Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-08 / 230. (3043.) szám

1932 okitóber 8, Bgounbat

kérdéséről s Így a londoni konferencia semmi- esetre sem ülhet össze október 10-én, mint Mac- Donald eredetileg tervezte, hanem csak jóval később, ha egyáltalán megtartják.

Halogatás

London, október 7. Az angol lapok ma rendkívül tartózkodóan írnak a tervezett londoni konferenciáról. Jóformán csak a párisi, a genfi és a berlini híreket mutatják be. A helyzet egyelőre változatlan. Október 11-én a konferencia semmieeetre sem ülhet össze, meTt sem francia, sem német részről nem érkezett végérvényes váiasz az angol meghívásra.

Mit tett eddig a kormány

Ruszimzkó nyomorának enyhítőiére!

A miniszterelnök válasza Hokky képviselő kérdésére a ruszinszköi általános nyomor enyhítése tárgyában Rusiinszká ínségeseinek S0 millió hitei és beruházás, az orosz menekültakcióra 17 milliós adomány

Prága, oikiőlbier 7. Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő még ez év februárjában (kérdést intézett az összkonmányhoz a nuszin- szkióá nyomor s az ezzel kapcsolatos gyakori fenyegető felvonulások 'tárgyában s eré• lyes és rendszeres segélyakció megszervezését kérte a mind súlyosabbá váló nyomor enyhítése céljából. Hokky erre a kérdésére a napokban kapta meg a választ Udrzsal miniszterelnöktől. A választ általános érdekessége miatt hivatalos fordításban itt közöl- jük:

— A népjóléti 'minisztérium a podkar- patszka iuszi műnk anélkül iség következményeinek enyhítésére egyrészt az alkalmazottak szakszerevezeteinek közvetítésével a

. munkanélküli segélye kihez a 267—1921., ille- főleg a 74—1980. gy.-sz. törvény értelmében állami hozzájárulást, másrészt a munkanélküliség elhárítására vállalt inaéigimunkákra államsegélyt fizetett.

— A munkanélküliekről való produktív gondoskodás körében a népjóléti minisztérium az 1982. év folyamán Podkanpatszka Húsából beérkezett 43 kérvényt intézett el s e célra 1,259.000 K összegű állami hozzájárulást engedélyezett.

Az ezideig engedélyezett állami hozzájárulás révén vagy 2700 munkás körülbelül 3 hónapig tartó aiakaimaztatása tétetett lehetővé.

— A közmunkaügyi minisztérium felépítményi mraukálatokat késziteitt ölő kereken

21,000.00 Kcs költséggel. Az állami és nem állami ut- és ’hidépitkelésekre az állami pénzeszközökből ezidén 27,000.000 Kcs for- dittatik. A vizépilkezések körében a Tisza folyó szabályozásának folytatásán kívül főleg az Ung folyó vizi erejének hasznosítása fog jönni tekintetbe, amely építkezésre bizonyos vitás kérdések megoldása után a folyó évben körülbelül 3,000.000 K lesz fordítható. Az aknaszlatinai bányaigazgatóság továbbá összesen körülbelül 1,300.000 K beruházást fog eszközölni.

— A földművelésügyi minisztéritum az országos hivatal közvetítésével az 1931. évi elemi csapásoknál nyújtandó állami segélyekről szóló 206—1931. gy.-sz. törvényben megszövegezett 122—1931. gy.-sz. törvény keretén belül tavaszi vetőmag-akciót hajtott végre.

E segélyakció folyamán a földbirtokukon effiemi csapások folytán károsult személyeknek hitelre 2,200.000 K költséggel vetőmag (búza, lóheremag és zab) és vetö- burgonya osztatott ki.

Az 1931- év őszéin hasonló vetőmag akció hajtatott végre 2,500.000 K költséggel.

— Ezenkívül az ungvári, pereosényi és magyibereznai járásokban leszállított áron széna és szalma s a técsői, ökörmezői, husz- ti, jolsvai, rahói és szolyvai járásokban leszállított áron, vagy ingyen tatbarmánylcuJko- rica osztatott ki összesen 577.000 K költségen. A burgonyáiktól sújtott Kolocsova köz52

KOMÁROMI JÁNOS:

ORDASOK

Hősi regény a XVII.-ik század végéből

(23) |

Hire jött, hogy — Varsó városán keresztüli — újabb követség érkezett a francia királytól. Az volt a nagy király kikötése, hogy küld pénzt, töméntelen pénzt, csak üljön lóra Erdély is, vezérök pedig legyen maga Teleki Mihály, a ravasz kancellár.

Szepessy Pál bútól roskadozva szólt erre:

— Legyen hát Teleki a vezér!... De verjünk át minden németet a másvilágra!

Vezértársak és kapitányok rábólintottak ekkor:

—• Legyen hát Teleki a vezér!... De jaj a német ebeknek!

Volt pedig e.z az 1675-ik esztendő április havának elején, mikor már zöldbeborultak a mezők. E hónap első napján Szepessy Pál aláírta beleegyezése jeléül, hogy a hadrakelt fölkelő- csapatoknak, úgyszintén az Erdélyből meginduló hadaknak Teleki Mihály kancellár fog parancsolni. És aláírták a bujdosó vezértársak is. Ámbár nem szivesen cselekedtek, mivel olyan értesüléseik voltak mindenfelől, hogy „Apa.ffy esze“ n-em szívelheti a fiatal Thökölit, aki máris mindenben a maga esze után indul. Márpedig Szepessy Pál és vezértársai mégis csak a fiatal késmárki gráfot szerették volna fejükül látni.

Ennek azonban nem következett el még az ideje.

Egyelőre sietniük kellett a bujdosóknak, (hogy el ne mulasszák a szerencsés alkalmat. •Ezok'ból Kende Gábor, Keczer András és más ihadvezetők Fogarasba mentek alá a pityókos Apaffyhoz, ahol némi tanácskozás után szor- ződvényt írtak alá másodszor is. Az ifjú Thö- köli gróf ugyancsak ott volt az aláírók között.

Kölcsönös hitükre fogadták e szerződ vény .pontjai között, hogy a fejedelem tizenkétezer .embernyí lovas- és gyaloghadat küld ki Erdélyből, a franciák nagy királya megüzente pedig, hogy útban van már a pénz s nyomban indul egy dandárja is, hogy Teleki Mihály és Szo- pessy Pál kardja alatt előtörvén Pozsonyi#, irtózta! ó vérontást vigyen végbe a megrémült ■császáriak között. A fejedelem tehát megegyezett volna Kende Gáborral, meg az ősz Keczer Andrással, ámde hátra volt még Küprili nagyezer jóváhagyása. A szultán egyelőro nem akart még háborút a bécsi császárral s ezok.ból Küprili i6 mély hallgatásba burkolózott.

Ugyanakkor pedig egyéb körülmények is az ordasok és vezéreik ellen játszottak közre.

A császár — konstantinápolyi ügyvivője utján — rájött a bujdosók és az erdélyiek terveire 6 komolyan megdöbbent ezúttal. Mert hirek jöttek máeoldalról, hogy az éreekujvári basa s egyéb végvári basák és bégek gyanúsan mozgolódnak. Köztudomású volt ugyanis a nagyvezérről, hogyha egyelőre óvatosan 'bánt is Li- tpót császár generálisaival, nyíltan rokonszenvezett Szepessy Pállal és felkelőivel.

Lipót császár megdöbbent tehát s miniszterei tanácsára gyűlést hirdetett Pozsonyba, ahová meghívta Apaffy kövétét is. A bujdosók nem küldtek követet, ahelyett a császár meghívó levelére méregtöl-feszitve kiáltott föl mind a húszezer ordas:

— Halál a császárra!

S a lengőszakállu Szepessy Pál, a kopasz Szuhay Mátyás, az ungi hazájába visszasóvár- gó Kende Gábor, a baljós csillagzat alatt született Petrőczy István, úgyszintén Ubrisi vezér, ■aztán rezesorru Majos Ferenc, a dülledtbomlo- ku Tulok György kapitány, valamint az ősz Keczer András és a fiatal Keczer Gábor egy- akarattal kiáltottak Tá:

— Halál a császárra!

Pozsonyban mindazáltal megtartották a gyűlést, melyben a tanácskozásra meghívott protestáns urak, úgyszintén Apaffy Mihály követe fölálltak s egyértelműen igy beszéltek:

— Töltessék be a nádori 6zék, állittassék helyre az alkotmány, töröltessenek el a törvénytelen adók, az országból takarodjanak ki a német hadak s valamennyi tisztségek magyarokra bízassanak!

A császár, mikor tudomására adták a magyarok követeléseit, fölháborodva kiáltott föl:

— Eszüket vesztették a magyarok!

3 a pozsonyi gyűlést nyomban szétkergette, .mindazáltal pátenseket küldözgetett szét s o .pátensekben büniboceánatot hirdetett minden bujdosónak, ha a császár hűségére tér meg.

Ez az Ígérgetés fülébe jutott a fölkelőknek is, akik dühtől csattogva kiáltottak föl (mind a húszezer ordas egyszerre!), hogy o kiáltásukat hallani lehetett az egész Partiamban:

— Vesszen inkább az ország, semhogy továbbra is a németnek rabszolgája legyen!

ség és vidéke számára 55-000 K költségen burgonyaráknak ellenálló burgonya szereztetett be.

— Ezenfelül a mezőgazdasági ültetvényeket éri elemi károk indokálból a 74—1928. gy.-sz. kormányrendelet érteiméiben földadó elengedések nyujtatnak s az elemi csapások által okozott károk enyhítésére a földmÍveseknek a 75—1928. gy-ez. kormányrend el el értelmében segélyek osztatnak ki.

— így nevezetesen

Téeső község árvízkárainak enyhítésére készpénzben 60.000 K, a packanovói tüzká- rosultaiknak 16.400 K, az ungvári szőllőket ért jégrerési károk enyhítésére 51.350 K, a nagyszőlős i járás árvi Ekárosul tjainak 21.000 K, összesen tehát 168.750 K fizettetett ki,

nem említve a mariharagiályok következtében elhullott állatokra, valamint a tüzikáro- sult földm iv esek nek nyújtott csekélyebb, mindenkor készpénzben kifizetett segélyeket— A munkanélküli, valamint a korlátoltan alkalmazott egyének javára bevezetett álla-1 mi élelmezési akció Pdkarpatská Húsz valamennyi járásában, a munkanélküliek gyermekeinek tejakciója pedig Ungvár, Munkács városokban és Técső járásban hajtatott végre. Eme két akció további kifejlesztésére ■megfelelő pénzügyi tartalék teremtetett meg— A közel látásügyi minisztérium a pod- karpatszka ruszi országos földmivesiífjusági gondozónak a szegénysorsu iskolásgyerme- kek ruházási akciója céljaira az 1931. óv tavaszán 100.000 K-t, továbbá az elmúlt óv végén s a folyó év kezdetén ugyanezen intézménynek a szegénysorsu gyermekek 1932. évi tavaszi tejakciójára összesen 250.000 koronát engedélyezett. A népjóléti minisztérium ezenkívül a kormány hozzájárulásával

az országos föidmáves-'ifjusági gondozónak Munkácson az iskolás gyermekek tejakciójának céljaira a köztársasági elnök által annakidején a munkanélküliek gyermekeinek tejakciójára adományozott összeg maradékából 50.000 K-t engedélyezett.

— A Csehszlovák Vörös Kereszt munkácsi divíziójának a közélelmezésügyű minisztérium pénzeszközeiből a munkanélküliséggel vagy termóshiánnyal sújtott hegyvidékeknek kukoricával való ingyenes ellátására összesen 340 ezer korona utaltatott ki. A . munkanélküli munkások gyermeked élelmezési állomásainak Cinadovo községben és környékén való megszervezésére 20 ezer korona fordittatott. A népjólétügyi minisztérium az ifjúsági gondozásnak önkéntes egylete keretén belül való kezelésére a , mukaöevoi országos ifjúsági gondozó s a vele társult testületek számára 146 ezer koronát engedélyezett, a munkanélküli ifjúság számára két otthont rendezett be s a munkanélküliek gyermekeinek ruházási akciójára 40 ezer koronát engedélyezett.

— A beérkezett adófellebbezések sürgős munka alatt állanak, s azok gyorsított elintézésének az ungvári pénzügyigazgatóság állandó és éber figyelmet szentel.

Az adóbehajtást illetőleg nevezett pénzügy- igazgatóság valamennyi alárendelt hivatalát oda utasította, hogy az adóhátralékok behajtása körül, főleg a kisbirtokosoknál mérséklettel s óvatossággal járjanak el. Továbbá, hogy az adóbehajtó közegek mindenáron kíséreljek meg az adóhátralékok fizetési módozatainak az adózóval egye tér töleg leendő rendezését, hogy a végrehajtás mel- lőztessék ott, ahol az adózó a legcsekélyebb összeg lerovása által is létében fenyegettet- nék s hogy a kisbirtokosok lova és marhája egyáltalában ne árvereztessék el.

— A bankokat, minthogy arra törvényes alap nincsen, nem lehet kötelezni, hogy: a mai nehéz időben elégedjenek meg a kamatfizetéssel s ne követeljék a tőketörlesztés fizetését. is ott, ahol a nemfizetés oka nem a rossz akaratban, hanem a nehéz gazdasági viszonyokban rejlik. Remélhető azonban, hogy a bankok túlnyomó részben hasonló utasítás nélkül is saját jól felfogott érdekükben úgy járnak majd el, ahogy a kérdésben jelezve van, amennyiben abban felesleges betétíel- mondás által nem gátoltatnak.

*

Eddig szól a kormányelnök válasza. Nincsen sok hozzáfűzni Valónk. Legföljebb annyi, hogy a kérdés benyújtása óta Ruszinszkóban •g helyzet még sokkalta súlyosabb lett, a kormány segélyakciója nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nem mellőzhetjük el azonban, hogy nyomatékosan rá ne mutassunk arra, hogy — mig egyrészt a kormány saját adófizetőivel szemben ilyen, a fenti adatokból is látható, mostohán bánik —, addig másrészt az orosz menekült akcióra az 1930. évi állami zárszámadás adatai szerint közpénzekből nagy előkelőén több mint 17 millió koronát áldozott, — nem hitel formájában, nem is beruházási célokra —, hanem adományként, teljesen improduktív óéira. Nem irigyeljük e hazájukat vesztett, sorsüldözött szerencsétlenektől a vendéglátást, de ilyen általánosan nehéz időkben ez az előkelő gesztus több, mint könnyelműség. Az országnak vannak ■benszülőtt oroszai is: a ruszinok. Ilyen alapon Ruszinszkó Ínségeseinek közel 200 millió koronát kellett volna kapniok...

Ebben az időben tengerhez volt hasonló Magyarország, mely tengernek minden huilámta- xaja külön-külön tajtékzott.

Aközben történt valami!

Az Úristennek tetszett az élők sorából kiszó- litani a bujdosók egyik legnagyobb ellenségét, Spankau generálist.

Fölujjongtak erre az ordasok. De korán ujjongtak föl

Mer tut-óda Strassoldo főkapitány lett, valamennyi császári hadvezető között a legkegyetlenebb. Strassoldo rövidséggel kezdte a dolgokat s tetemes hadakat szedvén maga .köré, váratlanul rárontott Debrecen városára s hihetetlen vérengzést vitt véghez a bujdosók soraiban. Amerre elvonult egyszer, ka.róbahuzatott, akasztófára kötött s elevenen megnyu»zott és pörkölt fölkelők mutatták az útját.

Erre a vandalizmusra, mely az első pillanatban megdöbbentette a bujdosókat is, csak kirántotta kardját Szepessy Pál vezér a kirántották kardjaikat az összes lovasok. Végig-vé- gig egyetlen fegyverzörgés lett a Partiuim s a vezérek kiadták a jelszót:

— Hej, rá a németre! Legyilkolni minden bitangot!

S nekiindultak, fenyegetőzve és átkozódva.

De meg kellett államok, mert egy Konstantinápolyból érkezett híradás meghökkentette va- lamennyiöket. Elhunyt Küprili nagyvezér, aki igaz embere volt minden fölkelőharcosnak. S nem maradt senki többé, aki biztatta volna az árva magyarokat.

ősz lett ekkorára. Késő november.

Lipót császár ebben az időtájban jóbb belá- tásu tanácsadói szavára figyelve, hajlandó lett volna tárgyalni a szerencsétlen földönfutókkal s Ígéretet tett, hogy minden vármegyében egy- egy templomot vissza fog adni a protestánsoknak.

De az ordasok annyit válaszoltak a béko- ajánlatra:

— Teszünk a császárra!

S ugyanakkor vad riadal zengett végig a Partiumon. Mert a varsói francia ügyvivő — titkos megegyezésben Apaffy fejedelemmel és Teleki kancellárral s a lengyelek szemhunyása mellett — verbuvált pólyák légiókkal betört a Javorinába s pozdorjává vervén* szét a Sehmidt császári generális katonáit, egyetlen nokirohanással bevette Késmárk várát. Apa.ffy és Teleki pedig ugyanakkor Kendő Gábort, az ősz Keczer Ond ráfit és egyéb jártas fő embereit Kara Musztafához, az uj nagyvezérhez menesztette és hogy vállalkozásukat minél sikeresebbé tegye, négyezer arannyal rakta meg a tarsolyukat. A nagyvezér átvevőn az ajándékot, jóindulatát nyilvánította a bujdosók ügye iránt. Mindazáltal nem tett semmit, sőt csendre utasította őket. Mert az történt, hogy Lipót császár ügyvivője nyomban másnap harmincezer tallérral kedveskedett neki, ami mély hatással volt Kara Musztafa nagyvezérre.

Úgy látszott, végleg elveszett az ordasok ügye. Lipót császár ugyanakkor visszahívta Kassáról Strassoldo főkapitányt 6 az embertelen Kobb Farkast küldte a helyébe, akinek nevét még kétszáz esztendő múlva is átkok közt emlegette a nép. Az irtózatos emlékű generális mindenekelőtt vérrel mázolt akasztófát, bárdot és karót hordoztatott meg a hét tiszai vármegye falvaiban és városaiban, kihirdetvén me- gyeszerte, hogy akasztófára húz, karóba vonat és bárddal nyakaztat- le minden magyart, aki a lator bujdosókhoz szítana.

Ez azonban nem volt elég!

Hogy még nagyobb rémületbe ejtsen mindenkit, Kassa város piacán hatvankét magyar urat gyilkoltatott le. Huszonkettőt ezek közül karóba huzatott, negyvennek a bakó csapta el a fejét.

Iszonyat zúgott végig a pozsonyi Fehérhegyektől Ecsed váráig. Csak a karórákéit zen- dülők nem riadtak vissza.

Abban az időben tiz. bélpokloá bendőjü lanc- knehtef sikerült elcsípniük Szendrő vára alatt. Nyolcat közülök egymással etettek meg s csupán a két utolsónak adták meg a kegyet, hogy magamagát akaszthassa föl. Akkor garmadába hányták valamennyiket s alájokgyujíottak ... Recsegtek a tűzön.

Ugyanakkor újabb jelszó hangzott föl a bujdosók soraiban:

— Húsz németet minden kuniéért!

Vérrel Írták vala az 1675-öt.

... Ez esztendőnek vége táján, mikor már téli alvásba merült minden. Szepessy Pál. meg vezértársa, a kopasz Szuhay Mátyás kettesben •kocogott Várad felől a felé a falu felé, ahol közös szállásuk volt a tavasz óta. A várad i basa látogatására jártak, aki újból biztatni kezdte őket.

Szótlanul kocogtak jódarab ideig, amikor „végül magáraeszmélt és egy olyat sóhajtott Szuhay Mátyás, hogy majd a mellét vitte szét-:

— Egy kérésem lenne hozzád, régi barátom, Pál vezér, melyet hetek óta. takargatok immár magamban... Halld meg hát. régi barátom!

:— Hallgatom, — mondta sok bu között Szepessy Pál. Mert megsejtette, hogy nagy dologról lesz szó ezúttal.

A kopasz Szuhay folytatta:

— Éveim száma maiholnap beteljesedik, mert. igen érzem már terhüket a vállaiinban. ígérd meg nekem, Pál vezér, hogy holttestemet, akár csatákon leljem halálomat, akár rut nyugalomban múljak ki innét, haza fogod vitetni egyszof s Abaujvármegye földje fog takarni mégis.«.v

r

I