Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-16 / 286. (3099.) szám
19d2 riooember AÖ, péntek. 'PJRAüAÍ'i ^ tAtrtAft‘MiUliA££ A kormány kéthavi költség* vetési meghatalmazást kér a parlamenttől Prága, december 15. A tegnapi miniézter- tanács elfogadta a költségvetési p revizori um- ról szóló t«rré ny javas]atot. E javaslat szerint a kormány fölhatalmazást kap árra, hogy a* államháztartást 1938 február 28-ig vezethesse a parlament elé már beterjesztett pénzügyi törvényjavaslat és a* 1933. évi költségvetési előirányzat alapján. Ez a* első eset a prágai parlamentarizmusban, hogy egy még el nem fogadott költségvetési előirányzat alapján kapjon meghatalmazást a kormány az állam- háztartás vezetésére, mert a múltban a költségvetési provizóriumok mindig a már lejárt költségvetések alapján készültek. Azonkívül elfogadta a minisztertanács a forgalmi és fényűzés! adóról szóló törvény módosítását, mely arra vonatkozik, hogy azon vállalatok, amelyeknek évi forgalmuk nem haladja meg a 150.000 koronát, az eddigi 2 százalékos forgatná adó helyett ugyancsak kénytelenek három százalékot fizetni. A Lddové Noviny jelentése szerint a tegnapi minisztertanács hosszas tárgyalás után elhatározta, hogy Csehszlovákiának másfél- millió dolláros részlet.tartozását ma megfizeti Amerikának és ez a Csehszlovák Nemzeti Bank newyorki kapcsolatai utján történik. Veverka csehszlovák követ már be is jelentette az amerikai kormánynak, hogy Csehszlovákia fizetni fog. A magyar kormány lóvá- hagyta as osztrák-magyar kereskedelmi egyezményt Budapest, december 15. (Budapesti ezer* készítő séígiink teleion jelentése.) A magyar kormány ma délelőtt minisztertanácsot tartott. Kállay Miklós földművelésügyi miniszter ismertette a minisztertanácson az osztrák-magyar kereskedelmi egyezményt és bejelentette annak paraíálását. A minisztertanács a szerződés megkötését jóváhagyta, utána megbeszélt© a Csehszlovákiával folyó gazdasági tárgyalások anyagát, Imrédy pénzügyminiszter a december 23-án lejáró transzfermoratórium-rendeletnek egyelőre január végéig leendő változatlan meghosszabbítására tett előterjesztést, amihez a minisztertanács hozzá járult. A kisantant külügyminiszterei december 20-án egynapos konferenciát tartanak Belgrádban Belgrád, december 15. Benos csehszlovák külügyminiszter valószínűleg december 16-án utazhat el Géniből, mivel a népszövetség mostani tárgyalásán az előadói tisztet tölti be és ezért a kisantant tervbe vett belgrádi értekezletét néhány nappal el kell halasztani. Újabb terv szerint az értekezlet december 20-án kezdődik és 21-én már véget is érne, mert ugyanaz nap est© Ben esnek el kell utaznia. Titulesou csütörtökön utazik Belgrádija, mig Jeftics jugoszláv külügyminiszter szerdán érkezett meg Genfböl a jugoszláv fővárosba- Jeftics külügyminiszter az újságíróknak kijelentette, hogy a kisantant- koníerencia összehívását Jugoszlávia kezdeményezte, mert szükségesnek mutatkozott, hogy a kis antantállamok külügyminiszterei néhány sürgős ügyet közösen beszéljenek meg. Ü8S> Prága, december 15. A legfelső közigazgatási bíróság mára tűzte fai Pergler , Károly dr. volt washingtoni és tokiói csehszlovák követ s volt prágai nemzetgyűlési képviselő panaszának a tárgyalását, amelyet Pergler a köztársaság elnöke s a külügyminisztérium ellen adott be tartós nyugállományba való helyezése és nyugdijilletekéinek megállapítása miatt. A jelenleg Amerikában tartózkodó panaszos nevében senki sem jelent meg, a köztársasági elnök irodája december 13-iki átiratával bejelentette, hogy képviselője nem fog megjelenni a tárgyaláson, egyedül a külügy- mimiszitériium nevében jelent meg Wéliner dr. követ, a politikai osztály vezetője s Hála dr. miniszteri tanácsos. Tucek dr. tanácselnök a tárgyalás megnyitása után a felolvasásra került iratokból megállapította, hogy a külügyminisztérium 1932 junius 27-én a washingtoni csehszlovák követség utján eljuttatott Pergler dr.