Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-18 / 288. (3101.) szám

6 ^IWímMa^ARHIRIiAIí 1932 december 18, vasárnap. MIKULA KAPITÁNY írta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) Az öregur már régen a eirban pihenget, nem 5g tudom, hogy vetődött moet föl az emléke­zetemben. Alaosonytermetü, zömök, őez ember volt, mi­kor megismertem, jó harminc-egynéhány év előtt, már lehetett úgy hetvenéves. Negyven­nyolcas kapitány volt, Görgei seregében; hogy a harcokban milyen szerepet játszott, azt nehéz volt kivenni elbeszéléseiből, mert hol a tábor­nok parancsőrtisztjeként szerepelt, hol száza­dot vezényelt, hol a hadügyminisztériumban szolgált, aszerint, amint az elbeszélés hozta magával, utolsó évéiben bizony már megesett vele, hogy egy és ugyanabban a kalandban egyszerre szerepelt két-háromféle minőségben is. De azért nem volt Háry János, nem túlozta sem a saját élményeit, sem a szerepeit az ese­ményekben, nem akart rendkívüli hősnek föl­tűnni, a szerep, amibe beállította magát, a de­rék, vitéz katona szerepe volt, aki mindig be­csülettel elvégezte a dolgát. Rosszmájú embe­rek meggyanúsították, hogy soha nem is volt katona, de ő ezt meg tudta cáfolni mindig nála levő honvédigazolványával. Különben is, kapta a csekély honvédnyugdijat s emellett egy kis hivatalból éldegélt, ahol néha előfordult, hogy német, angol, francia levelet kellett irnl. Mi­kula kapitány ugyanis 48 után évekig élt kül­földön, mint emigráns és jól megtanulta az em­lített nyelveket. Volt néhány apró szokása, ami csak jélnevelt, jómódban élt embereknek szo­kott. lenni, de ő nem szeretett régi, jobb napjai­ról beszélni. Béketürőn viselte szegényes sor­sát, nem panaszkodott. A kis hivatalban, ahol dolgozott, rajta kívül csupa fiatal emberek voltak, akiknek szintén sohasem volt pénzük, egyébként élték az akkori kis hivatalnokok vidám, bohémkedő életét. Az öreggel jóban voltak, a bogarait kímélték, háta mögött kedélyes vicceket csináltak rá, néha adtak neki egy pár hatost kölcsön, amit elsején mindig pontosan visszaadott, a noteszébe be­jegyzett adatok szerint. Mert az bizony sokszor megesett Mikula kapitánnyal, hogy nem volt egy krajcárja se és egyedüli fényűzését, a por­tó rikószivart is csak kölcsönpénzből tudta ki­elégíteni. Reggel bejött a hivatalba, azonnal leült az íróasztalhoz, szépen elrendezte a tintatartót, tollakat, ceruzákat. Sok hivatalos dolga nem volt, de amit- adtak neki, azt pontosan, tisztán elvégezte. Ha nem volt dolga, akkor újságot olvasott és közben hallgatta a fiuk beszélgeté­sét. Ezek a beszélgetések fendszerint nők körül forogtak. Azt lehetett volna hinni, hogy mind csupa, szemenszedett. nőcsábitók vannak ebben a hivatalban, a kopottruháju fiuk közül nem volt nap, hogy valamelyik ne tudott volna valami csodaszép é6 csoda-előkelő hölggyel átélt ka­landot mesélni. Aki ezeket hitte, az egyedül csak Mikula kapitány volt. Csak az ő számára találták is ki, sokszor hosszas megbeszélések alapján, mert némelyik kaland sorozatos volt, hetekig tartott, különféle változatokkal és sor­jában többen is vettek benne részt. A kapitány maga is biztatta őket, néha megkérdezte: — No, mi van azzal a szőkével? Megvan még? Mikor a fiuk a 6ok fecsegés után végre mun­kához láttak, Mikula kapitány is nekidölt az íróasztalnak és szorgalmasan irt. Néha hossza­san elgondolkozott, mintha valami gondolatot, vagy emléket tisztázni akarna magában. Hogy mit irt, az az ő titka volt. Még kérdezni sem volt tanácsos, mert haragosan kaffantot! egyet a kíváncsiskodóra: — Mi közöd hozzá? Vagy: — Levelet írok apádnak, hogy milyen sza­már fia van. A fiuk kiváncsiak voltak, de kérdezni nem merték már, csak azt látták, hogy a kézirat­halmaz egyre nő, egy fiók már tele van vele. Találgatták, mi lehet: talán naplót ir, vagy az emlékiratait Írja, vagy tudja Isten. Annyi bi­zonyos volt, hogy a kapitány mindennap lelki- ismeretesen megírta a maga penzumát, aztán a teleirt kutyanyelveket gondosan elzárta a fiók­jába. Soha nem fordult elő, hogy a fiók nyitva maradt volna. Annyit meg tudott állapítani Máthé, akinek nagyon jó szeme volt, hogy az öreg akármit ir. de alighanem angolul irja. Egyszer aztán leleplezték a titkát. Valami oknál fogva nem jött be a hivatalba, kevés munka volt, a fiuk unatkoztak, valamelyiknek eszébe jutott: — Nyissuk ki a kapitány fiókját. Eddig nem jutott eszükbe, hogy az irodában csupa egyforma íróasztal van, hátha beleillik valamelyiküknek a kulcsa a kapitány fiókjába. A Máthé kulcsa beleillett, diadallal nyalábolták ki a kutyanyelveket. Csakugyan angolul voltak teleirva, Máthé, aki tudott úgy, ahogy angolul, fordította. Az elsőn ez volt: Reggel. Fölkelés 9-kor. Fürdés. Reggeli a villa terraszán: tea, vaj, sült hal, tojás, méz. egy pohárka francia öhartreuse. Újságolvasás. Délelőtt: Séta Mira grófnővel a Várbástyán. Grófnő hazakisérve, fiakeren. Délben: Ebéd a Nemzeti Kaszinóban. Itt egy ötfogásos menü következett, csupa francia ne­vű ételekkel, bordói borral, Veuve Cliquot- pezsgővel. Ebéd után alvás. Látogatók: István gróf, — ----- —■■wimrnrTrfriwiBfl| Ká lmán báró, a francia követségi titkár (be­mutatkozó vizit), Alaine grófnő. Este látogatás a hercegnőnél 8-ig. 9-kor vacsora a művésznővel szeparéban (frakk). Megint francia nevű ételek sora, raquei bor, pezsgő, francia pálinkák. Megjegyzés: ezek a szamarak nem tudnak feketekávét főzni. Vagy tiz kutyanyelvet elolvastak, mind ilyesforma volt. Csupa finom étkezés, grófok és grófnők, fiaker, frakk, néha egy ékszer a „művésznődnek, az egyik kutyanyelven fél­szavakkal egy grófi estély, egy másikon intim vacsora, hat személyre, csoda-étlappal — be­számolók egy fényűző, nagyúri életről. És semmi tévedés, nem régi emlékek, mindegyik kutyanyelven pontosan a dátum, mikor a ka­pitány teleirta. A fiuk összenéztek. Nem tudtak nevetni. Máthé némi kedvetlenséggel rakta vissza az iratokat a fiókba, hogy a kapitány, ha majd bejön, ne vegye észre az indiszkréciót. Nem beszéltek egymás közt a dologról. Egyetlen vic­cet sem mondtak a kapitányra. Kényelmetlen érzésük volt. Szégyelték, hogy beleselkedtek egy ember titkos ábrándjába. »•*!&*&* A Magyar Munkaközösség válsága (d) Akik a magyar kisebbségi ifjúság vál­ságát elemzik, vigasztalásul föl szokták hoz­ni, hogy a cseh, német és szlovák ifjú gene­ráció is hasonló ideológiai válságban van. Ez igaz, de a cseh, német és szlovák ifjúság már túl van a társadalamsaemléleti széthul­lás azon mélyfokán, amelyben a magyar ifjú­ság most van. A cseh, német és szlovák ifjú­ság határozott kibontakozási irány felé: a nemzeti alap felé fejlődik, a miénk benne van a káoszban. A cseh ifjúság részben na­cionalista, részben marxista vol't. A nemzeti szocialisták, szociáldemokraták és kommu­nisták együttvéve többségben voltak s a bal­oldal dominált az ifjúsági szervezkedések­ben. Az utolsó három év során a gazdasági válság hatása alatt a cseh ifjúság határozot­tan nacionalizálódott, a marxista baloldal összébbzsugorodott s a nemzeti radikalizmus frakciói nyerték el a többséget az ifjúsági érdektestületekben. Amellett a szocialista cseh ifjak is nacionalistábbak, mint bármely más nemzet szociáldemokratái. A nacionalizálódási folyamat épp oly éles­séggel domborodik ki a német kisebbségi ifjúság mozgalmaiban is. Elég a külföldről készen átvett nemzeti szocialista társadalom- szemlélet hirtelen hódításaira mutatni. S ugyanügy a nemzeti gondolat elsodró erősödését dokumentálja az egyetemes szlo­vák ifjúság aulonomista állásfoglalása is. Ezzel szemben mit látunk a magyar intel­lektuális ifjúság egy részénél? Társadalom- szemléleti keresést, szervezkedési formaliz­must, mindenáron való manifesztálási vá­gyat, apák elleni lázongást, önmarcangoló tradíció-tagadást, a nemzeti vonalról az asz- tálysikra való át siklást. Adaesék elismerés a dicséretes kivételnek, amilyen a keresztény­szocializmus tekintély-elvér.© építő Prohász- ka-Kör, mely a két évezredes krisztianiz- mus zárt világnézetének fellegvárait védi modern fegyverzettel és h arckészséggel, vagy amilyen a Magyar Munkaközösség egyik része, mely a kisebbségi helyzet által adott és parancsolt nemzet mentési problé­mákat és módszereket igyekszik megközelí­teni és a nemzeti igazságosságon keresztül keresi a szociális igazságosságot- Sajnos, a nemzeti pozitivizmus hirdetői csak egyik frakcióját teszik a Magyar Munkaközösség­nek, a Munkaközösség vezetőiből álló másik frakció arra igyekszik, hogy a nemzeti szem­pontot elhomályosítsa a szociális szempont kedvéért, s a nemzetközi osztály ideológiát hangsúlyozza ki a kisebbségi nemzeti aspirá­ciók rovására. Nemzeti szempontból közöm­bösítő, szintelenitő tendenciákat juttat ér­vényre. Ez a szintéienitési tendencia nem uj és nem egyedülálló jelenség a magyar ki­sebbségi ifjúság 14 éves múltjában. Ugyan­ezt láttuk a Sarlóban is. A Sarló kezdetben radikális nemzeti kezdeményezés volt. A nemzetépités munkáját úgy képzelte el, hogy a társadalom alaprétegéül a falut, a földmü- velőnépet tette s a népiség programjával azonosította a nemző1: programot, ezért vá­lasztotta szimbólumául a sarlót. A radikális népi-nemzeti parasztdemokrácia hirdetése azonban rövidesen csak frázissá devalváló­dott egyes sarlósok ajkán s csupán a mar­xista oöztályharcideológia kifejtéséhez taka­róul használták föl- Persze ez az eszmei át- vedliés nem ment simán, a hatalmas sarlós­tábor a meghasonlás tüzében széthullott 6 a sarlósvezetők hivatalos csoportja, igaz, a tö­megek nélkül, a szélsőséges marxizmusig jutott el. Mintha csak a Sarló sorsának a megismét­lődését látmók a Magyar Munkaközösség , mostani válságában. A Munkaközösségnél is pozitív nemzeti program volt az elindulás alapja, de a hivatalos vezetőkből álló pozso­nyi csoport mind élesebben hangsúlyozza, hogy a Munkaközösség semmi közösséget nem akar a kisebbségi front politikai erőté- nyezőivel, fumigái minden politikai keretet, nem kivan utánpótlást, szukkreszcenciát ne­velni semmiféle pártnak, a szocializmust nem gyakorlatilag, csak „tudományos”, aka­démikus alapon akarja ápolni. Szóval a nem­zeti törekvésekkel szemben bejelenti a mér­sékelt érdektelenséget, a szociális síkra me­nekülő kisebbségpolitikai semlegességét, vagy inkább a közönyét. Szakasztott igy kez­dődött a Sarlónak a nemzeti vágányokról mellékvágányokra való átsiklatása is­Véletlemeég ez? Nem. A legoóltudato9abb munka eredménye. Az ifjak maguk, akik ezt a szintelenitő tendenciát szolgálják, nem kezdeményezői, hanem osak eszközei és ön­tudatlan végrehajtói egy tudatos pedagógiai akaratnak. Az ifjúság alaptulajdonsága a be­folyásolhatóság, a nevelőik iránt való kriti­kamentes hiszékenység és bizalom. A peda­gógiai siker csak azért lehetséges, mert az ifjúság ilyen fogékony és irányítható lelkű, mert az első élmények által való befolyásol­hatóság állandó pszichózisában éfl. A szűz él­ményekkel szemben nem gyakorol kritikát, csak az első benyomásoktól eltérő élmények­kel szemben lép fel benne a kritikai idegen­kedés. Nos, a csehszlovák közép- és főisko­lák mindent csepegtetnek a befolyásolható magyar diákfiu leikébe, csak éppen nemzeti szellemet mentői kevesebbet. Álhumanizmus ürügye alatt nemzeti lanyhaságra kapálják, mert általános céljuk: a magyar diákot egé­szen meggyőzni és megnyerni a csehszlovák szempontú történetszemléletnek és 6zinvak­ká tenni a kisebbségi jogokkal és törekvé­sekkel özemben. Ha ezt a csehszlovák nacio­nalizmust igazoló történetszemléletet nem sikerül érzelmileg is beplántálni, akkor a csehszlovák pedagógia arra törekszik, hogy a magyar ifjút a magyar nemzeti alapról az internacionalizmus talajára siklassa. Ha nem lehet a csehszlovák nacionalizmusé, ne legyen a magyaré sem. Ha már csehszlovák nacionalista nem lesz, akkor legalább inter­nacionalista legyen. Vagyis közönyös és szinvak a magyar törekvések irányában. In­ternacionalista legyen, hogy ki legyen kap­Nagy gond most a Jézuska, de nem is olyan nagy, csak elkeli menni az „ASO“-ba, BRATISLAVA, Köztársaság tér 8. ahol az asztalokon 3000 különböző áru, 1, 2,5 és 10 Ke árakban van kirakva. Napon­ta fél Pozsony van ott. Nézzen be Ön is! TÜKÖR Az életein üveg volt, Homályos ködtől, portól. A bánat is reászállt, A bánat volt a foncsor. Életem igy tükör lett, Mély fényt dajkál remegve, Ha belenézel, testvér, Magad is látod benne. FALU TAMÁS. osolva abból a harcból, melyet az expanzív többség vív a lót állományáért küzdő magyar nemzeti kisebbség ellen. A csehszlovák pedagógiának eme straté­giája magyarázza meg azt (ami másként he­lyes), miért fordítják már a gimnazista ma­gyar fiú figyelmét olyannyira a szociális problémákra. Azért, hogy a nemzeti problé­mákról eJ'ter Ijék a figyelmét. Bezzeg a cseh és szlovák ifjúság megkapja a nacionális, sőt sovón szellemű nevelés hatalmas napi adag­jait, csak a kisebbségi ifjúságot adagolják nemzeti semlegességet jelentő marxizmus­sal. Ebben a nevelési rendszerben van a gyökere annak, hogy a Magyar Munkaközös­ségben, épp úgy, .mint a Sarlóban, a kezdet- beli nemzeti tendenciát egyesek a nemzet­köziség és a nemzetfölötti szociális program túlhangsúlyozásával semlegesíteni akarják és a magyar ifjak közt sokan vannak, akik a kellő pedagógiai elődoping után — erre a nemzet felejtő szocializmusra hajlamosak re- zonálni. Nem véletlen az, hogy a szintelenitő akció élén a szocialista humanizmust hirdető csehszlovák pedagógiának kiemelkedő ma­gyar exponensei állnak, akiknek éppen az internacionalizálás köpenye alatt a denacio- nalizálás szolgálata a missziójuk. Prága sze­reti, ha az ő fiai nacionalisták s még jobban örül annak, ha a magyar kisebbség fiai in­ternacionalisták. Ezért segítette két kézzel, csendes szem huny ássál, hangos sajtótámoga- tással és kirívó benevoleneiával azt, hogy a Sarló a kommunizmusba sodródjék és men­nél több magyar intellektuális ifjút ragadjon magával. Mert a cseh nemzeti expanzió szempontjából tiz denacionnlizált magyar kommunista kisebb akadályt képvisel, mint egy nacionalista magyar. De azért a Magyar Munkaközösség nem­zeti denaturalizálását célzó játék mégsem egészen azonos azzal, ami annak idején a Sarlóval történt. Amíg ugyanis a Sarlót a kommunizmusba segítették át, addig a Ma­gyar Munkaközösségből a csehszlovák szo­ciáldemokrácia magyar ifjúsági káderét sze­retnék megalkotni. A munkaközösség sző­kébb pozsonyi vezérkara már útban van efelé az átfestés felé. A kifejtettek után tisztán áll előttünk a Magyar Munkaközösség válságának ti1 ca. Most már csak az a kérdés, vájjon a Magyar Munkák özösségben tömörülő összes magyar ifjakat teljesen hatalmába kéri tette-e már a csehszlovák pedagógia lélekidomárjainak ra­vasz stratégiája, avagy vannak-e elegen köztük, akik a hatalmas lélekidomarok ál- humanizmusával szemben rá tudnak eszmél­ni arra, hogy a szociális ürüggyel szuggerált internacionalizmust tulajdonképpen a cseh­szlovák nacionalizmus mágusai igyekeznek a magyar ifjúság soraiban mennél nagyobbra fen vészien i, egyszerűen azért, mert ez a többség szem non fiából előny s kisebbségi szempontból defetizmus? Fs a kérdés az, hogy a kisebbségi magyar ifiuság mit akar szolgálni: a nemzeti reneszánszot-e vagy a ki sebbségi defetizm u st ? WPP* Ajánlja a „Nagyasszonyt” nőismerősel tar közt! I_1jQ.1I fi P icmilf ni^1* 8 Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik IISZI61I C^öl IZBlCiilllllBIm ■ az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az ese* dékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a táp küldését be kelljen szüntetnünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom