Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-20 / 265. (3078.) szám

1988 november 20, vasárnap 12 T>TMCGAt-A\\G'^AR.-HlRT 1 M> — A récsényi tűzoltók zászlószentelésj ün­nepe. Alkalmi tudósítónk jelenei: Az elmúlt nap nagy ünnepség keretében szentelték fel a récsényi önkéntes tűzöltó&gyésület zászla­ját, mintegy kétszáz vidéki tűzöltévendég részvételével. A zászlót Siska galgóci esperes szentelte fel és ő mondott ünnepi beszédet is, majd Bravany galgóci járási főnök és Otiin- ger Bélán-é, a zászlóanya méltatták az aktus jelentőségét. Ezután 390 terítékes diszebéd volt, amelynek résztvevői kitűnő hangulatban maradtak együtt másnap hajnalig. xs Fényes újdonság az Allegro két uj modellje: „D:; kétélű pengék számára és „E“ minden egyélű biztonsági borotvepenge számára. — Egy francia tengeri repülőgép katasztró­fája. Páris’oó! táviratozzak: Toulon közelében, Hyercs mellett tegnap egy katonai hidroavion a téngérbe zuhant. A bennülő három altiszt szörnyethalt. xx Uj cigányzenéd borozó Prágában. A prá­gai Hotel de Sasé ban a napokban uj borozó nyílt meg. amelyben az ismert, jó Galbavy- cigányzenekar játszik Lévai Antal primás ve­zetése mellett. Az elegáns borozó jó bora, ki­tűnő zenéjó és mérsékelt árai folytán máris közkedveltségnek örvend, annál is inkább, mert kitűnő táncparkettje van. A borozóban az Európa-szerte ismert jó Hotel de Saxe ételeit szolgálják föl. Hotel „DE SRXE" Prahc II. borozóban naponta este ő-iói 3 óráig játszik a közkedreií GftLBRUH cigányzenekar “Jánc Szabad beme het — IHideg és meleg konyha — Olcsó árak — <Sor negyedekben is 5.- SKc-től, sör 11-ig — Oiejarat a oestibulben — A kiugrott villamos áldozatai. M-etzböl távira- íozzák: Égy munkásokkal teli villamos tegnap ki­ugrott a sínek közül és nagy erővel egy falnak rontott. Az összeütközés következtében ketten meghaltak; harmincán megsebesültek. xx Dr. Szabó Gusztáv magángyógyintézete (szanatórium) Kosice, Érier u. 5. szülészeti, nő- gyógyászati és sebészeti betegek részére a mo­dern hygiéna és kényelem minden követelmé­nyeinek megfelelően felszerelve. Méltányos szü­lési pausál-árak. Telefon: 34—70. — Hatásági intézkedésre bezárták a bereg­szászi Kultura-mozit. Beregszászi tudósítónk jelenti: Az ungvári országos hivató! utasító-* sára a beregszászi Kultura-mozit bezárták. A szigorú intézkedés indoka a mozihelyiség tűz- ás életveszélyessége. A széles körben nagy népszerűségnek örvendett mozi váratlan bezárása úgy a mozikoncesszió tulajdonosát, ariiut a közönség legszélesebb rétegeit igen meglepte, annál inkább, mert a közbiztonság szempontjából oly hirtelen veszélyessé vált moziban 1919 óla úgyszólván megszakítós nélkül folytak az előadások s a tüzrendészeti éíőirások be nem tartása miatt az előadáso­kat eddig soha be nem szüntették. Higiénikusan ©lesén Saüská»liysfrica borsán Siaksi^rOea Szabad-e a komáromi polgárnak tűt a Dunán becsspni? A komáromi vendéglősök akciája a határátlépések korlátozásáért Komárom, november 19. (Saját, tudósitőnk- tól.) A határmenti városok különleges hely­zetére jellemző az a küldöttség, amely most kereste föl Csizmaziá György városblrót. A küldöttség a komáromi vendéglősökből tevő­dött össze s a komáromi borfogyasztást akarja haté­konyan előmozdítani, illetve á tengő ven- d égi ősi p ar t f elvit* ágo ztátni. Tudnivaló, hogy a magyar oldalon levő s a csehszlovák parton maradt két Komárom ha- tórmenti forgalma a Duoahidon igen éenk. Mivel újabban a magyarországi vendéglői árak alacsonyak, a csehszlovák oldalon levő Komárom polgári szívesen mennek át estén­ként Magyarországba olcsó borra és még ol­csóbb vendéglői kosztra. A hid lezárása előtt, tizenegy órakor térnek haza, akárhányszor Igen jókedvűen. Ez a körülmény hozta magával, hogy a csehszlovákiai Komárom vendéglőiből még a törzsvendégek is áttelepedtek a magyar vendégekbe s a komáromi vendéglösipar .'pangani kezdett, mivel legjobb fogyasztóit veszítette el. Ezen a helyzeten változtatni akarván, a ko­máromi vendéglősök küldöttséget mén esztet­tek a városb Íróhoz s a küldöttség azt kérte: hasson oda a városbiro, hogy a komáromi lakos ezután csak itthon, a szlovenszkói Komáromban járjon vendéglőkbe s az ez ellen vétőknek megfelelő szankciókat he­lyezzen kilátásba. A küldöttség hivatkozott ’a komáromi vehdég- lősipar sanayra helyzetére s el van szánva arra, hogy a legfelsőbb fórumig, akár a mi­nisztériumig, vagy még följebb megy, hogy kérését teljésitsék. A városbiró válaszában hangsúlyozta, hogy tisztában van a vendéglősök válságos hely­zetével, de nem áll módjában meghatá­rozni, hogy a komáromi polgár hol s milyen mennyiségben igya meg a napi boradagját. A küldöttség felkereste Macira esek Pál rénd- őrtanácsöst is, azonkívül fel fogja keresni Novotny Richárd dr. járásfőnököt is, mind­egyiktől azt kérve, hogy a hatóság járjon közbe a kompromi veudéglősipar fellendíté­sén oly módon, hogy az átkelési engedélyek kiadásának megszorításával, vagy más meg­szorításokkal kényszerítse a komáromi po’gá- rokaí az itthoni italozásra. Az érdekelt törzsvendégek körében élénk pertraktálás tárgya ez a deputáció s általá­ban a kívülállók is érdeklődve várják a döntést abbán a kérdésben, szabad-e külföldön borozgatni a komáromi polgárnak. A vendéglősök a nagy válságra hivatkoznak, az elmaradt törzsvendégek pedig a drága borárakra s arra, hogy mindenkinek belügye: hol csip be ■s elvámolatlanul mennyi bort. hoz át á — gyomrában. Koholt váciak hullámai csaptak fel a nyitrai Ferencrendiek áruba bocsátott műkincsei körül A rend egyéb anyagi eszköz híján kényszerítve volt a műkin­csek vételárából fizetni adótartozását — A püspöki hivatal erélyesen visszautasítja a püspököt ért alaptalan támadásokat 700 viszontagságos esztendő a nyitrai Ferencrendiek múltjából Nyitra, november 19. (Saját tudósítónktól.) He­tekké] ezelőtt fanitaszókuá lőrék kerültek nyilvá­nosságira a nyitna! íérénérendi kolostor tttöxőé ér­tékű műkincseinek az ántbaiboosátáfiával kapcso­latban s többek között azt a hirt is terjesztették, hogy' á műkincseket az értékesítés során Magyarországra csempészték át. Muzeális és históriai értékű műkincsekről lévén szó, a nyilvánosság is erősen érdeklődött az akció iránt annál is inkább, ment bizonyos oMalról fele­lőtlen híreket lansziroz ak s egy szlovák ripartlapban kíméletlen hangú tá­madás jelent meg Kmetvkó Károly püspök, va­lamint az egyik relikviát megvásárló Bródy nyit; raj régiségkereskedő ellen. E híresztelések és az éiesltangu tóm adások nagy visszhangot kelttetek. Kötteiesöégszerüen litáuajár- tuffik az ügy érdiemének S az alábbiakban igyekezünk MESEKONYV A budapesti Athenaeum pár hónappal ezelőtt pályázatot irt ki ifjúsági regények, képes éá mese- könyvek Írására. A pályázat mostanában dőlt el s miközben örömmel jegyezzük fel Palotai Borisnak, az imerí kassai írónőnek sikeréi, aki az egyik pá­lyádból vitte el, feiajzott érdeklődéssel várjuk a könyvek megjelenését Ta'án groteszkiil hangzik, hogy az irodalomnak mai terebélyes, bő virágzása közepette, amikor fanatikus niesterlegénytől kezd­ve kidőlt primadonnákig mindenki írva ostromolja a babért, hiány mutatkoznék az olvasmányoknak valamelyik mii iájában, olyan kihivóan és sürgetőn, o'yan feltűnő mellőzöttségben, hogy műsoron kívül kell felfigyelni és örülni, ha végre éloíjjeit ad ma­gáról. Nem nagyképűsködés, nem lart ponr kart iro­da mi érdek őrlés az, amely rengeteg gondunk köz­ben mogáliit és az olvasót is pár percnyi figyelésre kéri; az érdekeli fogyasztó feiderülése ez, aki öröm­mel említi meg, hogy pár terméketlen és rossz sze­rén után ismét feltűnt a piacon néhány friss, piros áhtíá zámatu, vitám!:itartalmú, érett és könnyen émészíhe ő olvasmány, annak a fiatalságnak a szá­mára, amelynek.kezeibe van ietéve, — mint mon­dani szokás — a jövő boldogsága, einelkedéttebb életstílusa és uj vi.ágof építő békevágya. Jómagunk, akik mint gyakorló niamák némi jár­ta isággal bírunk a gyermekirodalombán és házbár- gond, adóházkuta.ás stb zsúfolt programja dacára h jó pár döngicsélő versikét őrzlink a fejünkben, boldogan és kíváncsian repdeSünk az újsütetű csen­gő b'j.ugók felé, mert abban nem kacsalábon forog­nak és az eziisthaju nagymama uj recepteken okul­va, nem kaka-tejjel süti a kalácsot. Egy régi és boldog korban, amikor a család édes egyetértés­ben üde körül a kályhát a hosszú téli estéken és agy nyugodt áltós, vagy egy jómeoetólfi üzlet okoz­ta Idegekkel örült a gyermekeknek, megengedhet­te r/ 'gárak. bo y furfangos históriákat meséljen a kkGr-yek.no!, vagy rárkányakkal elvarázsolt ki* ;■'y’ i r, ufouyók'-al élénkítse egy polgári korszak unokáinak a vérkeringését. Ez a bimes, kakas tejjel dagasztott, kaiidaHóLro- dalom talán nem ártott, talán iiűitő Is volt egy olyan időben, amikor az élet sodrát kevés szenzá­ció lendítette és a nagyapók tekintélyes nyugdíjjal, kifizetett házikabáíban meséltek többek között he- ledhétországon túli varázslókról, akik varangyos- békákhól világszép tündéreket varázsolnak. — Pár év leforgása alatt aztán valóra vált a mese: a. va­rázslók kiléptek a történetből és hatósági ipar­engedéllyel varázsoltak tündéreket öreg varaugyoS- békákból, Münchhausen bárót, — aki szalonnára fűzött kacsákon emelkedett a levegőbe, — polgári származású kereskedők is utánozni kezdték az ope- roneiántuli eleganciával berendezett repülőgépeken és Piroska autobnszon az erdőbe megy ki vasárna­ponként a nagymamájához. Az élet oly eseménytel­jes, érdekes, luxuriőz lett manapság, hogy a mese­mondónak nem szükséges kitalált világokba ka­landoznia és ha hiven leírja egy asztalos inas vasár­napját, hangos mozival, biiffével, futballmeccsel, az megfelel, — sőt felül is múlja — egy régi mesebeli királyfi szórakozáSaiiiak, A gazdag témakör dacára, a repülőgépen röppe­nő, autón száguldó, gramofonon daloló csodálatos témakör dacára, oly vérszegények a gyerekek köny­vei, különösképpen a verseskönyvek, oly iigyefo- gyották és auyira híjával vaunak a szívnek, tanító kedvességnek, humornak és igazságnak, hogy ren­des szülő lelkíláűféretfurdálást erez, ha elolvassa. Talán nevetségesnek tűnik, ha annyi égető problé­ma közben a csecsemők irodalmával hozakodom elő, de nem ári beszólni róla, hogy a felnőttek, akik verseket eszkábálnak a gyerekeknek, legtöbbnyire lebecsülik őket és a leglehetetlenebb motyogást, aminek utolsó szótag,fa összecsendül az előtte levő motyogás utolsó sZólog,jóval, kész versnek ininő- silik: „Királytigris őfelsége, sége, sége, ségc, — nagy ám az fi vitéttégé, sége, sége, Sége...“ Egy csomó képeskönyv fekszik előttem, a kisgyer­mekek iródalináfiák repfeZentátiS példányál s ha idézek belőlük, néni humorérzékem késztet rá, egyszerűen valami ijed ég-féle, (essék megítélni, cincs-e igazam? Egy állatokat ismertető képeskönyvben ezt tudja meg a gyerek a jegesmedvéről: „Ha valaki vígan él, jegesmedve csak ugj él: biileg-ba’lag, meg*mcgáll, sima jégen cSiesonkál.“ „A mézeskalács ház* című verseskönyv Jancsika és Juliska szomorú történetét dalolja meg. Ilyen sorok vannak benne: „Nem is gondolják, rájuk ott mi vár: Gonosz boszorkány a kést feni már.*' Vagy; „Juliska sem rest, lök raj "a nagyot, Boszorkánynak pora sem maradott-" Ami Jancsi és Juliska történetét illeti, az még Iégidéálizáltabb formájában sem való ártatlan gye­rekeknek, akik egyelőre még bizakodva fogják a kezüket és az ő érdekükben valónak tekintik min­den lépésünket. Ha a gyerekünk meghallja, hogy az a mesebeli öregasszony azért etette pecsenyével, kaláccsal, süteménnyel szegény Jancsikat, hogy megegye, lehet-c biza’ina a felnőttek társadalmában s milyen célzatosságot szolgálhat a. mesének az a fordulata, mikor Juliska a forró kemencébe löki a boszorkányt? Ha az ijesztgetés szükségszerű alap- elve ti pedagógiának, mennyivel nagyobb sikerrel mesélhetnénk az uccai közlekedés veszélyeiről, a nagy sárga villamosokról és pöfékelő autókról ame­lyek szörnyen megbüntetik az uccun rendetlenke­dő, vigyázatlan gyereket. És még egy: a képéskonyvírók elfelejtik, hogy a kisgyermek, ha primitív is, ha gyámoltalan is, de nem hülye. A modern óvodáknak és az egyre érteí- meSebbcdő szülőknek hála, a régi csili-csali, tyulyu- mutyn síilus, ami az egész gyereknevelést jellemez­te, kezd kiveszőbe menni. A gyerekek hálásak érte és boldogok. Egy berlini ur mesélte nekem, hogy egy kislíiu, akii különböző gurguláié beceszóval igyekezett magához édesgetni, felnézett rá, ijedten, aggodalmas'a-ii; — Önkel, wurmii -prichsl du solcho bmninheiten? SZ. NAGY MM. lelkúisme rétesem és pontosan számot adni arról, miért és milyen körülmények közöüt vált meg o nyitrai Fereocread egy pár valóban nagy-értékű műkincsétől A nyitrai Ferencrend az uióbi évek során el­adósodóit,' nagy adótartozásai is voltak és gvar- diánija, Páter Vendelim Weres mm.lt év nyarán rész-- tetes jelentést terjesztett élő a rend szorult anyagi helyzetéről Olsovsky Menfrédnak, a pozsonyi egy- háztartiomány gvardiánjának. Pénzbeli segítséget. á pozsonyi gvardián nem tudott nynijliani s csak annyit mondott, hogy á nyitrai rend segítsen magán, ahogy tud. Kijelentését a nyitrai gvardián úgy értelmezte, hogy az adóhátralék kiegyenlítéséhez szükséges ősz- szeget előteremtheti a rend néhány műkincsének értékesítéséből. Nemsokkal ezután tényleg áruba bocsátottak egy hároinszázéves vert ezüst­ből készült aranyozott szentségta; tót, remekbe ké­szült bárom és fél kilogram súlyú ötvösmunkát, Telegdy püspök adományát, ámeCy a ferencréndvek vagyonának együk légért ■- késeibb daraibját álitotüa. Ezenkívül néhány aranykehely s m'ntegy száz kilogram súlyú régi könyv, javarészt ritkaság került a rend .értékesítési listájára. Sottig Bámrnel mal-aekai kereekédö közvetítetté az üzletet égy németországi gróf és a rend között, a szentség ártól azenben Bródy nyitrai régaéégkérep­kedő vette még, aki nenicaak agi’is ikíétembér. ha­nem lelkes műgyűjtő is és Ilii tfiá városának. Al­kalma lélt volna nagy nyereséggel tutódni áz ér­tékes műkincsen, de ragaszkodott akihez, hegy o szentségi ártó Nyiírán maradiján Ebtrn az ecetbén minden nej^ree-ég nélkül átengedte volna a vevőnek a müköncse-t, vevő azonban nem akadt. Ha sem á nyitrai muz-euim, eem pedig e püspökség vagy á káptalan, vagy a város nem tartana igényt a szent eégtarlóra, úgy a kereskedő el van tekéivé, hogy a saját gyűjteménye részére tartja meg. Ez a hiteles tényállása a Ferencrendiek műkincs- értékeöl-tő akciójának, amellyel kapcsolatban, mini említettük, Kmeíykó Károly dr. püspököt is meg­támadták. Érdeklődtünk a püspöki irodában, ékül erélyesen mcgoáteltáik a szlovák riportlap által Kmetykó Károly dr. püspöknek fuj aj doni tett ama ki jeleni est, hogy takarékossági okokból nem ve­heti meg a neki először megvételre fe-lá'ánjó-tt szénté&gtartót s keressenek rá más vevőt. A püspöknek tudomása Sem volt a műkincsek áruba bocsátásáról s csak utólag, amikor a ezentségtertó Bródy regi- eégkereskedésébe került, értesült a történt ékről. A kérdéséé nyilatkozatot- ezek ezerint nem te- hetle meg a püspök. A felelőtlen saijtőbfidijárat másék vádlottja, Brcdy régiségkereskedő m-imkatársunk előtt íiangs-ulyoz- tá, hogy a szeníségtartő megvááár’ásáral nem volt üzleti céLja, csupán Nyitra számára akarta megmenteni ezt a nagyértékfl műkincset Tízezer koronát fizetett érte. s nagy haszonnal ad­hatott voCna túl rajta, lelkes lökő’patrióta léiére azonban lemondott a haszonról, csakhogy a szent- feégtartö Nyitrán maradjon. A többi műkincs sorsa bizonytalan, valószínű azonban, hogy a vásárlóként jelentkezett német gróf kezén ki­kerültek Németországba. Magyarországra való csempészésükről senki feeni tud s sz erre vonatkozó kcmhináoiők minden á!á- pot nélkülöző kitalálások. E kellemetlen meÜékzÖngéktől eltekintve, mód­felett jellemzőnek tartjuk a mái gazdasági hályzéU re, hogy a ferenorendiiek adóhálra-léí-: miatt voltak kénytelenek megválni értékes műkincseiktől Ebből az alkalomból nem lesz érdekte'en felele­venítenünk a Ferencrend hétszázéves nyitrai ahulí- jánák sze-nvédésekkel és küzködésekkel teli tör­ténetét. A nyitrai rend 1230-ban II. András király ural­kodása ala t létesült, Jakab püspök jóvoltából, aki Nyitóára telepítette a Ferencrendieket. Pár évvel későbben a tatárok dúltak Magyarországon, a reudházat és a templomot is feldúlták és teljesen elpusztítot­ták. 1248-ban a romok Met.t uj építkezés kezdődött. 1271-ben azonban Ottó király csapatai másodszor is felégették a kolostort s ekkor elpusztult a rend értékes könyvtára is. 1321-ben Jtekra, majd Kazimir. 1441-ben a ghimiesi Forgáőh gróf oáapátad dúlták fel a rend soi'süldözte hajlékát,. 1520-ban pedig a törökök' sanyárgalták a város népéit te a Ferencfendieket. Sok viszontag­ság után a rend elhagyta a városi és Poz:-on\ba köllözötL 1624-ben Telegdy püspök került Nyitóá­ra s ez ő kezdoményezéséro megint felépi- eiti^k a t ompiomot és a kolostort, te visszaír lep it ették a Ferencrendiek-et. A m-egp ró bált áfások ékkor seri értek véget, s a feronrenok keserves, sorsát csak 1794-től vál­tották fel nyugodtnbb idők. A rénd azóta háboritatlíüinil dolgozik Njritráii s íli- vaité&a niagaftl-aten áttea, teljééi ti nehéz f elád-áté-t. Hallos István. xx Magyar Minerva. Magyar kötelességet tel jóéit, aki terjeszti te támogatja Szlovénszko í-egolteóbb szépirodalmi folyóiratát! A jülius és augusztus kivételével havonkint 36 oldal térje dé’.Göibcn megjelenő folyóirat előfizetési dija féiévré 15, t évre 3Ó korona. Egyes szánt ára 8 korona, mely összeg bélyegben is beküldhető. Amíg a, ktezlot tart. 18 koronáért kapható á/, 1930, évfóiyam (1—-6. szám) is. Az 1Ó31. évfo­lyam (1-^10. szám') 3Ó kóröná. Szerkesztő‘ég és kiadóhivatá!:' Pozsóny----BratisláVa. Ketl 's/, nceá 1. IÍAfjefi eüékkiapó tj V

Next

/
Oldalképek
Tartalom