Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-23 / 267. (3080.) szám

267' *3080* szám * **er<,a " 1932 november 23 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, i havonta 38 K6. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.—Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, 11, emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága II., Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184, SŰRGÖMYC1M: Hl R L fi P, PRflHfl Menta? csupán parlamentáris kormány megalakításával bízta meg Hitlert Hindenburg irányelvekkel kötötte meg Hitler kezét — fiz elnök és Hitler között Írásban folyik az eszmecsere A retorziós vágyálmok fúriái Prága hirfcromibitái soha nem fogadtak nagyobb örömmel és halihó val kisebbségi sé­relemről szóló híradást, mint a Kvasz György békéscsabai ügyvédnek az ügyvédi kamará­ból való kizáratásáról és a Kvasz vezetése alatt álló békéscsabai „Előre" eportegyesiilet- nek feloszlatásáról szóló jelentést. Mindakét hirre úgy vetették rá magukat, mint a legfi­nomabb csemegére. A leghangosabb föltála­lásban szervírozták az olvasóközönségnek, a lapok első oldalain éles betűk hirdették, hogy Magyarországon „nincs ‘Semmiféle ki­sebbségi jog", hogy „a magyarországi kisebb­ségüldözésnek nincs határa" s kommentárok, sőt vezércikk is sürgette az „azonnali re- presszáliákat a perzekuoióért", ellen rendsza- bályokat az itteni „magyar ügyvédek, sport- egyesületek, magyar képviselők ellen", „a külügyi képviselet diplomáciai közbelépését", az itteni magyar sportklubok számának kor­látozását, sót egy hang valamennyi magyar sportegyesületnek és pedig nemcsak a ma­gyarországi, hanem a csehszlovákiai magyar sportszervezeteknek a bojkottálását is kíván­ta ellenrendszabályul. De az egész magyar- ellenes riadókoncerlet tulbarsogta a csehszlo­vák miniszterelnök lapja, a Venkov, amely a Kvasz-eset megoldására a „legegyszerűbb" formulát találta meg: a börtönbe kívánja kül­deni Szállói, Szent-Iványt, Jabloniczkyt, Tar- jánt és Szvatkót e számos más általa meg nem nevezett kisebbségi magyar vezető egyé­niséget és „azonnal betiltatni" a Prágai Ma­gyar Hírlapot. Egyik oldalon Kvasz ügyvédi gyakorlata, a másikon Szüllő, Szeni-Ivány, Tarján és Szvatkó börtön-bejuttatása és a Prágai Magyar Hirlap betiltása: ez szerinte a mérleg két oldala. Illetve a Kvasz-kom- plekszumból a centralisták részére kifacsar­ható profit. Hogy a Venkov hogyan jut rá erre a köz- jogilag abszurd és nonszensz „egyenletre"^; az az ő titka, de viszont éppen ez az első szempillantásra készenálló végkövetkeztetése magyarázza meg az egész halihó igazi rugóit. Freud professzor lélekkutatásának egyik leg­zseniálisabb eredménye a Wunschtraum, a vágyálom kielemzése volt. Nosh-át, a cseh­szlovák sajtó esete Kvasszal és a Kvasz el­nöksége alatt álló Előré-vel a legtipikusabb esete a Freud-f éle Wunschtraum-komplek- szum-nak. A Venkovék számára a Kvasz kö­rüli élményben az elsődleges mozzanat nem Kvasz és az Előre sportegyesület állítólagos sérelmének átérzése, hanem a retorzió vágya és gyönyöre volt. Kezdetben volt a retorziós vágy és csak aztán jött a két Kvasz-eset, amely szerintük alkalmat adíhat a retorziós vágy törekvések kielégítésére, realizálására. A gyűlölködés szabadjára eresztésének jó al­kalmát üdvözölték a Kvasz-hirekben oly ki­törő örömmel és csatazajjal. Csak a gyülöl- ködési vágy ösztöniségéből, elmét el vakító természetéből magyarázható az, hogy Venko­vék ebben az uszító hadjáratban minden ala­pot, de még a józan ész talaját is kirúgták maguk alól. Az első jele ennek az az egyszerű, d© an­nál csatta-nósabb tény, hogy az Előre felosz­latása csak egyes csehszlovák lapok képze­letében történt meg. Álmodták. A vágyálom álmoditatta velük. Jó lett volna nekik, ha meg­történik, hát elképzelték és világgá kürtölték, hogy azonnal meghirdethessék a bojkotthad­járatot az itteni magyar sportegyesületek el­len. A gyülölethajsza az álarcok levetésével azonnal megindult, mihelyt a jogcímnek leg­alább egy kis látszata, az első kis csirája felcsillant egy álhir alakjában. Az álhir tisz­tázódásával a félbemaradt gyűlöletgesztus fél szegen rajzolódik elénk s álarc nélkül lát­juk Venkovék igazi arcát. Valószínűleg hasonló lesz az eset a Kvasz- komp’ekszum többi részével is­A Venkov-féle közügyészek az Előre-sport- egyesület állítólagos — d© meg nem történt — sérelmét, valamint a Kvasz-esetet, diplo­máciai lépések tárgyává szerették volna ten­Berlin, november 22. Hindenburg birodal­mi elnök Hitler hétfői fogadtatásán a nem­zeti szocialisták vezérének megbízást adott arra, hogy parlamenti többség megalakítása céljából a pártok vezéreivel tárgyalásba bo­csátkozzon. Hindenburg ennek a megbízásnak megadása alkalmával Hitler számára irány­elveket állított fel, mert ezekkel akarja meg­szerezni a biztonságot, hogy a birodalmi el­nöknek politikai akaratát a jövőben se lehes­sen kikapcsolni. Az elnök által felállított irányelveket a következőkben lehet egybefog­lalni: 1. A birodalmi hadügyminisztérium v«z ‘is­sében nem szabad változásnak történ e, mert a véderő-politikának stabilitását n - den körülmények között fenn kell tartani 2. A külügyminisztérium vezetésében sem szabad változás nau bekövetkeznie, nehogy a függőben levő nemzetközi tárgyalások folya­matában zavar következzen be. 3- Folytatni kell a gazdasági újjáépítés po­litikáját, amelyet papén kormánya vezetett be és ezért a gazdasági és szociálpolitikai szükségrendeleteket nem szabad megszün­tetni. 4. A valuta terén el kell kerülni a kísérle­tezéseket. 5. Folytatni kell a birodalmi reform kiépí­tésének munkálatait, elsősorban nem Szabad semmiféle változásnak bekövetkeznie azon kapcsolatban, amely most a birodalmi biztos utján a birodalmi és a porosz politika között létrejött. 6. A törvényhozást a birodalmi gyűlés ut­ján parlamentáris többséggel kell végrehaj­tani, nem pedig a 48. fejezet alapján Szükség- r&ndeletekkel, mivel az ilyen szükségrende­leteket úgyis csak a normális törvényhozás pótlékául lehet tekinteni. 7. Nem szabad korlátozni az elnöki hatalmat a 48. artikulusban leszögezett diktaturaren­ni. Ezt a kisebbségjog nemzetközi határoz- mányai eleve kizárják s ha Benes megtenné, agy egy más ország belügyébe avatkozna be. Csehszlovákiának és Magyarországnak ugyan­is nincs közvetlen viszonossági szerződése egymással a kisebbségek védelmére. A béke­kötés alkalmával a nagyhatalmak előre el akarták kerülni azrt, hogy Magyarország és az utódállamok közt a kisebbségi kérdés keze-l lését illetően a súrlódásira közvetlen jogalapok lehessenek s ezért úgy Magyarországgal, mint Csehszlovákiával külön-külön kötöttek kisebb­ségvédelmi szerződést. Közvetlen viszonosság igy nem lévén, olyan viszonosságot fölállí­tani a magyarországi és a csehszlovákiai ki­sebbséggel szemben követendő rezsim között, ahogy azt a Venkov és társai követelik: min­den alapot és jogcímet nélkülöz. A csehszlo­vákiai kisebbségek jogállománya nincs füg­gővé téve sem a kisebbségvédelmi szerződés­ben, sem az alkotmánylevélben attól, hogy más államban milyen jogi vagy gazdasági helyzetet élveznek más kisebbségek. Különö­sen nem akkor, ha azok a más kisebbségek sem a történeti, sem a nemzeti, sem a kul­turális, sem a gazdasági fejlődésnek nem ér­ték el olyan magas fokát, mint a szőbanforgó csehszlovákiai magyar kisebbség, amely egy­öntetű kompakt tömegben, zárt 'telepterületen él s területén abszolút nyelvi többséget ké­détkezések csökkentése által s nem szabad olyan birodalmi törvényeket alkotni, ame­lyek újabb korlátokat vonnának a birodalmi elnök diktatúra-hatalmának alkalmazása elé. Hitler és párthívei a nemzeti szocialisták­kal rokonszenvező Schacht dr.-nak, a Birodal­mi Bank volt elnökének és Cuno dr. volt kan­cellárnak bevonásával egész délutánon át Hindenburg feltételeiről tanácskoztak. A tár­gyalások este nyolc óráig tartottak s a tár­gyalások eredményeképpen Hitler levelet in­tézett Meissner dr.-hoz, a birodalmi elnök ál­lamtitkárához, amely összefoglalta feleletét az elnök álltai felállított irányelvekre vonat­kozólag. Meissner dr. államtitkár kedden délután fél két órakor juttatta el Hitlernek feleletét pez s számszerűleg is vagy nyolcszor akkora, mint a szétszórt magyarországi szlovák ki­sebbség. Minden oly agitáció, amely kisebb­ségi jogainknak bármilyen konfiskálását kí­vánja, már magában véve a kisebbségvédel­mi szerződés és az alkotmánytörvény betűje# ellen vét, de nyíltan bevallott alkotmánysér­tést propagál akkor, amikor a nemzetközi jog által el nem ismert viszonosságra hivatkozva retorzió címén kívánja a jogfosztást, az indo­kolatlan lapbetiltást és a kisebbségi vezérek bebörtönzését. A mi törvényes jogainkat Csehszlovákia kormánya nem Magyarország­nak garantálta, hanem a nagyhatalmaknak, tehát még abban az esetben, ha föltesszük, hogy Magyarország megsérti a saját hasonló kisebbségjogi kötelezettségeit, Cssszlovákia még akkor sem függeszthetné föl egyoldalú­ig a nagyhalat makk al szemben vállalt ki­sebbségvédelmi kötelmeit. A retorziós jelszó nem egyéb, mint alibi-keresés a kötelmek ki­játszására és megsértésére. A retorziót kiáltó i fúriák gonoszságát azonban az árulja el leg­jobban, hogy Kvaszt nem a magyar állam bí­rósága, nem a magyar kormány végrehajtó köziegei fosztották meg ügyvédi gyakorlatá­tól, hanem egy társadalmi jellegű kari szer­vezet: az ügyvédi kamara. Nem bocsátkozha­tunk annak fölülibirálásába, hogy a szegedi ügyvédi kamarának volt-e kellő oka erre az azokra a kérdésekre, amelyeket a nemzeti szocialista pártvezér hétfőn este intézett hoz­zá. Hitlernek hétfő esti levelében az a gya­korlati jelentőségű kérdés volt fölvetve, váj­jon az ö vezetése alatt álló kormánynak biz- tositjíák-e már eleve a birodalmi alkotmány 48. artikulusa alapján a diktatúra hatalmát Beavatott körökből nyert információk szerint Meissner államtitkár válasza azt hangoztatja, hogy egy többségi kormány nincs ráutalva a 48. artikulusra, amennyire rendszabályait és intézkedéseit mindig a parlament utján tudja határozattá tenni s megerősittetni. Az a meg­bízás, amelyet Hindenburg Hitlernek adott, csupán többségi kormány megalakítására irá­nyul, nem pedig egy prezidiális jellegű kor­mányalakításra, úgy hogy Hitler kérdései tu­lajdonképpen önmagukban tartalmazzák a fe­leletet. ítéletre, de ha föltesszük is, hogy nem volt rá oka, vagyis Kvaszt sérelem érte: még ak­kor sincs ma szó befejezett ügyről, mert hi­szen Kvasz fellebbezhet és föllebbezett is. Kvasztól ügyvédkollégái akarják elvenni az egzisztenciáját, a Venkov ellenben a csehszlo­vák -belügyminisztérium által akarja elvetet­ni a lapunk egzisztenciáját s az államügyész után kiált, hogy az meg a bíróság utján vé­tesse el Szüllő, Szent-Ivány, Jabloniczky, Tarján és Szvatkó és mások szabadságát. Nem találjuk célszerűnek tovább elemezni ennek a Venkov-féle egyenlőtlen viszonosságnak az abszurditását, ebből a puszta szembeállításból is mindenki láthatja, hogy a Venkov itt ve­tette le legjobban az álarcát. Retorzió min­denáron, bármily jogcímen kormányihatalmi tényekkel: ez az örök vágyálma. Erre keres okot, vagy legalább ürügyet, ehhez jött jól neki a Kvasz-komplekszum ürügye. Minket nem lep meg, mert régen tudjuk, hogy Ven­kovék mindig csak ürügyet keresnek és min­dig csak erre keresnek ürügyet. Most az egyszer hálásak lehetünk neki: Le­álcázta s kompromittálta magát és a retorziós vágyálmok összes fúriáit. És még egyet. Fájó szlovák problémákért a Venkovéknak fölösleges a szomszédba menni. Van belőlük itthon elegendő. Kínos helyzetbe kerttlt a népszövetség a mandzsiariai konfliktus eldöntése kérdésében London, november 22. A Times genfi levelezője hangsúlyozza, hogy a japán és a kínai delegátusok nyilatkozatai között fönnálló éles ellentét nem nagyon biztató hangulatot teremtett a genfi tanácsülésen. Nehezen tudnak dönteni az irányban, hogy merre haladjanak anélkül, hogy vagy a népszövetségi alkotmány alapelveit, vagy pedig Japánt ne hajítsák ki a népszövetség hajójáról A News Chronicle tudósítója sze­rint Genfben arra a határozatra készülnek, hogy a Mandzsúriában bekövetkezett szer­ződésszegésre népszövetségi akcióval válaszolnak. Csupán két nagyhatalomnak: Né­metországnak és Angliának magatartása kétséges ebben a kérdésben. A Momingpost viszont úgy hiszi, hogy a tanács a mandzsu kérdést a népszövetség teljes ülésére bízza, ami megint többhónapi halasztást jelent. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom