Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-18 / 288. (3101.) szám
2 _____________________________ fBKS eBsgaBiimim ii MimmBmmmmmmmmmmammmmmmmmm munkanélküliéi száma az Egyesült ÁHar mokban meghaladja a tizenkét milliót., a költségvetés hiánya 1.6 milliárd dollár körül mozog. Hoovert a bolsevlzmustól való félelem késztette arra, hogy az utolsó percben maratórium ja vaslatát megtegye, természetesen azzal a szándékkal, hogy közben végié gesen megoldandó lesz a jóvátételek kérdése. A lausaumei egyezményben az érdekelt hatalmak a szövetség közi adósságok rendezésétől tették függővé a megállapodások ratifikálását. Most Hoover, illetve az Egyesült Államok állásfoglalása a lausannei egyezményt felborulással fenyegeti. A távozó elnök a nép szénit len lépésért nem vállalja az ódiumot, az uj elnöknek pedig még kevésbé van oka, hogy az Egyesült Államok gazdasági válsággal küzdő, adók által túlterhelt demokrata választóinak rokonszenvét már hivatalba lépése előtt eljátsza. Az elnökválasztás és a demokraták uralomra jutása az Egyesült Államokhan nem jelent sem kül-, sem belpolitikai szempontból rendszerváltozást A hivatal ókat a kutya- peeértől föl az'1 államtitkári állásokig demokratákkal fogják megtölteni. A demokrata pártot támogató nagytőke képviselői benyújt jak számláikat. A Rooseveltet támogató Hea rsl és a többi demokraták nem fogják elszalasztani a kínálkozó kereseti lehetőségeket. Wilson barátja, az Egyesült Államoknak a háború alatt konstantinápolyi követe, Morgenthau ur, aki az önuény nafta források protektorátusát akarta az Egyesült Államok részére megszerezni, éppen úgy feltűnt máris a színen, mint Mitchel Palmers, Wilson volt igazságügyminisztere, aki a külföldi javak felügyelőjével a német szabadalmak értékesítése körül vállalt nem éppen dicséretre méltó szerepet, most pedig a prohibició megszüntetése fejében a költségvetés hiányának eltüntetésére tett a most megválasztott Rooseveltnek javaslatot. De az eddig Heovert támogató nagytőke is megtalálja a hatalomhoz vezető utat. Ford, aki Hoovert támogatta, szembefordult a vámvédelemmel és támogatásáról biztosát ja Rooseveltet. Végeredményben az Egyesült Államokban minden csak üzlet. A pénz- és ipari mágnások barátsága vagy gyűlölete mindig jobban bp= folyásolta a politikát, mint a lakosság nagy tömegeinek érdekei. Persze a franciák magatartása kellemetlen meglepetést okozott az Egyesült Államoknak. Nem is a félmilliárd frank átutaláÍ^(^ÍA\ACí6AS.*HIWlAS 193$ december 18, vasárnap.------ -----------------------------------------------------------------------------, .. japj! .. . ■. . látnak , a többiekkel szembe® elnézőbbek Washingtonban. Az esetleges engedményekért ellenértékét fognak kívánná, még pedig gazdagsági téren. Az Egyesült Álla. mákból származó áruk átvételével akarják az a4ő*s államok piacait megterhelni. Ez ismét meg- , valósi thatatlan kívánság, mindaddig, »anág nagyszabású megállapodások nem fogják a nemzetközi kereskedelmi forgalmat gátló akadályokat megszüntetni. Washington álláspontja mögött is meghúzódik a német versenytől való félelem. Herriot maga vallotta be egyik beszédében, hogy az Egyesült Államok ellenezték a német jóvátételek teljes törlését, mert akkor a közterhek csökkenése még fokozná a német dömping haíását. Az Egyesült Államok egyelőre nem gondolnak megtorló intézkedésekre. Franciaországban az ucca hangulata győzött és megbuktatta az Herriot-kormányi A szemben álló felek előbb-utóbb mégis meg fogják találni egymást és a megszokott kpmpromisz- szum valamilyen formában most is meg fog szüjeftná. Ami már ma is pozitív eredmény, az a, nemzetközi együttműködés szempontjából nem nevezhető jelentéktelennek Annak a beismerése, hogy a békeszerződésekből folyó kötelezettségek teljesítése kivihetetlennek bizonyult, s ezért a volt szövetségeseket egymással szembeállította, minden bizonnyal elő fogja mozdítani az eddigi, eléggé el nem Ítélhető káros módszerekkel való szakítást. Be kel! ismerni, hogy amire a gazdag győző államok képtelenek, azt a lerongyolt, nyomorban vergődő legyőzőitektől sem lehet követelni- A szakadás, mely a szövetségközi adósságok kérdésében az Egyesült Államok és a volt antanthatalmak között bekövet ke-, zett. hatalmas rés a békeszerződések sérthetetlen gégének elvéu, melyen az igazság és erkölcs ellenállhatatlan nyomása alatt épp úgy el fognak szivárogni a békeszerződések egyéb, nem állandósítható rendelkezései, mipt ahogy kivihetetlennek bizonyultak azok a pénzügyi rendelkezések, melyek a közgazdaság törvényszerűségeinek figyelmen kívül hagyásával jöttek annak idején létre. A győzők és legyőzőitek frontja kezd átalakulni. Ma már a győzők beszélnek egymással úgy, mint ahogy eddig csak a legyőzőitekkel szekták tárgyalni. Ami eddig történt, csak kezdet A tisztulás megindult folyamatát mindaddig nem lehet megállítani,; amíg a békét és nemzetközi együtt működést hirdető elveket a szószékről át nem ültetik a : valóságba. . r." . COSMETIQUE ÉVA DEM IÁN BRATISLAVA, Schneeweis ucca 5. Telefon 28-77 A legmodernebbül berendezve a legkényesebb Ízlést is kielégíti. Mérsékelt árak! sáról — mely a francia költségvetésnek alig egy százalékát teszi — volt itt szó, hanem az elvi kérdés felvetéséről, melynek tisztázását követeli a francia közvélemény. Azzal mindenki tisztában van, hogy bármi legyen je a lausannei egyezmény sorsa, Németország részéről jóvátételre számitaui nem lehet. A helyzet az, hogy bár Anglia és Olaszország teljesítették az esedékes részlet' átutalását, ezt kifejezetten fenntartással cselekedtek. Az adós államok ama törekvésével, hegy közösen rendezzék a szövetségközi adósságok kérdését, szemben áll az Egyesült Államok arra irányuló szándéka, hogy külöu-kü)ön egyezzék meg az adós államokkal. A gazdag Franciaország eljárásában csak rosszakaratot ÁRNYAK fP f A VEROFENYBEN Regény aj)Nyoméban egy valószínűtlepül, szinte már kínosan szőke néni lengett tarka és eddig csak az édesanyám francia divatlapjaiban látott pongyolában a verandára és nem tehetek róla, de az volt az érzésein, hogy ez a bácsi ezt a nénit a frizurájával, a mosolyával s azzal a gesztussal, ahogy édesanyámat ki mérten üdvözölte, mielőtt feleségül vette volna, papíron számította ki. Mikor a cselédnek megparancsolták, hogv hozza be a kocsiról a holmimat, mikor s f - leimet a szalonba betessékelték és a rettenetesen tiszta szobába leültették, mikor a bácsi megkínálta az édesapámat szivarral s mikor a néni megkérdezte édesanyámtól, hogy ozsonnázotl-e, majd beszéd közbeu aziránt érdeklődött, hogy tudok-e már egyedül rendesen mosakodni, csalhatatlanul az volt a benyomásom, hogy mi az ő szemükben csak egy-egy szám vagyunk, amit összeadnak, kivonnák, szoroznak és osztanak és nem a számjegyet nézik, hanem az eredményre kiváncsiak. Ostoba gondolat volt, beismerem, mert minden, ami körülöttünk lezajlott, kifogástalan társadalmi formák között történt, de talán éppen ezért volt idegen és visszataszító nekem, aki a szülői házban s abban a környezetben, melyben az élet első tanulságait magamba szívtam, a nyers őszinteséghez s a kedély darabos szókimondáséihoz voltam hozzászokva. Édesanyámra néztem ős majdnem sírva fakadtam. Az a gondolat, hogy néhány perc múlva szüleim elmennek s én itt maradok ebben a kínosan tiszta házban, ezek között a kimért emberek között, szinte lehetetlennek tűnt tel előttem s annál nagyobb volt a kétségbeesésem, amikor ráeszméltem és beláttam, hogv ezen immár nem lehet váltó/.tabui. Sírjak1? Ordítsak? A földhöz verjem magam? Mit érnék d vele?... Édesapám, ki olterrtIifa; Szilárd János mondást sóira senkitől nem tűrt, alaposan megnadrájgoloa és még ezzel a rettenetes szégyennel is súlyosbítanám a helyzeteimet. Itt nincs menekvés. Eközben édesapám idegesen szívta a szivarját s immár harmadszor fogott bele egy anekdotába, melyet a tanár ur az irodalmi ismereteiből idézett analóg példákkal immár harmadszor szakított meg és igy apám se- hogysem tudta befejezni. Édesanyám a kert, a homokos föld s a homokos földben különösképpen bevált virágok, futók és bokrok dolgában akart tanácsot adni a tanár-néninek, de a tanár-néni a szalmavirágoknál közbevágott, hogy az ő papájának Tokajhegyalján öt hold szőleje van, a hajnalkákat elütötte azzal, hogy csak azért adta el a papája az ötszázholdas ősi birtokot Zemplénben, mert a táblabiróság s a birtokkal való paraszti ve- sződség nem fér össze, a puszpángra pedig megjegyezte, hogy fölösleges lenne ebben a kertben minden fáradság, a nagybátyja miniszteri tanácsos, szóval méltóságos a kultuszban s ők néhány óv múlva — tudod édesem, mikor a férjem majd elkészül a magántanári disszertációval — Pestre kerülnek, ahol minden valószínűség szerint a sógora Andráösy-uti bérpalotájában fognak lakást kapni. Ezalatt, a taná.r ur sem mulasztotta el felemlíteni édesapámnak, hogy alapjában véve, ha mindent, lakbért, írói honoráriumot, s azokat az akadémiai pályadijakat, melyeket valamennyi kiváló matematikusnak módjában áll megnyerni, összeszámítunk, egy fő- gimnáziumi rendes tanárnak a hetedik fizetési osztályban — a társadalmi raugkülönb- séget nem is említve — sokkal több jövedelme van, mint egy hercegi intézőnek, de persze a sok csirke, lúd, pulyka és hízott disznó — a szabad lopást jól nevelt mosollyal elhallgatva — fi ezzel szemben a drága városi élet... szóval az, hogy ők rá lennének szorulva, hogy kosztcsokát tartanak, csak látszólagos dolog és lia mégis megteszik, csak azért, teszik, hogy ezáltal érezzük magunkat megtisztelve. A kifogástalan társadalmi formák között elejtett és kitünően irányított, bántó megjegyzések annyira felbőszítettek engem, hogy homályos gyereklelkemben valami hirtelen változással már nem a kétségbeesés volt az, ami szakadásig feszítette az idegeimet, hanem a szégyen és a harag. Csillogó szemmel és összeszoritott ököllel lestem ennek a két pompásan társalgó embernek minden szavát és remegő térdekkel vártam, hogy mikor érkezik el már a pillanat, amikor édesapám, — ki még a jószágigazgatót, is frakkon kapta egyszer és kidobta az irodából, mert foghepy- rőí beszélt vele — az asztalra csap, hogy elég legyen ... ehelyett azonban, legnagyobb megdöbbenésem re, olyan zavart és félszeg tehetetlenséget fedeztem fel a vonásain, hogy magam i,s megrémültem és megsajnáltam. Mi történt itt, hogy édesapám gyáván és félszegen megbátrált olyan támadás elől, amelyet máskor az o hatalmas vállaival, az ő irtózatos öklével s az ő nyugodt, de csontig sértő szavával — mely mindig a nagyon erős emberek tulajdonsága — fricskáivá tudott volna visszaverni? ... Csodálatos a gyerekiélek. Azt az önmagával vívott heroikus küzdelmet, mely akkor apám lelkében végbement s amelyet csak azzal a jelenettel lehet megmagyarázni és érzékeltetni, mikor az elvadult kuvasz a tölykei kedvéért hiaelegive s az üt- legeket némán tűrve, a konyhába sompolyog, igen, apám arcának félszeg kifejezését ennek a hasonlatnak minden barbár jelentőségére! együtt megértettem s minthogy éreztem és tudtam, hogy csak értem és miattam tűri ezeket a konyhai iitlegeket, szírem mélyéből megsajáultam. Megsajnáltam és elhatároztam, hogy apám igaztalan megaláztatásáért ez a két ember lakóin i fog. Ezalatt a tanárnőni jóindulatú és leereszkedő mosollyal megnyugtatta édesanyámat, hogy a szoba, ahol ezentúl lakni fogok, feltétlenül megfelel azoknak az igényeknek, amelyeket egy kasznár, pardon, majdnem el'e1 ejtette, egy intéző fia támaszthat a higiénia és a kényelem iránit, mikor pedig édesanyáim annak az óhajénak adott kifejezést, hogy a szobát szeretné megtekinteni, uigv tett, mintha nem hallotta volna. Ekkor édesanyám láthatólag ideges leli s azon a lefojtott hangon, mely nála mindig a legnaigypkhtoku izgalmat jelen!ette, a nénihez fordult: — A szobát meg akarom nézni. jó?!... . . . • . ■ a- : . . . . Édesapám már indult. A tanár bácsi immár negyedszer avatkozott bele irodalmi ismereteiből merített analóg esetekkel a megkezdett anekdotájába s ez annyira kihozta a sodrából, hogy a közelgő botrány szelétől fülig pirosán felállt. Ha édesapámnak vörösödül kezdett a nyaka, édesanyámnak csak egy gondolata volt: . ennek a jó, de rettentő . haragú embernek minden óhajtását kritika nélkül és azonnal teljositérni! És ez a nyak, melynek minden izmát és szifiváltozatát oly jól ismertük, ki” dagadt ereivel, duzzadt hustömegével már a lilában játszott. A néni hebegett valamit, hogy ne érts félre kérlek, a szobáiban most a .másik kasztos csomagol és nagy a rendetlenség, de édesanyám már nem volt kiváncsi a diákszobára, hanem csak az apám nyakát nézte s közben engedelmesen indult az ajtó felé. Hogy most mi történt, arról nem tudok pontosan beszámolni. Arra még emlékszem, hogy édesapám a kalapját az előszobában hiába kereste, mert a tanárnéni találta meg bent a szobában a zongorán. Arra is emléikszem, hogy míg a kalapot a szalonban keresték, édesanyám a sóiét előszobában átölelt és egész testében reszketett. Aztán azon kaptam magam, hogy ott állok a kapuban és zsibbadozó szívvel nézek a távolban elvesző hintó után. Minden, ami most körülöttiem történt s amire már egy hete készültem és képzeletemben százszor is elismételtem, oly hi’rtele- u üt jött és oly gyorsa® ment végbe, hogy teljesen megszed itett. A „derék népek“ helyett ez a papíron kiszámított házaspár, a „szép báz“ helyett ezek a malterszagu uj falak é.s ezek a skatulyára emlékeztető, kényelmetlenül tiszta szobák s a ,Jvis kerf.“ helyett, ez a vaskerítés közé foglalt köpetnyi homokbucka az összetaposott virágaival és cseuevész bokraival, valóban több volt, mint amit egy szabadban felnőtt és kedélyben nevelkedett gyerekiélek na- - gyobb megrázkódtatás nélkül el tudott volna viselni. Mikor a tanár ur, ott a kapuban, ahol a hintó után néztem zsibbadozó szívvel, azt mondotta uekeio, hogy: „Na, kisfiú, illetőleg Janika, most pedig menjen be a szobájába és a szekrényben rendezze el a holmiját!“ — mintha egy másik égitestre zuhantam volpa. Körültekintettem és nem tudtam, hol vagyok— Erre! — jwondta a tanár néni.