-nak egy idézést a közigazgatási bírósági tárgyalásra, továbbá hogy a washingtoni csehszlovák követség július 25-iki átiratában közölte, hogy az idézést július 15-én eljuttatta Pe-rgl erhez. Ehhez a közléshez egy Pergler dr. által aláirt tértivevéuy van mellékelve. De Pergler dr. a legfelső közigazgatási birő* ság első elnökéhez intézett november 21-ikn levelében' azt írja, hogy addig az időpontig nem kapott idézést a tárgyalásra. Az ügy küszöbönálló tárgyalásáról csak a lupékból értesült s ugy hiszi, hogy ügyében a legfelső fórum az ő távol létében nem dönthet. E lém váll ad ék komstatálása után a tanács határozathozatalira vonult vissza s ugy határozott, hogy a tárgyalást bizonytalan időre elnapolja s mindkét félt értesíteni fogja a tárgyalás uj időpontjáról. A határozat indokolása szerint Perglernek az az állítása, hogy nem kapott idézést a tárgyalásra, nem lehet ellenibizonyiték az aktákkal szemben, amelyekből az ellenkezője derül ki. De Pergler állítása kételyt támaszt azirányban, vájjon Pergler aláírása a térti- vevényen valódi-e e az errevonatkozó nyomozást oly (rövid idő alatt nem lehetett lefolytatni. Mikor kapja meg Léva a kellő kártérítést jogtalanul megvont* kővezelvám- jogSérl? Léva, december 15. (Saját tudósítónktól.) Léva szomorú nevezetességre emelkedett Szlo- venezkóban, borzalmasan rossz állapotban levő keramit útja révén. Ez a hajdan pompás és tíz varmegyében híres ut, tartományi ut, de a háború előtt a város keramittal burkoltatta. A magyar állam a drága keramit-ut fenntartására Lévának vámszedéei jogot engedélyezett, a vasúton érkező áruk után métermázsánként 20 fillért. De az állumfordulat után a csehszlovák közmunkaügyi minisztérium a vámszedési jogot megvonta Lévától. A város panasszal fordult a legfelső közigazgatási bírósághoz, amely kimondta, hogy a jogmegvonás törvénytelen volt. De a hibát senki sem tette jóvá. Elérkeztünk a közigazgatási reformhoz. A zólyomi nagymegye nagyon kis összeget állapított meg a keramit úthoz fenntartási hozzájárulás gyanánt. A város ismét panaszt emelt a legfelső közigazgatási bíróságnál. Ez megint kimondta, hogy a nagymegye is törvénysértést követett el, mert a várost nagyobb összegű hozzájárulás illeti meg. De a hibát itt sem orvosolta 6ehki sem. A várostól elvonták az úttest fenntartására szolgáló összegét,' igy a hajdan hires lévai keramit járhatatlanná vált. Most ugylátszik, hogy az évek óta alvó ügy végre megmozdult, talán már az országos hivatal is belátta, hogy a Lévát ért igazságtalanságot jóvá kell tenni valahogy, legalább részben. A napokban kiküldte bizottságát, hogy az állapitea meg, hogy milyen összeggel köteles a keramit-uthoz hozzájárulni a tartomány. A bizottság megvizsgálta az ügyet és számvevő bizottság kiküldését javasolta. Most a város arra kiváncsi, hogy ez a bizottság meddig fog számolni? Egyébként a város követeli azt az összeget is a zólyomi nagymegye líkvidációs vagyonából, amelyet 1921. január elsejétől 1922. junius 30-ig. Léva város javára a vasúton érkező áruk után vámot beszedtek, de ez a régi Baremegye pénztárában maradt s a közigazgatási reformmal kapcsolatban a zólyomi nagymegye pénztárába került. Ez az összeg mintegy 170 ezer koronára rúg. Ez a másfél év alatt befolyt összeg tájékoztatót nyújt arra nézve, hogy a vámszedési jog elvonásával Lévát milyen jelentős összegű károsodás érte. De vájjon nem volna-e jogos ezért a veszteségért ig kárpótlást követelni a városnak, aanidőp egy nagytekintélyű bíróság határozatában mondta ki, hogy jogmegvonás törvénytelen intézkedés volt ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (9)' Mi, gyerekek, összereztünk és a hirtelen támadt jókedv általános zsivajában megértő pillantásokat váltva, elhatároztuk, hogy ezek az uj és kifogástalan matrózruhák ma nem ússzék meg szárazon az örvendetes találkozást. — Őszi, Frédi! — fordult Franok bácsi a két fiához. — Ti játszátok it a tyermekekkel az udifacon! S előzékenyen karonfogva Franck nénit, lei egyik kezével az urára támaszkodott, másikkal a eleppjót fogta, Merenyánszky bácsi szüntelen mókáitól s édesapám jóizü kacagásától kisérve, bevonultak a vendéglőbe. Rövidesen édesanyámiék is követték őket s mi, már mint Piilykatojás, Kakasgyufa, Évike, a gyámoltalan, de alapjában kedves Kürtössy Laci, a lötyögő nadrágjukban feszesen lépkedő Franck-ífiuik és én, a zaboló lovakkal .és a szundikáló kocsisokkal egyedül maradtunk az udvaron. Azzal indítottuk meg a társalgást, hogy párokra szakadva elölről, hátulról jól szemügyre vettük a Franck-fiukat, kiket a divatosan szabott matrózruha hosszú nadrágjáért a lelkünk mélyén határtalanul irigyel lünk, aztán •az elismerés és dicséret különféle megjegyzései közben kerülgetni kezdtük őket. — Ez aztán a ruha! — bólintott Pulyka tojás, miközben nagyot csipet hátulról Oszin.- Miire Őszi megfordult, hogy tiltakozzon, már Kakasgyufa csípett egyet hátulról rajta. — Puha bizony! Csudálatos egy ruha!... Frédinek én rángattam meg a szalagját a niatrózflapkán, mely az „Ádimiral Nelson'* felírást viselte elöl és pántlika volt rajta hátul. — Huj, ha nekem ilyen mícísipfcáim lenne! ... Még a szelíd Évike is kedvet kapott tőlünk °e merőben férfias mulatságra s Frédi gondosan megkötött nyakkendőjét egy ügyes mozdulattal kioldotta: Matrózok írem viselnek nyakkendőt, békás! ír fa: Szilárd János Oszt és Frédi végül is egymásnak háttal nekitámaszkodva eLsánooltá'k magukat két savanyú vizes szekér között s többé nem lehetett őket ímegköaeliteni. Kakasgyufa és Pulyak tojás, jobb szórako- .zás hijján, egy lézengő csacsit fedeztek feí most az udvaron és azt kezdték bősziteni, a Franck-fiukkal szemben alkalmazott eredményes stratégiát alkalmazva. Elölről Kakasgyufa kötötte le az öreg csacsi figyelmét színlelt támadásokkal, mialatt Pulykatojás nagyokat csípett rajta. Ilyenkor a szamár kirúgott és hirtelen megfordult, do moist ímeg Kakasgyufa szúrt bele egy gombostűvel a védtelen fertályába és igy ment ez felváltva mindaddig, mig az öreg csacsi rájött, hogy csak a hátulját kell félteni, mire •fejjel bebújt a fáskamrába és onnan hányta a farát minden ok nélkül vagy félóráig. Majd meghaltak a nevetéstől a savainyiuvi- zes kocsisok. De aztán ennek is vége lett s minthogy a kártyalapok csattogásából és Mari bácsi áiko- zódásaiból Ítélve, az öregek fontos munkában voltak és még nem igen gondoltak az indulásra, elkezdtünk unatkozni. Hogy egészen őszinte legyek, Évikét és engem nem gyötört az unalom túlságosan, mert ott a két savanyuvizes szekér között, a ponyvaletők félhomályában egymás kezét szorongatva és nagyokat sóhajtozva, akár a tanév végéig te szívesen elhüsöltünk volna, de három szekérrel odébb az Őszi és a Frédi akkorákat ásított, hogy idáig lehetett hallani, Pulyka- tojás a gyámoltalan kis Kürtössy Laci körül ténfergőit és valamiben sántikált, Kakasgyufa pedig felfedező útra indult elkeseredésében. Éppen azon gondolkoztam, hogy a kul i inász szaga és a málnabozót illata közölt bizonyos esetekben nincs is olyan nagy különbség, amikor a korlajtóban megjeleni; és a felhevü- léstől még a szokottnál js vörösebben, rohant felénk Kakasgyufa. — Lépes mézet találtam! — szólt. S imiiüt Kolumlbus Kristóf, mikor megérkezett Amerikából, körülnézett. Erre a szóra, hogy lépesméz. valamennyien előbujtunk. Még Őszi és Frédi is, kik különös módon kedvelték a nyalánkságot. — Hol? — Gyertek utánam! — intett Kakasgyufa. És már trappolt is vissza a kertajtó felé. Mi a nyomában. Olyan port kavartunk fel az udvaron, mint egy megkergetett birka- nyáj. A rozoga kertajtón keresztül egy későn nyíló mályvákkal, petúniákkal és örökkön virágzó pénzecskékkel határolt kis térségre értünk, melynek közepén mézpörgető szerszám állott, körülötte pedig az elvégzett munka hulladékai. Megrongált fakeretek, ezekhez hozzátapadva és mellettük elszórva barnára vénhedt via szifonná k és eltört, hasznavehetetlen cellák hevertek. Kakasgyufa egy ilyen már-már feketére öregedett és megpuhult viasz!ormát letört az egyik keretről s miközben három méhecske is ott ődöngött az orra alatt, jelentős pillantással végignyalta: — Kitűnő! — mondta. — Nem csípnek? — kérdezte Frédi leplezetlen sóvárgással, de pillanatig sem titkolva azt az aggodalmat, melyet a méhek keltettek benne, sűrű rajokban dongva és bujkálva a lépesiméz ragadós hulladékai között., — Dehogy csípnek! — kacagott Piilykato- jás! — ösaik nem kell kapálózni! Így ni! ~- s azzal megmutatta. ö is letöri egy darabot a Féke te viaszból s a benne bujkáló dühös kis férgeket lassú, de határozott mozdulattal elkergetve és oda se fűttyeuifve annak a méhnek, mely a fülére ült, beleharapott. Aztán, jelezve, hogy menv- nyei. lenyelte. Frédi látván, hogy ez mily egyszerű dolog és serkentve a méz gondolatától, habozás nélkül nekiment az egyik keretnek s jókora darab viaszt letört róla. Aztán hirtelen a szájába vette. A következő pillanatban velőt rázó hangon fel'Slvitdtt:-- Murnaa!... Maimaaa!... És a lötyögős ma Irózn ad ragban teljes erejéből futva, idétlen ordítással eltűnt a kert- ajtó mögött. Miközben a fáskaimra mellett, elhaladt, az Öreg csacsi, újabb támadást sejtve a pokoli lármáiban, eszeveszetten hányta a farát az ég felé, a savanyuvizes kocsisok pedig leug- rálfiaik a szekerekről s abban a hitben, hogy kigyulladt a vendégfogadó, a rooskákat kezdték o 1 d ozgaln i. Mari bácsi éppen egy nagy bankot veszített — mert Hudacsék bucsuzásának okából ötven krajoáros vízivel a nemzeti csöndes járta — araikor egyik 'kezében a lépes mézzel, a másukkal pedig lehetetlenül feldagadt nyelvére mutogatva, rájuk lökte az ajtót Frédi és elüvölitötite magát: — Nanaa!.., Nanaaaa!... Mamát akart mondani, de már ugy meg volt püffedve a nyelve, hogy a száját sem tudta összecsukni tőle s igy némi kis nyelv- hibával beszélt. Hogy Frédi nyelvét nyalakodás közben egy méh szúrta meg, azzal a félre nem ért*, hető jelekből Ítélve, már az első pillanatban mindenki tisztában volt. S bár az ilyen ostoba véletlen nem tartozik a legkönnyebb balesetek közé, de a helyzet ellenállhatatlan komikuma, különösen pedig Frédi nyelve, mely másodpercről másodpercre szemlátomást dagadt s végül olyan valószinüMenül nagy buspöfeteg lett belőle, mintha egy félig lenyelt disznóhólyagot tartott volna a fogai között, mondom, ennek a helyzetnek az ellené Hha tat lan komikuma még a társaság lekomolyabb és legszomorubb tagjait is a kacagás ingerének olyan elementáris erejével rohanta meg, hogy az asszonyok, kik eddig az ablakmélyedésekbe húzódva, halkan sir- dogáltaik s az urak és Mari bácsi, kik az ördög bibliájában nyakig elmerülve a stüszi vadásznak, a Re-dimg ítélnék és a sátán egyéb evangélistáinak szentelték miniden figyelmüket, egymást tu lharsogva, olyan fal rengető hahotában törtek ki, hogy a vendéglős ijedten a szobába szaladt.. Aztán ő is elkezdett hahót,ázni. Franck néni halálosan megsértődött. — Esz nem nefetni fan faló! — s Frédit, ki már egyáltalában nem tudott beszélni, a világosság felé fordította. — Naty Isten! Mu- tas a szát!... Franck bácsi leakasztotta a kalapját a fogasról s apró lépésekkel megeredt az ajtó felé. — Én melyem az orfos miatt! Édesapám volt az első, aki magához tért, útját állta s vigasztalta. — Kérlek szeretettel, ne izgasd magad! Először itt nincs orvos, másodszor, ha lenne senn tudna segíteni rajta és harmadszor nem is kell rajta segíteni, mert az egész eset sémin iség. Gyerekséig. — Halótól? —• akasztotta vissza a kalapját Franck bácsi és felvidult arccal a feleségére nézett. — 1 Falótól? Tyermeksék! — Aztán, mert Franck néni még mindig magán kívül volt a rémülettől, szigorú arcot öltött. — Nem halótól?.. * Pergler panasza a legfelső közigazgatási bíróság előtt a volf követ a köztársaság elnöke s a külügyminisztérium ellen adott be panaszt artOs nyugdíjaztatása s nyugdijilletékeinek megállapítása miatt — ^eg^apta-e Pergler a tárgyalásra szálá Idézést?
