Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-27 / 271. (3084.) szám

1932 november 27, vasárnap. A T1ZENNÉGYÉVES TANÜGYI DEMOKRÁCIA IGAZI ARCA: Szlovák iskolák tanítják az ipolymenti magyar falvak fiait a betűvetésre Tizenhat bonts községben létesített a Síovenská Liga a magyar tankötelesek részére szlovák iskolát — Magyar iskolák létesítését nem engedélyezik Ipolyság, november hó. (Saiját tudósítónktól.) A szenátus külügyi bizottságában Beues külügyminiszter a ki­sebbségi ügyekkel kapcsolatban azt, a kije­lentést tette, hogy a kisebbségi panaszok nagyrészt adminisztratív jellegűek, de elis­merte azt is, hogy a kisebbségeket megilleti az a jog, hogy esetleges sérelmeikre felhiv-' ják a kormányzat figyelmét. A nyilatkozat azon részével, amely a ki­sebbségi kérdés jogi minősítésére vonatko­zik, foglalkozzanak az arra illetékesek. Élünk azonban a külügyminiszter ur által is akceptált azon jogunkkal, hogy panaszain­kat felsoroljuk és ezúttal rámutassunk azok­ra az iskolapolitikai sérelmeinkre, amelyek orvoslást kívánnak és amelyek mindennél ékesebben szólóan bizonyítják azt az el nem- zetlenitő törekvést, amelynek eredményei már-már kulturális és nemzeti létében ve­szélyeztetik az ipolyvölgyi magyarságot. A csehszlovák kormánypártok tényezői az államfordulat első éveitől kezdve minden intézkedésükben, amelyek a határmenti vi­dékekkel voltak kapcsolatban, néha burkol­tán, néha titokban, de állandóan követték azt a törekvést, hogy a határmentén kom­pakt tömegben élő magyarság közé szlovák szigeteket ékeljenek. Ezt a célt szolgálta a földreform végrehajtása is, ennék eredmé­nyei a szinmagyar vidéken állaniköltségen épült piroseserepeé szláv telepek, A maradékbirtokok is csak részben szol­gálják azt a célt, hogy a kormánynak kedves szolgálatot tett. egyéneket jutalmazzanak. MeSöZenéző nemzeti szempontok itt is az •irányadók: vagyonos, független, csehszlovák nemzeti szempontból teljesen megbízható birtokos osztály képződését akarták elősegí­teni, amely a magyar etnikumba beágyazva, vagyoni függetlenségével és kultúrájával bá­zisa lehessen á környék elszlovákosodásá- nak. De a legfontosabb harci eszköz: az iskola. Több mint egy évtized óta csendes, de annál i eredményesebb munka folyik az ipoly völ­gy ében: szlovák iskolákat alapítanak szin- .m agyar községekben. Az alapitó néha az ál­lam, legtöbbször azonban a Szlovák Liga Ma- ticája. Az általa létrehozott szlovák iskolákat a kormánykörök úgy tekintették, mint az iPető hely lakossága régi kívánságának be­teljesülését és a megtörtént iskolaalapilást mint befejezett tényt szívesen akceptálták. De lássuk csak az eredményeket: Egeg sziiimagyar község, a Szlovák Liga ennek ellenére itt 1927-ben elemi iskolái'' szervezett. A tanulók száma 50- Az iskolát szegény gyermekek látogatják, akik külön­féle kedvezményben részesülnek. A közeli Mére és Gyügy községekben nincs iskola s igy ezekből a községekből is verbuválják a gyermekeket Tompa hetvenöt százalékos magyar község. Az iskolát a Matiea 1930-ban alapította, amelynek fenntartását a politikai községre akarta áthárítani. A képviselőtestület azon­ban elvetette a Matiea kérelmét, mert az volt az álláspontja, hogy tartsa fenn az isko­lát az, aki alapította. Felsőhír hetvenöt százalékos magyar köz­ség. Iskola ala pi t ó a Szlovák L.ga, Növendé­kek száma 65, ebből magyar 20. Lontó szinmagyar község. 1928-ban a Szlo­vák Liga úgynevezett jubileumi iskolát ala­pított. Teljesen uj, modern épület- 27 tanuló­ból 16 magyar, a többi a telepesek, csend­őrök és pénzügyőrök gyermekéi Pásztó szinmagyar község. Alapító a Szlo­vák Liga. Huszonnégy tanulóból 18 magyar. Visk szinmagyar község. Alapitó a Szlovák Liga. Györki kilencvenszázalékos magyar köz­ség, Iskolaalapító a Szlovák Liga. Az iskola egy elhanyagolt öreg koosmaépületben van a tanügy nagyobb dicsőségére. Sokkal kü­lönb helyiségben volt magyar iskolákat „még nem felelő épület" címén bezártak. Sirak 80 százalékos magyar község, ahol magyar iskola egyáltalán nincs- A tanulók száma 60, ebből magyar 50. A lakosság min­dent elkövet, hogy magyar iskolát kapjon, de ered menyleien ül. Lukaaénye 70 százalékos magyar község. A Szlovák Liga 1928-ban iskolát alapított. A tanulók száma 70, ebből magyar 45. Rátorfalu 70 százalékos magyar község. Állami iskola. Növendékek száma 53, ebből magyar 43. A szülők panaszkodnak, hogy gyermekeik a tanulásban nem haladnak, mert nem értik a tanítás nyelvét. A magyar­nyelvű tanítás bevezetése iránt kérvény van beadva az illetékes hatósághoz, amely azon­ban még ma sincs elintézve. Haraszti szinmagyar község, ennek dacá­ra magyar iskolája nincs, csak szlovák. A tanulók száma 30, ebből 25 magyar­LeSzenye 75 százalékos magyar község. Állami iskola. A tanulók száma 40, ebből magyar 35. A lakosság minden igyekezete dacára nem tud magyar iskolát kapni. Szlovákgyarmat lakossága 60 százalékban magyar. 55 tanulóból 30 magyar- A község­hez tartozó Illéspusztán a földbirtokos saját költségén magyar iskolát tartott fenn. Ezt azonban bezárták, most a gyermekek kény­telenek télviz idején hóban-fagyban a pusz­tától két kilométerre fekvő szlovák iskolába járni. A földbirtokos továbbra is hajlandó volna a pusztáján a magyar iskolát megnyit­ni és fenntartani, de ezt nem engedélyezik. Varbó tiszta magyar község. Nyolc csend- őrgyerek miatt szlovák isik ólát állított ak fel egy kis paraszíházban. Nagyesalomia tisztán magyar község. Az iskolát a Szlovák Liga alapította. Ipolyság szinmagyar város volt az állam- fordulat előtt. Mindössze két szlovák család lakott benne, az egyik már abban az időben is községi szolga volt, most is az, a másik egy kéményseprő. . Az uj uralom kezdetén nagyszámú cseh és szlovák hivatalnok, csendőr, finánc, vasutas és egyéb alkalma­zott kapott itt alkalmazást. Később egy ha­tárzászlóalj állomáshelye lett. Természete­Speciális fenökö és fenöszij: Automa­tikusan élesíti a pengét. A kifogásta­lan borotválkozást lehetővé teszi, Kapható minden parfümériában, dro­gériában és acéláruüzletben, Miíegro Fekete 96,— és nikkelezve 120,— Kő D, ENGEL, Praha, 2atecká 8. Bratislava, Masarykovo nám. 6, sen az idehelyezett állami alkalmazottak és a katonaság megbontották a lakosság nem­zeti összetételét, de mindezek ellenére Ipoly­ság még ma is 80 százalékos magyar város, A Szlovák Liga nyomására a magyar nyel­vű polgári iskola igazgatósága kénytelen- volt helyet adni az egyébként városi tulaj­dont képező iskola épületéiben az újonnan szervezett szlovák elemi iskolának, maid ennek uj épületbe költözte után a szlovák párhuzamos osztályú polgárinak. 1 A szlovák elemi uj helyiségében kapott helyet valamint a szlovák óvoda is. Növen­dékek száma 80, ebből körülbelül 65 ma­gyar. Megjegyzendő, hogy ebben a 80 százalé­kos magyar városban (ha a katónságot nőm számítjuk, hál 95 százalékos) nincsen magyar ovóda az államfőfdulat óta. A magyar szü­lők így magyar óvoda híján, kénytelenók a szlovák óvodába járatni gyermekeikét. Amint a fentiekből látható, a Szlovák Li­ga tényezői nem voltak tétlenek a szlovák is­kolaalapítás és a kormány az iskölaeügedé- lyezés terén. Tiszta magyar helyeket telé- szórtak szlovák iskolákkal, amelyekből ki­kerülő magyar gyerekek a nevükét sem tud­ják helyesen magyarul leírni. így fest á valóságban á csehszlovák iskola­politika- Ezeket a magyar etnikumba béékelt szlovák iskolákat mint a szlovák kultúra elő­retolt bástyáit kezelik és minden eszközzel támogatják és amelyek azt a célt szolgálják, hogy megváltoztassák a határvidék eddigi egységes magyar jellegét. A községek a súlyos gazdasági helyzet folytán egyre elszegényednek, úgy hogy a felekezeti iskolák fenntartása válóban sulyős UJ ELET Irta: BERKES IMRE A börtönben, ahol három és fél évet. töltött el, bölcsebb és higgadtabb lett. A haja kissé kihullt s ráncai mélyebben szelték át a hom7 tokát. — Uj élet, uj élet, — ez zsongott ben­ne, — lehet-e uj életet kezdeni a múlt szo­morú emlékeivel? Magányos otthonában, amely távol esett a nagyvaros forró őrületé­től, lassán-lassan elkezdte uj életét élni. És egy napon kénytelen volt megállapítani, hogy. nem á maga, hanem a szomszédai életét éli Törpe fák ácsorogtak a ház körül, távolabb már az Alföld millió szemű homokbuckái tes pédtek, autó csak ritkán tévedt erre, a mesz- szi külváros útjaira és az est szabadon és tisz­tán tárta ki szépségeit, mert itt nem állták útját a kőrendetegek. De az épület falai oly vékonyak voltak, hogy még a sóhaj is áthal­latszott a lakásába. Minden, mi odaát történt, beszéd, por, zaj, indulat, csók: ugyanabban a pillanatban már ott kóválygott az ő feje s az ő szive körül. — Istenem, — miféle emberek ezek? — próbálta eleinte elkergetni maga mellől a mások életét, —- kik ezek, miért gyűlölik vagy miért szeretik egymást s mit akarnak tőlem? Semmit. Bizonyos, hogy tőle nem akartak semmit. Mégis itt voltak s bele­vonták a magük dúlt életébe az ideget! em­bert, aki véletlenül az ő szomszédságukban lakott. A férfi negyven éves lehetett. Szelíd, majd­nem kifejezéstelen arcán nem látszott meg a szenvedély, elborult s kissé fájdalmas tekin­tete inkább a maga lelkét kutatta, mint a vi­lág ezer és ezerféle nyomorúságos lázát, áme lyek ismeretlen útjaikon égtek és kialudtak keservesen. Legalább ő ilyennek látta azt á fnágás, sápadt arcú embert, akivel hói a lép- cSŐházbáfi, hol a villamos megállónál találko­zott. Az asszonya egészen más Volt- Tűz vil­lám lőtt a szénié mélyén s reményte'én két- ség'beo&ée idegesítette keskeny szája szélét. amely ijedten rebbent meg hangra, zajra, szélre és napvilágra. Inkább a férfi látszott törékenynek, az asszonyból, ha titkolta is, kü­lönös erő sugárzott. Valaki, 'aki elvonult már az. élettől, így lát­ta maga körül a viaskodó életet. Nevetett és töprengett magában. Neki már nincs dolga asszonnyal, tűzzel és féltékenységgel. Órákig ült könyvei között, amelyekből némelykor ki­harsogott az élet csodálatos visszhangja­Az ő hangja már elveszett. Mégis megismerkedtek. — Jó ember, igen, ezt bevallom, — mondta az asszony, — jó, ez minden! Mondja elég az, hogy valaki jó? És ebben kell élnem, hogy ő jó, jó, semmi egyéb, csak jó. Hál rossz vagyok én hogy folyton a maga jóságát sir ja a fülembe? Mit gondol? -— És végigmérte az embert szomorúan és össze­történ és csupa láz volt, ajka vohaglott és fe­hér arca fénylett Megint találkoztak. Csak úgy véletlenül, ahogyan Szomszédok, egy utón járók mégis elég gyakran láthatják egymást. — Maga nős? — Nem vagyok nős — Elvált? — Nem­— Hanem? — kérdezi© bizonytalanul és kí­váncsian áz asszony. — Éu megöltem a feleségemét. Micsoda ember! Megölte. Meg tudta ölni. Milyen ördög! Gyilkos! És igy él! így tud él­ni, a temetőben egy halott, akit valamikor őrülten szeretett, bizonyára igy volt e bizo­nyára azért ölte meg, mert végtelenül sze­rette. Vad és fenyegető víl'ámok sisteregtek a szeme mélységes kohójában, az ujjai, mint a liaj'ékony gyökerek, amelyek egyszer halá­losan ráfonódtak egy asszony puha nyakára. Gyilkos! És itt lélekzik, él, alszik, gondolko­dik a közelében, egy fái választja el tőle, ret­tenetes és meg tudta ölni! Napokig ez forrt az asszony agyában, éjjel felriadt, nappal této­ván és elkalandozva bámult maga elé, há az ura megszólította, riadtan nézett rá, ha a ha­ját megsimogatta, félénken húzódozott el tőle, megtört, kínlódó teremtés, egy titokzatos ví­zió örvényében vesződve kapaszkodott az élét szilárdabb pereme felé. — És miért ölte meg? — kérdezte tőle egy napon. Alig ismert rá. Ami azelőtt friss, lázitő és kegyetlen volt ezen az asszonyon, most vala­mi nyugtalanító apáthiába süllyedt. Szeme alján kékes árkok sötétlettek s hangjának foj­tott, rideg érzékisége tompa szintelenségbe rekedt — Istenem, megöltem. Higyje el, még kel­lett ölnöm. Jobb igy. Kimostam életem ször­nyű szennyesét. Ezért tettem. — Rossz volt? — Nem emlékszem rá- Én minden! elfeled­tem. Könyörögve nézett rá. — És többé nem nősül meg soha*'­— Nem. Soha. — Miért? — Mert azt hiszem, újra megölném Odaát csend támadt. Már alig hallott han­gos szót. Mintha súlyos sziklafal meredézétl volna a két lakás között. Gyengéd suhanás. álmodó nesz, édes sóhaj, halk, fojtott sutto­gás remegett és szállt tova a másik lakás sze­relmes kalitkájában. A visszhang elnémult. — gondolta magában, — áz én életem vissz­hangja, amely annyira meggyötört pihenésem­ben. De meddig? Meddig? Maga előtt látta az asszony elgyötört arcát. Talán már ő is a halál előtt állt? És nem kel­lett néki a jó. A gonoszt áh Rótta, á sötét szenvedélyt kutatta — és most megrettent. Megállt. És visszatért. — Mit bánóm én? Mi közöm hozzájuk? — Fülét rászegezte a vé­kony fáira. És úgy hallgatta a csendes be­szélgetést. — Te oly jó vagy. És én ezt eddig oly ke­vésre becsültem. — Okosabb léltél, drágám. —Igen. Vannak események, amelyek egy pillanat alatt több józanságra tanítják az em­bert, mint millió példa. — Valóban. Ez igy van. — És mondd, meg tudnál te engem ölni? — Soha. —- És nem is gondoltál érré? Mennyi bak mennyi veszedelem volt közöttünk! — Sohase gondoltam. Szerelmesen simult az urához­És mély, forró s lesújtott alázattal gondolt a másikra, a gyilkosra. Akit talán a végzet küldött az Útjába, hogy álmodó szemét meg­törölje, ideges száját megnyugtassa, lázongó vágyait lehűtse. Boldog volt az uj, az elkép­zelt élet kitárult ajtajában, mintha újra szü­letett volna. Itt is, ott is az uj élet napja kelt föl a győ-í gyuló lélek sajgó, de nlár épülő sebei kö­zül. B. B. HHB1 12. É2 á háföfft jel nláf átment a köítudátba. Bristol Budapest * 12. - P. • é r t ad naponta nagyon jó szobát elsőrangú ellátással. A vendég minden kényelmét megtalálja. Ü 6 1 ti t á n ős ésté tánc A báfban intim hangulatos esték 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom