Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-18 / 288. (3101.) szám

10

«í^<xMMAfí^^-FnRL^

1932 december 18, vasárnapSZÍVESKEDJÉK a b. címére küldött

postabefizetési lapot kitölteni s előfizetési hátralékának összegét a poétán befizetni, nehogy a kiadóhivatal beszüntesse a lap küldését.

Peter Kompis:

És kék villamos visz majd zöld hegyekbe...

És kék villamos visz majd zöld hegyekbe, hol zugó fenyő s vad boróka fogad, hol a néptömeg ómul meglepetve, ha vérpir önti el a hegyormokat.

És szivem mégsem gyullad itt örömre, hétköznapomból ünnep nem lesz itten, számomra szebb táj a világon nincsen, mint ott, az, messze, — csillag ég fölötte —

És múlhat éj, nap, esték, reggelek, mind egy irányban száll gondolatom, s éjjel ki fogok lesni az ablakon a kis csillagra, mit látnom nem lehet.

Szlovákból forditotla:

Darvas János

_ A lévai Katolikus Kör igazgatójának jubileuma. Léváról jelenti tudósítónk: Dodek

János, a lévai Katolikus Kör ügyibuzgó igazgatója most. tölti be igazgatói működésének Ötvenedik esztendejét. Az egyesület december 26-ára délután négy órakó,r diszközgyülést tart s annak keretében kívánja meleg ünneplésben részesíteni a jubilánst.

— Esterházy Pál herceg bőkezű adománya a

magyar kormányzóné inségakciója javára. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Esterházy

Pál herceg a kormányzóné karácsonyi inségak- ciójára, négyezer köbméternél több tűzifát, va- gónszámra. lisztet, zsírt, százával hízott sertéseket és szarvasmarhákat adományozott. Közel hatezer család kap karácsonykor a bőkezű adományból élelmiszert és fűtőanyagot.

— Uj jogtudományi doktor. Baráth Lászlót, Baráfch Károly rimaszombati ág. ev. lelkész fiát, hétfőn délben félegy órakor avatják a prágai cseh Kár oly-egyetemen a jogtudományok doktorává. Baráth László — mint ismeretes — a prágai magyar egyetemi ifjúság mozgalmainak egyik legismertebb vezéralakja s a jelen iskolai tanévben a prágai Magyar Akadémikusok Körének elnöke. ..

— Az országos ügyvédszövetség eperjesi fiókjának közgyűlése. Eperjesi tudósítónk jelenti: Az

ügyvédszövetség eperjesi fiókba most tartotta tisztújító közgyűlését. Az uj tisztikart egyhangúlag választották meg. Tiszteletbeli elnök Roeenberg Teo- fhl dr., elnök Veiser Emil dr. aiehrck Botih Tamás dr„ titkár Austerídtz Tivadar dr., pénztáros R&sz- lavszky Béla dr. Az uj elnök székfoglaló beszédében részletes programot fejtett ki, amelyet, a közgyűlés egyhangú helyesléssel fogadott.

— Meghalt Szőts Ernő, a magyar rádió igazgatója. Budapesti sz-erkosKtéséigünk telefonál ja: Szőts Ernő, a telefonhírmondó és a rádió vezető igazgatója ma hajnalban hosz- szas betegség után 48 éves korában meghalt. Szőts volt igazgatója kezdettől fogva a magyar rádiónak, amelynek nagyrafejlesztésé- bem igein nagy érdemei vannak.

— A pozsonyi magyar királyi konzulátus közli, hogy december 24-én csak délelőtt 10 óráig tart hivatalos órát.

ZOldszoba-nccal bútorcsarnok!

Elsőrendű modern bútorokat nagy választékban, kénve'mes feltételek mellett a

Bútorkereskedelmi r. t.-nál,

Pozsany, Zöldszoba utca 5. vásárolhat.

— Várkonyi Mihályt megoperálták Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Várkonyi Mihály, a világhifü magyar filmszínész, a hét elején Hollywoodból Budapestre érkezett. Szerdán este Várkonyi Mihályon Polla- cí>ek professzor a zsidókórházban gégeoperá- ciót hajtott végre. Várkonyi, aki igen sok nagysikerű film főszerepét játszotta, azért vetette magát alá az operációnak, hogy hangszálait megtisztittassa. Az operáció teljesen sikerült és a filmszínész két nap után már el is hagyta az ágyat.

— Orvosi hir. MUDr. Popper József volt klinikai asszisztens ortopéd szakorvosi rendelőjét, Bratislava-Pozsony, Mickievic ucca 1/a. alatt megnyitotta. Telefon 25—89.

— Hastifusz-járvány Nyitra környékén. Nyitrai munkatársunk jelenti: Nyltrabányán és Csék községben hastifusz-járvány lépett fel valószínűleg a fertőzött ivóvíz következtében. A hatóságok messzemenő óvintézkedéseket tettek.

xx „Mit kell tudni a eofförvizsgnn“ Szlo- venszkón és Podk. Buszban? Soffőrvizsgára előkészítő tankönyv 98 K utánvéttel megrendelheti „Gáspár soliöriskolábajft“ Kofiice, tSibriková 12.

A Jetshejészekszámmá,

éhes kiesi madara

Irta: fxownbatfhyi Viktor

Erről a nyomorúságos télről beszélgettünk s mikor mindenki elmondta a. maga filozófiai megállapifásait és már Ostwald Spengleren is túl voltunk, tanitó-barátunk vette át a szót, társaságunkban a leggyakorlatibb ember.

— Nem tudom — kezdte —, ismeritek-e a komáromi erődítések környékét, a sötét kazamatákat, ahol a háború befejezése óta százszámra élnek emberek? Megannyi kis cellát építettek maguknak, a cellák éj-sötétek, nedvesek, piszkosak: szörnyű nyomortanya. A nyomorkerület előkelőbbjei kis házikókat ragasztottak magukoak az erődök külső falához s ezeket fecskefészkeknek hívja, a köznyelv. Egyszer már le is akarták bontani, de nem lehetett mégsem, mert hova. menjen télviz idején az a sok ember?

Az én osztályomban ezekből a kazamatákból és fecskefészkekből kerül ki a legtöbb gyerek. Nem hiszem, hogy a társadalomnak valaha is nagy öröme lenne ezekben a kis, éhes, toprongyos emberkékben. Az ö apjuk az. aki a köpködősarkon átkozza a világot, az ö anyjuk az, aki a kaszárnyákban veszekedik szombat délután bakákkal és tüzérekkel a ruhamosás árai miatt, az ö nővérük csavarog a Dunaparton s bátyjuk jár a népkonyhára fíiletlen fazékkal ebédért.

Ezek, az én nebulóim két-három kilométerről ballagnak be reggelenkint az iskolába. Van, amelyik pontosan négy és félkilométert gyalogol toronyiránt még a leghavasabb napokon is és gyalogol szívesen, mert nálunk meleg tejet s délben ebédet kap. Némelyiknek irkája nincs, a legtöbbnek könyve, egyiknek-másiknak a sapkája hiányzik. ÍNedves novemberben elkezdik a szipákolást s meg nem állnak vele virágos tavaszig.

Néhány esztendővel ezelőtt még ágaskodott bennem a ti általatok annyira hangoztatott szociális lelkiismeret. Zsebpénzemből vettem nekik irkát, a legszegényebbjét magam láttam el élelemmel, a ruhatáramból csak kikerült egy- egy ép darab. De aztán nem győztem. Egyre jöttek, egyre többen voltak, már követelőzni kezdtek 6 azon vettem észre magam, hogy ha így tart. tovább, mehetek hitelt kérni a bankba.

Ez az ősz nagyon szomorú. Ha lemegyek az iskolaudvarra, olyan káromkodásokat hallok, hogy a háború alatt nem káromkodott, úgy á. baka a doberdói fennsíkon. Szörnyű, mit tanultak otthon ezek a gyerekek: trágárok és kíméletlenek, — amilyen kíméletlen velük szemben is a fecskefészek társadalma.- Ezekkel az erőd-gyerekekkel szeptemberben még csak elbarátkoztunk valahogy. Nagyobb baj nem esett velük, minthogy őket is szótza- varta a rendőr, ha a piacon népgyülés volt. Iskolai órák után mindjárt elvitte az apjuk, vagy az anyjuk pártgyülésre s ott szívták a nagy tanokat magukba késő délutánig.

Október elején azonban már kezdtek későbben is járni reggelenkint. Kilenckor, féltizkor állítottak be, szurtosan, piszkosan, közömbösen. Nem szóltam először semmit. Hanem, hogy egy hét múlva állandóan öt-hat hiányzott az első órákon, elhagyott a türelmem.

—■ Miért nem jöttök időben Iskolába?

Csak a vállukat. vonogatták. Jobban megnézem őket, szénporosak, feketék.

— Nem is mosdottatok?

— Mosdottunk reggel, de azóta bepiszkoltuk magunkat! — mondta, az egyik.

—- Hol voltatok?

Úgy felelt, mintha, arról lett volna szó, esik-e az eső:

— Szenet jártunk lopni, apámmal.

— Te is? — kérdem a másiktól.

— Mi csirkét loptunk a. SingelJőben ...

Minden lelkiismeretfurdalás nélkül mondta,

hisz az apjával volt: mi köze ahhoz a tanítónak, hogy hol szerzik be az ebédet, vagy a, télire való szenet...

Megpróbáltam lelkűkre beszélni. Hogy a lopás bűn, Isten tiltja, nem szabad embertársainkat megkárosítani.

Két napig nem jöttek. Harmadik nap megint

csak ez volt. a felelet, a világ legtermészetesebb hangján:

— Szénért voltunk az apámmal a.z állomás

mellett... *

Hogy ezzel bűnt követett el, nem is tudta.

Egy azonban akadt, köztük, egv jóérzésű, aki engedte, hogy a lelkéro beszéljek. Szótlan kis fiú volt, csak nagy bogárezemei beszédesek. Ahogy ott prédikáltam neki a magashói, valami különös Isten-ostorának véltem ma^a.m, aki súlyos bűnök fölött Ítélkezik a társadalom nevé- non. Tulmagasan ültem a dobogón, leicrzálltam s közelebb igyekeztem az emberkéhez mindenképpen. Az emberke lehajtotta a fejét, nem szólt semmit s igy beszélgetésünk egyoldalú volt ugyan, de foganatját mégis láttam. Rendes időben jelent meg, a szénpor lepergett róla, ott üldögélt a hátsó padokban s nagyokat, szipogott, ha az idő esősre fordult A kis széntolva- jok is abbahagyták az állomásra, járást, úgy látszik, a vasút megkettőztetto az őrségeit. Nem is cselekedtek egyebet ezek a. feeskefé-% szeklakók, mint, hogy tizpercekben odaálltak az ajtó sarkához s a, módosabb városi gyerekek tízóraiját, következetesen elkérték. Hagytam, hadd tegyék. Az én kis adakozó nebulóimról

mindenesetre följegyzéseket tartogattam a fejemben, de ezek a följegyzések nem a, tanulmányi előmenetelt, vagy a dicséretéé szorgalmat osztályozták, hanem a szivet. Némelyik akkora egyest kapott jószivből, hogy talán még a karácsonyi bizonyítványba is fog jutni belőle.

Az idő hol szokatlanul tavaszias volt, hol váratlanul decemberire fordult. Egyik esős reggelen később találtam előadásra jönni s látom, hogy egy apró kisleány álldogál a folyosón. Ezt. a kisleányt én már napok óta láttam, de nem tűnt föl, mégha a mi iskolánk csak fiukat is tanít. Gondoltam, a pedellusnak valami ismerőse, gyereke, mije. Most azonban mégis megálltam, — van úgy az ember, hogy a tudatába csak sokkal későbben érkeznek dolgok, mint ahogy azokat a szemével fölissza. A szememmel napok óta néztem. De csa-k most láttam meg.

— Mit csinálsz itt?

Rámmeresztette a szemét. Négyéves kisleány lehetett, nyakig kendőbe burkolva. Ijedten nézett rám, orrahegye fényesén ragyogott, de nem válaszolt.

— Ki ija-fija vaw, nem mondod meg?

Úgy állott, mint egy kócbaba. Legyintettem,

siettem tovább. Hanem az a gyerek másnap is ott volt. Láttam reggel nyolckor is, tízkor is, délben is. Mindig az ajtó sarkánál álldogált. Mit kereshet, ez itten?

így aztán szóvá tettein az osztályban.

— Egy kisleány van itt már napok óta — mondom —, fekete, meg piros kendőbe bugyo- lálták s nem tudom, kicsoda. Mélyítek ismeri?

I A fiuk között halk vihogás hulláma reszketett. No, ezek biztosan tudják már! Megismételtem a kérdést.

Erre föláll az én barnaszemü. megjavult kis emberem. A fecskefészek-lakó, aki abbahagyta a szénlopást.

— Az az én húgom, örzsi.

—'No, lám. És mit keres itt a te húgod, örzsi?

— Behozom, mert. délben enni kap.

— Hol?

— A népkonyhán! — feleli és könny esik ki a szeméből, — tanitó ur, ne tessék haragudni, rám van bízva...

Dehogy haragudtam, dehogy tudtam haragudni. Faggatom a gyereket s őt. perc múlva tisztán előttem áll egy kis hő® profilja. Az én kis nebulóm húga. ez az örzsi, négy esztendős gyerek. A fiú minden reggel behozza magával az erődökből. Két és fél kilométerről. Odaállította. a. folyosón az ajtó mellé s a kisleány el volt magában délig. Akkor lementek az iskola ingyenkonyhájába, ahol meleg levest, kakaót, kenyeret kapnak. A kicsinek mindig kipana- máztak egy-egy bögre levest, egy-egy darab puha kenyeret. Nem szólt, nem zúgolódott az a kisleány délig. Türelmesen várt az ajtó mellett, amig hívták ebédelni. Nagyon népszerű csöppség lehetett, mert versenyezve etették. Az uri- gyerekek süteményt hoztak neki, meg sonkás- zsömlyét. Mire én találkoztam vele, már göm- bölyödni kezdett, ott a hideg folyosón.

■— Azonnal hivd be a húgodat!

— De, tanitó ur, nem csinált az semmit! — kapta, föl a fejét húga lovagias védelmében a bátyja.

— Csak hivd be, fiam!

Nagy izgalom. Az egész osztály előrehajlik s egyszerre néz rám ijedten s a kisleányra nevetve. örzsi betotyog a tanterembe s egyet prüszköl bevezetőül. A bátyja hófehéren áll mellette.

— Na, Örzsi, szervusz! — mondtam s erre föllélegzett az egész társaság. Nincs semmi baj, a tanitó ur megbékülfc.

Magamhoz vettem, megsimogattam, adtam neki egy kiflit és odaültettem a kályha, mellé.

—- Légy csöndesen, ezentúl bejöhetsz mindig.

Örzse eztán együtt tanult, az osztállyal, néha el-elbóbiskolt., föl-fölnevetett, unatkozott, szórakozott.

Az embernek annyi gondja van s minden lényegtelen körülményre nem is tud figyelni, mint. az asszonyok. így aztán harmadnap vettem észre, hogy a gyerek köhögni kezd a kályha mellett és sehogysem érzi magát. Töröm a fejem, mi lehet, az oka, akkor fedezem föl, hogy a rettentő kendőtömeg még mindig rajta van, nem veti le. Persze, erre gondolhattunk volna, én is, meg a bátyja is.

— Vedd le róla azt. a kendőt. — mondom —, megfázik ez a gyerek!

És szidtam magam, hogy ilyen figyelmetlen vagyok.

De a bátyja nem indult.

— Azt nem lehet — mondja —, rá van varva.

— Micsoda? — megyek a gyerekhez Ijedten s próbálom leszedni a kisleányról a kendőket, — ki varrta rá?

— A néni a szomszédban. Még szeptemberben rávarrta.

Akárhogy is hitetlenkedtek, nem hazudok. Erre a kis gyerekre, — akinek anyja nincs- és csak jó szomszédok szeretetére van utalva, — több, mint három hónapja rávarrták a. kendőt, minden blúzával, rokolyájával együtt s az azóta nem került le róla. Hogy meg ne fázzon a. nyirkos fecskéfészekbenü

Azonnal levittem a pedellusáéhoz. Rémülten csapta össze a kezét s nekiállt a kendőiket lefejteni. Megfürösztötte, újra. felöltöztette s kendők nélkül adta át délben a gyereket. Szemmel- láthatólag egészségesebbé lett.

Hát azóta egy beiratlan tanulómmal több van. A fiuk között ez a kisleány. Ott ül a kályha mellett, kendői a széken s hol bóbiskol, hol nevetgél. Délben leviszik ebédelni. Már egész testőrcége van. Úgy ügyel rá az osztály, mint valami értékes kincsre.

Hát igy élünk ezerkilencezázharminckettő- ben ...

_ Kassa város tisztviselői is tízszázalékos

£i

z<e^éslieszálilitás-ban részesülnek. Kassai szerkesztőségiünk telefonálja: Ma megérkezett a városházára az országos hivatal rendelete, amely szerint az állami hivatalnokoknál térv- bevett fizetósleszálli'tás a városi tisztviselőkre is vonatkozik. Ez a rendelkezés nagy elkeseredést keltett a városházi tisztviselők körében, annál is inkább, mivel a városi tisztviselők szisztematizációja még most sincs végrehajtva, úgy hogy a városi tisztviselők a szisztem.atizáció hiánya folytán alacsonyabb fizetésben részesülnek, mint az állami alkalmazottak. Az országos hivatal e rendeletét kedden délután fogják tárgyalni rendkívüli tanácsülésen és ekkor fog a városi tanács ez ügyben állást foglalni— A prágai villamoson hirtelen meghalt egy cseh agrárius szenátor. Sáblik Károly, cseh agrárius szenátor tegnap délben ejy prágai villamoson hirtelen rosszul lett s mire a mentőik kiérkeztek, még a villamoskocsiban meghalt. A 61 éves morvaországi származású agrárpárti szenátort agyszéihiidés érte s ez okozta húr leien halálát. Az elhunyt a köztársaság megalakulása után tagja volt a forra- da’mi uemzetgyülésnek, majd 1920 óta a p rág a i s ze n át u s nak.

— Megmérgezte magát egy pozsonyi diák.

Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Ma

éjszaka két órakor a mentőket telefonon a Mrletücs-ucca 16,b- számú házba hívták, ahol Mandelik Rudolf dr.-nak, a pozsonyi járási hivatal fő tisztviselőjének fia. Mandelák Vidor reá'gimnáziumi tanuló jóitinkturával megmérgezte magát. A mentők a fiatalember! beszállították az állami kőházba. Állapota nem súlyos. Tettének oka ismeretlen.

xx Gazdák! December havában minden gazdának ingyenes alkalmat nyújtunk mezőgazdasági szaklapunkat megismerni. Ez az olcsó szaklap, amely nem mély tudományos fejtegetésekkel, hanem a gyakorlati gazdák mindennapi kérdéseivel foglalkozik, már eddig is több ezer hívet szerzett és hivatva van még sokat tenni a ezlovenszkói gazda társadalom érdekében. Kívánatra minden gazdá uak küldünk egy ingyenszámot. AGRA, Precov.

— A kútba fulladt a gyermek. Léváról jelenti tudásilónk: Felsőhámor községben

Herkó Gyula négyéves fiúcska játszadozás közben beesett a kútba és mire balesetéi észrevették, már megfulladt.

xx Egy üveg „Igmándié mindig otthon-tegyen. Hogy ha szükség van rá. gyorsan segíthessen.

— „Sok igazi keresztény* álarca alól előbují a komáromi birdság előtt a szociáldemokraták igazi ábrázata. Komáromból jelentik: A Komáromban ez év február 21-én lezajlott községi választást szokatlanul heves harc előzte meg. A szociáldemokrata párt nagy plakát és röpcédula-harcot indított úgy a keresztény-szocialista, mint. a kommunista párt elten. A keresztényezociarsta párt ellen kiadott és a katolikus vallásu választóknak pestán, borítékban megküldött röpcédulán „Sok igazi keresztény* aláírás szerepelt. Úgy a pártra, mint annak körzeti elnökére és a komáromi katolikus egyház világi elnökére sértő tartalmú, rossz akaratai Írásánüben IX. Fiús pápa őszentsége* és „Szent- séges Atyánk, XIII. Leó* pápa éneik!kútra, történt hivatkozás. A röpcédula megsértette Alapy Gyula dr. egyházközségi e-lnököt személyében és igy a sajtóper megindult az ismeretlen szerző elten aki nem volt más, mint a fetekezetnéiküli Dénes Emil veterán szociáldemokrata, aki mindig az egyházak segélye ellen szokott szavazni a városházán, A saj- tóbiróság Krizs dr. felsőbiróeági tanácsos elnökletével folytatta te a bizonyítási eljárást, mely ellen Bangha Dezső dr. a fömagánvádló nevében nem tett kifogást. A bizonyítás azonban egyetlen pontban sem sikerült és a vádlott még csak valósz nü- sit-eni sem tudta tanúival „az ördög cimboráival* (a kommunista- párttal) való , pártszövetséget*. A bíróság igy marasztaló Ítéletet hozott és a vádlottat pénzbüntetésre, valamint az Ítéletnek a Komáromi Lapok-ba-n való közzétételére kötelezte. A Virradat nyomdát a kötetes óvatosság e'moteisz- tása miatt pénzbírságban marasztalta el a bíróság. A komáromiak láthatják a „Sok igazi keresztény* álarca, alól előbujó igazi arcot és a szociáldemokrata párt erkölcsös választási eszközeit, amelyekből mindenki levonhatja a lesújtó konzekvenci át.

— Tüzes kályhára lökte a feleségét. Nyitrai munkatársunk jelenti: Steiner Ede nyit r,ahány a i munkás részegen jött haza a kocsmából, ok nélkül megverte feleségét s mikor az asszony védekezni próbált, rádobta a tüzes kályhára. Sikoltozása csak még jobban megvaditotta a dühöngő férfit. Előrántotta zsebkését és összeszurkálta a szerencsétlen asszonyt, akit rendkívül súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. A brutális férj ellen eljárás indult.

— Autó és kocsi karambolja Komárom mellett. Komáromi tudósítónk jelenti: Elek tótmegyeri földbirtokos autója a komáromi tég'agyaiméi lett összeütközött Barna János kocsijává . Az autó darabokra törött, utasai könnyebb sérüléseket szenvedtek.