Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)

1932-12-13 / 283. (3096.) szám

1 TPfcAKíAl/V VAüiíAR’H IULA3? 1982 AetomW 18, hedd. \ tileg valószinülcg Schleicher kancellár és Neurath külügyminiszter is ré^ztvCsa a genfi tanárskoiás^kon, Neurath a nagyhatalmak megállapodásának Jelentőségéről Budapest, december 12. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelen lése.) A Reggel cí­mű hétfői lap Neurath külügyminisaternek * lap genfi tudósítójának adott nyil&tkoiAtát közli. NeuraJh közvetlenül az öthatalom meg­állapodása után tette meg nyilatkozatát ée COSNETIQUE ÉVA DEMIAN BRA TI 81AVA, Schneeweis ucca 5. Telefon 28-77 A legmodernebbül berendezve a legkényesebb Ízlést is kielégíti. Mérsékelt árak! többek között kijelentette, hogy nagy meg­elégedéssel tölti e) a határozat, de ®z egf©; lőre nem Jelent mást, minthogy a leszerelési konferencián Németország, Magyarország, Aasztria és Bulgária együttesen kÖvötelhHik a nagyhatalmak leszerelését. Miután a nagy­hatalmak elismerték a legyőzött államok fegyverkezés egyenjogúságát, Így a megfe­neklett leszerelési konferencia uj, jelentős fázishoz érkezett. A nemzetgyűlés e héten kezdi HMiwmn ......................... ■ ———n—— Dr ákói intézkedések készülnek az „adósikkasztók” ellen Rendkiviiü bíróság 48 órán belül fog ítélkezni az adóhátrá’ékosok fölött Nyolcvanmillió koronát akarnak behajtani büntetések elmén — Hiányzanak a kiegyensúlyozott költségvetés reális alapjai (—•per.) Prága, december 12. A parlament kedden kezdi meg tulajdonképpeni munkáját, amelyet normális gazdasági és politikai viszo­nyok mellett a múltban már szeptember végén, vagy október elején szokott megkezdeni. A kormány egyensúlyba hozta a jövő évi költségvetési előirányzatot, ennek praktikus értékét azonban már eleve is kétségbe von­juk. A költségvetési egyensúlyt ugyanis csak úgy tudta biztosítani, hogy radikálisan leszál­lítja az állami és köztisztviselők fizetését, nem adja meg az öregnyugdijasok negyedik cso­portjának az évek óta várt nyugdíjemelést és azonfelül húszféle különböző adónemet és vá­mot fölemel. A legkirovóbb azonban a kor­mány és á koalíció takarékossági intézkedé­seiben az a 80 millióban előirányzott bevételi tétel, amelyet az egyenes adók behajtásának büntető szankcióiból remél behozni. A koalíció kétszínű játékot üz a polgársággal. A múlt héten benyújtotta az igazeágügyminiez- térium az adóvégrehajtások moratóriumára vo­natkozó javaslatát, amelyről ugyancsak megál- lapitöttuik, hogy Szlovenszkó ée Ruszinezkó szempontjából nem jelent Hagy előnyt, tneft hi­szen csak átveszi külön törvényben a régi ma­gyar kihágási törvény erre vonatkozó rendelke­zéseit, amelyek eddig is érvényben voltak, csu­pán az adóhivatalok nem vették ezeket tekin­tetbe. A kormány most külön törvénnyel radikáli­san akar föllépni az úgynevezett adósikkasz- tókkal szemben, E javaslat szerint a pénzügy- igazgatóságok jogi referensei az adóstkkasz- tókat letartóztathatják. Az igy letartóztatott adó® kkasztók fölött negyvennyolc órán be­lül külön büntetőtanács ítélkezne, amely áll­na egy hivatásos bíróból, egy pénzügyi jo­gászból és egy laikusból. E rendkívüli bíróság működésével kapcsolat­ban a kormány és a koalíció az adóhátraléko­sok részétől nyolcvanmillió korona bümtetés- pénzt remél behajtani. Még csak javaslatról van szó s ezért már előre óva kell intenünk a hi­vatalos tényezőket ettől az intézkedéstől, mert az eddigi adóbehajtási gyakorlat alapján egé­szen jogos az a félelmünk, hogy az adóbehaj­tási atrocitások ezzel még csak nőni fognak. A mai súlyos gazdasági viszonyok mellett, amikor tönkrement az ipar és kereskedelem, amikor lerongyolódott a tisztviselő és munka nélkül van majdnem egymillió munkás, a régi adótartozások drákói szigorral való behajtása még súlyosabb hatással lesz a nemzetgazda­sági életre. Nyolcvanmillió korona büntetéspénzt előírni a mai viszonyok mellett, egy költségvetésbe tel­jes abszurditás. Már ez a terv is mutatja, högy ■mennyire labilis az a nehezen biztosított költ­ségvetési egyensúly. Ehhez a labilitáshoz hozzá­járulnak meg a további takarékossági intézke­dések, illetve adóemelési tervek. A sör- és hus- adó emelésével természetszerűleg drágulni fog a sör is, a hús is, a boradó emelésével csök­kenni fog a borfogyasztás és a forgalmi adótör­vény módosításával újabb megterbeltetést rónak azokra a vállalatokra, amelyeknek eddig a for­galmi adóáltalány engedélyezve volt azon az alapon, hogy évi forgalmuk nem haladja meg a 150.000 koronát. Malypetr miniszterelnök bejelentett program­jának első pontját most megvalósította. A költségvetést egyensúlyba hozta ugyan, azon­ban a jövő meg fogja mutatni, hogy mennyi­re fiktiv az ilyen egyensúly-biztosítás, amikor ■ ■ -........................... • - - - — - • ÁR NYAK A VERŐFÉNYBEN Regény Iifa: Szilárd János (7) Ezekben a ládákban vittük temetni az én gondtalan gyermekségemet... — Ne bőgjetek! — szólalt meg édesapám, mikor a kert mellett elkanyarodva, rátértünk az útra. Majd néhányat szippantva a britanúikéból, igy folytatta: — Mondhatom, szép dolog. Egy gimnazista, aki bőg. Brühü'hü!... — fordult hozzám csu- fülódva s oly pompásan utánozott engem, hogy még egy könnycsepp is kibuggyant a izeméből és a bajuszára pergett. — Szegy éld magad!.*. Igazított magán egyet s elkezdett nevet­gélni. — Mikor engem édesapáin a gimnáziumiba vitt, én nem bőgtem, hanem kiültem a bak­ra e úgy kergettem a lovakat, hogy egy sze­kérre való lakodalmas népet, akik nem akar­tak kitérni, befordítottam az árokba! — Sie edl ifin nur tanítani! — nézett rá könnyáztatta szemeivel s fejét rosszallólag megcsóválva édesanyám. Apám kifakadt: —Vielleicht én is bőgjek?!... Megrángatta hátulról Mátyás kocsis kabát­ját és rákiabólt: . — Add oda a gyereknek a gyeplőt, majd ő fog hajtani. Az öreg Mátyás lelassított, én ezalatt a kisülésről felmásztam a bakra s az ístálló- szagu vén cseléd ölében félig ütve, félig áll­va, két ormótlan csizmája között nokivetve apró cipellőimet a sárfogó deszkának, kezem­be vettem a gyeplőszárat. Még nedves sze­mekkel ugyan, de a friss szellőtől, mely az arcomba vágott és apám enged elmétől, mely számomra mindig a legnagyobb kegyet és örömöt jelentette, mégis felvidulva. Édesapám sohasem tanult pszichológiát, de ezúttal mini lélekbúvár is nagyszerűnek bi­zonyult. A friss szellő, mely az arcomba vágott,, a .Sólyomnak és a Véresének, ennek a két szép és karcsú sárgának az ütemes poros zká. lás a, a nyakuk ritmikus hajilongása, a faruk im­bolygó járása, a saüaDgos szerszám halk zö­reje s a féderes hintó kisbőgore emlékeztető mély bugása, lassan klszellőzte belőlem ée elmuzsikálta bennem azokat a szomorú ér­zéseket, melyeket az a tudat és büszke önér­zet, hogy most ennek a két lónak és ennek a nagy hintónak a sorsa az én kezemben van letéve, teljesen a hatalmába vett, Elsőbben még meg-megütötte a fülemet 'hátulról édes­anyám pityérgése és apám állandó káromko­dása, de aztán átadtam magam testestől-lel- kestől a hajtás gyönyörének és megfeledkez­ve a szülői házról, melynek búcsút mondtam s a gimnáziumról, melyhez közeledtem, nem tettem egyebet — osak hajtottam. Az utszélí füzek úgy surrogtak el mellettünk, mintha va­laki dróton rángatta volna őket hátra s a szellő, mely a rétekről jött és szénaillata volt, még a babos nyakkendőmet is kibon­totta, — Gyű te Sólyom! Gyű te Vércse!..7' Egyszer osak — már közeledtünk az or­szágúihoz — Vércse hegyezni kezdte a füleit s a fejét játékos mozdulatokkal a magasba emelve, vidáman felröhögött. Nagyvihora irányából, de még igen mesz- sze, nagy port kavarva maga után, egy uri- fogat közeledett az országúton. — Kik azok, te Mátyás? — kérdezte édes­apám. Mátyás a kulimászos tenyerével ellenzőt csinált a szeme fölé, aztán hátrafordult s sza­lagos kalapját kissé megemel intve jelentette: — Nagyvihoráfól a Mercnyánszky tekinte­tes urék!... Olyat ugrott a szivem, majd kiesett a tor­komon. Éviké porzott ott az országúton a polgári felé, mert az Öregek előzetes megállapodása szerint a két hintónak délután három órakor a „Csevicze" nevezetű csárdánál kellett vol­na találkoznlók. Oda vártuk Hajagos bácsit is Pulyka tojással és Kakasgyufával, kik szin­tén megígérték, hogy a jelzett időpontban ott lesznek. Ha már mindenáron át kell esni ezen a szamárságon — mondotta Hajagos bá­csi —, akkor essünk át valamennyien egy­szerre, az ágyun is azért ül két tüzér, mert úgy ráz, hogy egy tüzér nem bírná elviselni. De hol van még a „Gsevicze“ csárda?!... — Elébük, hé! — kiáltott édesapám. — Éh nem szagolom azt a port! A két derék sárga, mintha csak megértette volna édesapám szavait, megnyúlt derékkal s hatalmas lépésekkel nekifeküdt az útnak s horkolva, prüszkölve és tajtékot hányva úgy ette a távolságot, mintha a hintó alatt egy széles szalagot, nagy sebességgel húzott vol­na Visszafelé valaki. Szinte beleszédültem ebbe a sebességbe. A távolság a két hintó között szemlátomást kisebb lett minden pil­lanatban s mikor észrevettem, hogy Mere- nyánszky bácsi kocsisa is nekiereszti a gyeplőszárat s a két ut keresztezését hama­rabb akarja elérni, a versengés lázától meg­szédülve és megmámórosodva előkaptam az ostort és elorditolitám magam: — Sólyom tee! Vércse _ tee!,. És száguldottunk, mint a szél. Kavicsok repültek az arcomba s a levegő úgy hasította a szemem, hogy alig tudtam nyitva tartani. De azért csak tartottam a gyeplőszárat és suhogtattam az ostort szüntelenül, mert a másik kát hiútól állandóan szemmel tartva, éreztem, hogy győzünk, s ha a két sárga nem lankad, legalább egyszerre, de minden valószínűség szeriüt egy arasszal előbb ér­jük el az utkeresztezést. Most már olyan közel voltunk Merenyán* szky bácsi fogatához, hógy az alakokat is fel­ismertem benne. A hátsó ülésen Merenyán- szky báosi és a felesége foglalt helyeit, velük szemben a kisülésen Éviké, akit egy koffer majdnem egészen eltakart. Nem láttam mást belőle, csak a kalapján a rózsaszínű másii- kat és a kát ijedt, kerekre nyílt szemét, me­lyekkel minden valószínűség szerint az éti vakmerő hajtásom fölött való őszinte csodá­latának akart kifejezést adni. Már csak másodpercek választottak el attól, hogy a két hintó a keresztezésnél összeérjen, amikor Merenyán szky bácsi kocsisa hatalma® csata-kiáltást hallatott s én a bakon, febér- keztyü'3 kezemben a gyeplőszárral és az os­torral, megpillantottam Mari báréit. ő volt a kocsis. A névleges kocsis ott gub­basztott mellette behúzott nyakkal és görbe hátfal, mint akinek sehogyan sémi tetszett, hogy ily nehéz és kockázatos vállalkozásban, aminő a két fogat versengése, a gyeplő en­nek a mindenre képes asszonyságnak a kezé­be került. ' a gazdasági élet fellendülése érdekében eddig egyetlen intézkedés sem történt A parlament mindezekről a jövő napokban ée hetekben fog. tárgyalni ób egész biztosra vehető, hogy a kormány ée a koalíció ezen radikális és drákói intézkedéseit az ellenzék szigora bonc­két; alá veszi ée rá fog mutatni arra, hogy a koalícióé rezsim bűnös gazdálkodásáért ilyen rettenetesen sújtani nem lehet az adófizető pol­gárokat. A polgárság terhe elérte a maximu­möt s a kormány- és koaliciós-tervek újabb terheit a polgárságnak nagy része nem fogja tudni elviselni. A parlament az idő rövidségére való tekin­tettel ég talán koalíciós taktikai okokból is, újévig csak gyorstalpaló munkát fog tudni vé­gezni. A koalícióé törvényhozók a vitákban nem igen fognak részt venni, hanem csak ké­szültségben lesznek, hogy a szavazógép műkö­désben le^’en, hogy január elsejével az uj adó­nemek, a fizetésleszállitások, a nyugdíjcsökken­tések óletbeiépheseenek. Szomorú karácsonyi ajándék ez a lakosság valamennyi rétege szá­mára. A bejelentett adóemelések és fízetésle- szállitások következtében máris megcsappant a karácsonyi vásár és az újévtől kezdve a min­dennapos fogyasztó piacon is erősen érezhető­vé válnak majd az uj intézkedések. A kormány a forgalmi adó rendezése követ­kezményeként hetvenmillió korona többletjöve­delemre gondol. A sör-, bor-, husadó s a ben­zin finomitási illeték emelésével közel 200 millió koronát akar behozni. S mindezen intézkedések mellett 630 millió koronát takarít meg az ál­lami tisztviselőkön, vagyis az összes takarékos- sági intézkedésekkel 2.390 millió koronát értek el s ehhez hozzá jön még hatvanmillió korona, amelynek nagy részét az öreg nyugdíjasok ne­gyedik csoportja fölemelt nyugdijának szünetel­tetése fogja, hozni. A kormány az öregnyugdijasok negyedik cso­portjának nyugdíjemelését 1935-ig akarja szüneteltetni. Az állami- és köztisztviselők fi- zetésleszállitását 1935 január elsejéig akarja érvényben tartani. És végül a fizetések kiutalásának terminusát úgy állapítja meg, hogy a hivatalok minden hó 15-íg fizethessék a fix fizetéseket.. Karácsonyig, vagy újévig a parlamenttel a fizetésleszáliitási és nyugdíjcsökikenbési tör­vényjavaslatot és a két hónapos költségvetési provizóriumot akarja a kormány elintézni. Szükség lesz azonban még a végleges lakás- törvény elintézésére, mert az eddigi provizó­rium 1933 március elsején érvényét veszti. Vé­gül a takarékossági ée ellenőrzési bizottságot is tértire akarják hozni, amely bizottságnak most azonban már 06ak másodrendű feladata lesz, mert hiszen a kulisszák mögött dolgozó hete6 koalíciós bizottság a takarékossági intézkedé­seket már megvalósította. Irtózatos méreg fogott el. Mit? Engem a Mari bácsi akar megelőzni?... Édesanyám felsiholitött. Édesapám boldogan fdkaöagott. Abban a pillanatban, amikor az uflkereez­teaétenél a keit kocsi összeért s az a veszély fenyegetett, hogy ha valamelyik neon lassít, egymásba szaladnak és menthetetlenül fel­borulnak, én vógigvágva egy hatalmasai a Sólyom hátán 6 a gyeplőszár rak a lovakkal s az egész hintóval összeforrva, kissé balra ha­joltam, mintha vézna kás testemmel az egész nagy fogaltnak én adnám meg a szükséges lendületet 'és a másik himlőt alig egy arasz- szal megelőzve, úgy bofaroltam derékszögben az országúira, hogy a felkavart hatalmas porfelhőben volt mii szagolni Mari bácsinak. Az öreg Mátyás a legmagasabb elismerő® hangján hátraszólt: — Kár érte! Tud a gyerek!... — Ezért kapsz egy hatost! — mondotta édesapám elégült nevetéssel. Hátulról Mari bácsi hangja hallatszott: — Gazember! Haramia! Apád fia!... Kimo ndhataitlanul boldog voltam. És ha büszkén hátrafordulva nem pillantom meg édesanyám könnytől ázott, bánatos arcát, már eszembe sem jut a gimnázium. ÖTÖDIK FEJEZET. A „Osevicze“ csárda a ml falunk ós a vá­ros között feküdt, körülbelül a harmad utón, de úgy, hogy akár Nagyvihoráról, akár Csa­táréiról, Álsózalátáról vagy Gallabusáról igyekezett valaki a városba, előtte kellett el­haladnia. Sőt mi több, okvetlenül be kelleti térnie, mert a félig örmény, félig görög és félig lengyel vendéglőssel, kit Braxateris Luki-oa Szlatiszlavnak hívtak s akinél édes­apám szerint már derekabb embert is akasz­tottak, nemi volt tanácsos ujjat húzni. Elte­kintve attól, hogy az egész vármegyében az esedékes .névnapokról, keresztelőkről, lako­dalmakról és körvadászatokról nála leheteti a leghitelesebb információkat beszerezni. Ö volt Losonctól Balassagyarmatig az egyetlen férfiú, ki a savan ynvizes kocsisok csodálato­san 'megszervezett hírszolgálata által a ter­ménytőzsde s az állatpiac hivatalos árfolya­mairól pontosan informálva volt s aki azzal büntette meg a vendégfogadó előtt megállás nélkül elrobogó urnsáigokat, hogy részb«n hamis árakat mondott he nekik adandó alka­lommal, részben pedig koholt keresztelők, körvadászatok s egyéb ünnepélyesebb alkal­mak hírével nyakukra szabadította a fél vár­megyéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom