Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-31 / 297. (3110.) szám
4 1932 december 81. szombat. A porosz rendőrség erélyes akciói indított a kommunisták ellen Kiutasítások — A katonaság megtisztítása 9légi, jó tanárom keress Samu ár. emlékezete Nem szeretek nekrológot inni: jó embereim, ha el is költöztek az élők sorából, úgy élnek előttem gesztusaikkal, arcvonásaikkal, jellemző mondásaikkal, mintha örökkön volnának. Elmúlt már néhány év, hogy hajdani gimnazista éveim kedves, jó igazgatóját meglátogattam a rádiója mellett; ha ezeknek az újabb látogatásoknak emléke el is veszett a forgalmas időik gyors lüktetésében, ám a gyermekévek emlékképei minden részletükben élnek most is: nem a világtalan, nyugdijával harcoló, kedves öregur képe lép elém., hanem a háború előtti Rimaszombat egyik legnépszerűbb, legkedélyesebb s legműveltebb emberének arca bontakozik ki az emlékek raktárábólGom örmegye újra magyart temetett. Székelyföldről ideosöppent magyart, aki a köny- nyen ragadó palóc idióma finom támadásai közt is megtartotta különös, erdélyi izü dialektusát és a mi fülünknek idegen módon épp úgy húzta az é-t, mintha most szállt volna le a kolozsvári gyorsról. S ahogy a beszédébe nem engedett belevegyiteni előtte ide- i gén izt, úgy maradt mindig következetes í mindenben önmagához: lelkében, kulturájá- j bán, jellemében mindig őszinte, egyenes és magyar maradt, pedig nehéz magyar sors lett utóbb az övé: az idők, melyekben egy kisváros szellemi elitjének vezetője volt, egyetlen fuvásra elrepültek s a fekete gond. a kisebbségi nyugdíjas sorsa feszi tette súlyos szárnyát a rácsos kapu fölé, Méltatásával foglalkozzanak hivatottabbak. Sokkal jobban szerettük, tiszteltük őt, mi, tanítványai, és sokkal inkább ragaszkodtunk hozzá, mint hogy hidegen mérlegelni tudnánk cselekedeteit és higgadtan jelölnénk ki a polcot, amelyet élete munkájával, mindenki előtt elismert intelligenciájával, szeretetreméltó lényével elfoglalt. Nem barátja voltam, nem is kortárea: mikor a mi életünk találkozott: a kis, naiv gimnazista nézett fél tisztelettel az élete delén lévő igazgatóra. Nem, nem a félelmetes direktor volt ő: jóságos szemével áthuny ontott cvikkerének üvegén — különös, kálvinista, erdélyi humor élt ezekben a szemekben — kezével megforgatta a csiptető zsinórját a meg veregette az arcunkat— Hogy hívnak, Ram? Volt a hangjában valami biztató, ami egyszerre eloszlatta az aggodalmak felhőit, a gyerekfjziv megnyílt és úgy léptünk be a bosszunevü s mint ilyen: egész akkori Magyarországon egyetlen Rimaszombati Egyesült Protestáns Főgimnázium uj kapuján. • mintha máris hazajutottunk volna. Legendákat beszéltek magyarázatairól, jó - kedélyéről, humoros mondásairól. Ebben a : humorban nem volt sem fölény, sem leeresz- ■ kedés, ez nem sértett, nem karcolt: szívből ; jött s szívhez szállott. Nem olcsó humor volt: 1 egy finom és emelkedett szellem állásfogla- ' lása élet mellett, diák mellett, ember mel- ; lett. Mellette és nem vele szemben: ez volt 1 az erénye, ez volt lelkének fő alapvonása, 1 ezért nem csüggedt el akkor sem, ha olykor ’ hálátlanságot tapasztalt, ez tartotta meg őt ; erősnek a kisebbségi kálváriajárás ktizdel- j mes éveiben. £ Egyszer — hege dű órákat is adott — az ; egyik tanterem csöndjében letetette a hege- ; dilinket s maga játszott az őszi délutánban- 1 Az improvizálásnak és memorizálásnak cső- , dálatos keveréke volt ez a játék: a hangok < elevenen, finoman pattantak elő gyűrűs uj- j jai közül- Akkor találkoztam először az alko- f ló emberrel, rálestem az arcára, különös fény ült rajta, idő és tér elveszett számára néhány percig, csak hangok sírtak és nevettek, s mi különös elfogódottsággal ültük kö- 1 rül a zöld padokban és maradtunk csöndé- . sen még sokáig, pedig akkor már visszazárta ] hegedűjét a tokba e nedves szemmel nézett < ki az ablakon át. Aztán ennyit mondott: 1 — A harmónia: az élet. Ezt tanuljátok 1 me?! - ( Akkor nem értettük, de most, hogy a tes- * tét temetnünk kellett, visszaemlékezem ezekre a szavakra: ragaszkodott hozzá, hogy egyenes derékkal, meg néni törve lélekben 1 1; ereszt ül vigye a maga filozófiáját testi éle- t tón át is. s Iliászt és Odysseát úgy magyarázni senki I nem tudott, mint ő A derűs görög égbolt, az <? azurszinü Hellas szerelmese volt. S hogy fá- 5 radlan, nyugdíjazott mivoltából is előszóii- 1 tolta bábom alatt a tanári kötelesség — liá- f Berlin, december 30. A porosz rendőrség napok óta figyeli a német kommunista párt egyre fokozódó tevékenységét. A rendőrség megtudta, hogy a kommunisták különböző pro- pagativ jellegű tüntetést terveznek s éppen ezért több porosz nagyváros rendőrsége foglalkozott a kommunista agitáció megfékezésére irányuló rendszabályokkal. Azokat a kommunista agitátorokat, akiknek nincs német állam- polgárságuk, kitoloncolják az országból. Ugyanakkor nyomozást indítottak abban az irányban, Egészen uj oldaláról inul a tko zo tt be a liga Baijámliázán. Itt ugyanis az ungpálóct ligáséjt minden áron szlovák iskoláit akart alapítani. Mivel Bajánházán szlovák gyermekek nem voltak, a liga magyar gyermekek közül kereseti és talált kisegítőket arra, hogy az iskolaalapításhoz meglegyen a minimális létszám. Névele nrizés, földreform-ígéret s éhhez hasonló módszerek segítségével sikerült is produkálnia a kellő számú tankötelest. Hogy a lakosság előtt kellő tekintéllyel léphessen föl a saját utólagos bevallása szerint közhivatali hatás-kört töltött be egy napig: végrehajtotta a bajánházi iskolakötelesek nyilvános beiralását. „A szervezet — olvassuk a jelentési a liga első decenniurnáról szóló hivatalos kiadványban — Bajánháza községben végrehajtotta az iskolaköteles és a szlovák iskolába önként jelentkező gyermekek -nyilvános beiralását. A behatás alkalmával kitűnt, hogy az ottani lakosság kétharmada szlovák eredetű. A gyermekek összeírása 1928 junius 24-én történt, A behatásnál a szervezet Ó3 annak funkcionáriusai ellen mindenféle csalárdságot elkövettek, csakhogy megakadályozzák a szlovák iskola megnyitását. A szlovák nép ottani rosszakarói azonban hiába erőlködtek, a szlovák iskola megnyílt és m-a szép látogatottságnak örvend “ Hogy a pálóci ligasejt nével-emző etnográfusainak volt-e jogcímük és lehetőségük Ba- jánházán kétharmados szláv többséget megállapítani, -arra nézve csattanóé föivllágosi- tást kapunk Bajánháza régebbi statisztikai adataiban. Az 1773-as hivatalos összeírás szerint a község magyar. Korabiinsky 178-8- ban Pozsonyban megjelent Lexikonja ugyancsak azt hja róla: ,,ein ungr. Doni dm Ung- váreir Kom. 1 M. (= ménföl-dnyire) von Palocz". Fényes és Czoerni-g a múlt század 30-as 40-es éveiben a magyar többség mellett oroszajku kisebbséget regisztrált a községben. 1880-ban 488 lakosa közül 72, vagyis 15 százalék volt szlovák, a többi magyar, 1910-ben 518 -lakosa közül 480 magyar és 38 szlovák, vagyis 7 százalék. Ezt a 15, illetve 7%-o-t, mely az 1919-es csehszl. népszámlálásban 19-9 százalékra emelkedett, a pálóci S lóvén ská Liga közhivatalnokokat játszó funkcionáriusai rögtön 66 százaléknak minősítették át. Valószínűleg ennyit akarnak a község magyar ajkú lakosságából „repatriálborut és kenyérjegyet feledtetve magyarázta Achilles és Patrok-les küzdelmeit. Felettünk pedig időtlen idők lebegtek •.. Oh, ezek az órák, amikor megfeledkezhet tünk a határban gyakorlatozó gépfegyveresekről és hadiliszten koplaló gyermekéletünket visszavitte évezredekkel derűsebb, szebb, Ígéretesebb emlékek felé... I Pedig egyre jobban küzdött önmagával is: látása, kedvesen mosolygó szemének világa ment lassan kint veszendőbe. így borult rá a sötétség. I)e ez csak fiziológiai akadályt jelentett számára: lelke derűje, érdeklődő szelleme élt, érdeklődött, pedig elkövetkezett az idő. amikor már csak az ajándékba kapott rádió volt reggelt őt-esi lg egyetlen szórakozása-. Lassan borult rá a világlalanvajjon a föloszlaíott vörös frontharcosszövetség nyomán nem keletkeztek-e újabb illegális szervezetek, A rendőrség és a birodalmi őrség kebelén belül kisértő kommunista agitációt ugyancsak megfékezik. A birodalmi őrségben ugyani® az utóbbi időben rengeteg kommunista propagandairat terjedt el és ezektől föltétlenül meg kell tisztítani a katonaságot. Beavatott körök szerint a rendőrség kommunistaellenes tevékenysége hamarosan pozitív eredménnyel fog járni. ni". Legalább ás egyelőre. Kiváncsiaik vol nánk arra, kii hatalmazta f-öl az un-gpálóci ligát hatósági ténykedés kifejtésére, mert a tankötelesek nyilvános összeírása a itörvények szerint csakis vagy a közigazgatási, vagy a közoktatási hatóságok jogkörébe tartozik. Vagy talán a liga egyszerűen hatósági fölhatalmazás nélkül uzurpálta ezt a jogkört? De ha Így cselekedett, akkor illetéktelen beavatkozásért az illetékes hatósági tényezőknek -felelősségre kellett vonniok, ilyesmiről azonban eddig nincs tudomásunk, Ha egy magán-egyesület hatósági jogkört sajátít ki, ez valójában forradalmi jellegű kihágás a fennálló jogrend ellen. De ebben a hatósági jogkör-kisajártásban van még egy szenzációs momentum: az, hogy a liga tagjai, akik a tankötelesek összeírását elvégezték — hatósági személyek voltak. Annál inkább tudniok kellett, hogy a tanügyi kormányzat hatáskörébe nincs joguk beavatkozni. A liga bizottság egyik tagja ugyanis földhivatali titkár, a másik meg egy csendőr volt. Hogy az összeírás, illetve a szlovák -iskola részére való ka paci látás miként folyt le, arra nézve a Prágai Magyar Hírlap 1928. ju-Líus 4-iiki száma a következőképpen számolt be: „Megjeleni a faluban egy földhivatali exponens (tajomnik) és egy csend-őr. A kisbirót keresték abból a célból, hogy kidobo-ltassák a faluban, hogy a tanköteles gyermekek szüleit szülői értekezletre hívják össze az iskolába. A kisbiró azonban a mezőn dolgozott s igy csak este fél kilenc óra tájban került elő. Ekkorra a -bírónál tanácskozó társaság arra a gondolatra jött, hogy mégsem lesz jó nagy lármát csapni ennek a „tauiigyi műveletnek", azért arra kérték a kisbirót, hogy a Barkóczy-uradalomból kihasított földbérletekkel megpuihitotl embereket, egyenklut hivja össze, azzal az ürüggyel, hogy ,.a csendőr hívatja". A „csendőr" szóra beijedt emberek tehát az éjszaka leple alatt összegyűltek a községházán, ahoil megkezdődött a szlovák iskolába való beiratás. Az Ígérgetésektől m-egbó'duft szerencsétlen magyarok közül a két ,,-ku-11urkomisszáriusna-k‘‘ még a csend-őri hatalommal sem lehetett tizenegy szülőnél többet arra bírni, hogy gyermekét szlovák iskolába írassa. Mire meg virradt, B-a-jánházán, ebben az 537 lelket számláló községben ság, már nem találta annak kezét, akivel kezet akart szorítani, egyre inkább csak szobájában üldögélt, mind fáradtabb lett, de viselte nemes lélekkel, miként Jóig az ő fájdalmait. Még egy öröme lett: rendezték a nyugdiját. S akkor elköltözött. Úgy ment el szelíden., kedvesen, ahogy valaha idejöhetett, messze Erdélyo rszágb ól. Nem, ez nem nekrológ — életét pontosan nem is ismerhettem, ez csak a tanítvány ügye-tlenszavu szeretető, hálája, mindnyájunk nevében, akiket annyira szeretett, hogy csupa megbecsülésből alig alkart legezni is- Egy régi, g-ömöri magyar ember távozott, tanárunk, szerető apja egy hajdani, büszke iskolának. Szombathy Viktor., (melyben a népszámlálás is 500 magyart ismer el) tizenhat gyermeket dobott oda édesapja az elnemzelienítés molochjának". Ily lett a magyar Bajániházán szlovák iskola azon a .réven, hogy a liga két tagja a liga megbízásából iskolaügyi hatóságot játszott, másrészt a liga javára élt azzal az előnnyel, melyet -rendes hivatali állása nyújt számára. Az egyi-k mint födhivatáli tisztviselő, a földhivataltól függő föd bérlőkik el szemben a földhivatal tekintélyét, a másik a csendőri ruha tekintélyét érvényesítette — a k-apa- citálásria. Vajjo-n Országih országos elnök ebben az esetben is fantartja-e a véleményét, hogy a Slovenská Liga kisebbségi iskolái egyetlenegy ,magyar gyermeket nem vettek el a magyar iskoláktól? (cl) OLVASTA? Az egyik legelterjedtebb párisi polgári napilap nagynevű cikkírója propagandát vezet a német gyártmányok ellen. Azt irja, hogy halálos köny- nyelmüséget követnek el a franciák, ha német árut vásárolnak. Leleplezi a németeket, hogy nem haszon nélkül adják el gyártmányaikat, keresnek a Franciaországba szállított árukon. De ez csak a kisebbik baj. A kitűnő publicista felveti a merész kérdést: mire fordítják a németek a pénzt, amit a franciákon keresnek? A németek a pénzt, amit a franciákon keresnek, fegyverkezésre és a hitieriz- mus kiépítésére fordítják. Ezt a meglepő fdlede- zését közli cikkírónk egyik cikkében, következő cikkében pedig félelem nélkül közli a válaszokat, amiket felfedezésére kapott. Nem hallgatja el, hogy névtelen levelek is érkeztek ilyen rövid tartalommal: „Maga hülye! Mit ért maga a világkereskede- lemhez!“ Bátran és nyilvánosan nyugtázza ezeket az elismeréseket, mert jól tudja, hogy honnan fuj a szél. A szél Németországból fuj. Francia országba n élő jól megfizetett kémeken keresztül. A magam részéről igazat adok és helyeslek a francia publicistának, mert belátom, hogy nem szabad az ellenséget táplálni. Magamévá teszem a tanulságokat kis háztartásom számára, kiindulva abból a megfontolásból, hogy ami jó a nemzetnek, az jó az egyénnek is. Máris elhatározom, hogy a legnagyobb óvatossággal fogom intézni bevásárlásaimat, figyelni fogom, mire fordítják a hasznot azok a kereskedők, akiknél szükségletemet fedezem. Nem épitenek-e aknát, nem pénzelnek e ravasz merényletet ellenem a nyereségből, amit juttatok nekik. Egy pár téli kesztyűt kellene vennem e pillanatban, végiggondolom az összes itteni kereskedőket, akik e cikk tekintetében számbajönnek ... A. mindig olyan udvariasan köszön, de van vala- ml gyanús a mosolyában, mintha azt mondaná: „Majd bejösz még üzlethelyiségembe!*4 A gúnyos tekintetéből arra is következtetek, hogy rossz híreket terjeszt rólam, hitelem ellen tör. Mukkor a moziban láttam, a „Gyilkosok44 cimü filmnél Tanulmányoz. B. mindig kint áll a boltja ajtajában, megszólít, leplezi közvetlen indulatait, sohasem buzdít vásárlásra, ami gyanús jel, hanem megkérdi, hogy mint szolgál az egészségem. Az egészségemmel van neki baja. Ki tudja, nem gvárt-e titokban mérges gázokat odahaza, nem lehet tudni, nem tölti e meg a téli kesztyűt mérges gázzal, miközben a kesztyii- tágitóval manipulál benne — lehet, hogy a kesz- tyütágiíó leplezett gázszivaítyu — felhúzom a kesztyűt, véletlenül az orromba nyúlok és — végem van. C. mindig irodalomról érdeklődik, megkérdezi, hogy min dolgozom, valószínűleg azt várja, hogy én is vissza kérdezzem: „Mi újság az üzletében?'4 így akar beugrasztani, hangsúlytalanul odavetné, hogy gyönyörű téli kesztyűi érkeztek, vennék nála egy pár téli kesztyűt, a nyereségen összevásárolná a váltóimat, perelné őket, kivégezne. D. , E., F. és a többi mind megbízhatatlan emberek, látszólag jómodoru, szolid életű, szorgalmas kereskedők, de mit lehet tudni, mi lakik az emberben. A mai viszonyok között mindenki a másik ellen tör, egyik a másik szájából akarja kivenni a falatot, túl sokan vagyunk, hátha éppen én vagyok az útjukban. Nem, nem fogom megvenni a téli kesztyűt náluk, nem juttathatok ilyen előnyt m- kik. Majd elutazom a jövő héten a hegyek közé, viszek magammal vatíászpuskát, kitanulom a vadászatot és lövök egy szarvast. Az á'latot hazahozom, megnyuzom, a bőrét kikészítem, háznópom segítségével kiszabom a kesztyűt, megvarrom, kibélelem. Mi sem egyszerűbb. Igaza van a francia újságírónak: az étet valóban ilyen irányban fejlődik. Az államok között már szépen érvényesül az elv, hogy egyik nem tud a másikról ,egyik nem vásárol a másiktól, egyik nem ad pénzt a másiknak, nehogy azon a pénzen fegyvereit élesíthesse másik az egyik ellen. A jó hazafinak arra kell törekednie, hogy a nemzeti élet elve érvényesüljön a magánéletben is. Én tehát ezennel felvetem, lefektetem és megal'p tom a magánháztartásbeli autarkia elvét. Szép szó ritka szó, csak mostanában halljuk sűrűbben. Azt jelenti: megélünk magunkban is. A jövő héten két kis ágyút öntök magamnak, az előszobában állítom fel őket, szembe az ajtóval. Az ablakokat befalazom, csak kis lövéseket hagyok, mindegyikben egy gépfegyver lesz. Kéz alatt veszem őket, zálogházban. Kezdő háztartásnak elég,mennyi is. Énrajt ara nem fog keresni sen- kiseni. (s. i.) & Slovenská ilp „repatriáciős“ offeazivája a lagiir kizségeUei VII. Hogy lett a ligából tanügyi hatóság Baj ásatásán? — Egy csendőr és egy földhivatal tisztviselő mint tanügyi elöljárók
