Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-25 / 293. (3106.) szám

1 mi karácsonyunk Irta: Tarján Ödön Á szeretet ünnepén eoreverte, megviselt gú­nyában jelenik meg a csehszlovákiai magyar­ság a testvérnépek társaságában. Megviselten, de ezer esztendő önbizalmával vértezve járja a történelem tövises útját és szenvedi el a sors által reá rótt megpróbáltatásokat. Magáraha- gyatottan, bizalmatlansággal, gyakran gyűlö­lettel övezve, de mindig változatlan ólniákarás- sal, elhivatottságába vetett törhetetlen hittel. Néhány nap múlva a kisebbségi söre tizen­negyedik esztendeje zárul le mögöttünk. Min­den napja áldozatokkal terhelt, minden órája kulturális ég anyagi birtokállományunk egy-egy darabját törte le. A magyar külügymin'szler a csehszlovák-magyar hereshedelmi viszonyról PÚK Y: Hiányos kereskedelmi kapcsolatainkból mindkét országra kár háramlik „Magyarországot mindig az a törekvés vezette, hogy szomszédéivá] lehető JOviszonyt tartson fenn“ Kisebbségi életünk frontját a magyax iskola és földbirtok, pénzintézeteink és iparunk rom­halmaza borítja, mely alól, — állítjuk és akar­juk, — boldogabb jövőnek kell sarjadzania. Szegények vagyunk, de nem restelkedünk szegénységünk miatt. Minket nem a világgaz­dasági válság tett szegényekké. Mikor a krízis vészfchozóan megsuhogtatta szárnyát a győze­lem mámorától megittasult emberek feje felett ie, a mi legfőbb értékeink már csak emlékeze­tünkben éltek. Politikai ellenfeleink önbizalma hibásnak bi­zonyult. Az elszegényedésben most ők is követ­nek bennünket. Gondjaink őket is elérik. Az egyik ember nyomorúsága nem lehet a másik boldogságának forrása. A politikai és gazdasági káosz állapotában lépünk kisebbségi életünk tizenötödik eszten­dejébe. Egyikünk sem tudhatja, hogy mit hoz a holnap, csupán azt érezzük, hogy élni aka­runk. Európai kulturnéphez méltó életet aka­runk élni, hogy mi is kitermelhessük az embe­riség javára a bennünk rejlő értékeket. A csehszlovákiai magyar kisebbségnek az egész világ előtt be kell bizonyítania, hogy az elszenvedett sorscsapások nem törték meg ere­jét, de megacélozták akaratát és jogaihoz való ragaszkodását. Csak a mi szívósságunkon múlik, hogy még meglévő nemzeti értékállományunk televényéből kisarjadzzék a magyar életnek ama hatalmas, minden viharral dacolni tudó fája, mélynek árnyékában mindnyájan meg fogjuk találni boldogulásunkat. De csak akkor, ha őszinte megbecsüléssel és szeretettel végezzük felvilágosító é6 nemzetmentő munkánkat és tu­datosítjuk minden magyar ember lelkében azt az igazságot, hogy mindég csak az összefogás nyújthat erőt és védelmet. Kisebbségi sorsunk tizennégy esztendeje alatt csak védekeztünk. Talán nem is annyi szerve­zettséggel és oly céltudatosan, mint ahogy kel­lett volna. Nehezen éltük bele magunkat kisebb­ségi helyzetünkbe, korán elvesztettük azt a ve­zért, aki nemzeti életünk mindén szálát egyesí­tette kezében e akit azóta senki sem tudott pó­tolni. Kisebbségi munkánk ma ie az önvédelem­re szorítkozik. Büszke önérzettel Alijuk a tá­madásokat és fordulunk el a farizeusoktól és kutmérgezőktől. Nem keressük az önvédelmi harcot, a harc kedvéért, de ha ránk kénysze­rítik, senki elől meg nem hátrálunk. Helyzetünk | Budapest, december 23. (A Prágai Magyar Hírlap eredeti tudósítása.) Valamikor annak, aki a diplomáciai pályára lépett, három dol­got kellett megtanulnia: franciául beszélni, — egyáltalában semmit sem beszélni — és vé­gül nem ágazat beszélni. De változott a világ és — bármilyen nehezére is esett — meg kel­lett változnia a diplomácia nyelvének is. Ma is a francia ugyan a diplomácia nyelve, de a mai dip'omaták már nem olyan szűksza­vúak és olykor-olykor igazat is mondanak. Az emberek ráeszméltek, hogy hallgatással és a nemlgazmondással nem sokra lehet menni. Ha vari a világon ország, amelyiknek dip­lomáciája kivétel az előbb említett hármas- szabály alól akkor Magyarország diplomáciá­ja az- Nem is csoda. Magyarország annyit ve­szített a háborúban, hogy megengedheti ma­gának az igazmondás fényűzését. Amikor délelőtt tizenegy óra tíz perckor á'lépem Puky Endre magyar kü’ügymio sz- ter dolgozószobájának küszöbét, hogy ott né hány kérdésre választ kérjek, érzem, tudom, hogy a leplezetlen igazságot fogom hallani. Pukyt nem kell a csehszlovákiai magyarság­nak külön bemutatnom. Hiszen életének ja­vát, örömét és egyben bánatát is, Kassán töl­tötte el. Mondja is, ami üt a társalgó., meg­indul: — Hiába! Ha visszagondolok közpá­lyámra azt kell mondanom, hogy ennek a hosszú pályának legszebb állomása mégis az volt, amikor Kassán alispán voltam . . . Az emlékek álonvi'ágíből las-an csak rá eszmélünk a szomorú valóságra- Arra a szét­húzásra, amely ma a világ népeit egymással szembeállítja, arra a gyülölségre, amely az embereket eltölti és arra a parancsoló szük­ségszerűségre, amelyik végül is rákénysze­ríti az erőset és a gyengéi egyaránt, hogy az igazság és az emberiesség nevében megbé­kéljen egymással. Magyarország a nnga ré­széről már régebben rálépett erre az egyet­len járható útra és ennek kézzelfogható ered ménye a legutóbb létrejött magyar-osztrák kereskedelmi szerződés. Az iránt érdeklő­döm, hogyan alakul majd ennek a szerződés­nek a megkötése után Magyarország viszo­nya a szomszédállamokhoz? Magyarországot — mon’;' - külügymi­niszter — mindig az a tőreik vés vezette, hogy sao-mszédákamaivai lehető jóviszonyt tartson fenn, mert az a meggyőződésem, hogy ezek az államok a világgazdasági krí­zist könnyebben élik át, ha békés szel­lemben egymás iránti kölcsönös megértés­sel törekednek a kibontakozásra- örömömre szolgál, hogy erre irányuló törekvésünk magyar-osztrák vonatkozásban sikerrel járt és gazdasági kapcsolatainkat szilárd ala­pokra fektettük. Véleményem szerint ez a szerződés mindkét államnak hasznára fog válni, viszont nem befolyásolhatja kedve­zőtlenül Magyarországnak a többi Szom­szédai lám okhoz való viszonyát. Ellenke­zően, példaként szolgálhat a többi államok­kal való megegyezés előkészítésében. — Ha igy állnak a dolgok, akkor arra ké­rek feleletet Excellenciádtól, van-e kilátás arra, hogy Magyarország és Csehszlovákia kö­zött is kereskedelmi szerződés jöjjön létre? Csehszlovákiával kereskedelmi viszo­nyunk még sok kívánnivalót hagy hátra, hiszén két év óta szerződésen kívüli álla­potban állunk és csak ez év augusztusában sikerülj egy szükterjedelmü egyezményt kötni. Jelenleg is tárgyalások folynak a magyar és csehszlovák megbízottak kö­zött abban irányban, hogy szélesebb alapon kössünk a két ország között árucse- reforgialmi-egyezményt És — ha szabad érdeklődnöm —■ mi­lyen kilátással kecsegtetnek ezek a tárgya­lások? (Ezen interjú idejében a kompenzá­ciós tárgyalások még javában folytak. Szerk.) — Feltételezem, hogy ezek a tárgyalások az árucsere kibővítését fogják eredmé­nyezni. Kétségtelen, hogy kiányos keres­kedelmi kapcsolatainkból! mindkét országra kár háramlik, de meg keM állapítanom, hogy Magyarországot ezért felelősség nem terhedl > — A magyar kormány ismételten kife­jezte arra irányuló tiszta szándékát, hogy a magyar-csehszlovák gazdasági viszonyt állandó kereskedelmi Szerződés megköté­sével rendezze. Nem rajtunk mullott, hogy ez mindezideig nem történhetett meg. — Pedig ez a tény — fejezte be nagy ér­tékű és nagy érdekuődésre számot tartó ki­jelentését a miniszter —, hogy nincs keres­kedelmi szerződésünk Csehszlovákiával, nemcsak gazdasági téren érezteti hiányát. Gazdasági kapcsolatok szünetelése eliávo- litja egymástól a két országot, mig az ösz- szeköttetések ujraíelvétele és kibővítése — a mindkét részén feltétlenül várható gazdasági előnyökön kivül — a két népet egymás megismerésében is elősegítené. Még néhány porcon át folyik közöttünk az eszmecsere, amikor berregve megszólal a gyögyörü antik miniszteri dólgozóasztalon a telefon. Amikor már az ajtóban vagyok, utá­nam szól a miniszter: — Azt üzenem a Prágai Magyar Hírlap olvasóinak, hogy meleg szeretettel gondo’ok reájuk. Zólyomi Dezső. é& további magatartásunk kulcsa a hatalmi po­litika gyakorlóinál van, akiknek még szükségük lehet reánk. Azok vessenek hát számot azzal, mit juttattak az elmúlt tizennégy esztendő alatt Csehszlovákia magyar népének. Nem széditésre szánt, soha komolyan nem vett Ígéretekben, vagy papiroson lefektetett, de a gyakorlat által elalkudott jogokban, hanem az egyenlő elbánás jogán, kulturális és gazdasági életünk megter­mékenyítésére alkalmas értékekben. De a kormány-koalícióban résztvevők nem is voltak velünk szemben egy pillanatig sem őszin­ték. Hogy kulturális téren milyen sorsot szán­tak nekünk, azt bizonyítja a szlovenszkói és rüszinszkói magyar tankönyvek színvonala. Gazdasági értékeink pedig a kormánypártiak szeme láttára tűntek el egymás után a föld szí­néről. Hiába volt minden figyelmeztetés, min­dég és mindenütt süket fülekre találtunk. Meg­értéssel, jóakarattal ez alatt a tizennégy eszten­dő alatt alig találkoztunk. Ezért a szeretet ün­nepén a csehszlovákiai magyar kisebbség csak a mostoha gyermek szerepében jelentkezhet. Rongyaiba burkolódzva csak az ablakon ke­resztül nézhet be a meleg szobába, amelyben mások legalább ezen a napon megfeledkezhet­nek gondjaikróL ELFELEJTETT iUÜNDEHOT VÍSÁROLNI? Lépjen be a legközeleLbi fióküzletünkbe. Elő van készítve az Ön számára. W Se fogadja el a lapot a mélynyomása & oldalas képes melléklet nélkül m MM SZÁMUNK fl KÉPES HÉTTÉ! 40 OlPfll C ára a Korona (31C6) szám » Vasárnap ■ 1932 december 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ és TUSZlTlSzkÓi ellctizétí. pártok II. emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. ,, .. ' Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet f\ képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több pOlltlKCll TlCLpilCLpJCl Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—KŐ. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP. PRRHfl

Next

/
Oldalképek
Tartalom