Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-04 / 226. (3039.) szám

* 1332 október 4, kedd. <PIWíAiyviAO^AR*Himj^K Az orvostudomány hősei és vértanúi Fél évszázados emberfölötti küzdelem a sárgalázzal — A kiütéses tífusz és az oroyai láz kórokozóinak felkutatása — Befejező közlemény — Á trópusok legrettegettebb betegsége a sárgaláz. Főleg a bevándorlókat pusztítja, különösen a forró nyári időszakban. A betegség első jele bágyadtéig, rossz ullét, gyöngeeég éű étvágytalanság. A beteg izgatott ée remeg, bőre száraz, izzadni nem tud, gyötrő szomjúság kínozza, estére a láza hidegrázás kíséretében egészen 43 fokig emelkedik, végtagjai fájnak, halálfélelem kínozza. Később égő hasfájás, hányás, belső szárazság jelzi a májszövet heveny szétesését. A bőr citrom -vagy narancssárga lesz, a szemen, szájon, az orrban és gyomorban vérzé­sek mutatkoznak, a nyelv és az ajak duzzadt, az elerőtlenedett beteg tagjait mozgatni nem tudja, azokat ólonnsulyunak érzi. A negyedik napon némi javulás mutatkozik, az étvágy és kedély valamivel jobb, de gyötrő honvágy, az elmenekülés vágya le­pi meg a beteget. A rákövetkező napon újabb ro­ham jelentkezik rettentő izületifájással, nagy vér­zéssel ás a teljesen közönyös vagy öntudatlan be­teget a halál végre megváltja szenvedéseitől. A Panama hísévtete Különösen az épülő Panama-csatorna volt hír­hedt a sárgaláz rettenetes pusztításáról. Azt mon­dották, hogy ha a sárgaláz áldozatait szélesség­ben egymás mellé fektethetnék, ilyen módon a csa­torna egész hosszát ki lehetne tölteni az áldozatok néhány szúnyog kimenekült*, az egész társaság ki­szaladt a helyiségből Az irtóháhoru A etegomyia-szoinyogoik szerepének tisztázása után Gorgas költséget nem kímélve, irtó háborút indított a sárgalázát terjesztő szúnyogok ellen. Az amerikai kormány a járvány leküzdésének lehető­ségét felismerve, óriási összegeket áldozott erre a célra. A panamai katonai bizottság elnöke meg is támadta Gorgast az óriási költségek miatt és szemére vetette, hogy a védekezés évi 350.000 dol­lárba s minden megölt moszldtó szerinte vagy 10 dollárba kerül. Gorgas azzal védekezett, hogy megér annyit azoknak a szúnyogoknak az elpusz­tulása, amelyek talán éppen a bizottság vezetőjét marnák meg és ptisztítanák el. Az óriási anyagi áldozatok árán és a nagyszerű orvosi munka eredményeképpen sikerült a beteg­séget az egyes vidékeken teljesen kiirtani, másutt lényegesen visszaszorítani. A Panama-csatornában a franciák munkálkodása idejében a munkásuk 170 ezreléke pusztult el sár­galázban, az amerikai egészségügyi tevékenység folytán még a világháború előtt, 1014-ben a halá­lozási arány 6 ezrelékre csökkent, azóta pedig ott a járvány csaknem teljesen megszűnt. A japán tudós tragédiája tetemeivel. Nyolc év alatt a fehérbőrű munkásoknak egy- < harmad része, mintegy 20.000 ember pusztult el < sárgalázban s volt olyan hónap, amikor 500 ] francia mérnök esett áldozatul a betegségnek, j Szinte már szójárás lett, 'hogy Panamából minden ( ottani konzul az elődjének a koporsóját küldi haza. 1 Finlay Carlos eubai orvos már a múlt század i nyolcvanas éveiben azt hirdette, hogy ; a sárgalázai a stegomyia nevű szúnyog tér- 1 jeszti, i állításának azonban nem tulajdonítottak nagyobb i jelentőséget. A szakadatlanul pusztító járvány vég- 1 re is arra kényszeritette az Egyesült Államok kor- ] leányát, hogy Reed Walter katona-orvos vezetése t alatt egy bizottságot küldjön ki a betegség tenné- 1 fizetőnek kutatására. E bizottság tagja volt Caroll i James, egy farmerből lett katonaorvos, Lazear ; Jeese entomológus-bakteriológus ée Agramonte t Aristíd kórboncnok, ök aztán Finlay útmutatásai < alapján tanulmányozná kezdték a stegomyiákat. ] Lazear és bét önként vállalkozó társa hősi ön­feláldozással, de eredménytelenül csipette meg magát a 2—3 héttel előbb sárgalázas betegek vérét szívó szúnyogokkal. Caroll azonban ilyen < módon megkapta a betegséget és vagy hat év múlva, 1907-ben a sárgaláz következtében létre­jött szivizomgyulladásban halt meg. Dean William nevű közlegényt is meg tudták be- begiteni szunyogcsipés által. 