Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-25 / 293. (3106.) szám
t>rxgaiMao^arhirIíAP 1932 december 28, vasárnap. 3 Kenyeret és békét a jóakarata embereknek! Irta: PORUBSZIttJ GÉZA dr. kémóndi plébános „íme nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden népnek; mert ma született nektek az Üdvözitő, — ki az Ur Krisztus, — Dávid városában. És ez lesz nektek a jel: találtok egy kisuedet pólyákoa takarva és jászolyba fek- tetve.“ — Ezen szavakkal vezeti be az első karácsony angyala a betlehemi csordapásztorokat, ezeket az „Isten fényességétől körülragyogott* romlatlan lelkeket, a messiási idők beteljesülésének titkába és a világtörténelem fordulópontjába. És azóta, közel kétezer éven keresztül elzarándokol karácsony estéjén lelkünk a betlehemi barlangistálló ajtajához, hogy gazdagságban és szegénységben, szabadságban és szolgasorsban, örömben és bánatban, bízásban és reményvesztettségben erőt merítsünk az első karácsony szent misztériumából. Hogy újra és újra átjárja lelkünket az a gondolat, hogy Isten Fia emberré lett, megalázta magát azért, hogy minket, gyarló embereket fölemeljen és Isten fiaivá tegyen. Arcunk Krisztus-arc legyen, szemünkből Isten jósága nézzen és szivünkből a tevékeny jóakarat fénye ragyogjon. A betlehemi istálló nem jámbor legenda és Krisztus nem mithoszi személy. Krisztus élő, történelmi valóság. Több, mint Aristoteles, Plátó, Zenó, Heraklitos, Szeneka, akik bölcsel- kedtek, de tanukat át nem élték. Iskolát teremtettek, de értük lelkesedő, mártirnemzedékkel nem dicsekedhetnek. Krisztus nem Marx, Lenin, vagy Stalin, akik uj materialista gazdasági rendszereikkel fölfrissitik Epikureus hedonista tanát: teremteni minden vonatkozásban jóllakott és kielégült „állat-ember“-tipust, amely, ha fölfordul, épp oly dögtest lesz, mint más gerinces állat örök remény, isteni felelősség és transcendentális élet hite nélkül. Krisztus más! ő nem veti meg a görög művészetet és a római kultúrát. Igaz, hogy nem teremt a sátán szavára — kövekből kenyeret, de máskor a megáldott és megsokszorosított árpakenyerek bőségével látja el az éhező tömeget, és csodálatos bort ad a kánai menyegző tisztes szegénységének. Mint a romanticizmus képviselője hagyja lábaira öntetni Magdolna kezeiből a nárdusz drága olaját, mint naturalista megénekli a mezők liliomát. Krisztus bölcselő, művész és legtökéletesebb Ember! És azért legtökéletesebb ember, mert Isten Fia, az Istentől elgondolt emberi tökéletesség kimintázott formája: verbum Dei, testté lett isteni Gondolat. A karácsony angyala a pásztoroknak Ismertető jelt adott, melyről megismerhetik a Megváltó születésének körülményeit. E jel: istálló, darócpólya, jászoly, a barmok etetővályuja. Giovanni Papini irja: „a világ legmocskosabb helye volt első szobája annak, aki egyetlen Tiszta minden asszony szülötte közt“. Az Augusztusok „domus aurea“-ja, aranyháza nem kell a földre lépő Istenfiának. Minek neki az aranyház, mikor ő magába, leikébe zárt mennyországot hoz közénk!? Uj kultúrát tár elénk, a léleknek, a benső embernek a kultúráját, amely ékesebb Salamon templománál, Róma klasszikus szobrainál, a szép Athénnél és Ninive függő kertjeinél. A mennyei Király istállót választ szálláshelyül akkor, amikor a római ipmérium Hispániától Ázsia szivéig, Indiáig terjeszkedik és Kelet országai, tehát Palesztina fölött is a római erő, jog és politika uralkodik. Akkor irja ki a betlehemi istálló falára a betlehemi Kisded: „ego memet in ardua fixi*. Én a kemény életet választottam magamnak! Azt az életet, amelyik bezárja Augiász istállóját és a puhaság és erkölcstelenség istálló-szagát kiszellőzteti a világból . Darócpólya a takarója, hogy fölkiáltó kontrasztja legyen a császári impériumnak, ahol „fehér, biborszegélyü tógákban jár a gőg és a beteg lélek*. (Probászka O.) A betlehemi istálló demonstrál a mai gazdasági élet ellen, amely a szegénységet pokolnak, a jólétet mennyországnak nevezi. Kit helyeztek közülünk az utolsó béresig világra jöttünk után első pihenésre a jászolyba, hogy az ökör és a szamár bűzös párája legyen melengető kályhánk?! Ily nyomorult viszonyok között alig született valaki közöttünk a világra! Krisztus a muitté, a máé és a jövőéü A nyomor legutolsó stációján kezdte életét, hogy megtanítson minket hinni, remélni a jelen élet jobbra- fordulásában, tűrni a nyomor kétségbeejtő sikolyában és bízni minden igazság erejében. Hotel -Restaurant Schmledl Kosice Központi fűtés, hideg-meleg viz Cigányzene jnSíilB Fajborok HA „Békesség a jóakaratu embereknek!* Ez volt az angyalok hirvivése után az ének. Világos és érthető szavak! Mintha azt mondaná az angyalok éneke, hogy azért nincs béke, megértés, Igazság, szeretet, mert a világ intézőiben nincsen meg a jóakarat. És minőnek nevezzük mi, szlovenszkóiak, a mai karácsonyt? Keletszlovenszkó és Ruszin- szkó a buzakenyér áldásától elesett. A termények ára mindenütt minimális, — nem tudja Pozsony, december 23. Szerkesztőségünk karácsonyra cikket kért Esterházy Jánostól, az országos keresztény- szociaiisia párt most megválasztott országos elnökéből. Esterházy János kérésünkre a következőket mondotta szerkesztőnknek: — Sokkal szívesebben mondom el néihány gondolatomat karácsonnyal és a mostani helyzettel kapcsolatban, mint hogy cikket Írjak. Megmondom őszintén, miért? Mert a megnyilatkozásnak ezt a módját közvetlenebbnek tartom, már pedig súlyt helyezek arra, hogy a PMH-val és annak hatalmas olvasótáborával mentői közvetlenebb legyen kapcsolatom. Esterházy pártelnöknek ebibe a kijelentéséibe örömmel nyugodtunk bele és így keletkezett karácsonyi cikke helyett ez az interjú, amelyet bizonyára épp oly szívesen fogadnak olvasóink, mintha tollából cikket közölnénk. Esterházy János a következőket mondotta: — Nem vagyok hive a nagyhangú kijelentéseknek, de annál nagyobb hive vagyok az őszinteségnek. Megszoktam és mindig meg is kiránom, hogy velem teljes nyíltsággal és őszinteséggel álljon szemben mindenki, aki velem együtt akar küzdeni céljainkért Ugyanezt teszem majd én is és most is mindjárt elmondom őszintén azokat a benyomásokat, amelyeket legutóbb az országos keresztényszocialista párt két fontos megnyilatkozásán: az érsekujvári kongresszuson és az ótátrafüredi pártvezetőségi ülésen szereztem. asácés Az ifjúság tSrekvései megértéssel találkoztak — Sohasem lepleztem, mennyire súlyt helyezek arra, hogy a fiatalság résztvegyen az itteni őslakos nemzetek boldogulásáért folyó munkában. örömmel állapíthattam meg, hogy ezzel a nézetemmel nem állok egyedül és a kongresszuson épp úgy helyeselték azt, mint a pártvezetőségi ülésen. A kongresszus a pártvezetőségbe több derék és tetterős fiatal tagunkat választotta be és javaslatomra határozatban kimondotta, hogy minden erőnkkel felkaroljuk a keresztény őslakos ifjúság ügyeit és gondoskodunk megszervezéséről. A pártvezetőség az egyik országos alelnöki állást juttatta az ifjabb generáció egyik jeles reprezentánsának. De nem ez okozott nékem egyedül örömet, hanem az is, hogy az idősebbek, pártunknak néha már biztosítani a megélhetés alapföltételeit. Iparos, kereskedő tönkremegy, zsellér, földmunkás, gazda mindenre ráfizet. Hát hol legyen itt a karácsonyi béke és megértés? Mi már a betlehemi pásztoroknál Is szegényebbek vagyunk. Nekünk ma más kívánságunk nincs, mint hogy élhessünk és boldogulhassunk szülőföldünkön. A Szentestén újra gyermekek vagyunk, akik felekezeti különbség nélkül ugyanazt kérjük az isteni Kisdedtől: Legyen elég kenyere Szloven- szkó és Ruszinszkó népeinek és legyen békessége a jóakaratu embernek! S bármily feketének is tűnik föl előttünk a kisebbségi magyarok karácsonya, a legsúlyosabb gondok közepette se feledkezzünk meg Lágerlöf Selma szavairól: „Nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól, nem a holdvilágtól, vagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, mely meglátja az Ur dicsőségét!* ezüsthaju kiváló vezető tagjai mennyi megértő szeretettel fogadják a fiatalságnak bekapcsolódását a közös munkába. Szándékosan mondom: „idősebbek* és nem „öregek*. Mert öregnek a mi munkánk szempontjából csak azt tekintem, akinek nézetei az uj mozgalmakkal szemben annyira megcsontosodtak, hogy nem tudják megérteni, ha valaki valamit másképp akar, mint ők, és elvesztették azt az elaszticitást, amely nélkülözhetetlen a ma kaleidoszkópszearüen váltakozó helyzetekben való sikeres helytálláshoz. A legutóbb tapasztaltakból arra kell követkéz-} telnem, hogy hála Istennek, a mi körünkben ilyen öregek nincsenek. Akik korosabbak, azok is fiatalok lelkűkben és fiatalos harci kedvvel sorakoznak fel az együttes munkára és teljes megértéssel az ifjabb generációk iránt. De azt is remélni akarom, hogy „öreg fiatalok* sem akadnak köztünk, olyanok, akik szárnyaszegetten tekintenek a jövő elé, mert elveszítették hitüket, bizalmukat, reményüket mindenben. Az ilyeneknek meg kell változniuk, ha részt akarnak venni abban a nemzetmentő munkában, amelynek megújhodásunkhoz kell vezetnie! — Előbbi szavaimból kitűnik az a felfogásom, amely meddőknek és feleslegeseknek tartja a „generációs* vitákat és harcokat. Mi, akik annyira egymásra vagyunk utalva, nem engedhetjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy az ifjak frontját megalkossuk az apák frontjával szemben, vagy csatasorba állítsuk külön fegyverekkel és célokkal a húsz- vagy harmincéveseket. Nekünk, akik keresztény, nemzeti és szociális alapon állunk. csak egy közös frontunk lehet! Egységes front azok ellen, akik meg akarják dönteni ezt az alapot Természetesen az egységes és közös frontunkban külön helyet kell biztosítanunk az ifjúságnak, fejleszteni kell már eddig fennálló kulturális, szociális, testedző és érdekvédelmi szerveiket és ahol ilyenek még nincsenek, ott meg kell alkotni őket. Nemzeti harc: megélhetési harc — Megértem azt, ha a mai fiatalság 6ok tekintetben csalódást érez, mert meg tudom érteni azt a lelki állapotot, amelybe az az ifjú kerül, aki lelkiismeretesen elvégzi iskoláit, állásba akar jutni és mindenütt zárt ajtókra talál, épp úgy, mint az a derék munkás, aki becsületes munkával meg akarja Bútor teszi otthonossá a lakást lUPI Brno » Praha - bratisiava - Pardubfce Olomouc ' M. Ostrava - Opava - Ko§ice keresni kenyerét, de nincs, aki felfogadja* De ezt a jelenséget nem szabad itteni helyzetünkből kiszakítva vizsgálni és elbírálni. Sorsunknak velejárója, hoigy a magyar, német, sőt szlovák munkás is háttérbe szorul és kisebbségi sorsunk velejárója az is, ha a magyar ifjú — akár értelmiségi, akár más kenyérkereső pályán — a legnagyobb nehézségek előtt áll. A kérdést nem lehet elintézni azzal, ha — mint mondani szokás — „a háborút okozó apák* ellen, vagy az „öregek* ellen fordulunk, ez a kérdés szervesen beletartozik a kisebbségi kérdések komplexumába, és ha e kérdéseket sikerül megoldani, megoldódik a többi probléma is. : Most természetesen annál nehezebben, mert a gazdasági válság nyomasztó hatása alatt"" állunk mind, ifjak, idősebbek egyaránt. — Semmilyen nemzetközi vagy materialista rendszer sem fog segíteni ezeken az állapotokon, hanem csak oly általános rendezés, amelynek alapja a keresztény szeretet! Védeni kell a fiatalokat! — Itt érkeztem el ahhoz a ponthoz, amely éppen most karácsonykor teszi aktuálissá, hogy az ifjúság kérdésével foglalkozzam. Karácsony a családi érzés, a családi szeretet és összetartás ünnepe. Ha a karácsonyfa alól hiányozni is fog a legtöbb helyen az ajándék, legértékesebb kincsünk: gyermekeink, ifjaink ma még a mieink. Ezeket még nem vehette el tőlünk a mostoha Sors. De vigyázzunk, nagyon vigyázzunk, hogy ez a féltett kincsünk ne menjen veszendőbe! Mert attól a perctől kezdve, hogy ifjaink a szülői házon kivül másfelé is megfordulnak, már ezer polip nyújtogatja feléjük karjait, hogy megrántsa a keresztény és nemzeti gondolaton felépülő lelki világukat. Azért legyen a szülő az első és a leglelkiismereteeebb őrt- állő, aki állandó vigyázz-állásban álL — A fiatal generáció alakítsa ki önmagában az elszántságnak és akaratnak azt az erejét, amely nem engedi meg, hogy elbukjon vagy alul maradjon. Sok fiatalembert ismerek, akik erősen feltették magukban, hogy a másnyelvü iskolát elveszik, levizsgáznak, állást szereznek, elhelyezkednek és megkeresik mindennapi kenyerüket. Oly erős volt ez az akarásuk, hogy el is érték céljukat. Ilyen erosakaratu ifjak legyenek a példák, Az ilyenek a leghasznosabb tagjai annak a kollektivumnak, amelyben és amelynek érdekeiért akár személytelenül is mindenkinek küzdenie kell a maga helyén. Amilven igaz az a mondás, hogy az a nemzet él örökké, amelynek fiai meg tudnak halni nemzetük igazságáért, épp olv i®az az is, hogy az a nemzet marad mindig fiatalosan tetterős. amelynek nemzeti ideáljai állandóan ott élnek a fiatalság lelkében. Tlven ifjúságot akarunk látni itteni kisebbéért frontunkon és hosy iben lezven ifjúságuk. ahhoz kérjük az Úristen karácsonyt kegyelmét! IGYUNK KASSAI SÖRTI 12* MUMUS GYÁRTJA. «* *“• H.ORIAN BAUERNEBL és FIAr.t. KOSICE AZ IFJÚSÁG BEKAPCSOLÁSA A NEMZETI MUNKÁBA Esterházy János hitvallást tesz a magyar Ifjúság mellett A „generációs harcok** ellen — A megértő idősebbek — A megélhetési harcot nem Sehet kiragadni a nemzeti harcbői Nyilatkozik a keresztényszocialista párt uf elnöke
