Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-11 / 232. (3045.) szám
2 1932 ofcttfbeor 11, kedd. November 30-án Érsekújváron választja meg uj elnökét az orsz. keresztényszocialista párt Az öttagú elnöki bizottság szombaton tartott ülésén egyhangúlag Grosschmld Géza dr. szenátort választotta meg vezetőiévé s intézkedett a pártkongresszus egybehivásárél 1930 szeptemberében tartott ülésén Koch- VVeser volt német miniszter, német delegált, azzal fejezte be a kisebbségi jogok védelmében tartott nagy beszédét, hogy „az európai népek megnyugvásának és összefogásának az utja nemcsak a ieomló vámsoromipó- kon, hanem elsősorban a megbékélt kisebbségeken át vezet". Briand „Páneurópa“-íer- vónek elgondolása is eredetileg szintén az általános politikai béke megteremtését célozta, ezzel akarta bevezetni és ez a törekvés csak később halványult el a francia miodenekfölöttiség utópiájában. Nyilvánvaló e rövid utalásból, de hosszan folytatható iiyee megnyilatkozások egész sorozatából, vagy mindezektől el is tekintve, legfőképpen az élénkbe meredő egész helyzetből, hogy a kiindulási pont a hajszolt, de eddig el nem ért „bizalom" megfogására, amely a békés szomszédi viszonynak és a gazdasági élet javulásának egyedüli, hogy ne mondjam utolsó reménysugara: a politikai ellentétele kiküszöbölése. Ez a priusz és nem a pár hónapra felmondható szerződések kötése Ehhez pedig nem kell várni a „világesemények kialakulását". Cselekedni kell. így véli ezt — e napokiban tett nyilatkozata szerint — a köztársasági elnök ur is. Nem vagyok sem hivatott, sem jogosult au> DÓI szólni, hogy mit tegyen Magyarország! De az ottani viszonyok ismeretében azt elmondhatom, hogy itt Csehszlovákiában mi a teendő. Befelé: az országban a kisebbségi jogoknak nem színre, de tényleg való teljességével, a nemzeti érzés szabad kiéllietése mellett a polgári jogoknak- minden téren (az egyházi életben, iskolakérdésekben, hivat alviseiésben, gazdasági életben stb.) való gyakorolihatását biztositó tettekkel kell a kormánynak kezdeni a „hid“ egyik hídfőjének kiépítését, a sokat szemünkre hányt „gravaminális" politika okainak megszüntetését. Kiifelé pedig: az ilyképp megenyhült atmoszférában megkötni a még fennálló politikai ellentéteket is megszüntető oly egyezséget, amely a történelem folyamán sok azonos szenvedésen átment és a földrajzi fekvésénél és gazdasági berendezésénél fogva egymásra utalt két országot és nemzetet, a maga akaratából és a miaga erejével, a mai áldatlan helyzetből ha nem is teljesen, de föltétlenül és kölcsönösen kisegítheti és megerősítheti. Prága, október 10. Az országos kere®z- tónys lociaJista párt elnöki bizottsága Pozsonyban október 8-án ülést tartott, amelyen megjelent a bizottság valamennyi tagja, és pedig Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő, Esterházy János, Grosscbmid Gré*a dr. szenátor, Jahloniezky János dr. nemzetgyűlési képviselő és Jónás Imire plébános. Az elnöki bizottság vezetőjévé egyhangúan Gtro'SSchmid Géza dr. szenátort választotta meg, majd behatóan megtárgyalta a Párig. október 10. Herriot vasárnap ismét beszédet mondott és bejeÜentette, hogy uj tervet dolgozik ki az általános lefegyverzésre. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Franciaország szívesem venné, hu a civilizáció érdekéiben történő nminkájábaji egy másik nagy nemzet támogatná, amelynek ugyanolyan érdeke az európai gazdasági élűét hcly- reállitáisa, mint Franciaországé. Hentiot nyíltan Angliára célzott s szaraiból ítélve nem lehetetlen, hogy a francia miniszterelnök elfogadja MacDonald meghívását és a közelii napokban Londonba utazik. Lord Tyrrell párisi angol nagykövet szombaton kétszer fölkereste Herriot-t. Megállapította, hegy az párt folyó ügyeit. A bizottság a párt eddigi bevált programjának és irányárnak megfelelően elhatározta a pártáiét felélénkitése érdekében legközelebb teendő lépéseket és foglalkozott a kongresszus ügyével is. E tekintetben ngv határozott, hogy az országos pártvezetőség határozatának megfelelően a pártkongresszust Érsekújvárra az Arany Oroszlán szálló nagytermiébe hívja egybe és pedig folyó évi november hó 30. napjának (szerda) d. e. 10 érájára. A kongresszus egybehivá/sa iránt a részletes intézkedésea.ngol és francia jegyzékre adott német válasz relatíve kedvező, mert Németország elfogadja a londoni előkonferencia tervét. A másik demiarson TyrtneHl átadta a francija miniszterelnöknek MacDonald meghívását. Ha Herriot elfogadja azt, akkor még ezen a héten Angliába kelül utaznia. A találkozón a két miniszterelnök össze egyeztetné felfogását a lefegyverzési kérdésben. Herriot egyelőre nem döntött, de valószínű, hogy szerdán, vagy csütörtökön Londonba utazik. A nemzetközi helyzetet rendkívül kedvezően befolyásolta a szombaton Londonban átadott nemiét válasz jegyzék, amelyben a birodalmi kormány elfogadja az angol javaslliatot és bajket e napokban fogja az előkészítő bizottsággal együtt megtenni. Az elnöki bizottság foglalkozott még a pártmunka fejlesztése iránti javaslatokkal is és közel háromórás tanácskozásán egyhangúan hozta meg valamennyi határozatát. Az elnöklő Gros&chmid Géza dr. szenátor a további intézkedésekre, a hozott, a párt vezetőség elé terjesztendő javaslatoknak kidolgozására, valamint a kongresszus előkészületeinek megtételére Aixinger László dr. országos pártigazgatót kérte fel.* landónak mutatkozik arra, hogy résztvegyen a fegyverkezési egyenjogúság problémáját még a lefegyverzési konferencia újabb össze- ülése előtt tisztázó londoni öthataílimi konferencián. i dollár esik Newyork, október 10. A dollár erős áresése arra készítette a washingtoni hivatalos köröket, hogy hosszabb nyilatkozatban megmagyarázzák Hoover legújabb beszédét, amely félreértésre adott okot- Az amerikai aranykészlet a júniusi krízis után újból 290 millió do:lárra emelkedett. A dollár áresése nem indokolt s csupán a spekulációnak következménye. Bemen meghívták Lomkmba A francia külügyminiszter valőszinüleg elfogadja a meghívást — Egy uj leszerelési téri! — Kénetomii nem ellenzi a londoni konferencia megtartását KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi pegény a XVII.-ik század végéből (24) A lengőszakállu Szepessy Pál sok szomorúságtól környezve nyújtotta ekkor jobbját régi barátjának, Szuhay Mátyásnak s igy tett Ígéretet neki: — Holttestedet ha.zavitetem, Szuhay Mátyás vezér, ha utánad találnék átmenni a má&világi bujdosásba. Mert az én karjaim is lankadni kezdenek a kardnak súlya alatt... S akkor kezet ráztak. Észak felől a tél hidege lehelt immár az arcukba. ők kocogtak ketten lehajtott fejjel, szótlanul. Bizonyára ifjabb éveikre találtak rá- gondolni, amelyek bujdosással kezdődtek s azóta sem volt vége a reménytelen állapotnak. Kocogtak ketten. És nem szóltak egymáshoz többé, csak sóhajtoztak elvétve. Mintha csak megérezték volna mind a ketten, hogy meg vannak számlálva esz'tendeik. XI. A prédikátorok akkor már gályát vontak. Eladva, miként a barmok. És ha abbahagyták volna pillanatra a gályavonást, mezítelen hátukon fölcsattant a korbács, hogy e csattogások nyomón kiserkedt a vérük. Messze, igen messze volt a tengertől a Par- tium és Erdély, de hírek ide is elhatottak azért. S elborza&ztók voltak ezek a hírek! És Váradtól Ungig újból zörögni kezdtek a kardok. Még a katolikus magyarok szive is megesett a gályarabok állati sorsán. Szuhay Mátyás, amikor értésére estek e burafakasztó híradások, komoly szemmel fordult a többi vezér felé: — Régi baj társa im, most láthatjátok immár, hogy nincs egyéb választásunk, mint a mi okáról ás ... A vezérek egyértelműen bólogattak. Ámde mielőtt megindulhattak volna az ordasok, a tengerről szállongó hírek mély keserűségre fakasztottak minden magyart... Mert azokat a rab prédikátorokat, akik élet- 11f:i maradtak a nyomorúságban és a kinozta- tások között. Beroncsen. Kaposvárott, Komáromban, Eipótvúron és Búrvárott, arra Ítélt el .'•zelewsényi és Kollonics, hogy kihurcoItatván a haza területéről, adassanak el gályákra, ahol ás - - a nyomorult tehetetlenségben és a súlyos evezésben hamarosan elpusztulnak mind. É& megindult a világ legszomorubb menete... A szerencsétlen papok és oskolamesterek száma megapadt immár, mert többen kiszenvedtek ekkorára a börtönökben, egyesek megtagadták magokat, ám a többiek rendületlen hittel mentek a gályák felé. És hogy mentek, irgalmas Isten! Gyalog bukdácsoltak át először a Morván, majd osztrák földön, nehéz vasakkal kezeiken- lábaikon és ha már-már összeestek volna a kimerültségben, meztelen hátukon az őrök ostorai pattogtak. Akik németek és egyéb jószán- déku lelkek látták ezeket a ténfergő prédikátorokat és elhagyott protestáns oskolák tanítóit, megdermedtek ekkora kegyetlenség előtt. Iszonyú hetek múltak el, amire Triesztig tudtak volna elvergődni zörgő vasaikkal. Séllyei István és Komáromi István hosszú Szakálla lisztes lett az idegen országok útjainak porától s a többiek is reszkető tagokkal, véres lábbal álltak meg Trieszt előtt. Itt először szennyes ólba, majd a vár tömlőibe dobták ükét s Bátorkeszi István megérezvén, hogy elérkezett az utolsó pillanat, amikor vagy szétválasztják őket, vagy meg kell halmok Istenükért és földönfutó hazájukért, keserűségében éneket szerzett, melyben is elbúcsúzott rabtársaitól és szegény Magyarországtól. És a tömlöc legmélyén óvatosan dünnyögték attótfogva az éneket, hogy meg ne hallják durva őreik: Panaszkodhatunk, bizony méltán sírunk, Mert utolsó válét nemzetünknek Írunk, Mert oly sentenciát. kértek mi-ellenünk, Mely ellen már tovább nem vitézkedhetünk... Nemesek, vitézek, közönséges rendek! Én, Séllyei István, megváltam tőletek, Azt hagyom tinék’tek, hogy Istent féljétek S az megösmert hitben erősek legyetek! S dünnyögvo zengett a bucsu-ének. számtalan szakaszban még: Negyvenhét rab közül mi hárman versekben, Trigycntum várának nagy-mély tömlöoében Esztendő-szám szerint hetvenötödikben .., Adja Isten, egymást láthassuk menyégben! Messze-messze vonszolták immár lesoványodott tagjaikat a prédikátorok és ónk ólam esterek s mire a Partiumig értek volna el a borzongató híradások, elferdültek s megnagyobbodtak, ám a valóságot igy is ki lehetett hámozni azért. Ezek a híradások pedig arról tudtak, hogy az elcsigázott lelkészeket és tanítókat hajókra Takták Triesztnél, az Adrián át Peskaráig vitték, ahonnét véres lábbal húzták magukat és zörgő béklyóikat e boldogtalan emberek Theáte városáig. Akkor már roncsok voltak mind, de azért jezsuiták rohanták meg őket ekkor is a feszülettel, hogy tagadják meg hitüket. Ám ők rendíthetetlenek maradtak egy- től-egyig. Oly szivelállitó állapotban voltak már valamennyien, hogy csak négykézláb mászva tudtak bebújni theá'tei börtöneikbe... Itt ismét meghaltak néhányan s a halottak hideg tetemeit a többieknek kellett kivinniök csupaszon s elkaparni az idegen földben. Újabb próba' következett most a szegény emberekre. Mert továbbhajszolták őket, Nápoly irányába. Soha olyan menetelést! A rab lelkészek és tanítók nehéz vasakba vasalva, véres lábakkal zörögtek az olaszországi utakon e aki utolsót lehelve közülök, fejjél bukott volna ki a sorból, holtteste foszladozva maradt ott az útfélen, mig csak meg nem ették az égimadarak, vagy az ebek. Az őszszakállu Harsányi Istvánt és Czeglédi Istvánt korbács-csapkodás közt terelte maga előtt az idegen kapitány. Útközben nem egyszer tudatlan tömeg támadta meg e szörnyű menetet s szitkokkal illette őket, avagy arcukba köpdö- sött e szerencsétleneknek. Ekkorára harmincán maradtak mindössze. Ezt a harminc lelkipásztort és o&kolaimestert aztán holtigtartó rabságra adták el a nápolyi kikötőben s tüstént le is láncolták őket a gályákra. A vasra vert mártírok égy másik csoportja ugyanakkor Bukkan várának mély töm lőcsben tengődött. Nyakuknál fogva bilincselték őket egymáshoz... ... Ezek voltak az utolsó híradások, melyek a protestáns hitvallók sorsáról érkeztek nieg a Partiumba és Erdélybe. Nagy keserűség szállta mog ekkor a lengőszakállu Szepessy Pált s feneketlen indulatában rácsapott pántos kardjára. — Meglássátok, barátim, hogy mielőtt elfogyna előlünk ez az esztendő, kitörünk a császárra s halomba-döfűnk minden bclpoklos németet ... — És mindén eb-ivadékot! — kiáltott bele méregtől remegve a kopasz Szuhay Mátyás. Itt már Öesze-viSsza kezdtek kiáltozni, a csapatok is: — Elevenen pirítjuk meg Szelepcsényit és Kollonksot! Mert bujdosó papok, „a menydörgés e fiai41, elmondhatatlan gyűlölettel uszították Szepeesy Pál legényeit a császár, rabló herdál és a főpapok ellen. Történt mindez a legbizonytalanabb világban, amikor még a fölkelők vezérei sem tudták, hol fogják lehajtani a fejüket másnap? Senki nem sejtette, mit hoz a közeli jövő ... A török egyelőre nem mozdult, Lipót császár pedig mintha kezdett volna rájönni, hogy tanácsosabb lenne megegyezni a bujdosókkal. Fejébe vette, hogy országgyűlést fog egybehívni. Néhány hónappal erre az esztendőre meghalt I. Rákóczi Ferenc is, csaknem észrevétlenül s férfilelkü hitvese, a szépséges Zrínyi Ilona, a munkácsi sziklafészekben vonta meg magát Juliánná kislányával s pöttöm fiacskájával, Ferkóval. A hősi asszonynak az volt a terve, hogy Munkács várában várja ki az ítéletidő enyhülését. Róla és két árvájáról azonban alig esett szó egyelőre a fölkelők soraiban. Az ordasok kitörésre készültek a Partium- ból, a császár pedig országgyűlés kihirdetésére készülődött. Mert ekkor már a császár is borzadva látta az örvényt, melynek szélére rosszakaratú tanácsadói juttatták Magyarországot. Ezokból az elkövetkezett ujesztendőben egyen- kint szólította föl a püspököket s egyéb magyar tanácsadóit, miként lehetne különösen a felső vidékről a Partiumba és Erdélybe futott lázadókat visszatéríteni az engedelmességre? A klérus egyik tagja, Bársony György, a sírja felé közeledő egri püspök, ezt irta: „Nyilvánvaló dolog a protestánsok pár tűiébe a katolikusok ellen s Felséged nem büntetheti ezt szelíd ebben, mintha kiirt minden uj vallást, annyi bajoknak okozóját... Ezt. tévén, a lázadásnak eloltja kanócát, bedugja forrását s az ősi vallást helyreigazítván, megszilárditandja trónját." Gubasóezy János váci püspök ezt irta a császárnak: „Vékony egyházi belátásom szerint össze kellene ülniük már a hazájuk jövőjéért remegő nemes férfiaknak s őszinte szerződésre lépvén az elégületlenekkel, méltányos követeléseik teljesítését kell Ígérni. Az ügy elintézése nem tűr halasztást: télnek idején a munkás iát ellenség. Fél kel éjszaka a török hold, hogy legyilkolja a keresztényeket... A kereszténység elöfala is veszélyben forog: anertha Magyarország eldőlt, a szomszéd tartományokra kerül a sor. S utána egész Európa következik ...“ Bizonytalan, nagyon bizonytalan lett a világ ebben az ujesztendőben. A császár ibékülékenynek látszott, az ordasok átkozódása viszont kivert, a Pártáimból is. Akik reménykedni mertek .még, utolsó szalmaszáluk az országgyűlés lett volna.