ut után vissza kebelt fordulniuk. A második vállalkozásra áprilisban tiz rén­szarvassal indultak. Ez alkalommal mélyen bejutottak abba az őserdőbe, amely csaknem a katasztrófa által sújtott terület határáig nyúlik. Látták, hogy északi irányban az egész erdőség letároltál! a földön fek­szik s még a vidék legtávolabbi dombjai is hóval fedettnek látszottak, ami a Tajgában egészen szokatlan látvány, mert ilyen hatalmas irtás a szibériai őser-dőségben idáig sehol sem volt látható. Harminc kilométerre a cé tó! Gsup-án harminc kilométernyi távolságra volt Kulik a katasztrófa-terület vélt epicen­trumától, amikor közvetlenül a cél előtt visz- szafordulásr-a kényszerült. Az egyik tunguzt ugyanis nem lehetett eltéríteni attól a szán­dékától, hogy az általa le téri tett jávorszarvas- vasnak húsát vissza ne. szállítsa, a másik ve­zetőt pedig a meteor-lehullás színhelyének közeiében olyan páni-félelem fogta el, hogy sem rábeszéléssel* -sem Ígéretekkel nem le­hetett rábírni az ut folytatására. Nem is lehetett csodálni, hogy a szibériai őserdő egyszerű ősemberét ilyen nagy fe­jlem fogta el a katasztrófa színhelye kö­zelségében, hisz a meteor lehullásának alkalmával egyik közeli rokona csupán véletlenül mentette meg puszta él-elét, mig valamennyi szarvasa, — mintegy ezerötszáz állatból álló nyája volt — elpusztult és az egész tunguztelepülés a katasztrófa áldozatául esett. Rokona a pusz­tulás helyén csupán néhány megolvadt vas- darabot talált, azután posztódarabok megsze­nesedéit maradványait. A harmadik előretörés Kulik tehát visszatért Vanovarába és két uj munkást szerződtetett expedíciójához, lovat, és kocsit vásárolt, hogy uMaian, de most csaknem teljesen hómentes vidéken északi irányban 75 kilométert tegyen meg a Podka­mennaja Tunguszka jobboldali mellékfolyójá­nak, a Csambenak parijáig. Amikor erre a helyre jutott, először tutajt készíttetett. Ami­kor a jégzajlás eltakarodott, akkor az expe­díció tagjai tutajra -szálltak és száz kilométer­nél nagyobb utat tettek meg a Csusinó folyó torkolatáig. Aztán ezen a folyón felfelé men­tek, m-ég pedig olyan m-ód-on, hogy a tutajt lóval vontatták. így mind mélyebben és mé­lyebben nyomultak be az elpusztult erdő övébe. Kulik itt megfigyelte, hogy a ki-dön- tött fák koronájukkal mind délkeleti irányba fordulnak, mig a nyugati részen a ledöntött fák iránya déli. A tutajt és a felszerelési Kulik a parton biztos helyen rejtette el és azután gyalog in­dult útnak, hogy a meteor lezuhanásának he­lyére jusson. Á szükséges csomagokat a ló nyergéhez kötötték és igy haladtak előre. A területet most nagy, befelé természetesen egyre kisebbedé körökben kutatták át. Meg­állapították, hogy a meteor lezuhanásának helye egy fensi- kon van, amely vízválasztót képez a Tunguszka felső- folyása és a hatézer kilométer hosszú mellék­folyója, a Csun között. Ez a fensik magas hegységektől körülvett medence, amelyben ectvés dombok emelkednek és amelyet tavak és mocsarak borítanak, tehát tipikus tundra- vidék. Az egykor sűrű erdőséggel borított hegyek most csupaszok, mert a meteor lehullása «-z egész erdőséget letarolta, A fák mind a földön hevernek, ágak és kér­gek nélkül. Csupán egyes mély völgyek alján és meredek falak védelme alatt áll egy-egy fa törzs. Az egész környéken minden fa, bo­kor, moha az erős tüzhatás jeleit mutatja. Az elégetett terület körülbelül 30 kilomé'e- res, az erdőtől letarolt terület pedig több mint 50 kilométeres átmérőjű. Az elégetett terület középső része tele van lapos tölcsérekkel és medencékkel. Ezeknek iórésze jelentősebb terjedelmű és nyilvánva­lóan a meteor nyomta be ezeken a helyeken a fö’d felszínét. Egyike-másika ötvén, sőt százméter átmérőjű is, mélysége pedig 4—5 méteres- Természetes, az egyes meteoritok mélyen hatoltak be a föld felszínébe, dehogy milyen mélyen vannak, arról még sejtelmünk sincs, mert még becslést sem leheled végez­nie a Kulik-e-xpedidónak, Nem volt semmi megfelelő felszerelése, hiányzott a megfelelő munkaerő és az idő a tudományos kutatás­hoz. Kulik azon a nézeten van, hogy a Tunguszka -meteor tula jdonképpen me- teoritok rajából állott, amely a, maximális sebesség határán, vagyis másodpercenként 72 kilométerrel mozgott. Az egyes részek tömege azonban mindenesetre nagyobb volt 130 tonnánál. Ezt a meteorit rajt egy több mint ez&rlokos hőmérsékletű izzó gáz- réteg vonta be, amelynek átmérője több kinméterre terjedt. Ez a gázburok a rne-j teoroknak a föld légkörébe való behatolása alkalmával keletkezett. Egy hatalmas viz- sugárhoz hasonlóan, amely egyenetlen te­rű leire ömlik, érte el a meteoritokból álló hatalmas test gázköpönyegéve] a föld fel­színét, a meteoritok azután benyomultak a talajba, A még e? nem végzett teíadatok Kulik 1927-es expedíciója tehát ezt az egye­dülálló természeti jelenségei különböző fon­tos pontjaiban tisztázta. Azonban a nagy eredmények dacára az 1827-es expedíciót csupán felderítő fii­nak lehet tekinteni. Az expedíció akkor nem volt kellően felsze­relve anyagi eszközökkel és munkaerővel és ezért nem kutathatta át alaposan és nem fényképezhette le az egész vidéket, sőt meg a fontos asztronómiai meghatározásokat sem végezhette el. Kulik ugyanis olyan területen dolgozott, amelyre vonatkozólag térképünk minden adata annyira önkényes, hogy szinte helyesebb volna, h.a a térképen ezeket a földterületeket fehér foltokként hagynák. így például az egész Csun folyóra és a Tunguszka felső folyására vonatkozólag csupán egyetlen asztronómiailag meghatározott pont áll a tu­domány rendelkezésére. A szibériai folyók többezer kilométeres felső folyás vidékeit te­hát csupán egyes utazók primitívebb mérései alapján rajzolják meg térképeink. Kulik harmadik nagy expedíciójára kószái Moszkvai jelentés szerint Kulik ebben az évben újból megindul nagy expedíciójára és ez alkalommal meg akar­ja oldani az egész Tunguszka-probkdnát. Az expedíció tudományos feladata esősorban az lesz, hogy a több négyzetkilométernyi területen meg­osztó tölcséreket mind Lr képre vegye és megállapítsa mélységüket, formájukat, to­vábbá megoszlásuk szabd yszeraségét. Az expedíció az egész kataszirófaierdiet tér­képezését is el akarja végezni. Lehetséges, hogy az expedíció repülőgépet is használni fog, bár ezen a termeden csupán a tavak és a fo-l lyók alkalmasak a repülőgépek leszállására | és startolására. Azonban rendkívüli fontos-, ságu volna a kata-sztróiaterülelnek felvétele’ repülőgépről, mert az ilyen madártávlati képj teljes elképzelést adna a meteor pusztítása-j ról. Olyan lenne ez a felvétel, mint azok aj repülőgépekről készült képek, amelyek az itáliai flegrei-m-ezőket mutálják be, a Cumae melletti kampániai vulkánus területet, vagy pedig olyan lenne ez a kép, mint aminő a hold felületének ismert ábrája. Kulik felfo­gása szerint nincs kizárva, hogy az ilyen repülőgépről készített tökéletes felvétel komoly tudományos alapot nyújta­na a hold egyes részletei felszíni megma­gyarázásához. A tudományos világ hallatlan érdeklődéssel fogadja az újabb expedíció tervét. Hiszen a Tunguszka-meteor 1908 június 30-án történt le­zuhanása a föld történetének legritkább ter­mészeti jelenségei közül való volt. Szerencse, hogy Szibériának őserdejében hullott alá mert ha Középeurópában fúródik a földbe, akkor többmillió embert irtott volna ki, mert a katasztrófa terület csaknem ezer négy­zet ki lom-éter nyíró terjed. A légnyomást még Anglia partjain is -érezték és a .detonációt kétezer kilométer távolságból is hallották. Ennek a nagy természeti kataszdróanak a felderítését kívánja most véglegesen elvé­gezni Kulik professzor harmadik expedíciója.j Vócsey Zoltán dr. j Kell, hogy nyilvánosan puderezze magái? Azelőtt én is kénytelen voltam magam állandóan puderezni, mert nem ismertem más szert, amivel fénylő orromat és zsiros arcbőrömet eltüntethettem volna. A. közelmúltban azonban rájöttem, hogy ha jó púderhez Tenosint kevernek, mint a Kitien-puderhez. úgy a púder egész nap és minden időjárás mellett kitart az arcbőröm A Kitien-puder nem tartalmaz rizsport (poudre de riz) és ezért nem tömi el a pórusokat. Az arcbőröm most egyenletes, üde és puha, mint a bársony.Tel jesen elegendő, ha púderpamacsomat naponta kétszer használom. Próbálja ki már holnap a Kitien-pudert és győződ­jön meg személyesen jóságáról. Meglátja, hogy el lesz tőle ragadtatva és sosem lesz már rászorulva, hogy nyil­vánosan puderezze magát. Figyelje meg, mi lesz erről a férfiak véleménye. Megjegyzés: a Kitiea-Compact és a Kitien-rougr ugyanazon tulajdonságokkal birnak, mint a Kitien-pudee. MatSoüs d: A világ cíak mos! keid! érezni a béke- sierzidéseit terheit London, január 14- Ma-cdonald miniszterel­nök <a „News Le t tér “ című folyó iratban-közölt, újévi programjában többek között a követke­zőket irja: — Arra a háborús pénzügyi rendszerre, melynek fővonása az egyoldalú aranytanszíe- rálás, Lausanne súlyos csapást mért, amit to­vábbi csapások követnek mindaddig, miig a problémát nemzetközi megegyezés utján meg nem változtatják. Minden nemzetközi mozga­lom kétségbeejtő lassúsággal folyik, de az angol kormány rendíthetetlenül folytatja megkezdett munkáját. A világ csak most ■kezdi, érezni a békeszerződések terheit. Nem irigylendő az a kormány, amelynek az a fel­adata, hogy ma Európában biztosítsa a békéi. Az angol kormány politikája a béke és a tár­gyaláson alapuló megegyezések politikája. A kormány azonban nem nyugszik bele abba, hogy puszta gyengeséggel 'helyettesítsék az ■igazságot és méltányosságot, Diílíuss tájékoztatja a fegyverügyfcen a bácsi diplomatákat Bee®, január 14. Tegnap a késő éjjeli órák­ban illetékes körök a következő nyilatkoza­tot adták ki: „Del fuss kancellár az elmúlt nanokban a külföldi hatalmak képviselőinek különböző fogadtatásain alkalmat talált arra, hogy felvilágosítsa őket a kük és belföldi la­pokban többizben társrvalí fegyveriigyekröl. A kancellár a diplomatákat a nemzetgyűlés fő­bizottságának hivatalos megállapításai alán­ján tájékoztatta. A dip omáclai ügyvivők kö­zött volt a francia követ, továbbá a csehszlo­vák, a jugoszláv és a román követ/4 — Jobb a katonai mundér, mini a munkané'kü- liek rongy-uniformisa? Lévai tudósítónk jelenti: A Léván állomásozó tátrai 7-iik gyalogezred zászlóal­jának pénteken leszerelő katonái tömegesen kér­ték a katonai szolgálatban való meghagyását, mert a'polgári életben bízón yta’-anmik látják kenyerük megszerzését. Kérésüket persze nem teljesítették. A leszerelésnek méig más, tragiku&abb következ­ménye is van. Form-r.in.ek továbbszolgáló élelmezési ezzkarzvezetőt pénteken, a leszerelés n-apan dél­előtt a laktanya padlásán felakasztva találták. A3- iAtéltag, a kiszivárgott hirek szerint. Fo-rm-aoeket is elbocsátották a katonai szolgáltatból s ezért dobta el magától ez él-etet. 1 1 Ezen hely a BRISTOL SZÁLLODA Budapest j részére van fenntartva S Figyeljük az itt megjelenő tovább: hirdetéseket ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom