Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-16 / 286. (3099.) szám

19d2 riooember AÖ, péntek. 'PJRAüAÍ'i ^ tAtrtAft‘MiUliA££ A kormány kéthavi költség* vetési meghatalmazást kér a parlamenttől Prága, december 15. A tegnapi miniézter- tanács elfogadta a költségvetési p revizori um- ról szóló t«rré ny javas]atot. E javaslat szerint a kormány fölhatalmazást kap árra, hogy a* államháztartást 1938 február 28-ig vezethesse a parlament elé már beterjesztett pénzügyi törvényjavaslat és a* 1933. évi költségvetési előirányzat alapján. Ez a* első eset a prágai parlamentarizmusban, hogy egy még el nem fogadott költségvetési előirányzat alapján kapjon meghatalmazást a kormány az állam- háztartás vezetésére, mert a múltban a költ­ségvetési provizóriumok mindig a már lejárt költségvetések alapján készültek. Azonkívül elfogadta a minisztertanács a forgalmi és fényűzés! adóról szóló törvény módosítását, mely arra vonatkozik, hogy azon vállalatok, amelyeknek évi forgalmuk nem haladja meg a 150.000 koronát, az eddigi 2 százalékos forgatná adó helyett ugyancsak kénytelenek három százalékot fizetni. A Lddové Noviny jelentése szerint a teg­napi minisztertanács hosszas tárgyalás után elhatározta, hogy Csehszlovákiának másfél- millió dolláros részlet.tartozását ma megfizeti Amerikának és ez a Csehszlovák Nemzeti Bank newyorki kapcsolatai utján történik. Veverka csehszlovák követ már be is jelen­tette az amerikai kormánynak, hogy Cseh­szlovákia fizetni fog. A magyar kormány lóvá- hagyta as osztrák-magyar kereskedelmi egyezményt Budapest, december 15. (Budapesti ezer* készítő séígiink teleion jelentése.) A magyar kormány ma délelőtt minisztertanácsot tar­tott. Kállay Miklós földművelésügyi minisz­ter ismertette a minisztertanácson az osz­trák-magyar kereskedelmi egyezményt és bejelentette annak paraíálását. A miniszter­tanács a szerződés megkötését jóváhagyta, utána megbeszélt© a Csehszlovákiával folyó gazdasági tárgyalások anyagát, Imrédy pénz­ügyminiszter a december 23-án lejáró transz­fermoratórium-rendeletnek egyelőre január végéig leendő változatlan meghosszabbításá­ra tett előterjesztést, amihez a miniszter­tanács hozzá járult. A kisantant külügyminiszterei december 20-án egynapos konferenciát tartanak Belgrádban Belgrád, december 15. Benos csehszlovák külügyminiszter valószínűleg december 16-án utazhat el Géniből, mivel a népszövetség mostani tárgyalásán az előadói tisztet tölti be és ezért a kisantant tervbe vett belgrádi értekezletét néhány nappal el kell halaszta­ni. Újabb terv szerint az értekezlet decem­ber 20-án kezdődik és 21-én már véget is ér­ne, mert ugyanaz nap est© Ben esnek el kell utaznia. Titulesou csütörtökön utazik Bel­grádija, mig Jeftics jugoszláv külügyminisz­ter szerdán érkezett meg Genfböl a jugo­szláv fővárosba- Jeftics külügyminiszter az újságíróknak kijelentette, hogy a kisantant- koníerencia összehívását Jugoszlávia kezde­ményezte, mert szükségesnek mutatkozott, hogy a kis antantállamok külügyminiszterei néhány sürgős ügyet közösen beszéljenek meg. Ü8S> Prága, december 15. A legfelső közigazga­tási bíróság mára tűzte fai Pergler , Károly dr. volt washingtoni és tokiói csehszlovák követ s volt prágai nemzetgyűlési képviselő panaszának a tárgyalását, amelyet Pergler a köztársaság elnöke s a külügymi­nisztérium ellen adott be tartós nyugállo­mányba való helyezése és nyugdijilletekéi­nek megállapítása miatt. A jelenleg Amerikában tartózkodó panaszos nevében senki sem jelent meg, a köztársa­sági elnök irodája december 13-iki átiratá­val bejelentette, hogy képviselője nem fog megjelenni a tárgyaláson, egyedül a külügy- mimiszitériium nevében jelent meg Wéliner dr. követ, a politikai osztály vezetője s Hála dr. miniszteri tanácsos. Tucek dr. tanácselnök a tárgyalás megnyi­tása után a felolvasásra került iratokból meg­állapította, hogy a külügyminisztérium 1932 junius 27-én a washingtoni csehszlovák kö­vetség utján eljuttatott Pergler dr.-nak egy idézést a közigazgatási bírósági tárgyalásra, továbbá hogy a washingtoni csehszlovák követség jú­lius 25-iki átiratában közölte, hogy az idé­zést július 15-én eljuttatta Pe-rgl erhez. Ehhez a közléshez egy Pergler dr. által aláirt tértivevéuy van mellékelve. De Pergler dr. a legfelső közigazgatási birő* ság első elnökéhez intézett november 21-ikn levelében' azt írja, hogy addig az időpontig nem kapott idézést a tárgyalásra. Az ügy küszöbönálló tárgya­lásáról csak a lupékból értesült s ugy hiszi, hogy ügyében a legfelső fórum az ő távol lé­tében nem dönthet. E lém váll ad ék komstatálása után a tanács határozathozatalira vonult vissza s ugy hatá­rozott, hogy a tárgyalást bizonytalan időre elnapolja s mindkét félt értesíteni fogja a tárgyalás uj időpontjáról. A határozat indokolása szerint Perglernek az az állítása, hogy nem kapott idézést a tár­gyalásra, nem lehet ellenibizonyiték az akták­kal szemben, amelyekből az ellenkezője de­rül ki. De Pergler állítása kételyt támaszt azirányban, vájjon Pergler aláírása a térti- vevényen valódi-e e az errevonatkozó nyomo­zást oly (rövid idő alatt nem lehetett lefoly­tatni. Mikor kapja meg Léva a kellő kártérítést jogtala­nul megvont* kővezelvám- jogSérl? Léva, december 15. (Saját tudósítónktól.) Léva szomorú nevezetességre emelkedett Szlo- venezkóban, borzalmasan rossz állapotban levő keramit útja révén. Ez a hajdan pompás és tíz varmegyében híres ut, tartományi ut, de a há­ború előtt a város keramittal burkoltatta. A magyar állam a drága keramit-ut fenntartására Lévának vámszedéei jogot engedélyezett, a vas­úton érkező áruk után métermázsánként 20 fillért. De az állumfordulat után a csehszlovák köz­munkaügyi minisztérium a vámszedési jogot megvonta Lévától. A város panasszal fordult a legfelső közigazgatási bírósághoz, amely ki­mondta, hogy a jogmegvonás törvénytelen volt. De a hibát senki sem tette jóvá. Elérkeztünk a közigazgatási reformhoz. A zólyomi nagymegye nagyon kis összeget álla­pított meg a keramit úthoz fenntartási hozzá­járulás gyanánt. A város ismét panaszt emelt a legfelső közigazgatási bíróságnál. Ez megint ki­mondta, hogy a nagymegye is törvénysértést követett el, mert a várost nagyobb összegű hozzájárulás illeti meg. De a hibát itt sem or­vosolta 6ehki sem. A várostól elvonták az út­test fenntartására szolgáló összegét,' igy a haj­dan hires lévai keramit járhatatlanná vált. Most ugylátszik, hogy az évek óta alvó ügy végre megmozdult, talán már az országos hiva­tal is belátta, hogy a Lévát ért igazságtalan­ságot jóvá kell tenni valahogy, legalább rész­ben. A napokban kiküldte bizottságát, hogy az állapitea meg, hogy milyen összeggel köteles a keramit-uthoz hozzájárulni a tartomány. A bi­zottság megvizsgálta az ügyet és számvevő bi­zottság kiküldését javasolta. Most a város arra kiváncsi, hogy ez a bizottság meddig fog szá­molni? Egyébként a város követeli azt az összeget is a zólyomi nagymegye líkvidációs vagyoná­ból, amelyet 1921. január elsejétől 1922. junius 30-ig. Léva város javára a vasúton érkező áruk után vámot beszedtek, de ez a régi Baremegye pénztárában maradt s a közigazgatási reform­mal kapcsolatban a zólyomi nagymegye pénz­tárába került. Ez az összeg mintegy 170 ezer koronára rúg. Ez a másfél év alatt befolyt összeg tájékoz­tatót nyújt arra nézve, hogy a vámszedési jog elvonásával Lévát milyen jelentős összegű ká­rosodás érte. De vájjon nem volna-e jogos ezért a veszteségért ig kárpótlást követelni a város­nak, aanidőp egy nagytekintélyű bíróság hatá­rozatában mondta ki, hogy jogmegvonás tör­vénytelen intézkedés volt ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (9)' Mi, gyerekek, összereztünk és a hirtelen támadt jókedv általános zsivajában megértő pillantásokat váltva, elhatároztuk, hogy ezek az uj és kifogástalan matrózruhák ma nem ússzék meg szárazon az örvendetes találko­zást. — Őszi, Frédi! — fordult Franok bácsi a két fiához. — Ti játszátok it a tyermekekkel az udifacon! S előzékenyen karonfogva Franck nénit, lei egyik kezével az urára támaszkodott, má­sikkal a eleppjót fogta, Merenyánszky bácsi szüntelen mókáitól s édesapám jóizü kacagá­sától kisérve, bevonultak a vendéglőbe. Rövidesen édesanyámiék is követték őket s mi, már mint Piilykatojás, Kakasgyufa, Évike, a gyámoltalan, de alapjában kedves Kürtössy Laci, a lötyögő nadrágjukban fesze­sen lépkedő Franck-ífiuik és én, a zaboló lo­vakkal .és a szundikáló kocsisokkal egyedül maradtunk az udvaron. Azzal indítottuk meg a társalgást, hogy pá­rokra szakadva elölről, hátulról jól szemügy­re vettük a Franck-fiukat, kiket a divatosan szabott matrózruha hosszú nadrágjáért a lel­künk mélyén határtalanul irigyel lünk, aztán •az elismerés és dicséret különféle megjegy­zései közben kerülgetni kezdtük őket. — Ez aztán a ruha! — bólintott Pulyka to­jás, miközben nagyot csipet hátulról Oszin.- Miire Őszi megfordult, hogy tiltakozzon, már Kakasgyufa csípett egyet hátulról rajta. — Puha bizony! Csudálatos egy ruha!... Frédinek én rángattam meg a szalagját a niatrózflapkán, mely az „Ádimiral Nelson'* felírást viselte elöl és pántlika volt rajta há­tul. — Huj, ha nekem ilyen mícísipfcáim len­ne! ... Még a szelíd Évike is kedvet kapott tő­lünk °e merőben férfias mulatságra s Frédi gondosan megkötött nyakkendőjét egy ügyes mozdulattal kioldotta: Matrózok írem viselnek nyakkendőt, békás! ír fa: Szilárd János Oszt és Frédi végül is egymásnak háttal nekitámaszkodva eLsánooltá'k magukat két savanyú vizes szekér között s többé nem le­hetett őket ímegköaeliteni. Kakasgyufa és Pulyak tojás, jobb szórako- .zás hijján, egy lézengő csacsit fedeztek feí most az udvaron és azt kezdték bősziteni, a Franck-fiukkal szemben alkalmazott ered­ményes stratégiát alkalmazva. Elölről Kakasgyufa kötötte le az öreg csa­csi figyelmét színlelt támadásokkal, mialatt Pulykatojás nagyokat csípett rajta. Ilyenkor a szamár kirúgott és hirtelen megfordult, do moist ímeg Kakasgyufa szúrt bele egy gombos­tűvel a védtelen fertályába és igy ment ez felváltva mindaddig, mig az öreg csacsi rá­jött, hogy csak a hátulját kell félteni, mire •fejjel bebújt a fáskamrába és onnan hányta a farát minden ok nélkül vagy félóráig. Majd meghaltak a nevetéstől a savainyiuvi- zes kocsisok. De aztán ennek is vége lett s minthogy a kártyalapok csattogásából és Mari bácsi áiko- zódásaiból Ítélve, az öregek fontos munkában voltak és még nem igen gondoltak az indu­lásra, elkezdtünk unatkozni. Hogy egészen őszinte legyek, Évikét és engem nem gyö­tört az unalom túlságosan, mert ott a két savanyuvizes szekér között, a ponyvaletők félhomályában egymás kezét szorongatva és nagyokat sóhajtozva, akár a tanév végéig te szívesen elhüsöltünk volna, de három sze­kérrel odébb az Őszi és a Frédi akkorákat ásított, hogy idáig lehetett hallani, Pulyka- tojás a gyámoltalan kis Kürtössy Laci körül ténfergőit és valamiben sántikált, Kakasgyu­fa pedig felfedező útra indult elkeseredésé­ben. Éppen azon gondolkoztam, hogy a kul i inász szaga és a málnabozót illata közölt bizonyos esetekben nincs is olyan nagy különbség, amikor a korlajtóban megjeleni; és a felhevü- léstől még a szokottnál js vörösebben, rohant felénk Kakasgyufa. — Lépes mézet találtam! — szólt. S imiiüt Kolumlbus Kristóf, mikor megérkezett Ame­rikából, körülnézett. Erre a szóra, hogy lépesméz. valamennyien előbujtunk. Még Őszi és Frédi is, kik külö­nös módon kedvelték a nyalánkságot. — Hol? — Gyertek utánam! — intett Kakasgyufa. És már trappolt is vissza a kertajtó felé. Mi a nyomában. Olyan port kavartunk fel az udvaron, mint egy megkergetett birka- nyáj. A rozoga kertajtón keresztül egy későn nyíló mályvákkal, petúniákkal és örökkön virágzó pénzecskékkel határolt kis térségre értünk, melynek közepén mézpörgető szer­szám állott, körülötte pedig az elvégzett munka hulladékai. Megrongált fakeretek, ezekhez hozzátapadva és mellettük elszórva barnára vénhedt via szifonná k és eltört, hasz­navehetetlen cellák hevertek. Kakasgyufa egy ilyen már-már feketére öregedett és megpuhult viasz!ormát letört az egyik keretről s miközben három méhecske is ott ődöngött az orra alatt, jelentős pillan­tással végignyalta: — Kitűnő! — mondta. — Nem csípnek? — kérdezte Frédi leple­zetlen sóvárgással, de pillanatig sem titkolva azt az aggodalmat, melyet a méhek keltettek benne, sűrű rajokban dongva és bujkálva a lépesiméz ragadós hulladékai között., — Dehogy csípnek! — kacagott Piilykato- jás! — ösaik nem kell kapálózni! Így ni! ~- s azzal megmutatta. ö is letöri egy darabot a Féke te viaszból s a benne bujkáló dühös kis férgeket lassú, de határozott mozdulattal elkergetve és oda se fűttyeuifve annak a méhnek, mely a fülére ült, beleharapott. Aztán, jelezve, hogy menv- nyei. lenyelte. Frédi látván, hogy ez mily egyszerű dolog és serkentve a méz gondolatától, habozás nélkül nekiment az egyik keretnek s jókora darab viaszt letört róla. Aztán hirtelen a szá­jába vette. A következő pillanatban velőt rázó hangon fel'Slvitdtt:-- Murnaa!... Maimaaa!... És a lötyögős ma Irózn ad ragban teljes ere­jéből futva, idétlen ordítással eltűnt a kert- ajtó mögött. Miközben a fáskaimra mellett, elhaladt, az Öreg csacsi, újabb támadást sejtve a pokoli lármáiban, eszeveszetten hányta a farát az ég felé, a savanyuvizes kocsisok pedig leug- rálfiaik a szekerekről s abban a hitben, hogy kigyulladt a vendégfogadó, a rooskákat kezdték o 1 d ozgaln i. Mari bácsi éppen egy nagy bankot veszített — mert Hudacsék bucsuzásának okából öt­ven krajoáros vízivel a nemzeti csöndes járta — araikor egyik 'kezében a lépes mézzel, a másukkal pedig lehetetlenül feldagadt nyel­vére mutogatva, rájuk lökte az ajtót Frédi és elüvölitötite magát: — Nanaa!.., Nanaaaa!... Mamát akart mondani, de már ugy meg volt püffedve a nyelve, hogy a száját sem tudta összecsukni tőle s igy némi kis nyelv- hibával beszélt. Hogy Frédi nyelvét nyalakodás közben egy méh szúrta meg, azzal a félre nem ért*, hető jelekből Ítélve, már az első pillanatban mindenki tisztában volt. S bár az ilyen os­toba véletlen nem tartozik a legkönnyebb balesetek közé, de a helyzet ellenállhatatlan komikuma, különösen pedig Frédi nyelve, mely másodpercről másodpercre szemláto­mást dagadt s végül olyan valószinüMenül nagy buspöfeteg lett belőle, mintha egy félig lenyelt disznóhólyagot tartott volna a fogai között, mondom, ennek a helyzetnek az el­lené Hha tat lan komikuma még a társaság lekomolyabb és legszomorubb tagjait is a ka­cagás ingerének olyan elementáris erejével rohanta meg, hogy az asszonyok, kik eddig az ablakmélyedésekbe húzódva, halkan sir- dogáltaik s az urak és Mari bácsi, kik az ör­dög bibliájában nyakig elmerülve a stüszi vadásznak, a Re-dimg ítélnék és a sátán egyéb evangélistáinak szentelték miniden figyelmü­ket, egymást tu lharsogva, olyan fal rengető hahotában törtek ki, hogy a vendéglős ijed­ten a szobába szaladt.. Aztán ő is elkezdett hahót,ázni. Franck néni halálosan megsértődött. — Esz nem nefetni fan faló! — s Frédit, ki már egyáltalában nem tudott beszélni, a világosság felé fordította. — Naty Isten! Mu- tas a szát!... Franck bácsi leakasztotta a kalapját a fo­gasról s apró lépésekkel megeredt az ajtó felé. — Én melyem az orfos miatt! Édesapám volt az első, aki magához tért, útját állta s vigasztalta. — Kérlek szeretettel, ne izgasd magad! Először itt nincs orvos, másodszor, ha lenne senn tudna segíteni rajta és harmadszor nem is kell rajta segíteni, mert az egész eset sém­in iség. Gyerekséig. — Halótól? —• akasztotta vissza a kalapját Franck bácsi és felvidult arccal a feleségére nézett. — 1 Falótól? Tyermeksék! — Aztán, mert Franck néni még mindig magán kívül volt a rémülettől, szigorú arcot öltött. — Nem halótól?.. * Pergler panasza a legfelső közigazgatási bíróság előtt a volf követ a köztársaság elnöke s a külügyminisztérium ellen adott be panaszt artOs nyugdíjaztatása s nyugdijilletékeinek megállapítása miatt — ^eg^apta-e Pergler a tárgyalásra szálá Idézést?

Next

/
Oldalképek
Tartalom