Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-13 / 10. (3120.) szám
Előfizetési ér: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. A képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Egye* szám ára 1*20 K£, vasárnap 2.—KŐ. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága H., P a n s k á uliee 12. 11, emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága II* Panská uliee 12. 111 emelet Telefon: 34184, SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRflHfl Ellenakció (sp) Prága, január 12. Az eternit napokban megtörtént a csoda, e a francia közvélemény nemesebb része fölfigyelt a magyar szenvedésekre. Nagy párisi lapjaiban .nem szánalomból, vagy plátói érdeklődésből kezdett a magyar kérdéssel foglalkozni, hanem azért, mert belátta, hogy Középeurópa talpra- állitása elképzelhetetlen a végzetes nagy hibák jóvátétele nélkül. Nem kell propaganda, agitáció és rábeszélés ahhoz, hogy valaki, aki józan és becsületes ember s a saját szemével meggyőződik a helyzet valódi állásáról, rájöjjön az igazi középeurópai orvosságra, amely nem állhat másból, mint az igazságtalanságok megszüntetéséből, e a joggal elkeseredett embermilliók megnyugtatásából. A magyarok ősidők óta szerették és tisztelték a franciákat. A háború után, amikor a francia nemzetet látszólag áthidalhatatlan ellentét vá- íasztota el a magyar nemzettől, a szomorú és megpróbáltatott magyar ember a szive mélyén érezte é& remélte, hogy valójában két Francia- ország létezik. Az. egyik az, amely most uralmon van: a militarista Franciaország. Az, amelyet a körülmények és a téves információk meg- vaditottak, az, amely mindenkiben ellenséget lát, aki nem föltétien politikai csatlósa; az, amely hisztérikus érzékenységgel kiált túlzott és egyetlen más népnek sem engedélyezett méretű „biztonság" után. Ez az a Franciaország, amelyhez a magyarságnak semmi köze és amelyet a kisantant büszkén vall barátjának és pártfogójának. — A másik Franciaország a szellem Franciaországa, a nagy lelkeké, a kultúra világpionirjaié, a humanizmus zászlóvivőié. . Ehhez a Franciaországhoz viszont a kisantant- nak nincs köze, soha meg nem értette, soha nem volt közeli viszonyban vele & a csehszlovák szellemiség kétségtelenül közelebb áll a germán kultúrához és a porosz mentalitáshoz, mint a leheletfinom francia műveltséghez. A magyar irodalom, művészet és nevelés ennek a szellemi Franciaországnak a rajongója, s a magyarság bizott abban, hogy gyermekkori ideálja, amelytől tanult, amelynél kulturszomját csillapította, elő'bb-utóbb föléjekerekedik a másik, a fegyveres Franciaországnak és — felszínre kerül az igazság. • A fordulat mintha már-már bekövetkezett volna. A szellemi Franciaország .lelkiismerete és józansága mintha itt is, ott is megszólalna. A párisi lapok és a párisi intellek tuellek föltűnő meleg hangon Írnak és beszélnek a magyarokról. . . A következmény az volt, hogy a kisantant berkeiben nagy riadalom támadt. „Az ébredező lelkiismeretet el kell altatni" — adták ki a jelszót a politikai propaganda láthatatlan vezérei. Tudtuk, hogy a magyarbarát francia cikkek nem maradnak válasz nélkül és a francia—magyar békülés és barátkozás akciója hamarosan kiváltja az ellenakciót. Nos, az ellenakció megérkezett. A kisantant szolgálatában álló lapok és újságírók egymásután keresik és találják az „adatokat", hegy a második, a szellemi Franciaország ébredező hangját elnémítsák, ismét felkeltsék az előbbi, a fegyveres Franciaország gyanúját és csirájában elfojtsák a magyarok és a franciák keletkező békéjét és barátságát. A ki&antantpropaganda és a kisantant szolgálatban álló külföldi lapok és pártok napok óta bombázzák a 'francia közvéleményt az állítólagos magyar „fegyvercsempészés" hírével. Hiába cáfol Olaszország, Dollfuss és Budapest, hiába utal a sajtó józanabbik része arra, hogy néhány kocsirakomány öreg fegyver, még ha tényleg Ausztriába érkezett is. nem forgathatja föl a világ rendjét, a kisantant propaganda sajtója továbbra is „nagy ügyet" lát a bécsi Arbeiterzeitung gyenge lábon álló leleplezéseiben. Elképzelhető az a hipokrizis, amivel például a szociáldemokrata lapok az ügyet kezelik. Egyetlen szavuk sincs az ellen, ha Franciaországban uj dreadnough- tokat építenek, ha a kisantant állig felfegyverkezve figyel minden európai neszre, a japán—kínai vérengzés sem túlságosan érdekli őket, de hat országra szóló botrányt csapnak, ha valaki azt mondja, hogy „Maigyarországba fegyvert csempésznek". A Skoda-müvek igazVáratlanul rosszra fordult Japán és Szovjetoroszorizág viszonya Sztálin beszédének következményei — Sző sem teke! japán-orosz támadást kizáró szerződésről Tokio, január 12. Sztálin legutóbbi beszédében kijelentette, hogy a Távol Kelet eseményei és a keleti támadást kizáró szerződés visszautasítása arra ösztönözte az oroszokat, hogy az ötéves terv egy részét a nemzetvédelmi eszközök megteremtésére fordítsák. Ez a nyilatkozat Japánban óriási feltűnést keltett. Kormánykörökben az a vélemény kristályosodott ki, hogy ezekután &zó sem lehet többé az orosz-japán támadást kizáró szerződés megkötéséről. Ennek ellenére Japán nem akar változtatni az eddigi orosz-japáni diplomáciai viszonyon és az áprilisban Tokióba jövő uj oro&z nagykövetnek szó nélkül megadja az agrcementet. A kormány hivatalos nyilatkozata is foglalkozik Sztálin beszédével, különösen azzal a résszel, amely hangoztatja, hogy a keleti támadást kizáró szerződés megkötése Japán magatartása miatt meghiúsult Tokio szerint Sztálin beállítása hamis, mert Japán sohasem zárkózott el a támadást kizáró szerződés megkötése elől. Jehol Mandzsúriához tartozik! London, január 12. Tokióból jelentik: A japán hadügyminisztérium véleménye szerint a Jehol-tartomány az uj Mandsuoko állam egyik lényeges alkotórésze. A jeholi, törvényen kívül álló elemek elleni büntető expedíció tehát az uj állam belügye és Japánnak semmi köze sincsen hozzá, még ha az uj mandzsuriai állam japán katonákat is használ föl erre az akcióra. Mandzsúria függetlenségi nyilatkozatakor Mukdenben természetesnek vették, hogy J-eliol az uj államhoz fog tartozni. Jehol tartomány kormányzója annakidején aláírta a mandzsuriai függetlensági nyilatkozatot. Hindenburg kiváncsi volt Gregor Strasserre lisiiis politikai audiencia a köztársasági elnöknél — Bomlik a Hitler-párt Súlyos konfliktus az agrárok és a kormány között Berlin, január 12. Hivatalosan elismerik, hogy a német köztársasági elnök a múlt hét végén politikai megbeszélést folytatott Gregor Strasserrel, a nemzeti szocialista párt egyik volt vezérével. A találkozást a köztársasági elnök kívánta, hogy tájékozódjék a nemzeti szocialista politikus személyisége felől. Természetesen Hindenburg nem foglalt állást Strasser elveivel szemben. Ritka jelenség, hogy az elnök a parlament egyik közönséges tagját fogadja, mert különben csak pártvezérekkel szokott politikai tanácskozásokat folytatni. A nagy érdeklődés azt jelenti, hogy Strasser személye rokonszenvre talált a köztársasági elnöknél s különben is súlyos és megfontolt politikai egyéniségnek tartják, aki idővel még nagy szerepet játszhat a német politikai életben. A fogadtatás nem változtat Strasser pártbeli helyzetén. Hindenburg után Schleicher kancellár is hosszantartóan tárgyalt Gregor Strasserrel. nemzeti szocialista belháhoru Nürnberg, január 12. A nürnbergi nemzeti szocialista főhadiszálláson tegnap súlyos ellentétek támadtak Stegmann képviselő hívei és a központi pártvezető&ég hívei között. A Hitler- ház éjszakai vitája annyira elfajult, hogy a rendőrség kénytelen volt behatolni az épületbe és a verekedőket kétszer szétválasztani. A nürnbergi nemzeti szocialista párt kettészakadt. A bomlási jelenségek egyre veszedelmesebb méretben tűnnek elő s a tegnapi véres verekedés, amelynek folyamán két nemzeti szocialista súlyosan megsebesült, ennek a belső ellentétnek egyik legpregnánsabb jele. Stegmann föllázadt a rohamosztagok főparancsnokának parancsa ellen és konfliktusba keveredett a párt többi tagjával. Egyelőre nem tudni, vájjon a nemzeti szocialista párt nürnbergi belháboruja elszigetelt jelenség marad, vagy átterjed a többi nemzeti szocialista központra is. A junkerek újra offenzívat kezdenek Berlin, január 12. A német kormány és a német birodalmi nagybirtokosok szövetsége között veszedelmes konfliktus támadt. A nagy- birtokosok szövetsége legutóbbi ülése határozottan Schleicher kormánya ellen foglalt állást és hibáztatta az ipart túlságosan pártfogoló politikáját. Köztudomású, hogy a német nagybirtokosok szövetsége — amelynek tagjai közé főleg a keleti tartományok nagybirtokosai targatósága megmondhatja, (amely bizonyára nap-nap után háromszor annyi fegyvert ad el fünek-fának, mint amennyiről ma Ausztriában szó van), mennyire jelentéktelen csepp a világíegyverkezés tengerében néhány öreg puska és gépfegyver. S különösen ma hat furcsán a fegyvercsempészés körül keletkezett lárma, amikor a legyőzött népek fegyverkezési egyenrangúságának visszaállítása hivatalosan is jóformán csak hónapok kérdése. De ki törődik az esemény érdemleges tartalmával? A fő, hogy esetleg befolyásolni lehet vele a francia közvéleményt. Erre minden eszköz megengedett. Ausztriában az Arbeityrzei- tung munkatársai valóságos megfigyelő szolgálatot létesítettek és állandóan a levegőt kémlelik, hogy „megcsípjék" a Magyarország felé szálló olasz hadirepülőgépeket. A hamisítások, a Hab&burg-re&taurációk egész régi mesevilága fölelevenedik, lehetetlen híreket közölnek Kánya Kálmán uj megbízatásai körül, Síned, a nagy kitaláló, Jókai fantáziáját megszégyenítő •lendülettel gyártja a megrendelt meséket, obskúrus kis francia hetilapokban elhelyezett gya- nueitgatásokból óriási szenzációkat kovácsolnak a kisantantszolgálatban álló újságok, legújabban Imrédy magyar pénzügyminiszter genfi beszámolóját is aláaknázzák, mert „hiába állítja Imrédy, hogy Magyarország nem fizethet, mert a fegyvercsempészés esete igazolja, hogy Magyarországnak sok pénze van", — egyszóval megindult a diabólikus propaganda a franciák ébredező magyarbarátságának ellensúlyozására. Nem hisszük, hogy az ellenakciót siker koronázná. Túlságosan „vienx jenx" már, nagyon elhasznált módszer, nagyon időszerűtlen. A szent-gotthárdi blöff után senki sem hisz a rémmeséknek és senki sem gondolja, hogy a világ békéjét százezer tank, százezer bombavető repülőgép, ezer dreadgnouth és ezer hadtest helyett pont a néhány ausztriai öreg mordály veszélyezteti. Különösen azért nem, mert egyáltalában nem bizonyos, hogy a néhány hirtenbergi patronon kívül tényleg létezik-e a „fegyvenszál- litmány", tényleg szálldosnak-e a repülőgépek Magyarország felé, tényleg annyi pénzt ad ki Magyarország fegyverkezésre, mint a prágai szerkesztőségekben állítják. Megsúghatjuk annak, akit érdekel, hogy a riasztó hírek nyomban elalszanak, amint h osehsslováJí swrUuueat megszavazza a most napirendre kerülő jókora hadügyi költségvetést.. Amelyhez arányitva különben a hirtenbergi fegyverek valóban csak a „ridiciilus mus" szerepét játszhatták. Az ellenakció propagandájának ósdi ég elhasznált módszerei a franciákat sem győzhetik meg. Egyre többen vannak Parisban, akik saját szemükkel láttak és akiket nem lehet többé hamis információkkal „bedőteni". Ezek közé tartozik Pierre Cot is, a nagy magyarbarát, Franciaország uj genfi delegátusa, akinek kinevezésekor a prágai sajtó kárörömmel irta, hogy most, amikor hivatalos hatalomra tett szert, aligha vailhatja magyarbarát elveit. Lehet, hogy állása tartózkodást ir elő Pierre Cot-nak, (ámbár legújabb nyilatkozatában korántsem cáfolja meg régi elveit) de annyi bizonyos, hogy ehhez az emberhez nem férkőzheuik többé a hamis propaganda, téves információkkal senki nem veheti le a lábáról, most ismeri már a valóságot és így nem terrorizálható le. — Ennyi elég" azoknak, akik az igazságukért küzdenek és nem kérnek mást, csak szakismeretet és objektivitást. ^ 10 *3120*SZám ‘ P£nCek "1*33 IanUár W ^
