Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-01 / 1. (3111.) szám
HM SZÁMUNK A KÉPES HÉTTEL 28 OlMt Ára a ker®na évf. 1. (3111) szám • Vasárnap * 1933 január 1 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2.—Kö. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok s , politikai napilapja , í l rv uí un Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12. IL emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal: Prága IL, Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖNYCiM: HÍRLAP. PRflhfi Ezerkilencszázharainchárom írfa: TARJÁN ÖDÖN Magyar Uiév lila: SZENMVÁNY JÓZSEF lA külön magyar újévről akarok imi. Ez a magyar újév más, mint a többi, nemcsak, azért, mert a magyar sors is más, de azért is más nekünk, mert legközelebb áll hozzánk. Most borulás kísért a magyar újév egén. A borulás korát éljük, tizenötödik esztendeje, és a sötét égbolt alatt mégis kell hogy le- gyea] hitünk az életünk fenntartásában és erőnk a vihar-cfizilató szél kivárására. Miből merítjük ezt a hitet és ezt az erőt? Abból, hogy a nemzeti öntudat alakulására és erősödésére ez a kor talán minden másnál jobban hat. A sors csapásai alatt szenvedő nép mindig másféle nemzeti öntudatot fejlesztett Megérezte önmagában mindenki egyenként, büLön-külön az egész nemzet fájdalmát és megérezte azt is, hogy megkemé- nyitett akarattal és erőfeszítéssel kell a jelenért és a jövendőért küzdeni. Ez adja a biztatást ahhoz, hogy a nemzetmentés munkája eredményeket fog hozni. Gyakorlati eredményeket. Ennek az a feltétele, hogy a nemzet egésze, a politikai pártok, a gazdasági és kul- turszervezetek, a társadat ni organizmusok, összemüködjenek a nemzeti önvédelem gyakorlati munkájában. A magyar társadalomnak, a mi magyar nemzeti kisebbségünknek még ma is számottevő gazdasági és kulturális erők vannak birtokában. Ezek az erőik azonban vagy szervezetlenek, vagy nem eléggé szervezettek és ennek következtéiben sokszor idegen vagy egyenesen ellenséges célok szolgálatában állanak. A feladat tehát összes gazdasági erőnket, egész kulturális megmozdulásainkat szervezetileg kapcsolni egybe, azaz megkeresni a magyar erőket és azokat magyarságunk szolgálatába állítaniAzt mondják, szegények vagyunk. Ezzel aztán napirendre is szokás térni a kérdés fölött. A szegénység igaz, ellenben az abból folyó következtetés helytelen. Mert beszéljünk egy kicsit konkréteibb alakban. A nap- ról-napra szegényedő magyarság a szegénységében is sok mindenféle célra szórja el filléreit. Mindenki egyenként, küilön-külön, ahelyett, hogy közös meghatározott célok érdekében hozna filléres áldozatokat. Van egy csomó szövetkezetünk, van még egy-két magyar pénzintézetünk, van egynéhány kultu.r- intézményünk és mindezek — néhány kivételtől eltekintve — egy napról a másikra élnek és többé-kevésbé mindegyiknek a sorsa meg van pecsételve- Csak az a különbség, hogy az egyiket előbb, a másikat később éri el ez a végzet szer űség. Vannak cselekvőképes propagativ erőink, van erős sajtónk, hozzá tudunk férni a nagy nyilvánossághoz. Van sok lelkes és áldozatra kész magyar emberünk és nem használjuk fel őket abban a mértékben, mint ahogy az lehetséges volna. Az 1933. esztendőben ez legyen a legfőbb feladatunk, és ha az összes létező magyar erőknek csak a felét sikerül a tervszerű nemzetvédelmi munka részére megnyerni, úgy bíznunk kell a mai nehéz viszonyok között is abban, hogy a krízisek korán keresztül tudjuk vezetni a magyarságot. Még más feladataink is vannak. A szellemi kapcsolatok fölvétele más országokban élő magyar nemzeti kisebbségekkel, azért, hogy kisebbségvédelmi munkánk úgy a beírni nt a külföldön még inkább ugyanazt a .jelleget viselje és az érdek közösség ne csak Mióta történelmet ismerünk, az emberiség soha nem tekintett annyi kétséggel és várakozással a jövő felé, mint napjainkban. 'Az idegpróba, mellyel a viláháboru gazdasági következményei úgyszólván a föld összes népeire nézve jártak, túl hosszúra nyúlik. Miként a világháború arányai felülmúltak mindent, amit a történelem eddig produkált, kihatásai is kiszám itihat a titánok nak bizonyultak. A nagy háborúk jellegzetes következményeit fokozta az a körülmény, hogy azok, akik a legyőzött népek számára az elveszett háború árát megszabták, részben nélkülözték a legelemibb történelmi és gazdasági műveltséget, mások viszont szándékosan kihasználták a többiek tájékozatlanságát. Ezért kellettek évek ahhoz, hogy a történelmi rövidlátás szülötteinek hibáit az elfogult szülők felismerjék s ezért nem csodálkozhatunk azon sem, hogy még ma is igyekeznek a valóságot leplezni. A győzők végleges helyzetet akartak teremteni s az örök békévé! óhajtották a legyőzőitek 7 ük követelt nagy áldozatok árán megajándékozni a föld népeit. A legnagyobb szerencsétlenség volt, hogy közepes tehetségű emberek jutottak' képességeiket messze , túlszárnyaló hatalom birtokába, akiknek bölcsessége nem volt elegendő ahhoz, hogy ezzel a hatalommal élni is tudjanak. Kiélték magukat egyszerű számtani, technikai műveletekben, anélkül, hogy a következményeket fel tudták volna becsülni. Azt hitték, hogy saját biztonságukat alapozzák meg és figyelmen kívül hagyták nemcsak a gazdasági élet törvényszerűségeit és azokat a kölcsönhatásokat, melyeket a kapitalisztikus termelés természeténél fogva nem lehet sem ceruzával, sem hatalmi szóval, kikapcsolni. De arra sem számítottak, hogy a megbontott gazdasági egyensúly oly társadalmi erőket fog felszabadítani, melyek felborulással fenyegetik a termelés és társadalom egész rendjétA bajokért felelősek az elkövetett hibákat leplezendő, a hatalmat kellő felelősségérzet nélkül gyakorolják. S ez annál súlyosabb megítélés alá esik, mert ma már kialakult helyzettel állunk szemben. Néhány év előtt még vitatkozni lehetett afelett, hogy helyes, vagy helytelen volt-e. ami történt, alkalmasak lesznek-e a nemzetközi együttműködés érdekében megteremtett intézmények a kitűzött célok megvalósítására, biztosítani fogják-e a népek zavartalan együttműködését s a jobb jövő felé vezető társadalmi fejlődést? Egy ideig az elkövetett hibáknak mentségéül szolgálhatott az emberi gyarlóság. A kapzsiságnak és hatalomvágynak leplezésére alkalmasak lehettek a hirdetett, de soha komolyan nem vett világmegváltó szólamok, melyekkel a beígért uj világrend felépítését kisérték. Az évek folyamán azonban a helyzet tisztán kialakult. Ma már az emberiségre szakadt bajok okainak és következményeinek megítélése tekintetében nincsenek t/isztázannyilvánvalóvá váljék, de a gyakorlatban érvényesüljön. Ée ha mindezt meghozza a következő esztendő, úgy az eddiginél több és erősebb hittel és igazságunkban való több birodalommal nézhetünk afelé az idő felé, amely biztosan meghozza a boldog magyar életet. dó kérdések. Az a hályog, mely a győzelmi mámor hatása alatt a békediktátorok látását elhomályosította, a bátor sebész késére vár, hogy visszaadja a világnak látóképességét. És bármily lassú volt is eddig a kijózanodás folyamata, annak egy-egy mérföldköve a jóvátétel i fizetések kivihetetlenségének beismerése, az a közeledés, mely a leszerelés kérdésében az utóbbi hetekben az ellentétek áthidalásához vezetett és számos egyéb körülmény, mely a világ közvéleményének két év alatt bekövetkezett átalakulását igazolja. Az ezerkilencszázharmi nckettedik esztendő a megoldandó világproblémák, szempontjából hozott eredményeket. A háborús adósságok kérdésében legutóbb felmerült nézeteltérések nem homályosithatják el azt a tényt, hogy az igazság lassan, de biztosan utat tört magának. S ha. az igazság felismerésétől még hosszú ut is vezet annak érvényesüléséig, nem kicsi nyelhetjük le a kezdetleges eredményeket sem, mért a bajok okául, az igazságnak politikai, gazdasági és etikai meghauiisi fását tekintjük. Az ezerkilencszázharmi ncharmadík esztendőben megoldásra vár a leszerelési kérdés és- vele a .népszövetségben., egyesült államok egyenjoguságának tényleges'elismerése, s a világgazdasági konferencia, melynek a nemzetközi áruforgalom utjából el kell takarítania azokat a kereskedelempolitikai és pénzügyi nehézségeket, amelyek a termelést az egész földkerekségén válságba sodorták. Az eredmény attól függ, hogy ezeken a konferenciákon érvényesülni fog-e az emelkedet- tebb szellem, mely képes feláldozni az efe- mer értékű előnyöket azért, hogy a valóságba ültesse át mindazt, amit eddig csak hirdetett, de megvalósítani képes nem volt. Az eredmény attól függ, hogy a nemzetközi politika meg tud-e szabadulni az előítéletektől s hogy utat tör-e az a felismerés, hogy a népek között tulajdonképpen nincsenek és nem is lehetnek mélyreható ellentétek. Ilyeneknek mesterkélt megkonstruálása erősnek, gyengének egyaránt ártalmára van. A ■békeszerződések következményei mutatták meg, hogy a nemzetközi szolidaritás egyáltalán nem üres képzet, hanem éltető erő, melynek hiánya pusztulásra kárhoztatta a Berlin, december 31. Az Egyesült Államokban az év végén a mezőgazdasággal foglalkozó lakosságnak egy harmada, körülbelül 12 millió ember, munka nélkül áll- Ezenkívül négy millió hivatalnoknak és munkásnak sincsen kenyere. A. Colum- bia-egyetem mérnökeinek egyik csoportja, amely évek óta foglalkozik a mnnkanélkü- ség problémájával, megállapítja, hogy Amerika akkor sem foglalkoztathatná mai munkanélküliéinek körülbelül felét, ha 1929 csodálatos konjunktórája visszatérne. legnagyobb erkölcsi és gazdasági értékeket, rombol civilizációt és jólétet és veti felszínre a legsúlyosabb szellemi és társadalmi válságot. Az elmúlt esztendő az igazságok felismerése terén mutathat fel eredményeket, a következő évre hárul a belőlük folyó konzekvenciák levonása. A nemzetközi politika hajtóereje változatlanul a gazdasági boldogulás szempontja. Az elmúlt esztendő ezen a téren is közelebb hozott a kibontakozáshoz. A brit világbirodalom az ottawai konferencián megteremtette a maga nagy7 gazdasági egységét s ezzel kijelölte a többiek számára is a járható utat. A Skandináv államok, Belgium, Hollandia és Luxemburg Oslóban kötött megállapodása az Anglia által megszabott vonalon mozog. Belgium, Hollandia és Luxemburg Oucbyban kötött szerződése pedig, melyben a szerződő államok a vámoknak öt éven keresztül évi tiz százalékkal való leszállítására kötelezték magukat, követendő példa Középeurópa számára. A presztízspol itika akadályozta eddig az elkövetett hibák beismerését és a józanság utján való elindulást. Rövidlátó ragaszkodás ez imaginer értékekhez, amelyeket amúgy is elsöpör a valóság. Az egész világ szenved a megbomlott gazdasági egyensúly következményei alatt. a minket legközelebbről érdeklő Középeurópa szempontjából lehetségesnek, sőt elkerülhetetlennek tartjuk a gazdasági válságnak saját erőnkből való likvidálását. Ezen a területen sokkal többet ártott a kis népeknek egymással szemben űzött oktalan politikája, mint a világgazdasági válság. A végkimerülésig folytatni szándékolt harc befejezéséhez közeledik. Az állam pénztárak mindenütt kiürültek, a népek teherbíró képessége a válság következtében csökkent, a termelés emelése minden egyéb érdeket háttérbe szorít. Az üres zseb és kongó gyomor még az imperializmusnál és militarizmusnál is erősebb. Miután az ész uralma a legválságosabb pillanatokban csődöt mondott, a Gondviselés úgy akarta, hogy irányító szerepét az éhség és a nyomor vegyék át. Az ezerkilencszáz- harminchármas esztendő ezeknek a jegyében fogja a kibontakozást előbbre vinni és különösen Középeurópában a népek békés együttműködését megszilárdítani. A megpróbáltatások ideje már nem tarthat soká. A dráma befejezéséihez közeledik. Reméljük, hogy Középeurópa népei közül időközben együk sem esik ki szerepéből. A munkanélküliek száma a jövő év végéig minden valószínűség szerint 25 millióira fog emelkedni Amerikában. Amerika ipari szervezete rossz és az ember és a gép közötti élethalálharc tovább folyik. A helyzeten csupán a teljes rendszerváltozás segíthet, a termelés szocializálása, a szigorú tervgazdaság és a munkaidőnek négy órára való leszállítása. Amerikát a technika által teremtett tulprodukció csaknem tönkretette. Ne fogadja el a lapot a mélynyomása 8 oldalas képes melléklet nélkül 1933-ban 25 millió munkanélküli lesz Amerikában?
