Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-10 / 256. (3069.) szám
4 _____________^rx<^Ma<Aarhirl^ 19 3ajo»Y«n^^ „Büszkén állottunk mindég a Szüllő Béza kezében tartott zászló alatt1* a keresztényszocialista párt vágsellyei körzete lelkes szavakkal fejezte ki háláját és bizalmát Szüllő Géza iránt vagsejnye, noveanoer w. az országúé áe- reszbényszacialista pánt végsaüyei körzetében lévő helyiszervezeteik kiküldöttei vasárnap Vágsellyén értekezletet tartottak, amelyen száznál többen jelenteik meg. Az értekezleten PigJeir István dr. körzeti elnök elnökölt, aki az ülés megnyitása után Szüilö Géza dr. érdemeit méltatta. Javaslatára egyhangúan elhatározták, hogy Szüllő Géz dr-hoz köszönő levelet intéznek. A levelet aláírta a körzet valamennyi helyi szervezetének jelenlevő elnöke. A köszönőlevél, mely méltóképpen fejezi ki a vágsellyei körzet párthiveinek ragaszkodását és háláját Szüllő Géza dr. iránt, követ kezőképpen szól: : Mélyen tisztelt Képviselő Ur! Váiatliamul ért minket annak idején a hir, hegy ön elhatározásából távozott az országos keresz- tényszorialista párt országos elnöki (Székiéből. Mi Képviselő Urnái nem a pártelnököt tekintettük elsősorban, hanem az Egyént, így bár nehezünkre is esik, hogy a dekoratív elnökségtől megválik, de megmarad az a jóleső érzésünk és tudatunk, hogy ha elvesztettük is az Elnököt, de megtartottuk az Egyént s ebben a vezért. Távozása tehát csak akkor lenne ránk igen fájdalmas, ha az Elnökkel az Egyént is nélkülöznők. Hálás könszönettel vagyunk eltelve Képviselő Urunk pártelnöksége iránt, mert pártunkat a legnehezebb viszonyok között is, mindenkor úgy vezette, hogy pártunk nagy erkölcsi súlya megmaradt. Büszkén állottunk mindenkor a kezében tartott szép fehér zászlónk alatt, melyre a legkisebb 'árnyat se vetette a megalkuvás makulája. ígérjük, hogy mint eddig, úgy ezután is törhetetlen bizalommal leszünk Személye iránt, de kérjük, hogy tudását, tapasztalatait, egyéni súlyát továbbra adja küzdelmünkhöz úgy a parlamentben, mint a külföldön. Ne távolodjék el tőlünk, miként mi i® megtartjuk mélységes tiszteletünkben, hódolatunkban és feltétlen bizalmunkban a mi Vezérünket, Dr. Szüllő Gézát. Jelen feliratunk nem bucsuzás, csak köszönet eddigi ténykedéséért és kérelem a további támogatásunk iránt. Mély tisztelettel (Aláírások.) Esterházy János üdvözlése Pigler körzeti elnök ezután üdvözli Esterházy János elnökségi tagot, Aixinger László dr. országos párt igazgató11 és Turohlányi Imre dr. érsekujvári körzeti pártelnököt és megköszöni neki, hogy megjelentek, a körzeti értekezleten. Különös örömmel tölti el öt és valamennyi jelenlévőt, hogy alkalmuk van megismerkedni Esterházy Jánossal, aki iránt az egész körzet a legnagyobb bizalommal viseltetik, mert ismeretesek jedes tehetségéi, fiatalos lendülete, tettereje, bátorsága és önzetlensége. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek alkalmassá teszik, hogy a mostani súlyos időkben elvállalja a pártelnöki tisztet. A jelenlévők viharos éjenzése közben jeleníti ki Pigler, hogy Esterházy Jánost az egész körzet mindenben támogatja és azt kívánja, hogy a párt élére kerüljön. „Akarjunk mindig többet és mindig iebbat" Amidőn Esterházy fölemelkedik, hogy beszélni kezdjen, ismét felharsan az éljenzés,1 melynek elmúltával Esterházy meghatottam mond köszönetét a bizalomért és kijelenti, hogy bárhová állítsa őt a sors, minden tehetségével és tudásával a párt, a magyarság és az őslakosság érdekeit fogja szolgálni. Ezután kifejti, hogy a jelenlegi viszonyok köKOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVIL-ik század végéből (48) — Meg fogja bánni ezt még az én atyám ... Barátom, Gábor, négyszemközt beszélni próbáltam már vele, hogy ne menjünk a törökre, mely a mi egyetlen barátunk és pártfogónk volt a eulyo6 időkben, mert akkor mindnyájunkat fölfal a német disznó, ámde atyám remegni kezdett a haragtól, amiért ellenemondtam neki... Keczer Gábor rosszkedvűen sóhajtott hozzá másodszor is: — Soha többé nem fogom viszontlátni sárosi hazámat... Odafönt pedig, a sárosi részeken nagy volt eközben a bizonytalanság. Német lanckneht és kuruc fölkelő alig mutatkozott mostanában arrafelé. Mert a császáriak Buda felé marsoltak mind-mind, a kurucok pedig háromfelé szakadozva lesték ebben az időtájban, hogy mi lesz hát? Petneházy legényei a magyar fővár felé voltak útban, Szepessy Pál is utánuk készült hatezer bujdosóval, a még megmaradt seregrészek pedig Thököli alatt tétlenkedtek, aki megfogyott erejével nem tudott előtörni Munkács irányába, mert a török nem küldhetett neki egy szál katonát sem, miután a nagyvezér maga is lóhalálában sietett a vég- veszedelembe jutott Buda megsegítésére. Nagy bizonytalanság s ijesztő csönd volt érezhető a levegőben az éezakmagyaror6zági részeken. S ez a fullasztó csönd mélyen ráfeküdt Gerla falura is. Nyár volt, nagy nyár. Alig hágott még sírjába a május hava s olyan lett a hőség, hogy már junius első napjaiban piroslani kezdtek a fák gyümölcsei. Mintha maga a természet Í6 sietett volna... Nagy események voltak készülőben: érc^bs ezt s beleremegett minden halandó lélek. A kis Keczer András a gazdasági udvarban próbált ki ezalatt egy szelidebb lovat. Tizen- kétesztendős múlt a télutón, de gyerekarca komoly, naivon komoly volt már ebben a korában is. Titokban arra készülődött ő is, hogy két-három esztendő múlva lóraül s utánamegy apjának a Szepessy Pál legényei közé. Mert most már, hogy aláhullt a kuruckirály csillaga s a régi vezérek és kapitányok csatákon estek el, szétszóródtak, avagry elvénülvén, a kuckóba húzódtak félre melegedni, most már csak a Szepessy Pál nagy híre állt mindenfelé. Úgy látszott, ő az utolsó reménykedés: utána már a megsemmisülés következik. E forró juliuseleji napon, miközben a kis Keczer András lóháton nyargalt körbe a gazdasági udvarban, két nagyapja halk beszélgetés közt ült a ház előtt, a nagy hársnak árnyékában. Hosszú szünet után Ramsoher Gáspár kezdte megint: — Európa minden keresztény népe Buda alatt készül táborba szállni... Mi lesz velünk, barátom, András? Az ősz Keczer András, aki nagy kora miatt hosszú ideje leoldotta már a kardot, sürü gondok közt ingatta maga elé a fejét, mialatt fehér haja a homlokába hullott: — Barátom, Gáspár, nyugtalan éjszakáim vannak, különösen mióta minden lompos német délnek takarodott. Mert Újhelyi Erzsébet, ez a zilált erkölcsű személy, legutóbb a Karaffa generális szeretője lett. A fekefcearcu tábornokot pedig feneketlen gyűlölet füti minden magyar iránt... Azt tudjuk viszont, hogy Újhelyi Erzsébet halálra keresi Gábor fiamat... Rauscher Gáspár tenyerébe fektette a homlokát, az ősz Keczer tovább beszélt egyhangon: — Egy idő óta, mondom neked, barátom, Gáspár, gonosz éjszakák zaklatnak. A minap is sajátmagamat láttam álmomban s véres volt a hajam. Aztán Gábor fiamat láttam sárga arccal s vér folyt a mellén ... S elhallgatott az ő*z Keczer András, htl barátja pedig, Rauscher Gáspár annyit szólt csüggedt fővel: — Isten markában vagyun valamennyien ... Legyen meg az ő akarata! Hallgattak aztán. S üldögélt-üldögéit a hársak alatt a két tiszteletreméltó öreg. Fölöttük, a hárs virágai körül, méhek zsongtak s a hárs csúcsain túl a mennyholt feszült ki földöntúli kékségével. A hőség alatt köröskörül lihegett a határ. Igen elhagyott volt a tájék, de hirek ide i& eljutottak azért. S e hirek nagyságába belebor- zongott mindenki. Szóltak pedig e hirek arról, hogy Lotharin- giai Károly és a bajor választófejedelem halál- nak-szánt legényei ott állnak immár Buda tövében, a Vizi-kapu, a Fehérvári-kapu és a Zsidókapu előtt, hogy minden vérüket elhullassák keresztény hitükért... Később olyan hirek vánszorogtak cl az ország északi határszéléig, hogy a bajor választó megszállta a Gellérthegyet s nyomban viz-árkokat kezdett hányatni a vár zöt't mik azok ia teendők és feladjatok, amelyeket a pánt prognaimijániaik megfelelően fi- gyelemibe kell venni Ma, amidőn itt a. materializmus és anyagiasság lesz úrrá mindenütt, elsősorban a materialista irányok öl- len keld küzdeni, ami megfeleli annak a keresztény világnézetnek, amelynek alapjára a ke resztényszoeialista párt helyezkedett. Hogy az anyagiasság mennyire elharapózott, azt igazolják Miasaryk közi társasági elnöknek legutóbb a korrupcióról tett kijelentései is. Tizenhárom éve küzd a kereaztényszooialista párt a korrupció ellen és azért is követelte és követeli mindig Szüovemszikó és Ruszánszkó teljes autonómiáját, hogy az itteni őslakosság lehessen a maga sorsának intézője a miaga választotta emberekkel, amikor bizonyára le tudná küzdeni a sok korrupcióit és visszaélést, melyektől állandóan hangos még a kormány- sajtó is. Beszéde során Esterházy rámutat arra, hogy erkölcsi megújhodásra van szükség, nemcsak a közéletiben, ahol önzetlenségnek, áldozatkészségnek és a tiszta kéznek kell uralomra jutnia, hanem a társadalmi és családi életiben is. Vissza keflil állítani a nőt, az anyát ismét a magas pótlóra, amelyről az egyenjogúsítás jelszavával lerántották. Ha a keresztény felllfogás diadalmaskodik, akkor ed kell tűnnie a kisebbségi nemzet kifejezésének, mert akkor minden nemzet egyenjogú és szabadon fejtheti ki sajátosságait. Ma iltt a magyar nemzet létét éri a legtöbb támadás, természetes tehát, hogy minden magyarnak és mindazoknak a nemzeteknek, amelyek a magyarokkal együftéreznek, támogatni kell a magyiarságot súlyos önvédelmi harcában. Viszont a magyarság is odanyujtja segítő kezét mindazoknak, akiknek jogait megcsortbitják. Szód ezután a kulturális, gazdasági és szociális feladatokról és hiangisullyoza a munkás- kérdés fontosságát. Miunkát a dolgos kéznek és neim megalázó ,munkanélküli segélyt! Becsületes munkáért járjon becsületes bér!! Erősíteni keld a szakszervezeti mozgalmat és a ma teljesen magukra hagyatott földmunkások részére is ki kell harcolni a genti rendszer előnyeit. A gazdák és iparosok számos sérelmével foglalkozott ezután és rámutatott azokra a lépésekre, amelyeket érdekükben a párt megtett. falai irányába e töméntelen ágyukat vonultatott föl a Naphegyre... Lotharingiai Károlv herceg ugyanakkor a Svábhegyen ütötte fel fönadiszáí- Iását (a hegy ekkortájt kapta nevét a nemrég érkezett négyezer sváb harcos után), s akkor csapatait a Budát nyugatról és északról koszo- ruzó hegyeken állíttatta föl, úgyhogy — beláthatatlan félkörben — a Dunától a Dunáig a keresztény nemzetek legvakmerőbb katonái álltak készen Buda megrohanására. A herceg ezzel egyidőben a Margitszigeten át hajóhidat veretett a túlsó partra, ahonnan le, egészen Csepelig és Pest városa körül Batthyány Ádám köny- nyülovasai cikáztak föl és alá lankadatlanul. Szálltak a hírek, szálltak ... Ezek a hirek arról számoltak be, hogy Petneházy Dávid ezredes még nincs a magyar fővár alatt négyezer kurucával, de hétezer hajdú a Vizi-kapu előtt nyugtalankodik immár, hogy a hercegi vezér egy buzogány intésé re rávesse magát a falak meredélyeire s legyilkolja az Abdurrahmann basa janicsárjait, avagy , ők pusztuljanak el szüléikért, feleségeikért, húgaikért, gyermekeikért s a mindnyájukat eltartó közös anyáért, mely szelíd szemfedőt hint kihunyó szemeikre: Magyarországért... S száll- tak-szálltak a hirek: hogy nyugat felől magasan állt a por Európa minden országutján s az országutakon keresztény vitézek sietnek Buda szabaditására... Szemközt pedig, valahol Nándorfehérvár alatt magas por tornyosodik a Drinápoly felől odáignyuló hadi-utón. Annak a hadi-utnak porában a nagyvezér szégyentől lihegő ozmán vitézei sietnek Buda mentésére. Mindenki érezte, hogy a félvilág fog itt most leszámolni a félvilággal. Erről beszélgetett a két öreg a gerlai udvar hársfája alatt, mikor a ház tornácáról egyszerre a fiatal Keczer Gáborné lépett elő: — Atyámuraim, hova lett Andráska? Az ősz Keczer András, a kis Rauscher Edit apósa,' fölállt erre, odalépett a kedves szemű menyecskéhez, akit mindenkinél inkább szeretett is tenyerébe fogván a fejét, megcsókolta szelíden: — A gazdasági udvarban próbálgatja a lovát, édes leányom ... — ő is katona- lösz rövidesen, — szólt közbe kedvetlenül Rauscher Gáspár, a másik nagyapa. Rauscher Edit maga elé tárta, a két gyönge karját, mintha valami nagy-nagy veszedelemtől igyekezett volna megmenteni egyetlen fiát: — Nem adom, apám!... Nem adom!...-— De kell! — riadt rá rosszkedvűen az édesapja. — Az Isten arra ítélt bennünket, hogy bölcsőnktől a sírig kardot szorongassunk markunkban. Mert ha egyszer letennők a kardot, végünk lenne! Az ősz Keczer Gábor szótlanul bólongatott Nagy figyelemmel hallgatotit beszédét lelkes éljenzés köziben következőképpen fejezete be: — Fiatalos lelkesedésed, erőteljes lendülettel, elszánt akarással végezzük mindnyájan a ránkháruiló munkát. Akarjunk mindig többet és minidig joíbbait és ehhez kérjük az Úristen segítségét. Aixinger László dr. pártigazgiató szólott ezután, aki rámutatott a pártkongresszus jelentőségére. Turchányl Imre felszólalása Turohlányi Imre dr., az érsekujvári pártkörzet elnöke a gazdasági válsággal foglalkozik. A kormánykoalíciónak sorozatos hibás lépései juttatták ide az országot- Kivezető ut seholsem látszik. Természetes, hogy ily körülmények között a kommunizmusnak egyre több a híve, pedig az nem hozhat segítséget, mert mint a szovjet-oroszországi állapotok bizonyítják, ott még nagyobb a nyomor. Azokat, akiket megtévesztettek a kommunizmus jelszavaival, a szeretet és türelem eszközeivel kell visszatéríteni a kereszt mögött fölsorakozók táborába, mert egyedül itt találhatnak megnyugvást megpróbáltatásokban megrendült lelkiviláguknak. Ezután az államháztartás visszásságaira és az állampolgársági kérdés megoldatlan voltára mutat reá, majd az érsekujvári pártkörzet testvéri üdvözletét adja ét a vágsellyei körzetnek, amellyel mindenkor harmóniában küzdöttek a párt céljaiért. Nagy tetszéssel fogadott szavai után Kardos Győző körzeti titkár terjesztette elő tartalmas jelentését, amelynek során megemlékezett a párt egyik érdemes tagjának, Lörinczy Vendel astgárdi lakosnak elhuny- táról. Az értekezlet felállással fejezte ki részvétét. Pápay Károly, szelőced gazda a gazdák több sérelmét ismertette, majd Thuróczy Vilmos, a magyarsó ki helyiszer- vezet elnöke mutatott rá a községek eladósodására és a közigazgatásiban dívó több anomáliára, amik ellen megállapították a teendő lépéseket. Pigler körzeti elnök rekesztette be a mindvégig méltó lefolyású értekezletet, hangsúlyozván, hogy a vágsellyei körzet minden párthive ismeri kötelességeit, amelyekkel nemzetének és hitének tartozik, rendületlenül kitartanak a párt zászlaja mellett és bízva az igazság győzelmében, küzdeni fognak a jobb jövőért. régi barátja szavaira, a kis Rauscher Edit felhős szeme pedig könnyekben csillant meg, két apró kezét pedig a szivére szorította: — Istenem, Istenem, a fiamat hagyd meg legalább, ha már az uram nem lehet az enyém! Fölzokogott. S fuldokló sírással fordult vii&z- sza a házba. Azalatt szálliak-szálltak a hírek Gerla falu felé. Ezek a hirek arról tudtak, hogy valahol Ernőd falu táján egy bizonyos Esze Tamás nevű s feneketlen indulatu lázadó is csatlakozott Szepessy Pál ordasaihoz. Valami nyolcszáz rut lovassal. Úgy adták tovább a hirek, hogy Esze Tamásnak, aki alig tiz esztendővel volt fiatalabb Szepessy Pálnál, szintén csüngő a szemöldöke, a két bajusza meg úgy kókadozik alá a szája sarkától, mint két bús rozmáragyar. Ez az Esze Tamás, ha igaz volt, Tarpára való Rá- kóczi-jobbágy lett volna, esztendők óta bujto- gatott a Szernye-mocearak táján e a német nevére olyan utálat ragadta torkon, hogy krá- kogni kezdett olyankor. Ez a legutóbbi hir valónak bizonyult. A kegyetlen Esze Tamás ugyanis, aki mindmáig az ordasokat verbuválta Magyarország északeleti szegletében, végül maga is elérkezettnek vélte a pillanatot, hogy meginduljon. És nyolcszáz vedlett lovasával lecsattogván nagyfennen Szepessy Pál emődi táborába, lecsúszott lova hátáról s busfényü szemmel állt oda Szepessy Pál elé: — Most leszámolunk a némettel, vezér! — A kontyosokkal, Tamás öcsém, a kontyosokkal! — zudult rá az öreg. — Mert amint ta.- pasztalom és hiszem, most van itt az ideje híres kis hazánkat megszabaditani először a pogány ebtől, azután a trotykos némettől! Esze Tamás hátrahőkölt hirtelenül, ámde rövidesen átértvén az öreg furfangját, széles tenyerébe csapott Szepessy Pálnak: — Mindenütt a nyomodban leszek, vezér! És Szepessy Pál akkor ott, hatezer ordasának fülehallatára, a még 'hűnek maradt kapitányok és hadnagyok előtt kardjára ütött és így szólt sok bánattól környezve: — Tamás öcsém! Ha én nem leszek többet már, te fogod felkötni ezt a kardot! XXII. Minden, minden égett! Zuhatagban ömlött a kánikulai fény s* a keresztény vitézek nyakáról és halántékairól ömlött a veriték. Feketék voltak, akár a szerecse- nek, mert fekete volt a levegő is. Lángban álltak a hőségtől kiszáradt alföldi nádasok, a szentendrei, budaörsi és torbányi erdők, korom ís füst volt minden s a korom és pernye szakadatlanul hullt alá a magasságból,
