Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)

1932-11-17 / 262. (3075.) szám

(3075) szám ■ CsOt&rtök » 1932 november 17 Előfizetési ir: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 KC; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. A képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több Egyea szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kö. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága !!„ Panská ulice 12. U. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HIRLflP. PRRHR PUKY: Magyarország bármikor hajlandó Csehszlovákiával rendes kereskedelmi szerződést kötni A magyar külügyminiszter tájékoztatta az egységespárt külügyi bizottságát a külpolitikai kérdésekről — A magyar választóiogi reform előkészítő munkálatai azon az elgondoláson alapúinak, hogy csökkentik a képviselők számát és bevezetik az érdekképviseleti rendszert is A plán constructif Ennek a hétnek középpontjába a francia le­szerelési terv került, amelyet végre hétfőn este nyilvánosságira holtaik. Herriot „plán construcbif“-je, amelyet a francia lapok a béke megszervezésének minősítenek, ott van a népszövetség titkárságán s ezzel realitássá vált mindaz, amit idáig a reménység, a kri­tika és az előítélet homálya burkolt. Most már valami kézzelfogható anyag került a nemzet­közi tárgyalások központjába, amelyről meg­indul a vita s amelynek alapján tárgyalni fognak. Most már csak az a kérdés, vájjon a leszerelési javaslat eléri-e a közelebbi cél­ját, amit röviden igy lehet kifejezni: vájjon a Herriot javasla ta alapján Németország szük­ségét látja-e annak, hogy visszatérjen a genfi konferenciára, melyet otthagyott akkor, ami­kor az egyenjogúsításra vonatkozó követelé­sét nem teljesítették? Ahogy a francia tézisben görcsösen össze­kapcsolódik a leszerelés és a biztonság prin­cípiuma, úgy kapcsolódik össze a legyőzött államok politikai felfogásában a leszerelés és az egyenjogúsítás princípiuma. Németország­nak erre vonatkozó álláspontja közismert. Magyarországnak álláspontját pedig legújab­ban Apponyi Albert gróf fejtette ki a Neue Freie Presse-ben, amikor leszögezte, hogy Magyarország nem szavaz meg semmiféle le­szerelési tervet addig, amíg el nem fogadják valamennyi állam egyenlő jogalapjának elis­merését, ami elengedhetetlen feltétele a le­szerelés sikerének. Az elmúlt hónapok politikai fejlődése ab­ban az irányban haladt, hogy az egyenjogú­sításra vonatkozó követelést teljesíteni fog­ják. Ebben a tekintetben Herriotnak javas­lata a Tardieu-fóle 1932 február 5-iki tervvel szemben nagy előttaladást jelent. Tardieu a Herriot ellen most indított nagy offenzivajá­ban nyíltan elismeri, hogy ő nem tette ma­gáévá az egyenjogúsítás princípiumát, mert szerinte különbséget kell tenni az 1914. év „támadó** és „megtámadott*4 nemzetei között és ezért a Németország 'és Lengyelország fegyverkezési viszonyában Lengyelország ja­vára más mérleggel kell mérni. Herriot jegy­zéke ugyan nagyon körülményes körülírások­kal, de mégis elismeri a német és a magyar princípium jogosultságát. Ez a tervnek hatá­rozott előnye. Mintán pedig az angol kormány az egyenjogúsítás elvét már rég magáévá tette, hasonlóképpen Olaszország is elsőnek fogadta el ezt az elvet, Németország számára most már lehetővé válik, hogy a leszerelési konferencia munkálataiban továbbra is részt- vegyen. Ebben az értelemben Herriot plán c»n- Struotlif-ja tényleg világtörténelmi jelentőségű dokumentum, mert megindítója lesz az uj ta­nácskozásoknak. Természetesen csupán alap­ját fogja képezni a tárgyalásoknak, amennyi­ben egészen világos, hogy ez a tervezet, úgy ahogy most előttünk áll, ebben a formájában és ebben a terjedelmében nem lesz a lesze­relés alapokmánya. Bár a francia sajtó vál­tig köti az ebet a karóhoz, hogy ebből a terv­ből semmit sem lehet elvenni, ehhez semmit sem lehet hozzátenni anélkül, hogy a lesze­relés elvét ne veszélyeztetné. A jogi és katonai szakértők már most na­gyon komoly kifogásokat is emelnek Herriot terve ellen. Egy német katonai szakértő ki­fogásait röviden a következőképpen foglalja össze: A terv túlságosan klauzuláivá van ahhoz, hogy egy sokat csalódott nép abból azonnal reménységeket meríthessen. Nagyon kevés újat hoz fel, hogy vonzó hatást gyako­roljon, nagyon kevés gyakorlatiasság van benne, nem elég egyszerűen katonai, hogy kérésziülvihelőnek tűnjön fel. Ebből a rövid kritikai összefoglalásból megáilapihható már. hogy a nagy 'terv csupán kiindulási alapja le­het a tárgyalásoknak. Hogy az egyenjogúsí­tás princípiumának elismerése .mellett benne ragadtak a tervben olyan momentumok, ame­lyek ez ellen az elv ellen szólnak., azt szinte természetesnek lehet tartani. Éppen ezek a pontok lesznek legfőbb ütközői a majd meg­induló leszerelési vitának. Anélkül, hogy Herriot tervének gyakorlati Budapest, november 16. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A nemzeti egy­ség pártja tegnap este tartott értekezletén meg­alakította a párt külügyi bizottságát, amelynek elnökévé Walko Lajos volt külügyminisztert választották meg. Puky Endre külügyminiszter is megjelent az értekezleten. Tájékoztatta a pártot a külpolitikai kérdésekről és több oldal­ról jövő kérdésre azt hangoztatta, hogy Ma­gyarország bármikor hajlandó Csehszlovákiá­val rendes kereskedelmi szerződést kötni. Az osztrák kereskedelmi szerződés ügyében reméli, hogy sikerül megállapodásra jutni. Olasz vi­szonylatban — mondotta Puky — Gömbös mi­niszterelnök római útja jelentékeny eredménye­ket hozott, amelyek gazdasági téren rövidesen érvényesülnek. Kétségtelen, hogy az Olaszor­szággal ilCó gazdasági forgalom kiszélesedik majd. Budapest, november 16. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Pesti Napló Páris, november 16. A francia leszerelési és biztonsági terv nyilvánosságrahozataia ©les belpolitikai vitát nyitott meg. Herriot kormá­nya és Tardieu volt miniszterelnök a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozatokkal és helyre­igazításokkal bombázzák egymást. Azon szemrehányások ellen, hogy a nagy vezérkar­nak ellenzéki magatartása miatt a francia tervet eredeti formájából lényeges pontokban kivetköztették, a francia kormány hivatalos nyilatkozatot ad ki, amelyben többek között a következőket mondja: Az uj tervnek princípiumai csaknem telje­sen ugyanazok, mint amiket már 1932 január­jában, tehát Tardieu kormáynzásának idején a nemzeti védelem legfelső tanácsa jóváha­gyott. Igaz az, hogy a francia hadsereg főpa­rancsnoksága különböző ellenvetéseket for- mulázott meg és hogy ezeket a legnagyobb figyelemmel vizsgálták felül, nem kevésbé igaz azonban az is, hogy az általános és nem­zetközi politika szempontjainak megfelelően a kormány elhatározta, hogy a terv vezető gondolatai mellett kitart ég a katonai techni­értékétől el lennénk ragadtatva, el kell is­mernünk a plán censtructif-nak azt a politi­kai értékét és jelentőségét, hogy a leszerelés elakadt ügyét ki akarja emelni a kátyúiból és ezzel, ha nem is válik még a béke organi- zálójává, de kezdemnyező lépést tett meg a nagy világprobléma megoldása felé. Persze, a jövő fejlődésének az útja főleg aszerint fog kialakulni, hogy az elkövetkezendő tárgyalá­sokon miképpen fog érvényesülni az egyen­jogúsítás teoretikusan elismert elve. értesülése szerint a miniszterelnökség és a bel­ügyminisztérium megkezdte a választójogi re­formra vonatkozó bevezető adatgyűjtést. En­nek a kérdésnek, amint ezt a kormány köreiben többször hangoztatták, nincs sürgős aktualitá­sa, minthogy azonban a problémát minden te­kintetben nagyjelentőségűnek tartják, sor ke­rül a reformgondolatoknak formába öntésére. A reform elgondolásának az az alapja, hogy a képviselőházat két elemből kell megalkotni, az egyik a lakosság széles rétegei által titkosan választott népképviselők csoportja — és ezek alkotnák a jelentékeny többséget —, a másik csoport pedig azok köréből kerülne ki, akik az | országgyűlés alsóházában a szakszerűség kép­viseletére vannak hivatva. A képviselők létszá­mát leszállítanák az által, hogy a kerületeket a választók számának megfefelőe, , .''rányosita- nák. Ilyenformán a mostani 245 képviselő he­lyett 200-ra csökkenne a honatyák száma, eb­ből 50-et, vagy 67-et az érdekképviseletek kül­kai szakértők ellenvetéseit vissza.utas.itja. A kormánynak ezzel a beállításával szem­ben Tardieu újból megnyilatkozol! és szük­ségesnek tartja, hogy legalább három alap­vető különbségre mutasson rá az 1932 feb­ruár 5-én felvetett régi terv és az uj terv között. Az első pont az, hogy a február 5-iki terv fenntartja Németország és Lengyelország között a jogi é9 tényleges katonai egyenlőtlenséget, mert a vcrsaillesi szerződés valamennyi aláírója egységles volt abban a felfogásban, hogy ezt az egyenlőt­lenséget az 1914. esztendő támadó fejeivel szemben mint szükséges és feltétlen elővi­gyázatossági rendszabályt érvényesíteni kell. A második .eljárás, hogy a február 5-iki terv nőm érinti a legkevésbé sem a francia kato­nai szervezetek általános elveit, elsősorban pedig nem veti fel a milícia kérdését. A har­madik eltérés pedig az, hogy a február 5-iki terv Franciaország részéről semmiféle javas­latot nem tartalmaz a szerződések revíziójára vonatkozólag, míg a mostani terv teret nyit a revizionista tö­rekvéseknek, ami a francia politikában eddig példa nélkül áll. Nem lehet arra hivatkozni, hogy a repa- rációkra vonatkozó megegyezés reviz’iót je­lentene, mert ez a megegyezés nem a Ver­sailles! szerződében tartalmazott számokra vonatkozik. A német állásfoglalás francia visszhangfa Páris, november 16. A mai reggeli informá­ciós sajtó még mindig 'behatóan foglalkozik denének a parlamentbe, a választók pedig csak 150, illetve 133 mandátumot adnának képvise­lőiknek. GömbSs jelentése a külügyi bizottságban Budapest, november 16. (Budapesti eaerkesEtő- ségűnk teleíonjjeleziibéöe.) A képviselő ház kül­ügyi, közgazdasági és közlekedési bizottsága szer­da délután ülést tartott, amelyen megjelent Göms bős miniszterelnök ia. Az ülésen letárgyalták a külügyminiszter jelentését az Olaszországgal kö­tött kereskedelmi és hajózási szerződés, továbbá a magyar-francia kereskedelmi pótegyezmény, valamint a magyar-csehszlovák árumegállapodás életbeléptetésére vonatkozólag. Ezután Gömbös miniszterelnök nagy beszédben ismertette római ta­nácskozásait, valamint azokat a gazdasági kérdé­seket, amelyek római tárgyalásaival kapcsolatban állottak. Az ülésről részletes hivatalos közlemény az esti órákban fog megjelenni. a leszerelési tervvel. Most különösen a kül­földön támadt visszhangot veszi vizsgálat alá. A lapok elégtétellel állapítják meg, hogy Herriot tervét London kedvezően fogadta. Ami a némte sajtóban fölmerült ellenvetéseket illeti, azokra vonatkozólag a Petit Párisién megjegyzi, hogy a német sajtó érvelése nem birja ki a behatói analízist és senkit sem fog megtéveszteni. A lapok visszautasítják azt a bizonyos körök­ből lanszirozoit híreket, hogy a francia terv a vezérkar által diktált módosítások következté­ben az eredeti francia javaslattól lényeges pon­tokban eltér. A Matin szerint a katonai főparancsnokság-formulázta ellen­vetéseket a francia kormány nem vette föl a i tervbe és az uj terv az eredeti projektummal teljesen megegyezik. „Éppen ez a megegyezés adja meg az uj tervnek az értékét — irja a Matin —, amennyiben Herriot terve Franciaország élet­szükségleteinek é6 biztonságának, továbbá a nemzetközi szükségességeknek egészséges szin­tézisén épül föl.“ A lapok különben hevesen tiltakoznak az el­len a rendszeres propaganda ellen, amely Fran­ciaországot mint háborús szellemmel eltöltött államot igyekszik beállítani. A Journal szerint Franciaország békeszeretetének és békeakara­tának a példák végtelen sokaságával adott ki­fejezést, mig Németország az egyetlen az álla­mok között, amely nem csatlakozott az arbit­rázsszerző dése kh ez. A Franciaország keleti határán épült kiter­jedt erőditményrendszer a legjobb bizonyíték Franciaország defenzív szándékai mellett. Mert ha azokat a nagy összegeket, amelyek­be « határ megerősítése került, mozgatható Tardieu elismeri, hogy Németország egyenjogúsítását a győztes hatalmak nem kívánták megvalósítani francia jobboldal éles támadása Herriot ellen a leszerelési terv miatt — Herriot visszautasította a nagy vezérkar ellenvetéseit

Next

/
Oldalképek
Tartalom