Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-16 / 286. (3099.) szám

1932 tteieegnibcr 16, péntek.

^ragai-íVVag^ar-hirlai?

7

KOMMENTÁROK

★ ★ ★

EL NEM ÉRT KÖNYVEK

— Hogy vagy?

Barátom nem irta le a levegőben az ilyenkor obiigát lemondó mozdulatot, csak rámbámuit *éfi vállat vont.

— Éhezem és bútulok.

Az'újságírók hagyományosan savanyu arc- kifejezésével nézett rám. A magánéletben a legtöbb ujeágiró arca csalódottságot és ingerültséget fejez ki, mintha fájna a foglalkozásuk, s bántaná őket, hogy hivatalból állandóan kiváncsiaknak kell lenniük. Amint tehetik tehát, a magánéletben cinikusok és semmire sem kiváncsiak, blazirtak, mint mondani szokás, s ez ugyanolyan üdülés és változatosság számukra, mint az örökké mosolyogni kénytelen Doumer- gue francia elnöknek, ha komor pofát vághatott.

— Az éhezés túlzás lesz.

— Lehet, de a butulás biztos. Kérlek, tudod, hogy valamikor minden érdekelt és a végkime- riilésig olvastam. Szép idők voltak. Emlékszem, 1924 december 8-án, egyetlen ünnepnap ezer- hétszáz oldalt futottam át. Természetesen nem egy könyvből, hanem gazdaságosan megosztva könnyű és nehéz müvek között. Reggel héttől kilencig Mehl.i6 történetfilozóifiáját tanultam. Ismered? Nahát. Kilenckor reggeliztem, féltiz- töl féltizenkettőig valami Kasimir Edechmid került sorra, azután séta, félegytől kettőig Ra- belais. Délután aludtam, háromtól ötig Kosztolányit olvastam, hattól nyolcig Rousseau önvallomását, az ágyban kilenctől tizenegyig Shaw-t, tizenegytől kettőig Dumas-t. Összesen tizennégy és fél óra, ezerhét&záz szép nyomtatott oldal... Eljösz ma este a kávéházba? Segíthetnél Karcsit megvágni.

— Jó, jó, de hogy van az a butulásoddal?

— Egyszerű. Nincs pénzem könyvet venni Azt mondják, menjek el a könyvtárba. Valamikor jó ti.pp volt, amikor bölcsészetdoktori szigorlatra készültem, s a tiz év előtt megjelent könyvek még frissek voltak a szememben. Az újságírót nem érdekelhetik az öreg salabakte- rek. Uj publikációkra, aktuális könyvekre volna szükségem, s ilyenek nincsenek a könyvtárakban. Itt a noteszem, hűségesen s a régi gyakorlatnak megfelelően ma is beírom, amit olvasni szeretnék, Piátói szerelem. Fantázia. Gyerekkoromban az élet és a vágy kiszinezése még merészebb tájakon kalandozott: királyságokat képzeltem el, birodalmakat, hadseregeket, melyek, parancsszavamra lesnek. Közöttük éltem, mint Platón az ideái között, valóságjátékot játszottam velük. Később pénzügyi természetű fantáziáim voltak. Elképzeltem, leírtam és kiszámítottam, mihez kezdenék, ha millióim volnának. Kegyelettel őrzöm a papírdarabokat, amiken ezeket a fantasztikus számításokat végeztem: ennyit és ennyit adnék a palotáért, a birtokért, az autóért, a bútorért, a nőért, a könyvtárért. Látod, az igények egyre csökkentek, s ahogy az évek múltak s pofoztak jobbra-balra, a fantáziám is apadt, mint a tropikus folyóvíz, savanyodott, mint az uborka. Lassan elmaradt képzeletemből és a papírról a millió, a földbirtok, a palota. Már csak a képzelt autóvásárlást színeztem ki agyamban, autómárkákat jegyeztem föl, árakat és szerkezeti sajátosságokat. Árjegyzékeket gyűjtöttem. Egyszer egy évig lakásmániám volt, természetesen papiroson, bútorokat rajzoltam, szobaalaprajzokat, kalkuláltam, kirakattól kirakatig szaladgáltam a városban és föl jegyeztem a címeket. Szép transz volt. Hittem benne, jól ment nekem. Soha el nem értem, fuccs... Máskor utazgattam, természetesen a földgömbön, a térképen és utazási irodából utazási irodába. Ha akarod, megmutathatom az ekkor szerzett sok utazási brosúrát. Kiéltem magam a tervekben, tudtam, mikor indul az esti vegyesvonat Capetownbó! Eüsabethvillebe és bárkinek megmondhattam i volna, hogy Teneriffában ne szálljon az Exoel- siorban a hatos szobába, mert behallani a lift zaját, a tízesben pedig a szomszédos fülke zuhanyának hangja bánt. Fölényes voltam, hittem, reméltem. Először világkörüli utat építettem ki, azután az amerikait, majd fokozatosan ie&zállitottam az igényeimet, elég volt az angliai ut, az Ausztriában eltöltött nyár, a balatoni tiz nap, ötnapos tömegutazás harmadikon Rómába és vissza, hétszázhetvenért. Ezt sem értem el.

Igényeim tovább csökkentek. Elszikkadtam. Egyre kisebbé vált vágyaim bűvköre. Aránylag a női sikerek kiszinezése maradt meg a legtovább, de néha egy télikabát, egy esernyő is ugyanolyan vágyás transzba ejtett, mint valamikor a milliók és a tündér.paloták. Hová jutottam! És most, barátom, most megérkeztem a könyvekhez. Kéjelgek a könyvkatalógusokban. Fölirom a címeket, ámbár tudom, hogy nincs módomban megvásárolni a három-négymárkás kiadványokat sem. Soha el nem érem őket. Ide nézz! Itt van a karácsonyi kollekcióra. Át kellene olvasni Axel Munthe San Michele könyvét, a lapok és az olvasók egybehangzó véleménye szerint a szezon legérdekesebb müve. Nyolc márka. Hogy vegyem meg? Itt Prágában, az idegenben, s-ooki sincs, akitől kikölcsönzhet- ném. Rolh Radetzkymarsch-a, öt márka. Honnan a, csudából? Galsworthy Forsyto-Sagája, népies, olcsó kiadás, nyolc márka ötvon. Én, íiam, már csak olyan nép sem vagyok, akinek

az olcsó, népies kiadás készül. Jó, mondod, regényeket olvasni ma fényűzés, igaz, de itt vannak a könyvek, amik a foglalkozásomhoz kellenének. Naponta hozzá kell szólnom a világ eseményeihez. Űznek, hajtanak, hogy írjak és beszéljek. Mindent ismernem kellene, egyetlen erősségem foglalkozásomban a tájékozottság, nélküle olyan vagyok, mint a hal a szárazföldön, esetlen és megdöglök. Ha tájékozatlan vagyok, a cikkem gyönge, a közönség visszadobja a lapot, a kiadóm lehord, végem van, — de senki nem veszi figyelembe, hogy anyagias természetű világunkban a tájékozódás rengeteg pénzbe kerül s szegényen lehetetlen kellő informáltságot. szerezni. Látod, látod, a kenyeremre megy, hogy nem olvashatok. Igazolásul ideírtam a címeket. Át kellene olvasni Trockij uj könyvét, százhatvan korona, Schönemann nagyszerű Amerika könyvét, százhatvan korona, Fallada uj, tájékoztató német társadalmi regé- gényét, Jean Prevost müvét Franciaország háború utáni történetéről, Sternberg tanulmányát a kapitalizmus válságáról, Heidenét a nacionalizmus történetéről, Hackett müvét Nyolcadik Henrikről, Sforzáét az európai ellenséges testvérekről, megszerezni Szegfű—Hónian hatkötetes magyar történelmét (kétszáznegyven pengő), Pethö összefoglaló müvét ugyanerről, a Propylácn Világtörténelmet, folytatni a Brock- haus-lexikon vásárlását, — miből, miből, miből?

Csititanom kellett a barátomat. Majdnem sirt. Nemes könnyek, gondoltam, szegény barátomnak kulturfájdalmai vannak.

— így azután butulok, barátocskám, ez fő- foglalkozásom. Hivatásomat az anyagiak hiánya miatt nem tudom kellőképpen teljesíteni. Érzem, hogy gyöngülök. Érzem, hogy elvesztem a kontaktust a kultúrával. Ma a könyv- cimeknél tartok, holnap talán már arra sem lesz módom, hogy a folyóiratokból kikeressem a könyvcimeket. Egyre jelentéktelenebb dolgokat irok. Tájékozatlan vagyok. Bizonytalan, elmaradt. Tudom, hogy kallódom, s máris sokan mondják: csalódtak bennem. De tehetek arról, hogy frisseségem elpárolgott és nem lehetek elég élénk? A kontaktus hiánya miatt kénytelen vagyok egyre butább dolgokat irni.

— Szép kilátások arra a munkára, amit végezni akarsz, — fejeztem be a beszélgetést.

SZVATKÓ PÁL.

SzmHÁz-KörAvKabTURA. Ahol a válság fejlődési jelent

Talán mindenütt, ha jól szemügyre vesszük és nem botlunk meg a válságot kisérő jelenségekben, hanem hosszú látra idegzodünk be és azt nézzük, ami még nincs, de lesz, mert válság az előfutárja. Ha nincs válság, nem következik be fejlődés és a szélcsend lehet kellemes, de mindig bizonyos mértékig deprimáló. A válság felkorbácsoló forradalom, csapkodó tengerár, de az uj előfutárja és garanciája annak, hogy világok születnek, amelyek arculata más az eddigieknél. A művészetben a válság állandó jelleggel bir, aminek oka ta’án az, hogy a művészet örökös forradalom, az uj keresése és propagálása. A művészetben szükség van a válságra, a forrongásra, békétlenségre. A művész, ha nem azzal jön, hogy újat, azaz a magáét fogja teremteni, nem művész és hasonlatos azokhoz a festőkhöz, akiket megbüvöltek a nagy mesterek és egész életükben ott ülnek a világ múzeumaiban és másolják őket, az elérhetetleneket, ahelyett, hogy megkísérelnék az önmaguk elérését. Marinetti agyán nem vezetett egy uj Rembrandt- hoz vagy Rabelaishoz és u uj kísérletezések pozitív eredményre nem vezettek, de nem ezen volt a hangsúly és elvégre e* is hazárdjáték: véletlen, hogy egy zseni születése egybeesik-e az ilyen kísérletezésekkel. Ha Michelangelo és Lionardo, akkor reneszánsz. Ha Cézanne és Millet, akkor impresszionizmus. Ha Herder és Goethe, akkor német klasszicizmus. De volt már úgy is, hogy jött egy óriás, aki egymagában állt (Rabelals például) és válságba sodorta a művészetet ngy, ahogy ezt plakatirozott és kiált- ványozott uj irányok és programok soha sem tudták.

A zseni rendeltetése, hogy válságot teremtsen, hiszen emberfeletti személyiségének már a megjelenése is az őt utánozni akaró százezrek szempontjából válságot jelent. Hogyan jön létre a művészetben, amit válságnak nevezünk? Beethovent egyszer figyelmeztették, hogy egy szimfóniájában olyan modulációkat engedélyez magának, amilyenek az összhangzattan szerint tilosak és erre igy felelt: „Ha eddig tiltottak voltak, Beethoventől kezdve meg lesznek engedve!^ Büszke válasz és jogosult, forradalom, amely válságot idéz elő, válságot, amelynek az újszerű a következménye. Ebben az anekdotában benne van mindaz, amit a válságról tudnunk kell, hogy teremtő lényegét megértsük. A zsenin kívül is minden nemzedék uj programmal lép be a világba, elsősorban a művészet világába és át van hatva attól a hittől, vagy tévhittől (ez ebben a viszonylatban mellékes) hogy nagyszerűt, sőt a megváltás receptjét hozza. Minden nemzedék téved, de a kezdeményezés egymaga termékenyebb a múlt mesterinek elismert és körülrajongott művészetének a mindenkori jelenben stagnációt jelentő hegemóniájánál és az igazi nagy kezdeményező művésznek mindig szerves kapcsolata les® a múlthoz. Már minden századforduló egymaga válságot jelent és a válság tárgyilagos megítélése nem jelent egyebet annak a felismerésénél, hogy az eddigi világrend nem elegendő, nem alapja többé az élet- rendszernek, átalakulásra szorul, néha önmaga ellentétére: forradalomra, amely később visszatér a réginek ama téziseihez, amelyek beváltak és szinte örökérvényűéit. Mindez áll a művészetre és a szociális meg gazdasági életre egyaránt.

A válság nem jelent fejlődést, mint azt tévesen gondolták, de jelent változást és a változás emberi szemüvegen át nézve, célszerűségi szempontból elgondolva fejlődés. Ez örök tévedés, amely azonban üdvös és felette termékeny. Aki nem hisz a változásban, mint fejlődésben, .amikor megindítja, nem lehet termőföldje a jövőnek és aki meg van fosztva az életilluzióktól, nem lehet teremtő ember. Ez a művészi teremtő naivitás 'gaz értelme- Van kor, amely a^ar, van

kor, ahol rohamosan ütnek ki a csirák. Van mozgalom, amelynek hullámai az égre törnek és a mozgó hegyekből nevetséges egér születik, és vannak nagy nyugalmak, amelyekből kitör a zseni. Tulajdonképpen mindig van válság, különösképpen a művészetben és ha a művészetet is életmegnyilvánulásnak nézzük nem az elefánt- toronybeli világszemlélet értelmében, hanem mint szerves részét az életnek, akkor némi sántító hasonlattal ugyan, de lényegében helyesen megállapíthatjuk, hogy a művészetben egymásra következő korok, mint a lényeg kifejezései olyan viszonyban vannak egymással, mint a technika vívmányai századról századra.

Az élet nem fejlődés, de változás. Fejlődés antropomorf, emberi, tehát szűk láíkörü értékmeghatározó. A folytonos változás válság az élő egyén szempontjából, mert az egyén az állandóságot kívánja és küzd.a változás ellen. El* a leglényegesebb antagonizmus egyén és természet közt és ezt egyenlíti ki az a művészet, amelynek kifejezési formái folyton változnak ét e változás neve: válság.

NEUBAUER PÁL.

(*) Vaszary Piri Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: A nyugatszlovenszkóá az in társulat komáromi szezonjának egyik legkiemelkedőbb eseménye volt Vaszary ^Piroskának, a budapesti Nemzeti Színház művésznőjének vendégfellépte. Móricz Zsiigmond hatalmas sikert elért színdarabjában, a „Légy jó mindhaláliig^-ban. Kedden és szerdán este játszotta Nyilas Misi szerepét a nagy művésznő, zsúfolt házak előtt, a közönség szere tétének viharos megnyilvánulásaitól kisérve. Vaszary Pirinek erről az alakításáról évek óta sokat irt már a kritika, — a művésznő közel ezázadszor jelenítette meg a félszeg, de talpig ember Nyilas Misit, — ezúttal a feltétlen elismerés, az abszolút művészi munka regisztrálása a föladatunk. A társulat tagjainak játéka szépen simult a pesti művésznő alakításához s igyekezett mindenki tudása legjavát adni. Földes Dezső, az öreg tanár szerepében különösen a második s harmadik résziben volt jó, Horváth István szimpatikus megjelenése bár nehezen hitetheti el az intrikust, mégis jó szinészjáték volt, Korándy Sári, Tanka Dóra, Csorba Klári, Sárossy Mici s különösen a mindig kitűnő Mihályi Valósi játéka, Hortobágyi, Sas©, Honthy Gábor, Ross, Ütő, figurái jól megjátszottak voltak. Vaszary Piri a szezonban még fellép. A jelmezek nem eléggé korhüek. (sz. v.)

(*) A Magyar írás irodalmi estje Munkácson. December 17-én. szombaton este 8 óimkor tartja a Magyar írás gazdag programú irodalmi előadását Munkácson, a Csillag nagytermében. Az esten Haus- imaran Erzsébet, Tomosányiné Nagy Erasi, Gömczy János, Freiilioh Páll, Darkó István, Tamás Mihály, KélHer Imre, Simon Menyhért, Zapf László szerepelnek előadásokkal, felolvasásokkal, szavalatokkal, zene- és énekszámokkal A Magyar írás ungvári előadásának fényes sikere u'íán nagy érdeklődés várja Munkácson is az irodalmi estet.

(*) Faragó Ödön második szinielőadása Pozsonyban. Vasárnap délelőtt a pozsonyi városi jótékony téli akció javára. Faragó Ödön rendezésében szénre kerül az Édes ellenség, Rónyi Adorján hangulatos szinjátéka fél 11 órai kezdettel a Városi Színházban. Ez a második magyar szinielőadás, amit Faragó Ödön bemutat a pozsonyi közönségnek, szolgálván véle nemcsak a jótékony intézményt, do némi keresethez is jutnak a szerződésnélküli magyar színészek. Ez alkalommal is kiváló együttes szolgálja a nemes- célt, az előadásban résztvesz- nek: Uingváryné Újházi Nansi, Révész Ilonka,

Wortmann Rózsa, Kertes Klári, Gergely Irma, Faragó Ödön, Bérczy Gyula, Körinek Lajos, Sáray Pál (műkedvelő művészek), Erdős József. Az előadás iránt szokatlan érdeklődés mutatkozik egész városszerte.

Móra Ferenc:

Aranykoporsó

A magyar irodalom nem szegény igazán sikerült, monumeulóMe regényekben. Azonban csak kivételesen történt az, hegy íróink tárgyukat nem a nemzeti multiból vették, író és közönség egyaránt jobban is érdeklődik a nemzeti műit iránt és jártasabb is benne.

Móra Ananykoporső-ija a római világ legválságo- eabb időszakából való, amikor a légi isteneikben való Hit már megingott a nép nagy többségének lelkében, anélkül, hogy a kereszténység uralomra jutott volna már.

A regény főhőse Diooletiiamus, az utolsó nagy .pogány császár, aki a nagy birodalom lelki egységének megmentése céljából kezdte meg uralkodása vége felé a keresztények nagyszabású, rendszeres üldözését.

Eleinte tizennyolc éven át tűrte a kereszténység terjedését, sőt -még azt is, hogy tulajdon felesége és leánya is az uj hitire térjenek át, csak később látott a kereszténységben a birodalomra nézve végzetes ellenséget. Mint tudjuk, az üldözés ellenkező hatást ért el és Diocletianus halála után huszonnégy év múlva a császár Constantinus maga is fölvette a keresztséget.

A történelmi főhős mellett áll a regényben a költőd fantázia teremtette hős. a császár fia, aki egy régi jóslat szerint csak akkor nyerheti el a bíbort apja kezéből, ha húsz éves koráiig nem ismeri származását. A császár tehát azt a hírét kelti fiának kétéves korában, hogy patakiba fűlt, titkon pedig egy kertésznél nevelteti. A fiú felnő, tanult emberként ugyan, de mégis rabszolgának. A szép, okos, szemérmes fiúra, Qmntiporra, szemet, vet Diooletianus uralkodőtáirsának, Galeriuisuak, tizen- bétéves ragyogó szépségű, az élet minden élvezetére szcmja6 leánya, Ti tan illa, a ,,vad noibilissimaK Eleinte csak játszik a fiúval, de aztán halálos szerelem lesz a játékból. A romlatlan fiú tiszta szerelme, teljes odaadása és mégis finom tartózkodása szive mélyéig rendíti meg az akaratos, fékteilen leányt. Bár heteken át vannak együtt-, teljesen felügyelet nélkül Bajae-ban, az ókor leghíresebb világfürdőjében, szerelniük az általános nagy- világias és raffiinált romlottság közepette is tiszta marad. Ez a szenvedélyes lírával megírt szerelmi idői az egész regény legragyogóbb része, a 'tüzes szenvedély és a szemérmes tartózkodás örök harcának képe, a legszebb prózai költemény, amely valaha Móra tollából kikerült.

A szerelmesekre tragikus sors vár. TitaniNa férjhez megy, de férje sohasem tudja feleségévé tenni és fiatalon hal meg, a fiú pedig följelenti magát, mint keresztényt, kdvégziik, vérrel borított holttestét pedig (igy nyeri el a bíbort, a vértanu- ság bíborát) előzetes intézkedése alapján, az udvarhoz szállítják. Diodetianus császár lélekben teljesem megtörtén hagyja ©1 trónját és vonul vissza Dalmáciába, hogy néhány év múlva kövesse a halálba fiát

A regénynek tulajdonképpeni magva ez a szerelmi történet. De irodalmi nagysága ép oly mértékben áll a keret, a római világ tökéletes rajzában is. Ez a rajz egyenlő mértékben vonatkozik a birodalom nagy problémáinak teljes át- órtéeóbeai és átértetéeében, mint a mindennapi élet legkisebb aprólékosságáig menő ábrázolásában. Harminc hosszú évre menő archeológiái „sajátkezű" kutatás, pepecselő aprómunka és hosszú ailapos történelmi tanulmányok állnak ennek az ábrázolásnak hátterében. Az áró fantáziáját fékezi, ellenőrzi a tudós, a tudós tényismeretét pedig megeleveníti, színessé teszi az író fantáziája. Nem archeológiái regény ez, mint Bbers regényei, amelyek tulajdonképpen nem egyebek, mint az egyiptomi ásatások és egyéb archeológiái kutatások eredményének népszerűsítése. Az a tökéletes egyensúly, amelyben Móránál a tényismeret és a költészet van, teszi a szó igazi értelmében klasz- szik ussa ezt a minden magyar történelmi regénynél harmonikusabb alkotást.

(*) Arany János-emlékünnep Somorján. A sornor- joi kiulturegyeeűletek december 17-én, szombaton este 8 órakor nagyszabású Arany János-eml'ékünnepet rendeznek a Kát. Legényegylet disz termében. Az ünnepre rendkívül gazdag és változatos műsort állított össze a rendezőség. A megnyitót Herczeg József dr. mondja, A Somorjai Dalkör Régéczy Aladár vezetésével két énekszámmal szerepel. Arany János egyéniségét Tamás Lajos költő méltatja. Komlóesy Ferenc a Tengeri hántás c. melodrámát adja elő. Khin Antal tanár vetített képes előadást tart a lelkiismeret költőjéről. Bozó Jenőné és Parais .Árpád Arany-költeményeket szavalnak. Belépés ingyenes, ülőhelyek 3 és 5 koronáért kaphatók Kranzinger Nándor üzletében és szombaton este fél 8 órakor a Kát, Legényegyesületben.

(*) A közelmúlt legjobb könyvei. Földes Jolán: Mária jól érett (Az 1931. évi Mikszáth Kálmán-pá- lyázaton kitüntetett regény). Egy most érettségizett fiatal leány öntudatra ébredésének története. Fűzve Ke 23.40. Kötve Ke 33. — Németh Andor: A párisi komniün története (1871). A múlt század legvéresebb történelmi időszakának riportázsa. Fűzve Ke 23.40. Kötve Ke 33. — Anna Segítem: A szent barbárai halászok lázadása. A legnagyobb német irodalmi díjjal kitüntetett regéhy. Márai Sándor pompás fordításában. Egy kis breton ha- 1 ászfalu küzdelme a létért. 'Fűzve Ke 17.40, kötve Ke 27. — Körmendi Ferenc: A budapesti kaland. Erről a könyvről beszél mindenki. Megjelenik a világ minden nyelvén. A legkomolyabb magyar könyvsiker, 15.000 példány. Ahány olvasó van. annyi vevő A budapesti kalandra. Fűzve Kő 85.40, kötve Ke 45. — A Felsorolt könyvek beszerezhetők lapunk könyvosztályánál. Portó 3—5 korona.