Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-20 / 265. (3078.) szám

1932 TfflTftmher 20, vasárnap.

^i«<mMag^arhirlap

15

Kozseluh Károly szereti a sört,

nem tartja sportnak a ping-pongot és nem szereti az amerikai életformát, mert ott nem lehet inni...

Kozseluh Károly pmg-pong exhibiciója Teplitz-Schönauban a sporíbarátság és jótékonyság szolgálatában — Amikor az asztali-tennisz bajnoka meginterjúvolja a komoly tennisz bajnokát

— A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja —

Prága, oovemíber 19. A véletlen hozott ösz- j8'se. vele. Egyik régi sportba.rákján akart eegi- teni Kozseluh Károly, a volt professzionista világbajnok, akit még ma is sokán a világ legjobb tenni szedő jének tartanak. Most arra vállalkozott, hogy az asztalon tenniszezik, de amit játszott, az nem toble-tennis, bánom valódi „ping-pong" volt. Teplitz-Scbönauban volt Kozseluh na-k mint asztali tenni szezonok a bemutatkozása s Kozseluh azért vállalkozott erre az expedícióra, mert Pepik Sima, a tep- litzi proli futballcsapat játékosa nem rúghat többé labdába, lábát súlyos szervi baj támadta meg. Uj exisztenciát kell tehát teremtenie. És a gazdasági válságnak, a munkanélküliségnek ezekben a szörnyű napjaiban mire gondolhat egyébre, mint a sportra? Vagy ami a sporthoz hasonló. Például egy pingpong terem berendezése és fenntartása. Hogy azonban ebből .meg lehessen élni, a ping-pon- got először népszerűsíteni kelt a városban, így született meg az exhibioiós estély eszméje. A közönség ezen majd meglátja, hogy milyen ügyesen játszanak ping-pongot a bajnokok, kedvet kap s maga is játszani kezd azzal a titkos reménnyel, hogy esetleg maga is belejön a játékba.

Az exhibiciós estélyhez azonban attrakció is kell. Ezért meghívták Kolárt s rajta kívül még két prágai játékost: egy hölgyet és engem, végül pedig mint különleges szenzációt, Kozseluh Károlyt. Kozseluh elvállalta a neki szánt, feladatot, elment T epl i tz-Schön auba asztali-tenníszíezm. Ezúttal ingyen.

Bajnokok, ha találkoznak...

Kozseluh künn laMk Rrevnovbam. A saját villájában. Ki kellett érte autón mennünk. A Vencel-térről indultunk. Jó fél óráig tartott, amig kiértünk. Útközben állandóan azt találgatták utitársaim, hogy eljön-e velünk Karéi, vagy sem. Mert még nem voltak biztosak benne.

Sima kiugrott az autóból, besietett a villába és néhány perc múlva visszatért az utra- kész Kozseluhhal. A bemutatkozás formalitásai. Jó szemügyre vettem. Számtalan fényképen láttam már, de a fényképek magasabbnak mutatják, mint amilyen a valóságban, Érdekes, markáns arc. Tipikusan szláv orr, határozott vonalak, mélyen bevésődött ráncok, különösen a homlokon mélyültek el ezek a vonalak, — a küzdelemtől talán — gondolom. Előre ü'l a sofőr mellé. Az autó megindul. ő az országutat bámulja, én meg őt figyelem. És hallgatom az autóban ülők beszédét. Természetesen még mindig Kozseluhról van szó és arról tárgyalnak, hogy miiképpen ping-pongozik. Csak bekhendje van — hallom — s már ki is adják az utasítást, hogy aki ellene játszik, az csak bekhendre adjon, mert Kozseluh azt mondta, hogy sokan szeretnék, ha ezen az exhibición kikapna. Ezeknek a jóakaróknak jól esik még az is, ha nem a szakmabeli sportján, hanem csupán az asztalon érné a nagy Karéit vereség. Ettől meg fogjuk kim élni. Kozseluh Karéi nem fog kikapni, mert még egy nála is gyöngébbel fog játszani. De azért mégis szenzációt fog jeleníteni, s egyedül az ő neve négyszáz nézőt jelent. A Kolár neve másik kétszázat vonz.., igy számíthatják.

Sírna néha előre hajolgat s teplitzi újdonságokat mesél Karéjnek. ,.Ez meghalt, annak még gyereke született." Kozseluh meg csak nevet. Majd beszédbe elegyedik a sofőrrel s németül töri a szót. Hirtelenül egy teherautó' kerül mellénk, majd hogy belé nem robogunk. ők a hibásak, Kozseluh kihajol az ablakon, rájuk szikrázik, de csak úgy jókedvből, barátságosan, azok meg vissza röhögnek és hánylwvetj integetnek...

Belátás a villanyfényes Tepíitzbe

Resötétedett, mire Tepíitzbe értünk. A szálloda előtt a sporlvezérek várnak- Kozseluh elsőnek száll ki az autóból. A bejáratnál megáll s megvár minket. A hallban elbúcsúzik s felsiet szobájába. Majd a vacsoránál ta- iitkozunk, De még vacsora előtt összejöttünk. Együtt mentünk sétálni. Megnéztük a termet,; ahol játszani fogunk. A színház terme. Az ■asztal- a színpadon van. Ülőket rakuak Kozse- iluh elé'. Egv félgumis ütőt választ ki. Ezen (mindenki csodálkozik. Trenírozni kezd. Kőtárral játszik. Tényleg nexn tud. Biztosan pölyögteit, néha ledrejvol. Utána engem biv játszani. Kímélettel ütöm a labdát. Tenni szben fordított volna a helyzet, talán még rosszabbul ütne ki a dolog rám nézve.

Abbahagyjuk a játékot, visszatérünk a szállodába. Azon gondolkodom, interjút ké- szdtsek-e vele a Prágai Magyar Hírlap számára, vagy riportot írja róla? Az asztali tenni szről tárgyalunk. Erről eszébe jut:

— Igeu, Kehrling Bélával is játszottam table-tennist a Riviérán.

Azután Simával tárgyal, gyorsan kérdezősködött, erről is, arról is. Évekig játszott itt mint futballista. És most feltámadnak benne az emlékek és jókedvre hangolják. A szállodába érünk, vacsorához ülünk, először azonban sört hoznak az asztalra. Erről nyomban eszébe jut Amerika, persze — a száraz Amerika. Beszélni kezd. Csak ő beszél s úgy megered a nyelve, mintha kárpótolni akarna eddigi szótlanságáért.

Amerika tragédiája Kozseluh szemszögéből

— Vagy két-három hónapot kint töltöttem Amerikában, pénzt keresni s aztán menekülni onnan, ez helyes. De örökre ott élni, Isten .mentsen. Nem lehet ott emberéletet élni. Hiába keresi meg az ember a pénzt, nem tudja kiadni. 11 óra után már nem mehet sehová. Mi haszna van akkor a pénznek, ha nem lehet túladni rajta? Odakint csak robotolnak az emberek. Beszéltem egy ottani cseh telepessel, szívesen adná el már mindenét és térne vissza Európába. De nem teheti meg. Ott íkinn is krizis van, senki meg nem venné a vagyonkáját. Kutya rossz ott az élet. Prágában vágy Parisban, - vagy akárhol másutt Európában az ember okosan adhatja ki a pénzét. Amerikában még ezt sem tudja megtenni. Sohasem gondoltam arra, hogy ott maradjak. Nem nekünk való élet ez. Micsoda strapa! És az a rettenetes lárma. Nem laktam Newyorfcban, mert nem bírtam volna el a lármát, hanem Newyork mellett. Ott csönd van.

— A cu&udro szükségem van. Amikor az angol Davis Cup csapatot tréniroztam, akkor sem laktam Londonban, hanem Wimbledonban. Ott csönd volt, jó élet. Londonba csak nagyritkán jártam be. Különben ott is ugyanolyan minden, mint Amerikában. 11 óra után minden zárva van. Jobb itthon.

Félbeszakítja elbeszélését. Sörös korsót mérlegeli, majd szájához emeli és látható élvezettel iszik. Azután folytatja visszaemlékezését:

— Amerikában azt sem tudja az ember,

hogy mit iszik. És mennyi pénzt adnak ki n emberek mindenféle lötyre. Csikágóban egy előkelő ur hívott meg magához és itallal kínált meg. Megizleltem és kiköptem. Még életemben nem ittam komiszabbat annál. Nem embernek való ital volt az. És mégis isszák. Minden pénzt megadnak az italért. Az ameri kai mindent megiszik, csak szesz legyen benne... Az egyik városban megmutatták, hogy honnan csempészik be a szeszt.. A csatornából húzták elő. És mig néztem a csempészek műn- kaját, megtörtént a baleset. Zivatar volt, a csatornaló betört a csatornába, amelyben az ital folyt. És az emberek azzal együtt megitták.

Jó fiuk a magyarok

Félbeszakítják. Azt kérdezik tőle, hogy járt-e Délamerikában.

— Voltam, hát. Mint futballista. Az egyetlen csehszlovák futballista voltam valameny- nyi kötött. A legtöbbjük magyar rol't, Budapestről való. Jő dolgunk nem igen volt, nem mondhatnám. A menedzserünk egy szép napon meglógott a pénzzel s mi 'krajcár nélkül maradtunk. Csak egy kívánságunk volt: visz- sza Európába. Valahogy összekaparintottunk annyit, hogy az útra elég legyen. De csak a fedélközre volt elég. Az volt egy utazás! A Bo-boir nyitott késsel járt a fedélzetein.

Ezt nekem mondotta. Kissé elgondolkozik és azután elismerőleg teszi hozzá:

—• A magyarok nem is olyan rossz fiút;.

Big Bili the g reatest the World

Időközben elfogyasztottuk a vacsorát. Újból sétára indulunk és ón Tildenre terelem a beszédet:

— Hogy lehet az, — kérdem —, hogy Tildén megverte önt Prágában, holott közvetlenül előtt© kikapott Budapesten Kebrlingtől?

Furcsa választ kapok.

— Tildén nem tud mindig jól játszani — Teleli. — Itt Prágában szenzációs tenniszt játszott., én meg rosszat. Prágában egyáltalán nem tudok játszani. Amikor kinn játszottam Amerikában, csak a labdán járt a szemem, semmire sem figyeltem, semmit sem láttam, semmit sem hallottam. Prágában másként van. A tribünről egyszer csak valaki rámkiált és én megértem, hogy mit, kiált, mert csehül kiált. Már nem figyelek a labdára... De Tildén itt Prágában tényleg jobban is játszott, mint én. Ha Tildén formában van, senki sem tudja megverni.

— É's miért nem tudja állandóan tartani a formáját?

— Az idegek! Ha egy helyütt jól érzi magát és mindene megvan, amit kíván, ott nagyszerűen játszik. Ha csak valamije is hiányzik, amit megkívánt, már nem tud jót játszani. Nem láttam még játékost, aki annyira az idegek rabja volna, mint Tildén, A* egész ember nem más, mint csupa ideg.

A nagy játszma

— És mi történt volna akkor, ha úgy ön, mint Tildén a legjobb formáját játsza ki? Ki győz ebben az esetben? Mérkőztek-e már olyan körülmények között, hogy mindketten legjobb formájukban voltak?

— Ilyen alkalom volt — féléli határozottan Kozseluh — Csikágóbam. Tildén is, még én is úgy játszottunk, mint még soha. Életem legnagyobb meccse volt az. ö is a legjobb volt, meg én is. Nem is hiszem, hogy játszottak volna még ilyen temuíszt valaha Is, mint ami, .nőt akkor mi produkáltunk .

— Mtt gondol, ki a Jobbik. Cochét y«gy Tildén?

— Tildén jobb volna, ha nem félne Coobet- tői. Ellene azonban nem tud játszani. Wimbledonban egyszer már nagy előnnyel vezetett a franciával szemben. Biztos meccsnek látszott és Cochet mégis megverte. Ettől a? időponttól fogva Tildén Cochet-vel szemben elvesztette a biztonságát. Félt tőle és mindig

IV^ RÜGYNÖl^ÉGP LA6 ol

kikapott- A wimbledoni találkozásig azonban Cochet nem nyert mérkőzést tőle.

Kozseluh és Szíovenszkó

— Volt már Budapesten?

— Igen, de nem mint tenniszező. Mint futballista. Jó pár éve annak.

— És Szlovenszkón?

— Pöstyénhen, Kassán, meg a Tátrában.

— S hogy érezte magát SzlovenszkónV

— Nagyon jól. Különösen PÖstyénöen. Muttnyánszky kitűnő sportember.

Sport vagy zsonglőrködés?

A szinházhoz érünk. Beszélgetésünk félbeszakad. Kozseluhot megismerik és körülfogják,, autogramért ostromolják, öltözni megyünk. Játszunk. Amikor Kozseluh lép a színpadra, nagy ovációval fogadják, ünnepük. Amikor azonban játszani kezd, mindenki észreveszi, hogy nem tud játszani. De mindjárt mentséget is találnak rá. Nem az asztali- tennisz az o szakmája, A meccs végén virágot kap és láthatóan örül neki. Mikor feladatát elvégezte, 'bevonul a színfalak mögé és onnan néz bennünket. A szünetben megnyilatkozik az asztali-tennisziről is.

— Ez, kérem, nem sport — mondja nekem —, én magukat nem tartom sportolóknak, hanem zsonglőröknek. De nem jó sokáig csinálni, az a meggyőződésem, hogy ha huzamosabb ideig játszók, árt a szemnek. Ez a játék még a tennisznél is gyorsabb iramú és állandóan villanyfénynél játszók.

Valami ellenvetést tegzek, de 5 félbeszakít:

— Úgy van, ahogy én mondom, meglátja majd, ha öregebb lesz. Igazat fog adui K ikeni. Azért szép játék, tetszik nekem.

Nemsokára robogunk vissza Prágába. A Vencel-téren kiszáll az autóból, elbúcsúzik tőlünk. Amikor átmegy a járdára, valaki felismeri és alázatosan köszönti:

— Poklona, pane Közeliik.

Elegánsan megemeli kalapját s eltűnik, az esti forgatagban ... Kelen István.

Nem az Előre, hanem a Bohn FC

gyári csapat osztott lel Békéscsabán

A „retorzióértu kiáltó csehszlovák sajtó alapos tévedése — A magyar amatőr bajnok Bohn FC játékosai az Eiőrébe mentek át

Prága, november 19. A hét elején egyes csehszlovák lapokban kiáltó elmekkel és elkeseredett hangú szöveggel híradás jelent meg arról- hogy Békéscsabán az ottani Klórét, amelyben szlovák nemzetiségű játékosok is szerepelnek, a hatóságok feloszlatták, azért, mert nemrég vendégszerepelni hívta meg a pozsonyi SK. Bratislavát. Az említett lapok emiatt azonnal retorziót követeitek, anélkül, hogy a hír valódiságáról meggyőződtek volna, A híradás annál is feltűnőbb volt, mert az Élőre vasárnap még bajnoki mérkőzést játszott és érdeklődésünkre illetékes helyen a feloszlatásról szóló hírt teljesen légből kapottnak jelentették ki. Hogy ez a hír miként került forgalomba, megoldja ma a Prager Tagblatt következő budapesti jelentése:

„Az a hír, hogy a békéscsabai ElŐrét a minisztérium feloszlatta volna, tévedésen alapul. Nem az Előre, hanem a Bohn FC *— amely Dél magyar ország legjobb játékosait fogadja magába (a Bohn FC Magyarország 1932. évi amatőr bajnoka is) — oszlott fel, azonban ez az

ügy semmiféle összefüggésben nem áll az SK. Bratislavával való sportérintkezéssel, hanem onnan magyarázható, hogy a gazdasági válság miatt a gyár a munkásoknak felmondott. A csapat minden egyes tagja ugyanis a Bohn-féle téglagyárban volt alkalmazva, a gyár azonban a télen beszünteti üzemét és tavasszal is csak korlátolt terjedelemben veszi azt fel. A munkások felmondásával az egyesületnek létezése il- luzorjussá vált. A Bohn FC játékosai a polgármester közvetítésével uj alkalmazást találtak, s összeségiikben* az Előrébe léptek át, mely ilyen módon erejében tetemesen meguöveke- dett, mert uj tagjai között egész sor amatőr- válogatott van, akik a magyar amatőr váloga-, tottnak Ausztria és Csehszlovákia ellen elért legutóbbi nagyarányú győzelmében jelentős szerepet játszottak. (Szaniszló, Engelhnrdt stb.— Szerk.) A budapesti Hungária a feloszló Bohn FC-ból négy játékost akart átszipkázni. a játékosok azonban nem akarnak áttérni a profesz- Hzionalizmusra. Az Előre színeiben csupán a hat hónapi zarlat’dő lejárta után játszhatnak bajnoki mérkőzést."