1900 szeptember kö­zepén Laezar a sárgalázas betegek osztályán vért szívatott a szúnyogokkal és eközben a kezét egy szabadon kóborló moszkitó megcsípte. Kíváncsian várta az eredményt, amely nemsokára mutatko- . zott. Kitört rajta, a sárgaláz és szeptember 25-én 34 éves korában belehalt. Erre Reed a vezető tá­bornok engedélye alapján jutalmazás kilátásba ' helyezésével keresett önkéntes jelentkezőket az emberek egészségéért megvívandó küzdelemhez. A veszedelmes kísérletre az emberiség és tudomány érdekében Kissenger nevű közkatona és Mórán J. John irodatiszt minden jutalmazás nélkül, Öt be­vándorló pedig fejenként 200 dollár ellenében vál­lalkozott. A kísérleti szunyogcsipés után Kishen­ger négy társával a bajt megkapta, de mindany- nyian meggyógyultak. Ezután Cooke fiatal ame- . rikai orvos, Főik E. L. és Jennegan W. G. közka­tonák a sárgalázban elhaltak szennyezett ágy- és fehérneműit használták heteken át, de egészsége­sek maradtak, bebizonyítva, hogy a ruha és a vá­ladék a fertőzést nem közvetíti. Pedig nem voltak immunisak a sárgalázzal szemben, mert a két .közlegényen beteg vérének befecskendezése, il­letve fertőzött sunyogcsipése által súlyos megbe­tegedést tudtak később előidézni. Ezek az önfel­áldozó kísérletek az erkölcsi elismerésen kívül az illetők családjának anyagi téren a. csekély nyug­díjon kívül nem sokat hoztak. A kubai veszedelem A kísérleteket és döntő vizsgálatokat megelőző időben a sárgaláz Kuba szigetén különösen heves volt- 1898 tavaszán Havannában a dühöngő jár­vány miatt a- sárgalázbetegek tömege már nem fért el a- kórházakban és sok beteget csak az uccán helyeztek el. A spanyol—amerikai háború alatt Gorgas W. C. ottani orvos a sárgaláz miatt kény­telen volt Siboney városát felgyújtani. A legnagyobb járvány Kubában az 1900. év fo­lyamán volt. A sárgalázáé betegeket kezelő Gorgasnak a váro­si orvossal együtt kellett még az elhunytak sírját is megásni. Ez a Gorgas egy másik kubai orvos, Guitóras társaságában folytatta a sárgaláz ter­jesztő stegomyia-szunyogok szerepének tisztázásá­ra irányuló körletezést. Egyezer 15 külföldi orvos látogatta meg öt, akik nem nagyon hittek az egész K/.unyogokozta. betegség terjesztés lehetőségében. De amikor véletlenül az egyik tenyéeztőtartályból Különösen tragikus volt a japán Noguchi Hy- deio fionsa. Az orvosi tudományt ő a felfedezések egész sorával gazdagította. Kitenyésztette a járvá­nyos gyermekbénulásnak a láthatóság határán túli kicsiinységü okozóit, a szifiliszt követő idegrendi elváltozásokban kimutatta a kórokozókat, előállí­totta a különböző kórokozó spirochaeták szinte- nyészet-ét s a baj megállapítására alkalmas oltó­anyagot készített, felfedezte a délamerikai orovai- láz okozóját is. Többek között a sárgaláz okozóját is kutatta s azt nézete 6zerint sikerült is felfedez­nie. Később az általa vélt kórokozó tekintetében különböző zavaró jelenségeket lehetett megálla­pítani s végül tudományos körökben nyílt kérdés maradt, hogy vájjon a Noguchi eme hibás jelen­tése alapján leirt kórokozók, a leptospirák csak­ugyan a délamerikai sárgaláz okozói-e, vagy pedig aa ott szintén járványos Weil-féle betegségnek már régebben leirt kóorkozói, amelyek tehát a sárgalázbeteg vérében csupán véletlen alkalmi leletek voltak. Egyesek azt is feltételezték, hogy & dólamerikai é« afrikai sárgaláz okozói egymástól különböző élőlények lehetnek. Noguchit természe­tesen bántotta a dolog, azért maga is Afrikába ment, hogy a már ott működő angol kutató bizott­sághoz csatlakozva, az Aranyparton pusztító sú­lyos sárgalázjárványt tanulmányozza. 1927. szep­tember 19-én az angol bizottság érdemes tagja, Stokes Adrián valószínűleg kísérleti szunyogcsi­pés következtében elhunyt. 1928. május 21-én maga Noguchi, aki magát immunisnak vélte s egy in­diai majomból származó sárgalázas vérrel kí­sérlet céljából beojtotta, szintén belepusztult a fertőzésbe. Végül kilenc nappal később a Noguchit felkonco­ló orvostársa, a 38 éves Young William Alexander, aki pedig éppen a sárgalázban elhunytak holttete­mének a fertőző képességét mutatta Id, a felbon­colás köziben szerzett fertőzés következtében a sárgaláz áldozatául esett. A kiütéses Sifotsz néha nálunk is előforduló súlyos járványos beteg­ség. Rendesen a szegények tömeglakásaiban pusz­tít vagy háborús járványként jelenik meg. Éhti- .fúsznak is nevezik. Terjesztői a ruhatetvek. Bor­zongással, hirtelen magas lázzal kezdődik, ezt ideges nyugtalanság, fej- és végtagfájás, szédülés, álmatlanság követi. A beszéd remegő, a törzsön és a végtagokon halványrózsaszinü vagy barnás fol­tok, később vérömléses kiütések mutatkoznak, a- beteg aluszékony, eszméletlen lesz és körülbelül 8 hét alatt a betegek 5—50 százaléka elpusztul. Ebben a betegségben halt meg — csak a legkivá­lóbbakat említve — Reál agyanatómus, Delarocbe és a fia, Basedow merseburgi tisztiorvos, Oppolzer, a híres klinikus stb. A világháborúban is a kiütéses tífusz követelte a legtöbb áldozatot az orvosok sorából. Közülük a legnevesebbek: Jochmann és Lüthje klinikusok, Römer higiénikus, Pappenhekn vérta- nulmányozú búvár, Prowazek Stanklaue, aki 1915. februárjában egy német fogolytáborban végzett ta­nulmányai közben a kiütéses tífusz áldozatául esett. Rickete Howard Taylor és Provvazek fedezte fel a betegség okozóit, a rendszerint párosával előforduló kerekded testeeskéket, valószínűleg kez­detleges állati szervezeteket. A kórokozókat az ő emlékezetükre nevezték el Rickettsia Prowazoki- nek. Kiütéses tiifuszoe laboratóriumi fertőzés ál­dozata lett 1922-ben Weil Edmund prágai egyetemi tanár, a betegség neves kutatója. A világháborút követő években még két kiváló angol búvár esett a kiütéses tífusz áldozatául: Ba- cot Anthur WiiMam (1922) ős Crag Francia Wil- 'liam (19*24). Bacot előbb kereskedő volt, majd eu- tcmológuö lett., ő tisztázta a patkánybolha szere­pét a pestis terjesztéséiben, majd kimutatta a Iö- vészárokiláz kórokozó Rickeittsiáit. 1920-ban a var- 1 sói kiütéséé tífusz tanulmányozó bizottság tagja Az ungvári tanügyi referátus sürgönyi renielefe ellenére sem helyezték el a munkácsi két magyar elemi osztályt A zuhogd őszi esőben az iskolaudvaron áznak és didereg­nek a magfar gyermekek - Hallatlan kuHursérelem érte a munkácsi magyarságot Munkács, október 4. (A Prágai Magyar Hírlap tudósítójának távirati jelentése-) Az •eltanult napokban beszámolt a PlMiH arról a maga nemében páratlan kultunbotrányról, amely Munkácson játszódik le. Megírtuk azt, hogy a tanügyi hatóságok jóvoltából mi­lyen kegyetlen játékot űznek hatéves kis iskolaköteles magyar gyermekekkel, akik­nek a számára a törvény előírja a tanköte­lezettséget, viszont azonban az iskolaügyi hatóságok nem gondoskodnak arról, hogy ezeknek a gyermekeknek tisztességes férő­helyük legyen, ahol a modern pedagógia el­veinek és követelményeinek megfelelően ta­nulhassák meg a betűvetés mesterségét. A helyzet még ma is az, hogy a munkácsi is­kola magyar tagozatának két első osztálya részére még mindig nincsen hely. A sze­rencsétlen gyermekek az iskola épületéiből kiszorultak, mert ott helyezték el a két éve létesített cseh polgárit. Most az iskolaügyi hatóságnak volna kötelessége, hogy gondos­kodjék a magyar gyermekek tanulásának lehetőségéről Cikkünknek ügylét szik megvolt annyi ha­tása, hogy az ungvári tanügyi referátus eb­ben az ügyben sürgönyi rendelkezést adott ki. A rendelkezés úgy intézkedett, hegy a két magyar első osztályt október S-tól, hétfőtől kezdve a cseh és ruszin tanitó- képző által használt egy másik elemi is­kolai épület tantermében helyezzék el Ma reggel a két magyar osztály növendékei megjelentek a tanítóképző által használt épületben, de a tantereimbe nem enged­ték be őket. A képző igazgatója ezt azzal indokolta, hogy a tanitóképzőnok nincs szabad tanterme. A helyzet tehát az, hogy az ungvári iskola­ügyi referátus, ahogy a német mondja, ims Blaue bánéin kiadott egy rendelkezést, amelynek Munkácson nem tudnak érvényt szerezni, mert hiszen az iskolai referátus arról nem tudott gondoskodni, hogy a cseh és ruszin tanítóképző tényleg felszabadít­hasson megfelelő tantermei. Az iskolaügyi referátus távirati rendelete ellenére a hely­zet tehát az, hogy a munkácsi magyarság gyermekei palatáblával a hónuk alatt az udvaron állnak és az iskola kapui bezárul­nak előttük. A munkácsi magyar szülők szi­vén pedig az elkeseredés lesz úrrá, mert méltán vethetik fel a kérdést, hogy vájjon mire használják fel az újfajta adóexekválá- sokkal kicsikart fillérjeikéi, ha az adójukból a gyermekeik számára nem biztosítanak fe­delet az elemi ismeretek megszerzésének idejére. Ma zuhogni kezdett az őszi eső és a mun­kácsi két magyar osztály növendékei az iskolaudvarban áznak, a kapu aljában di­deregnek a demokrácia és kultúra na­gyobb dicsőségére. S ez történik egy olyan államban, amelynek elnöke egész életében pedagógiával foglal­kozott, a nagy Komensky szellemét hirdeti és aki világszerte mint pedagógus és nem- zetnevelő szerzett elismerést és tiszteletet nevének. Egy hónappal a tanév megnyií&Si után, az ősz derekán még mindig nem engedték be fedett helyiségbe a munkácsi magyar i sk olásgy ermekek et. Korkép 1932-fből Munkács városából, amely — állítólag — miég Kőzép-eu rópáb an fek­szik. Ezt a Ivulturélményt a magyarság elrakja abba a történelmi fedezetbe, amelyben ki­sebbségi kultureérelimeink egyre sokasodó száma kiált orvoslás-ért. volt. ő egy fürdőben gyűjtött össze tetve két tanul­mányi célra s azokat sajáitmagán táplálta, címtől végre is súlyos láziba esetit. De a tanulmányi tetve- ket lázas betegen még a kórházban is tovább táp­lálta a saját testén s addig viasgiáigiatta, tanúimé- í nyozta őket, miig bennük a sejteken kívül letele­pedett Ricketttsia alakokat meg nem lelte. Ugyan­ezeket az alakokat a saját vérében is sikerült ki­mutatnia még hónapok múlva is. Ezek által a sa­ját vérével bármikor fertőzni tudta a vérét szívó tetveket. Végül még azt is bebizonyította, h-ogy ezek a kórokozók nem azonosak a kiütéses tífusz nagyon hasonló kórokozóival; mert kairói tanul- mőnyutján a kiütéses tífuszt tanulmányozva, tetvek mesterséges fertőzése közben társával, Arkwright- tal együtt megbetegedett azok ürülékétől és ő bele is halt a kiütéses tífuszba. Végezetül még egy Délameriíka nyugati részé­ben járványos betegségről emlékezünk meg, amely főlég a fiatalabb embereket támadja mieg. Ez a fertőző betegség az oroyai láz A bágyadtság, levertség, szabálytalanul emelkedő láz és osuz-szerii fájdalmak után a betegség tető­fokát nagy izgatom, megháborodottság, eszmélet­lenség és az esetek 10—40 százalékában halál kö­veti. A gyógyuló betegeken legalább egy hónapig tartó lábbetegség után lassú enyhülés mutatkozik, azonban 1—2 hónap elteltével a lábadozókon izü­leti fájdalmak kíséretében, főleg az arcukon és a végtagjaikon barsányi-cseresznyenagyságu szeder­jesvörös csomók és daganatok jelennek meg s ezek az aránylag jóindulatú tünetek hetekig, sőt évekig is eltartanak. A betegség okozóit Noguchi fedezte fel, ezek a bartonella baoiilliiíormls nevezetű állati véglények. A betegség második részében mutatkozó nagy szemölcsszerű kiütéseket perui szemölcsnek nevezték el és sokáig nem tudták, hogy ez az egé­szen önállónak látszó betegség az előbbi lázas be­tegségnek a következménye. Különösen a múlt szá­zad hetvenes éveiben a lima-oroyai vasútvonal építésén dolgozó munkásokat és mérnököket tize­delte meg ez a betegség. Akkoriban nevezték el oroyai láznak. Carrion 0. Dániel perui orvostanhallgató be akarta bizonyítani a pusztító láz és a szomölcs- daganatos betegség azonosságát, esért 1885 au­gusztus 17-én mindkét karját beojtotta a szemöl- e.sös daganatokból vett vérrel. A kis őrleteit egy hónap múlva súlyos tiíuszszeril jeleneégek követték és az önfeláldozó orvosnő­vend éli október elején meghalt, még mielőtt a da­ganatos kiütések megjelentek volna. A későbbi ta­nulmányok azonban beigazolták a vértanú orvos­tanhallgató feltevésének a helyességét. Igen sok orvosvértanu nevét lehetne még fel­sorolni. Még tetemesebb azoknak az ismeretien vagy hamarosan elfelejtett és jórészt jeltelen sí­rokban porladó orvosoknak a száma, akik hivatá­suk és kötelességüli önfeláldozó, teljesítése közben estek a háborúk vagy járványos pusztítások áldo­zatául. Ezek a névtelen tudósok és derék orvosok mindannyian a tudomány önfeláldozó harcosad és hősi halottal voltak. Az emberiség és a történelem meg szokta jegyezni azoknak a neveit, akikhez vé­res csaták, óriási embertömegek pusztulásának emléke fűződik. Rut hálátlanság volna, ha nem gondolnánk kegyelettel az emberiség igazi jótevői­re. ök életcélul embertársaik megmentését tűzték fel és a nagy eszme szolgálatában feláldozták leg­nagyobb kincsüket is, a saját életüket. Grusz Frigy es dr. m IfMi Pozsonyi magyar .szülők iámogassáiok a magyar középiskolásokat! A pozsonyi magyar reálgimnázium szülői szövet­ség© a most megindult tanévben, éppúgy mint ta­valy, segítségére akar sietni a kevésbé tehetős mar gyár diákoknak, akik ezt az intézetet látogatják. Már számos diák jelentkezett, hogy részesüljön az ingyen-ebéd jótéteményében, magyar család azon­ban még nem jelentkezett kellő számban. Magyar szülők! Hallagassátok meg ezeknek a derék ma­gyar diákoknak kérését. Könnyitsétek meg, hogy törekvő, becsületes magyar fink cs leány ok elvégez­hessék tanulmányaikat Bízunk abban, hogy az idén is otthonotokba fogadjatok azokat, akik erre a se­gítségre rászorulnak és örömmel vállaljátok maga­tokra ezt a terhet, amelyért a jutalmat a magyar lelhetek nyuigalma és az a tudat fogja megadni, hogy Ti is segítettetek a Magyar Jövő útjainak ogyengetésében. Akik magyar diák ebédeltetését magukra vállalják, szíveskedjenek mielőbb jelent­kezni Vermes Samu ny alispánnál, a szülői sz$ vétség elnökénél (Stcfanik-ut 3. Telefon 11—25). M.' jelentkezők szíveskedjenek közölni, mely napon, hány diákot részesítenek ebédben, esetleg vacso­rában is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom