Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-20 / 289. (3102.) szám

2

mm li IIIJHB—H8B

'PUXGAI'A'SaG^ARHI RLAg'

wflutiirwtMMKrwri iiiii'iiwii^riimflmMnMWMtiwiMMMMMMWwiMiiii'iiiní

megállapítja, hogy a békeszerződések megváltoztatása Európa alapjait ingatná meg.

Azonban a tervbe vett revizióedtenes akció francia irányítással rövideden feltétlenül megjelenik a politika színpadán, először a leszerelési, majd a világ-gazdasági konferenciánA mai ülésen a keleti jóvátétel kérdését tárgyalják, mindenekelőtt az A és B alapba való befizetés uj szabályozását. Titulescu az ujságirók kérdéseié kijelentette, hoigy Romániát az oplánealapok semmi vonatkozásban sem érdeklik, miután Románia semmit sem fizetett be ilyen célra. Más kérdés, hogy a nagyhatalmak nem hozzák-e juEKtimiba az optánsoknaik teljesítendő fizetéseket és a magyar jóvátételi fizetéseket.

Benes uj kSzépeurópai tervben utazik

Budapest, december 19. A kieantautkoníe- renciánaik a kazépenrópai gazdasági rekonstrukció megvalósítására irányuló tervétől a legoptám istábbak sem remélnek sikert. A leszerelési konferencia prognózisának megállapítására legilletékesebb államférfi bizalmas környezetében kijelentették, hogy a kisan tárat vezetői már eleve leszámítolták az összes idei konferenciák bizonyosra vehető sikertelenségét. Ez általános depresszióval kapcsolatban

diplomáciai körökben sokat beszélnek Benes nők eddig ismeretlen nagyszabású tervéről, amely természetesen tisztán gazdasági alapon uj elgondolások szerint akarná talpraállítani Középeuropát A hirt azonban fenntartással kell fogadnunk.

A konferencia nyugtalan, izgatott titkolózása közepette a legfantasztikusabb hírek kelnek szárnyra, amely-ok jórésze alaptalan. Bizonyos csak annyi, hogy a kisantant minden gazdasági válságon túlmenően igen súlyos politikái problémák előtt állOiasreüeses tüntetés Besgriáöasa

Belgrád, december 19. A kisantaratkorate- renc iával kapcsolatban izgalmas tüntetés

robbant ki vasárnap este a belgrádi olasz követség épülete előtt. Egyetemi hallgatóik tüntető menetben vonultak fel a követség elé és viharosan büntettek Mussolini és Olaszország ellen. Az egyik diák vezér kiáltványt olvasott fel. A követség épülete előtt lévő rendőrök nem bizonyultak elegendőiknek a büntetés megakadályozására, úgy hogy erősítésért voltak kénytelenek telefonálni. Az olasz követ jelentést tett a büntetésről. a római külügyminisztériumnak és valószínű, hogy az olasz kormány hétfőn szóbelileg tiltakozni fog Jeffiies külügyminiszternél az olasz diplomáciai képviselet megsértése ellen.

Az éjjeli órákban félhivatalos jugoszláv nyilatkozat jelenít meg, amely hangsúlyozza, hogy a kormány elítéli a tüntetést és mély sajnálkozását fejezi ki az esemény felettBenes Budapesten át tér v ssia Prágába

Belgrád, december 19. Ma délelőtt tíz órától délután hét óráig tanácskoztak a külügyminiszterek. Lap jelentések szerint szükség voh erre a gyors tárgyalási tempóra, mert Benes váratlanul elhatározta, hogy ma este Budapesten át Prágába utazik. Benes vonata kedd reggel hat órakor érkezik Budapestre, ahonnan másfél óra múltán tovább utazik Prága felé.

A cseh sajtó a konferenciáról

A Lidoyé Norinyd>an a konferencia programjáról Ripka főszerkesztő a 'következőket írja:

„Mint rendszerint, úgy a belgrádi konferencia most is foglalkozni fog a nemzetközi helyzet valamennyi fontos politikai kérdésével Ezért reméljük, hogy megfelelő figyelmet fog fordítani a békerevizióért folyó fo-j kozottabb agitációnak is. Ez az agitáció aj utóbbi hónapokban feltűnő intenzitással erősödött. Németországban nyíltan beszélnek a német—lengyel határok revíziójának szükségéről. A német politikusok és diplomatád mind hangosabban mutatnak rá arra, hogy a legközelebbi jövőben a nemzetközi diszkusszió napirendjére akarják tüze ínba lengyel korridor kérdését. Magyarországon ugyancsak jóval tevékenyebben mozognak a revizionista szervezetek, mint régebben. A bolgár újságok állandóan panaszolják azok sorsát, akiket a szomszéd állmokban bolgár kisebbségeknek tekintenek. S Olaszország nem szűnik meg szítani ezeket a revizionista akciókat.

Mussolini tíiJrvakrstm biztosítja szimpá+iájárói az európai békctleneket.

Nem lehet csodálkozni, hogy ilyen értelmezést kapott Gömbös római útja is és ugyancsak feltűnést keltettek az osztrák kancellárnak Salzburgba, Meránba és Pestre való utazásai. Egy hónappal ezelőtt Wickham Steed rámutatott a középeurépái veszedelmes kalandos tervekre. Cikkére, amely talán erősen alarm irozó volt, Olaszországban oly rendkívüli ingerültséggel reagáltak, hogy az még a hevesvérű olasz fasisztákat i^s meglepte. Azonban az a párbeszéd, amelyet Schleioher környezetéhez tartozó egyik publicistával folytattam, megerősítette azt a benyomásomat, hogy a Steed-fóle információkban sóik igaz volt.

Nem csupán egyszerű találgatás &*, hogy Olaszország meg akar egyezni Németországgal a dun&mentí érdekszférák elosztására vonatkozóan.

Olaszország szemmeiiáthatóan hajlandó tá- i mogatná Németországot Lengyelországgal szemben a lengyel korridor ügyében és meg akarja szerezni Németországot annak a gondolatnak, hogy az Anschluss helyett egyezzék meg Olaszországgal a Duna mentének olyan hegemonizáláeára, hogy Ausztria és Magyarország lenne a német oentrum, Olaszr ország pedig szabad kezet nyerne a Balkánon, nevezetesen Jugoszláviával szemben. Külön kell hangsúlyoznunk, hogy úgy Rómában, mint Budapesten nagyon számítanak a honátok nyugtalanságára, melyet a Pave- lics-'él© ismert hazaáruló csoport révén kívülről erősen szítanak s végül Dem tartják kizártnak azt sem, hogy Horvátország és Dalmácia elszakad Jugoszláviától. Ezekben a tervekben sok fantasztikum van és az első pillantásra látszik, hogy gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. De nem lehet kétség afelől, hogy mint legalább is taktikai manőverekről a tegfetelősebb helyeken is beszélnek róluk- Bár meg vagyunk győződ ve, hogy Olaszország végül is be fogja látni, hogy legfőbb érdeke a Franciaországgal és a kis- antanttal való megegyezés, s hisszük, hogy a német kormány sem vállalkozik kalandos utakra, amelyek Németországot uiabb katasztrófába sodorhatnák: de kötelességünk,

hogy gondosan és figyelmeden kísérjük

Regény

(12)

Megkerültük a házat s beléptünk egy ajtón, mely már a szagával s a ragadós kilincsével i.s elárulta, hogy a konyhába vezet; aztán a konyhán áthaladva — ahol a 'kócos cselédteáiny mosogatott nagy csörömpöléssel — egy szobába nyitottunk, mely szegényes bútorzatával, gorombán sikált padlójával és dohos illatával olyan volt, mintha ebből a pedáns és kínosan tiszta lukiakból valami szomszédos nyomorianyába tévedtünk volna.

— Ez lesz-a szobája! — mondta a tanár

néni. Itt körülnézett, majd egy agyagsárgára festett, szekrényre s. az előtte egymás hegyébe rakott kofferokra és ládákra mutatva, hozzáfűzte: — Rakja be a holmiját és rendezze el!

■ Az ajtóból visszaszólt:

—' Közlekedni, csak a konyhán át szabad!

Megvártam, míg kiment., aztán, mikor éreztem-, hogy a kofferokkal és a Ládákkal ott a szoba közepén egyedül vagyok, nem bírtam tovább uralkodni a kétségbeesésemen, hirtelen leültem, vagy talán inkább rá szédültem az egyik ládára s elkezdtem zokogni, de keservesen.

így ültem olt az arcomat eltakarva s hangosakat szipogva a nagy csöndessé,yben sokáig. amikor egyszerre csak közvetlen közelről. a hátam mögött egy üde gyerekhang rel- kacagott.

— Kibőgted már magad?...

. Rémülten megfordultam: egy fiúcska volt. Korrá, termetre, arcra egészen olyan, ráírt én* talán csak a haja volt világosabb és a szeme álmosabb, de azért bátran testvérek lehettünk volna. Most vettem .észre, hogy ő is -- de a szoba túlsó sarkában — kofferek között ül, egy viaszkoSvászonnal bevont halaim as ládától félig eltakarva s nagy igyekezettel valamit bontogat. Homályosan visszaemlékeztem a néni szavaira, aki a másik ko-zlosról is tett valami célzást, édesanyámnak, de azért, megkérdeztem.-- Hát te ki vagy?

A másik koszfos, felelt ő és rám sem nézett, aztán egy gyors és dühös mozdulatIi(a: Szilárd János

tál eltépte a spárgát, mellyel egy rozoga bőrönd volt állhurkolva és megkérdezte, mi a nevem?

Megmondtam.

— Az enyém Tornyos Elemér, — mondta

ő, he sem várva kérdésemet, majd rácsapo'tt a kofferra, hogy jobban kinyíljon s igy folytatta: — Ne bőgj, mert nincs semmi érielme és rakd el te is a holmidat, mert ez a néni azt hiszi magáról, hogy ő kínai császárné és ’ nem rakja éli...

Csönd lett.

Ez az arcátlan hang először megijesztett, de aztán nagyon megörültem neki, csak az bántott, hogy ő mondta és nem én. Nyugtalanított az is, hogy Elemér látott engem sírni és nem megfordítva, ami feltétlenül szégyen és nehezen jóvátehető hiba azzal a fiúval srzemiben, akinek ezáltal jogcíme lesz arra. hogy ő játsza az okosabbat, a tapasztaltabbat és az erősebbet és akinek én az ellenkezőjét csak elkeseredett és minden valószínűség szerint véres harcok árán tudom majd ebben a szóidban bebizonyítani. Merthogy Elemérnek a fogihegyről odavetett szavai s általában az egész fölényes viselkedését nem fogom sokáig tűrni, azzal már az első pillanatban tisztában voltam. Mind azáltal nagy és jóleső örömet éreztem arra a gondolatra, hogy nem egyedül fogok lakni ebben a szobában s mindjárt meg is fogadtam, hogy ha nyakon is ütöm őt, de nem nagyon.

Jlyképpen megenyhült lélekkel már a harmadik koffert feszegettem, amikor Elemér megkérdezte:

— Mi az apád?

— Intéző.

Elemér belyoslőleg inteti

— És a tiéd? — kérdeztem.

— Katona, — felelt Elemér. Aztán csillogó szemmel hozzáfűzte: — Kapitányi

Éra is belyoslőleg bólintóttam, de azért nem tűid tarai palástolni őszinte elismerésemet és csodál atomul, amit a katonák iránt éreztem s ezért hirtelen odafordultam Elemérhez: ’ — Ugy-e, a kürtöt fújja?. 41 [

[ — Szamár! — emelkedett fel Elemér vörösön, mini a rák. De mikor őszinte megdöbbenésemet látta, hogy nem az apját akarom megrágalmazni ilyen lealázó dologgal, hanem csak tájékozatlan vagyok, elkezdett magyarázni. — A kürtös az baka. Tudod? Gyalog megy. Paraszt. Az apám meg tiszt. Kapitány. Tudod? Lovon megy. Ur. Tudod?

— Tudom.

— Nahát.

Megint alul maradtam.

Ezt az Elemért, látom, előre látom, kénytelen leszek megrakni.

Ebben a pillanatban Elemér, mint vérbeli ka tana gyerek, belerúgott az együk kofferba, hogy csak úgy repült és elkáromkodta magát;

— Affene a sok gatyájába!

Sehogy sem tudta a fehérneműjét a szekrényben elhelyezni. Végül is dühbe guruit és mindent, cipőt, inget, harisnyát, alsónadrágot, fogkefét, zsebkendőt és felsőruhát egymás hegyére-h á tára beh aj igáit. Aztán becsapta a szekrényajtót és hozzám fordnlt:

— Gyerünk abba a vacak kertbe játszani!

Én is mind&nt beihajigáitam s mentünk játszani.

Mikor a tanár ur meghallotta, hogy a kertben gyerekek futkároznak, ő is kijött. Megállt a konyhaaijtóban s félig nyitott szájjal, nehogy a gondosan fésült bajuszán rés maradjon, megkérdezte:

— Elrendezték a ruhát?

— Igéén, — feleltünk mi.

A tanár ur egy haraggal magasabban most azt kérdezte:

— Eb ki engedte meg maguknak, hogy a kertbe jöifenek?

összeniéztünlk.

— Most azonnal bemennek, — folytatta a tanár ur — é® ezentúl csak akkor szabad kijönni a kertbe, ha megengedem. Megértették?

ösönd.

— Meg-ér-tet-ték?

— I-geen...

— Énre is csak egy civil képes!... mondotta Elemér, mikor a szobába értünk s mig én a méregből és a felháborodástól tajtékot hánytam, ő rányomta az orrát az ablaküvegre « mint akit ezen a világon semmi sem érdekel és Duszig tanár úrral egyetemben minden untat, nagyokat ásilozott

Igy szállott ránk halkan az este, abban a kicsiny és szánalmas szobában, ahová este nyolc órakor bejött a cseléd s miután a kofferokat és ládáikat a padlásra vitte, szétnyílott a az asztalt és egy vöröskookás abrosz- sori megtérített.

1932 december 20, tedd.

figyelemmel, mi történik és megfelelő eRera- tépéeekkel hiúsítsunk meg mindent, ami a békét veszélyeztetné. Ezért a mostani kis- antaintkonifereucia igen idején való, és kétségtelen, hogy mint mindig, úgy most is hozzá fog járulni az európai béke megőrzéséhez" — mondotta cikkében Ripka.

A prágai Národni Listy egyebek közt a következőket Írja:

— A legnagyobb iróniája a mai kornak, hogy a leszerelési konferencia még semmiféle leszerelést nem eredményezett, ellenben létrehozta — a békeszerződések által leszerelt államok egyenlő fegyverkezési jogát Ezzel az üggyel is módja lesz a belgrádi konferenciának kellőleg foglalkozni, mert

a fegyverkezési szabadság egyúttal Ausztriát és Magyarországot is érinti.

Ausztria máris milíciái óhajt, Magyarország pedig már régebben úgy fegyverkezett, ahogy tudott, anélkül, hogy erről nagyon tárgyalt volna. A kisantantnak nem lehet kétsége afelől: ami súlya Kötzépeurópáhan van, azt csak a hadseregeinek köszönheti. Ellenifeleinek az a szokása, hogy állandóan a kisantant katonai erejére utalnak, elég jó bizonyíték erre.

— A belgrádi konferencián ugyancsak az eddiginél nagyobb mértékben figyelembe kell venni a magyar revizionista akciót is. Különösen Gömbös kormányra jutása óta halad ez az akció teljes nyíltsággal s azt még a hivatalos szempontok sem mérsékelik.

— A magyar revíziós propagandát egész a mai napig csodálatos lürelmességgel és engedékenységgel nézték a szomszédok- Azt várták, hogy a gazdasági érdekek és szerződések mérsékelni fogják és kiküszöbölik a politikai feszültséget, amellyel a revizionista akciók fenyegettek. Ez a remény azonban nem vált be. A magyar revízión izmus merészségében még erősödött az olasz támogatás következtében. Rothermeret már réven háttérbe szorította Mussolini- Amikor legutóbb a magyar delegáció visszatért Rómából, a szónok a budapesti pálvaudvaron azt mondotta, hogy a küldöttség Rómában találkozott Mussolinival s Mussolini, amidőn a békeszerződésekről beszélt, összegyűrte azt a papirost, amelyet a kezében tartott, ezért — mondotta a pesti szónok a Národni Listy szerint — Mawarország k’mondhatatlan szeretettel csüng Mussolinin s hálás az Istennek, hogy a magvaroknak is adott egy másik Mussolinit Gömbös személyében.

A vacsora délről maradt rakottkrumpli és tejben főtt rizskása volt, amiből — már amennyire a bajusza engedte — igen jó étvággyal evett a tanár bácsi és a tara ár néni

is többször megdicsérte. Mert, hogy el ne felejtsem, különös gonddal kímélték az ebédlőjüket s nehogy a diákok egy óvatlan pillanatban a drága szolimára, az asztal alá dobják a csontot vagy kenyérhéjat, ők is inkább a kosztosok szobájában étkeztek.

Vacsora közben a tanár néni háromszor is < rámiszótt, hogy magasabban fogjam a villát és a kanalat, mert az evőeszközt torkonragadni egyrészt alacsony származásra vall, másrészt pedig a tegraagyobbifoku illetlenség, mire Elemér az egész kanalat nyelestől együtt a szájába vette és majd lenyelte.

— Mit csinál? — szisszent fel a néni.

—• Eszek! — válaszolt Etem ér ártatlanul.

A bácsi gondosan megtérülte a bajuszát a szalvétával és Elemérhez fordult.

— Nem vagyunk a kaszárnyában! — mondta olyan hangon, mintha alatta, vagy mellette, vagy benne egy gramofon lemez szólal t volna meg. Azután felkelt, a néni kezét utánozhatatlan eleganciával megcsókolta és a hálószobájukba nyíló ajtón keresztül a nénivel együtt élvonalt.

Néhány porc múlva bejött a cseléd, leszedte az asztalt, megvetette az ágyakat, mi ezalatt levetkőztünk s az enyhe rakottkrumpli- szagban bebújtunk a íeveszőrpokróc alá. A cseléd felágaskodott az egyik székre, száját összecsucsoritva megcélozta a petroleumlám- pás üvegén a lukat s miután háromszor melléje fojt, negyedszer szerencsésen belet a Iáit, aztán a hirtelen sötétségben jóéjszakát mondva, bőr papucsaival elcsoszogott.

Amint az ilyenkor történni szokott, a nagy sötétségben, mely ott a szobában hirtelen rárak- borult, mindent élesebben láttáim, mint maga a valóság s olyan dolgokra is a legnagyobb részletességgel visszaemlékeztem, amiket az ey-másra torlódó események zajában és vágta uó ritmusában nem tudtam pontosan megfigyelni. Mig Elemér a másik ágyban minduntalan nagyot dobott magán s forgott, miuí a kutya, mikor a helyét keresi, de nem találja, én hanyattfekve a párnán és nyitott szemekkel belebámulva a sötétségbe, a legnagyobb megdöbbenéssel láttam, hogy édesanyám háromszor is megbotlott, amíg a tanár urék kapujától a hintóig ért s hogy ha az édesapáin át nem karolja, tán össze is esik.

Édesapám arcát is láttam. Borzasztó volt. A szája rángatózott és úgy csillogott a szeme, mintha gyilkolni akart volna.

(Folytatjuk.)

ÁRNYAK

A VERŐFÉNYBEN