Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-27 / 271. (3084.) szám

1952 november 27, vasárnap. R magyar-osztrák megegyezés jelentősége A Prágai Magyar Hirlap részére irta: PETHŐ SÁNDOR Budapest, november 26. A Gömbös-kor­mány valóban gyorsvonat! sebességgel halad előre kitűzött programjának, vonalán. Az el­múlt héten nemcsak a középeurópai közvéle­mény, de szinte a világ figyelmét is magára vonta az osztrák-magyar kereskedelmi tár­gyalások rapid befejezésével, amellyel véget vetett a kisebib-nagyobb fegyverszünetekkel idestova nyolc hónap óta tartó vámihábonunak, illetőleg szerződés nélküli állapotnak. Az uj magyar kormánynak volt bátorsága, hogy uj csapásra térjen a vámpolitikában és az or­szág mezőgazdasági viszonyainak ja vitása ér­dekében tetemes áldozatok árán, de kétség­kívül állandó és biztosított piacot létesített ■agrárfölöslege egyrészének- Az osztrák-ma­gyar szerződés jelentősége azonban nem csu­pán bizonyos gazdaságpolitikai kérdéseknek rendezésében áll, hanem abban, hogy az esz­mecserék alatt a tárgyalófelek mindegyike részéről olyan atmoszféra kialakítására irá­nyuló törekvések szimptomái mutatkoztak meg, amely kétségkívül sokkal fontosabb a magyar agrárkivitel érdekeinél is. A politi­kában gyakran nem a tények, hanem az im­port dér abiliák számítanak. Egymással rideg, szinte kiengesztelhetetlen ellentétben álló ál­lamok kénytelenek a gazdasági forgalom ér­dekéiben levonni a reálpolitika követelte kö­vetkezményeket. Sőt arra is tudunk esetet, hogy politikai szövetséget kötő hatalmak a gazdasági önzés sivár egyoldalúságaitól ve­zetve, a kölcsönös elzárkózás vámpolitikai hadállásaiba vonultak vissza, miután a poli­tikai és a gazdasági érdekek neim vágtak ösz- sze, sőt szinte kizárták egymást. A kisantant államait például szoros katonai konvenciók s politikai megállapodások kötik össze egy­mással, anélkül, hogy több, mint egy évtize­des szövetségi formájuk gazdasági tartalma alátámasztást nyerhetett volna. A középeurópai fejlődés a legutóbbi évti­zed tanúságai alapján nem az integrálódás irányában fejlődött, hanem gazdasági autar- kiák gyakran mesterséges szervezésével és kiépítésével is, még befejezettebb formákat akartak adni a párisi békék következményei által megindított osztási folyamatnak. A Duna-menti népek mindegyikét sújtó szociá­lis feszültség és gazdasági nyomorúság ugyan kiváltott bizonyos tétova, végig nem gondolt kísérleteket a gazdasági érdekkölcsönösség eszméjének irányában s csodálatosképpen éppen kiváltképpen gazdaságpolitikai elmék is a technikusok egyoldalúságával elképzelhe­tőnek tartották, hogy nagyobb gazdasági töm­böket létesítsenek a politikai kérdések meg­oldása nélkül is. Ezek a kísérleti léggömbök azonban legott szétpattantak a valóság at­moszférájában s a kifolyó gázok csak még na­gyobb és fertőzőbb lég mérge zés eket vittek végbe az érdekelt népek politikai viszonyá­ban. Tavaly márciusban egy merész, nemzet­közi vonatkozásokban szétrezgő, hivatalos jel­legű puccs történt Középeurópa gazdasági és politikai újjászervezésére. A német-osztrák vámegység, mint kezdete a politikai An- sehlussnak, meghiúsult a latin nagyhatalmak ellenszegülésén- Nyilvánvaló volt, hogy a Du- n a-medence gazdasági és politikai reorgani­zációját formailag és tartalmilag olyan gon­dolat tengelye körül lehet és szabad mun­kálni, amely a nagyhatalmi érdekek egyikét sem sérti, másrészt pedig a nagyhatalmak­nak közvetlen befolyását a dunai népek egy­másrautaltságának és öncéluságánák tervé­ben a lehető legcsekélyebb térfogatra szorítja. Az osztrák-magyar vámpolitikai egyezmény értelme és jelentősége az, hogy azok a törtéi nelmi erők, amelyek évszázadokon át a Du- na-medence csoportosító és irányi tó tényezői voltak, újból egymásra leltek és mindkettejü­ket áthatja az a törekvvés, hogy régi hivatá­sukat és szerepüket a megváltozott viszonyok köretében is betöltsék és a szükségletek­hez képest megreformálják. Bizonyára korai volna ma bárminő messze kóválygó valószínű­ségek és eshetőségek menetrendjét kiolvasni az oszt rák-magyar gazdasági szerződésből. Az a körülmény azonban, hogy ma azok az ele­mek meglehetősen el lanyhultak vagy elhal­kultak, amelyek Ausztriában az Anschlusst — Mussolini tízezer lírát adományozott a ma­gyar kormányzóné inségakciójára. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: 'Mussolini a mai napon Colonna herceg budapesti olasz követ utján tízezer lírát adományozott a kormányzó- mi ic 'égakciójára. hirdették, másrészt pedig a minden oldalról körülzárt és elszigetelt Ausztria gazdasági életképtelenségének felismerése uj utakra kellett, hogy vonzzák az osztrák államérfia- kat is s újból fel kellett éledni bennük a ré­gi Ausztria gazdaságtörténelmi gondolatának, amely a dunai népekkel való szoros együtt­működést jelentette és képviselte évszázado­kon át. Ha az Anschlusst gátló erők nagyob­bak, mint azok, amelyek azt akarják, akkor ebből más nem következhetett, mint az, hogy Ausztriának vissza kell térnie a J)una-völgvé­be s ott meglelnie a maga gazdasági életjo­Hogyan adjuk meg a mártásnak az utolsó simítást? A valóban ízletes mártás ne legyen se túl hosszú, se túl rövid, sem vizes, sem pedig túlságosan sűrű. Viiello - margarinnal jó lesz a mártás. Pompás friss aromája megadja a mártásnak ezt az utolsó simítást, amelynek titkát egy háziasszony sem árúlja el szívesen. gának biztosítását $ művelődési és politikai misszióját. Az utolsó évtized alatt Magyarom szagon is egyre inkább elapadt az a közgon.-- dolkozás, amely nagyban és egészben véve inkább érzelmi előítéletek anakronisztikus maradványa volt, semmint reálpolitikai meg­fontolás: az tudniillik, hogy a magyarságnak egyrészt az alldeulsch eszme mohóságával szemben, másrészt a dunai népek egyensúlyán nak szempontjából keresnie kell az osztrák- sággal való együttműködés lehetőségét, még akkor is, ha az ideiglenesen gazdasági áldoza­tokkal jár. A népeknek egymás iránt érzett elfogultsá­gait gyakran csak a közös nyomorúság leplezi el és másitja meg. Ma a magyar közélet mérv­adó tényezői éppúgy, mint a felelős kormány- hatalom, teljesen tudatában vannak annak, hogy Magyarországnak nemcsak gazdasági és politikai orientációt kell változtatnia a közel­múlt irányához képest, hanem át keli alakul­nia egész gondolkozás- és érzésvilágának, hogy egy uj dunai egyensúly megszervezésé­hez megfelelő felkészültséggel fogjon hozzá. Az osztrák-magyar szövetséget nem a közös di­nasztia hozta létre a múltban: ellenkezőleg, a dinasztia közössége azért állott stabil ala­pokon, mert a két nép érdekazonosságának reálpoliiikai felismerésén épült fel. A ma­gyar közvélemény nem azért köszöntötte a Gömbös-kormányt, mert gazdasági egyez­ményt hozott létre Ausztria és Magyarország között, hanem azért, mert egy uj és termé­kenyítő atmoszférának első fölgeríedését lát­ta az osztrák-magyar gazdasági viszonynak rendezésében, azt a kiinduló pontot, mely a magyarság a Duna-völgyében teljesített hi­vatásának és uj szerep vállalásának útját jelzi. Másfél milliárdos megtakarítással sem lehet a jövő évi költségvetés egyensúlyát biztosítani A koalíció az iskolaagyi és kSzmunkaügyi tárcák költségvetéseit erősen csökkentette — A külügyiből csak 15 milliót, a nemzetvédelmi minisztérium 17 milliárdos költségvetéséből csupán 69 millió koronát töröltek (per) Prága, november 26. A pénteki mi­nisztertanács foglalkozott a jövő évi költségve­tési előirányzat kiadási 'tételeivel és jóvá­hagyta a hetes bizottság által eszközölt tör­léseket. Mint má,r tegnap jelentettük, a hetes bi­zottság a kiadási tételekből több mint 900 millió koronát törölt. A rendes költségvetés keretén belül csökkentette a köztársasági elnök és irodájának költ­ségvetését 1,696.000, a nemzetgyűlését 1.185.000, a miniszterelnökségét 4,707.200, a külügyét 14,916.200, a nemzetvédelmi minisztériumét 69,792630, a belügyminisz­tériumét 4,559.600, az igazságügyiét és leg­felső bíróságét 9 millió 472400, az unifikációs minisztériumét 113.000, a leg­felső köztiigazgaOási bíróságét 411.300, az is­kolaügyiét 52 828.000, a föld írni velés ügyiét 15,015.400, a földhivatalét 445,200, a keres­kedelemügyi minisztériumét 4,393.000, a közmunkaügyiét 115,725.400, a postaügyiét 395.000, a vasutügyiét 1,264 400, a népjólé­tiét 13091.900, a közélelmezési miniszté­riumiét 655.400, az egészségügyi miniszté­riumiét 6,066.900, a pénzügyminisztériu­mét 34,251.400 és a legfelső számvevőszé­két 55-000 koronával, vagyis a rendes költ­ségvetés kiadásai tételeit 403,052.230 koro­nával csökkentették. Az állami üzemek kiadási t'ételteiben összesen 314,014.600 ko­ronát töröltek­Erős törléseket eszközöltek -a vasútnál és pedig 168,000.000 koronát, a postánál 60 millió koronát, az állami erdőknél és birto­koknál 39 millió koronát, a katonai erdő- vállalkozásoknál 5 és fél millió koronát, az állami nyomdáknál másfémilüó koronát és a csehszlovák sajtóirodánál 267.000 koronát. Miután a hetes bizottságon üdvül az állami üzemek egyes bevételi tételeit fölemelték, az ős s zm égi akar Ltás 995,9113.180 koronát eredményez. Mindezek a törlések azonban nem elegen­dők, mert a vasutak, a posta, az állami er­dők s birtokok deficitjei várakozáson fe­lül emelkedtek: s igy nem elegendő a kö­zel egymilliárdos törlés a tárgyi kiadások­nál, nem nyuji elegendő fedezetet a fize. tésleszállitásból eredendő 600 millió ko­ronás megtakarítás sem s a kormánynak további 380 millió korona fedezetet kell ke­resnie. Ha tekintetbe vesszük -a fent felsorolt tör­léseket, szembetűnik, hogy a külügyminisztérium költségvetésének kiadási tételeiből csupán 15 millió koronát töröltek, ezzel szemben a földmivefésügyi minisztérium sokkal ki­sebb költségvetéséből is ugyanannyit. Még szembetűnőbb az összehasonlítás a nem­zetvédelmi és iskolaügyi minisztérium kö­zött. Mig a nemzetvédelminél alig 70 mil­lió koronát töröltek, addig az iskolaügyi­nél több mint 50 millió koronát. A mezőgazdaság általános megállapítás sze­rint óriási nyomorba jutott s a hetes bizott­ság mégis 15 millió koronát törölt a föld­művelésügyi minisztériumi tárca kiadásai­ból, de ugyanekkor a külügyi hivatal óriási költségvetéséből is csak ennyi törlést esz­közölt. Egészen érthetetlen az iskolaügyi minisz­térium költségvetésének megkurtítása. A kultúra céljaira fordítandó összegeket erő­sen csökkentették, majdnem annyival, mint a nemzetvédelmi minisztériumét, aimiely a múlt évi költségvetésben a, külön nem­IGYUNK KASSAI SÖRT! 12° PRIMUS GYÁRTJA: ' W **«■ BAUERNEBLésFIAr.t.KOSICE I zetvédelmi alappal együtt 1700 millió koro­nát tett ki. És mint egyes lapok jelentik, a nemzetvé­delmi minisztérium az általános takarékos-, sági intézkedések folyamán a katonák zsold- ját is akarja csökkenteni. A vörös ceruza az állampénztár rossz helyzetére való tekintet­tel erős munkát végzett a közmunkaügyi minisztérium költségvetésében is. Az a 115 millió koronás törlés, amellyel a közmunkaügyet megrövidiíik, a beruházási munkák rovására megy, vagyis a koalíciós rezsim ismét csak önmagának ellentmond, ahelyett, hogy gondoskodna produktív munkanélküli segélyről, a produktív mun­kákra előirányzott összegeket törli s ezzel természetszerűleg megakadályozza azt, hogy a munkanélküliek száma csökkenjen, tehát a kormány kénytelen lesz az impro­duktív munkanélküli segély összegét a téli hónapokban lényegesen fölemelni. Ez a rendszer fejetlenségére vall s az a koa­líció, amely évek óta semmibe se vette az ellenzék kritikáját a költségvetési vita fo­lyamán, most, amikor a koalíciós rezsim következtében az állampénztár ilyen válsá­gos helyzetbe jutott, egészen tervszerüt lenül törölt ©ti, ahol nem kellett és nem törölt ott, ahol lehetett volna. A takarékossági intézkedések későn jöt­tek, mert még két-három évvel ezelőtt az államháztartás egyensúlyát könnyen biztosi­tan i lehetett volna a jövő évek számára is. ha ■tartalékoltak volna nagyobb összegeket, a polgári koalíció 2 milliárdos tartalékát el nem herdálják és nem létesítettek volna külön­böző alapokat, amelyek százmilliókat emész-- tettek fel. Ma ott áll a koalíciós rezsim, hogy másfél milliárdos kiadási törlések sem el e­gendők ahhoz, hogy a költségvetés egyensu-i lyát biztosítsák. — Befejeződtek az iiiségmunkák Érsekujvá­rott. Érsekujvári tudósítónk jelenti: Kevés meg­szakítással egész éven át •tartottak Érsekújvá­ron az inségmunkálatok, melyeknek felét az állam, felét pedig a város fizette, összesen 134.000 koronát osztottak ki a heti hatvanas turnusokban dolgozó munkanélkülieknek s eb­iből az összegből 70.000 koronát az állam térí­tett meg a városnak. Ennek a hétnek a végével az összes fedezetek kifogytak s a tavaszi idő* járás beálltáig aligha kerül sor Ínség-munkákra* 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom