Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-15 / 285. (3098.) szám

^mgai-7V\mAarhiriiAK 1932 december 15, csütörtök­ciaellenes propagandának. Néni használt. A franciák szemében a pénz nagyobb hatalomnak bizonyult, mint az érvelés, s ha aranyról volt szó, nem törődtek az „erkölcs“-csel. Az adósságfizetés megtagadásának első kö­vetkezménye az amerikai—francia viszony vég­leges elmérgesedése lesz. Máris hírek érkeznek Amerikából, hogy a franciák elhamarkodott lé­pést fölbőezitette az amerikai közvéleményt » ha az amerikaiak esetleg hajlandók lettek vol­na az adósságszerződéseket revideálni, a ma éjszakai párisi események után végleg elcsökö- nyösödtek. Bojkottálni akarják Franciaorszá­got s európai utazásaikon kikerülni Parist. (En nck elsősorban Olaszorszá örülhet.) Viszont ta­gadhatatlan, hogy az amerikaiak sincsenek ab­ban a helyzetben, hogy szenvedélyeiktől vezet­tethessék magukat. Európát nem szabad ma­gukra bősziteníök. Nyílt titok, hogy Hoover azért mutatkozott hajthatatlannak a francia és az angol kíván­ságokkal szemben, mert az adósságok elen­gedésének ódiumát a márciusban hatalomra kerülő uj elnökre akarta tolni. Meg kívánja mutatni az amerikai népnek, hogy nem ő a rossz ember és még távozásának pilla­natában is elsősorban az amerikai kisemberek érdekeit védi. Hadd legyen majd Roosevelt népszerűtlen, ha kénytelen lesz Európával még­is kiegyezni és a ma érvényben lévő adósság- szerződéseket revideálni. Akkor az amerikai választók belátják, hogy csalatkoztak, amikor Rooseveltre bizták a vezetést. Az európai adósságszerződéseket ugyanis föltétlenül revideálni kell, ezt az értelme­sebb amerikai közvélemény is tudja, mert ellenkező esetben Amerika és Európa útja véglleg ketté válik s a kontinensek kü.ön- külön belchullnak a gazdasági káosz orvé­in ébe». Az adósságfize'és nj rendezése nélkül aligha látszik más mego’dás lehetőnek Európa és Amerika közölt, mint a teljes szakítás. Erre pedig néhány millió dollárért valóban nem kerülhet sor. A december 15-3 részletek Mielőtt a beérkezett híreket közö’nők, ves­sünk pillantást az adósságok ügyének állásá­ra. Köztudomású, hogy csaknem valamennyi európai népuek hatalmas államadósságai vaunak Amerikában. (A magánadósságok most nem játszanak szereped) Különböző moratót iumok után. az európai hatalmaknak december 15 én kellel t volna uira megkezde­ni 'az adósságok törlesztését. Ezen a napon Angliának 95-5 millió dollárt kellett volna Amerikába átutalnia, Franciaországnak 19.26, Lengyelországnak 4.42, Belgiumnak 2.12, Csehszknák Iának 1.5, Olaszországnak 1.24, Görögországnak 0.45, Észtországnak 935, Finnországnak C.18, Lettországnak 0.14, Litvániának 009 és Magyaországnak 0.04 mil­lió dollárt, azaz összesen 129.03 milliót. Oebszlovákia és Olaszország nem kértek moratóriumot, a legtöbb kis állam morató­riumot képt, mig Anglia, de főleg Francia- ország csak azzal a feltételiem lett volna haj­landó fizetni, ha Amerika kötelező Ígéretet tesz, hogy beleegyezik az adó&ságszerzödé- sek revíziójába. Amerika ezt az ígéretet nem tette meg s teg­nap éjjel utolsó jegyzékében is kereken visszautasította a francia kívánságokat. Bel­gium és Franciaország erre a tegnapi szenve­délyes vita alatt elhatározta, hogy tekintet nélkül Amerika beleegyezésére, december 15-én egyetlen fillért sem fizet Washington­ban. Az amerikai adássások tSriéoeie Az uj roham az adósságfizetés ellen no­vember 10-én indult meg, amikor Görögor­szág bejelentette, hogy nem fizeti meg 444.520 dolláros adósságrészletet. Ugyanaz­nap Magyarország hasonló bejelentést tett Washingtonban, majd Nagybritánnia és Fran­ciaország jegyzékei érkeztek meg. Ha visszatekintünk az amerikai háborús adósságok történetéire, meg kell állapíta­nunk, hogy az európai hatalmak tulajdon­képpen most december 15-ón kerültek vol­na üegelöször abba a helyzetbe, hogy a sa­ját erejükből folytassák az adósságok tör­lesztését. Eddig valahányszor fizettek, mindig előbb újabb amerikai pénzt kölcsönöztek ki 6 abból törlesztették tartozásukat Vagy ha ez nem ment, Németországnak kölcsönzött pénzt az Unió, eze­ket az összegeket a jóvátétel fejében a szövet­ségesek kapták meg s visszafizették Ameriká­nak. Ez a különös körforgás most megszűnt A háborús adósságok első korszaka 1917 ápri­lisától 1919 szeptemberéig tartott. A szövetségesek ebben az időben kölcsönözték ki a pénz legnagyobb részét A második kor­szak 1919 szeptember 26-tól 1926 április 29-ig tartott, amíg a nyugati hatalmak sorra mora­tóriumot élveztek Amerikától. A harmadik pe­riódus tulajdonképpen már 1924 szeptember el- c-ején kezdődött meg, amikor a hatalmak elfo­gadták Londonban az amerikai adósságokat is szabályozó Dawee-térvet és tartott 1931 július 15-ig, a Laval—íloover megállapodás elfogadá­sáig. Ebben az időben a hatalmak látszólag sza­bályosan fizettek. Anglia moratóriuma 1923- ban, Olaszorezág moratóriuma 1925-ben, Jugo­szlávia és Finnország moratóriuma már előbb, 1923-ban lejárt s ettől az időtől kezdve a hatalmak a német jó­vátétel! számláról kapott összegeket fordítot­ták tartozásaik törlesztésére. A hitelezők körülbelül 1250 millió dollárt fizet­tek vissza Amerikának, de ugyanakkor Ameri­ka két milliárdot kölcsönzött Németországnak, úgyhogy tulajdonképpen saját pénzét sem kap­ta vissza. A negyedik korszak a Hoover-moratórium kihirdetésével kezdődött. Az egy éves morató­rium 1932 julius elsején ért véget, azaz prak­tikusan november 10-én, amikor Görögország moratóriumot kért. Az első alkalommal tehát, amint a szövetséges hatalmaknak a saját ere­jükből fizetniök kellett volna, megtagadták a fizetést. Szvatkó Pál. A dráma lefolyása Páris, december 14 Szerdán hajnalban 5 óra 15 perckor tizeim égy órás izgalmas vita után a francia kamara döntött az amerikai adósságtörlesztés ügyében és Herriot kor­mányának sorsa fölött. A kamara 402 szava­zattal 187-tel szemben elutasította az Ame­rikának való fizetést és megbuktatta Her- riot-t. Franciaország évek óta nem látott ha­sonló szenveilélyessógü parlamenti küzdel­met. Csodálatos volt Herriot lelki és testi ereje, amellyel végigharcolta a tizennégy- órás ülést a reggeli órákig, de még csodála­tosabb volt az az érdeklődés, amellyel a pá- risiak a küzdelmet figyelték, ámbár az utol­só órákban az eredmény nem volt többé vi­tás. Az egész éjszakán át óriási tömegek to­lakodtak a kamara kapuja előtt és bebocsá­tást követeltek. Az ülésterem zsúfolásig tele volt- Az elviselhetetlenül túlfűtött levegőben a legöregebb képviselők is végig kitartottak* Senki nem akarta a vádat hallani, hogy a döntő pillanatban nem volt jelen. Az első- osztályú tribünökön estétől reggelig estélyi- ruhás hölgyek ültek, báli toalettekben, ék­szerekkel és ragyogó dekoltázsban. A játé­kot a keserű befejezésig a közönség valósá­gos premier-lelkesedéssel figyelte. A* izgal­mas Szócsata valóban érdekesebb volt, mint akármilyen párisi színi előadás. A nemzet­közi adősságiizetések száraz anyaga először vált tegnap hatalmas színpadi hatással biró drámává. A baloldal és a jobboldal legragyo­góbb szónokai vonultak föl, mert a két szél­sőséges párt elhatározta, hogy Herriot-t megbuktatja. Az éjszakai tragédia közép­pontjában Eduard Herriot állt, aki azon bu­kott meg, hogy bizonyos feltételek mellett 19 millió dollárt akart Amerikába küldeni, azaz ugyanazt tenni, amit Anglia. A minisz­terelnök az elkeseredés és a kétségbeesés bátorságával küzdött. Húszszor interveniált, hogy feleljen a szónokok szavaira és nyilat­kozatai minden alkalommal retorikai mes­termüveknek számíthattak. Helyzete ennek ellenére percről percre súlyosabbá vált, mert a francia lélek nem ismer tréfát, sőt retori­kát sem, ha pénzről van szó. Éjfélkor megér­kezett a kir, hogy Belgium nem fizet. Egy órakor megjött a legutolsó francia jegyzékre adott amerikai válasz, amelyben Hoover beleegyezik ugyan a tárgyalásokba, de azt követeli, hogy Franciaország egyenlőre fenn­tartás nélkül fizessen. Három órakor utóljá- ra lépett Herriot a tribünre és másfélórás beszédében a halálra ítélt akasztófahumorá­val, a legragyogóbb pátosszal és a mártírok méltóságával védekezett. Franciaország te­kintélye követeli, hogy a kormány kitartson az aláírás mellett, mert Paris évekig ugyan­ezt követelte Németországtól. Ez az érv sem használt, öt óra tizenöt perekor elhangzott az ítélet. Herriot kormánya a múlté lett. Franciaország nem fizet. Az uj kormány ösz- szeállitása valószínűleg nem sokban külön­bözhet a mai kormánytól. Nemzetközi szem­pontból rendkívül komplikált helyzet állt elő s eddig soha nem létezett nóvum az, hogy egy európai hatalom egy elvi kérdés­ben határozott nemmel felelt az ameri­kaiaknak. Összeütközések a kamara előtt A kamara előtt este és ma éjjel természe­tesen u.jabíb súlyos összeütközésekre került a sor. A rojalista Action Francai®© hívei gondoskodtak az izgalmaikról. A Quartier Latinból zárt sorokban felvonultak a Palaás Bourbon felé, de fél utón, a Sairót Germain Roulovardán a rendőrség megállította őket. Súlyos összecsapás keletkezett, moly alka­lommal a rendőrség több mint 250 egyént le­tartóztatott. Tizen súlyosán megsebesülteik. A tüntetek párisi szokáshoz híven leszaggat­ták az uocad fák öntöttvas védőrácsait és a vas vesszőkkel harcoltak a rendőrök ellen. Két villamoskocsit felborítottak és több kira­katot betörték. A lovaarendőrök több rohama után sikerült a hadszínteret kíüriténi. Reggel két óra felé a rendőrök rohammal bevették azt a kávéházat, amelyben a tüntetők el sán­céi Iák magukat­Franciaellenes bojkott Amerikában Newyork, december 14. Az amerikai szer­kesztőségek éjfél után (amerikai időszámítás szerint) tudomást szereztek a francia kor­mány bukásáról. Sem a kormány, sem a kon­gresszus körei egyelőre nem kommentálják az eseményt. Belgium és Franciaország íize- tésmegtagadása váratlanul érte Washingtont. Az államdepartomontban még tegnap remél­ték, hogy a francia kamara a* angolokhoz hasonlóan beleegyezik a részletfizetés fenn­tartásnélküli folyósításába. Herriot támadá­sát Amerikában dialektikai eszköznek tar­tották a francia kamara ellenzékének meg­nyerésére. Egyelőre nem tudni, Amerikában milyen következményekkel jár majd a franciák magatartása. A kongresszus többsége ellen­séges beállítottságú Franciaországgal szem­ben. A döntés után a nyugtalan elemek még inkább előtérbe kerülnek és nem lehetetlen, hogyha francia—amerikai viszony végleg el­mérgesedik. A felingerelt közvélemény re- presszóHákka] fog élni és valószínűleg kihir­deti az amerikai turisták bojkottját Francia­ország ellen. A franciák határozott nem-je körülbelüli visszatükrözi azt a képet, amelyet a küszöbönálló adósságtárgyalás nyújtani fog. Az sem lehetetlen, hogy a kongresszus nem hajlandó Franciaországgal tárgyalni. Illeté­kes körök a francia és a belga fizetésmegta­gadás jegyében hibának tartják Roosevelt passzív magatartását. A decemberi fizetés Hoover eszméje volt, de hatását Roosevelt fogja érezni. A Palais Bourbon nagy több­séggel hozott döntése az amerikai kongresz- szus és az amerikai közvélemény felfogása szerint lehetetlenné teszi a Franciaországgal való további tárgyalás okát. Ilyen körülmé­nyek között Roosevelt sem kezdheti meg könnyen tervezett európai konferenciáját. Az egyetlen remény az. hogy az uj francia kormánynak esetleg mégis sikerül a légköri mgetisztitania és a talajt a tárgyalásokra elő­készítenie. a francia „nem“ az angol adós helyzetét tetemesen megkönnyítette. Az An­glia iránti rokonszenv jóformán óráról-órára nő, nem utolsósorban azért, mert a francia kamara magatartása bebizenyitotta, hogy ntra létezik egységes francia—angcl front az adós­ságok kérdésében* Ugyanez a helyzet a többi hatrlommal szemben is, amelyek most fizetni akarnak, mert ezeknél az amerikai közvéle­mény figyelembe fogja venni Súlyos gazda­sági helyzetüket é« később engedni fog. A benyomásokat összegezve meg kell állapíta­ni, hogy a mai párisi döntés nemcsak az adósségi kérdésben hanem Amerika egész külpolitikai orientálódásában és a francia,— amerikai viszonyban is fordulópontot jelent. Ki alakítja meg az uj francia kormányt? P á r i s, december 14. Lebrun köztársasági elnök szerdán délelőtt fogadta a lemondott kor­mányt és elfogadta a lemondást. A kabinet a Folyó ügyeket tovább vezeti az uj kormány megalakításáig. Délelőtt kilenc órakor megkez­dődtek a szokásos fogadtatások az elnöknél. Lebrun elsőnek a szenátus és a kamara elnökét fogadta, majd a parlamenti bizottságok elnö­keit. Buisson kamarai elnök szerint a krízis hosszabb lesz. Viszont Malvy, a pénzügyi bi­zottság előadója, reméli, hogy a megoldást ha­marosan megtalálják, mert Herriot nem vesz­tett tekintélyéből. Parlamenti körökben biztosra veszik Herriot újabb megbízatását és nem ve­szik figyelembe a miniszterelnök néhány nap előtti nyilatkozatát, amely arról szólt, hogy semmilyen körülmények között nem hajlandó uj kormányt alakítani. Sok helyen Caillaux nevét emlegetik, mert a volt radikális pénzügyminisz­ter alkalmasnak látszik a szocialistáktól a Flan- din-csoportig terjedő koncentráció vezetésére és az amerikai tárgyalások lebonyolítására A belga mfnlszterelnOk bukása és uiramegbúatása Brüsszel december 14. A minisztertanács el­határozta, hogy Belgium december 15-én nem fizeti meg az esedékes adósságrészletet. A ha­tározatról Hymans külügyminiszter értesítette az amerikai követet. A Brocqueville-kormány mé£ az este folyamán lemondott. A kormány szenzációs elhatározását! Franc- quinak, a Belga Nemzeti Bank kormányzójának tevékenységére vezetik vissza. Francqui régóta Belgium pénzügyi diktátorának szerepét játsza. Brüsszelben nem várták meg a francia kor­mány állásfoglalását, mert úgy vélték, hogy a belgiumi döntés megfelelően hatni fog Páriában. Ebben a föltevésükben nem csalatkoztak. A részletfizetés megtagadását a belgák az 1925-ös belga—amerikai szerződés egyik záradékával indokolják, amely Belgium fizetőképességéről szól. A német jóvátételek elmaradása csökken­tette a belgák fizetőképességét, úgyhogy a brüsszeli kormány véleménye szerint elegendő jegeim van a fizetés megtagadására. Brüsszel, december 14. A király újra Broccrue- ville-t, a tegnap lemondott belga miniszterelnö­köt bízta meg az uj kormány megalakításával. „Pás un sou, pás un sou" Páris, december 14. A kormányválság meg­oldása nehéz lesz. Herriot nem egységes több­ség buktatta meg, hanem a szélső jobboldal és a szélső baloldal pillanatnyi együttműködése. Bouisson, a kamara elnöke, aki tizenöt év óta fáradhatatlanul és páratlan energiával és ügyes­séggel vezette a kamara záróülését, ma délelőtt rendkívül pesszimi6ztikuean nyilatkozott. A parlamenti helyzet következtében az uj kormány öeszeállitása nem sokban különbözhet a régi kormánytól. Valószínűleg árnyalatokkal baloídalibb lesz és szorosabb együttműködést teremt a szocialis­ták és a polgári bajszárny között Herriot-n kívül Da!adier-t, Paul Boncour-t és Caillaux-t emlegetik a miniezterelnökjclö>ltek so­rában. A kormányválságnál fontosabb a ma éjjeli határozatnak külpolitikai kifejlődése. A legtöbb képviselő tudatában van annak, hogy a feltétel nélküli fizetésmegtagadás dip­lomáciai szempontból súlyos hiba volt, de az uralkodó néphangulat nyomása követkertébep a képviselők nem tehettek másként, mint ahogy cselekedtek. Amikor a döntést kihirdették ma reggel a ka­marában, a baloldali és a jobboldali képviselők, többnyire öregebb urak, egységes szavalókó- ruesá alakultak át és a francia forradalmi dalok dallamára tiz percig énekelték „Pás un sou, pás un sou“ — egyetlen fillért sem adunk Amerikának. A magyar kormány széleskörül fehatalmazást kapott a parlamenttől a külföldi államokkal való megállapodásokra A magyar képviselüház elfogadta a felhatatmaiási javas­latot - Puky külügyminiszter kijelentette, hogy a magyar kormány jelszavául a szabad kereskedelmet választotta Budapest, december'14- (Budapesti szer­kesztőségünk teleifonj elöntése.) A képviselő- ház mai ülésén Görgey István előadó beterjesztette a felhatalmazási javaslatot. A javaslat értelmében a kormány önállóan köthet külföldi államokkal megállapodáso­kat, illetve a kormánynak erre vonatkozó meghatalmazását egy évvel meghosszabbít­ják és ez a felhatalmazás vonatkozik a kül­földdel kötendő vám szerződésekre is. Buchinger Manó szociáldemokrata képvj. selő az első felszólaló, aki nem fogadja el a javaslatot, mert bizalmatlan a kormánnyal szemben. Gömbös miniszterelnök téved, ha az ellenzéket annyira naivnak hiszi, hogy őt uj embernek tekinti, mert tiz éves politikái múltját, nem lehet elfelejteni. Éber Antal párionkivüli képviselő megszavazza a javas­latot, mert a politikától eltekintve a jelenlegi gazdasági helyzet ezt feltétlenül megkövete­li. Sauerborn Károly független kisgazdapárti képviselő a felhatalmazási javaslat során több kérdést intéz a kormányhoz az osztrá­kokkal kötött megállapodásokra vonatkozó­ig* Puky külügyminiszter válaszában kijelen­tette, hogy az osztrák-magyar szerződés részleteiről nem nyilatkozhat, amíg nem hozzák azt nyilvánosságra. Örömmel álla­pítja meg, hogy az ogyezményt már para- fálták és a két kormány hozzájárulásával legközelebb azt publikálják. A magyar kormány jelszavául a szabad kereskedő lmot választotta. A külügyminiszter felszólalása után a képvi­selőház elfogadta a felhatalmazási törvényja­vaslatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom