Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-28 / 294. (3107.) szám

ALKMŐJtoUU * L<43ü£MK­lk>b ú tv^iiuívi SDWIUI, A lévsi bereszfépyszccisfKták iidvszlib Esterházy! és Frsnciseyt s bncsuziiak 6rossdmidi6l Léva, december 27. (Saját fcud'ósDtiáakJbS.) Az cmsBágos kereszijáayiszoaiiaiMstB pánt Lévai helyi soeT- vea&be most tartott üteeési Majchényl Lásaló párt- vezettőségi teg beszámolt az ótáliratfüredú páirtveze- fcöségá ölésiről A lévai pá'rlszerveweit éti aíKkalkmumai as e’mökiő Klabi Ödön edaiötk kKtteványára egy­hangúan eftbatároota, hogy a párt raj országos el­nökét, Esterházy Jánost meg’váíliaiszüása alUkaiLmóibóí meleghangú áitiinalfban üdvözili. Az üdvözlő levél egyebek közt eszeket tarbaiknaozja: — Elnök mr személyében megnyííVámníió és régi tisztességes osalédii tradAcriökoin álapislő fél tógáén és üatailios te&terejie, vaáoimáinit eokoldáliu képzettsé­ge biztosíték arra, hogy pártunk Szűz Máriás lo­bogója, amelyet ezen országrész legmagasabb pont­ján tűzött ki, mindig amsai a csodátaiios tisztaság­gal fog Lobogná, amely az itteni őelaikosság mándeit rétegét a keresztényi eszmék és a csorbítatlan nem­zeti érzület összetaríó erejével hozta zászlónk ailá és táborunkat nagymértékben meg is fogja növel­ni Ezért egyhangú lelkesedéssel és bízatomimol testület illeg üdvözli a lévai pártszervezet Blnök urat, felajánlja g közös munkához miinden erejét é© a hit, remény és szereltet hármas egységében Isten áldását kéri a vezetése alatt meginduló közös ke­resztény és magyar munkánkra. Egyidejűleg a következő üdvözlő sorokat intézi a lévai vá lasztmány a párt. tiszteletbeli elnök élhez. Franciscy Lajos dr. nyitraá prépost-kanon okihoz: — Az országos keresztesiysraooialdeta párt lévai helyi szervezete azon tényben, hogy az országos pártvezetéség Méltóságodat tiszteletbe®! országos elnökké választotta meg, telkek mélyéből fakadó, őszinte n a gyraberaüléenek látja iamujetlét. Azon ünnepi aktusban, amellyel fánadhaitatlan, áldozat­kész és puritán működ ésésneik méltó elismerését nyújtotta át vezetőségünk, mi is örömmel osztozunk és szivünk mélyéiből szerető tisztelettel üdvözöljük Elnök urunkat, Klain Ödcn a váÓaeztimányi ülés végén a Szlo­vénnak óból eltávozó Grossohmid Géza dr. lemondott szenátor érdemeit méltatta s távozása alkalmából a lévai pártszervezet átiratban vesz búcsút tőle: — Fájó ezivvel vettük tudomásul, — mondja az átirat többek között — hogy egyéni körülményei­nek alakulása folylán szienátori méltóságáról le níélítőztaitott mondani és az itteni politika küzdel­mes életétől visszavonult. Mindnyájan tudjuk és á't- érezzüik, mit jelent Szenátor ur tevékenysége szlo- venszkói keresztény magyar életünlvben, mit tett ezért, mit tehetett volna még s annál mélyebben érezzük a fájdalmat, mely miinden salovenszkói „Talán éppen ez az esztendő lesz az, amely meghozza a wiláiisl az Igazi bélit” A pápa karácsonyi rÉdiészözatában szentset hirdetett A szentév 1933. április 2.-án, vlrágvasárnap kezdődik V&tiikáinváros, karácsony. Pins pápa szom­baton délbon 12 órakor rádión karácsonyi üzenetet intézett a püspökökhöz és egyúttal az egész világ keresztényeihez. Beszéde elején köszönetét mondott a világ minden részéből hozzá érkezett jóki vánatok­ért és az ég áldását kérte az egész emberi­ségre. Fájdalommal emlékezett meg a Szentatya arról az üldöztetésről, amelyet a kereszté­nyek Spanyolországban, Mexikóban és Orosz­országban szenvednek. Áttért ezután azokra a bajokra, amelyeket az állandóan dúló há­borúk és polgárháborúk okoznak és szomo­rúsággal állapi tóttá meg, hogy a világháború káros hatásai még mindig érezhetők az egész világon, — Az a válság — mondotta —, amely ma kivétel nélkül sújtja a világ-minden orszá­gát, minden városát, minden emberét, a leg­nagyobb válság, amelyet a világtörténelem feljegyzett. Fáj a szivem, hogy nem tudok a szenvedő emberiségnek gyorsan ható gyógyírt nyújtani, de kérem az Istent, hogy kegyelmének hatalmával gyógyítsa meg az emberiség fájdalmas sebeit s remélem, hogy az Ur nem fordítja ed irgalmas szemeit szen- v edő gyér in ekeiről. A Szentatya azután rátért azokra a vigasz­talásokra, amelyeket a vllás és a katolikus egyház az elmúlt év folyamán nyújtott, a hí­veknek, kiemelve a dublini eucharisztikus kongresszus működését, a misszionáriusok in­tézményének munkásságát. magyar ember vesztesége, mindjén keresztény test­vérünk fájdalma. Legmélyebb hálánk és 'teljes ei- iemenésünk kísérje Szenátor urait, bármerre vezé­relje is az Isteni Gond1 viselést — Külön hálával kell megemlékeznem — folytatta — arról az apostoli működésről, amelyet az én pásztoraim azok között az ül­dözött és szenvedő krisztusi testvéreik kö­zött végeztek, 'akik Spanyolországban, Mexi­kóban és Oroszországban gyakran a vértanu­1 ságihoz vezető krisztusi életet élik­— Fájd lámám ha azonban némi öröm is vegyül, mert imádságaim vigasztaló eredmé­nye, hogy a két harcban álló délamerikai állam meghallgatta kérésemet. Paraguay és Bolívia kormánya engedett a szeletet kéré­sének és Urunk születésének szent napján beszüntette a háborúskodást. Én azonban to­vább fogok imádkozni s remélem, az ég meg­hallgatja kérésemet, hogy e rövid fegyver­szünetet hosszú, őszinte és boldog béke kö­vesse. Legyen ez a béke a keresztéuy, csen­des, boldog békéje a léleknek. A Szentatya ezután újból visszatérve a vi­lágválságra, az egész világnak testvériséget, zavartalan békét, nyugalmat, megértést és munkát kivánt. — Még egy üzenetem van az egész embe­riség számára — mondotta a Szent atya. — A földi fájdalmak között élő embernek szük­sége van arra, hogy néha az Isten képmásá­ra teremtett leikével is foglalkozzék­Az elkövetkezendő 1933. esztendő XIX. centenáriuma annak, hogy az Ur öa, a mi Urunk Jézus Krisztus vérét ontotta a bű­nös emberiségért Tizenkilenc évszázad óta szent év volt ez az esztendő és talán ép­pen ez az esztendő lesz az, amely meg­hozza a világnak az igazi békét, a mi Urunk Jézus Krisztus békéjét. A Szenla,tya ezután az edlkö vetkezendő szent évről beszélt, amely 1933 április 2-án, virágvasáxnap kezdődik és 1934 április 2-án, kusvét másodnapján ér réget Legyen ez az év az imádság és a magunkba szállás éve. A S^eutatya hangsúlyozta, hogy mindenki részesülhet a szent év kegyelmé­ben, aki igaz keresztény hittel vesz részt a ju­bileumi esztendő szokásos á j tatosságain. — Üzenetem végéhez közeledem. Az ég és az Isten áldását kérem a papságra, az egész kereszténységre, az egész emberiségre. Adja az Isten, hogy béke, testvériség és megelé­gedettség esztendeje következzék a vége fe­lé járó 1932. év után. Ne legyen szó az uj esztendőben háborús kártételről és jóvátételről, követelésről és fizetésképtelenségről, törés zés Lésről és elégedetlenségről, legyen ez az esztendő kizárólag a testvéri megértés és megegye, zés esztendeje. A munkanélküliség helyett megfelelő és ki­elégítő munkát kérek a becsületesen dolgozó emberek számára. — Az 1933. esztendő virágvásárárapja Je­gyen kezdete annak az esztendőnek, amely meghozza a megnyugvást mindazoknak, akik va szenvednek, a munkát a munkanélkü­lieknek, a békéi a háboruskodóknak, a jó­létet a nyomorgóknak. Az ég áldja meg az egész emberiséget, ebben az esztendőben az Atyának és Fiúnak és Szent-léteknek nevé­ben. A Szent-atya ez± a rádióüzenetet válaszul mondotta arra az üdvözlő beszédre, melyed; szombaton délben a bíboros szent kollégium tagjai élén Gránit Pignatelii di Belmonte Ja^ auárius, Ostia és Al’bano püspökbibornoka, a szent Kollégium dékánja intézett hozzá. ÁRNYAK A VEROFENYBEN Regény (17) Azzal természetesen nem számoltam, hogy én az ő helyében mit tettem volna, de egy tízéves gyerek ilyeneken sohasem gondolko­zik. Én csak a magam sérelmét és a magam megaláztatását láttam s ezért akartam bosz- szut állani minden eszközzel. A latin óra után után, melyből csak any- nyit értettem, hogy annak a kicsiny és pú­pos tanár urnák ott a katedrán b izalomger- jesztő arca 'és megnyugtató hangja van, Ka­kasgyufával és Pulykatojással összeültünk ta­nácskozni. Akkor már nagy volt a tekinté­lyünk az osztályban, a fogas, a leszakított padifödél, a nadrágszij csattja, a bezúzott or­rok és kivert fogak derekas munkát végez­tek; Kürtössy Lacikán és Oszin és azon a kis szlovák finn, a Dühön Vaszilon kívül há­rom lépésnél beljebb senki sem mert minket megközelíteni. Frédi csak gratulációját kül­dötte Őszi által, mert még mindig nem tudta a mö betűt kimondani rendesen. Mondom, Kakasgyufával és Pulyka tojással összeültünk tanácskozni s miután most már a Pulykaíojás kölcsönéből hat eóskalácsot is­mételten lenyeltem, Pulykaíojás azt mondta — s ebiben igaza is volt —, hogy ez az egész éhségsztrájk ostobaság, azt a vacak kosztét, ott az osztályfőnökünknél, az édesapám dup­lán megfizette és nem akkor bosszulom meg magam, amikor nem eszem, hanem akkor, amikor duplán eszem! — Nagyszerül — kiáltott Kakasgyufa és örömében rácsapo-tt a fejére Pulykatojásnak. Kürtössy Lacika is helyeselt: — Hehehe! — Na már most, — folytatta Pulykatojás, — menja haza, repetálj meg minden ételt háromszor és akár kell, akár nem kell, zabáid tele magad. Ha két hétig kibírod gyomor- mi, becsületemre mondom, ők fogják a kosz­tét felmondani!... Őszi úgy nevetett, hogy a hasát fogta. Na­hát! ... Most a kis Kürtössy Laci hozott nekem a pedellustól hat darab sóskalácsot s a földrajz alatt, tizennyolc süteménnyel a gyomromban, ír fa: Szilárd János már egészen tűrhető kedélyállapotban vol­tam. Elemér ott ült a szegény kis szlovák gye­rek mellett a másik sarokban s iparkodván a ■világ folyásáról lehetőleg kevés tudomást sze­rezni, az orrát furkálta szorgalmasan. A számtanéra alatt azt a hat darab sóska­lácsot ettem meg titokban s ártatlan arccal folyvást az osztályfőnököm szabályos, baju­szán merengve, amit ugyancsak a pedellustól s minden valószínűség szerint az utolsó ha­tosán vett nekem az a foltozott nadrága sze­gény kis szlovák gyerek, aki, amikor a ka­lácsot a zsebembe csúsztatta, szemérmetesen csak annyit mondott: — Fogadjál el!.. - Nagyon megtisztelnél!.... Sok kalácsot ettem már azóta. Bizonyosan jobbat is, meg drágábbat is. De egyik sem esett ilyen jól nekem ... A tornaóra előtt azonban már készen vol­tam. Azt a huszonnégy darab nápolyi szeletet, amit Őszi hozott zajos szertartással, hogy mindenki lássa, már csak a töredékeiben tudtam elfogyasztani. Kettő megmaradt. És otthon, a Duszág tanár uréknál, közvet­lenül ebéd előtt, olyan rosszullét fogott el, hogy osztályfőnököm a feleségével együtt tö­kéletesen kétségbeesett. Abban a hitben, hogy az éhségtől fordult fel a gyomrom, lefektettek és rossz lelkiis­meretűktől sarkalva, valamint a következ­ményektől való alapos félelmükben, elkezd­tek mindenféle étellel tömni. Én persze kéz­zel és lábbal tiltakoztam, ordítottam és kö­veteltem, hogy vigyenek a szabad levegőre. Elemér ezalatt, pontos ismeretében az én rosszullétemnek, kirohant az udvarra > ott —- mint később a kócos kis oseAédteá; >1 megtudtam —- nevetőgörcsöt kapott. Miikor a tanár ur és a néni látták, hogy itt az éhség következtében beállott tébolynak egy egészen különös és rendkívül súlyos ese­tével állnak szemben, orvost hívtak. Az orvos lóhalálában beállított 'és ez volt ráz ón végzetem.------------- .T—...................................................................................—— --------------­Mert m egvizsgálta a rosszullét számiptomáit és megái lapította, hogy disznó vagyok. A tanár urék halálosan megsértődve asz­talhoz ültek, jóízűen megebédeltek és felém sem néztek többet. KILENCEDIK FEJEZET. A gyerek lelke olyan, mint a hegedű, ügy ■szól, amilyen kézibe kerül. És ha nem játsza­nak rajta, hallgat. Igen szomorú dolgokat figyeltem meg ma­gamon abban az időiben. Olyan ijesztő s merőben közönséges indu­latok rohantak meg néha és ejtettek hatal­mukba, aminőnek azelőtt még a puszta gon­dolatától is elpirultam volna s melyekben az volt a Legszomorubib, hogy nem tudtam elle­nük védekezni. Azelőtt elképzelhetetlennek tartottam, hogy valakivel huszonnégy órán túl haragot tart­sak. Akár engem vert meg valaki, akár én hagytam helyben valamelyik pajtásomat, egyet aludtam rá és úgy kiszellőzött a telkemből a harag vagy a neheztelés, mint a kocsmáiéi a füst, mikor hajnalban kinyitják az ablakot. Most? Már három hete kerülgettük egymást némán, duzzogva Elemérrel s bár tudtam és éreztem, hogy én vagyok a hibás s hogy jóvá keltene tennem azt a példátlan durvaságot, amikor őt, aki testvéri jószivvel közeledett hozzám, tányérostul hanyattlöktem,' mondom, mindezt éreztem, tudtam és fájt a lelkem, de a válságos pillanatban felülkerekedett bennem a szamár hiúság és képtelen voltául őt megszólitani. Pedig. Istenem, ki tudná leírni azt az ér­zést, amikor esténként, vacsora után, amikor a kócos kis cselédleány, mindág pontosan há­romszor melléje fújva, eloltotta a petróleum- lámpást és mi ott maradtunk kettesben a sö-* tét szobában, egymástól alig két lépés távol­ságban és nagyokat fészkelőévé az ágyban, elkezdtünk töprengeni. Hogy , melyik kezdje meg. Már mint a kibékülést. Három hétig fúr­tuk a sötétben az alagutat innen és onnan, hogy végre egymásra találjunk, de sehogy se tudtunk összeérni: az őszinteségnek és a jó­ságnak az eszközei gyengébbek voltak, mint az a mesterséges sziklafal, amit az ostoba gőg és a gerjedő emberi gonoszság emelt közénk. Azelőtt soha nálam gyengébb gyereket nem bántottam. Most? Megtörtént, hogy egy késő. délután, amikor énekóráról baktattam hazafelé, utamba leér tilt a uéptelen uccán egy vézna kis suszterinas. Olyan sápadt és osenevész fiúcska volt., hogy belőlem három ilyen penészvirág is kitefllett volna. A Sohnei- der Fániit fütyölle gondtalanul e azzal szóra­koztatott, hogy a csizmát, melyet bizonyára valamelyik módosabb civis lakására vitt öt krajcár borravaló reményében, egyik válláról a másikra hajágálta. Miikor a kőzeteimbe ért és vidoran rámemelte a szemét, talán eszem­be jutott, hogy én is ilyen vidám fiuoska le* hetnék, ha otthon igazságtalanul nem bánta­nának, miire egy belső hang uszítására s va­lami ellenállhalattan kényszertől űzve, meg­rohantam, a földre tepertőm, kicsavartam a kezéből a csizmát s mielőtt felocsúdott volna, a csizma sankával véresre vertem. Oh, hogy sirtam odahaza az agyiban éjszaka, amikor- ez a szégyenletes jelenet az eszem­be jutott. De már megtörtént és nem lehe­léit rajta segíteni. Hogy a tanár néni selyemesernyöjért ott a sötét előszobában kiforditotta/m, a bicskám­mal megszurkáltam s mint aki a dolgát jól végezte, összecsuktam és a helyére tettem? Ez nem volt korrekt dolog, de tekintetbe véve a néni folytonos célzásait, melyekkel „alacsony származásomat4* és apám „parlagi foglalkozását44 minden komoly ok nélkül, de annál sportszerűbben a szememre hányta, legalább meg lehetett érteni. Ez az esernyő feltétlenül közelebb állott a néni epés meg­jegyzéseihez, mint a bácsi fanyar pedantériá­jához az a csenevész suszterinas s így az esernyőn elkövetett tatár kegyetlenséget bát­ran sorolhatom azok közó a gyermekkori emlékek közé, melyeket restell ugyan az ember, de nem túlságosan. Azt például már megint nagyon röstellem, hogy egy délután, amikor a kócos kis cseléd kiment a konyhából és a takaréktüzhelyet néhány percre őrizetlenül hagyta, beosontam s a tejbe beleteltéi toltam a stelázsiról néhány késhegyre való mosószódát. Aztán pokoli görcsökben bár — mert elővigyázatból és be­csületből az uzsonnakávét én is felhajtottam —, de boldog elégtétellel szemléltem, amint a tanár ur és a néni halkan nyöszörögve ki s be futkározott. A szegény kis ősei ódét per­sze megverték és ezért röstellem az esetet nagyon. Mindez természetesen csak igy papíron volt ennyire mulatságos dolog, mert egészen másképpen, sőt nagyon is tragikusan festett a valóságban. Egyik nap múlt a másik után percre ki­számított, programszerű beosztással s né>- hány hangosabb botránytól eltekintve, a vál­tozatosságnak minden legkisebb öröme nél­kül s az állandó ingerültségnek már-már ful- iasztó légkörében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom