Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-12 / 233. (3046.) szám
^ ^ ^046) szám ■ SierCfla ■ 1932 október 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—KÖ. A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága Il„ P a n s k á ulice 12, 11, emelet, — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12. Ili emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRflHfl Keleti orientációin külpolitikát s a szomszédokkal egyetértést hirdetett GOmbfts kormányexpozéjában íz ui nsSníszfereiiiiit isasiriieiássi beszédben ismertette programját a magyar képvíseiőSiázban - „Magyarország nem kíván fegyverkezni, szuverinitásáf azonban meg fogja védeni, ka a hatalmait arról nem gondoskodnak*1 Gömbös a legteljesebb felekezet béke mellett tört lándzsát Egyenjogúság? (sp) Prága, október 11. Már szinte szégyelljük, hogy egyáltalán foglalkoztunk a népszövetség ügyes-bajos dolgaival, s a sztereotip genfi tanácskozásokat sztereotip komimén tár okikai illetjük, holott a gyülekezet mai műnk alrendjével megérdemelné, hogy a világ sajtója néma megvetéssel nézzen el fölötte, agyonhallgassa 6 inkább foglalkozzék hasábokon át box- vagy futballmérkőzésekkel, mert ezek bizonyára több hasznot jelentenek vagy legalább több lendületet kölcsönöznek a világnak, mint a genfi szaimaoséplés önök malimat, a nagy- iképüségi, fontoskodás, rosszakarat, finnyás- kodás és álmunka, ami a Lac Lámán partján folyik. Az idén valóban ezer más gondunk akad s észre sem vettük volna a népszövetség közgyűlését, ha egyrészt nem figyelünk föl De Valera ir miniszterelnök és ezidei tanácselnök nagy megrökönyödést keltő merész szavaira, melyek ex öhatedra meddőséggel vádolták meg Géniét, másrészt rém üt arcul bennünket, kisebbségeket, az a nyilatkozat, amelyet Rosenberg német delegátus javaslatai nyomán a kisantant blokkijának képviselőije, Fotic jugoszláv követ és — magánszorgalomból — Benes csehszlovák külügyminiszter tett 1929 óta halálos csend uralkodik Genfiben a kisebbségi ügyekben. Akkoriban Bniand és Stresemiann nagystílű szelleme adott lendületet a jobb sorsra érdemes tanácskozásoknak s voltak pillanatok — a híres ökölcsapás napja, vagy a madridi tanácsülés atmoszférája — araikor remélni merészeltük a kisebbségi eljárás megjavitását A lendület elmúlt, az ügy tapodtat sem jutott tovább Rosenberg követ néhány nap előtti javaslatai sem tehettek egyelhet, mint megismételték az évek óta teljesítetlen alap- ki vánságokat: a kisebbségi petíciók kezelésénél megnyilvánuló eljárás megjavítását követelték, nehogy minden panasz elvesz- szen a feled éken ységben, továbbá az állandó kisebbségi bizottság megteremtését, nehogy hozzá nem értő ad hoc bizottságok ítélkezzenek jól bedolgozott állandó szakértők helyett a kisebbségi ügyekben, — de a népszövetség többsége francia nyomás alatt most sem mutatott hajlandóságot a kívánságok alaposabb megvizsgálására s sürgősen más tárgyra tért, amint a kisantant képviselője fölvetette a kisebbségi jogok valameuy- nyi államra való kiterjesztésének oda nem illő, de kétségtelenül kényes problémájátRossz napok járnak a kisebbségekre. Nyilatkozatok jelennek meg a világsajtóban, amelyek szerint a kisebbségeknek — például a csehszlovákiai magyaroknak és németeknek — nincs okuk az elégedetlenségre, mert a többségi nép teljesíti velük szemben összes elképzelhető kötelességeit. Viszont ha a kisebbségek mégis hallatná merészelik szavukat, sürgősen az orrukra kop- pintanaik s nem kívánják meghallgatni panaszaikat. Ki állíthatja, hogy a csehszlovákiai magyarság panaszai jogtalanok? Ki kicsinyelheti le ezer és ezer államipolgárság nélküli magyar kálváriáját, ezer és ezer elbocsátott tisztviselő panaszát, ezer és ezer iskolás magyar gyermek nemmagyar iskolában való neveltetését? Vagy ha vannak, akik szerint e panaszok jogtalanok, miért nem adják meg annak lehetőségét, hogy a népszövetség nemzetközi fóruma előtt a magyar kisebbség mint egyen rangú fél elmondhassa és objektív, hozzáértő bírák ítéletére bízhassa panaszait? Miért gátolják rmeg mindenáron, hogy a panaszok meg- fcajlgatáisáuak módját Gént emberségessé és Budapest, október 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Gömbös-kormány ma délelőtt. 10 órakor mutatkozott be a képvi- selőház’ban. Az érdeklődés igen nagy arányokban nyilvánult meg az ülés iránt. A háznagyi hivatalt valósággal megrohamozták a jegyekért. Megállapítható, hogy az érdeklődés aránytalanul nagyobb, mint a Károlyi-kormány bemutatkozásakor volt. A folyosókon nagy élénkség mutatkozott, a különböző pártcsoportok megbeszéléseket tartottak. A baloldali folyosón, ahol Apponyi is jelen volt, főképp a kamat! eszáiiitás és a gazdaadósságok rendezésének kérdéséről volt szó. Meleg elfihang Gömbös miniszterelnök fél 10 órakor érkezett meg a képviselőházba. Mielőtt az ülésterembe ment volna, szobájába kérette az egysó- gespárti képviselőket és a következő beszédet intézte hozzájuk: — Azért kérettelek benneteket, mert szükségét érzem annak, hogy most, mielőtt a kormány bemutatkozása megtörténik, szemben álljak a párttal. Én megmondtam és ti is tudjátok, hogy az egységes pártra akarok támaszkodni. Veletek együtt akarok dolgozni. Mint katona az ütközet előtt, most is seregszemlét kívántam tartani. Másként indul a vezér a starthoz, ha látja, milyen erős mögötte a hadsereg. A párt tagjait valósággal megfogta a szokatlanul meleg, őszinte megnyilatkozás és viharos célszerűvé tegye? Nem hallatszanak panaszok, elhisszük, mert lehetetlenné teszik, hogy a kisebbség elmondhassa panaszait. Benes csehszlovák külügyminiszter és társai a népszövetség kisebbségi eljárásának — a panaszok elmondása és meghallgatása módjának — megjavítását azzal a trükkel gátolják meg évek óta, hogy követelik a békeszerződésekben csak egyes államokra rákényszeritett kisebbségi szerződéseknek minden európai államra való kiterjesztését, azaz a teljes európai egyenjogúságot a kisebbségekkel való bánásmód terén. Csak akkor lehet szó az eddigi kisebbségi rendszer megjavításáról — mondják — ha valamennyi állam magára nézve kötelezőnek ismeri el a kisebbségi szerződéseket. A nyugati hatalmak, • amelyeknek sémim i közük a problémához, természetesen hallani sem akarnak e szerződések elfogadásáról s igy minden a régiben marad. A magunk részéről elvileg nem kifogásol- nók a kisebbségi szerződések általános ki- terjesztését, sőt a gyengék jogvédelme nagy és nemes eszméjének győzelmét látnék benne örülnénk, ha megvalósulna. De nyilvánvaló, hogy egészen más kategóriába tartoznak azok az államaik, amelyek a béke szerződésekben „technikai okokból" kisebbségeket kaptak és ennek fejében szigorú kisebbségvédelmi kötelezettségeket vállaltak ünneplésben részesítette a miniszterelnököt. Peethy Pál, az egységes párt elnöke, azt válaszolta, hogy a miniszterelnök meg lehet győződve arról, hogy ez a sereg rendületlenül és sziklaszilárdan tart ki mellette. A kormány bevonulása Gömbös miniszterelnök ezután innét átment az ülésterembe, ahol az elnök pont 10 órakor nyitotta meg az ülést. Gömbös ezután megkezdi beszédét. Mindenekelőtt elődjének, Károlyi Gyula grófnak mond köszönetét munkásságáért, amit az egységes .párt melegen megtapsol. Először az általános világhelyzet képét festi meg. A polgársággal szemben a munkásság az osztályharc alapján áll, annak kikristályosodása a szovjet, — mondja a miniszterelnök. A munkásokhoz szól legelőször. A tőke és a munka közt az egyensúlyt helyre kell állítani, mert a munkásságot a nemzet nem nélkülözheti a maga termelésében. A munkásságot nem engedi a szociáldemokraták részéről kisajátítani. A gazdasági krizist a kapitalizmus háború utáni mohósága hozta létre. A páneurópai gondolat igen szép, de ezidőszerint megvalómagukra, mint azok a hatalmak, amelyek nem kötelezettségek fejében jutottak kisebbségeikhez. A kisantantállamok ilyen messzemenő kisebbségi jogek biztosítása fejében kapták meg a kisebbségeket. És a vállalt kisebbségvédelmi kötelezettségeket most teljesíteni kell, függetlenül attól, hogy mi a viszony más többségek és más kisebbségek között. Romániának Erdélyért szolgáltatnia kell az ellenszolgalmat: betartani a kisebbségi szerződést és garantálni a magyar és szász kisebbség zavartalan életét. Ez feltétel volt s nem lehet ma azzal érvelni, hogy tegyük föl a belga kormányt a fia-' mamdokkal szemben nem kötelezték semmire s Románia csak akkor biztosíthatja teljes mértékben a kisebbségek jogait, ha a belgák is megteszik ezt. (Egyébként boldogok volnánk, ha annyi jogot élveznénk, mint a kisebbségek a legtöbb olyan államban — egy-kót kivétellel — amelyeket nem köteleznek a kisebbségi szerződések.) Különben is furcsának találjuk, hogy Benes csehszlovák külügyminiszter váratlanul az egyenjogúság tántorithatatlan bajnokaként lépett föl. Mintha a németek fegyverkezési egyenjogúsításának kívánsága körül kissé más húrokat pengetne- Ott siet különbségeket tenni. Ott nem .mondja, hogy az erkölcs követeli, hogy mindenki egyformán osztozzék a nemzetközi jogokban és terhek- ‘ Putnoky Móric háznagy vezeti be a miniszterelnököt az ülésterembe, utána jönnek Ke- resztes-Fischer belügyminiszter, Puky külügyminiszter, majd egymás után a következő miniszterek, akiket az egységes párt viharos éljenzéssel fogad. Az elnök föl olvassa a kinevezési iratokat. Eszterházi János (szociáldemokrata) közbeszól: Halljuk, mit tud Gömb ölmi. sithatatlan. Gömbös a keleteurópai szövetség mellett tör lándzsát. A békeszerződésekről megállapítja, hogy azok súlyosan bántóak és sértők Magyarország népére, mert az akkori atmoszféra, amikor létrejöttek, már nem áll fönn és igy a kitagadottak kasztja már nem létezik Európában. Ezért követeli különösen, hogy Magyarországot rehabilitálják, amely Európának évszázadokon keresztül védbástyája volt. A leszerelésről ezeket mondja: Fegyverkezni nem kívánunk, szuverénitásun- kat azonban meg fogjuk védeni, ha a hatalmak arról nem gondoskodnak. Majd megállapítja, hogy az erkölcsi süllyedés és a vallástalanság igen nagyfokú a háború után és ezen segíteni kell. A parlamentarizmus bem. Pedig a német kívánság tényleg a nemzeti önvédelem elemi jogaira vonatkozik, míg például a román kisebbségi terhek egy önként vállalt állapotot jelölnek, ahol az állam bizonyos kivételes kötelezettségek vállalása fejében sokat, nagyon sokat, a kisebbségiek fölött szuverenitást kapott ellenértékűi. Szemimelláthatólag a csehszlovák külügyminiszter azon a véleményen van, hogy szó sem lehet egyenjogúságról, amíg bizonyos privilégiumnak vélt jogok más országokra való kiterjesztéséről van szó, ellenben „egyenjoguság“-ot kell követelni, ha oly terhek forognak szóiban, amelyeket csak egyes államokra róttak rá bizonyos helyzetben és bizonyos ellenszolgáltatások fejében. Nyilvánvaló, hogy ez kétféle mértékkel való mérés. Egyes — kellemes és hasznos — jogok terén óvakodni e magátólér tetőd ő jogok általános kiterjesztéséről, más — kellemetlen és terhes — kötelességek terén követelni az általánossá tételt, holott e kötelességek speciális megállapodások után és nagy ellen értékek fejében keletkeztek: ez az a kényelmes, de nem éppen tülkével kezetes szempont, amit Benes csehszlovák külügyminiszter a nemzetközi fórumokon képvisel. S ez a különös szempont, amelyben benne van Benes külpolitikájának körülbelül egész iránya és módszere isA miniszterelnök bemutatkozó beszéde
