Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-06 / 228. (3041.) szám
Ausztria a szükségrendelet utján? Elfelejtett háborús törvény alapján foglaltatja le a kormány a 21 bankár vagyonát - A szocialisták uj töivényt kérnek e célra a szükségrendelet helyett ciouaiizmusnak csúfolt a-nacionalizmus. Az anyagi örök értékek sorát kezdjük el ismét magával az élettel, annak materiális jellegével. Áz anyagi jólét a szellemi jólét föltétele, mert csak egészséges test termelhet ki egészséges gondolatokat. A jólét föltétele viszont, —■ a mesebeli aranykor letűnése óta — a munka, mégpedig nemcsak mint kötelesség, de mint jog is. Az élet joga a munka jogát involválja s a mai világválságot éppen az idézte elő legelső- sorban, hogy a kapitalista világrend ezt a munkajogot vonta ed az emberiség nagyrészétől * csak annak adta meg, akinek munkája folytán a maga munkaköteleeségétől szabadulni tudott Az igy előállott kaotikus állapotból a legnehezebb a kibontakozás, mert magának a munkának a meghatározása sem (egészen tiszta. Az extenzive legnagyobb társadalmi réteg, a fizikai munkásság, mely számbeli fölénye révén az uj világrend kísérleti telepén magához ragadta az uralmat s másutt w azt hiszi, hogy kezében tartja a megoldást, csak a maga munkakörét vagy jellegét tartja igaz és méltó munkának s a szellemi munkát, éppen materiális beállítottságánál fogva értékelni, elismerni nem tudja. Viszont igaz az is, hogy a kapitalista világrend, amig bírja, tartja magát kiépített, erődéiben, maga köré gyűjtve a szellemi munkások szintén fenyegetett segítő csapatait s az egész világ egy ostromolt várhoz hasonlít, csak a szerepek cserélődnek ki: a várban, biztonságban ég kényelemben ülők akarják kiéheztetni az ostromlókat, A megoldást csak kölcsönös megértés és engedmények árán lehet elérni, a szocializált tőke és a kapitalizált munka révénEhhez azonban hősiességre van szükség, csak nem abban az értelemben, ahogy a hősiesség fogalmát a régi világtól kaptuk. A régi hős az, aki Jemondást, fáradságot, nélkülözést, végső erőmegfeezitést vállalt, ha kellett halálos veszedelmeket is, azért, hogy egyéni, nacionalista, vagy osztály érdekeinek elérése végett eltegye az utjából embertását, akit ellenségének mondott. A modern értelmezésű hősnek ugyancsak vállalnia kell a lemondást, fáradságot, nélkülözést, végső erőmegfeszitést, halálos veszedelmeket is. de azért, hogy embertáeainak, akiket felebarát ja inak kell elfogadnia, segítségére legyen. Hős az tehát, aki mondjuk egy tudományos eredmény elérése végett kockára teszi az életét. Hős lenne a mai életet meghatározó technikai szellemben az, aki feltaláló egyéni haszon nélkül bocsát-aná mindenki használatára, találmányát s aki munkás lemondana jövedelme fölöslegéről, ha látja, hogy az időleges válságot nem tudja megúszni kény ér adó gazdája az előállítási költségek magassága miatt. Hős lenne az a vállalat, mely az üzem racionalizálását s a gépeket nem arra használná föl, hogy munkás létszámának apasztásával nagyobb hasznot bizBées, ofetófoer 5- A* osztrák kormánynak az a s zük ség re ndol e te, amellyel a Creditan- stalt és az érdekkörében tartozó iparvállalatok igazgatóinak vagyonát a Creditanstalt veszteségeinek fejében le akarja foglalni az osztrák közjvélemény legszélső köreiben igen nagy érdeklő-dóst keltett és ennek a szükségrendelelnek még nagyon fontos alkotmányjogi követikerziményei is lesznek. Az osztrák kormány ugyanis ezt a szük&égrende- letet az 1917. éri úgy nevezett Ermaeehtigungs- gesetz alapján adta Iá, vagyis egy háborús törvényre támaszkodva, amelyet a köztársasági alkotmány csodálatosképpen érvényben hagyott A szociáldemokrata párt, amely a jelenlegi kormánynak legnagyobb ellenzéke, most attól tart, hogy a kormány vérszemet fog kapui és ennek a szükségrendeletnek sikerén felbuzdulva további szükségreudeleteket fog kibocsátani, amelyek már nemcsak a bankigazgatók vagyonának elkobzásáról intézkednek, hanem más fontos politikai téren is rendelkezéseket lóptettnek éleibe, magyarán szólva, az osztrák szociáldemokraták attól félnek, hogy a Dolfusskonnány miegirigyelite a Papen- kormány módszereit és a parlamentet, amelyben tudvalevőleg csak egyetlenegy szavazattöbbséggel rendelkezik, félretéve, a jövőben saükségrendele- tekkel fog kormányozni. A szocáildemokrata párt ma délben úgy határozott, hogy összeihivatja a parlamentet és törvényjavaslatot nyújt be a nemzeti tanács elé, amely lényegileg azonos a kormány tegnapelőtt kiadott szükségrendeletével s intézkedik a Creditanstaltt vezetőinek felelősség re vonásár ól, de egyidejűleg a szükségrendeletnek kiadására vonatkozó 1917. évi felhatalmazási törvényt hatályon kivül helyezi. ügy tervezi a szociáldemokrata párt, hogy a parlamentet a jövő héten fogja összehivatni. A sziovenszkói és rusz nszkói ipartársu átok szövetsége tiltakozó memorandumot küld a kormánynak Turócszentmárton, október 5. Az ipojrtársulatok ós grémiumok országos szövetségének választmánya e napokban tartotta meg ülését Turócseent- mártomban. Simiko elnök megnyitó beszédében élesen állást foglalt a könyörtelen adóbehajtások ellen. A választmány ezután megválasztotta az elnökséget. amely a következő tagokból áll: Simko G. tu rócezentm ár tón i kárpitos elnök, ale’nökök pedig Fábry V. turócszentmártoni nagykereskedő. Kluka Nándor kassai cipészmesler. Spányi Artúr eperjesi nyoandatulajdouos és Wanderka H. besztercebányai keresik edő. Ruszinsekó számára fenntartottak egy alelnöki helyet. A szövetség titkára érdekes előadást tartott a „Válság az iparban é& a kereskedelemben" címen s elhatározták, hogy azt sokszorosítják és a politikai pártok parlamenti klubjainak elküldik. A választmány végül elhatározta, hogy' a kormányhoz feliratot intéz, amelyben tiltakozik az állami alkalmazottak fizctésleszáliitása, a vasúti tarifa átszámításának halogatása, az állami szállítások hiányos nyilvántartása ellen, továbbá kéri a szlovenszíkói és ruszinszkóí munkaközvetítőkről, a magánkeresettel bírók agg- és nyugdíjbiztosítóról szóló és az iparhitelről szőlő törvényjava&lat-ok parlamenti elintézését. — A pozsonyi YMCA építészeti és kőműves- mesteri tanfolyama. Az YMCA iskolai bizottsága október 15-től előkészítő tanfolyamot rendez mindazok részére, akik építészeti vagy kőműves-mesteri vizsgát szándékoznak tenni. Információk és beiratás a sáncaid YMCÁ-ban. Telefon: 23-44. örök gyermeknek, vagy koronának az odvas fogra. Devalválódott a csalhatatlannak veit búzává!uia is s az ennek alapján kötött bérleti szerződések mellett éhezhetik a földbirtokos. Csak a munka, ez a meg nem fogható, safe- be el nem raktározható valami, ez az örök tevékenység az, ami alapja lehet a kibontakozásnak, de csak akkor, ha egyforma megbecsülésben részesül mindkét, ma harcban álló fél részéről. Mert ebben is hiba van. Nem a munkaadó, sem a munkás nem értékeli kellőképpen a munkát, az egyik csak megadja, a másik csak megszabja az árát. És mivel a munka nem anyag, csak az anyag felhasználásának a módja, funkció, végeredményében ezt is ki kell vennünk a mereven vett anyagi értékek sorából és oda kell iktatnunk a spirituális értékek körébe, amiből logikusan az következik, hogy anyagi érték egyáltalában nem is lehet. (Folytatjuk). toeitson magának, de arra, hogy munkásainak I munkakötelességét kisebbítse. Kissé groteszk gondolat, de talán van egy kis igazság benne, hogy technikai életben a hősiesség ki alakú Iá-1 sának akadályai a munkáskizárás, a sztrájk és a — szabadalmi hivatal. Coudenhove-Oalepgi szerint (Apologie dér Technik) a munka ilyen hősiessége hozhatná meg az elképzelt régi, semmittevésen, munkanélküliségen alapuló aranykor helyébe az úgynevezett „kultur-aranykort", melyben a kedvvel végzett s ia technikai tökéllyel megkönnyíteti csekély munka biztosítaná az általános jólétet, A szellemi életben hős lenne az az ország, mely művészeinek, Íróinak, tudósainak gondtalan jólétet biztosítana, hogy 'alkotni tudjanak és hős lenne az az iró, művész, tudós, aki nem dicsőségért és anyagi haszonért, de csak belső instinktusból, lelki kényszerből dolgoznék. (Érdekes és az élet spirituális jellegére jellemző, hogy ez a legutóbbi hősi típus alakult ki a legelőbb, csak az elismeréssel maradt adós az egv-kor, de még az utókor is). A műn Iván kívül minden más ma teriális érték hamis. Pénz, vagyon, birtok, gazdagság, arany, 'természeteredmény mind esendő, bizonytalan életalapnak bizonyult. Ha csak az utolsó másfél évtized gazdasági életét vizsgáljuk ebből a szempontból, láthatjuk, menynyi csalhatatlannak vett úgynevezett érték pozitív volta dőlt meg. A részvények legnagyobb rész© annyit ér, mint egy elolvasott napilap papirosa. A papírpénz hitelét elvitte az infláció. A háznagyon jövedelmét lesorvasztotta a lakbértörvény. A papirdöilár egy időben többet ért, mint az aranyfedezete, tehát az arany sem biztos értékmérő. Nem is lenne szabad másra felhasználni, mint óratoknak, mert rozsdamentes, csecsebecsének, ha erre a hasonlatosságra szüksége van az KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (21) Egyesek meginogtak i> a három pont közül1 szubszkribálták valamelyiket, ám a többség rendíthetetlen maradt a hitvallásban. Kollonics erre börtönbe hányatta az ősz Séllyei Istvánt s bátor lelkésztársát, Bátorkeszi István veszprémi prédikátort. Mégsem törtek meg! Elérkezett aztán az ité! elmondás napja & az Ítélőszék tagjai ekkor még egy utolsó pubitásnak fogtak neki. De mert ennek a fölszólitásuk- n.ak sem mutatkozott eredménye, fölszólították az uj hit papjait, hogy akik közülök aláírják a reverzálist s száműzetésbe hajlandók menni, azok álljanak föl balról; akik hivatalukat megtagadván, a hazában szeretnének maradni, álljanak föl jobbról; akik pedig oly megátalkodottak, hogy egyik kikötésről sem akarnak hallani, menjenek hátra, az ajtó megé ... Az ajtó mögé mentek mind-mind! Ez az elszántság elrémitette a törvényszék tagjait, de csupán első pillanatra. Némi lélegzetre kapván azonban, halálra-itólték valamennyiöket. Három nappal később ugyanilyen ítéletet mondtak az összes iskolamesterekre is, Kollonics ugyanakkor vasraverette Séllyei Istvánt, a megvénült szuperintendenst, kívüle még a .veszprémi, lévai é6 füleki prédikátorokat e három nappal reá Lányi Györgyöt. Hirt vettek az ősz szuperintendens béklyós- rabeágáról a zendülők vezérei is és bánkódva csóválhatta meg a fejét Szepessy Pál: — Nem baj, Séllyei apánk!... Minden prédikátorért hét labanc papot forgatunk meg a parázsban! S kardjuk markolatára csaptak a vezérek: — Minden papot megpörkölünk! És úgy volt már, hogy minden pillanatban kitörnek a Partiumból a császári részen maradt vármegyék és bányavárosok rém késére... Aközben pedig egyre érkeztek még a hirek a prédikátorok szakadatlan nyomorgattatásai- ról. Megtudták, hogy a császár kegyelmet adott ugyan boldogtalan életüknek, ámde mindazoknak, akik konok hajthatatlanságban maradtak továbbra is, törnlöcöt szántak. Ebben a ilegi&- bgiitoVj pillanatban' ismét akadtak többen, akik megrendülvén hitűkben, szubszkribálták. Ezek legalább a csupasz életüket mentették meg, ám annál riasztóbb napok vártak, a többi szerencsétlenre. Először negyvenhat luteránus és két kálvinista hiten levő papot dobtak börtönbe, néhány nappal később azonban napvilágra hozták Őket s részint dunai hajókra, részint szekerekre gyömöszölvén valamennyieket. a nép hangos zokogása közben elindították a boldogtalanokat újabb 'börtönök felé: kit Komáromba, kit Sárvárra, kit Berenesre, kit Lipótvárra. De még ez sem volt elég! Nyárba fordult az idő, mikor a Pozsonyban visszamaradt reformátusokkal is végeztek végül. Kollonicsék még mindig reverzálisokkal jártak a nyakukra, de nem bírtak velők, megindították ezeket is a legiszonyúbb börtönök felé: kit Sárvárra, kit Kaposvárra, kit Bber- hardra, vagy Lipótvárra. Azonban itt wem hagytak nyugalmat megzaklatott lelkeiknek! Szelepcsényi, ez az ingerült ember, válogatott kínzásokat eszelt ki a számukra. Árkokat hozatott, sáncokat emeltetett velük télen és nyáron, ami — különösen januári fergetegek idején —• csaknem elviselhetetlenné vált, mert féligcsupaszo-k voltak piszkos rongyaikban s a téli orkánok napjaiban versenyt vacogtak a szelekkel. Meghallották e szörnyű vacogá»t a Partiamban is és Szepessy Pál olyankor szinte hörgött maga elé: — Jól van, papok, jól van! De sokan fognak még sírni itten. Seregeknek Ura! S ökleikkel az asztalba sújtottak erre a vezértársak is: — Elevenen nyúzunk meg minden nagypapot! ... De még a gyötrelméé vármunka sem volt elég gyötrelem a prédikátoroknak. Szelepesé- nyi a sáncokba i* utánukküldte a jezsuitákat, akiknek rábeszélésére többen pápista hitre álltak át e szánandó emberek közül. Komáromban tizenhatan hagyták oda uj vallásukat, Lipót- várban heten. A megmaradtak azonban férgektől ellepve is megtartották a hitet, miközben dacos énekeiket zengedezték a mély sáncokban. Ám az 1074-ik esztendő nyarán, mikor prédikátorok és protestáns iskolamesterek hátában bezárultak volna a börtönajtók, az ordasok is kitörtek a Partiamból. Dühtől lihegve és csikorgó fogakkal. S lángözőabe borult a 1 felső vidék egész keleti oldala. Hajmeresztő indulattal gyilkolták egymást császáriak és fölkelők, akiket kurucoknak hivott a nép. Most tudniillik a föld népe is az ordasok mellé szegődött már. Ásóval, kaszával. Az utolsó emberig. Mert a nép is rájött ekkorára, hogy inkább a katonaJhalái, mint igy döglődni tovább. Hiszen mindenüket kipörkőlte és fölfalta már a német » feleségeiket, leányaikat szemüklát- tára gyalázták véresre a zsoldosok, apró gyermekeiket pedig lándzsaJhegyro szúrták föl. Most. aztán, hogy papjaikat is raibszijra fűzték, valóban nem maradt választás egyéb, mint kaszára kelni s fölcsapni Szepessy Pál szörnyühirü legényei közé ... És beálltak mind! Feleségeik, leányaik, gyönge apróságaik, úgyszintén a tehetetlen aggok a sürü erdőkbe, sziklák szaka- dékaiba vonták meg magukat, a férfiak pedig egyenesbe feszítették a kaszát s beálltak a Szepessy Pál talpasai közé. A táborban akkor már dobok doboltak s töröksipokon jajgatott a legiszonyúbb katonaének: Tölts kupámba bort, az löHkemnek bort. Német vesztére üljük meg a tort! Ma egymással, baijnok társsal együtt iszunk bort: Virradatra úgy üssük meg az német, tábort! Eger és Ónod ellen törtek előre az ordasok, akiknek torkát düh marta. Mind a húszezer legényét. Mert voltak annyian legalább. S a vezérek közül sem hiányzott egy is! Ott járt a hadak élén a kopasz Szuhay Mátyás, aki a jezsuiták gyilkolására vadított mindenkit; nem hiányzott a baljós csillagzatu Pet- rőczy István, a régi vezér sem, akinek hármastól! lengett alá a süvegéről e az oldalán most is ott lehetett látni legkitartóbb bajtársit, librist vezért, a nevezetes bujdosót, akinek bizonytalan volt a hajaszine is; Erdélyből újra. kijött a daliás hadaxii Wesselényi Pál, mellette alig ődöngötfc a lován reze&orru Majo6 Ferenc, minekfolytán úgy vélték többen is, hogy előzőén alaposan he talált borozni; németek irtására serkentette csapatait Dúló György és Du'ó Gergely & bánkódó fejjel nyomult előre a szö- kehaju Kende Gábor, bizvást-bizvln ezúttal, hogy viszontláthatja még ungi udvarházát; ott fityegett a baloldalán fenékbemetszett tülke a düiledthomloku Tulok György kapitánynak, aki, hogy újból német vért fog inni, minden ordas tudta előre. S a méregtől alig tudott felkiáltani az őszen lengő szaka Hu Szepessy Pál, amikor kiadta a parancsot: — Ne legyen irgalom a németek cinkostársainak! A rongyos csapatok közt ott menetelt a lován Eperjes egykori tisztes vároebirája, a fehérre őszült Ke ezer András, meg Gábor fia. Szótlanul haladtak egymás mellett, mert hónapok óta semmi hirt sem hallottak sárosi hazájukból. Egyszeír csak fölsóhajtott Keczer Gábor: — Meglátjuk-e még valaha Eperjes városát, atyám? — Te minden bizonnyal hazakerülsz egykor, fiam — sóhajtott vissza Keczer András —, de én itt halok meg a nyomorult bujdosásban! Keczer Gábor mintha nem i& hallotta volna atyja szavait, mert igen-igen el talált, gondolkozni valamin. S édes andalgásba merülve mondta maga elé: —• Maholnap félesztendejét tölti be immár Andrásba fiam ... Elmondhatatlan dühvei lángoltak föl a csaták és ütközetek a császári csapatok és Szepessy Pál ordasai között. Pálffy Miklós a Bar- kóczy-testvérekkel együtt félezer fölkelőt vágott halomba, Ónod mellett pedig a fölkelők csaptak le Pálffy Miklósra, elfogták egész dan- dárát, legyilkoltak mindenkit, hogy hírvivő nem maradt a császáriakból. Éjszakánkint tűzben recsegtek falvak, erdők szélei, kazlak és majorságok. S Eger és Ónod táján égignyaldostak a lángok, véresre vervén szét az éjszakák nagy sűrűségét. X, Ebben az időtájban jegyezte föl nemes Ba- botsay Izsák, Tárcái város hites Nótáriusa nevezetes krónikájába, a Fata Tarczaliensa-ba, amint következik: „Ezen esztendőben Harsányi György Kuruc Kapitány hadaival és nevének megfelelő Farkas Péter Hadnagyával együtt téli keményhideg időben, setét éjszakának idején Tarezal várossára bórohanvdn. a szegény Város lakosinak házaikat ellenségesképpen felprédáltatja, öltözeteket sem hagyván meg. Abban a rettenetes kemény időben sem Fórjfiaknak. . sem AeszonyembeVeknek sokaknak eggy párnájok, eggy leplek sem maradott miattok. Lovaikat, ökreiket, valamik találtattak, mint Ellenségtől nyerttet, akképpen elhajtották, sőt még ártatlan Feö Birájokat is. minden igaz Ok nélkül felkötözve, egész Csatig lóháton, többére csak szőrén, magokkal rabul elvitték, nem kevéssé mortifikálván, kinoztatták. Ki is nemkülönben, hanem száz magyar forint, készpénzen és o$rgy 'hordó-bor sarezon vala kénytelen magát tölök megváltani és kiszabadítani, nagy munkával és nagy fáradtsággal. Semmit is az cíprédáit jókból a Lakosoknak vissza nem adtak/1 (Folytatjuk.)