Prágai Magyar Hirlap, 1932. november (11. évfolyam, 249-273 / 3062-3086. szám)
1932-11-11 / 257. (3070.) szám
‘JjfM+xxxru i v HAU líMKTÜ JKÍiAfc£ 1932 noramiber 11, péntek. autonoimisták vagyunk, még csak félsikert sem fog tudni elérni. De ahogy a jelekből látóim, a zólyomi urak komoly au ionom ista előtörésekre nem lis szándékoznak. Mert itt a parlamentben -Hliuka és Rázius képviselő ur autonóm ista elő törése egészen elenyészet t e a nagy harcias hangból mi sem csengett ki. Ezt legnagyobb sajnálattal kell konstatálnom, hiszen ha igazán komoly és eredményeket váró autonomista mozgalomról volna szó, akkor lehetetlen lett volna, a mi kétségbevonhatatlan autonomista táborunkkal valami közös megegyezési plattiformot nem keresni már a zólyomi tüntetésnél is. Az autonómia kivívása azonban oly kemény dió, hogy az még velünk együtt is csak akkor juthat közelebb megoldásához, ha dokumentáljuk Prágának, hogy addig semmiféle aktív parlamenti munkában részt nem vesziink, amig az autonómiáról szóló törvényjavaslat a ház asztalára nem kerül, szóval: ha a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkedünk. Az adétfigrehajtás minden vívmányáért a pénzügyittiisiszler a felelős A,ml nálunk Szilovenszkón az adó- és dézsmahátralókok exekuciója dolgában végbemegy, az csaknem Műimül ja az ó- és a középkori karhatalmi atrocitásokat, legalább is egyes kirívóbb esetekben. Én itt általában távolról sem okolom ezekért a szomorú jelenségekért az egyes pénzügy- igazgatóságokat, expozi túrákat, sót még az exekutiv közegeiket sem, kizárólag csak a kormányt vonhatjuk érte felelősségre. Hiszen sehol sem a hóhér felelős azért, ha az esetleg ártatlanul halálraítéltre bárójával lesújt, hanem az, aki kiadja a borzalmas vezényszót: hóhér, tegye meg kötelességét! A tegnapi vita folyamán Szént-Ivány képviselő kormányzatiig patentirozott fosztogatásnak minősítette az adóvégrehajtásoknak jelenlegi módiját. Én azonban újból tisztán csak a pénzügyi miniszter urat tartom felelősnek ezért au eljárásért, különösen amikor hasonló gyakori szomorú esetekről a történelmi országokban nincs tudomásom. Mondhatom, hogy az oszd rák Caraiffa generálisnak emléke ma szinte háttérbe szorul azon kifakadások előtt, amin őkkel elkeseredett népünk mindenütt kiséri az exeku- ciókat. A legnagyobb imimoralitást abban látom, hogy az adóvégrehajtás irgalmatlan módon összeharácsolt mindent olyanoknál is, akiknek a lefoglalt földtulajdonukért sokkal nagyobb követelésük van az álamtól és a földhivatalnál, mint amennyit adó- és dézs- maháíralékuk kitesz, még az olyan földterületek után is, amelyeket tőlük a földhivatal elszedett és amelyekért a mai napig még semmi ellenértéket nem kaptak. Az ilyen adóhátralékosok joggal kívánhatják, hogy követelésük átirattaseék legalább az adóhátralékok fedezésére, ha már a teljes követel ősük kiegyenlítésiét nem remélhetik az államtól. Tudott dolog, hogy kisgazdaközönségünk, főleg Sárosban, Zemplénben s Abaujban, de az egész keleten ezidén még az előbbi éveknél is rosszabb termésisel volt sújtva, mennyire immorális és teljesen indokolatlan ezen kis s már-már anyagilag végpusztulásnak indult gazdaexisztenciákkal szemben is hasonló szigorú adóvégrehajtással eljárni akkor, amikor ezek nemcsak méltányos moratóriumra, hanem minden lehető állami mentőakcióra számítanak, annyira., hogy már szinte fenyegetőleg jönnek hozzánk képviselőkhöz, hogy csináljunk valamit, hacsak nem akarjuk, hogy türelmüket végleg elveszítsékA képviselő beszéde végén bejelentette, hogy bizalmatlan az uj kormánnyal szemben . L@igyelors£ág!>an egy év alatt ké'száz kémei végeztet! Ess Varsó, november 10. Wolkowysk és Bara- nowicze keietlengyeíországí városban tegnap négy kémet halálra Ítéltek és azonnal kivégeztek. Az elmúlt év augusztusa óta a rögtönitélő bíróság kétszáz ember Ítélt halálra s a halálos ítéleteket kivétel nélkül végrehajtatta. A legtöbb halálos Ítéletet kémkedés miatt hozták. Varsó, november 10. A varsói egyetemen tegnap újabb súlyos antiszemita tiinteCésekre (került a sor. Az egyetemet bárom napra bezárják. — A pozoni diákok tegnap ugyancsak antiszemita tüntetéseket rendeztek. A rendőrséggel való összeütközés alkalmával több tüntető súlyosan megsebesült. KOMMENTÁROK A LEGNAGYOBB PAZARLÓ A minap Párisban meghalt egy elöregedett úriember, aki soha nem volt egyéb, mint úriember, semmi más. De ennyi elég, ha valaki jól és föltétlenül csinálja. S Boni de Cas- tellane márki, Paris hajdani kedvence, jól és föltétlenül csinálta, amig csinálta: tizenegy évig. Végigtekintve -életén, megállapíthatjuk, hogy a föl-tétien uriemberséghez ugyanaz kell, ami Mo-ntecucuci szerint a háború-viseléshez: pénz, pénz és pénz. Ezenkívül előkelő származás, ami Borinknál természetesen megvolt. Talleyrand dédunokája, aki csaknem valamennyi európai uralkodócsaláddal rokonságban állt, az uriemberségnek ezt a kritériumát és az egyéb kellékek közül a jó nevelést magával hozta a Loire partjáról, Ro- ohecotíe várából Parisba, — ámbár némi vagyonkával is rendelkezett — a föltótien uri- emberség koncepciójához e kellékek és az egymillió aranyfrank még vajmi kevés volt. Nem hiába vallotta Boni a nagy diplomatát dédapjának, kitalált valami olyat, ami annakidején megreszkettette az egyetemes európai arisztokrácia szivét s azokat a polgári sziveket is, amelyeket ildomosnak tartják, hogy mindenkor együtt dolgozzanak az arisztokrata szivekkel. Boni huszonhétéves korában kitalálta, hogy egy aránylag leszegényedett európai márki a föltétien uriemberség legfőbb kellékét, a pénzt, úgy szerezheti meg legálisan — ha nem is legitimen —, ha meszallianszot köt az uj világban feltűnően elszaporodott milliárdos leányzók egyik-ével. Sürgősen elvette tehát Anna Gouldot, a vas- utkirály leányát. Ez 1895-ben történt, amikor arisztokrata körökben az Amerikával való ilyetén pénzügyi kapcsolatot még nem ismerték. Azóta sokan utánozták Bonit; valljuk be, kitűnő eredménnyel. A módszer felfedezése a márki érdeme s később nem hiába ad-ta egyik memoárkötetének az „Amerika fölfedezése" címet, a sok szép és előkelő, de szegény és föl- t-étlen uriemberségre vágyó fiatal arisztokratának ő mutatott utat Amerika felé. A Gould-leány töméntelen pénzt hozott magával s Paris lélegzetvisszafojtva figyelte, ki fogja jobban győzni az iramot, Amerika pón- ze, vagy Európa uriembersége. Előre megmondhatjuk: az uriomberség győzött. Nincs az az amerikai vasutkirály, aki kellő anyagi bázist tolhatna - a feltétlen uriemberség alá, ha valaki úgy -értelmezi, mint Boni de Ca-s- tell-ane márki. Mert ő u-gy értelmezte, hogy a föltétien úriember nemcsak a világ legelegánsabb, legelragadóbb és legbecsületesebb férfia, nemcsak adott szava arany, nemcsak a szive szinarany, nemcsak modora, intelligenciája, világnézete, nyakkendője -és lábbelije, hanem egyébként is minden, ami körülötte van. A pénz forgalmát ki akarta kapcsolni életéből. Ezt úgy érte el, hogy soha semminek az árát nem kérdezte, még leg- mondeinebb passzióinak sem, pedig természetes, hogy mint föltétien úriembernek a legválogatottabbain drága szenvedélyei voltak. Például elment az ékszerész kirakata előtt a Rue de la Paix-m s megtetszett neki egy súlyos brilliáns nyakék. Bement, botjával rámutatott az -ékszerre -s elküldette egy címre, amelynek aznap kedveskedni akart s reggel mé-g arra gondolt, hogy három szál vörös rózsát küld. Mint föltétien úriember nem is érdeklődött a nyakék ára iránt, mert a pénzt, az ccsmány pénz fogalmát kiradírozta életéből. Másnap a titkárja kifizette a számlát. Ha kártyázott, soha nem kérdezte előre, mibe játszanak: ha vesztett, ellenfele nevezte meg az összeget, ha nyert, egy s-out jelentett be igényeként. A föltétien úriember kötelessége, hogy vendégeket fogadjon. E célból házassága után a Bois de Boulogne-on rózsaszínű márványból palotát építtetett — lemásolta Petit Trianont — s ott fogadta barátait, hetenként kétszerdiárom-szor, átlag kétezer darabot. De néha nagyobb estélyeket adott. Egyszer, amikor felesége huszonnégy •éves lett, kibérelte a Bois de Roulogne legnagyobb részét s a négyezerötszáz vendég szórakoztatására leszerződtette az Opera balettjét, kétszáz táncosnőt, a zenéről kétszáz muzsikus gondoskodott, a kiszolgálásról ezer lakáj, a fák között nyolcvanezer lampion égett, tizenöt kilométer szőnyeget fektettetett le. A kis oécó négyszázezer aranyfrankba került. Csa-ldhamar kitűnt, hogy a feltétlen űriembe reég fogalma azonos a legnagyobb pazarlás fogalmával s Boni de Castellane márki lett a harmadik köztársaság legnagyobb pazarlója. Nemesen pazarolt. Ocsmány szenvedélyei ■nem voltak. Más vidéken is tudnak pazarolni a föl tétlen úriemberek, de stílus dolgában tanulhatnának Ronitól. Nem részegedéit le, nem hencegett a pénzzel, nem vásárolt hatalmat érte. Még csak a meg nem engedett dolgok se-m izgatták, nem ajánlott föl pénzt ellenértékűi neveletlen és szertelen csínyekért- Spleenjei sem voltak, nem gyűjtött bolhákat, sem gyilkosságokat- Embertársainak nem ár- folt s közvetlenül nem bosszantotta őket. Pazarlásában örökké nemes lendület maradt, szellem -és kedvesség, akár lukulluszi, de finom és el nem'%urvuló estélyeket ado-tt, akár a lóversenyen jelent meg, akár meoónásko- dott, akár a régiségkereskedéseket bújta és hallatlan érték-ü műremekeket vásárolt össze. A legnagyobb pazarló egyúttal a legnemesebb pazarló volt, nem testének pazarolt, hanem a lelkének. A lélek méretei kimerithetetlenebbek, mint a test méretei s Go üld Anna pénze 'hamarosan elfogyott. B-oni tizenegy év alatt százmillió aranyfrankot költött el, vásárlóerőre nézve ezerszázmillió mai csehszlovák koronát, százmilliót évente, nyolc és felet havonta, csaknem háromszázezret naponta. Egy szép napom, 1906-ban, Gould Anna megunta a föl- tétlen űriem be rséget s eltűnt Párásból. Boni nem házasodott meg másodszor. Adósságaival élt boldogtalan vadházasságban s megírta könyvét, a „Szegény élet művészetéről". Művész lélek volt, tehát meg kívánta mutatni embertársainak, hogy lehet szegényen és -mégis szépen élni- Az a szegénység, aminek művészetét a márki bemutatta, még mindig -évi három-négyszázezer frank jövedelemre s egy gyönyörű lakásra támaszkodhatott az Avenue Victor Emanuel III.-án, de minden relativ s mi ez az évi pár százezer frank a régi százmilliókhoz arányitva? Boni filozófi- kus lemondásában, a hallatlan „nyomorban", ahová süllyedt, Istenben bízva meg akarta mutatni embertársainak, miként lehet szegényen és kifosztva mégis megelégedetten élni pár százezer kainkból az Avenue Victor Emanuel IILnán. Kedves. Nem? Szv-atkó Pál. Kedves. Nem? EURÓPA BETEG SZIVE Irta: ALMÁSY MIHÁLY A német polgárháborút, amely nem u-gyam a barrikádokon, de a f-edszin alatt már évek óta folyik, a vasárnapi választások sem döntötték el. A változatosság kedvéért ez alkalommal a kommunista szélsőbal-szárny fejlődött ki erősebben, míg a hitlerista szélsőjobb kissé visszaesett, de azért a k)éip nagyjában ugyanaz: a német nemzet e-gy harmada Hitlerre, másik harmada Marxra esküszik, a harmadik harmad pedig a centrum, a német nemzeti párt, a néppárt és sok más még kisebb frakció között oszl-ik meg. Azt szokták mondani, hogy Németország Európa szive és hegy azok a mozgalmak, eszmék és indulatok, amelyek az európai társadalmat marcangolják, a legélesebben itt csapnak össze. Valóban, a süni egymásutánban lezajlott ném-e-t választások mindig e'döuiellen eredménye azt mutatta, hogy rrnes még egy nép Európában, amely oly halálos komolyan venné a marxizmus, hiitle- rizmus, nacionalizmus és egyéb izmusok dogmáit s amelyben a mai kor vergődő nyugtalansága annyira lekötné az egységes^ cselekvésekre ösztökélő erőket, mint ez. A németek filozófiai vénája a politikában is megnyilatkozik, párbajaikat szinte bölcseleti rendszerekké -merevíti, választópolgáraikat elvont elvek harcosaivá avatja és ezért a választásokon a nemzett államvezetés gyakorlati kérdései helyeit inkább a kor általános emberi kérdésedre szoktak választ adná. így történt most is. A német nép nem arra adta le szavazatát, hogy Papén „elnöki" kormánya helyén maradjon-e, hogy a weimari alkotmányt eltöröljék-e, hogy a köztársaságot a monarchia váltsa-e föl, hogy a birodalmiat a centralizmus vagy a föderalizmus elvei alapján szervezzék-e át, hogy a parlamentáris avagy a pr-ezidenciális kormányforma érvényesüljön-e, hanem arról -nyilatkozott meg, hogy ia társadalmat Marx, vagy Hitler dogmái szerint ketlleae-e megváltani. Nem a jelen ezernyi gondjának és bajának leküzdéséhez legbiztosabban elvezető politikát rendszabályokra irányozta tekintetét a német választópolgár, nem a holnapra gondolt, hanem a h-oilnapútánra és újból bebizonyít lőtt a annak a k-eserü önkritikában fogant megállapításnak a helyességét, hogy mennyire a politikus, minden nagysága, mellett politikai tekintetben -mennyire cselekvőképtelen náció az övé. Papén szeptemberben széjjel kerget te a birodalmi gyűlést, amely — Hugeníberg maroknyi csapatának kivételével — egyhangúan ellene foglalt állást. Megfosztotta Hitlert nyáron aratott nagy győzelmének gyümölcseitől és megakadályozta, hogy a nemzeti szocialisták a centrummal szövetkezve elfoglalják a hátaimat. Számítása helyesnek bizonyult, mert a-z uj választásúik e sokféle természetellenesnek' tekintett szövetség gyönge többségét lemorzsolták és Hugenber- get némileg megerősítették A birodalmi gyűlésben tehát nem verődhet össze olyan többség, amely képes volna Pa-pen eiil-en kormányt lalakit-ani és így a kan-cellór arra hivatkozhat, hogy -a parlament munkaképtelen és a-z „elnöki" kormány fenntartása nemcsak megokolt, de feltétlen szükséges is. Azok -a lehetőségeik ugyanis, amelyek a pari áment a nizinnus talaján elképzelhetők, a következőik: Parlamenti kormány alakul, amelybe a horcgkeresztesek, ,a centrum és a Hugen- berg-párt, esetleg más középpártok is belépnek. Papén erre hajlandó volna, hiszen mindjárt ia választás után felhívta Hitlert, hogy mondjon le- -egyeduralmi törekvéseiről, azaz tegye lehetővé egy ilyen koalíció megalakítását. Ezzel szemben Hitler kijelentette, hogy változatlanul toválbb harcod a kancellár ellen és nem nyugiszik addig, amig az helyéről el nem távozik. Ily körülmények között vajmi kevés valószinüség szól amellett, hogy egy jobbodat! koalíció megalakulhas- som Nem marad hátra más megoldás, mint az, hogy Papén eddigi, részben Brüningtől átvett módszereivel kormányozzon tovább, azaz Hindenburg birodalmi elnök tekintélyére és hatalmára támaszkodva szükségrende- letek utján biztosítsa az állam szükségleteinek kielégítését, a birodalmi gyűlést pedig a lehelő legritkább esetben hívja össze és már most annak újabb szétkergUlésére és megint uj választásra készüljön fel- Poroszországi komisszáriusa állítólag már ki is jelentette, hogy „.halálra f-ogják választani" ia pártokat. Ez a módszer élénkem emlékeztet bennünket a régi osztrák álparlamentarizmusra, amelyben a császár és kormánya a híres 14. paragrafus segítségéved vígam konmányzótt parlament nélkül is. Hiszen a német alkotmány 48. cikke annak az osztrák 14. paragrafusnak felel meg. Más megoldás parlamenti utón alig képzelhető el. Ámbár <a berlini közlekedési sztrájk fölött állilódag együtt ragyog -az ötágú szovjetcsállag és a horog keresztes szvasztika fénye, a józan ésszel ellenkeznék az a feltevés, hogy a hitleristák és kommunisták a parlamentben közösen fognak felsorakozni a többi párttal szemben. Tűz, és viz nem fér meg egymással. Hitler eddigi sikereit annak köszönheti, hogy a vörös veszedelem ellen szállt harcba és egész jövőjét kockára tenné, ha a bolisevistákkal kacérkodnékKönnyen el tudjuk azonban képzelni a-zlt, hogy Pa-pen államcsínyt -tervez. A weimari alkotmány önkényes el törléséről már ismételten szó volt, a választási rendszer rendeleti utón való megváltoztatásának terve állandóan kisért és ha a francia híreszteléseknek hiteit adhatunk, ismételten felmerült az a gondolat is, hogy Frigyes Vilmos trónörököst egyelőre birodalmi kormányzó gyanánt állatják Németország élére. A köztársaság! demokrácia valóban megbukott a német birodalomban. A vasárnapi választások újból bebizonyították, hogy a -német nemzet döntő parlamenti akarat létrehozására a mai alkotmányos keretek között képtelen. Minden jel arra vall, hogy a weimari alkotmány nem fogja megélni tizennegyedik évéi. A kérdés csak az, hogy Papén fogja-e eltörölni, vagy pedig Hitler, -mert az, hogy közösen végezzék el e munkát, ' e pillanatban legalább is valószínűtlen. Mi jön majd a köztársaság! demokrácia helyébe? HolienzoHern-restauráciió-e, vagy pedig a Hitler „harmadik birodalma"? Hitler — úgy látszik — elmulasztotta a kedvező lélektani pillán altot, amikor a nyári választások után megcsinálhatta volna a „Marsch auf Ber!iin“-t és egy olyan szerepre vállalkozott, amely egyáltalában nem állott neki jól, amidőn a sokat támadott parlamentarizmus védőjéül csapott fel. A vezetés igy Papén kezébe csúszott át és ha ő valóban államcsínyt tervez, úgy most kétségtelenül némi időbeli előinnye van Hitler fölött. Kérdés,hogy ezt az előnyt ki tudja és ki akarja-e használni? A németországi bizonytalanság egyelőre azonban tovább tart és nyomasztóan hat egész Európa kedélyállapoIára, amelyet a télen aligha enyhülő gazdasági válság már egymagában véve is éppen eléggé -letört. Németország nemcsak mint a -társadalmi eszmék és mozgalmak kohója, de földrajzi fekvésénél fogva is Európa szive s e szív -betegsége halálos veszéllyel fenyegeti az egész szervezetet. Ezért nem lehet közömbös számunkra az, hogy a német nép még mindig nem tudta megtalálná a maga ut.jáU.
