Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-22 / 266. (3079.) szám

TJEAGAI MagVARHI UIíAK

1962 norregnber 22, keddessmsst

KOMMENTÁROK

★ ★ *

Legalacsonyabb pesti árak

Mégis, hogy éltek ti itt és bogy jöttök ki?

— kérdeztem pesti barátomtól, amikor már végigbeszélgettük a témákat és „kölcsönösen

tájékoztattuk egymást felfogásunkról.“

— Tudod, ki vagyok, mi vagyok. Sokat panaszkodtam az imént s tényleg, nehéz ebben a gazdasági krízisben szabad és igényes életet élni. Pária, Nizza, Svájc Ugyanúgy eltűnt a horizontúinkról, mint a kilencszázhuszas évek elején, az ország határán nem megyünk túl. Sebaj. Sőt, ha kissé gondolkozom, ez az átmeneti önmegtartóztatás nem árt a pestieknek- Legalább elmúlnak a pesti életforma t/ulzásai. Leegyszerűsödünk, ieki spolgária sódnak. Ma már nem társadalmi bűn, ha ruháink nem a szabászmüvészét remekei s életmódunkból eltűntek a szertelenségek. Talán az elegancia-aszkézis, amin most átesünk, jó nyomokat hagy hátra, megszűnik a ragyogni akarás, egymás tullioitatására való törekvés, ami néha már túlzás volt és veszedelmes költekezésekre vezetett. így is elég elegáns emberek maradunk. Nem tagadom, kényes igényeinket, ezeket a szép, úri passziókat óriási csapások érték, de a primitív élet csak megy.

— Hogy megy?

— Van mii ennünk. Hallgass ide. Mondjuk, hogy egy harmincéves fiatalembernek rosszul megy. Állásából elbocsátották s most Budaipesten, a nagyváros szivében valami buta kis kisegítő munkából él. Tegyük föl, ösz- sze-vissza százötven pengőt keres havonta, hétszázötven csehszlovák koronát. Édeskevés, -mi? Ennyit az ötvenfilléres órabérü munkás is megkeres, ha van munkája. A fiatalember •százötven pengőből átmenetileg — hangsúlyozom átmenetileg —- ..rangjának megfelelően" meg tud élni Budapesten. Nem hiszed? Tegyük föl, senkije sincs. Ha társat talál -és kettőn laknak egy hónapos szobában ( ma rengeteg, jó hónapos szoba van Pesten, mert minden család „kiad"), havi huszonöt pengő elég a lakásra, mert Ölvenért normális szobát kapni. Étkezés a következő: Reggeli otthon vagy tejcsarnokban harminc-negyven fillér (olcsóbb is van). Ebédmenü egy kis, esetleg külvárosi kocsmában borravalóval egy pengő harminc. Vacsorát egy Esterházy hentesboltiban vész — Budair>est tele van uj csemegekereskedésekkel — s nyolcvan fillérért kitűnő hideg ételt kap s oly választékkal, hogy mindennap mást ehet Mit kap nyolcvan fillérért? Tíz deka gyulai paprikássza Ionnál például (harmincnégy fillér a kisebb boltokban), tíz deka trapista sajtot (huszonhat fillér), két hatalmas karaj kenyeret (nyolc fillér) és tizenkét fillére marad másra, amiből esetleg havonta egy kis teát és cukrot vehet, amit otthon hozzákészithet vacsorájához Egyszóval a napi koszt két pengő öt ven, havonta hetvenöt pengő, lakással száz pengő, ötszáz csehszlovák korona, ötven pengő másra marad: napi egyszeri kávéházra (havi tizenöt pengő), villamosra, fűtésre, szappanra.

— Sivár élet.

— Sivár, de biztos. Ruházkodásra terméhusz koronát keres, -befektetheti a tizenki- •lenckoronás legolcsóbb Bafa-ciipőbe. Hiába keres Pesten két-három pengőt, cipőt nem

vehet. Viszont öt-lhait napig élni tud az ösz- szegiből. A pesti koldusok régóta berendezkedtek a kétfilléres kéregetési alapra 8 jobban jönnek ki vele, mint a prágai koldusok a buszfilléres alappal, mert nagyobb forgalmat bonyolítanak le.

— Szomorú dolgok.

— A legszomorubbak. De beszélni kell róluk. Magyarországon senkit sem fenyeget az éhenhalás akut veszedelme. Ennivaló van, kimeri t!he tét lenül.

(Budapest), Szratkó PáL

Az érsz. kereszténsfszocialista párt kongresszusánál! programja

Az országos kerosztényszoclaLista párt V. országos kongresszusát Érsekujvárott 1932 november 30-án, szerdán rendezi az Arany Oroszlán szálló nagy termiében.

A kongresszus lefolyása a következő:

I. 349. Gyülekezés a pártihelyiségben • II- 349. átvonulás a plébániatemplomba.

III. 9—3410- Szentmisét mond Dobránszky János esperes-plébános, nemzetgyűlési képviselő.

IV. 3410. Felvonulás az Arany Oroszlánhoz.

V- 10 órakoT a nagy1 teremben megkezdődik a kongresszus1 Ifiugressius tárgysorozata:

szelesen nem telik s ez a legnagyobb baj. Ljy-egy cipőtalpalás súlyos probléma, arra külön keresni kell, vagy valamit közvetíteni, v üakit beakvlrální, valamit eladni. De bízunk benne, örökké nem maradihat igy. Ma a budapesti létminimum havi száz pengő, de in valaki otthon lakik, esetleg többen egy í -.obában, hetvenből kijöhet. A vidék olcsóbb. Nézd meg a lapokat: Zalakoppány heti — r 3ui napi — nyolc pengőért teljes penziót Érdet. Igaz, parasztoknál kell laknod, de tisztán. A parasztok az élelmet és a lakást rom számítják, az van, de mivel egész évben fbig látnak készpénzt, cukorra, petróleumra, c-töra, csizmára mégis kell valami, szívesen iják ki első szobájukat ezért a nevetséges ö sszegért, csakhogy pénzt lássanak. A csirkéket, a tojásokat, a bort, a búzát úgysem t>ud- jík eladni s te megélhetsz falun, ahol a világon semmi mást nem költhetsz, havi harmincöt pengőből, százhetven koronából.

— Szörnyű. Van ember, aki kibírja Zala- koppányon?

— Van. Sok pestinek nem árt a magába- szállás. S harmincöt pengőt az intelligens ember még Zalakoppányon is megkeres, ha mást nem, leveleket ir érte a falusiaknak. — Természetesen, ez szélsőséges eset. A sző szoros értelmében éhezni Pesten sem lehet. Észrevetted a különbséget, ,amá a pesti uccai kéregé tők és a prágaiak között van? Pesten valamennyien rongyosak, elhanyagoltak, de :u arcőzinük jó s éhségről nem panaszkodnak- Ahol tizenhat fillérért tíz deka töpörtyű t kapni kenyérrel, ott a kéregető sem éhezhet. Prágában a koldusok aránylag elég tűrhetően öltözöttek, — de sok közülük az éhes, ezt el is hiheted, mert mig Pesten az élis égcsi 11 api tó élelmiszer alapára tegyük föl tizenhat magyar (nyolcvan csehszlovák fillér), Prágában két korona. Nagy különbség! Cj*eh- -zlovákiában viszont a szegény ember köny- nyebbeu jut ruhához, különösen cipőhöz, mert iiá véletlenül egy napon kisegítő munkával

1. Az éreekujvári keresztény munkáfidalár- da éneke.

2. Elnöki megnyitó három nyelven.

3. Az igazoló bizottság jelentése alapján a határozatképesség megállapítása, jegyzőkönyvvezető és két hitelesítő kijelölése4- Üdvözlések.

5. Aixinger László dr. országos pártigazgató háromnyelvű beszámolója.

6. Előadások:

a) Esterházy János magyarul: Az itteni

* kisebbségek helyzete.

b) Petrasek Ágoston tartománygyülési képviselő szlovákul: A szlovák kérdésc) Jónás Imre aüsógyörödi plébános magyarul: A keresztény nevelés.

d) Böhrn Rudolf szenátor magyarul: Aktuális adésérelmek.1

e) Fle is eh maiin Gyula dr. tartomán.ygyü- lésí képviselő magyarul és németül: Gazdasági és munkáskérdések.

f) Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő magyarul: A téli inségakció7. Az országos pártvezetőség megválasztása.

8. Beérkezett indítványok tárgyalása.

9. A kongresszus berekesztése.

Aixiirger László dr. s- k. orsz. pánigazgató.

Az elnöki bizottság nevében Grossehmid Géza dr. s. k. szenátor.

Tudnivalóit:

1. Csoportos utazás esetében a vasúti állomáson oda-vissza való utazásra kedvezményes jegy szerezhető, ha egy nappal előbb történik az utasok bejelentése (Legalább tizenöt utasnak kel lennie).

2- Az elszállásolásra vonatkozó kívánságot és a közebéden való részvételt közvetlenül Mészáros László körzeti titkárnak november 27-ig (Érsekujvár-Nové-Zámky, Posta-uooa 13) kéri bejelenteni az érsek- újvári rendező bizottság.

3. A kongresszuson csakis a hivatalos kiküldötteknek van tanácskozó és szavazati joguk, ezek a kiküldöttek legközelebb megkapják igazolványukat és belépőjegyüket Az igazolványokat és meghatalmazásokat a kongresszus előtt Érsekújvárod az országos párt vezetőség által megválasztott igazoló bizottság felülvizsgálja. Aki nem hivatalos kiküldött, az is csak belépőjegygyei vehet részt a kongresszuson.

Őszi riport

a Szitnya tövéből

Selmeci tájkép novemberi napos napon — Az 1744-ben épült világhírű kálvária tövében pihenő város — Az Angliába vándorló selmeci ametiszt és a gondosan ápolt városi muzeum

Selmecbánya, november. A Szentantal felől vezető ut fölött kilométerekre ott kisér a Szitnya, ez a csodálatos hegy, amely a későőszi napfény ragyogásában mintha öreges elnézéssel pipázgatna megszokott őrhelyén. A szén tan tali Kóburglh-kastély is félve néz a híres hegyre, pedig nemrégen még a bolgár cárnak muzsikált ifi csillagos őszi estéken az udvari prímás: Ipolysági Balogh Franci bácsi. Azóta mintha évszázadok teltek volna el, a kastély csendjét nem zavarja régi muzsikaszó s a kövezett udvaron félve reng a gyerekléptek zaja, amint labdázni vagy játszani szeretnének. A falu már a közeli várost mintázza, mintha egészen Selmecbányához tartozónak vélné magát, vagy talán az egykori királykastély fénye dereng még a szentanta- liak emlékezetében.

A Szitnya egykedvű nyugalommal fogadja a bámész tekinteteket és hal1 gat ágon őrzi a sokféle mondát, mely nevéhez fűződik. A kincseket rejtő barlangok ajtaját még a mesékben is bezárta, mintha nem akarná, hogy óvatlan kezek a világválság idején tantuszo- kat leljenek a híres kincsek helyén. Most már csak a természetes kincseket, fenyőfákat, követ, szép kilátást colja bőségesen, mert a mesék ideje mindenhonnan elmúlt és egy furcsa század második negyede a gyerekcipőkben nőtt öregek helyett örges szellemben nőtt fiatalokat termelt ki furcsa magából.

A Ferenc József-tár na őrzi a város bejáratát. Még dolgoznak benne s kérésünkre egy fiatal bányamérnök végigvezet a felső épületrészen. Kevés ezüstöt, kevés ametisztet leinek a föld méhében, de az itt bányászott ametisztkristályok feldolgozása a messze Angliába is kikerülnek, ahol angol fontokban jó árakat fizetnek értük. A mai selmeci bányászat inkább a szemnek való, no meg, hogy az amúgy is nagyszámú, muükátlan bányászt néhanapján foglakoztassa- Ugyanigy van a dohánygyárral is, ahol a munkások száma egyharmadára apadt s a zöld köpenybe burkolt munkásnők gondos aggodalommal sodorják különféle fajta szivarokká a sárga dohányleveleket, mig munka közben arra gondolnak:

Jaj, Istenem, csak karácsony előtt ne érne a felmondási

A város főnccája olyan eleven, mintha ünnepnap lenne. Pedig éppen ennek a városnak ünnepnapjai fogytak el, amióta egyszerű vidéki várossá fejlődött vissza s a pénzes, vidám diáknótás szép napok emléke már szinte el is veszett a falak közül.

A Leányvár fehér tornya álmosan hunyorog a novemberi napfényben. A „leányvárt boszorkány" azóta fekete főkötös öregasz- szony lett és Lövik Károly regényét a máj fiatalság alig ismeri. A cégi európahires diákváros egyszerű kisdiákvárossá fejlődött vissza, a mai erdészeti és akadémiai szakiskola, a gimnázium és a tanítóképző nem tudják pótolni az akadémikusok helyét.

A régi líceum ma elemi iskola. Falában két múlt századbeli költő emléktáblája: Petőfi Sándoré, aki ennek a Líceumnak tanítványa volt és Sládkovics Andrásé, aki itt

faragta epikus és lírai költeményeit. A két emléktábla szépen megfér a líceum falálban, egyaránt hirdetve magyar ée szlovák szépséget s mintha a kor intő szelleme .lenne, hogy szlovák és magyar egyformán sokat adtak ennek a városnak és más városoknak.

A Szentháromság-bér mögött van a Városi Muzeum. Itt Baker Béla kezenyomát látni a csinos, rendben tartott termeken. A volt lévai tanítóképző, majd sabáci szerb gimnázium tanára, pedánsan őrködik a muzeum rendje fölött és Selmec múzeumát együk legnagyobb és legértékesebb múzeummá fejlesztette, melyet nyaranta az idegen turisták ezrei keresnek fel. A muzeum télé van ér- tékesnél-értékesebb anyaggal. A földszinten a régi templom megmarad hajója a gót művészet nyomait viseli. Az ember egy pillanatra a párisi Cluny-muzeumban érzi magát, éppen csak a mohleple, régi szobrok hiányoznak a muzeum udvaráról. Képtárában a legnevesebb magyar festőkkel találkozik az ember, természetesen helyet kapott itt Selmec két jónevü piktora: Gwerk Ödön és Kollár József is.

A botanikus kert öregurak és nevelőnők kedvenc sétahelye, mintha csak egyszerű városi park lenne, pedig egész Szlovenszkó legértékesebb sétakertje, melyben a ritka növények olyan otthonosan élnek, mintha az éghajlaton kívül már a selmeci őslakos címét is felvették volna.

Az uccán feltűnően sokan beszélnek magyarul. Ebben és múzeumában Selmecbánya méltó párja testvérvárosának: Besztercebá: nyának- Igaz is, hogy Selmecbánya mindig háromnyelvű város volt s attól az időtől kezdve, amikor Béla király a XII. századiban városi rangra emelte, német, magyar és szlovák elemek felváltva voltak lelkes építőd. Ezeknek az építőmestereknek köszönheti Selmec világnevét, akik lankadatlan, fáradságot nem kímélő buzgalommal neveltek egy csodálatos generációt.

Az 1744-ben épült., világhírű Kálvária olyan kihalt, mintha a hit őrökre kiveszett volna az emberekből. Pedig csak a meleg Dyári napok melegét sínyli, mert Selmecbányán már télikabátban járnak az emberek. A Kálváriáról gyönyörű kilátás nyílik az alatta fekvő városra, az óvárra s az Újvárra, a Paradicsomhegyre, hova térdencsuszva jártak fel a bocsánatért esedező becsüsök, a szklenói és vihuyei utakra és a Satnyára, mely komor méltósággal őrködik az egész vidék felett.

A vártemiplom tornyában delel harangoznak. Az iskolák sorra öntik a diáksereget Megszólal a klopacska is, most már csak az időt jelzi, hagyományos kegyelettel. Azelőtt éber bányászok álma felett őrködött. . . Fiatal, vidámarou emberek mennek az uccákon. Bohókás jókedv csillog az arcukon — ezek az akadémikusok. Benéznek •megszokott tanyáikba, hogy egy pohár bor mellett elnótázgassanak, mély baszussal kisérve az el nem múló nótaszót:;

— Gaudeamus igibur . . ,

És a nótából támadt öröm muzsikaszó erejével cseng az ódon falak között, Vivat academia, vivant professores . • .

Az ablakok alatt nevetőszemü, szép seme- ci leányok mennek. A mosoly ujjongva derül arcukon és egy pillanatra lopva megállnak az érces nótaszóra. Egy-egy leány ajkán elhal a mosoly, helyette nagyot dobban a bolondos csitrisziv, valakinek a hangját vélte odabent felfedezni.

És a vén Szitnya alvó tekintetével is odafordul a nótás város félé. Öreges tekintetében mintha benne ülne a biztatás, a mindig őrködő, bizalmas intelem:

— Vigadjatok, fiuk, ki tudja, meddig vigadhattok !

... Az egész november egyetlen fáradt, erőtlen mosolygás. Az egész ősz egyetlen, elmúlást hirdető fájdalom- És aki a város kapuját elhagyja, maga is diákká változik, akinek ajkán félénken hangzik fel az egykor itt uralkodó, selmeci nóta:

— Ballag már a vén diák.

De a mai kor fiataljai a ballagást gondterhelt arccal, jövőbenéző tekintettel már a mindennapi kenyér fáradt ballagásának nevezik. A sok erdészfiu szép zöld, egyenruhája helyett az élet szürke munkaköpenyét veszi magára, hogy egypár év múlva elfelejtse a régi diáklányát.

— Ballag már a vén diák . . . tovább, tovább . . .

De hogy hova, arra nem kapni feleletet- A •mindennapi kenyér felé, vagy a nagy kényért elenség'be? Talán a vén Szitnya tudna feleletet' adni, de a vén Szitnya rejtelmesein hallgat, mint a sokat, tapasztalt öregember és nem ad feleletet.

Farkas István.

SSF* Ajánlja a „Nagyasszonyt" nőismerőse1

ír kőztr

4