Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-20 / 265. (3078.) szám

1032 november 20, vasárnap* Rheuma, köszvény, idegfájdalmak! A Togal-tabletták egy lelkes dicsérete, Trupka, Tódor erdész ur, Velké-Leváre, a kö­vetkezőket írja: Másfél évig rettenetes fájdal­maim voltak vállamban, főfájásaim voltak és álmatlanságban szenvedtem, most azonban, hala az Önök Togal-t-able-ttá-mak, ezektől meg­szabadultam. Nem tudom Önöknek elismerése­met megfelelő hangon kifejezni afölött, hogy rövid idő alatt a tablettáknak milyen hatásuk volt és most tökéletesen egészségesnek érzem magam. Tógáit a jövőben barátaimnak és isme­rőseimnek a legmelegebben ajánlom majd. Ha­sonló hangon dicsérik ezrek a Togal-tabletták hatását rhenm árnál, köszvénynél, i«chi ásnák zsábánál, a végtagok fájdalmainál és egyéb izületi fájdalmaknál, de álmatlanság ellen is. Togal idillt esetekben is segít. Kérdezze meg orvosát. Minden gyógyszertárban kapható. Ha nem, megrendelhető közvetlenül a főlerakatnál: Brauner‘6 Apotheke „Zom weksen Löwen“, Praha IÍ-, Pfikopy 12. mely Qiegliozza számúinkra a politikai, kul­turális és gazdasági tényleges egyenjogúsá­gi. A iélekvásárhásnaik a kormánypártok ál­tal meghonosított módszerei nem vezethet­nek célhoz és csak arra alkalmasak, hogy a tiszta erkölcs és igazság alapján álló magyar közönséget még jobban eltávolítsák a cen­tralista politikától. A kormánytámogatással fenntartott sajtó hiába harsogja a magyar fülekbe a koalíciós politika áldásos kor­mányzásának dicsőségét és pocskondiáz le mindent, ami magyar, a hagyományos ma­gyar józanság minden csábításnak érofálként! fog ezentúl is ellenállni. Azok, akik Prága- i bői kegyeket akarnak velünk szemben gya- j karolni, igen rósz pszicho!ógusoknak bizo­nyulnak. Magatartásuk alátámasztja önbizal­munkat és megerősíti küzdelmünk abszolút erkölcsi alapjaiba vetett meggyőződésünket-! ök is, mi is tizennégy esztendő óta követ- j kezeteken kitartunk álláspontunk és mód- j szereink mellett. Mi követeljük azt, ami jog • szerint megillet: egyenlő elbánást, politikai, i kulturális és gazdasági téren teljes egyen-i joguságot, nemcsak papíron, hanem az élet-! ben is. Részt a hatalomból arányszámunk- rak megfelelően és önkormányzatot, A többségi pártok szintén nem változtat­tafe eredeti álláspontjukon és módiszereiken. A hatalmat ma is kizárólagos tulajdonnak tekintik, jogot csak annyit adnak, amennyi a látszat megóvására szükséges, de egyéb­ként nyílegyenesen haladnak kitűzött céljuk felié, mely a nemzetiségi álltam belső békéjé­nek a megelégedettségen és őszinte lojalitá­som felépülő pillérei helyett ma is a nem­zeti állam megvalósítására törekszik A centralizmus apostolai rossz pszicholó­gusok. Tizennégy esztendő óta nem anéílyed- tek el annyira az általuk fenntartott rend­szer tanulmányozásába, hogy a mi helyze­tünkbe csak néhány percre is beleélték vol­na magukat- Ha ezt megteszik, bizonyára sok minden másképp alakult volna. Megbizo­nyosodtak volna afelől, hogy a magas mű­veltségi és erkölcsi színvonalom álló magyar nép miképpen viseli a másodrendű állam­polgár sorsát- Rájöttek volna arra, hogy minded- nép lelke annál erősebben reagál a jövőjét veszélyeztető sérelmekre & annál jobban ragaszkodik a szabadságjogokhoz, min él magasabb kul túr fokon áll. Ami a sze­ri egálnéger vagy a dakotáim dián számára a civilizáció jótéteménye, az a szabadsághoz szokott, nemzeti célkitűzései tekintetében kiforrott nép szemében esetleg súlyos sére­lem és az elégedetlenségnek a lelkek mé­lyén gyökerező okozója. Ezeket a szubjektív szempont okát a cen­tralizmus számításában elhanyagolta. Pedig •ezeknek a m;i állásfoglalásunkban döntő sze­rep jutott. Egy pillanatig sem ismertük el a hatalomhoz közelálló népek velünk szembe­ni erkölcsi felsőbbségét, mindig egyenran­gúaknak éreztük magunkat velőik és min­den tiszteletűink s eEsmeréőöink mellett, me­lyet például a nagy átlagmüveltségü cseh néppel szembon táplálunk, mindig elítéltük az ö cégére alatt megteremtett mai kor­mánypolitikái rendszert- Elsősorban erköl­csi okokból, mert láttuk, hogy nem az igaz­ságon épült fel. Első perctől tapasztalnunk kellett az ellentmondást, mely az elméleti felépítés és a gyakorlati kivitel között fenn­áll­A rendszer hibái és azoknak káros követ­kezményei a közeljövőben kézzelfoghatób­ban fogják hatásukat éreztetni. A kormány a legnagyobb erő feszítéssel mindent el fog követni, ho gy a z áll a mpéntüigyek gépeze té­nek zavartalan működését biztosítsa. Az Forradalmi föllépésre készülnek a németországi kommunisták? fi Kreuzzeüung szerint a kommunisták a centrum és a nem­zeti szocialisták koaiiciOja esetére „elSenrendszabályokat1* tartanak készenlétben Berlin, november 19. A Kreuzzeitung szen­zációs feltalálásban cikket közöl a kommunis­ták forradalmi terveiről, melyeket állítólag a moszkvai pártközpont augusztus 14-iki ülésén tárgyaltak meg. Ezen az ülésen a harmadik internaoionálc képviseletében Manuilszkij részletes beszámolót mondott a németországi politika fejlődéséről s iejtegetcséseiben kom­munista szempontból a legnagyobb veszedel­met a centrum és a nemzeti szocialisták eset­leges koalícióban látja, mely koalícióban a centrumnak volna bizonyos tekintetben ve­zető szerepe, a kommunisták ellenrendsza. bolyairól Manuilszkij csak annyit mondott, hogy ezek olyan bizalmas természetnek, hogy róluk még ezen az ülésen sem nyilát- kozhatik. Csupán annyit mondhat, hogy a kommunista titkos ügynökök a szovjetunió határain kívül kielégítő módon teljesítik forr radalmi kötelességeiket, Az előadás után a JUDr. Klein Miklós ügyvéd a magyar nyelv hites bírósági tolmácsa megnyitotta irodáját Prága II. Spálená u. 20. sx. alatt. Telefon: 235*19. forradalmi szakszerrezetek internaviouáléjá- nak elnöke, Eoszovszkij beszólt s a Kreuzzei­tung szerint azt mondotta, hogy a németor­szági kommunista pártnak a kedvező helyze­tet nemcsupán Torgler, hanem Hölz és Skob- levski módszereivel, tehát forradalmi eszkö­zökkel is kell tudnia használni. A lap szerint utolsónak Sztálin beszélt s mindenekelőtt le­szögezte, hogy a németországi kommunista pártnak a küszöbön álló forradalmi esemé­nyekben maximális szilárdságot és könyörte­lenséget kell majd tanusitania. adófizető polgároktól olyan áldozatokat fog­nak a közeljövőben követelni, amelyek messze meghaladják az adófizetésnek ez­előtt megszokott mértékét, s a kötelesség - leljed tósí az áldozatkészségig fogja fel fokoz­ni. Nem gondolnak-e Prágában még ma sem .arra, hogy a megelégedett, a kormányzat Iránt bizalommal viseltető polgár adófillére többet ér, mint az elégedetlenség lelkiálla­potában eszközölt adófizetés? Hogy ezzel a körülménnyel eddig Prágában nem számol­tak, s hogy erre isméteken nekünk kell a báláimon levők figyelmét felhívni, a mi in­tellektuális és erkölcsi emelkedettségünk mellett szól. A másik szempont, amely kisebbségi jo­gaink tisztázását és érvényesítését megkö­veteli, az államhatalomnak a gazdasági élet­ben várható fokozódó érvényesülése. A kö­tött devizagazdálkodás, a behozatal és kivi­tel korlátozása és az államnak az egész ter­melés terén várható nagyobb befolyása amellett szólnak, hogy kisebbségi sérel­meink orvoslását siettessük. Ha a hatalom 1 j i gyakorlásában résztvevő pártok az eddig ta­pasztalt szűkkeblű seggel csak a hozzájuk közel állók javát fogják szem előtt tartani, akkor azok az aggodalmak, amelyeket a piai rendszerrel szemben táplálunk, teljes gazdasági leromlásunkban fognak nemsoká­ra testet ölteni és fogják politikai erőinket, elleutáttóképességünket is veszélyeztetni- Hogy kisebbségi önvédelmi harcunkat az eddiginél intenzivebbsn folytathassuk s a nekünk ismételten felkínált kegyes alamizs­nákkal szemben a jogok teljességét biztosít­suk magunknak, hogy' az a hatalomban való részesedésűink által a kulturális és gazdasá­gi érvényesülésünk alapjául szolgáljon, né­pünket következetes propagandával kell sorsa felől felvilágosítanunk. Önérzetes, meg nem alkuvó, tisztán látó közvélemény­re van szükségünk, ezért követeiül jogo­kat és utasítjuk vissza a helyettük felkínált többségi kegyet. i KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVIÍ.-ik szazad végéből (56) Már sújtott is a hóhér s magasra szökött az öreg Raueeher vére. ümaga is látta a saját vérét, de félig-ájuit állapotban ... Akkor éppoly szelíden a tőkére tette le a nyakát. Másodszor is sújtott a bakó s Rauscher Gás­pár feje lefordult a vérpadra. A tömeg zúgni kezdett, amire hátrábbnyomták a katonák, meg a poroszlók. A negyedik bakó lépett elő mostan s megra­gadta az ősz Keczert. S pillanattal reá felbuk­kant a vérpadon egész magasságában Eperjes város volt főbirájának mocsok tálán alakja. Halottcsöndben állt a tetőn az ősz Keczer András: tudta, hogy nincs menekülés többet. De elkészült a halálra, miután semmi örömöt sem talált már a földi életben. Egy nappal előbb megtudta még, hogy nagy barátja és vezére, Szepcssy Pál csatában esett el, amidőn is öt­száz keserű lovasával lóhalálban száguldott Eperjes felé. hogy szegény barátját kiszabadít­sa a gyűlölt Karaffa karmaiból. Most tehát elérkezett legutolsó pillanata az ő életének is. Ott állt fekete ruhájában a gyász-színű vér­padon, csak fehér szakálla világított messzire a sötét alapon. Hirtelen lehúzta gyűrűjét s a ba­kónak adta át: — Bátran bánj velem!... Gyerünk! Gyerünk! A hóhér udvariasan hajtotta meg magát Eperjes város nagy polgára előtt: — Számíthat ügyességemre kegyelmed. Előbb a jobbkarjára csapott Icr. vastag sugár­ban sivitott föl a vére. Majd a feje hullott alá s fehér szakálla piros lett a vértül. A vesztőhelyet köríiíözönlött eperjesiek már- rnár zendülésben törtek ki, mire a császári ka­tonák szétverték a tömeget. Vad futással me­nekült mindenki a szomszédos uccukba. A vérpad tetejéről ugyanakkor messzire mu­tatta föl a négy levágott fejet a kassai, az eperjesi, a lőcsei hóhér, meg a tábori bakó. Ka­raffa pedig kiadta a parancsot, bogy a holttes­teket föl kell négyein! s a négy od rész-toteme­ket, ki kell szögezni a város négy kapujára: a r-árosira, sebowre, lőcseire és kassaira. Hat hé­tig kellett száradriiok a napon, minden lázadó ídrotton lésére. Ily szörny-halála lett a négy eperjesi vérta­núnak, akiknek bűne az lett volna, hogy állító- tag üzenetváltásban álltak a külföldön bánkódó Tbökölivei és a Szepessy Pál kardjára föleskü­dött ordasokkal. Az ordasok a Szernye-mocsarak hátában ké­szülődtek ezalatt, de most már a kegyetlen és sepr őszem öld Ö kü Esze Tamás vezérsége alatt. A lengőszakálhi vezér halála mély keserűségre fakasztotta mindnyájukat, ám a keserűséggel is fölhagytak az események folyamán. Belát­ták nevezetesen, hogy hamarosan meg kell in­dulniuk, ha bosszút akarnak állani Keczer And­rásé k szörnyhalála miatt. Mert mindent tudtak a fölkelők. S vagy egy héttel ezután arra döbbentek össze, hogy Ke­czer Gábor is a Karaffa körmei között van már. Ijesztő volt ez a híradás, de kételkedni nem lehetett benne. Különösképp hangzott ugyan, ámde Tábori Erzsókról tudta minden lázadó, hogy a legravaszabb és legveszedelmesebb nő az egész világon. Már pedig Tábori Erzeók ka­parintotta meg a kis Raueeher Edit urát. Lett volna eszerint, hogy Keczer András bör­tönében, a kivégzés előtt- való késő estén egy fiatalasszony lépett be & talpig-fát-yolban állt meg a félig-ájuit és kínjaiban vergődő ősz Ke­czer előtt. Mintha a kedves menye lett volna. És súgva kérdezte, hová menekült is a férjé, mert elfelejtette időközben ... Keczer nagy kínlódása- ellenére is megüfö­dött:-- Ejnye, leányom, ejnye! 8 megmondta néki a helyet, hol üldözött fia rejtegette életét. A sűrűn takart fiatal nő (amit csak alakja körvonalaiból lehetett sejteni), szinte futva sietett ki ekkor a börtönből. 8 tíz nappal később ugyanabban a börtönlyukban sínylődött már Keczer Gábor is. A rémült hír még aznap alkonyaikor lecsa­pott Gerla falura is. A kis Rauscher Edit két aiyja-urának irtóza­tos halála miatt élőhaiottan feküdt-. És félig- tébolyul tan. Ám amikor azzal verték föl. hogy szerelmes ura is a Karaffa markába jutott, egy­szerre elszáradt minden könnye. S remegve fo­gatott tüstént, hintóba vágta magát riadt And­rás fiával s vágtatva indultak meg Eperjes vá­rosának. És mialatt a gyerek, aki ekkor töltötte be tizennegyedik 'esztendejét, fásult arccal né­zett a közeli begyek irányába, melyek csúcsain ott aránylóit- a lebukó nap fénye, a szerencsi t- •Icn fiatalasszony zsebkendőjébe temette az arcát: — Uram ... Én édes uram ... xxv. Kévéssel ezután Keczer Gábor daliák alakja Is föl-magasódott a vérpadon s béjeborsadt egész Észa km agyarország. Nem tudta megmenteni többé féiig-alé’t fele­sége, a kis Rauscher Edit sem. Hiába próbált Karaffa elé jutni: meg kellett halnia Eperjes város legdélibb polgárának. Tizenhét napig pihenték a bakók. De akkor munkához láttak újból. Ezalatt a tizenhét nap alatt- befogták Med- veczky Samut, akihez hasonló nevű ember a bírák között is ült; a fiatal Sárossy Mártont, akit rokoni kötelékek fűztek a halott Keqzer Andráshoz; aztán Fleischhaekert- és Sebőul e- hent (mindkettőjüknek György volt a kereszt­neve), a tizenkét, évtől fogva világtalan Gut Zsigmondot s még mindig vizsgálat, alatt állt azonkívül Webet Frigyes, akit folytonos biztat- gatásokkal áltatgattak, hogy legközelebb sza­badon fogják ereszteni. És ott csörgette láncait a- rabok között Ke­czer Gábor, akinek külön is fölrótták, hogy Szepessy Pál és a. kuruckirá-ly alatt lázadozott. Hasznos Indulj hogy a derűs hangulat, a jó közérzós mindig j a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. j Szorulásban szenvedőknél, j emésztési hiányoknál pedig keserüvlze válik ke legjobban* ja császár ellen. Keczer Gábor ezt nem is ta- 1 gadta, áan ezzel szemben hivatkozott reá, hogy j Petneházy Dáviddal és Szepessy Pállal együtt I ott kapaszkodott káromkodva ö i>s Buda kor- • mos falaira ... Nem használt semmit! i És nem akadt senki-senki többé, aki segíts é- ! a ükre sietett volna. Esze Tamás az ordasaival ; tehettél lenül ezükö!t a Szernye-mocsarak mögé ;beszorítva, akár a verembe-hullt farkas... A : kurueklrály az Aid imánál áltatgat-t-a magát- va­ttából a reménnyel ® eredmény nélkül küldözget- ! te hozzá üzeneteit szépséges 'hitvese, a már-már ! elfáradt Zrínyi Ilona, hogy siessen hadaival a í rongyos vár fölmentésére, mert egy év múlva késő lesz minden... Letört szárnyú sas lett ekkorára Thököli Imre. i Senki-senki nem volt az ország földjén, aki i Keczer Gábor szabaditá^ára. indult volna! i Úgy látszott, hogy erre az esztendőre térdre- j bukott maga az ország is. ' A császári zsoldosok durva kárörömmel dul- ! tak az északi részeken mindent, ami dúlható ! volt még. Szijrafűztek minden még szabadon ’ maradt polgárt s elmondhatatlan átkai lettek az ; északi vidéknek. Nemesek és pórok az erdők- ! ben és hegyekben bújtak el, uuWok Erdély felé indultak, vagy Lengyelország felé vették a vándor-botot. Annyira megteltek a börtönök, hogy akiket már nem sikerült oda beszorítani, a hóhérok lakásaiban szállásolták el őket. Az újra elfogott eperjesi polgárok közül Sá­rossy Mártonnak annyi vétke volt csupán, hogy édesapja is ott serénykedett. Munkács kemény védőinek sorában. Fleischhaekert, Medveczkyt őc SehünJebent bosszúból fogták el, Weber azonban és a világtalan Gut- kegyelmet kapott. Áiu a többieknek meg kellett halmok ... Hát meg is haltak férfimódra! Március hónap huszonkettedik napján kilé­pett börtöne ajtaján Keczer Gábor, merészen fölvetett, homlokkal. És kiléptek utána halál* na kazánt társai is. Abban a szempillantásban enyészetet hirdet­ve kondutt meg a repedt harang, A katonák már előbb elzárták a vesztőhelyet Eperjes népe elöl, amely zúgva kezdett fenyegetőzni és !á- zongani. A bírák elfoglalták immár helyeiket s a poroszlók kettős sorfala között a vérpad felé indult meg a halálra Ítélték menete. Keczer Gábor haladt jegelői barátjával. And* rioius lelkésszel beszélgetve, szakadatlan bű* csuzkodás közben. Férfias arca végleg eltorzult a szörnyű kínzásoktól. Utána Flelsehhaeke-r és Me-dveczky következett a sorban, mind a kettőt, egy-egy pap támogatta mind a kettőn imád koztak halkan. Az ifjú és sajnálatramélvó 8á- rofsy Mártont l.ipóozy Miklós vezette a karjá­nál. Iszonyat v-oh látni a szemvesétiau Surus- syt, akit őrület szállt meg a börtönlyukban és most szakadatlanul nevetett-, nyeritéeszérüsn. .(Folytatjuk.) 2 _____ ^ f « .// / .*> / te ,te° v .Jr

Next

/
Oldalképek
Tartalom