Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-20 / 289. (3102.) szám

rPIWQAIíAWs^AR-HIRIíAE?

1982 december 20, kedd.

A

*á

Ball dér Nafíonen, — Nemzetek Bálja

Irta: HUNGADICUS V1ATOQ

Zsákuccába a magyar cserkészet?

Irta: Bíró Lucián bencés tanár, cserkészparancsnok

IL

Ha asókuocáiba került a cserfkéeaet, eat a zsák- uooát a főiskolásoknak kéül megnyitmok, ha var tBiiajtaiIan ealovensBkóí csearkésa>et, eee® egyediül s főiskolások eegii.ihetaiek: nekik kell a oserkésabő magyarabb-magyart formálniuk, akiit mii már emberire tettünk az egész viliág Összes cserkészen egybefoglaló cserkésztriatörrvétmyel és a liliommal, mely minden ég alatt egyformán, fehéren virít. A speciális magyar különmunkáit a főiskolások sokkal nagyobb edkeroel tudják teljes illeni, amikor akár az idegen millióik, akár szélsőséges forradalmi elemek közt meghatározzák a magyar „öncél uságoft".

Ceterum ceoseo: Öregoeerkészrajiokat keli szervezni (mint ahogy iiparoecserkészraijok szép számmal gyarapodtak az utolsó 2 évben) és akkor a asákuoce egyszer megnyúlik s fiuoeeirk észből nagyobb ,,cserkészvál6Óg“ nélkül faliunióeő és regős- coerfccsz lesz, amint nem egy cserkészemből iparos- cserkész lehetett. De r&pirailókkal és az ilyen Írásokkal mesterséges módon kiábrándítani a fiukat a szerintetek „katonásdi" cserkészetből, — nem építés, hanem destrukció. A fiuosorkészet lezárt viliág s ebbe csak olyant lehet miég bele- viiranti, aimj a fiúnak velő. Az öregesért észét most van kiailajkiuilóban: sokkal jobban tennétek tehát., ha a főiskolás lapban az oregcserkészetiről imátok, mert ez belevág a. lap programjába.

Határozottan érezni a törekvést, hogy a sarlós világnézet a cserkészetet meg akarja szüntetni, mert nem siker ült a szlovenszkói csapatokat eszméinek megnyerni, mert azok a TÁBORTŰZ köré csoportosulva hűségesen kitartanak a Krisztusi gondolat és a fokozatos haladás tempója mellett. Ki kell azonban jelentenem, hogy a cserkészetet csak erőszak dönthetné meg, — semmi más. S ha e nélkül szűnik meg, esek akkor, ha majd minden iskola és nevelő intézet átvette módszerét, mert akkor önmagát teszi feleslegessé. S' ez lesz a cserkészet legnagyobb győzelme.

Mi középiskolás cserkészvezetők minden évben útnak iradiitumk 10—12 cserkészt, de ti ezek közül hányat őriztek meg a cserkészhátvaliáeban ? Ugye keveset? A helyett, hogy megteremtenétek az öregoserkesz-szervezeteket, a fiucserkósoet ellen ingerültek az ifjúságot. Elveszitek tőle a cserkészetet, de nem adtok helyébe senwmStl (Szavaim természetesen csak azokhoz szóinak, akik Sándorra ódon gondolkodnak!)

Berekesztőül még valamit

Sándor László ezt Írja: „Gyfltoéhbeíen forma- cserkészetté eehifcelenedebt az egykor hóditó, harcos hiitü, szociófiis sínekre kanyarodó cserkészeit. A klerikálisaim* és a owradiság karmai lecsaiptak rá és vrósm fejlesztették 10—12 év előtti szán- voniailna.** Ugyan mi áldhatott most a kőzedimulitban okot arra, hogy a szlovenszkói cserkészetet egyszerre annyira félti Sándor László a katolikus klérustól? Talán a novemberben tartott érsek- újvári cserkész tanács ülés, mert iit.t a Magyar Alosztályba tarozó csapatok kiküldöttei egyhangúlag kimondták, hogy minden kívülről leselkedő ellentétes áramlattal szemben a ee'overuszkói magyar cserkészet vailiáeerkölcsi alapon áll? A be nem avatottak kedvéért szabadjon még azt is megemlítenem, hogy ezen látogatott, ülésen összesen két pap volt jelen, az egyik internátuEá igazgató, aki maga is rajparancsnok, a másik egy szintén pap- cserkészvezetö. Bizonyos, hogy a magyar alosztály cserkészvezetői papi befolyás né. kit! is kimondották volna ezt, nem kell oda pap, ahol becsületes magyar emberek a cserkészvezetők: azok mindig vail'láeerköicsi alapon állanak, mert szivükbe Íratott és őseik vérével meg is peceéiltetetett az Isten szeretete.

Egyébként is „az egykor hódító és harcos hiifcü szlovenszkói magyar csei késze,ben" kezdettől fogva mindig voltak katolikus papok. De a szóban levő cikk azok előtt, akik nem ismerősek a szlovenszkói viszonyokkal, úgy állítja be a katolikus papság ceerk'é6zszerepét, mintha mind a 48 raij élén egy-egy pap állama s a 48 paipcserkész vezető arra beszé.né rá a Unkáit, hogy; Fiuk, falaira ne menjetek, szociális sínekre ne kanyarodjatok és ha egy főiskolás be mer jönni az erdőbe, üssétek agyon.

Az igazság azonban ez: Miivel a cserkészet elsősorban lelkiség (vesd össze a tíz cserkésztörvényt), amióta létezik, az ifjúság leiki vezetői között mindig voltok cserkészvezetők, sőt a cserkészetnek 1 az első és kezdeményező apostolai a papok voltak. Múlunk is igy volt. Az első cserkészcsapatot Szlo- vemszkó i©ru.etém Karle Sándor, bencés tanár alakította és az első nagy táborokat is papok szervezték meg. A magyar papságnak — e most már ide számítom a nem katolikus papokat is — örök dicsősége marad, hogy a cserkészetet kezdettől fogva fel kardia és oly magas nívóra emelte, hogy üt .^zlovenszkón, íme, vdt honnan lecsúsznia. Lecsúsztunk, ezt én is vallom, de ennek legkevésbé a papság vagy a középiskolák tanári kara az oka. i De ha a „visszafejlődés" ellenére is most 1932 ben

a Berlin, december,

a Berlini specialitás ez is. A „Zbologischer íl Garten" márványtermében jótékony célra ren- dezett monstrum-bál. Freiherr von Neurath kül- t ügyminiszter, e a külföldi nemzetek Berlinben 1, akkreditált nagyköveteinek, követeinek, ügv- ü vivőinek, konzuljainak, s a berlini tudomány- egyetem s egyéb főiskolák rektorainak védnök- r sóge mellett. Mintegy hatezer résztvevővel.

Hogy a báli társaság créme de la crémjének- némi tükrével is szolgáljunk, kuriózumképp idecsatoljuk a. berlini diplomatavilág megjelent- jeinek tarka névsorát:

’ Luis Araquistain spanyol nagykövet,

r Vittorio Gerutti olasz nagykövet,

Leó Chintschuk szovjetnagykövet,

André Francois-Poncet francia nagykövet, Yukiohi Obata japán nagykövet,

1 Sir Horace Rumbold angol nagykövet,

1 Frederick Moselay Sacket amerikai nagy- ' követ,

1 Kemalettin Sami Pascha török nagykövet, Carlos Anze-Soria dr., Bolívia követe, Asenjo-Garcia dr. Nicaragua ügyvivője, Aristides de Agüero y Bethancourt dr., Guba követe,

Zivojin Balugdzic dr.. Jugoszlávia követe,

Leó T. Mac Cauley, Irland ügyvivője,

Antonio da Costa-Cabral, Portugália követe, Eduardo Dagnino-Penni dr., Venezuela követe,

Jósé Gregorio Diaz dr., Guatamala ügyvivője, Joan de Elizáidé, Ecuador ügyvivője,

Luis F. Dupuy, Uruguay ügyvivője,

Félix Frank dr. osztrák követ,

Henrique Gildemeister, Peru követe,

Ing. Laureano Gomez dr., Columbia követe, Octavio Mendoza Gonzales, Mexikó követe, Ad. Guerra-Duval dr., Braziiia követe,

Kánya Kálmán magyar követ,

Kerkhove van Denthergem gróf, Belgium követe,

Nicolaue Kirseh-Puricelli, Luxemburg ügyvivője,

Edgár Kreewrasch lett követ,

Eduardo Labougle dr. argentínai követ, Limburg-Stirum gróf holland követ,

Liu Von Tao kinai követ,

Mastny dr., Csehszlovákia követe,

Kari Menning, Esztorazág követe,

Hassan Nachát-Pasoha dr., Egyiptom követe, Petroscu- Co innen, Románia követe,

Jean Politis görög követ,

Svetoslav Pomenow dr. bolgár követ,

Luis v. de Porto-Seguro, Csile követe,

Louis Eduard Pouget, Haiti követe,

Jurgis Saulys, Litvánia követe,

A. Soheel, Norvégia követe,

Ghulan Siddiq Khan Ju6uf Sayi, Afganisztán követe,

F. Villalaz dr., Panama ügyvivője,

Th. af Wirsón, Svédország követe,

Alfréd Wisocki dr. lengyel követ,

Wáino Wuolijoki dr. finn követ,

Herluf Zahle dán követ.

E bizarr névsorból minket két személyiség érdekel különösebben. Elsősorban Kánya Kálmán (itt Kániá-nak ejtik ki), Magyarország külügyi képviselője, ezidőszerint még agglegény, 6 az olasz nagykövet, Cerruti Viktor magyar származású felesége, Paulay Erzsébet, a budapesti Nemzeti Színház volt művésznője, a berlini társaság ünnepelt szépsége. Buenoe-Airesből rövid idővel ezelőtt történt áthelyezésük óta máris nagy népszerűségre tettek szert, az olasz nagykövetség Viktoriastrassén lévő palotájában az elmúlt hét szerdáján rendezett első na- gyobbszabásu fogadóestjükön Berlin diplomata- és hiva’talo6 világának minden számottevő tagja megjelent.

A ma éjjel megtartott „Nemzetek bálja" régi pesti udvari bálok békebeli fényét, gondtalan ragyogását juttatja eszünkbe.

Rendjelek számlálatlan csillagezrei ragyognak frakkok fekete tömegén 6 előkelő kiállású diplomaták, komoly képet mímelő államférfiak,

pászforkodáseail foglalkozók érdeme is s azok a

civil cserkófraparanosnok testvérei©, aMIkbem még épen él a hitt-. A faluoserk eszet 'is kiaJLakuMibain vau és már két Ízben megrendezett teológus osericész- taborokniaik éppen ez a rendeltetésűik, hogy neveljenek tolnai ceenkészvezetőlkeit a papság köréiből. Ezt nevezik „a küemükiailiizinus kiainraailnak". Szóval karmoltam én is, mikor 10 év alatt 7 nagy áilló- táborban, 1 vágtutaj expedícióiban, 1 prágai nemzetközi cseri:észtáborban anny. száz magyar fiúnak szereztem felejthetetlen élmiényeket és 10 hónapi nehéz iskolai munkám után a pihenés helyett tovább tamdito-ttam őket szeretni az embert. Tőletek nem várok elismerést, de igazságtalan írástól: kéttekintéiykölcsönzö szak állt hordozó tudós pro• fesszorok, a weimári köztársaság formaruháján- bán diszelgŐ 1914—L918-as tábornokok, s Ber- ■ lin nagyvilági életének egyéb hivatalos s nem- l hivatalos tartozékai egymást látszanak rendjel• kirakataikkal túllicitálni. S mint megannyi Vé- nusz, Szaturnusz, s parkettseprő uszállyal tündöklő üstökös lebeg közöttük a „Die Dame“ decemberi számából életre kelt 60k-sok német s még több nemzetközi szépségű nagyvilági nő.

i Kész színház, látványos revü, érdemes volt éjszakánkat rááldozni, az óriási palota emeletén s földszintjén, termek hosszú során, s nesz- fogó szőnyeggel borított üvegfolyosók vonalán tföl-alá kígyózó bálozók elegáns tömegén figyelő tekintetünket végighordoznunk.

Kevés világváros nyújt ily nagyméretű bál- éji képet, — az egyetlen párisi nagy „Operabál" vehetné föl a versenyt, — ám a „Nemzetek" mai „Bálja" nemzetközibb, a párisi Operabált ■főleg franciák látogatják, kisebb hányada külföld, mint kifejezetten diplomatabál: a berlini nemzetközileg tarkább, érdekesb, — közel fél- száz különböző kinézésű és jellegű, szinü és fajú publikuma sodródik egy éjszaka tartamára itt, össze.

Megfigyelésekre — képzelhetik — a lehető legkitűnőbb alkalom. S az előkelő színvonal dacára az ismerkedés is könnyű, az általános hangulat közvetlen, egy-két jóismerős — ha akarjuk — száz uj ismeretséget hoz létre.

Ám óvatosság, — ne túlságosan siessünk vele, — a függetlenség, mint mindenütt, itt is a legnagyobb kényelem, — szabadon csak igy mozoghatunk, nincs fölöslegesebb, mint a kényszerunalom, — értsd: olyanokra fecsérelni időd, akikkel az együttlót teher, — fölösleges udvarias-kodásra, szalmacséplő, üres fecsegésre szolgáló, időt rabló alkalom.

Pedig hány tartalmas társadalmi lény képtelen, nem bír szabadulni tőle, a társadalmi konvenciók béklyóit holtig cipeli, belőlük kibújni nincs ereje soha.

Külsőség, ám föltűnik, a gigászi méretű ruhatárak gondos megszervezése is a nagy német rend, germán pedantéria jele. Hatezer hálózó Tubáját elhelyezni, hogy percek alatt adhassa le, kaphassa vissza, nem csekély dolog.

Emeletekre s alosztályokra ügyelnek emelet- s osztályfőnökök, vezetésük alatt egész ruhatári hadsereg dolgozik. De megy is minden, mint a karikacsapás. A pesti Vigadó nagy báb •jain játszódó zavaros ruhatári tumultusokra gondolok, — s

— Jó estét! hogy kerül ide? — szólít meg gondolataim kiegészítéseképp egy pesti asz- szonyismerős, — s német társaságának már a lépcsőházban 'bemutat, együtt indulunk, s velünk hömpölyög a mindnagyobb tömegekben érkező lakkos, frakkos úri, — s illatfelhős di- vatkreációkba vetkőzött dísze® dámaközönség.

Földszint, félemelet s emelet végelátlan teremsorából más-más zene hangját rémülve kapkodja fül, csillárok tündér! fényében kavargó bálozók szinpompás képét gyönyörittasan szívja magába szem, — húsz évvel sodródunk visz- sza a múltba, — nem volt háború, wilsoni béke, Genf, Lau&anne, paktumok üres fecsegése eltűnnek mind, nincs munkanélküli, nincs nyomor, nem fenyeget december Idusa, — békebálját üli a világ, hatezer ember mulat, s nem igaz, hogy a báli palota uccai bejárata előtt koldusok tömege rajzik: —

— Ha Istent ismer, — sápadt kisdedét két sovány kar nyújtja, — egy parádés hölgy szemem láttára ötvenmárkás bankjegyet csúsztat,- s megpihent le lkiismer ettől libeg tova.

Szörnyű az ellentét, — fények árnyai, — s a

'legbecsületesebben érző lelkek részéről is mi lehetne segítség, megoldás? — minden jótékonyság egy napra szóló pillanatnyi irgalom, izzó vaslemezre hullajtott olajcsöpp, eltűnik, elpárolog, kétes illatok maradnak utána csupán.

A kéttucatnyi terem diszitését a Hamburg— Amerika és Norddeutsohe Lloyd hajó&társasáaöigbe ej*fc a magyar jövő iiPáot, melynek gondolatót lapotok élére Írtátok.

S most ,,A Jövő" felelős szerkesztőjétől kérdem: flyeuinek fiariija-e tovább is az „A Jövő“-t? A lap támogatásit kért és kapott katolikus emberektől, sőt katolikus pia pólótól is. A magyar keresztény társadalom pénzén mégsem lehet a voiiáserkölcsi nevelés ellen állást foglalni 1

Egyébként, ha a szlovenszkói katolikus klérus elégtételt kap a toptól és a szerkesztőség kijelenti, hogy a valláisieirkőlcsi nevelést nem fogja ezentúl üldözni, akkor — pax amuri aperaniti bonum. BlOenkező esetben megtalá'juk aiz ilyen támadásokkal szemben a védekezés módiját.

az 5 évvel ezelőtti létszámhoz képest ezernél több m2gyar cserkész vám leigazolva, ez részben a lelki

gok vállalták, — a jótékony célra való tekintettel ingyen.

Különböző nemzetiségű é6 ezinöeezetételü zászlónyelvek, -— libbenő lepkék százezrei — teremboltozatok ragyogón világított tetejéről 'békés egyetértésben lógnak a nyüzsgő ember- tengertömegek legkülönbözőbb formájú fejei, fölé, — mintegy cealóka előjátékául annak az álombéli képnek, melyet a derék duplanevü osztrák gróf tiz év óta Pan-Európa néven szövöget, tervezget, s melyet megvalósítani mindeddig legföljebb egy „Nemzetek Bálja" kurta^ értékű formájában lehetett.

így, tánco® figurában, 'békésen elfér a Zoolo- giecher Garten Marmorsaal-nak nevezett nagy közös aklában az egész európai juhnyáj, — de ha csak egy fikarcnyi politikát is dobna közéjük etetőnek a pásztor, egymást marva, egymáson keresztülgázolva rontanának a veszélyeztetett koncnak.

Két, máskülönben rokonszenves, ám politikai fölfogásukban titkolatlan aggreseziv némettel az erkélypáholyok egyikének fehér aeztala mellé telepedve, — magam sem tudom, hogyan, — beszélgetésünk csöndes észrevétlen a politikára tévedt. E mindig időszerű, ám mindig fölösleges téma Ízes gyümölcsöt ritkán tereon. Otthon eo ipso, — külföldiekkel is lehetőségig kerülöm.

— Á magyarok nagy szerelemben vannak most Itáliával, — vetette oda koccintás közben az egyik német, — a világháború sacro egois- mo-ja rég elröppent emlékezetükből, vagy talán Mussolini annyira átgyurta a múltat, hogy az 1915-ös óv szállóigéje már csak elmosódott álomkép, — s nem is volt igaz soha?

— A világháború vasfüggönynél élesebb válaszfalat vont múlt és jelen közé. Mussolini, de mások, s más tekintetben se, nem vállalhatnak felelősséget a múltért A vasfüggöny legördül- tóvel nemcsak uj fölvonás, uj színdarab következett Európa színpadán. Ennyi joggal XIV. Lajos, vagy Bismarck, vagy II. Vilmos szállóigéit is fölmelegithetnők, több, vagy kevesebb aktualitással ezek se bírnának, — válaszolom minden oélzat, minden utógondolat nélkül.

— Kérem, kérem, teljesen érthető, hogy a békétlen békeszerződések által megnyomóriott Magyarország két kézzel nyúlt az első baráti kéz után, melyet keleti érdekei szemmeltartása

I mellett Olaszország látszólag igazságérzefcből nyújtott a földig sújtott magyarok felé. S ámbátor azóta olyan jelenségeket is figyelhettünk távolból mi németek, mintha bizonyos kilátásba helyezett pénzügyi tranzakciók kedvéért féi- szemmel Franciaország felé is kacsintottak volna Magyarország elmúlt rezsimjének finánckapacitásai, az olasz barátoknak sikerült, úgy látszik, a magyarokat meggyőzniük, hogy bár saját háziszükségleteire való tekintettel egyelőre Olaszország csak plátói szerelmet nyújthat, — a francia pénztárak föltárására még kevesebb reményük lehet

— Azonban még nehezebb sakkhuzás volt a közöttük tátongó troli szakadék dacára az olaszoknak Ausztria bizalmát megszerezniök, s ezáltal Ausztriát a mi érdekkörünkből ügyes óvatossággal elvonniok. S miután Bulgária tor* mészetszerüleg lett Jugoszlávia ellenségeinek barátja, — mi sem világosabb, mint hogy Róma a régi Béo® szerepét veszi át, mégpedig nemcsak territoriális, hanem gazdasági, kulturális, sőt preeziizspolitikai tekintetekből is, s lassan- íaesan bűvkörébe igyekszik az egész Dunát, s a fél Balkánt vonni.

— Mi németek pedig, ahelyett, hogy Bismarck nagy emlékéhez méltó külpolitikát folytatnánk, belső pártharcokra fecséreljük a veszedelmesen rohanó drága időt s emberérte- keink legjavát.

— Ez ma a helyzet, 6 bármennyire is tagadnék: a keserű igazság...

Szerencsénkre a nagy esztrádra helyezett zenekar akkora lármába kapott, hogy célta'an érveléseinket folytatnunk fizikailag lehetetlenné vált, — felhörpintve poharunk alját,

— Herr Ober, zahlen! — a nagy tömegben szívódtunk föL

— Inségakclók Szlovenszkón. A lévai inségbi- zottság december havában nyolcs-záz segélyre szorult személy között 1500 darab tizkoronás élelmiszer jegyet, kilencven mázsa lisztet, nyolc vágón tűzifát, 250 métermáz6a burgonyát oszt ki összesen 50.000 korona értékben. Folyamatba® van az inségiminka is, a város uccákat takarít tat, ár.kol- tat és kavicsot hordát a munka®élküliokke 1. — A lévai római katolikus elemi iskola igazgatósága a Katolikus Kör színpadán karácsonyi előadást rendez, amelynek -tiszta jövedelmét a szegény diákok felruházására fordítja. Ugyancsak jótékonycélu karácsonyi előadást tartanak a református egyház tanácstermében a vasárnapi iskola növendékei, a zsidó hitközség tanácstermében pedig a Fillóregy- let rendez jótékonycélu gyermekei őad ást. — A kassai Saf.oveosakói Ze'dók Szociális Segélyző Egyesülete a naipohban ülést tartott, amelyen az elnök Ismertette az utóbbi félévben kifejtett jótékonysági munkát. A Joi.n1-menzán ez év júniusa óta 12.000 ebédet, ugyanennyi reggelit és vacsorát osztottak lei. Az árva- és tanoncotthon fenntartására 20.000 koronát fordítottak, az egyesület vezetősége elhatározta, hogy ez évben ü megrendezi a „láthatatlan emberek láthatatlan bálját", amelynek egész bevételét jótékony célra iorditja.

VSOH * KKTW19I.. 'W JJ.MI

A írj-. _ ffj' s ' exjediífós és porfőhölfsége fejében 5.— (ét

i'űvö ilSfJW fkPpP^S iiSlíPrfiriiila &oronlt igen tiszteli előfizetőin* bélyegebben is

évS i%w|jpuw ny|««iUi uiiii beküldhetik Etiadóiiivalalunblioz, Praha,Panská 12.- t[~ in ■ ———w—winwwumnnfimrirrwi ~iiTiiwraTaMwwiwiwiiwi>MM>nMMBnnwBTTinmnn~~ir~—ii———n—b—p——,— ------------------