Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-01 / 224. (3037.) szám
) I 'PRA^A^AíAARHIUIiAP L_________________ f 1932 oitdber 1, szombat. Megdöbbentő képet fest a ruszinok ínségéről, a Csehszlovák Vöröskereszt rnszinszkói igazgatója k Karpaioruszkij Golosz beszámolója Uhlmann igazgató jelentéséről — A cseh Uhlmann elismeri a magyar Egan niszrameniő akciójának nagy szociális jelentőségét Munkács, szeptember 30. (Saját tudósi tónktól.) A csehszlovák vöröskereszt központi igazgatósága a múlt héten Prágában ülést tartott. Ezen az ülésen Ruszinszkó helyzetéről 'beszámolót adott, a Ruszinszkó érdekében teendő népjóléti, gazdasági és szociális problémákról előterjesztést tett Frantisek Uhknann dr., a csehszlovák vöröskereszt ru- szinszkói szervezettségének cseh vezetőije. Uhlmann nem titkolva, nem leplezve semmit, mint hivatalos tényező a prágai hivatalos fórumok reprezentánsai előtt összehasonlítást tett Ruszinszkó, abban a raszimság békebeli és a jelenlegi viszonyai között Uhlmann megnyilatkozásáról a legrészletesebb beszámolót a „Karpaioruszkij Golosz" cimü, éppen nem magyarbarát ruszinszkői orosznyelvü napilap adta. A lap „Üdv a bátornak" címmel vezércikkben dicséri s méltatja Uhlmannt azért, hogy mint cseh, mint egy cseh intézmény vezető funkcionáriusa meg merte mondani az igazat, mindazt, minek megmondásáért egy ruszint magyarónnak, egy magyart irredentának bélyegeztek volna. Uhlmann jelentése a gSarpatoruszkij Gslosz előadásában Uhlmann dr., a vöröskereszt rnszinszkói igazgatója — írja egyebek közt a ruszin lap — feltűnő objektivitással ismertette Ruszinszkó mai nyomorgó helyzetét, nem titkolta el kritikáját Ruszinszkó mai kormányzatának s kiemelte a kormányzat munkásságának elégtelenségét különösen szociális és gazdasági vonatkozásokban. — Az a fekete zablepény, mely a háború alatt és után került be a Verchovina házaiba, mely szimbóluma életének és nyomorának, még ma is megvan, 14 évvel a prevrat után. Nem lettek a 13 éves kormányzat alatt és által eliminálva azok a nyomorúságok, melyek ellen a magyar uralom és Egan teljhatalmú megbízott 35 éven át határozottan és eredményesen küzdött. Egonnak munkaprogramja határozottan jobb s többet jelentő volt, mint a mai gazdasági adminisztráció munkája. A magyar kormány a nyomorgó és földművelő népnek már 1901-ben biztosított igen minimális bér mellett földbérletet, melyet a Schönborn-uradalomtól vett. A bérletet első- izben egy évre, azután 11 évre adta a magyar kormányzat Egán révén megszabott gondos megmüvelési terv melletti A csehszlovák földibirtokreform egész Ruszinszkóban 9216 személynek juttatott földet 36.800 kát. hold területben, azaz egész Ruszinszkó területén csak kétszerte több földet adott, mint ameny- nyit Egán adott bérletként a mai Ruszinszkó csak két járásának! Emellett a csehszlovák földreform ruszin- szdnszkói fenti végrehajtásából a földművelő parasztságnak mindössze 27.000 holdat adott, a többit a „maradékbirtokosok" kapták. A magyar kormányzat igen alacsony kamatláb mellett hitelt biztosított a földművelő parasztságnak. A mai Ruszinszkó területén 1906-ban 4 millió osztrák-magyar korona kölcsöntőkével és 24.000 taggal 125 hitelszövetkezet volt, most a legintelligensebb verchovina! földműves 1000 koronás kölcsöne után havi 50 korona kamatot fizet s ezt még nem is tekinti uzsorának! Egán számtalan áruszövet- kezetet létesített, mely a szükséges árucikkeket a lehető legolcsóbb áron hozta forgalomba készpénz mellett és nem uzsorahitelre. — 1930-ban Ruszinszkóban körülbelül ugyanannyi árulsz ö vetkezet volt, mint amennyit Egán létesített, de ezek nem gazdasági munkát végeztek, hanem pártpolitikai szerepet játszottak. Amellett uzsorahitellel dolgoztak, amit bizonyít annak a téesői gazdának esete, aki kertjének egész évi, 6—10 vagon gyümölcstermését átadni volt kénytelen hitele kiegyenlítésére a szövetkezeti boltnak! A magyarok a háziiparra, annak támogatására egy év alatt többet adtak, mint a mostani kormányzat 10 év alatt! —; Egán vezette be Ruszinszkóban a ter.- geriakciókat is. Nem ingyen adta, hanem igen alacsony áron, — ezáltal segített is, de nem demoralizálta a népet annak tudatával, hogy irgalomból él. Egán szakember és teljhatalmú megbízott volt. — A mostani ruszinszkói politika mindenekelőtt arra van tekintettel, hogy mi hogyan szolgálja egyik, vagy másik párt érdekeit, csak ennek megállapítása után kezdenek munkába, de abban mindig bizonyos törekvések dominálnak! — Ruszinszkó mai területének egészéből csak 40% a földműves népé, 29% az államé, a többi még mindig nagybirtok. A parasztbirtokok az örökösödési meg osztódás révén szétfolynak és a paraszt teljesen tönkremegy. A verc'hovinai vetések egy részét régen is elpusztították a vadak, de Schönborn a parasztság e kárát megtérítette, — a mai, idegen- tőkéjű, roppant hatalmú Latorica r.-t. a földbérlettel való uzsoráskodáson kívül semmi egyebet sem ad a falunak. — Ha a nyomorgó ruszin a Schönborn-uradalom erdeiből lopott valamit, megbüntették ugyan, de a büntetés mérvének megállapításánál tekintetbe vették a paraszt szorult, nyomorgó helyzetét. Ma a LatOTica r.-t. alkalmazottai még a rőzseszedést is büntetik. A nyomor a nép testalkatán szemmel látható. A Verchovlnán a gyermekek testsúlya átlagosan 9.5 kg.-mal kevesebb, mint a normális gyermeki testsúly. A statisztika e vonatkozásban egyenesen szörnyül Van falu, ahol már 66% a degene. rált lakók arányszáma. A költségvetésben ugyan évi 3 millió korona van fölvéve az egészségügyi célokra, különösen építkezésekre, de a mai napig mégis csak három kis házikó építtetett az orvosok részére egyenként 2400 korona értékben, — Nagy rombolást végez az alkoholizmus, összehasonlítva a háború előtti állapotot a maival, KONIFERUM GYÓGYBOROVICSKR csodás hatású meghűlésnél és gyomorrainál ma kétszerannyi az alkoholt árusító koncesz- szió, mint volt! Arról, hogy tulajdonképpen mennyi kocsma van a Verchovinán, 6enki sem tud, pedig a parla: mentben számtalanszor szóvá tették már ezt. — A 'legelső föladat az lenne, hogy a hibák' kiküszöbölésével rendet csináljanak, hogy a’ kormányzat igenis foglalkozzék Ruszinszkóval, tegyen valamit érdekében, mert a Vöröskereszt nincs abban a helyzetben, hogy kellő fölkészültséggel és erővel lépjen föl. A közelgő tél irtózatos nyomort hoz magával. Ezt a nyomort enyhíteni kell a szlovenszkói terményeknek itt való kiosztásával. Senki sincs abban a helyzetben, hogy segítségére siessen a ruszinságnak addig, mig csak választási kortesanyagnak tekintik. — Hogy milyen legyen a segítség, annak irányát és lehetőségeit Egán tervezete s munkája adja meg." Nagy vonásokban így szólt a K. G. közlése szerint Uhlmann beszámolója. Véres szerelmi dráma egy gömör! tanyán Rimaszombat, szeptember 30. (Rimaszombati tudósítónk távirati jelentése.) Tegnap reggel fél hét órakor Cselnek és Gémes között egy tanyán véres szerelmi dráma játszódott le. A dráma két szereplője: Petnis András húsz éves gazdalegény és kedvese, a 16 éves Csergát Erzsi, akik között régebbtől fogva intim szerelmi kapcsolat volt. Tegnap reggel a szerelmesek ismét összetalálkoztak, valami okiból szóváltás támadt közöttük, amelynek hevében a fiú hirtelen revolvert rántott és közvetlen közelről rálőtt a leányra. A gölyó a leány füle mellett hatolt koponyájába, a sérülés azonban nem lehetett nagyon súlyos, mert a leánynak maradt még annyi ereje, hogy futva próbáljon menekülni. A fiatalember másodszor is rálőtt s a másik golyó kedvesének testébe fúródott. Amikor a leány vértől bontva rogyott le a földire, a legény mellbelőtte magát és a helyszínen ki- szenvedett. A súlyosan, sérült fiatal leányt a rozsuyói kórházba szállátotíák, a oeendőrség pedig megkezdte o dráma hátterének földerítését. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVH.-ik század végéből (17) Ke ezer Gábor egy-egy ilyen mély sóhajtásra raegsimogatta a fiatalasszony haját, aki elértvén a gyöngédséget, annyit mondott komolyra- válva: — Hiszen magyar asszony vagyok, kedves u ram! Itt már közbeszólt édesanyjuk is, ez a viruló korára összeroskadt nagyasszony: — A magyar asszonyok végzete, hogy alig lássák férjeiket... Mert a férjek bujdosáera kénytelenek adni megzavart fejüket. Hallgattak. ötödik hónapja rejtezkedett már ifjú hitvese udvarházában Keczer Gábor. Pillanatig nem volt nyugodt lelkiállapotban, noha ide, az ország határhegyei alá dugott falucskába, még véletlenül sem tévedtek el kóbor császári katonák'. De ő mégis nyughatatlan maradt mindvégig. Pedig alig sejtette valaki, hogy a györkei csatában, ott vagdosta a németet kemény el- /.ántsággal. És ha tudta volna is valaki, hogy feleségénél van. azt hiszi vala, hogy éppenak- kor tért meg külországi univerzitásokról. És mégis, különösen estetájt, szorongó szívvel fü- '(ügetett a bártfai országút felé, hogy nem csat- : an-é meg közeledő lovak patái alatt? Egyetlen rom tett. lélektől tartott csak ösztönösen: Újhelyi Erzsébettől. Mert tudta róla, hogy az uj- í.-iiusj éjszaka óta halálos ellensége. Újhelyi Ér zsebet pedig közel volt: hir szerint Eperjesen akótfc ezekben a hónapokban s — mint Span- k;m szeretőjének — keze messzire elért. 8 ezeken a nyári éjszakákon, mialatt fölöt- íük sokszázéves hársfa neszezett a csöndben, .1 hársfa fölött pedig a csillagok vándoroltak kifürkészhetetlen pályájukon, Keczer Gábor egyre többször ismételgette maga elé: — Megyek atyám után a Partiunkba. Minden magyarnak olt a helye ma Szepessy Pál kardja alatt. 8 felesége, a kis Rauscher Edit, néni marasztalta. És bár fájdalom látszott csinos arcán, (•rőt- vett magán s annyit mondott buraválva: Isten vezérelje az én édesuramat! De ott van már az atyád, — remegett össze a nagyasszony. Hátha egyikötök sem tér haza többé! Keczer Gábor igv beszélt ekkor: • Lehet, anyáin. Ám az Isten arra rendelt [minden magyart, aki.kardot tud emelni, hogy ] meghaljunk édes szüléinkért, feleségeinkért, húgainkért, gyermekeinkért s egykor mindnyájunkat eltakaró anyánkért! A nagyasszony, fölzokogott... ... Most tehát, ezen a buefényü augusztusi délutánon, ott álltak kettőn a gyümölcsöskert végében, a Tapoly-patak szélén: Keczer Gábor és négyhónapos hitvese. És mig a fiatal férj a kis Rauscher Edit derekát karolta át, Rauscher Edit urának nyaka köré fonta a két liliomkarját s nyugtalanul nézett, el a Bártfa felé porosodó országúira, melynek egyik fordulója mögül könnyű hintó bukkant ki most és közeledett, sebes vágtában. Az öreg Rauscher igyekezett ottan lélekszakadtan a leányához meg a vejéhez. A kocsi porosán fordult be a gerlai udvarházba. Titkos látogatásra indult az öreg Rauscher, de észvesztő meneküléssé vált a csöndes po- roszkálás. Lihegve dobbant be a portára és súlyos aggodalmak között hadarta el, hogy miközben a 'bártfai nagypiacon hajtatott volna keresztül, az egyik ablakból mélyen kikönyökölve és hosszan nézett utána senki más, mint Tábori Erzsók. És ahogy találkozott volna pillantásuk, a szépséges és lazahirü leányzónak parázslóit a szeme... Keczer Gábor itt közbeszólt, erőszakolt nyugalommal: — Nyomomban van! Az öreget alig tudták marasztalni. Könnyű kocsijába vágta magát, az útra fordult ki már a hintó, mikor az öreg Rauscher vissza kiáltott Keczer Gábornak: — Menekülj, kedves fiam! Keczer Gábor ifjú hitvesére nézett: — Indulok a Partiumba! A kis menyecske hittel nézett az ura szemébe: — TKfe amire hazáig vezérli jövő tavaszra, az Isten., kelten fogjuk visszavárni. A kisfiúnkkal együtt. — A neve pedig András Jegyen, - mosolygott föl alig észrevéve Keczer Gábor s lehajolt a feleségéhez és megcsókolta a. homlokát. — Mint bujdosó nagyatyjának. Tudom. - - válaszolt engedelmesen a kis Rausdier Edit s lehajtotta a fejét. Azon az alkonyaton nyereg.bevágta magát Keczer Gábor, a nyeregből kihajolt mégegyszer édesanyjához s kedves feleségéhez. Az udvaron búcsút vett tőle a néhány szolgaemher is családostul. Nyugalmat, békét kívánt mind- annvioknak. Hitte, hogy ebben a hegyek alá vesző faluban talán mind-mind kihúzhatják addig a napig, amikor Szepessy Pál lengő zászlai alatt hazatérhet ő is sokat tépelődő atyjával. S elindult, háta mögött két szolgaemberével. De nem a 'bártfai országúira fordult ki, hanem a hegyeknek irányította lova fejét. ... Ugyanakkor hire hatolt mindenfelé, hogy Szelepcsényi prímás, mint törvénykezésekben királyi helytartó, Pozsonyba idézett meg három evangélikus szuperintendenst, harminckét evangélikus papot •» a helvét hitvallás egy papját, S borzadaly szállt, meg mindenkit, VIII. Amikor Erdélyig hatolt volna a hir, hogy a bécsi udvar protestáns papjaink ellen indult meg, a Part-kuntól Ungvármegye széléig megzördültek a kardok. Szepessy Pál árva Lényeinek húszezer kardja zördült meg ugyanegy pillanatban. Keserves idők múltak el, mire Erdélyig sikerült átvernie magát Keczer Gábornak. Hisz ellenséggel voltak megrakva a városok szélei, falvak, utkeresztezők, hágók éö folyó-átkelők, a nép pedig erdőkbo és kősziklák megé bujt meg s ott tengette kilátástalan életét... Hónapok múltak bele, mire a Partiméig tudott elvergődni Keczer Gábor, vigyázva a reá leselkedő laneknehtekre, búval emlékezve ifjú hitvesére s gyászolva fegyverbe-öltözött vén apjának riasztó állapotját. Neki magának is elegendő oka volt reá, hogy horgadt fejjel üljön a lova hátán, miközben két szolgaembero szótlanul kocogott megette. Hisz alig hitte többet, hogy visszavigye még az Isten fiatal feleségéhez, akit — a szive alatt — ébredező élettel hagyott vissza. És noha élő lélekkel alig találkozott, mert kerülte a Jakottahb tájakat, hírek az ő füléhez is elértek azért, A zempléni hegyek között, Homonna táján valahol, értesült róla, hogy Lipót császár, ámbár három esztendővel előbb kegyelméről biztosította a AVesselényi-összeeskiivés minden életbcnmaradt, tagját, most mégis véresen akart, leszámolni valamennyi lázadóval... IJgy látszott, könnyű dolga lesz, mert nem éltek már a régi vezérek, akik rendületlenül szállván szembe mindenkor a. császárral, odacsaptak volna most is a. kardjuk markolatára. Az egész j nemzet megsiratta Zrínyi Miklóst, amikor —A állítólag! —■ vadkan agyarai szaggatták föl a nyakereit. Szörnyű kimúlása századokra kiható csapás volt a hazára... S rég porbahullt a feje öocsének, Péternek, aki puszta megjelenésével ozmán dandárokat szalasztott meg Szlavóniában és Bosznia hegyei között.... Kimúlt a büszke és nagyhatalmú Nádasdy s tizenegy apró árvája kegyelemkenyéren tengette bús napjait... Haját tépve siratta az ifjú és utolsó Erangepánt tébolyult jegyese és sokan sóhajtottak föl az öreg Bónis nevére, akinek pozsonyi hóhér csapta el a fejét. És Keczer Gábornak, ahogy mindezt megforgatta magában, még mélyebbre bukott a feje. Hiányzott a régiek emlékéhez méltó vezér, mert Szepessy Pálék verekedni tudtak legföljebb és dúlni a Tiszákéitól Morváig, valahányszor feléjük fordította arcát a jószerencse. Most azonban, hogy Szepessy Pál és bujdosótársai újból a Partiumba szorultak vissza, a borza- dály kiáltása hasított végig Munkács várától Árva váráig. A még-megmaradt. nép lelkendezve futott a sürii erdőkbe, a magukrahagyott prédikátorok pedig védtelenül álltak a császári hordákkal szemben. Szelepcsényi prímás, mint királyi helytartó, visszanyúlt most a Weeselényi-lázadásig. Lelesz táján bujkált még Keczer Gábor, amikor megtudta, hogy két elfogott levél alapján idézik Pozsonyba a protestáns lelkészeket és tanítókat. A két levelet a nyughatatlan Vitt- nyédy fiskális irta volna, akiről még életében köztudomású volt, hogy ördögi tervet kovácsolt L'ipót császár meggyilkolására, A két levél közül az egyik Bethlen Miklóshoz volt. intézve, a másik Keczer Andrásnak szólt olyan időben, amikor Eperjes város bírája, volt még ez a puritán ember. S Keczer Gábor megsejtette, hogy é dósat y ja aligha fogja- viszontlátni többé városát, megtört feleségét, régi barátait és ifjú menyét, a kis Rauscher Editet, akit any- nyira kedvelt, úgyszólván ölbeli kora óta, Ám egyéb riasztó valóságot is megtudott, még Keczer Gábor Maga mögött, hagyta már a Bodrogköz láp- világát s a záhonyi révnél épp a Tiszán készült átkelni, amikor értésére esett, hogy a két Vitt nyédy-íevél, amelyekből az összeesküvésben való bünrészességet olvasták rá a protestáns papok és iskolamesterek fejére, koholt s bizonyos Tábori Erzsók keze van a dologban. És itt megrémült Keczer Gábor. Érezte ugyanis, hogy ez a szörnyű teremtés bosszútól remeg minden idegszálában s elöbb-utóbb vérpadra viszi a Keczcr-nein/.etség férfinemen lévő valamennyi tagját. Belcborzongott! L 4____