Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-06 / 253. (3066.) szám

1982 november 6, vasárnap. 1' ^9UBjíTjKLS^&sjgpj f fiTfaWfc^' *teg.' iháfeáG3BXBil3MBI A ruszinszkói „generális statútum" Irta: ALIHÍSY MIHÁLY Déirer Iván iskolaügyi miniszibeír a ruszitn- szkói tainkönyvháboruságban kövotüseaeteoetn arra az álláspontra helyezkedik, hogy csak olyan tankönyvokot enged meg, amelyek a „hazaii népnyelven" vannak Írva. Eszerint tehát som nagyorosz, som pedig kieorosz (ukrán) nyelven irt tankönyveket nem sza­bad használni, hanem kizárólag azokat, amelyeknek nyelve a ruszinsakói nép helyi nyelvjárása. Nem akarunk vitába szállni a miniszter úrral e kérdés nyelvészeti részé­ről és nem kívánjuk feszegetni, vájjon a kü­lönböző ruszinszkói dialektusok között me­lyik az, amelyet a miniszter ur is elfogad. Ehelyett inkább a kérdésnek alkotmányjogi részével óhajtunk foglalkozni, még pedig annál is inkább, mivel Dérer Iván állás­pontját szintén jogi érvekkel igyekszik meg­okolná. Legutóbbi nyilatkozataiban ugyanis az is- kolaügyi miniszter ur állandóan arra hivat­kozik, hogy a „generális statútum “ értelmé­ben Ruszinszkó iskoláiban a tannyelv a nép l nyelve Ez az érv a csehszlovák állam alkot­mányjogával nem foglalkozó laikust talán meg fogja győzni, de legkevésbé sem győzi meg azt, aki az alkotmányjogban csak félig- meddig is járatos. Mi is az a „generális statútum'"? 1919 őszén a csehszlovák kormány „Ruszinszkó kiváló polgáraival és népiének képviselői­ver' folytatott tanácskozások után megálla- pi tóttá e terület szervezetének és közigazga­tásának irányelveit. Ezeket az irányelveket szokták „generális statútum“-nak nevezni. A statútum mindenekelőtt a saint gemmáim szerződésnek Ruszinszkó autonómiájára vo­natkozó cikkeit idézi, majd a békekonferen­cia területi bizottságának egy határozatára hivatkozva, megállapítja a szlovákok és ru­szinok közötti „demarkációs vonalat" 'és azt ajánlja a szlovák és a ruszin nép képviselői­nek, hogy Sz'loveuszkó összefüggő ruszin te­rületének az autonóm ruszin területhez való esetleges hozzácsatolására nézve egyezze­nek meg egymással. Azután az autonóm te­rület nevét állapítja meg a statútum és a „jPodkarpatská Rus" név mellett a „Rusin- eko“ elnevezés használatát is megengedi. Az iskolák tannyelve 'és általában a hivatalos nyelv a statútum szerint a „hazai népnyelv". Végül az adminisztrátor és az ideiglenes autonóm direktórium hatáskörét szabályoz­za a statútum és utolsó bekezdésében kifeje­zetten kimondja, hogy Ruszinszkónak külön pénzügyei lesznek, úgy hogy az autonómia végleges szabályozásáig a közigazgatás ki­adásait az állam fedezi, ezeket a kiadásokat azonban külön fogják elszámolni­A „generális statútum" azonban a cseh­szlovák alkotmányjog szempontjából nem jogforrás. Nem hirdették ki a törvények és rendesetek gyűjteményében és így jogfor­rásnak nem is tekinthető- Igen jellemző e tekintetben Kpstein Lee dr.-nak, a kitűnő német alkotmányjogásznak „Studienausgabe dér Verfassungögesetze dér tsöhechoslowa- kisohen Republik" cimü ismert müvében a statútumhoz fűzött az a megjegyzése, hogy a statútum szövegét a belügyminisztériumban bocsátották a. rendelkezésére. A szerző ugyanis a törvények és rendeletek gyűjte­ményében hiába kereste ezt a 26536 m. r. 1919 számmal ellátott iratot­— Bélrenyheség, a máj és az epe- utak bántalmai, gyomor- és bélhurut aranyeres bajok esetén a természetes „Ferenc József* keserüviz gyorsan és fájdalom nélkül megszünteti a hasi­szervek pangását. Sok évi kórházi tapasztalat igazolja, hogy a Ferenc József-viz használata a bélmü- ködést kitünően szabályozzad Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. Mindazonáltal 1920 április 26-án 356 szám alatt a törvények és rendeletek gyűjtemé­nyében megjelent egy kormányrendelet, amely a ,generális statútumot" kiegészítet­te és megváltoztatta. E rendelet értelmében Ruszinszkó élén a kormányzó áll, akinek hatáskörébe tartozik Ruszinszkó képviselete a kormánnyal való tárgyalásoknál, a kor­mányzótanács tanácskozásai nak vezetése, a polgári igazgatás (civilni správa) által Ru­szinszkó egész területére kiterjedő hatállyal kibocsátott remdeletek aláírása, az egyházi és helyi közigazgatás tisztviselőinek kineve­zése, amennyiben az nem tartozik a köztár­sasági elnök, a kormány vagy az autonóm tényezők hatáskörébe, továbbá a nem álla­mi iskolák tanerőinek kinevezése ideigle­nes hatállyal, a bírák és állami hivatalnokok kinevezésének és előléptetésének végrehaj­tása a VII- rangosztályig bezárólag, ameny- nyibon nem a polgári igazgatás hivatalno­kairól van szó és a többi biré és a polgári igazgatás, valamint az alája rendelt hatósá­gok állami tisztviselői előléptetésére és ki­nevezésére vonatkozó javaslatok előterjesz­tése a kormányhoz, az alkormányzótól és ennek közvetítésével a polgári igazgatás egyes előadóitól szóbeli vagy írásbeli jelen­tések bekérése minden Ruszinszkóra vonat­kozó ügyben és végül az alkormányzó olyan intézkedéseinek felfüggesztése, amelyek a kormányzó véleménye szerint a csehszlovák alkotmánnyal vagy más törvényekkel ellen­tétben állanak, avagy Ruszinszkó érdekei­nek kárára válnak. A kormányrendelet Ru- sziinszkó részére külön kormányzótanácsot is szervezett, amelynek a kormányzón és az alkormányzón kiviil tiz választott és négy, a kormány által kinevezett tagból kellett áll­ni. A választott tagokat a községi elöljárók­nak kellett volna választ aniok. A kormány­zó tanács hatáskörébe tartozott volna mind­azoknak az ügyeknek a tárgyalása, amelye­ket a kormány, a kormányzó vagy az alkor­mányzó véleménynyilvánítás céljából elébe terjesztett, ezek között különösen a Ruszin- szíkó polgári igazgatása által kiadott rende­letek. Ezt a kormányrendeletet azonban csakha­mar sutba dobták- Az 1927. évi közigazgatá­si reform életbeléptetése óta Ruszinszkónak nincs alkormányzója, a kormányzónak a rendeletben körvonalozott hatáskörét Prá­gában éppen a közigazgatási reformtörvény­re való hivatkozással megszűntnek tekintik, a kormányzótanács intézménye pedig már jóval előbb teljes feledésbe merült- Ennek ellenére Dérer Iván iskolaügyi miniszter ur váltig ragaszkodik a „generális statútum" ama rendelkezéséhez, amely szerint a ru- szinszkói iskolák tannyelve a hazai nép­nyelv és megtagadja mindazoknak a tan­könyveknek a jóváhagyását, amelyek nagy­orosz nyelven vannak írva. Nem gondolja-e azonban a miniszter ur, hogy abból a „generális statutum"-ból, me­lyet ő tévesen jogforrásnak tekint, nem le­het csak egyes részleteket kiragadni és azo­kat a kormány bizonyos intézkedéseinek igazolására felhasználni, míg a statútum egyéb rendelkezéseit, mivei azok a kor­mánynak nem kellemesek, egyszerűen félre- teszik? Ha a „generális statútum" valóban jogforrás, miként Dérer Iván ur tévesen véli, úgy mért nem hajtja végre a kormány e statútumnak azt a rendelke>zését is, amely szerint a hivatalos nyelv Rusizinszkóban ugyancsak a ruszin, népnyelv, nem pedig a cseh nyelv, amely az úgynevezett autonóm terület hivatalos életében csaknem kizáró­lag érvényesül? Mért nem tartja magát ak­kor a kormány a statútum ama rendelkezé­séhez is, amelynek érteiméiben Ruszinszkó­nak külön pénzügyi jogai vannak és köz­igazgatásának az állam által fedezett kiadá­sait külön kell elszámolni? És miért nem adják meg a kormányzónak azokat a jogo­kat, amelyeket az 1920 április 26-iki kor­mányrendelet részére biztosított? Hiszen amikor nemrégen Beszkid Antal kormányzó ragaszkodott ahhoz, hogy a felekezeti isko­lák tani tóinak kinevezési okiratait ő is alá­írja, éppen azzal a megokolással vonták A nagyigényíiek eleme! Mindenütt kapható. kétségbe ezt a jogát, hogy az említett kor­mányrendelet elvesztette a hatályát. Ha pedig a „generális statútum" és az azt megváltoztató 1920. évi kormányrendelet nincs hatályban, akkor az iskolaügyi mi­nisztérium miért - tart ki oly szigorú k öveit- kezele sséggel éppen ama rendelkezés mel­lett, amely szerint az iskolák tannyelve a népnyelv? Olyan ellentmondások ezek, me­lyekre nem lehet más magyarázatot találni, mint azt, hogy a kormánypolitika a ruszin- szkói intézkedések megokolására válogatás nélkül mindenre hivatkozik, ami csak eszé­be jut, tekintet nélkül arra, hogy annak van-e alkotmányjogi alapja vagy nincs, sőt Dérer még attól sem retten vissza, hogy a 'lomtárból olyan, ma már osaik történelmi értékkel bíró paragrafusokat rángasson elő, amelyek kellemetlennek látszó párjait vi­szont semmi áron sem engedné alkalmazni. A „generális statútum" és az 1920. évi kor­mányrendelet jogforrás akkor, ha valamely szakaszával igazolni lehet a kormány intéz­kedéseit, de rögvest megszűnik annak len­ni, ha ellemök szól­Ez az állapot csak egyik jellemző tünete annak a politikának, amelyet a prágai cen­tralizmus Ruszinszkőhan folytait. Nem csoda, ha nem tud kikecmeregni abból a zsákuccá- ból, amelybe önhibájából kerüli. Ruszinszkó jogállását világosan kijelölték a saiot-ger- maini kisebbségi szerződés 10—13.’ cikke­lyei', illetőleg a csehszlovák alkotmányjog szempontjából az alkotmánylevél 3. szaka­sza és a kátyúba ragadt szekeret csak ug.y lehet onnan kiemelni, ha annak tengelyét, ezek felé az alapvető jogforrások felé for­dítják. Már a „generális statútum" nem a saint-germaini szerződés és a csehszlovák alkotmány, hanem a kompromisszum jegyé­ben jött létre és ezért nem tudta kielégíteni az autonóm ista ruszin közv éleményt, nem is beszélve arról, hogy a törvények és rende­letek gyűjteményéből kimaradt, tehát a csehszlovák alkotmányjog forrásának nem is tekinthető. Az 1920 április 26-án 356- száim alatt kelt kormányrendelet csak fokoz­ta a zavart, amidőn azt a „generális statútu­mot" egészítette ki és változtatta meg, mely jogforrás jellegével nem birt és amidőn másfelől az alkotmány 3- cikkének 8. bekez­désére hivatkozott, amelynek kereteit a csehszlovák törvényhozás máig sem töltötte meg megfelelő tartalommal. Ennek folytán e rendelet is szükségképpen a levegőben ■lógott és nem tudott a gyakorlatban érvé­nyesülni. E természetellenes helyzet meg­változtatása végett a csehszlovák kormány­politika nem a saiot-germaini szerződés, illetőleg a csehszlovák alkotmány ruszinsZ- kói rendelkezései fenntartás nélküli végre­hajtásának egyedül észszerű módját válasz­totta, hanem a közigazgatási refonmtörvény- nyel még azt a keveset is elvette Ruszinsz­kó tói, amit a „generális statútum" és az 1920. évi kormányrendélet meghagyott neki- Az alkotmány és a tényleges helyzet között ennek következtében olyan mély szakadék keletkezett, amelyet áthidalni csak úgy le­het, ha visszatérnek az eredeti kiinduló­ponthoz: a nemzetközi szerződéshez, illető­leg az alkotmányhoz és a szojimá választások kiírásával végre pótolni igyekeznek azt, amit egy évtized alatt elmulasztottak. Tiz vádlottat elítéltek, hármat felmentettek a Ju Valamennyit egyelőre szabadlábra helyezték Brünn, november 5. A hrünni kerületi bíróság ma hirdette ki ítéletét a Junsturm-pöiben. Ha- gel dr. tanácselnök pontosan kilenc órakor ol­vasta fel az Ítéletet, amellyel StüdI Herbertet tizennyolc havi államfogház­ra s 1500 korona pénzbírságra, Schmiedt Oszkárt 15 havi államfogházra s 1200 korona pénzbírságra, Hickl Waltert 13 havi államfog­házra s 1000 korona pénzbírságra, Steffan Héráid, Paul János, Schenk Ede, Winkler Já­nos és Csermák Ottó vádlottakat egy-egy évi államfogházra, azonkívül két fiatalkorút hat­hat havi elzárásra, — három évre föltételesen — ítélték, Seyíried Walter, Horák Herbert és Kittler Walter vádlottakat pedig fölmen­tette. Az elítéltek valamennyien kötelesek • viselni a bűnvádi eljárás költségeit. A vizsgálati fogsá­got beszámítják a büntetésbe. Az államfogház- ra elitéit nyolc vádlott polgári jogait felfüggesz­tik. A vádlottak nyugodtan fogadták az Ítéletet. Lochmann dr. védő semmiségi panaszt s fellebbezést jelentett be. Majd indítványt tett a vádlottak szabadlábra helyezését illetően a fellebbviteli tárgyalásig- aminek a bíróság eleget is tett, azzal az indoko­lással, hogy szökés veszélye nem forog fenn- E határozat indokolásában a tanácselnök kijelen­tette, hogy azért nem forog fönn szökés veszélye, mert valamennyi vádlott csehszlovák állampolgár, büntetéseik nem magasak, azonkívül le h töl­tötték egyrészét a büntetésnek a vizsgálati fog­sággal s végül a határontuli rossz viszonyok sem teszik va­lószínűvé a szökés lehetőségét. A szabadlábrahelyezés kihirdetését a hallgató­ság élénken megtapsolta. Szép tiszta szobák. — Az Étterem és Kávéházban cigányzene. Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője, — revier rendszer, polgári árait! Figyelmes kis«olgálásl / Ó ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ __________ Budapest, IV. Egyetem utca 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom