Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-26 / 270. (3083.) szám

Ha: RADIÓMELLÉKLET 270. (3083) szám a Ssombat ■ 1932 november 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓi és rUSZÍnSzkÓÍ ellenzéki pártok 11. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • • » • ' Prága II, Panská ulice 12. 111 emelet R képes mel éklettei havonként 2.50 Ké-val több pOlltlKCLl TlCLpiLCLpjCL Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.-Ké. SÜRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRflHR A csali $z§ciá!tism®fgíácii álarc nélkül (d) Megírtuk már egy Ízben, mikor a csehszlovák szociá 1 demokrata párt módosí­totta ötven esztendő óta vallott programját, hogy ez a párt már nem annyira az interna­cionalista Marx, mint inkább a nacionalista Masaryk pártja. Rámutattunk arra, hogy ez a párt régen cserbenhagyta a marxizmus egész programját, elárulta annak interna­cionalizmusát, mert a nacionalistákon túl­tesz nemzeti sovinizmusával. Elárulta a marxizmus csztályharoelm életét, mert ki tar­tottja és csöndes profittársa a cseh nagy- kapitalizmusnak s támogatja annak nemzeti vágányokon mozgó egész imperializmusát. Elárulta a marxi pacifizmust, mert még el­lenzékben is, amikor igazán semmi kor­mánytámogatási számítás, semmi koalíciós (kényszer nem késztette ilyen lépésre, min­denkor stréberkedett a horribilis katonai és had-fölszerelési költségek önkéntes megsza­vazásában- Elárulta a demokráciát, mert a kisebbségeik politikai kizsákmányolása ellen nincs szava, sőt a hozzá legközelebb álló terrénumon, a betegsegélyző pénztárakban sem érvényesítette, sőt nem engedte érvé­nyesítem a demokrácia legelemibb követel­ményét: a választáson alapuló önkormány­zatot, hanem betegsegélyződiktaturát tart fönn két évtized óta kinevezett komisszáriu- sokkal. Különbem örökös centralista törek­véseivel általában elgáncsoló ja volt mindig minden jogos autonomisla és önrendelkezési törekvésnek. Egyszóval nem internacionális marxista párt, csupán marxista álarcban já­ró cseh nacionalisták, imperialisták és mili­taristák pártja. A cseh szoc iái demokraták persze kézzel-lábbal tiltakoztak ez ellen az analitikus megállapítás ellen s védték inter­nacionalista külsőjüket. Védeniük kellett, mert csak ezen internacionalista külső alatt közeledhettek más nemzetiségű választók­hoz — azaz, pardón, a németekhez nem, mert a németek közül eddig egyetlenegy sem állott be csehszlovák szociáldemokratá­nak, — csak a hiszékeny szlovákokhoz, ru­szinokhoz és magyarokhoz. Nos, ezt a gör­csösen védett internacionalista álarcot most alaposan lerántotta róluk a cseh publicisz­tika. Nem is az ellenségek, hanem a szociál­demokrácia legjobb barátai és jóakarói vé­gezték el a leálcázást. Rádl professzor, a szociáldemokratákhoz legközelebb álló progresszív csehek egyik vezére október 28-ika alkalmából cikket irt a Nová Svoboda című szocialista folyóirat­ban és ebben a cikkben fölvetette a Marx- Masaryk-dilemmát azt állitván, hogy Marx mellett Masaryk is determinálja a cseh szo­ciáldemokrata párt ideológiáját s a cseh szo­ciáldemokratáknak az a kötelességük, hogy ahol elvi elhatározások dolgában dilemma elé kerülnek, ott Masaryk támlását kell kö­vetniük. Rádl cikke ellem fölszólalt bizonyos Kojecky nevű ortodox marxista publicista e ugyanabban a Nová Svobodá'ban november 11-én azzal az érvvel veti el Rádl tételét, hogy ha a cseh szociáldemokrata pártot Masaryk tanai kötnék, ez esetben a párt ut­jai elválnának az ortodox marxista irányt követő német szociáldemokrácia, sőt az egész Iniernackmále utjától, mert az Inter- nacionáL© vezető csoportjai, a franciák és an­golok hovatovább mind nagy mértékben a marxizmushoz igazodnak és afelé fejlődnek. Egyszóval ez a mi szociáldemokráciánk el­szigetelésére vezetne — mondja Kojecky — és a pártot a cseh nemzeti szocializmus vi­zeire terelné. Újból prezidiális kormány veszi át Németországban a hatalmat * Haas prelátus a prezidiális kormánynak garSasnanti alapot akar teremteni Semleges politikai személy lesz a kancellár Berlin, november 25. A Hindenburg és Hitler között a múlt szombaton megindult tárgyalá­sok csütörtökön meghiúsultak, miután a biro­dalmi elnök visszautasította a nemzeti szocia­listák vezérének azt a követelését, hogy az el­nök előzetes biztosítékok nélkül a Hitler veze­tésével alakult prezidiális kormányt bízza meg a hatalom vitelével. A nemzeti szocialisták nél­kül a birodalmi gyűlésen nem lehet többséget összehozni és Hitler minden kormánynak hadat üzent, amely nem az ő nevét viseli. Szerdán éjszaka Schleicher tábornokkal foly­tatott beszélgetésében Hitler a következőket mondotta: — Az én szememben a kormányválság meg­oldásának nincs más útja, mint az ón szemé­lyemnek megbízása a kancellársággal. Nem fo­gok támogatni egyetlen olyan kormányt sem, amely nem az én vezetésem alatt álL Nem va­gyok abban a helyzetben sem, hogy bármilyen más kancellárt eltűrjek és pártomnak egyetlen tagját sem fogom bizalmi emberemként egy más kancellár alá rendelni. Egy sajtókonferencián Goering azt hangoz­tatta, hogy a nemzeti szocialista munkáspárt ettől kezdve bármilyen alakulata kormánnyal szemben a legerélyesebb harcot indítja meg s éppen úgy megbuktatja, mint ahogy Papén kormányával végzett. Hitler Adolf várhat ad­dig, amíg amugyis őt fogják hivni. A Hitlerrel folytatott tárgyalások meghiúsu­lásának ellenére Hindenburg tovább folytatta tárgyalásait. Úgy látszik, hogy a birodalmi el­nök minden parlamentáris lehetőséget ki akar meríteni. Tegnap délután Hindenburg a cent­rum vezetőjét, Kaas prelátust fogadta, az elnök megbízásából pedig Meissner államtitkár a né­met nemzetiek részéről Hugenberggel, a bajor néppárt részéről Scháfferrel, s a német néppárt részéről pedig Dingeldey-vel tárgyalt Ksas prelátus megbiiása Hindenburg elnök Kaas prelátustól, mint a nagyságra nézve második párt vezérétől meg­kérdezte, hogy nem tartja-e lehetségesnek a I többségi koalíció létrehozását a nemzeti kon- I centráció jegyében és nem vállalkozik-e a köz­vetítő szerepére. Az elnöki megbízás alapján Kaas dr. pénte­ken délelőtt megkezdte a tárgyalásokat a pár­tok vezéreivel és még ma az esti órákban az el­nöknek jelentést fog tenni fáradozásainak ered­ményéről. A kísérlet nebéisései Hitler visszautasítása után a nemzeti szocia­listáit bevonása egy olyan kormányba, amelyet semleges kancellár vezet, teljesen ki van zárva. Kaag tárgyalásai alkalmával tehát csak arról a kísérletről lehet szó, hogy a nemzeti szocia­listákkal megállapodjék egy bizonyos fajtájú türelmi alapra nézve. Kaasnak ezzel a javaslatá­val szemben is a nemzeti szocialisták visszauta- sitólag viselkednek, miután Hitler Hadta a jel­szót, a minden áron való ellenzékiség jelszavát. Ha tehát valóra válik a politikai körök aggo­dalma és Kaas fáradozásai nem vezetnek siker- re, úgy nem marad más hátra a kormányvál­ság megoldására, mint egy lehetőleg széles ala­pon kiépített uj autoritativ birodalmi kormány. A mostani birodalmi gyűlésen a nemzeti szo­cialisták és a kommunisták együttvéve ugyan többséget alkotnak, ez a többség azonban olyan csekély, hogy a politikai megfontolások alapján az a meggyőződés kezd kialakulni, hogy egy uj vezetés alatt álló birodalmi kormány ezt könnyen lefaraghatja, miután a nemzeti szocia­listák jelentős vesztesége egy újabb választá­son egész bizonyosra vehető. Más részről vi­szont azt hangsúlyozzák, hogy uj választások megtartása közvetlenül a novemberi választá­sok után nem volna célirányos. Bármily eredménnyel végződjenek is a tár­gyalások, Kaa§ prelátus ma a birodalmi el­nököt még egyszer figyelmeztetni fogja, hogy, ne hallgasson azoknak a javaslatára, akik Pa-, perinek a visszatérését akarják kierőszakolni. Mivel a centrum nagyon elhatározottan he­lyezkedik szembe a kormánynak Papén ve­zetése alatt való rekonstruálásával, teljesen elhibázott azoknak a reménye, akik úgy hi­szik, hogy a centrumot meg lehetne nyerni Papén kormánya számára. A prezidiális kor­mányzat bevezetése tehát csaknem bizonyos­ra vehető, az uj kancellár megbízása azonban valószínűleg nem történik meg szombaton délelőttnél korábban. Kaas törekvése tehát arra irányult tárgya-* Jásai folyamán, hogy biztosítsa a pártok to­leranciáját a Hindenburg által kinevezendő prezidiális kormánnyal szemben. Ebben a te­kintetben számíthat a bajor néppártnak, a német néppártnak és a Hugenberg-féle né­met nemzeti pártnak a támogatására, ha az elnök neutrális személyt fog megbízni a kor­mány vezetésével. Papeot azonban egyik párt sem fogadná el kancellárnak. Sokkal nehe­zebb azonban Kaasnak' megegyeznie eb bent az irányban a nemzeti szocialista munkás­párttal. A prelátus nem igen bizik törekvé­seinek a sikerében és teljes mértékben meg­elégednék olyan eredménnyel, ha az uj pre- zidiális kormánynak szélesebb alapot sike­rülne teremtenie a birodalmi gyűlésen, mint ami nővel Papén kormánya rendelkezett. Hitler proklamádója Hitler berlini lapja, az Angriíf mai számá­ban a pártvezér következő proklamációját közli: „Nemzeti szocialisták, Pártbarátaim! Papon kormánya tevékenységének már rö­vid megfigyelés © után arra a belátásra és meggyőződésre jutottam, hogy a dolgok ügyi fognak fejlődni, ahogy a fejlődés tényleg be­következett. Amikor von Papén ur megigér-t te. boarv ennek a télnek a kezdetéisr a munka­Rádl és Kojecky vitájának most a rezümé­jét adja meg a Národni Osvobozeni. Itt mindjárt előre kell bocsátanunk, hogy a lé­gionárius lap abszolúte nem elfogult s a legcsekélyebb rosszindulatra sem kapható a szociáldemokratákkal szemben, sőt épp oly mértlékben orgánuma a szociáldemokrata Markoviesnak, a szlovák legionista képvise­lőnek, mint a nemzeti szocialista Patejdlnek, a cseh legionistának- Épp úgy lelkesedik a szociáldemokrata Dérerért, minit a nemzeti szocialista Boncsért. Sőt mi több: A legio­nista lap cikkírója, bizonyos Zmetáoek, ép­pen szociáldemokrata, igy hát igazán első forrásból ismerd és sine ira et stúdió Ítéli meg a saját pártját. Nos, ez a Zmetáoek a legionista lapban a következőképp jellemzi a csehszlovák szo­ciáldemokrata pártot az internacionális mar­xizmus szempontjából: „Ha csak arra néz­nénk, ami a papiroson van, akkor tán iga­zat adnánk Kojecky érveinek. De inkább ar­ra tekintsünk, ami a valóságban van. A mi szociáldemokráciánk ugyan még névszerint marxista párt, azonban mit jelent számára a marxizmus a gyakorlatban? Aligha többet, mint agitációs eszközt a kommunistákkal szemben. Abban, amit a párt tizennégy esz- i tendő óta müved a csehszlovák köztársaság­ban, teljességgel semmi marxi nincsen — s a szociáldemokraták minden alkalommal di­csekszenek is ezzel, anélkül, hogy ez ronta­ná az Internacioináíéban elért pozíciójukat. Sőt éppen ellenkezőleg, a Právo Lidu csak nemrégiben örvendezett annak, hogy az In- ternacionáléban emelkedett a párt tekinté­lye A nem-marxista gyakorlat egyáltalában nem akadálya a német szociáldemokrata párttal való együttműködésnek és pedig va- lószinüleg azért, mert a német párt is úgy jár el, mint a cseh, nevezetesen Marxot meghagyja Marxnak, ő maga meg tovább csinálja a maga pozitív politikáját." Azt hisszük, elég az idézetből: eleget mond a csehszlovák szociáldemokrata párt­ról. „Abban, amit a párt 14 év óta csinál a csehszlovák köztársaságban, abszolúte sem­mi marxi nincsen." Ennél megsemmisitőbb, lesújt óbb bizonyít;vány t nem lehetne kiállí­tani a szociáldemokraták marxizmusáról. Megmérettek és abszolúte semmi marxizmus nem találtatott bennük. Pedig a barátaik, az ő embereik mérték meg őket- Marxizmusuk csak a papiroson van. A gyakorlatban nem több, mint agitációs eszköz a kommunisták ellen. Internacionalizmusuk csak papiroson van: a valóságban ez is csak puszta agitá­ciós eszköz azok felé, akik az osztályközös­ség jelszavával szemben gyöngék és hiszé­kenyek. Jól jegyezzék meg ezt az ítélet mondást azok a magyarok, akiket — mint ezekben a napokban a választás előtt levő rimaszomba­tiakat — a csehszlovák szociáldemokrata pártnak az internacionalizmus álarcában já-> ró kortesei kerülgetnek és „magyar" köpö­nyegben próbálnak megejteni a toleráns in­ternacionalizmus, ki sebbeégszer e tő, osztály- szolidaritás, az antikapitalista harc, az anti- militarista pacifizmus és az önkormányzatot és egyenlőséget hirdető demokrácia tetsze­tős jelszavaival. Ez mind csak papíron van náluk, a valóságban ez mind csak álarc, amely mögött intoleráns cseh nacionalizmus, kisebbségellenes, kapitalista imperializmus, álpacifista militurizmus és aulonomisfaeHo* nes centralizmus és diktáló áldemokrácia húzódik meg. Az álarcot Rádl professzor és a Národni Osvobozeni leszakította róluk s most egy leleplezett, meztelen, csúf kari­katúra-arc vigyorog esetlenül és megsem mi­sülten felénk. Akiknek a szép maszk tetszett, most láthatják, hogy minden tetszetős vonás csak a maszkban volt, a maszk alatt nem maradt más, csak hamisság, álság és rútság. Rémairc, melynek minden vonása torz és hazug.

Next

/
Oldalképek
Tartalom