Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-13 / 283. (3096.) szám
1 TPfcAKíAl/V VAüiíAR’H IULA3? 1982 AetomW 18, hedd. \ tileg valószinülcg Schleicher kancellár és Neurath külügyminiszter is ré^ztvCsa a genfi tanárskoiás^kon, Neurath a nagyhatalmak megállapodásának Jelentőségéről Budapest, december 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelen lése.) A Reggel című hétfői lap Neurath külügyminisaternek * lap genfi tudósítójának adott nyil&tkoiAtát közli. NeuraJh közvetlenül az öthatalom megállapodása után tette meg nyilatkozatát ée COSNETIQUE ÉVA DEMIAN BRA TI 81AVA, Schneeweis ucca 5. Telefon 28-77 A legmodernebbül berendezve a legkényesebb Ízlést is kielégíti. Mérsékelt árak! többek között kijelentette, hogy nagy megelégedéssel tölti e) a határozat, de ®z egf©; lőre nem Jelent mást, minthogy a leszerelési konferencián Németország, Magyarország, Aasztria és Bulgária együttesen kÖvötelhHik a nagyhatalmak leszerelését. Miután a nagyhatalmak elismerték a legyőzött államok fegyverkezés egyenjogúságát, Így a megfeneklett leszerelési konferencia uj, jelentős fázishoz érkezett. A nemzetgyűlés e héten kezdi HMiwmn ......................... ■ ———n—— Dr ákói intézkedések készülnek az „adósikkasztók” ellen Rendkiviiü bíróság 48 órán belül fog ítélkezni az adóhátrá’ékosok fölött Nyolcvanmillió koronát akarnak behajtani büntetések elmén — Hiányzanak a kiegyensúlyozott költségvetés reális alapjai (—•per.) Prága, december 12. A parlament kedden kezdi meg tulajdonképpeni munkáját, amelyet normális gazdasági és politikai viszonyok mellett a múltban már szeptember végén, vagy október elején szokott megkezdeni. A kormány egyensúlyba hozta a jövő évi költségvetési előirányzatot, ennek praktikus értékét azonban már eleve is kétségbe vonjuk. A költségvetési egyensúlyt ugyanis csak úgy tudta biztosítani, hogy radikálisan leszállítja az állami és köztisztviselők fizetését, nem adja meg az öregnyugdijasok negyedik csoportjának az évek óta várt nyugdíjemelést és azonfelül húszféle különböző adónemet és vámot fölemel. A legkirovóbb azonban a kormány és á koalíció takarékossági intézkedéseiben az a 80 millióban előirányzott bevételi tétel, amelyet az egyenes adók behajtásának büntető szankcióiból remél behozni. A koalíció kétszínű játékot üz a polgársággal. A múlt héten benyújtotta az igazeágügyminiez- térium az adóvégrehajtások moratóriumára vonatkozó javaslatát, amelyről ugyancsak megál- lapitöttuik, hogy Szlovenszkó ée Ruszinezkó szempontjából nem jelent Hagy előnyt, tneft hiszen csak átveszi külön törvényben a régi magyar kihágási törvény erre vonatkozó rendelkezéseit, amelyek eddig is érvényben voltak, csupán az adóhivatalok nem vették ezeket tekintetbe. A kormány most külön törvénnyel radikálisan akar föllépni az úgynevezett adósikkasz- tókkal szemben, E javaslat szerint a pénzügy- igazgatóságok jogi referensei az adóstkkasz- tókat letartóztathatják. Az igy letartóztatott adó® kkasztók fölött negyvennyolc órán belül külön büntetőtanács ítélkezne, amely állna egy hivatásos bíróból, egy pénzügyi jogászból és egy laikusból. E rendkívüli bíróság működésével kapcsolatban a kormány és a koalíció az adóhátralékosok részétől nyolcvanmillió korona bümtetés- pénzt remél behajtani. Még csak javaslatról van szó s ezért már előre óva kell intenünk a hivatalos tényezőket ettől az intézkedéstől, mert az eddigi adóbehajtási gyakorlat alapján egészen jogos az a félelmünk, hogy az adóbehajtási atrocitások ezzel még csak nőni fognak. A mai súlyos gazdasági viszonyok mellett, amikor tönkrement az ipar és kereskedelem, amikor lerongyolódott a tisztviselő és munka nélkül van majdnem egymillió munkás, a régi adótartozások drákói szigorral való behajtása még súlyosabb hatással lesz a nemzetgazdasági életre. Nyolcvanmillió korona büntetéspénzt előírni a mai viszonyok mellett, egy költségvetésbe teljes abszurditás. Már ez a terv is mutatja, högy ■mennyire labilis az a nehezen biztosított költségvetési egyensúly. Ehhez a labilitáshoz hozzájárulnak meg a további takarékossági intézkedések, illetve adóemelési tervek. A sör- és hus- adó emelésével természetszerűleg drágulni fog a sör is, a hús is, a boradó emelésével csökkenni fog a borfogyasztás és a forgalmi adótörvény módosításával újabb megterbeltetést rónak azokra a vállalatokra, amelyeknek eddig a forgalmi adóáltalány engedélyezve volt azon az alapon, hogy évi forgalmuk nem haladja meg a 150.000 koronát. Malypetr miniszterelnök bejelentett programjának első pontját most megvalósította. A költségvetést egyensúlyba hozta ugyan, azonban a jövő meg fogja mutatni, hogy mennyire fiktiv az ilyen egyensúly-biztosítás, amikor ■ ■ -........................... • - - - — - • ÁR NYAK A VERŐFÉNYBEN Regény Iifa: Szilárd János (7) Ezekben a ládákban vittük temetni az én gondtalan gyermekségemet... — Ne bőgjetek! — szólalt meg édesapám, mikor a kert mellett elkanyarodva, rátértünk az útra. Majd néhányat szippantva a britanúikéból, igy folytatta: — Mondhatom, szép dolog. Egy gimnazista, aki bőg. Brühü'hü!... — fordult hozzám csu- fülódva s oly pompásan utánozott engem, hogy még egy könnycsepp is kibuggyant a izeméből és a bajuszára pergett. — Szegy éld magad!.*. Igazított magán egyet s elkezdett nevetgélni. — Mikor engem édesapáin a gimnáziumiba vitt, én nem bőgtem, hanem kiültem a bakra e úgy kergettem a lovakat, hogy egy szekérre való lakodalmas népet, akik nem akartak kitérni, befordítottam az árokba! — Sie edl ifin nur tanítani! — nézett rá könnyáztatta szemeivel s fejét rosszallólag megcsóválva édesanyám. Apám kifakadt: —Vielleicht én is bőgjek?!... Megrángatta hátulról Mátyás kocsis kabátját és rákiabólt: . — Add oda a gyereknek a gyeplőt, majd ő fog hajtani. Az öreg Mátyás lelassított, én ezalatt a kisülésről felmásztam a bakra s az ístálló- szagu vén cseléd ölében félig ütve, félig állva, két ormótlan csizmája között nokivetve apró cipellőimet a sárfogó deszkának, kezembe vettem a gyeplőszárat. Még nedves szemekkel ugyan, de a friss szellőtől, mely az arcomba vágott és apám enged elmétől, mely számomra mindig a legnagyobb kegyet és örömöt jelentette, mégis felvidulva. Édesapám sohasem tanult pszichológiát, de ezúttal mini lélekbúvár is nagyszerűnek bizonyult. A friss szellő, mely az arcomba vágott,, a .Sólyomnak és a Véresének, ennek a két szép és karcsú sárgának az ütemes poros zká. lás a, a nyakuk ritmikus hajilongása, a faruk imbolygó járása, a saüaDgos szerszám halk zöreje s a féderes hintó kisbőgore emlékeztető mély bugása, lassan klszellőzte belőlem ée elmuzsikálta bennem azokat a szomorú érzéseket, melyeket az a tudat és büszke önérzet, hogy most ennek a két lónak és ennek a nagy hintónak a sorsa az én kezemben van letéve, teljesen a hatalmába vett, Elsőbben még meg-megütötte a fülemet 'hátulról édesanyám pityérgése és apám állandó káromkodása, de aztán átadtam magam testestől-lel- kestől a hajtás gyönyörének és megfeledkezve a szülői házról, melynek búcsút mondtam s a gimnáziumról, melyhez közeledtem, nem tettem egyebet — osak hajtottam. Az utszélí füzek úgy surrogtak el mellettünk, mintha valaki dróton rángatta volna őket hátra s a szellő, mely a rétekről jött és szénaillata volt, még a babos nyakkendőmet is kibontotta, — Gyű te Sólyom! Gyű te Vércse!..7' Egyszer osak — már közeledtünk az országúihoz — Vércse hegyezni kezdte a füleit s a fejét játékos mozdulatokkal a magasba emelve, vidáman felröhögött. Nagyvihora irányából, de még igen mesz- sze, nagy port kavarva maga után, egy uri- fogat közeledett az országúton. — Kik azok, te Mátyás? — kérdezte édesapám. Mátyás a kulimászos tenyerével ellenzőt csinált a szeme fölé, aztán hátrafordult s szalagos kalapját kissé megemel intve jelentette: — Nagyvihoráfól a Mercnyánszky tekintetes urék!... Olyat ugrott a szivem, majd kiesett a torkomon. Éviké porzott ott az országúton a polgári felé, mert az Öregek előzetes megállapodása szerint a két hintónak délután három órakor a „Csevicze" nevezetű csárdánál kellett volna találkoznlók. Oda vártuk Hajagos bácsit is Pulyka tojással és Kakasgyufával, kik szintén megígérték, hogy a jelzett időpontban ott lesznek. Ha már mindenáron át kell esni ezen a szamárságon — mondotta Hajagos bácsi —, akkor essünk át valamennyien egyszerre, az ágyun is azért ül két tüzér, mert úgy ráz, hogy egy tüzér nem bírná elviselni. De hol van még a „Gsevicze“ csárda?!... — Elébük, hé! — kiáltott édesapám. — Éh nem szagolom azt a port! A két derék sárga, mintha csak megértette volna édesapám szavait, megnyúlt derékkal s hatalmas lépésekkel nekifeküdt az útnak s horkolva, prüszkölve és tajtékot hányva úgy ette a távolságot, mintha a hintó alatt egy széles szalagot, nagy sebességgel húzott volna Visszafelé valaki. Szinte beleszédültem ebbe a sebességbe. A távolság a két hintó között szemlátomást kisebb lett minden pillanatban s mikor észrevettem, hogy Mere- nyánszky bácsi kocsisa is nekiereszti a gyeplőszárat s a két ut keresztezését hamarabb akarja elérni, a versengés lázától megszédülve és megmámórosodva előkaptam az ostort és elorditolitám magam: — Sólyom tee! Vércse _ tee!,. És száguldottunk, mint a szél. Kavicsok repültek az arcomba s a levegő úgy hasította a szemem, hogy alig tudtam nyitva tartani. De azért csak tartottam a gyeplőszárat és suhogtattam az ostort szüntelenül, mert a másik kát hiútól állandóan szemmel tartva, éreztem, hogy győzünk, s ha a két sárga nem lankad, legalább egyszerre, de minden valószínűség szeriüt egy arasszal előbb érjük el az utkeresztezést. Most már olyan közel voltunk Merenyán* szky bácsi fogatához, hógy az alakokat is felismertem benne. A hátsó ülésen Merenyán- szky báosi és a felesége foglalt helyeit, velük szemben a kisülésen Éviké, akit egy koffer majdnem egészen eltakart. Nem láttam mást belőle, csak a kalapján a rózsaszínű másii- kat és a kát ijedt, kerekre nyílt szemét, melyekkel minden valószínűség szerint az éti vakmerő hajtásom fölött való őszinte csodálatának akart kifejezést adni. Már csak másodpercek választottak el attól, hogy a két hintó a keresztezésnél összeérjen, amikor Merenyán szky bácsi kocsisa hatalma® csata-kiáltást hallatott s én a bakon, febér- keztyü'3 kezemben a gyeplőszárral és az ostorral, megpillantottam Mari báréit. ő volt a kocsis. A névleges kocsis ott gubbasztott mellette behúzott nyakkal és görbe hátfal, mint akinek sehogyan sémi tetszett, hogy ily nehéz és kockázatos vállalkozásban, aminő a két fogat versengése, a gyeplő ennek a mindenre képes asszonyságnak a kezébe került. ' a gazdasági élet fellendülése érdekében eddig egyetlen intézkedés sem történt A parlament mindezekről a jövő napokban ée hetekben fog. tárgyalni ób egész biztosra vehető, hogy a kormány ée a koalíció ezen radikális és drákói intézkedéseit az ellenzék szigora bonckét; alá veszi ée rá fog mutatni arra, hogy a koalícióé rezsim bűnös gazdálkodásáért ilyen rettenetesen sújtani nem lehet az adófizető polgárokat. A polgárság terhe elérte a maximumöt s a kormány- és koaliciós-tervek újabb terheit a polgárságnak nagy része nem fogja tudni elviselni. A parlament az idő rövidségére való tekintettel ég talán koalíciós taktikai okokból is, újévig csak gyorstalpaló munkát fog tudni végezni. A koalícióé törvényhozók a vitákban nem igen fognak részt venni, hanem csak készültségben lesznek, hogy a szavazógép működésben le^’en, hogy január elsejével az uj adónemek, a fizetésleszállitások, a nyugdíjcsökkentések óletbeiépheseenek. Szomorú karácsonyi ajándék ez a lakosság valamennyi rétege számára. A bejelentett adóemelések és fízetésle- szállitások következtében máris megcsappant a karácsonyi vásár és az újévtől kezdve a mindennapos fogyasztó piacon is erősen érezhetővé válnak majd az uj intézkedések. A kormány a forgalmi adó rendezése következményeként hetvenmillió korona többletjövedelemre gondol. A sör-, bor-, husadó s a benzin finomitási illeték emelésével közel 200 millió koronát akar behozni. S mindezen intézkedések mellett 630 millió koronát takarít meg az állami tisztviselőkön, vagyis az összes takarékos- sági intézkedésekkel 2.390 millió koronát értek el s ehhez hozzá jön még hatvanmillió korona, amelynek nagy részét az öreg nyugdíjasok negyedik csoportja fölemelt nyugdijának szüneteltetése fogja, hozni. A kormány az öregnyugdijasok negyedik csoportjának nyugdíjemelését 1935-ig akarja szüneteltetni. Az állami- és köztisztviselők fi- zetésleszállitását 1935 január elsejéig akarja érvényben tartani. És végül a fizetések kiutalásának terminusát úgy állapítja meg, hogy a hivatalok minden hó 15-íg fizethessék a fix fizetéseket.. Karácsonyig, vagy újévig a parlamenttel a fizetésleszáliitási és nyugdíjcsökikenbési törvényjavaslatot és a két hónapos költségvetési provizóriumot akarja a kormány elintézni. Szükség lesz azonban még a végleges lakás- törvény elintézésére, mert az eddigi provizórium 1933 március elsején érvényét veszti. Végül a takarékossági ée ellenőrzési bizottságot is tértire akarják hozni, amely bizottságnak most azonban már 06ak másodrendű feladata lesz, mert hiszen a kulisszák mögött dolgozó hete6 koalíciós bizottság a takarékossági intézkedéseket már megvalósította. Irtózatos méreg fogott el. Mit? Engem a Mari bácsi akar megelőzni?... Édesanyám felsiholitött. Édesapám boldogan fdkaöagott. Abban a pillanatban, amikor az uflkereezteaétenél a keit kocsi összeért s az a veszély fenyegetett, hogy ha valamelyik neon lassít, egymásba szaladnak és menthetetlenül felborulnak, én vógigvágva egy hatalmasai a Sólyom hátán 6 a gyeplőszár rak a lovakkal s az egész hintóval összeforrva, kissé balra hajoltam, mintha vézna kás testemmel az egész nagy fogaltnak én adnám meg a szükséges lendületet 'és a másik himlőt alig egy arasz- szal megelőzve, úgy bofaroltam derékszögben az országúira, hogy a felkavart hatalmas porfelhőben volt mii szagolni Mari bácsinak. Az öreg Mátyás a legmagasabb elismerő® hangján hátraszólt: — Kár érte! Tud a gyerek!... — Ezért kapsz egy hatost! — mondotta édesapám elégült nevetéssel. Hátulról Mari bácsi hangja hallatszott: — Gazember! Haramia! Apád fia!... Kimo ndhataitlanul boldog voltam. És ha büszkén hátrafordulva nem pillantom meg édesanyám könnytől ázott, bánatos arcát, már eszembe sem jut a gimnázium. ÖTÖDIK FEJEZET. A „Osevicze“ csárda a ml falunk ós a város között feküdt, körülbelül a harmad utón, de úgy, hogy akár Nagyvihoráról, akár Csatáréiról, Álsózalátáról vagy Gallabusáról igyekezett valaki a városba, előtte kellett elhaladnia. Sőt mi több, okvetlenül be kelleti térnie, mert a félig örmény, félig görög és félig lengyel vendéglőssel, kit Braxateris Luki-oa Szlatiszlavnak hívtak s akinél édesapám szerint már derekabb embert is akasztottak, nemi volt tanácsos ujjat húzni. Eltekintve attól, hogy az egész vármegyében az esedékes .névnapokról, keresztelőkről, lakodalmakról és körvadászatokról nála leheteti a leghitelesebb információkat beszerezni. Ö volt Losonctól Balassagyarmatig az egyetlen férfiú, ki a savan ynvizes kocsisok csodálatosan 'megszervezett hírszolgálata által a terménytőzsde s az állatpiac hivatalos árfolyamairól pontosan informálva volt s aki azzal büntette meg a vendégfogadó előtt megállás nélkül elrobogó urnsáigokat, hogy részb«n hamis árakat mondott he nekik adandó alkalommal, részben pedig koholt keresztelők, körvadászatok s egyéb ünnepélyesebb alkalmak hírével nyakukra szabadította a fél vármegyéi
