Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-07 / 229. (3042.) szám

évf. 229. (3042) szám • Péntek ■ 1932 október 7 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- r . . , Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, j\ SzloVeUSzkÓÍ és riZSZÍTlSzkÓÍ ellenzéki pártok II. emelet. — Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. . .j . r prág.3 1U Panská ulice 12. Ili emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOlltlKCLl nCLplLCipjCl Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.—Ké. 8ÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHR Németország újabb előtirésre készül Genfben a kisebbségek érdekében Herriot a magáivá tette Benes és Politis tervét? — Október 10-én kezdádik a népszövetség nagy bele Páris, október 6. A Petit Párisién szerint Né­metország újabb nagy előtörésre készül Géni­ben. Németország képviselője a népszövetség csütörtöki plenáris ülésén követeim fogja a pemanens népszövetségi kisebbségi bizottság permanens népszövetségi kisebbségi bizottság bán a kis államok és Franciaország szövetsé­gesei ellen irányul. Jugoszlávia állítólag azon­nal ellenlépést tesz, amennyiben megállapítja a kisantant és Lengyelország nevében, hogy a népszövetségi közgyűlés nem kompetens a ki­sebbségi kérdésben s azzal egyedül a népszö­vetségi tanács foglalkozhat. Páris, október 6. A párisi reggeli lapok meg­erősítik azt a hirt, hogy Herriot magáévá tette az uj biztonsági statútumot, amelyet Benes és Politis dolgozott ki Genfben. A Maiin úgy tud­ja, hogy Herriot október 10-én személyesen mutatja be a tervezetet a népszövetségben. A terv lényegileg az 1924-es genfi jegyzőkönyv keretein belül marad és annak szellemét kö­veti. A Petit Párisién szerint a bizottság és a lefegyverzés párhuzamos megszervezéséről van szó. A megoldást Benes és Politis gyakorlati­lag úgy képzeli el, hogy az európai hatalmak regionális biztonsági szerződéseket kötnek egy­mással, mivel az 1924-es bukás azt bizonyítja, hogy az általános világbiztonsági paktum ke- resztülvihetetlen. A fegyverkezést ezentúl szi­gorú ellenőrzés alá veszik és nagvarányu lefegy­verzést határoznak el. Franciaország ezenkívül a magánléghajózás nemzetközivé tételét köve­telné. Gömbös: A magyar kisebbségek jogainak énrényrejutása elősegítené a szomszédok­kal való viszony további javulását A szélsőbaloldali kivéve általános rokonszevve! fogadja a magyar sajtó Gömbös miniszterelnök legújabb megnyilatkozását - „A társadalmi osztályok közti válasz­falakat le fogom rombolni" Generációs szolidaritást? Irta: SZlKLAY FERENC dr. II Az értékelmélet, axiológta egy külön tudo­mányág, melyről könyveket, könyvtárakat ír­tak össze. Az első cikkemben vázolt gondolat­menet is módot nyújt azonban arra, hogy öre­gek és fiatalok revízió alá vegyük ennek alap­ján az egész lelkivilágunkat, életszemléletün­ket s megállapítjuk, hogy az életünk az.ab­szolút értékek megbecsülésére van-e beállít­va, vagy a hasznosság elve szerint válogat­juk-e meg, hogy mit tekintsünk életelvnek. Tudom, hogy a momentán életszükséglet elté­ríti a figyelmet az örök értékektől, melyek aprópénzre nem válthatók föl s nem is ka­matoznak, de minden elgondolás és minden cselekedet legmélyén ott kellene élnie az ér­ékelés igazságának s akkor a külsőségek, az életmegnyilvánulások is ezekhez igazodná­nak. Csak egy pár kérdést szeretnék föltenni, hogy megkönnyitsem ezt az önrevíziót: Hiszünk-e csak az ember lelkiségében is? Hiszünk-e abban, hogy egy magasabb esz­me szolgálatában állunk, melynek kérlelhe­tetlen logikája ellen nem lázadozhatunk bün­tetlenül? Hiszünk-e a művészet tisztaságában s való­di céljában? Nem kenyérkereső foglalkozássá alacsonyodott-e le, hivatás' helyett mint mű­ködés s nem propaganda eszközzé, vagy ál­lati indulatok felkorbácsolójává, a legjobb esetben léha szórakoztatóvá, mint eredmény? Hiszünk-e a specializálódás korában a tu­domány általános érvényében és végső céljá­ban? Nem vagyunk-e egy bizonyos fejlődési fokon megrögződve éppen a haladás gátjai? Tiszteljük-e eléggé a teremtő nemzeti gon­dolatot, nem adjuk-e el azt, (különösem a ki­sebbségi sorsban) morzsákért? Vagyunk-e hősök a mai modern értelme­zésben, nem lappang-e még bennünk a régi hősiesség végoélja, a más, a felebarát legyő­zésére való törekvés? Szeretjük-e a munkát, az uj aranykor lét­alapját s nem él-e bennünk a régi, regebeü aranykor romantikájának csökevénye, a mun­ka nélküli boldogulás vágva? Aki elgondolkozik a csak megvillantott ér­tékeken s részletekkel egészíti ki magában a vázlatos gondolatsort, kérdést is talál még százat és százat, melyre felelnie kell, ha van lel ki ismerete! Jól tudom, hogy mi, az élet napszámosai, vagy közkatonái nem láthatjuk azt., hogy a világot kormányzó ...parva sapientia“ vezér­karának vagy üzemi tanácsának mesterkedé­sei éppen ezen örök értékek megdöntésén dolgoztak s ez okozta a világválságot. Mi már csak az eredményeket értékeljük az életün­ket megrontó okok gyanánt. A generációs el­lentéteket is csak a szemünkbe ötlő jelensé­gekből fakadóknak látju s a felelősséget nem a végső okokra, de a közvetlen környeze­tünkre hárítjuk. A fiú, aki nem talál helyet az életben, az apát teszi felelőssé ezért, pe­dig az maga is áldozat, hiszen ő meg kiko­pott az életből. Az egész uj nemzedék bűnösnek hiszi és elitéli az őt megelőző nemzedéket, melynek számlájára írja a maga veszteségét és — ez a tragikus, — pont azokkal az éle tel vek kel gondolja a kibontakozást megvalósíthatónak, melyek a ki vénült régi világ válságát is okoz­ták. Említettem már fejtegetéseim elején a rideg materializmust, mint a régi világ átkos örökségét. Ez nem a mai fiatalság találmá­nya, hiszen az egész kapitalista világrend ép­pen azzal vesztette el a csatát, hogy ezzel élt vissza, mégis kritika nélkül, elsőnek vette át a fiatalság. Ha bekövetkezik a szocialista világrend, az természeténél fogva — hiszen már a neve is erre vall — csak az idealizmu­son épülhet föl. A különbség a két materiális világszemlélet közt csak az lehet, hogy az egyének harca helyébe a közösségek harca következik be, az individuális „aki bírja mar­Budapest, október 6. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Az egységes párt tegnap este párthelyiségében értekezletet tar­tott, amelyen Gömbös miniszterelnök kor­mányával együtt bemutatkozott. A páríérte- kezleten igen nagy számiban jelentek meg a párttagok, úgyhogy a helyiség zsúfolásig megtelt. Pesthy Pál, az egységes párt elnö­ke nyitotta meg a pártértekezletet. Köszöne­tét mondott a régi kormánynak önfeláldozó munkájáért, majd üdvözölte az nj kabinetet, élén Gömbös miniszterelnökkel és felkérte a miniszterelnököt, hogy tájékoztassa a pártot programjáról. ja“ helyett a kollektív, osztályérdekharc, ami még borzalmasabb lesz a réginél. A kisebbségi sorsban még fokozottabb mér­tékben áll meg az igazság, hogy a fiuk nem tehetik felelőssé az apák társadalmát a be­következett helyzetért. Az apák itt éppen olyan áldozatai az események egymásra tor­lódásának, mint a fiuk s azt, hogy a kisebb­ségi fiatalság nem találja honját e hazáiban, legkevésbé irható az apák rovására. Az öre­gebb generációnak derékba törte életét a ki­sebbségi sorsba fordulás s az elvesztés talán még fájdalmasabb, mint a nem találás. Ez vonatkozik nemcsak a kenyérre, de magára a nemzet életkörében való elhelyezkedésre is, ami, amint látjuk, a hatékony teremtő le­hetőség alapföltétele. A kisebbségi sorsban semmi értelme nin­csen a generációs ellentétek mesterséges ki­élezésnek, csak azért, mert esetleg ez másutt is igy van. Már csak azért sem, mert hogyha a két nemzedék az egymás ellen forduló küz­delemben fölemészti az erejét. ,,inter duos litigantes tertius gaudet." Ez a harmadik a magát szociálisnak neve­ző, de lényegében államkapitalizmust gyakor­ló kormányhatalom, melynek legveszedelme­sebb meghatározója a soviniszta, támadó na­Gömibös tartalmas beszédében hangoztatta, hogy az egységes pártra kíván támaszkodni anél­kül, hogy pártdiktaturát akarna Magyaror­szágon bevezetni. Minden párttal szemben a tárgyilagosság ál­láspontját foglalja el és átérzi a felelősséget, amit a felelős kormány miniszterelnökeként viselnie kell. Bókét hirdet a felekezetek és nemzetiségek felé * és hangsúlyozza az együttműködés fontos&á­cionalizmus. Ez a sovinizmus vette el a ke­nyeret az apáktól s nem akar adni kenyeret a fiuknak. Ez a sovinizmus követeli az apák­tól, hogy tépjék el a nemzet egyeteméhez fűző történelmi és eszmei szálakat és közö­síti ki a fiukat a nemzeti kultúra légköréből is Ez a sovinizmus fojtja el a nemzeti kisebb­ségek anyagi és szellemi életlehetőségét, az apákét és fiukét egyaránt, egy fiktiv föltevé­sért, a „nemzeti állam" öncéluságáért, hogy minél előbb valóra váljék az, ami még nincs meg. Lehet-e, szabad-e a közös fronton való vé­dekezés helyett egymást tenni felei őssé ás egymás ellen támadni öregnek, fiatalnak? A fiatalok részéről: elfelejteni, hogy ez a megnyomorított, koldussorsra Ítélt kisebbségi társadalom, az öregek társadalma mégis mit és mennyit tett a fiatalságért a maga erejé­ből, hol pótolt anyagi és szellemi hiányokat, melyeket a kormányzat mostohasága hagyott? Nem a „szegény asszony fillérjének" erkölcsi értékével mérni ezt, de a hasznossági elv ma­terializmusával? Az öregek részéről: elítélni az esetleges „kilengéseket", melyeket a kisebbségi sors­ban nemcsak a fiatalság feszi tő ereje, de az gát. Ezután áttért kormányprogramjának is­mertetésére- Két progamot dolgozott ki, az egyik nemzeti irányelveket tartalmaz, azaz távolabbi célkitűzést jelent, míg a másik az azonnali munkaprogram, amely a ma szem­pontjából fontos. Mindenki köteles foglalkozni a munkásprebiémával Gömbös ezután Magyarország helyzetének ismertetése után markáns vonalaikkal felvá­zolta Európa helyzetét. Véljem enyem szerint — mondotta — világ­élet kilátástalansága, sokszor a kétségbeesés is megmagyarázhat? Tudom jól azt is, hogy az elméleti eszmefut­tatás cikkem első részében s a kisebbségi éle­tünk gyakorlati kérdései nagyon messze es­nek egymástól, talán kissé erőszakos is, hogy egy cikk keretében estek igy egymás mellé, de ahogy magam minden tervemet s tettemet egy ideál szolgálatába állítom s ennek soha kárát nem vallottam, ugv szeretném, ha a fiatalság is a hétköznapi tettek és tennivalók mélyén is mindig eszmei tartalmat keresne. A harcok közvetlen, látható okai rendesen elfedik a felületesen néző szem előtt a dolgok gyökerét, az igazi, végső okot s a végén, a vesztett küzdelem után sül ki. hogy tetszetős idegen istenekért- viseltünk harcot, vállaltunk szenvedést, az avatatlan szem elől elrejtőző igaz Eszme ellen. Sok tragédiának volt már okozója az ilyen küzdelem, melyre de sok ember föl­tette az egész életét ie s akkor világosodott meg céltalansága, amikor már késő volt. Ettől a nagy csalódástól szeretném megóvni a mi vé­reinket. az életnek most induló fiatalságunkat, utolsó reménységünket, legyen elég a példából, legyen az utolsó példa a mi sorsunk, a még élő, de két világ határán szinte tehetetlenül vergő­dő „öregek" tragédiája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom