Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-22 / 266. (3079.) szám

2 T^<M-MaG$AR-HT1íTíAP 1 1862 iw»rwn<l>»r 28, Md> Hatszázmillióval kevesebb az előirányzatnál az adó- és illeték' bevétel augusztus végéig Prága, november 21. A statisztikai hivatal kimutatása szerint ez ér január elsejétől augusztus régéig az adó- és illetékbevétel a következő veit: egyenes adó Kő 932,515*004 forgalmi és fényiizési adó „ 672,161.504 vámok „ 629447.304 fogyasztási adók „ 1.128 527.616 illetékek „ 921 886.489 monopol-bevételek „ 24 634.500 doiháinyjövedék „ 1.421,359.780 % összesen: Ké 5.730,532.257 A költségvetésben erre az időre adók és il­letékek címen elő volt irányozva 4.670 066.689 korona és a dohányjövedék részéről 1 milliárd 670 miHáó korona, összesen tehát 6.340,066-689 korona. Eszerint a bevétel adók és illetékek cinvén 360,894.212 koronával (azaz 7.73 Száza­lékkal) és a dohányjövedéknél 248,640.220 koronával, (azaz 14.88 százalékkal) kevesebb volt. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a* adó- és dohányjövedéki bevételek a múlt években mindig nagyobbak voltak az előirányzott ösz- sBégnél, egész természetesen következtetni lehet arra, hogy ez év végéig az adó- és ille­tékbevételek csökkenése eléri az egy milliár­dos. Az adóbevétel csökkenése elsősorban a súlyos gazdasági válsággal magyarázható, a dohányjövedék bevételének csökkenése vi­szont főleg azzal magyarázható, hogy a do- hánynemüek árát fölemelték. Nem hisszük, hogy a dohányzók kevesebbet dohányozná­nak, mint más évben, azonban rosszabb minő­ségű dohányt fogyasztanak, úgy hogy a jöve­delem-emelés helyett a dohányjövedék nyolc hónap alatt közel egynegyedmilliárd koroná­val kevesebbet vett be. Angol vagy olasz herceget akart megtenni csehszlovák királynak a háború alatt az antantdiglomácia Föüebbentett titok Peroutka és Hruban saltóvitáiában 1918 októberében Benes még a monarchia lehetőségéről beszélt Hruban eíőtt Meghalt Viskovsky Károly dr. volt miniszter Prága, november 21. Viskovsky Károly dr. az utolsó Udrzsal-kormány nemzetvédelmi minisztere, tegnap este influenzából eredő tüdőgyulladás következtében meghalt. Vifl- ko'vsky Károly 1868-ihan született, jogi tanul­mányainak befejezése után először a pilseni ipari és kereskedelmi kamarának, majd a mezőgazdasági tanács cseh osztályának lett a titkára. Később tanácsossá, illetve főtaná­csossá lépett elő. 1908-ban tartomány gyűlési képviselőnek választották meg, 1911-ben pe­dig a bécsi parlamentibe került. Az államfor- dulat után az állami gabonánivatalt vezette s egyúttal tagja volt a forradalmi nemzetgyű­lésnek. Később a földhivatal elnökének ne­vezték ki és az ő működése alatt hajtották végre a földreform legnagyobb részét. 1905- ben, mint a földhivatal elnöke nyugdijaztatta magát- Az agrárpárt listáján a parlamentbe jutott s 1925-ben igazságügymimszterré ne­vezték ki. 1929-től ez év október 29-ig a nemzetvédelmi minisztérium élén állott Köz­vetlenül az Udrzsal-kormány lemondása előtt megbetegedett. Állapota az utóbbi hetekben egyre rosszabbodott s tegnap este meghalt. Baloldali győzelem a katalán választásokon Barcelona, november 21. Katalániában va­sárnap mentek végbe a nemzetgyűlési válasz­tások. A szélső baloldal felhívást bocsátott köz­re, amelyben felszólította híveit a választások bojkottálására Ezért a választásokon való rész­vétel aránylag csekély volt. Macia elnök kije­lentette, hogy a választási eredmények pártjára és a szélső baloldalra kedvezőknek látszanak. A provinciából érkező választási eredmények is a baloldali pártoknak és Macia pártjának győzelmét erősitik meg. A radikálisok, akik nem kimondott katalán választási listával lép­ték fel, végleges vereséget szenvedtek. A jobb­oldali liga is visszafejlödöben van. Egészében 85 parlamenti tagot választottak meg. Egyes városokban a politikai ellenfeleik között össze­tűzésre került a sor, amelynek során mintegy tizenketten sebesültek meg. Prága, november 21. Peroutka, a közismert fiatal cseh publicista most adja ki folytatások­ban a csehszlovák állam létesítéséről szóló leg­újabb könyvét- A könyv fejtegetései nyomán máris élénk vita támadt a sajtóban és a cseh politikai körökben. Igen érdekes részleteket közöl most a cseh néppárti Lidové Listy az úgynevezett genfi cseh delegációnak 1918 ok­tóberi működéséről. Peroutka ugyanis könyvé­ben azt állította, hogy a katolikus csehek eb­ben a delegációban nem vettek részt, holott ennék a küldöttségnek a cseh emigránsokkal, Masarykkal és Lenessel folytatott tárgyalásai döntő jelentőségűek voltak. Hruiban cseh nép­párti szenátusi alelnök a Lidové Listyben közre­adott nyilatkozatában megcáfolja ezt az állítást és azt bizonyítja, hogy a cseh katolikusok uta­sítására ő is részt vett a genfi tanácskozásokon és külön több mint egy óra hosszat tárgyalt Benessel. A Benes a Hruban közötti beszélgetés­nek egyik igen érdekes része az, amely az uj állam államformájára vonatkozott. Hruban sze­rint akkor volt olyan nézet is, hogy a rojaliz- mus megfelelne a cseh nemzet államjogi tradi­A nátha a legtöbbször órák alatt megszűnik a Formántól. A Formán rögtön tiszta orrot s levegőt teremt. dójának és különösen kifejezésre juttatná azt a mély tiszteletet, amellyel a cseh nép viselte­tett a Szent Vencel-koronával szemben. — Benes dr. — mondja Hruban — a beszél­getés folyamán erről a kérdésről azt mondotta, hogy például, Angliában erős párt van, amely nem híve a cseh nemzet teljes önállóságának. Amikor azonban az önállóság melletti érvek győztek, Angliát nagyon érdekelte, vájjon monarchia vagy pedig köztársaság lesz-e az uj állam. Az alkalmas uralkodó személyét illető tárgya­lásokban Anglia késznek nyilatkozott nekünk egy uralkodójelöltet prezentálni és pedig vagy az uralkodó-család egyik tagját, vagy pedig az angol felsőbb nemességnek egyik ki­emelkedő személyét. Olaszország is hajlandó volt uralkodót jelölni az olasz királyi család egyik hercegének a személyében. A kérdés természetesen nagyon kényes volt. Amerika a köztársaság mellett foglalt állást- Amikor Benes arról a lehetőségről tett említést, hogy egy olasz herceg Is számításba jöhetne, bosz- szas gondolkodás után a köztársasági forma mellett voltam, természetesen azzal a kikö­téssel, hogy erről a nemzetgyűlés fog dön­teni Emellett azért döntöttem, mert akkoriban még nem volt megoldva a római kérdés és az olasz királyi családnak a római Szentszékhez való viszonya — fejezi be nyilatkozatát Hruban. Az utódállamok vízügyi konferenciája Becsben Bécs, november 21, Szombaton kezdődött meg az osztrák fővárosban Rosetti olasz mi­niszter elnöklete alatt annak a permanens tech­nikai vízi bizottságnak 15. Ülésezése, amelyet a trianoni szerződés értelmében Ausztria, Ma­gyarország, Románia, Jugoszlávia és Csehszlo­vákia képviselőiből állítottak össze. A bizott­ságnak az a feladata, hogy a Duna medencéjében, a vízügyi kormányzás egységét fenntartsa és megjavítsa különös tekintettel az erdei gazdál­kodásra és a hidrografiai szolgálatra, továbá hogy tanulmányokat végezzen a hajózásokra vonatkozó olyan kérdésekben, amelyek nem a Duna-hajózási bizottság kompetenciájába tar­toznak és végül, hogy megvédelmezze a halá­szat érdekeit is. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVH.-ik század végéből (57) Szétvert volt a haja 6 dúlt a tekintete, hogy még a poroszlók is borzadállyal fordították el a fejüket. Schönleben zárta be a szomorú me­netet, miközben a tömegből ismerősei felé inte­getett utolsó búcsút. Közel járt már a vérpadhoz Keczer Gábor, amikor — hogy, hogy nemi — kirántva magát rokonainak és ismerőseinek védő karjai közül, egy zilálthaju, szép fiatalasszony tört át a po­roszlók során s térdrebukva Keczer Gábor előtt, tébolyultan tárta feléje a két gyönge karját: — Uram!... Én édes... uram! A kis Rauscher Edit volt. A szerencsétlen Keczer Gábor már-már le akart hajolni, hogy mégegyezer fölemelje és át­karolja szánandó hitvesét, de a félig eszelősre vált fiatalasszonyt akkor már megfogták a po­roszlók s az utánarohant rokonoknak és isme­rősöknek adták át, akik magukkal cipelték az ájult teremtést. Kongott-kongott a repedt harang, a nép zú­gott és lázadni készült a császári katonák há­tában, amikor vérfagyasztó csönd tört ki vá­ratlanul. A vérpad tetejére kilépett és messzire maga­sodott róla a daliás Keczer Gábor. De abban a pillanatban föltűnt mellette Perczhof jezsuita atya is a feszülettel. Ott állt tőle féloldali kissé s egyre azt suttogta neki, hogy még nem késő: térjen át az Egyedül Üdvözítő Hitre... Keczer Gábort oly utálat rázta meg, hogy a halálnak pitvarában 6em birt 'többé uralkodni magán s ellökte magától a jezsuita atyát. E mozdulata közben azonban félig maga is megfordult s fakóra döbbent az arca. Mert e mozdulat közben tekintete arra a házra e»ett, mely kissé jobbra-e-'őre feküdt a luteránusok oskolájától s amely Karaffának volt a szállás­helye. És a ház szélső ablakában észrevette ek­kor a feketearcu császári generálist, de észre­vette az oldalán Tábori Erzsókot is, amint ke- rekrenyilt, lázas szemmel figyelt egykori vőle­génye minden mozdulatára. És e pillanat megkeserítette Keczer Gábor utolsó percét. . E legutolsó percében a vesztőhely körül za- jóngoft, tömegen nézett el Keczer Gábor. És a tömegben meglátta ekkor tizennégyesztendős András fiát, amint halottfehéren meredt rá a gyermek. >S od aki ál tolt: — Bosszulj meg, édesfiam! — Hallom, apám! — kiáltott vissza a kis Keczer András. S Keczer Gábor megnyugodva térdelt le és tette rá nyakát a vörös-posztóval 'bevont tő­kére. Abban a szempillantásban villant már a bakó bárdja. Előbb a jobbkarját csapta le Szepessy Pál alvezérének, élettelenül hullt alá a kar, vére pedig magasra sivitott föl. Másodszor Í6 villant a hóhér bárdja s lerepült a Keczer Gábor feje. De nem állt meg, hanem tovább ugrált és tán­colt a vérpadon, végül legurult és a tömeg közé bukott. Félig-élő állapotban. A tömeg szélén éppen ott állt Keczer Gábor öreg juhásza, aki az országszéli hegyekből ereszkedett alá, hogy mégegysser bu-csut ve­gyen fiatal gazdájától. A vén juhász szűre alá kapta a fejet s mig a 'bakó inasai lesiettek a vérpadról és a tömegbe fúródtak, a bacsó már elveszett a tömegben, de a kedves gazdája fejé­vel együtt. És nem is találták meg azontúl. De meghalt nemcsupán Keczer Gábor, hanem meghaltak a társai is. És meghaltak később so­kan mások még Eperjes város polgárai közül. S félelmes csöndbe süllyedt Magyarország. Hónapok múltak el attólfogva. Szepessy Pál s régi katonatársai a föld alatt feküdtek túlnyomórészt. Akik még megmarad­tak mindeddig, börtönben sínylődtek, avagy eszüket vesztve menekültek a Szernye-mocsa- rak mögé, hogy fölesküdjenek az Esze Tamás kardjára, akiről olyan hírek szálltak minden­felé, hogy ijesztően készülődik a némettel való leszámolásra. A prédikátorok is csapatostul özönlöttek Esze Tamás táborába, hogy őrületig lazítsák a bujdosókat a császár, generálisai és lan okneh tjei ellen. Nyárvégc lett ekkorára. A tizenötödik nyár­vége, mióta néhai Szepessy Pál és néhai Szuhay Mátyás először indult ki ordasaival a Partium felől, S édes nyáTvége mosolygott le Gerla falura is. Mert a. Keczer- é» Rauscher-család ok házai­ból, birtokaiból s egyéb javaiból csupán ez ma­radt meg özvegy Keczer Gáborodnak, a ezána- lomraméltó Rausoher Editnek. Jóemberei meg­biztatták ugyan, hogy tüstént menjen föl Réce- be, boruljon térdre a császár olött s könyörög­jön előtte kegy-elemért: a császári -kegy bizo­nyára visszaadja neki mindkét nemzetség há­zait, birtokait és egyéb javait. De a földigsuj- tott fiatalasszony dacosan hajtogatta a ma­gáét: — Inkább koldulni megyek, de két atyám és édes férjem hóhéraihoz nem fordulok! Éde6 nyárvége mosolygott alá Gerla falura is. A nagy gyümölcsöskert fái roskadásig meg­rakva görnyesztették alá ágaikat a megért al­mák és körték arányló terhe alatt. A fiatal öz- vegy — talpig gyászban — ott ült a nagy hárs alatt, a régi kőház előtermében. Már magához jött annyira, hogy olykor-olykor föl tudott só­hajtani. Ott ült mély gyászban s hosszú ideje nem vette le szemét a gazdasági udvarról, mely nyomban a ház szegletén túl kezdődött és ame­lyen a kis András nyergeltette éppen a lovát megölt atyjának két régi szolgaemberével. Harminckét esztendős volt e nyárvégén a kis Rauscher Edit, kissé megnyúlt arcú, szép fiatal özvegy. Tizenötödik esztendejében járt ekkor fia, ifjabb Keczer András. És Edit-aeszony elnézvén fia készülődését, nehezen sóhajtett maga elé: — Ez is elmegy Esze Tamás után s én itt maradok, egészen magamra... És bármennyire küzködött is magával, sze­méhez emelte a zsebkendőjét. Mert három nappal előbb üzent érte a 'nagy­hírű Esze Tamás. Azt üzente Esze Tamás, hogy épp ideje volna már lóra ülni a kis Keczer Andrásnak. Készüljön hát, de tüstént! Ugyané napnak késő alkonyatán, mikor a hársfa alatt üldögélt volna a gyászbáborült, Rausoher Edit, váratlanul lódobogás kélt a falu felsővége felől. S összeborzongofct a fiatalasz- szony. Mer-t olyan idő volt ez, hogy mindenki megrettent, ha lovasságot hallott közeledni. Nem Bártfa felől, hanem az északi hatánhegyek irányából jött ez a dobogás. Mintha egyidőben öt-hat lovas alatt csattogott volna föl a ló. A fiatal özvegy fölállt s kissé riadtan várt az udvaron. Mellette ott állt már ekkor az Esze Tamás táborába készülődő András fia is. Mikor már a falu uccuján dobogtak föl a lovak, Ke- czer Andráeka az anyjára nézett: , — Értem jönnek, kedves anyám ... —• Nem adlak oda, fiam! — s átkarolta a nyurga legénykét, — Senkinek sem adlak! A gyerek megértette nyomban, hogy szüléje másra gondol. S értelmoí* szemmel pillantott, föl az anyjára: — Nem a császáriak jönnek értem, kedves anyám, hanem az Esze Tamás legényei! Abban a pillanatban a lovasok már be is ka­nyarodtak az udvarba. Lebbentyüs-sapkás lovasok voltak s élükön egy nyalka kiállású fiatalabb vezető lovagolt, sasorral, szénieket© apró bajusszal. Járhatott a huszonötödik esztendejében, Lecsúszott a lová­ról s piros arca elkomolyodott, ahogy észre­vette a gyá6zruhás özvegyet és mellette a fiát. Egyenesen az asszonyhoz lépett s megállt előtte feszesen: — Asszonyom, nevem: Szepessy Pál. Ifjabb­nak szólítottak, amig életben volt még nagy­eszű atyám, ám hogy csatában halt meg az öreg, most én viselem ijesztő nevét, Keczer Gáborné komoly szemén mintha az Öröm pillanatnyi fénye suhant volna el s kezét nyújtotta a nagy Szepessy Pál fiának: — Isten hozta, Szepessy uram s legyen üd­vözölve magános házunkban! Szegény édes- uram sűrűn emlegette, ha a csatákból haza tu­dott ugrani egy-két- rövid napra ... Ifjabb Szepessy Pál maga elé nézett: — Hü barátja voltam minden időben az én szerencsétlen barátomnak, valamint atyja, né­hai Keczef András is jóban-rosszban kitartott nagyhírű atyám oldalán ... Asszonyom, kegyel­med nem is hiszi, micsoda bosszút fogunk még állni megölt katonatársaink miatt! Aközben alkonyodni kezdett alig-ésarevéve. A gyászbaöltözött fiatal özvegy ott állt a nagy hárs alatt s 6zép szemeit megölt ura leg­jobb 'barátjára függesztette. Mellette növekvő fia álldogált s lázasan csillogó szemmel nézte ifjabb Szepessy Pált, Ifjabb Szepessy Pál így kezdte ekkor: — A kegyetlen Esze Tamás meg esküd ott, csa­patai előtt egykori atyám kardjára. Szörnyű esküvése úgy szólt, hogy le nem teszi kardját mindaddig, amig ki nem gyilkolt, innét minden bélpoklos németet.! — Vivát Esze Tamás! — kiáltotta föl mö­götte a fölkelők lovasai. A fiatalasszony összeborzongott az Esze Ta­más kegyetlen esküjének puszta hírére. És mig a kié András fölgyult szemekkel gyönyörködött a nagy Szepessy Pál fiában, a fiatal vezér foly­tatta: — Két hete mull ott belé, mig járha tatlan hegyeken, erdőkön és vizeken át idáig tudtam verni magamat. Mert köröskörül piszkos lánc- knelitek ólálkodnak. De idáig kellett, verni ma­gamat, mert reámkiáltott Esze Tamás, hogy vi­gyem táborába az ősz Keczer András unokáját, s a Buda falait, meghágott Keczer Gábor egyet­len fiát, mert még a magyar fővár vívása ide­jén megígérte ezt neki... Esze Tamás tábor­helyén nagy a szükség most a növekvő legé­nyekben. Mély sóhaj szakadt föl a fiatal özvegyből, aki csak ekkor vette észre magát, s próbálta tessékelni befelé Esze Tamás fiatal alvezéréí. Ifjabb Szepessy Pál viszont csak ekkor mél­tatta némi figyelemre a nyurga Keczer András- kát b fölényesen csapott egyet a vállára;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom