Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-25 / 293. (3106.) szám

rpPAGAI-AYMAARHtRLAP 1932 december 25, vasárnap. 23 3ó idők, szép idők A miiüós bánatpénz Csönd, szinte halotti némaság üli meg a gaz­dasági ólet valaiha vidám berkeit. Ilyen időkben — jobb híján — legalább emlékezni lehet... Fatermelők ülnek egy asztalnál. A régi jó kon­junktúrát emlegetik, hiree régi árlejtések ügyes trük kjeiről, üzleti fogásairól diekurálnak- Az egyik közülök, talán a legtapasztaltabb, átve­szi a szót: , — Ez mind semmi. Az volt a szép dolog, ami­kor egyezer a mármarosi Borsa község közbir­tokossága egyik jelentős erdőrészletét akarta értékesíteni. A hirdetményre összeserglettünk (átemelők vagy tizenöten. Nem kevesebb, mint 7í>.000 korona bánatpénzt kellett letenni annak, aki ezen az árlejtésen részt akart venni. De még akkor volt pénz bőven. A bánatpénzt vala­mennyien letettük a biró kezéhez. — Az árlejtés jó sokáig húzódott el. Kint jártunk az erdőben, azután visszajövet parázs vita keletkezett, végül Í6 a jegyző kijelentette, hogy ő most a kupaktanáccsal nem tudja elin- téztetni az ügyet. Nem marad más hátra, mint egyet aludni.óé másnap délelőtt, a községtanács dönteni fog, hogy ki kapja, meg az erdőkiter­melést. — Mit tehettünk egyebet, belenyugodtunk a halasztásba és a község egyetlen vendégfoga­dójában elhelyezkedve próbáltuk az éjszakát el­tölteni. Nekünk nem is volt semmi gondunk, hiszen a döntés a község bölcseinek a kezébe volt letéve, — de annál több gondot okoztunk a községi bírónak. Nem is csoda, több, mint egymillió, finom aranykorona szakadt a nyaká­ba a lefizetett bánatpénzek fejében és most egy hosszú éjszakán keresztül minden felelősség mellett neki kell azt megőrizni sértetlenül és hiánytalanul... Nemsokára hallottuk, hogy a biró megöl-j dotta a kérdést. Mint régi katonaviselt ember ,.Waché!í-t állított fel a községháza előtt. Ki is adta az ordrát: minden órában felváltva két-két, gazda őrködik a községháza előtt. — Némi kártyapartik után elaludtunk. Kora hajnalban azzal a vészhírrel vertek föl mindnyá­junkat, hogy az éjszaka folyamán ismeretlen tettesek kirabolták a községházát Nekünk se kellett több. Ennek bizony a fele se tréfa. Oda van a 75.000 korona. Tyhü, az áldóját, az a be­tyár jó kig boltot csinált: egymillió üti a mar­kát, mi meg üthetjük ..bottal a nyomát... — Megindult a hajsza. Lovaslegény vágtatott át a vészhirrel a legközelebbi csendőrömre: Viskre. Nemsokára mozgásban , volt az egész hivatalos apparátus. A községháza olyan volt, mint egy főhadiszállás az offenziva előtt, ki­jött közben a ceendőrfőhadnagy,,..meg á járás híres-föszolgahirája, is, Munkába vettek az egész falut. . éyé- .'■* ' p:'.te’í — A messze határban híres főbíró a legkemé­nyebb falatra vetette magát: a község biráját vette elő: - . . — No hát ilyen szégyent!.Mondja, biró gazda, mi-van . a pénzzel? — Milyen pénzzel? — kérdi a biró ártatlan pofával. i .. — Hát amit a faker.eskedök lefizettek. Amit a községházáról elraboltak, pedig a gazdák .pus­kával is őrizték a kasszát-!- ­— Azt a kis betörést tetszik gondolni? Oda se- neki, nagyságos főbíró ur, — a pénz itt van a tüszőben! .és azzal diadalmasan ütött a dér rókára -erősített félelmetes- népruházati cikkre. Csak nem gondolta, nagyságos ur, hogy a kasz- szába teszem, hiszen akkor ezek a betyárok igazán ellopták volna! — így járt túl a ravasz biró a falusiak és valamennyiünk eszén A hatodik anegyeda A napokban temettük el jó Frankovszky Istvánt, a kassai, valaha jobb napokat látott iparosságnak egyik lelkes . és fáradhatatlan ve­zérét. Az ő elmúlása- juttatja eszembe azt a ha- misittatlan régi választást, amelyen 28 évvel ezelőtt megismerkedhettünk a- városkerületi be­osztás csodabogarával. Kassán ugyanis négy választókerület helyett hatot szerveztek á köz­ségi választások lebonyolítására és igy történt, hogy a külvárosi szóhasználat megteremtette a hatodik „negyed11 elnevezést, az eddigi négy negyed helyett. — Ejha, — mondta Kozora Vinckó, az arany- pennájü városi főjegyző — de jól megy nekünk! Már másfél -város lettünk a Hüsták jóvoltából, így évődött a Herditzkyben borozgatás közben Káról bácsival. A. hatodik; „negyed11 pedig mit sem törődött a gúnyolódással, hanem ment előre a törhetet­len ellenzékiség utján. Ezúttal a hírhedt zseb­kendőszavazás után került a sor a községi vá­lasztások kiírására. A hatodik negyedre ráve­tette magát a kormánypárti kortesek sisera- hada. De a hires Luzsónszky-zászló híveit Dem lehetett eltántorítani. A jogászitjuság a lelkét adta bele az. ellenzéki mozgalomba. Vákár P. Artúr, aki ma Pesten kormányfőtanácsos és K. Laczkó Béla voltak áz ifjuság vezetői. Leghíresebb trükk jiik volt, ami­kor a kormánypárt, főkortesét leitatták és ki­vitték a közeli Zdobára, ahonnan csak a vá­lasztás megejtéee után cammogott be a szava­zatok összes zá ml á 1 ás áh o z. Volt nagy nevetés, de még nagyobb volt az öröm. mert az ellenzék jelöltjei mind győzlek. Hat évre megválasztot­ták városatyának Balogh Jánost, Balló Fé­rt F í tetent ‘ítí Frankoezky Istvánt. Borzalmas kegyetlenséggel végzett 'egy öttagú cigánybanda két jámbor remetével a pozsonyi Kálvárián — 20Ö esztendővel ezelőtt Miképpen működött Pozsony város bűnügyi apparátusa és Ítélet- végrehajtása a XVIII. században? — Pozsony város elsárgult íóliánsai mondják el a szörnyű bűntett lefolyását Pozsony, Karácsony edőtt. Szint© áhitatos hangulatban kapaszkodunk fel a régi város­háza szűk csigalépcsőjén a toronyszobába, ahol a régmúlt világ sok érdekes emlékét halmozta egybe a városi muzeurn és levéltár igazgatója, az érdekes nevű Faust Ovidius dr. Nem holmi egyszerű múzeumi tárgyak sorakoznak itt a magas toronyiban. A sötét középkor szörnyű kinzószerszámai vannak itt együtt: kaloda, pellengér, csukló- és bokaszoritó pe­retek, vascsizmák, kerékbetörők, hatalmas harapófogók, pallosok, bárdok. A rozsda­marta ritkaságok mindegyikéről tud valami érdekeset mondani kalauzunk. Az egyik sarokban például szú ette, régi kivégzési eszköz: a kerékbetörö. Ezen vé­gezték ki 1758-ban, tehát 174 évvel ezelőtt azt a két cigányt, akik a Kálvárián megöl­tek két jámbor remetét. Dohos, eűsárgult, porlepte foliáusok között kutatunk, amíg összeszedjük Faust dr.-ral a közel kétszázév-es bűnügy adatait. Pozsony akkor tájban a maga egyhangú, kispolgári életét élte és csak ritkán zavarta meg a ke­délyeket egy-egy szenzáció, amiből mostaná­ban minden napra kijut. Hogyan nyomozták ki kétszáz esztendővel ezelőtt daktiloszkópia, távolfotográfia és rádió nélkül a bűntényt és hogyan büntették meg a tetteseket, elmond­juk most az alábbi sorokban. Két remete a Kálvárián 1708-ban a Kálvária közélében, a Zerge- begyetn állott egy kis kápolna, amelyben két jámbor remete: Fráter Balázs és Fráter Je­romos éldegélt. A kápolnához hozzáépített szegényes kis viskóban laktak. Az egyszerű nép. sűrűn . járt hozzájuk.,, tanácsért, leijei yi- gaészért ^és ■. ...ennp^ fejtben alamizsnát, adpU. nekik. így aztán -..te: te'^te tetetetete-: az a hir terjedt el róluk, hogy sok pénzük van. Az elhagyott kápolna, ahogy a nép a reme1 fék lakhelyét hívta, -----­17 58 március 18-án borzalmas bűntény színhelyévé vált. Ezen as éjjelen a két re­metét ismeretlen tettesek meggyilkolták. Megindul a nyomozás A hír futótűzként terjedt el a városban, pedig akkor még nem voltak napilapok. Po­zsony legrégibb lapja, a Pressburger Zei­tung sem létezett még akkor, A város rend­őrkapitánya, nemes Finóty József dobszóval tudatta, a lakossággal a szörnyű eseményt, és intézkedett a nyomozás bevezetése iránt. Először egy bizottság ment ki a- helyszíné­re. A bizottság tagjai Torkos János Gyula városi orvos és Schwartz Károly János se­bész voltak. Az orvosokhoz csatlakozott Finóty kapitány is. Véres látvány tárult a megjelent bizottság szem© elé­Fráter Balázst a kápolna melletti kutnál! találták vérébe fagyva, mig Fráter Jero- j mos még életben volt. Azonnal beszálH- j tották az Irgalmatok kórházába, ahol még ki tudták hallgatni. A több súlyos sebből vérző remete elmon­dotta, hogy éjszaka álmukban törtek reájuk a rablógyilkosok. Szokásuk szerint este el­végezték imájukat, majd nyugovóra tértek hálófülkéj ükbe, amely közvetlenül a kápol­na mellett volt. Éjfél'tájban Fráter Jeromos furcsa zajra lett figyelmes. Felült ágyában, de alig dörzsölte ki az álmot szeméből, egy marcona férfi ugrott be a kápolna padlásából a hálófüikébe és baltával rásujtott. Az első támadó után többen is berontottak- Az egyik bandita görbe karddal volt felfegyverkezve és ezzel loccsantotta szét Fráter Balázs fejét. Többet a szerencsétlen Jeromos sem tudott mondani, el veszítette eszméletét s nemsoká­ra meghalt. Lefogják a gyilkosokat A rendőrkapitány helyes ösztönnel azon­nal a környék felkutatásához fogott. A rend akkori fenntartói az úgynevezett muskétások voltak is ezeknek támogatására erdészeket és csőszöket rendeltek ki- Néhány lelkes po­zsonyi polgár önként csatlakozott a nyomo­zó osztaghoz. A gyors munkának meg is volt az eredménye. Lamacs környékén, egy erdő tisztásán több cigányt5 fe^töztáÉíak félte akik ’kegy­: s®iSMÍtárakartak'teíásni.' A hyf: város-, házára vezették eket., Kiderült,’’hc%y á re­meték gyilkosai keriilték a hatóság kezére. Akkoriban német volt Pozsony hivatalos nyelve. Az egyik banditával. Oláh György 21 éves stomfai -cigánnyal felvett jegyzőkönyv magyar fordítása ezeket mondja: Oláh György 21 éves sióm fai lakos, cigány, nyolc nappal ezelőtt távozott el Stomfáról négy társával, akik közül az egyiket Burján­nak, a másikat Fertyának hívják- A másik kettő nevét nem tudja megmondani! - Az el­hagyott kápolna-: közelében sátort ütöttek. Velük volt három cigányasszony is, az egyik közülük Oláh felesége, Janka. Négy nappal ezelőtt a cigányok bejöttek a városba. A Mihálykapu melletti sorházban ittak s Por­tya a beszélgetés közben azt. mondotta, hogy Az ellenzéki mozgalom hőskorának győztesei közül ma már csak Balló Ferenc van életben. Frankovszky István a közelmúlt napokban régi harcostársaihoz költözött és beszámol nekik aT- ról, hogy a hatodik „negyed11 körül bizonyosok minden megváltozott... Autótura Eperjesre és vissza Komjáthy János színigazgatónak- volt az első komoly automobilja Kassán. A jó alkalommál élni kellett és miután az öreg Mezey bácsi szín- társulata Eperjesen terjesztetté a kultúrát és még inkább azért, mert ott volt a direktor szép kis rokona: Lenkeffy Ica is, elhatároztuk, hogy egy vasárnap délutáni előadásra átrándűlunk. A szót tett követte és hamarosan együtt volt a társaság, amelyben Abonyi Tivadar és Virányi Sándor mellett Holland er Árpád barátunk is he­lyet foglalt, aki azóta Londonországban a kül­kereskedelmi kapcsolatoknak szentelte életét. Valóságos diadalmenet volt Eperjesre való bevonulásunk és a Bérgerskávóház-ban való el­helyezkedésünk. Azután ütött a búcsú órája, mert a mi színészeinket Kassán várta a színpad. Büszkén ültünk fel a szép autóra. De Kende tájékán szomorú meglepetésben volt részünk. Kettős gumidefektet kaptunk, de ami ennél is szomorúbb volt, a kezdő sofőr a kis útra való tokintettel nem hozott semmiféle szerszámot magával. Ott rostokoltunk az országút köze­pén é© végül ie — szégyen ide, szégyen oda — betoltuk az autót a faluba, mi pedig felültünk a legközelebbi vonatra és minthosry az Eperjes­re ment, hát vele mentünk mi is. De a városba már még se mertünk gyalogszerrel bemenni a büszke autózás titán, igy hát a restiben marad­tunk é: !,unk’oati pezsgő© vacsorára adtuk a fejünket. A végén természetesen Komjáthy fizetett és nyugodtan megállapíthattuk, hogy ennyi pénzért akár Abbáziáig is elmehettünk volna. Igaz, hogy akkor nem látjuk Lenkeffy Icát!.... Az áldozatkészség nevében Egy időben a magyar vidéki városok a har­madik ’’ egyetemért verséngtek. Igyekeztek egy­mást túllicitálni, csakhogy maguknak biztosít­sák a kormány jóindulatát és ezzel együtt a harmadik egyetemet, amelytől a város halódó életének fellendülését várták. A versenytársak sorában á felkér sok reményével Startolt Kassa is, amelynek történelmi jogai, majdnem elvitat- hatatlanok voltak. De hiába, a jogcímeket meg kellett toldani a váró? bőkezűségének megnyi­latkozásaival is. Kassa város, törvényhatósági bizottsága, mely nívóban fölért’ egy kis parlamenttel — ma szintén a parlamenthez hasonlít — feladata ma­gaslatán állott. De az'örgög nem alszik és ezért néhai jó Éder Ödön polgármester hatalmas be­szédben sorakoztatta fel a város mellett szóló érveket, megtoldva azokat a város által föl­ajánlható mindenféle jóval. A tüzes beszéd he­vében egyszerre csak néminemű fehérségek tűntek elő és Éder Ödön zavartan sietett a pol­gármesteri szobába, hogy a váratlanul előállott toaletthibán segítsen, — Mindent az egyetemért, még az alsónad­rágunkat Í6! — kiáltotta utána Kozák János. —• Látszik, hogy jó magyar ember, nem visel hózentrágert! — toldotta hozzá Korláth Ferenc. De az áldozatkészség nem használt. Jött a világháború, amely elvitte a harmadik egyete­met ... ■ (Kassa.) MAXIMUS. VALÓDI MíBSMUÁTÁTjplI csak ebben S| magolásban áruiják^^^^^9 9 sok pénzt lehetne szerezni. Agyon kellene" ütni a remetéket Éjjel tizenegy óra tájban az öt férfi elment az elhagyott kápolnáihoz- Oláh az egyik társával künn maradt, őrköd­ni. Fertya Burjánnal és egy másik cigánnyal felmászott a kápolna tetejére, azon. rést ütöttek s a padlásra ereszkedtek. Mikor Oláh segélykiáltásokat hallott, figyelmeztette társait, de ezek nem hallgattak rá- Erre ab­bahagyta az őrködést és társával együtt visz- szasietett a cigányasszonyokhoz. Éjjél 12. óra tájban a másik három cigány is vissza­tért. Elmondták, hogy meggyilkolták a re­metéket. Magukkal hoztak egy ezüst feszüle­tet, tiz darab aranypénzt, egy cmezett lám­pát. Mindezeket Burján és Fertya megtartot­ták, mert Oláh nem akart a zsákmányban osztozkodni. A gyilkosság után Pozsonybesz- teroe felé menekültek, hogy ott üssenek sát­rat. Azt gondolták, hogy nem foghatják el őket, mert a két remet© halott és így nem lehet árulójuk. A többiek vallomásából kitűnt, hogy Oláh és őrt álló társa, Fanti János tényleg nem vett részi a gyilkosságban. A szörnyű tettet Konkos József, Burján Ferenc és Fertya László követte el. | ök törtek rá az alvó remetékre, akiket ©1- kéééreSetf küzdelem után agy ón verték és; leíra holtak. Az alig húszéves Fertya volt á vezérük- Társait a gon ősz tett után a nap felé emelt kezekkel megeskette, hogy nem árul­ják el őt. Azzal fenyegette őket, hegy más­különben a remeték sorsára jutnak. Burján Ferenc később szintén a hatóság kezére került, csak a főbünöst, Fertya Lászlót nem sikerült soha elfogni. Kínzás és kivégzés Mivel a banditák vallomásai között eltéré­sek mutatkoztak, az akkori időben még diva­tos kínzásoknak vetették őket aló. A kínzá­sok hatása alatt Burján és Konkos be is val­lotta, hogy ők is resztvettek a gyilkosság ki- tervezésében és előkészítésében. Másnap átadták őket a bíróságnak, amely Burjánt és Konkcst kerékbetörésre ítélte, míg Oláh és Fanti hosszabb fogházbüntetést, kapott. A halálos ítéletet május 5-én, tehát a tett elkövetése után másfél hónappal végre is hajtották- A Mihálykapu előtti téren a két halálraítéltet megtüzesitett harapófogók­kal előzetesen megcsonkították, majd a mostani keresztuceai hadbíróság helyén volt vesztőhelyre vitték, ahol Pozsony ba­kója. Schattenbaeher György kerékbe tör­te őket. Sokezerfőnyi közönség volt jelen a borzal­mas aktuson. A holttesteket elrettentő pél­dául három napig kint hagyták s aztán a ki­végzés helyén elföldelték. A Kálváriáinak aizon a helyén, ahol a ször­nyű gyilkosság történt, keresztfát állítottak,: amely még ma is megvan. Ugyancsak meg­van a kis kápolna alapzatának maradványa is. Most a zergehegyi erdészlak raktárhelyi­sége van beleépítve. A kápolnát persze a gyilkosság után mész- sze elkerülték Pozsony lakói, mert babonás, emberek szerint éjszakánkint felosillámló fényeket, tüzes alakokat lehetett ott látni- Úgy mondták, hogy ezek az elvetemült gyil­kosok bolygó szellemei, akik még a túlvilá­gon sem nyerhettek nyugalmat, hanem ke­gyetlen gaztettük színhelyén bolvonganak időtlen-időkig. Rehorovszky Jenő. Dr. WENDER JAKAB rs 5 nemi- bőrgyógyász- szemész Nitra, Káptalan u. 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom