Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-06 / 253. (3066.) szám
10 1952 november 6, vasárnap. T>RA:GAI-A\AG^AR-H!raU® NEMES-BORIBAN. Szondy György egyik apródjának szülőfalujában A végek dicsérete — A magyar* hit és a magyar szó uj őrbástyái a végeken — Egy kis magyar sziget hérosz! küzdelme nyelvének megtartásáért Léva, november. (Saját tudósit ónktól.) Az Ipolyság és Léva között közlekedő autóbuszban uigy szorongtunk, mint az eleven herin- gek. Bevallom, hogy ez a hasonlat Balogh Elemér pozsonyi református püspök űré, aki az autóbuszban szintén közöttünk szorongott. A háború előtt egészen másként képzeltük el Léva összeköttetését Ipolysággal, Honira egye akkori székhelyével- Vasúti vonal építése volt tervezve, sőt már az építés engedélyokiratát is kiadta az akkori kormány. Szántó és Magyarád fürdőn keresztül ment volna a vasút, ezzel az itteni fürdőélet is nagy lendületet vett volna. A világháború ezt a szép tervet is elsodorta, mint annyi sok mást ezen a vidéken, igy tehát vasút helyett rossz utakon döcögő autóbuszban járunk. 4z autóbuszban leginkább sötét ruhás református papok foglalnak helyet, mindegyike ©gy-egy kis kézitáskát szorongat, ebben hozzák a palástjukat. Mert ünnepi aktusra mennék, azaz hogy megyünk. A bori refonná- *us egyház uj templomának felszentelésére, amelyre a presbitérium engem is meghívott. Balogh Elemér püspök Varsányban szállott be közénk az autóbuszba, amelynek homályos, vizpárás ablaküvegén keresztül kitván- féan keresem a kis falucska kálvinista templomát, az Árpádok korabeli ódon templomot, amelyet stílszerűen, a műemlékeket védő hivatal felügyelete alatt mostanában restauval fenyegető, előnyomuló szláv hullámokban. Hogyha ebben a három templomiban elnémulnak a magyar harangok, akkor a miagyar sziget fölött örökre összecsapnak a hullámok és a magyarság részére elveszett ez a maroknyi értékes nép, amely ma még lobogó lélekkel állja a helyét. Bori, hajdan kúriáiig nemes község, amelynek hajdani fölidesura, Szilárdy, a XVI. században adta a magyar történelemnek Szondy egyik apródját. Szondy György Drégely várának hősi védője 1552-ben, mint a történelemből tudjuk, Drégely ©testekor Ali basára bízta két apródját, Szilárdymak és Sebestyénnek nevelését. Ugyancsak Bori adta a magyar irodalomnak Dalmady Győzőt, a költőt is. Amint körül járom a temetőt, a síremlékekről nagyon sok Dalmady név néz le rám. ősi nemességének tudatában ez a mintegy félezer főnyi nép miég mindig Nemes Borinak szereti nevezni faluját, de érzi lelkében az uj kor megszabta történelmi elhlválását. noha a leggazdagabbja is csak nyolcvan hold föld birtokosa, Egy ősz ur, aki itt született, ebben a faluban s messze földről’ utazott ide, hogy együtt örüljön ma itt azzal a néppé], amelyből kiszakadt, ő mondta nekém, hogy hajdan a bori nemesek — ha ellenzéki kedvükben voltak, — egy maguk szétkergették az egész hont! megyegyülést, de azóta az „erkölcsök** megszelídültek. Ma — úgy informálnak engem — a boriak iskolát akarnak építeni. A templomot már valahogy, nagy küzdelem árán felépítették, most az iskolán lenne a sor. De ennek nagy akadálya van! Az iskolaépítéshez tudniillik felsőbb hatósági engedély szükséges. Magyar iskola építéséihez pedig nehéz az engedély megszerzése. Különösen itt A bori magyar iskola olyan kicsi, hogy a gyermekeket napi két turnusba beosztva lehet csak iskoláztatni, de az iskola kibővítéséhez az engedélyt nem tudják megszerezni, mert a tanfelügyelő előbb szlovák állami iskolát akar lélesi ten'i, úgy goudo’jja, hogy ha ez a szlovák állami iskola meg lesz, a bori magyar gyerekeket ide iskoláztatják be és az esetleges „maradéknak" pedig elég tágas lesz majd a meglevő szűk magyar iskola is. A parlamentben a költségvetés tárgyalásánál hallottuk elhangzani a panaszokat amiatt, hogy a vidéken épített, úgynevezett „kisebbségi" állami iskolák milyen nagy anyagi tehertételt jelentenek az állam háztartására nézve s ma úgy látjuk, hogy mindannak ellenére és a kormány takarékossági rendszabályainak ellenére, ezeket a kisebbségi iskolákat még mindég forszírozzák és megakadályozzák velük a szükséges magyar iskolák felállítását. Ugyuátszik, hogy a tanügyi kormány iskolapolitikájának az a terve, hogy itt a nyelvhát ár szélén a szlovák vagy csehszlovák iskolákkal tűzdelj© meg a magyar vidéket. Zugnak a szláv hullámok a kis magyar sziget körül s a sziget népe őrtálló szívvel tekint az égre és zengi ősi nyelvén az ősi zsoltárt: Te benned bíztunk eleitől fogva . . • Ez a zsoltár egyetlen fegyvere. Koperniczky Kornél. zá’tak. A hullámos, lankás hanti föld barsi szegélyén emelkedett dombon áll a kis ősi templom, mint valami világitó torony a kemény szírien, a hullámoktól nyaldosottan, az idők vég! e' épségében. Kinyitom Hont vármegye monográfiáját, nézzük meg, vájjon mit ir a templomról? Varsánv cim alatt a következőket találom: Varsány magyar kisközség, 40 házzal és 375 róm. kát. és ©v. ref. vallásai lakossal, vasúti és táviró állomása Léván, postája helyben van. Körjegyzőségi székhely. A XIV. és XV. századbeli oklevelekben a következő változatokban akadunk a falu nevére: Vosyam, Vas- syaim, Vassan, Vassány, Vosin. A vármegye legrégibb községei közé tartozik, melyről már a XIII. században szólnak a történeti adatok, amikor Simon fiának, Mihály, Marto- tios, Jákó és Füle testvéreknek, a Varsányi- Sí mányi-család őseinek volt a birtoka,, melyet még a XVIII. században is megtartottak. 1405-ben Szondi Istvpn vajda, a Kál- nay család őse kapott itt királyi adományt, melyben 1475-ben Mátyás király is megerősítette- A Kálcayakat a vallásüldözés idején is itt találjuk. 1629-ben a Horváth-családot, ■a XVIII. század elején a Jámokyakat, a múlt században a Majtbényi és Nyárv családokat uralta . . . Hogy és mint lehetett az, hogy a templomról a monográfia nem emlékszik meg? Egyetlen szó sincs róla írva! A középkorban Lóra vo't itt a végvár, midőn fegyvere-; ha^-c ío1 yt a hegemóniáért. Ma már megváltónak a viszonyos:- az iskolák és templomok ^ePék át a régi középkori várak-szerepét-, mert ezek vé<':'k és éltetik itt a végeken a magyar nyelvet. A bars— honli nyelvhatáron pedig nagy harc folyik a magyar nyelv éle ének biztosításáért. A magyar nyelvet és magyarságot elnyeléssel fenyegető hullámok lankadatlan erő cél, éjjel-nappal csapkodják, koptatják itt a magyar szírieket Máról holnapra észreve kötetlen hatással, de az évek tünetei elszomorító módon mutatják, hogy az erős szíriek is veszedelmesen kopnak, máladoznak, morzsolódnak, mert nagy erővel kell küzde- niök. A magyarság pártjainak lévai gyűlésén Horki község kiküldött© megrendítő módon festette le a községbeli magyarság lassú sorvadását és magyar iskolájának elvételét. Sziszifuszi erőfeszítéssel, a magyarságnak felekezeti különbség nélkül való összefogásával és áldozatkészségével építették fel Iiorkiban a nyáron a református templomot, a magyar nyelv őrbástyáját, hogy ezzel is megerősit- fcék a magyar szíriét. Most Bori község építette fel templomát e ni!, Varsany, Horki s Bori, ez a három kálvinista templom a három magyar őrbástya a magyar nyelvet t> magyar, ©létet asszimálloóÁ gútai nemzet Szlovenszkó legnagyobb falujában 12,000 ezer ember lakik, de legnagyobb is a szegénység — A „pihent ész" faluja Irta: SZOMBATHY VIKTOR Guta, november hava. I. Nincsen falu, amelynek ismertetéséhez több jegyzettel és temérdekebb kérde zőe kadóssal fognék, mint a hireí-neveg gutái nemzet faluja, a Vág és a Duna összefolyásánál. Ez a hatalmas község annyira egyéni, annyira elüt a többi más szlovenszkói magyar településtől, hogy csak gyakori meglátogatása után, számos agyonjegyzett notesz fellapozásával próbálkozom meg azzal, hogy némi ismertetést nyújtsak •erről a nagyon érdekes községről. így se tudom, elég pontos lehetek-e? A Hpiheni eszü nemzctu faluja A gutáisk magukat külön nemzetnek hívják, általában pedig azt tartják magukról, hogy igen „pihent eszüek“ s emiatt éez-dolgokhan versenyre kelhetnek bárki fiával. A pihent észnek hajdani képviselője, Simigh bíró ugyancsak megmutatta, hogy mire képes ez a nagy ész, melyet még jászkun ősöktől örököltek a guta iák s amely észnek birtokában évszázados porokkal boldogították mindenha a legfelsőbb bíróságokat, úgyhogy Ferenc császár idejében még Becsbe is fel- felballagtak s a végén, ha Bécsben az udvari kancelláriában gutái ember jelentette be magát, már el sem fogadták a jelentkezést. Volt úgy, hogy a pihent ésszel peres ügyekben Ferenc császárt magához Nagy Napóleonhoz fellebbezték meg! A pihentségnek meg is volt a maga oka. A hajdani jászkun ősök a Duna és a Vág zátonyain, nádasai között alapították halászfalujokat s a tatár-török-néimet háborúk alatt számos más község népe is közibük menekült. Jó magyar anyag keveredett itt, akik halásztak, szénát szállítottak hajókon, kiválóan űzték az állattenyésztést s ha vízzel, vagy ellenséggel nem hadakoztak, akkor a földek miatt volt évszázados küzdelmük. Az állandó készenlét, az urakkal való örökös pörösködés kifejlesztette furfangos eszüket, amit különösen a földért való harcban érvényesítettek. Nagyon sokan voltak. Sok eszes ember akadt közöttük. Most á legnagyobb szlovenszkói falu: 12.000 ember lakja. Verehedih-e a gútai ember? Virtusos mivoltuk általában nevezetes. A „gutái bicskáé44 név rájuk ragadt, ámbár nem jó ezt a faluban emlegetni, mert úgy a köznép, mint az intelligencia hevesén tiltakozik emez epiteton ellen s a falu vezetőemberei meg egyenesen úgy nyilatkoznak, hogy nincs a gutáinál szelidébb fajta . A gutaiak a szimöiekre fogják a virtus'kodást, a ezimőiek a negyediekre. így száll-ballag a rossz hír. Á való igazság az, hogyha „nehéz44 ember is a gutái, de igen jóindulatú. Bicskával-virtuskodás sem fordul elő gyakrabban, mint másutt, de, mivel rengetegen vannak, térmészetes, hogy tizenkétezer közül mégiscsak többnek jut eszébe összeszólalkozni, mint egy hatszáz lelkes falu kocsmájában a vasárnapi mulatság idején. Újabban már olyan kevés a verekedés, hogy gutái bennszülöttek évekre visszamenőleg pontosan emlékeznek arra a ritka egy-két esetre, ami véresen végződött s ami nem emeli különösebben a statisztikát, tizenkétezer ember rengetegében. Hiszen a verekedés itten: történelem, Gutának földvára volt, erőssége, amiről éppen egy Mécs-est kapcsán olvasott föl a gutái nemzetnek a komárommegyei történelem kiváló értője, Alapy Gyula dr. Guta költözködik Ahogy a Vág változtatta a medrét az évszázadok alatt, úgy költözködött a község is. Ma már kilométerekre odébb fekszik a mai falu, mint az eredeti Ó-Guta, vagy a következő Nagyguta. A régi vár helyén, a Vág és a Duna között tehenek legelnek. A mai Guta terjedelmes falu, a folyóit Ármentesltő Tásu latok szabályozták, nagy árvizei nincsenek. Arról azonban nevezetes, hogy a legnagyobb tanyarendszere neki van. A község hatalmas határában szétszórva fekszenek a tanyák, külön tanyai iskolákkalAz ellentétek faluja: a politikai község roppant gazdag. A falu lakosai azonban általában nagyon szegények. A stagnóca és: »Mi, Szent Lász'ó Királya Gutának egyik legérdekesebb történelmi nevezetessége, — és efölött még ma sem tértek napirendre, ez benneél a köztudatban s időszerű mindig', — az úgynevezett stagnóca por. öreg emberek még „személyesen44 emlékeznek rája. Ez olyan sajátos, annyira gutái, hogy meg kell említeni. A gutaiak egybeforrták a stagnó- cával. Ez a stagnóca egy hatalmas, többezerholdas prímáéi birtok volt. Az esztergomi prímásnak voltak itt földjei, — ma ezek az úgynevezett Centrálna Správa kezelésében vannak, — s a stagnócát évszázadok óta bérelték a gutái parasztok. A föld azonban annyira ki volt téve áradásoknak, belvizeknek, hogy csak száraz esztendőkben termett.. Ennélfogva nem is igen kérték a hercegprímások bért a földért, legföljebb egy-egy aranyat. Ezt a hatalmas birtok- tagot, bérletben, apáról-fiura örökölték a gutaiak, úgyhogy, a végén már mindenki a maga V tulajdonának tekintette a földet, különösen Sir mór hercegprímás idejében. Úgy ám, de egyszer aztán vitás lett a föld, a bérlet, a gazdák még az egy aranyat sem akarták fizetni s magukénak mondták a földeket. Megkezdődött a hatalmas stagnóca-pör, amely évtizedekig húzódott. Ennek a pörnek ezer és egy mellékhajtása, van, a vagyoni visszapöröléstől kezdve az uccai becsületsértésig, de csak nem bírtak dűlőre jutni a jó gutaiak. Mindég a földekkel volt bajuk, évszázadok óta tiltakoztak a jobbágyság ellen, császárokkal, generálisokkal hadakoztak, nekik egy uj pör meg se kottyant. Vitték-vonszolták a port, egyik bíróságtól a másikig. írásokat és pecséteket mutogattak, amely szerint sose volt a prímásé a stagnóca, hanem mindig is jogos tulajdonosként ültek a gutaiak. A pör ide-odalengett. Végül is. mit találtak ki, a nagy pihent ésszel? Azt találták ki, hogy ezt a birtokot még Szent László adományozta nekik s ősi jusson követelik. Valami zugfirkász készített nekik nagy titokban egy hamis okmányt, amelyen Szent László adománya van megírva. Az okmányt úgy is adták a bíróság kezére, mint a nagy király eredeti pergamentjét, csak a jámbor hamisító, nagy igyekezetében azt felej- tétte el, hogy a Szent király a maga életében még nem volt szent s igy irta az okmányt: „Mi, első Szent László király, köszöntjük az olvasót...!“ A gutaiak megindultak a nagy pergamenttel s csak nem tudták kitalálni, hogy ezt az okmányt, amelyen Szent László király, szenti mivoltában személyesen üdvözli a híveket, senki sem fogadta el hitelesnek, sőt jót nevettek rajta. Még most ig meg van az az okmány valahol, de nem igen mutogatják. A stagnóca különben visszakerült a prímáidéhoz, most már attól is - elvette a Centrálna Správa s bérparcellákra osztottaA bért azonban nem bírják fizetni ma sem. Simigh biró. a nssgyeszü A „pihent ész44 egyik nagy hordozója Simigh biró volt. Simighet, ha jól emlékszem, Ignácnak hívták. (Általában sok itt a „destruktív44 keresztnév. Ez is egy név-elemzőre tartozna, mórt van annyi bibliai név a faluban, Ignác, Móric meg Erázmus. A legérdekesebb nevek viselői, — eddig azt hittem, — hogy Mezőkövesden vannak. Mezőkövesden, különösen a temetőben olvashatók eredetien érdekes nevek. Mióta azonban Gutát jártam meg, a pálmát átadom neki- Mert például, nem szépen hangzik-e ennek a becsületes férfiúnak neve: Árgyusi Erázmus?) Egyszóval, Simigh biró. Jellemzésül a pihent észre: A gutái vashid alatt magáradt a folyó. Valami Böszörményi nevű hajósgazda az áradás előtt még fel tudta vontatni a hajóját a Dunán, ahogy azonban visszajön, a vízállás olyan magas lett, hogy a hajók nem tudtak átusztatni a híd alatt- Böszörményi uram kétségbeesetten fut Simigh bíróhoz, hogy bontássá el a hidat, vagy csináljon valamit, de az ő hajóinak estére Komáromban kell lenni. Inkább megfizeti a kárt. — Lassan, csak, lassan, — mondja Simigh biró, — majd meglássuk, mennyit ad ki a pihent ész?! Azzal összedobó Itat ötszáz testes embert. Egy hordó pálinka Ígéretével. Megjelenik az ötszáz, Simigh biró 'beleülteti ökfet a hajókba. Az ötszáz testes atyafi peremig nyomja a hajókat a vízbe s a hajók szépen átúsztak a hid alatt. Egy hordó pálinkáért. Le se kellett bontatni a hidat. A másik eset sem utolsó. Elment az esze egy csallóközi embernek. Ez ugyan másutt is megtörténik, ezúttal azonban csallóközi kukkóról volt szó. Annyira elment az esze, hogy közveszélyes volt. Szóltak a járásorvosnak, de az nem tudott segiteni: bárhová telefonált, minden kórház telve volt. — Sose tessék búsulni, az én pihent eszem -majd elintézi — lepte meg egyszer a doktort Simigh biró. Azzal kér két hajdút maga mellé s az elmebeteg kukkót feksalogatja a vonatra. Beviszik Komáromba, onnan tovább Pestre. A ké* hajdú sakkban tartotta a beteget, aki a nagy zörgéstől, forgalomtól megrémülve, csendesen ült a helyén. Kiszállnak Pesten, a Keleti pályaudvaron. Simigh biró megindul a kukkóval s a két hajdúval. A legnagyobb forgalom közepén a hiró int, a két hajdú eltűnik a villamosok között s szegény beteg kukkó egyedül maradt a nagy városban. Szélnek eresztették. Erre aztán a kukkó is végleg elvesztette az eszét s az volt az első dolga, hogy ordítozni kezdett. A második dolga meg az, hogy megpofozta a rendőrt, — akkor még Andrisnak hívták a zsarut -- a rendőr s© volt rest, visszapofózta s végül is a kukkét rövid utón Angyalföldre szaílitolták. Simigh biró pihent esze kikerülte az egész bürokráciát. Ilyen volt a pihent ész egykoron. A mai Gutának pedig annyi a problémája, szegény nyomorúsága, hogy ©1 se fér egy cikkben.
