Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-28 / 294. (3107.) szám
4 1932 december 28, szerda. NYELVTISZTOGATÁS Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) A Magyar Tudományos Akadémia az írókhoz és újságírókhoz fordul, támogatást kér abban a mozgalomban, melyet a magyar nyelv épsége és tisztasága érdekében indított. Nyelvművelő bizottságot is alakított, melyben Négyessy László elnöklete alatt akadémiai tudósok és az írók közül legfbuz- góbban Hegedűs Lóránt és Kosztolányi Dezső működnek közre. Ez a bizottság „Magyarosam" címmel folyóiratot is ad ki, amely nemcsak a helyes nyelvhasználatra vonatkozó dolgozatokat közöd, hanem tanácsokat is ad minden kérdezősködőnek nyelvi kérdésekben. Okot erre az akadémiai fellépésre az adott, hogy az Akadémia úgy találta, hogy nyelvünkbe túlontúl özönlenek az élet által felvetett uj fogalmakkal az idegen szavak, szólásmódok, a nyelv helyes használata iránti érzék tompulni kezd s általában a magyar nyelv fegyelme erősen meglazult A lapok meghívott szerkesztőd s az ugyancsak meghívott néhány író természetesen örömmel fogadták a tüdős társaság kezdeményezését és megígérték az ügy érdekében való támogatásukat. Ki merné kimondani, hogy nem érdekli a magyar nyelv helyességének és eredeti szépségének ügye? A diagnózis kétségtelenül helyes- Bizonyos veszedelem van. Nagyobb, mint bármikor máskor. A mai élet általános zűrzavara, a szellemi és anyagi fegyelem megbomlása kiterjed a nyelvre is. Ahogyan valaki beszél vagy ir, az nem csupán nyelvtani törvényekkel van kapcsolatban, hanem lélektani törvényekkel is. Fegyelmezetten és kuszáit lelki életű ember aligha tud nyelvileg is fegyelmezetten beszélni. A zavaros vagy idegen-szerű mondatszerkesztés, bizonytalan szóhasználat mindig zavaros gondolkodást árul el. Már pedig soha olyan sok zavaros gondolkodású ember nem szaladgált a világban, mint ma, mikor az erkölcsi és a társadalmi életnek egykor szilárd pillérei megrepedeztek és az állítólag esedékes uj erkölcsi és társadalmi rend alapjai még gomolygó halmazállapotban vannak. A nyelvel tehát innen, belülről, az emberek gondolkodásából is fenyegeti mindenféle ártalom. Ezenkívül más veszedelmek is vannak. Az élet napról napra uj fogalmakat vet fél, tömegesebben, mint valaha. A tudomány, az irodalom, a politika, a társadalmi és társasági élet folyton hullámzik e hullámai virágot és szem-etet egyaránt dobálnak ki a partra. Az uj fogalmakat, uj életjelenségeket a legkevesebb ember dolgozza fel elméjében igazán, a legtöbben beérik valami homályos, végig nem gondolt tudomásulvétellel. Aki homályos vagy zavart fogalmakkal dolgozik, az homályosan és zavartan is fejezi ki magát. A stílus az ember — akinek rossz a szellemi emésztése, annak rossz a moudatszerke- zete isHa valaki azt mondja erre. hogy ez stílus és nem grammatika kérdése, annak azt kell felelni, hogy a rossz stílussal rossz grammatika jár. A nyelv és stílus művésze néha, a művészi kifejezés érdekében kiforgathatja a grammatikát is. Arany János Írhatott igy: „Ötszáz, bizony, dalolva ment lámgsirba vel- szi bár“, vagy „Széles e világon nincs ur kívül rajtam". De ő ezzel az elmondott helyzet hangulatát, atmoszféráját fejezte ki s ezért művészi joga volt a szórendet szabálytalanul alakítani. Ez azonban a művész előjoga, amelyet nem követelhet magának akárki. A művész, ha kell, ura a grammatikának, ezt már Kazinczy is megállapította. De a grammatika még a királyoknak is parancsol. A nyelvtisztitás s a nyelvhasználat ellenőrzése kiterjed a grammatikán kívül a stílusra 6 ezen túl a közgondolkodásra is. Az akadémiai mozgalom ki kellene hogy terjedjen az emberek gondolkodásának ellenőrzésére is, — de erre nagyon nagyszabású apparátusra volna szükség. Veszed-elem mindenesetre van, ha nem is halálos. Nyelvünk általánosságban ép, a nemes szervei érintetlenek, az infekció nem jutott el hozzájuk. Ami baj van, az inkább olyan, mint a bőrkiütés egészséges testen. Irodalmi nyelvünkbe ugyan egyre több pongyolaság jut bele, de viszont kifejező képesség, gondolatárnyalás és hajlékonyság dolgáWBBKZ771tV íjJFiWMKOT bah tagadhatatlan a haladás. A mai író gazdagabban, színesebben, több fázott ára csi- szoltan tud imi, ha nem sajnálja — persze sokszor sajnálja — a fáradságot, mint elődjei. A müveit embereik beszédjén sem tapaszr talmi nagy ha jókat. Idegen szó persze rengeteg sok tolakszik be a nyelvbe, hiszen majd minden uj fogalmunkat kívülről, a nagy nyugati népektől kapjuk. S ezeknek az idegen szavaknak nagy része csak vendég ajkunkon- Divat hozza őket s a divat el is viszi. Hány idegen szó hangzott a -bosszantásig szüntelenül a fülünkbe s ma m-ár senki se használja őket! A nyelv maga is segít kivetni magából a betegségokozó idegen anyagokat. Mindez azonban nem jelenti, hogy ellenőrzésre és propagandára nincs szükség. Mindig van rá szükség- Állandónak kellene lennie, hogy mindenki érezze a nyelvhasználat fontosságát. Dele kell vinni minden eszközzel a köztudatba, hogy az anyanyelven helyesen 'beszélni a műveltség alapvető kérdése. Meg kell gyökereztetni azt a szellemiéi, amely a franciáknál nevetségessé tesz mindenkit, aki szabálytalanul, tomposán vagy zavarosan beszél. És különös figyelmet kell fordítani oda, ahol a legégetőbb a kérdés: a Magyarországon. kívül élő magyarokra, őket sokszorosan fenyegeti az, hogy a nyelvük elromlik az idegennyelvü iskolák, idegennyelvü környezetiéi való folytonos érintkezés, idegennyelvü sajtó és száz más ok miatt, amit felesleges volna fölsorolni. A propagandának, felvilágosításnak, ellenőrzésnek itt fokozottnak kellene lennie. Nem hiszem, hogy erre ne lehetne találni hathatós módokat és eszközöket. AlZ Akadémia kezdeményezésében tudtommal még eddig nem vetődött fel a kiterjesztésnek ez a gondolata. Fel kell vetni sürgősen. Azt hiszem, hogy a csehszlovákiai magyar sajtó szívesen részt venne a propagandában. Maguknak az utódállamokban élő magyaroknak is kezdeni kellene valamit, de a magyarországiaknak sem szabad őket elhanyagolni. Itt nem nyelvtiieztitásról van csak szó, hanem z nyelv megmentéséről isHassa vagyona 125 miliő, adóssága 65 millió, de másfél milliós kölcsönt nem tud szerezni Mivel pótolják a |Sv3 évi köRtágveiétódl a atSifél milliós hiányt! Kassa, december 27. (Kassai szerkesztőségünktől.) Kassa város gazdálkodásáról a múltban sokszor hangzottak el kritikák. Ezek a kritikák, melyek sok esetben jogosultak is voltak, különösen az egyes választási harcok során fajultak támadásokká, amikor a mandátumokért való kengyel-futáe-ban főként az újdonsült pártok „vezérei*4 a városi gazdálkodás gyökeres reformját, a pótadó leszállítását, a kiadások csökkentésének görögtüzes malasztját Ígérték és ha nagynehezen sikerült bejutniok a városi képviselőtestületbe, rövidesen rájöttek arra, hogy nem eszik a levest olyan forrón, ahogy főzik és hogy nagyhangú választási Ígéreteikből alig tarthatnak be valamit. A város kötelezettségei ugyanis 80—90 százalékban személyi kiadásokból és szerződéses kötelezettségekből állanak, amiknek — erkölcsi testületről lévén szó — muszáj eleget tenni. Kétségtelen azonban, hooy még ilyen körülmények között is akadnának lehetőségek, amelyeknek figyelembevételével korrigálni lehetne a mai helyzetet, ha mindenben a város érdekei lennének az irányadók és nem a pártérdekek ellentétes szempontjai kerülnének minduntalan előtérbe a városházán, rendszerint: — a város rovására. Ma köztudomás szerint az a helyzet, hogy a városok életében is a pártok diktálnak, mindegyik párt a maga gesztenyéjét szeretné kikaparni a városi élet parazsából és ennek a tülekedésnek mindig a város adja meg az árát. Kétségkívül egészségtelen ez a helyzet, amit Kassa legutóbbi példája is bizonyít, ahol a csehszlovák pártok marakodása miatti háromnegyed év óta nem tudják megoldani a polgárníéteterkérdést, pedig ha valamikor, úgy ma volna a városnak a legnagyobb szüksége arra, hogy az összes súrlódási felületek eltüntetésével végre felelős vezető álljon a város élén. A tengeri kígyóvá növekedett pol- gármesterkérdés mai állása mellett azonban megint nincsen remény arra, hogy a kormány rövidesen kinevezze az uj polgármestert, a régi vezetőség pedig valójában már csak félkézzel vezeti az ügyeket és főleg adminisztratív ügyeket intéz. Kétségtelen, hogy a mai 6ulyos gazdasági helyzet elsősorban a közületeket, testületeket kezdte ki, igy a városokat is, amelyeknek gazdasági élete nem kereskedelmi alapon van megszervezve. Ez minden vonatkozásban nehézkessé teözi a városok gazdálkodását, amely emiatt nem tud versenyezni a kereskedelmi vállalatok üzleti tevékenységével. Már maga az a tény, hogy a testületek adminisztrációja sok fölösleges összeget emészt föl és rendszerint túl van szervezve, magyarázattal szolgál sok olyan dolgot illetőleg, amely egészségtelen kihatással van e testületek életére. Azonkívül a testületeknek, városoknak kulturális és szociális föladataik vannak, amelyek, különösen ma, egyre pa- rancsolóbb formában jelentkeznek és egyre nagyobb összegeket emésztenek föl. A kritikus gazdasági helyzet mellett ezek játszottak közre abban, hogy a 6zlovenezkói városok legnagyobb része anyagilag tönkrement és akad közöttük olyan is, amely a vagyonát jóval meghaladó adósságokban úszik. Kassa ebben a tekintetben aránylag még kedvező helyzetet élvez, mert a tartozásai közelről sem érik el a városi vagyon nivójáfc. A tavalyi zárszámadások adatai szerint Kassa város cselekvő vagyona 125.293.837 koronát tesz ki, a valóságban azonban valószínűleg többet., mivel a leltár nem a legpontosabb becslések alapján készült. Ez a vagyon három nagy csoportra oszlik: a városi erdőkre, a közmüvekre és a városi házakra. Ezzel szemben a város adóissága ezidőszerint 65,683.000 korona, ebből 55,435.503 korona a hosszúlejáratú és csak 10,247,497 korona a rövídlejáratu kölcsön; tehát ebben a tekintetben sem volna a leghátrányosabb helyzetben a város, ha: —• a mai gazdasági helyzet a fönnmaradó aktív vagyont nem tette volna immobillá. Emellett, a súlyos gazdasági helyzet következtében, a város előirányzott bevételei is egyre csökkennek (ezidón tizszázalékos volt ez a csökkenés), úgyhogy az aránylag kedvező pa- pirmérleg ellenére Kassa városa is rendkívül nehéz pénzügyi helyzetbe került. Természetes, hogy az objektív szemlélőnek meg kell látnia azokat a hibákat is, amelyek bőven akadtak a múlt esztendők városi gazdálkodásában. Ezek a hibák a föntebb említett bürokratikus nehézkesség mellett elsősorban a túltengő pártérdekek városházi érvényesüléséből erednek, mert nem lehet a pártérdekek útvesztőjében, egy ugyancsak pártszempontok szerint, négyévenként kinevezett polgármesterrel, aki naponként legfeljebb egy-két órát szentel a városi ügyeknek, egészséges és eredményes városi gazdálkodást efképzini. A polgármesternek, — különösen a mai nehéz helyzetben — egész nap a hivatalában kellene ülnie és személyesen intézkednie minden ügyben, ahogy ez azelőtt volt és akkor valószinüleg kevesebb hiba történnék a város adminisztrációjában. Azonkívül — éppen a pártérdekek miatt — a takarékoskodás szempontjai sem érvényesültek túlságosan az utolsó tíz esztendőben a város gazdálkodásában s ez okozta az adósságok grafikonjának ugrásszerű emelkedését. Történtek szükségtelenül fényűző intézkedések, .mint a tűzoltólaktanya, vagy a szociális ház, melyekre kétségkívül szükség volt, csakhogy: sokkal kevesebb költséggel is készülhettek volna. Mi szükség volt például egy olyan szociális házra, amely három és fél milliós építési költségével beillenék egy tátrai szanatóriumnak s amely végeredményében mégsem megfelelő, mert mai berendezésével nem használható ki gazdaságosan? Vagy ha már építettek egy ilyen szociális házat, mi szükség van egy uj árvaházra is, amikor azt nyugodtan és megfelelően lehetne elhelyezni a szociális házban? Általában: az volt a hibája a múlt esztendők invesztíciós politikájának, hogy a város egyre-másra ölte bele a súlyos milliókat olyan befektetésekbe, melyek egyike sem haszno thajtó és ezek az invesztíciók sorra kölcsönök utján történtek. Nem csoda tehát, ha most arra ébredt a város, hogy hatvanöt és fél milliós adóssága van és ezidő- szerint nem tud másfél millió korona kölcsönt szerezni, amely az idei szükségmunkákra kellene. Szó sincs róla: az invesztíciók nagy részére szükség volt, de részben kevesebb költséggel is készülhettek volna, részben tarkítani kellett volna az invesztíciós programot olyan intézmények létesítésével, melyek —nwimipi'wiiii 'i.a.umaHawm—an—btjaiW—b—n— jövedelmezők lettek volna. Mert ilyen holt ‘befektetésekre elköltött a város a múlt évtizedben közel tízmillió — kölcsönökből, most pedig az egyre súlyosbodó helyzetben nyögheti az adósságokat. Egyetlen jól jövedelmező, biztos üzleti alapokon nyugvó vállalata a városnak: a közüzemiek. Ez a vállalat átlagosan 13—14 milliós forgalmat csinált évente és egyetlen biztos bázisa volt a városnak anyagi tekintetben. A közüzemek eddig milliókkal járultak hozzá minden évben a város háztartásához és a hitelük is olyan szilárd, hogy a város, némádé a közüzemek még ma is kapnak kölcsönt a bankoktól. A mai súlyos helyzet azonban a közüzemek üzletmenetében is érezteti hatását és egyre kevesebb lesz az az összeg, mellyel táplálni tudják a város gazdasági életét. Emiatt 1,600.000 koronás hiány mutatkozik már most a város jövő évi költségvetésében s egyelőre még teljes a tanácstalanság a városházán, hogy mivel pótolják ezt a hiányt. Utolsó megoldásként marad a pótadóemelés vagy uj adónemek bevezetése, amely azonban mindenképpen illuzórius lenne, mert az amúgy is túlterhelt polgárság a mai helyzetben semmiképpen sem bír el újabb megterhelést. Ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk egy ismert pénzügyi szaktekintélyhez, aki tagja a város pénzügyi bizottságának s aki a következő választ adta: — A mai helyzetben nagy tervekkel, szépen hangzó megoldási módozatokkal jönni szinte teljes lehetetlenség, mert az egyre súlyosbodó viszonyok máról-holnap keresztülhúzhatnak minden számítást. Szerintem a legszigorúbb takarékosságot kell érvényesíteni a város gazdálkodásában ezidőszerint és ha megusztuk a mai nehéz időket, hasznot- hajtő befektetéseket kell eszközölni, melyek jövedelmet hoznak a város pénztárába. A magam részéről nem látom olyan katasztrofálisnak a város helyzetét, amilyennek sokan szeretnék feltüntetni, mert az adók rendesen folynak be és az állam is pontosan utalja át a pót a dókat, sőt: skontókat is ad ezekre. A jövőre nézve más megoldásokat kell keresnünk a felmerülő hiányok pótlására, mint a pót adóemelést vagy az uj adónemeket, mert a város polgársága szerintem a mai helyzetben semmiképpen sem bírna el újabb terheket és az ilyen megoldások valószinüleg csak papír- megoldások maradnának. Végül nagyon kell vigyázni a város vezetőségének arra is, hogy a jövőben ne bocsátkozzék bele könnyelműen előre vesztett perekbe, amilyenek például a koMbacilus-per, vagy a legutóbbi Novák-peT voltak, mert ezekből, az előttünk álló példák szerint, mindig a város került ki véres fejjel. Fölösleges pereskedésekre, amelyeknél nyilvánvalóan a várossal szemben álló félnek van igaza, semmi szükség nincsen, különösen ma, amikor minden energiát a nehéz pénzügyi helyzet megoldására kell koncentrálni és főként: minden krajcárt meg kell takarítani, amely a város életének zavartalan menete mellett megtakarítható. Kelembéri Sándor. I iudapes’est időző francia újságírók felejthetetlen benyomásokkal téreek vissza Franciaországba Budapest, december 27. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az országos magyar idegenforgalmi tanács és a francia- magyar irodalmi társaság a Budapesten időző francia újságírók tiszteletére vasárnap este előadói estet rendezett. Pékár Gyula, a francia-magyar irodalmi társaság elnöke, előadásában tárgyalta a francia-magyar történelmi kapcsolatokat, majd Kosztolányi Dezső kimerítő előadásában a magyar irodalmat ismertette- Auer Pál dr., a budapesti francia követség jogtanácsosa, vázolta Magyarország mai gazdasági helyzetét, majd Miklós Elemér dr. Budapestet mint a világ legnagyobb fürdővárosát ismertette. A jelenlévő francia szerkesztők nevében Souohan, a Figaro munkatársa válaszolt és kijelentette, hogy a franciák a legszebb tanulságokkal és felejthetetlen benyomásokkal térnek vissza Franciaországba. Nagyon örülnek, hogy alkalmuk volt megismerni e rendkívül érdemes és nagyrahivatott nemzetet, amely évezreden át kimagasló szerepet vitt Európa történelmében és kultúrájában. Franciaország ma is a legnagyobb jóakarattal van Magyarország iránt. Kell, hogy minden félreértés elsimuljon a francia és a magyar nép között, mert mindkét nép rendkívül sokat szenvedett a szabadságért és az igazságért vívott emberfeletti küzdelmeiben. A n •« §t |OVO évi Nagy Képes Naptárunk sxpedleiős és portókölfsége fejében 5.— (őt* lóiénál igen tiszteit előfizetőink bélyegekben is beküldhetik kiadóhivatalunkhoz, Praha, Panská 12.
