Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-16 / 286. (3099.) szám
4 ^RXGAlA\AofcVRHlUIjAI> 1932 december 16, péntek. Útban a világvaluta felé! A világ minden pénze beteg — Egységes nemzetközi valutát kell teremteni! A PMH párisi tudósítójának elmondta: HENRY CLERC, parlamenti képviselő, a londoni és párisi gazdasági világkonferencia pénzügyi szakértője PARIS, december hó. Berriot miniszterelnök igen helyesen állapi* tóttá meg poitiersi beszédében, hogy egy 53 milliárd frankos állami költségvetésből, melynek jó fele külföldi adósságok kamatfizetésére .'illetve törlesztéséire megy el, hasztalan próbálkozás volna tizenkét milliárdot letaka- rékoskodni, s másrészt már eleve bukásra ítélt vállalkozás lenne egy annyira túladóztatott népből, mint a francia további tizenkét milliárd adót kisajtolni akarni. Berriot miniszterelnök sem lát azonban az adónövelésen és a kiadások megszorításán túl egyéb utat a büdzsé szanálására, mint megint- újabb kölcsönt, ami pedig uj-fent az állam terheket és igy a költségvetés kiadási tételeit növeli. — Nincsen is wt a költségvetés alapos és teljes szanálására. Nemcsak Franciaországon, de másegyebütt sem. Mert a beteg büdzsé csak szimptómája az igazi halálosan veszélyes nemzetközi betegségnek: a világ pénzrendszer megromlásának. — Eljutottunk a válságnak ama pontjára, mikor a valutakérdés minden országban a legégetőbb problémává válik, még az olyan aranynyal zsúfolt országokban is, mint az Egyesült Államok, vagy a francia köztársaság. — Ha jól meggondoljuk, van ebben a jelenlegi. világkrizisben valami, rejtélyes és megmagyarázhatatlan. A természet erőit zavartalanul birtokolja az ember, földművelés és bányászat a tudományok támogatásával soha nem látott magas fokon áll, a tudósok Iángesze megszáz- szorozta az ember termelőképességét, a technika csodákat tesz, s amellett az emberiség sosem volt gazdaságilag olyan egyakaratu, mint napjainkban, mikor minden munkás csak munkát akar, a pénzember legfőbb vágya finanszírozni, a tömegek fogyasztani' kívánnak mennél többet: minden emberi akarat a gazdaság előrelenditéséért feszül, nincs erő, mely ellene dolgozna e célnak és még hozzá az utak is szabadok, mert a hosszantartó válságban minden eldugult raktár kiürült már és minden beteg vállalat megbukott. Miért nem indul meg mégsem az egészséges gazdasági élet? Nem érthetetlen és rejtélyes dolog ez? Bol ennek a magyarázata? — Azt mondják, mindennek oka, hogy a bizalom hiányzik. Ez igy üres frázis csak. Mondjuk ki: a bizalom hiányzik, e kollektív neuraszténiának a világ minden pénzrendszerének megbomlása az eredendő oka. Régente a válságok határozott periódusokban következtek el. mikor megingott valamely országban a túlságosan merészen nekilenditett hitel. De az alap, melyen a hitelrendszer felépül, maga a pénzgazdaság, az nem ingott meg soha és nem volt nehéz e biztos alapon a megromlott hitelrendszer helyébe uj hitelrendszert emelni. Először fordul elő a modern gazdaság történetében, hogy maga a pénz, minden hitel- rendszer közös alapja, beteg, a világ minden országában egyszerre. Először látunk olyat, hogy némely népnek tizenkét esztendőn belül háromszor romlott le a valutája: először esik meg a mi világunkban, hogy minden deviza havariált, — még azok is, amik látszólag aranyparitáson állanak. Megkergült a hitel, mert megbomlott a pénz és mert az arany mindenünnen megfutamodott, mint nekibogárzott csorda és összetömörült egyes pontokon, ahol meddőn hever. Addig, amig ez a minden józan észt felcsufoló állapot nem változik meg, addig csak a jóakaratnak, vagy a bizalomnak szórványos próbálkozásai képzelhetők el, a gazdasági nekilendülésnek sporadikus mozzanatai, — de semmiesetre sem éledhet újra a gazdaság és nem térhet vissza a normális, egészséges mederbe. —• A londoni nemzetközi gazdasági és valu- táris konferenciának a pénzkérdést kell majd vizsgálat tárgyává tennie mindenekelőtt. Meggyőződésem, hogy nagyon sokat tehet e téren, mert hiszen a közelmúltban a strésai konferencia tisztán megmuta.Ua az utal. amelyen haladnia kell. A strésai konferencián Francia- ország delegáltja Georges Bőmet utján egy nemzetközi közös kasszát javasolt létesíteni a dunai államok felsegitésére; meg is kreálták Genfben a technikai bizottságot e közös pénztár előmunkálataira. Nagyon kicsiny lépés ez. De embrióban benne van a közös kassza gondolatában a nemzetközi valutáris egység megérzése, mert hiszen a közös kassza révén a jobb-valutáju országok kell, hogy más országok megromlott valutáit feltámogassák. Megindulás ez a valutáris világszövetség félé. Ba a strésai határozatok közös nevezőre tudták hozni a dunai államokat, * melyekben a nacionalizmus legvadabb orgiáit tombolja ki és a faji gyűlölködés a paroxizmusig hágott, miért ne lehetne akkor túl minden nemzeti versengésen, fé 1 té'kenykedósen, bosszúvágyon, gyűlöleten, miért ne lehetne e mostani végső veszélyben egyesileni egy közös valutáris szövetségben egy közös világpénzrendszerben a Föld minden államait? — Helyesen irta Caillaux legutóbb: „Megjósolom, hogy ha nem robban ki hamarosan a világ különböző intelligenciáinak és akaratainak valami ellenállhatatlan egységülósi energiája, akkor a műveltnek nevezett nyugat vissza fog esni a legvészesebb keleti barbarizmusba.14 Nos, ez az egységülósi energia mindenekelőtt a világ pénzrendszerének egységesítésében kell, hogy megnyilvánuljon. Ameddig nem sikerül az egész világot egy közös valuta mellett egységesíteni, addig sem a francia, sem az osztrák, sem az angol, sem semmi más büdzséjét a világnak állandó és szolid egyensúlyba hozni nem lehet! BENEDEK KÁROLY. Scotus Viator gazdátlan mondata Irta: ÁRVA PÁL — Első közlemény — November 30-án Sidor Károly, a Slovák fő- szerkesztője, leközölt lapjában egy beszélgetést, amelyet Elinka Andrással folytatott. Ebben a beszélgetésben Biinka András véglegesen rendezte viszonyát a csehszlovák kérdéshez egy megjegyzés kapcsán, amit az újságíró tett. Sidor ugyanis megemlítette, hogy a szlovák autonómista mozgalom ellenségei úgy beszélnek s Írnak Blinkáról, mint a csehszlovák nemzeti egység régi, de inkonzekvens hívéről, viszont Biinka ezt eddig kifejezetten sehol sem demen- tálta. Hlinka erre azt felelte, hogy egyetlen toll nem volna elég, ha cáfolnia kellene mindazt, ami rosszat, valótlant és gonoszát eddig írtak róla. Az elképesztő hazugságok cáfolását eddig fölöslegesnek találta, sőt az egészséges és értelmes emberek Ítélőképességére nézve sértőnek. „Hogy azonban44 — folytatta Hiinka — „a jövőben senki sem hivatkozhassék mindenféle, állítólag tőlem eredő papirfrázisokra s ne gyöngíthesse velük a Szlovenszkó autonómiájáért folyó energikus harcot, egynémelyiküket most cáfolom meg. Itt van mindjárt egy ilyen állítás. 1908 május 4-én állítólag ezt mondtam volna a pozsonyi esküdtszék előtt: „Akár tetszik a mi magyar testvéreinknek, akár nem, mégis örök igazság marad, hogy mi, szlovákok egy faj vagyunk a csehekkel, egy kultúra, egy nemzet44 Ezt a frázist mindjárt át is vette könyvébe Scotus Viator. mert mint igaz állításomról informálták azok, akik egyáltalán előkészítették Scotus Viator dolgait s akiknek éppen ez a frázis azidőben oly fontos volt Lehet, hogy a frázis elvégezte azt, amit el akartak érni vele s én nem találtam alkalmasnak dezavuálni barátaimat e aláásni Scotus Viator könyvének hitelét és súlyát, amelyet az egész magyar publicisztikai apparátus megtámadott. Mivel azonban a mi köznapi politikai életünkben még ma is operálnak ellenünk ezzel a frázissal, fölhatalmazom önt erre a kijelentésre: Az a frázis nem tőlem ered, én a pozsonyi esküdtszék előtt nem 'beszéltem az egységes csehszlovák nemzetről, ellenben mindig — 1907-ben Csehországban i6 — az egységes szláv nemzetről s hangsúlyoztam a szlovákok együvétartozását a csehekkel, éppenugy, mint a lengyelekkel, oroszokkal, hor- vátokkaí, szlovénekkel stb. Egyébként itt adom át önnek kérdéses beszédemnek szószerinti szövegét. A szegedi fogházban írtam meg. Ott elég időm volt rá, hogy kívülről is megtanuljam s úgyszólván szószerint mondjam el a pozsonyi ■esküdtszék előtt is. Nézzo meg ezt a beszédet s győződjék meg róla: még említést sem talál benne arról az agyonidézett „csehszlovák nemzet-kitételről. Aztán kategorikusan leszögezte Hlinka, hogy „ha homályos szövegek magyarázásánál az autentikus interpretáció bir döntő érvénnyel, akkor én most világosan jelentem ki s autentikus értelmet adok valamennyi nyilatkozatomnak: Sohasem voltam híve a csehszlovák nemzeti egységnek, soha sem szóban, sem írásban nem hirdettem a csehek és szlovákok nemzeti egységét.44 És nyilatkozatának, amelyet a 68. András- napkor tett, ez volt a végső kihangzása: „A szlovák nemzet szuverén nemzet, amelynek a cseh nemzettel állami egysége van, do nem nyelvi egysége. A szlovákok a. köztársaság és a csehek előtt is szlovákok voltak, azok akarnak maradni ebben a köztársaságban tovább- ra is. Hlinka András és Sidor Károly beszélgetésének nagy és bizonyos tekintetben nemvárt visszhangja támadt a csehszlovák sajtóban. S nem telt bele három nap, a Národni Listy hasábjain — s egyidejűleg a pozsonyi csehszlovák orgánumokban — megszólalt Mikyna Václav dr. pozsonyi nemzeti demokrata vezető férfiú egy fakszimilével illusztrált cikkben. Mikyna dr. érthető fájdalmának adott kifejezést afölött, hogy Hlinka ezt a fontos háború- előtti csehszlovák érvet — a pozsonyi beszédet — ma megtagadja, s azzal igyekezett ezt megmagyarázni, hogy Hlinka valószinüleg nem ebben a formában fogalmazta meg mondanivalóját Nem tudja neki megbocsátani, hogy a •báboruelőtti nehéz időkben világgá kiáltott szavait a csehszlovák nemzetről most visszavonja, annál kevésbé tudja neki megbocsátani, mert ellene szól a — fakszimile. Mindjárt le is közli ezt a fakszimilét, amely Hlinka kézírásában szószerint ezt tartalmazza: „Akár tetszik a mi magyar testvéreinknek, akár nem, őrök igazság •marad az a tény, hogy mi a csehekkel egy törzset képezünk, egy kultúrát, egy nemzetet.44 •Mikyna kifejezetten azt írja, hogy ezek a szavak Hlinka (szlováknyelvü) beszédéből valók, ahogy azt Hlinka az államfogház'ban sajátkezűig megfogalmazta. * A kérdéses passzus tehát benne volt Hlinka védőbeszédében, legalább Í6 ezt látszik bizonyítani a fakszimile. De megszólalt Hlinka egy hosszabb cikkben, amelyben leszögezte álláspontját a csehszlovák nemzeti egységről, majd Mikyna dr. cikkéhez azt jegyzi meg, hogy Mi- kynának semmi joga sincsen egy élő ember szavait interpretálni s magyarázni, erre csak az élő szerző jogosult. Ami a fakszimilét illeti, Hlinka ezt írja: „Nem tudom, honnan vette Mikyna dr. levelemnek idézett és lefényképezett lenyomatát. Úgy gondolom, hogv Mikyna dr. hozzájutott Kolisek dr. archívumához és gyűjteményéhez s abból kiszedte Kolisek d'r.-hoz irt levelemet, másképp nem tudom megérteni •citátumát.44 Hlinka tehát az idézetet egyik levelében keresi, nem pedig <a védőbeszédében. Különben is — mondja — rendkívül sokat levelezett a fogházból, főképpen Kolieekkel, s huszonnégy évvel ezelőtt nem sejtette a mai időket, hogy ezekhez képest pontosam formulázza meg leveleit, amelyekkel az ő intenciói és szándéka ellenerő a „csehszlovák nemzet44 fogalmát akarják megindokolni és megkonstruálni. Majd az ominózus idézetet boncolja szét — mint egyik levélbeli megnyilatkozását — s ugyanarra az eredményre jut, mint a fakszimile leközlé&e előtt: egységes csehszlovák nemzetről sohasem •beszé’t, ellenben mindig a szláv nép- és nyelvcsaládról, szavainak, tetteinek csak ez az értelme lehet és nem más. Végül kijelenti, hogy hálás lenne Mikynának, ha közölné vele, kinek és mikor irta, a rejtélyes levelet. S aztán a Slovák még külön is kitért az ügyre, hangsúlyozva, hogy Hlinka a pozsonyi esküdtek ^olőtt magyarul beszélt, ezért meglehetősen furcsa dolog kiragadni egy idézetet egy szlovák védőbeszédből, amely azután magyarul hangzott el. Scotus Viator híres könyve Hlinka védőbeszódét angol nyelven tartalmazza s az Ulchla-félo forditás cseh nyelven. Innen idézi az azóta elhalt Kolisek dr. könyvében szlová"YlecU^ űdüy és hideg váltja ki légióban a rheumás és idegbajokat. Házikura pöstyéni győgyiszappal egészségét visszaadja. Tehát azonnal: Kapható minden gyógyszertárban kul, de a három interpretáció között eltérések mutatkoznak. Mikyna dr. a Slovák cikkére és Hlinka nyilatkozatára egyszerre felelt, ezúttal már egy egész oldalnyi fakszimile beszédes kíséretében. Hlinka ama kérdésére, hogy vájjon mikor és j kinek Írhatta a rejtélyes levelet, csak azzal válaszol, hogy — és ezt hangsúlyozza — Hlinka Andrásnak a beszédét reprodukálja, úgy, ahogy azt Hlinka sajátkezüleg megirta az államfogházban. Nem beszél semmilyen levélről, hanem a beszéd konceptusáról. És hogy minden további találgatásnak véget vessen, teljes egészében leközli fakszimilében azt az oldalt, amely az „Akár tetszik a mi magyar testvéreinknek, akár nem ..passzussal kezdődik s aztán Mocsáry Lajos és Széchényi István könyveiből vett idézetekkel folytatódik. Az egész •oldal Hlinka kézírása kétségtelenül s a Mo- •csáry- és Széchényi-idézetek "után mindjárt igy folytatódik: „Biró urak, a nemzetiségi kérdés .. “ Tehát Hlinka pozsonyi védőbeszéde ez — szlovák nyelven. Mikyna dr. végűi még csak annyit jegyez meg a fakszimiléhez, hogy ha Hlinka a bíróság előtt egy-két, szót a beszéd patakzásában mo>r is változtatott volna, a döntő az a körül ,iy. hogy mit akart mondani, és mit vetett papírra, amikor az államfogházban erre a beszédre készülődött. Mikyna dr. újabb argumentumára a másik fél részéről Sidor Károly szólalt meg. Azt hangozhatja, hogy nem az a fontos, mit bt le Hlinka. hanem, hogy milyen jelentőséget, értelmet és tartalmat tulajdonit Írott, vagy elhangzott kijelentéseinek. Ami Mikyna. dr. azt az állítását, illeti, hogy egyedül a fakszimile az autentikus, Sidor azzal felel, hogy Mikyna nem idéz Hlinka eredeti beszédéből, amely a pozsonyi esküdtek előtt hangzott el. A beszéd eredetije most Sidor kezében van, ez a beszéd magyarul íródott s tizennégy oldal terjedelmű. Ezt az eredeti beszédet Hlinka a szegedi fogházban irta meg s ezzel a beszéddel a kezében lépett a pozsonyi esküdtek elé is. Valószínű, hogy olvasott belőle, amiről a margón található kusza megjegyzések is tanúskodnak, amelyeket bizonyára a birák kérdéseinek hatása alatt vetett papírra a tárgyalóteremben. S ebben az eredetiben egyáltalán nem található a Mikyna által idézett passzus, amely az „Akár tetszik a mi magyar testvéreinknek, akár nem..szavakkal kezdődik. De benne vannak a Mocsáry- és Széchényi-idézetek, csakhogy egészen más dolgokkal összefüggésben. Sidor ezután leközli Hlinka eredeti, magyarnyelvű vé- dőbeszédónek azt a részét, amely ezeket a Mocsáry- és Szécbényi-idézeteket megelőzi. Ez a rész organikus egészet képez a két magyar ál- lamférfiu könyveiből vett. idézetekkel, de se- , hogysem illeszkedik e citátumok elé a Mikyna által idézett „Akár tetszik ...“ passzus. Sidor mindennek alapján végül is annak a véleményének ad kifejezést, hogy a Hlinka szövegébe Hlinka kózbását utánozva valaki be- csempészta az „Akár tetszik ...“ passzust. Erre enged következtetni az a körülmény is, hogy Mikyna nem akarja megmondani, hogy jutott Hlinka kéziratához s miért állítja erről a kéziratról, hogy Szegeden Íródott s Hlinka beszédének konceptusa. Hlinka pozsonyi beszédének konceptusa Sidor kezében van s Sidor azt hamarosan le is fogja közölni. Itt tart e pillanatban ez a nagyérd ok eeségü polémia, összefogva: Hlinka azt állítja, hogy nem mondotta el Pozsonyban az ominózus pasz- szust, erre Mikyna leközli Hlinka szlovák kéziratát, amelyben ez a rész benne van. Hlinka azt mondja, hogy ez a rész valamelyik, nyilván Kolisekhez irt leveléből van kiragadva, mire Mikyna leközli azt a szlováknyelvü oldalt, amely a vitatott passzussal kezdődik. Moceárv- meg Széchónyi-idézstekkel folytatódik s „Biró urak.. .“-kai halad tovább. Erre Sidor megnézi a magyarnyelvű eredeti beszédet s kiderül, hogy az idézett passzus nincs benne, de nem ig paez- ezol bele, legalább is nem arra a helyre, ahol a szlovák kéziratban található. Egyenesen izgalmas rejtélyek ezek. A Hlinka által Sidórnak átadott magyarnyelvű beszéd valódiságához nem férhet kétség, de a Mikyna által nyilvánosságra hozott fakszimilékhez sem. Mindkettő autentikus. Viszont ugyanegy dologról nem lehet, két autentikus szöveg, amelyek ellentmondanak egymásnak. Érdemesek a közelebbi vizsgálatra. _________ i. i. iMMfPTiTMWmTT*mr~rTiir r n nir^Trnn ------WB K . a un _ RJ**•*>*£■*■■.«*!» expedkiós és porfókölfsége feleset! sKvö EteSIfl¥ HPHPQ El^riTíininiC ko?cnit ise® tisztel* eiefzeíénfc béivege’ítien is aé^2 iioyj licpuw liupiaiuiin beküldhetik kiadóbivatatunt boz. Praha,Panská 12. r
