Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-30 / 273. (3086.) szám

273. (3086) szám • Szerda ■ 1932 november 30 Elftflzetésl ér: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. A képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.—Ki A szlovenszköi és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ü„ Panská ulice 12, 11, emelet, — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. Ili emelet Telefon: 34134. SÜRGÖNYCIM: HIRLAP, PRflHfl Ki a hibás? (sp) Prága, november 29. Az óriás vergő­dik, az óriás tovább szenved, mint a lelánoolt Prométheusz, akinek sas vájja máját, a német óriás nem tud megnyugodni s az európai né- pej£ lassan-lassan szinte szánalommal tekin­tenek a birodalomra s azokra a belső küzdel­mekre, melyek kicsinyességükben valóban nem méltóak Nyugateurópa legnagyobb népé­hez Ami a Papen-kormány lemondása óta Berliniben történik, sötét tragikomédia, amelynek minden fonáksága éllenére végzet­szaga van s igy örök memenló maradhat a kontinens számára. Ki a hibás az áldatlan helyzetért és a kilátástalan küzdelemért Né­metországban? Ki okozta, hogy ma rá kell mondanunk a berlini állapotokra a „megold­hatatlan" és a ,.lehetetlen“ szót, mintha egy újabb Fermán tétel előtt állanánk és elveszí­tettük volna a megoldás kulcsát? Hinden­burg a hibás és csatlósai, a Papenetk, a Schléicherek, mert a demokrácia szent alapél, veit nem tisztelve önkényesen, a parlament nélkül kivannak kormányozni? A parlament a .hibás, amely ellene szegül ennek a megol­dási módnak, ámbár önmaga a felkínált al­kalmak ellenére sem tud teherbíró kormányt alákitani? Tudjuk: a legszomorubb az, hogy egyik sem hibás, vagy mindakettő. Hindenburg kénytelen az állam demokratikus és parla­mentáris berendezése ellen intézkedéseket foganatosítani, ha látja, hogy a parlament egytlen végtelen civódás és sohasem fog a sürgős, nehéz problémák megoldásához nyúló kormányt alakítani tudni. A birodalmi gyű­lés kénytelen a nép szent jogait védeni, ha látja, hogy a birodalom nyakára olyan kor­mány ül, melyet a nép kilencvenkilenc száza­léka elutasít. Egyrészt Hindenburg kénytelen cselekedni és kormányt kinevezni, mert kü­lönben a nemzetet elsöpri a fejetlenség, más­részt az egyébként tehetetlen és kormány- képtelen parlament kénytelen a nép veszé­lyeztetett jogai védelmére felvonulni, mert különben egyszer s mindenkorra eljátszotta szerepét. Egyik fél sem tehet máskép, mint ahogy tesz, de egyik fél sem cselekszik he­lyesen. A végzet és a szerencsétlenség ördö­ge incselkedik a németekkel, az emberek lo­gikus folyamatok rabszolgái, nem tudnak ki­bújni saját logikájukból, érzik, hogy rosszul cselekszenek, mégsem cselekedhetnek más­ként. Ez az, amit a régi görög sorstragédiák moirának, a fátumnak öveztek. . A diktatúra ellenségei most nem hivatkoz­hatnak arra, hogy „meg kell adni a jogot a népnek saját sorsa irányitására". Az ősz Hindenburg a tisztesség és a becsület, a kö­telességtudás és a hazaszeretet legnagyobb mintaképe, lojálisán megadta. Kétszer fel­oszlatta a parlamentet, hogy alkalmat nyújt­son a kormányképes többség megteremtésé­re. A nép kitartott a civódás szelleme mel­lett. Az elnök kétszer elküldte azokat az ál­lamférfiakat, akikben megbízott — azt mondják, könnyes szemmel küldte el őket csak hogy helyt adjon a nép akaratának: egyszer a balrább álló Brün inget küldte el, mert a helyzet és a néphangulat a nemzeti szocialisták előtörése folytán jobboldalibb egyéniséget látszott követelni, máskor el­küldte Papent, aki izig-vérig Hindenburg- nak megfelelő politikus volt és technikai eredményeivel igazolta a belé helyezett bi­zalmat. Béke jobbot nyújtott az elnököt halá­lig megsértő Hitlernek, kancellárrá jelölte, hátha eredményt ér el. Ez sem ment. Kaas> sem ment, Schleicher sem ment — Breit- echeid, sőt Thaelmann sem menne, annyi bi­zonyos. Hát ki? riadhat föl sötéten az elnök, mert 6 parlament önmagától nem tudja kikristá­Dinernek Schleicher sem kell Isméi Papén került előtérte — Harci kabinet a parlament ellen — Hindenburg rádióbeszéde a német néphez — Berlin, november 29. Schleicher tábornok és Gregor Strasser nemzeti szocialista képvi­selő mára várt tanácskozása elmaradt. Hitler nem engedte meg Strassernek, hogy a kormány­alakítás kérdésében Schleicherrel, a kilátásba vett kancellárral tárgyaljon. Frick, a nemzeti szocialista párt frakcióvezetője, Schleichert ma értesítette, bogy a nemzeti szocialisták nem fo­gadják el a politikai fegyverszünetre vonatko­zó ajánlatot, amely — mint ismeretes — a Schleicher vezetése alatt működő kormánynak előföltétele lett volna. E bejelentés után Schlei­cher tábornok elhatározta, hogy föladja a ka­binet megalakítására irányuló törekvéseit. Ezek után Papén újabb megbízatásával kell számolni. A B. Z. a. M. véleménye 'szerint Papent még ma megbízzák a kormány megalakításával. Pa­pén uj kormánya kétségtelenül harci kabinet volna, amely fölvenné a küzdelmet a birodalmi gyűlés túlnyomó többsége ellen, összetétele megváltozna, mert Gayl báró nem venné újra át a belügyminiszteri tárcát, ami egyet jelen­tene azzal, hogy a kormány föladná az alkot­mányreformra és a birodalom reformjára irá­nyuló törekvéseket. Ezzel szemben a birodalom és a poroszországi végrehajtó hatalom újabb szoros összekapcsolására kerülne sor, amennyi­ben Bracht poroszországi belügyi kormánybiz­tost belügyminiszterré neveznék ki. Az élelme­zésügyi és a munkaügyi minisztériumot is uj személyekkel töltenék be. A déli lap úgy tudja, hogy Papén még ma bemutatja kormánylistáját Hindenburg köztársasági elnöknek. Az uj kormányt a birodalmi gyűlésen még a centrum sem tolerálná. A kormány kénytelen volna a lehető legharciasabb magatartást föl­venni a parlamenttel szemben és az alkotmány 48. cikkelye alapján a birodalmi gyűlés üléseit elnapolni. Hindenburg a parlamentnek állitólag megadja a lehetőséget arra, hogy összegyűljön és megválassza tisztikarát. Az elnapolás csak akkor következik be. Bizonyos, hogy a parla­ment nem fogja szó nélkül tűrni az elnapolást és valószinüleg bepörli a kormányt az állam- biróságnál. Mig azonban tárgyalásra kerül a sor, a Papen-kormány időt nyer és kihúzza a döntő jelentőségű téli hónapokat. A kabinet egyébként mindent el akar kerülni a konfliktus további kiélezésére. Egyetlen célja áz, hogy az áliami hatalmi eszközök iatoaveté- sével a telet kihúzza és úrrá legyen a hihetet­lenül nehéz gazdasági problémák fölött. A sú­lyos helyzetre való tekintettel Hindenburg köz- társasági elnök valószinüleg közvetlen rádió­beszédet intéz a német néphez és kérni fogja a lakosság támogatását a kormány céljainak megvalósítása érdekében. Jólértesült körök szerint a kormány és a parlament konfliktusa esetén aligha kerül sor elnapolásra, hanem Hindenburg újra föloszlatja a birodalmi gyűlést, utána pedig az alkotmány 48. paragrafusa értelmében a rendkívül súlyos és megoldhatatlan helyzetre utalva, hosszú ideig nem ir ki uj választásokat. Papén sem biztosi Berlin, november 29. Illetékes körök hang­súlyozzák, hogy a Papén megbízatásáról szóló hirek egyelőre koraiak. A Conti-ügynökség úgy tudja, hogy a döntés Hindenburgnál van. A köztársasági elnök ma aligha hozza meg a szükséges intézkedéseket és holnapig vár, hát­ha sikerül mégis Schleicher és Hitler közvetlen érintkezésbelépését megvalósítani. Schleicher egyelőre folytatja a tárgyalásokat és Hinden­burg kérésére nem adta vissza megbízatását Hitier állitólag Berlinbe jön a tárgyalásokra. Egyébként Papén kijelentette, hogy nem szí­vesen vállalná az uj kormányalakitást. Szomba­ton közölte Hindenburggal, hogy személyétől minden körülmények között tekintsen el. Papén a helyzetet csaknem megoldhatatlannak látja s igy nem vállalkozhat a lehetetlen föladatok el­végzésére. Ennek ellenére barátai úgy tudják, hogy Hindenburg rábeszélésére Papén vállalni fogja a kormányalakitást. A szenátus is megszavazta a 13.-ik havi fizetés eltörlését A Ifsztkeverési törvény visszaállításáról szóló javaslat elfogadása után a szenátus hozzájárult Lokota szenátor további fogvatartásához Prága, november 29- A szenátus maii ülé­sén gyorsított eljárással letárgyalta az álla­mi tisztviselők 13. havi fizetésének beszün­tetéséről szóló törvényjavaslatot, úgy hogy ez a törvény december 1-én már érvénybe lép, továbbá a kenyérhez! keveréséről szóló törvényt. Az ülést Soukup elnök délelőtt fél 11 óra­kor nyitotta meg. A 13. havi fizetés beszün­tetéséről szóló törvényjavaslat előadói vol­tak Johanis cseh szociáldemokrata és Krejci cseh néppárti szenátorok. Ez utóbbi hangsú­lyozta, hogy ma nem kellene foglalkozni e népszerűtlen törvényjavaslattal, ha két év előtt a törvényhozás a 13- havi fizetést meg nem szavazta volna. Akkoriban abban a hit­ben éltek, hogy az államháztartás jövedel­mei és tartalékai továbbra is sértetlenek maradnak, ma azonban nem marad más hát­ra, mint e tévhit következményének eltün­tetése. A vitában felszólalt Bohr német keresz- tényszocial'ista, aki az állami tisztviselők fizetéseit összehasonli tóttá más államok tisztviselőinek fizetésiével 'és arra a követ­keztetésre jutott, hogy Csehszlovákiában még alacsonyabbak a fizetések, mint másutt. Kin dl kommunista után Tichy német ipa- rospárti megállapítja, hogy ezzel a javaslattal nemcsak az állami tisztviselőket sújtják, hanem a kereskedő­ket és iparosokat is, akiknek egyetlen re­ménységük a karácsonyi vásár volt. Ettől most elesnek, mert ma egyetlen készpénz- fizető vevő csak az állami tisztviselő. ' Ugyancsak a javaslat ellen szólalt fel Köhler német nemzeti szocialista, majd a szenátus gyorsított eljárással első és második olvasásban elfogadta a javaslatot A napirend következő pontja volt a kötelező lisztkeverésről szóló törvény újból hatályba helyezéséről szóló törvényjavaslat. Strzl cseh agrárius előadó és Bohr német keresz­tény szocialista felszólalása után ezt a javas­latot is első és második olvasásban elfogad­ták. Végül a kommunisták állandó közbeszólá­sai és lármája közben a szenátus többsége elfogadta a mentelmi bizottság ama indítvá­nyát, hogy a szenátus adja hozzájárulását Lokota kommunista szenátor további fogvatartá­sához, azonkívül egy esetiben fél is függesztették Lokota mentelmi jogát. E pont tárgyalásánál Fidlik kommunista szenátor Ruszinszkó nyo­moráról beszélt, majd a csendőrségről olyan kijelentéseket tett, hogy az elnök rend ro­nt ásította. A szenátus legközelebbi ülését írásban vagy táviratilag fogják egybehívni­A képvise’őház ülése Prága, november 29. A képviselőház ma rövid ülést tartott, miután a kormány a ta­karékossági javaslatok kérdésében még lyositani vezérét. Csődöt mondott- Vége. Az uj kormány önkényes kinevezése viszont oly ellen állásra találhat a felfegyverzett pártok körében, hogy a polgárháború lehe­tősége újból fölmerült a német láthatáron. Ismételjük: ki a felelős ezért a helyzetért? Hiába keresünk, más feleletet nem adha­tunk erre a kérdésre, mint azt, hogy: 1918. Ez az év egyrészt olyan politikai formát erőszakolt a birodalomra, melyről az elmúlt tizennégy év nap nap után bebizonyította, hogy nem való neki s a legborzalmasabb ör­vénybe taszította a német nemzetet, más­részt kiszabta annak a lehetetlen fejlődés­nek útját, mely végzetes önmarcangolásra Ítélte az erőtől és energiától duzzadó néme­teket, tétlenségre a legszorgaimasabbakat, meddőségre a legtermékenyebbeket, éhezés­re a legproduktivabbakat. így nem marad­hat örökké. A mai német moira, a mai né­met sors nem természet adta jelenség, ha­nem olyasvalami, aminek szálait Pár is tart­ja kezében. Paris játszotta ez alkalommal a felsőbb hatalmak szerepét és úgy büntette a németeket, mint hajdan az Isten Bábelt: in­tézkedéseivel összezavarta a nyelvüket és egymásra uszította a- megzavarodottakat. So­káig Paris sem tetszeleghet a „felsőbb hata­lom" szerepében. El kell tüntetni a német végzetesség, a német nyelvzavar alapfelté­teleit s ha eltűnnek, bizonyos, hogy a test-’ vérek ismét kibékülnek, a sorstársak meg­találják egymást, az emberek egy irányba kezdenek haladná s megszűnik az a meg­fejthetetlen egymásra acsarkodás, mely most. szinte mániákus sereghez, ördögtől megszál­lott tömeghez hasonlóvá torzítja a különben egészséges és okos német nemzet politikai viselkedését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom