Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-30 / 248. (3061.) szám

1932 ofctflbetr 30, TasÁimarp9

Hurohrakerüítek az uzapanyiii

Ötszáz korona jutatom ellenében vállalkoztak a tettesek a jól bebiztosított cséplőgép felgyujtására

Feled, október 29. (Saját tudósítónktól.) A balogi csendőrség közel két hónapi megfeszített nyomozóé után kézrekeritette a szeptember har- madikán történt uzapanyiti cséplőgép-gyujfogatáé tetteseit Fodor István uzaipanyiti gazdálkodó, Pálmai Jenő gesztetei gépész és Csák Demeter Béla uzapanyiti földműves személyében.

Fodor István uzapanyiti gazdálkodó, aki a nyári szezonban bércsépléssel foglalkozik, ez év tavaszán egy használt csépiőgarnitúrát vett Nagy János gesztetei gépésztől tizennégyezer- ötszáz koronáért, előnyös részletfizetés mellett, úgyhogy átvételkor csupán kétezer koronát kellett készpénzben lefizetnie. Fodor a gépet a vételár erejéig bebiztosította és a szezonban bércséplésre fogta be.

Cséplés közben kiderült, hogy a gép hibás.

Szeptember harmadikán éjszaka

leégett az agyonócsárolt garnitúra.

A tűz kitörésekor egy öreg cigány aludt a gép mellett, aki majdnem a lángok martaléka lett, mer-t mély álmából csak a helyszínre elősiető önkéntes . tűzoltók ráncigálták fel. De semmi felvilágosítást nem tudott adni.

A géptulajdonos Kovács Sándor nevű gépészével együtt a tüzeset idején Jánosi községben tartózkodott. A biztositó intézet kárbecslői rövidesen megjelentek a helyszínén, lelikvidálták a kárt s a gépért tízezer koronát, ezenfelül pedig a géppel egyidejűleg leégett kazlakért Fodornak háromezer koronát, Kocsik Balázs uzapanyiti gazdának pedig, aki ugyancsak károsult a gyújtogatás következtében kétezer korona körüli összeget állapítottak meg. A kárbecslők alaposan átvizsgálták a gépmaradványokat és konstatálták, hogy a gép hajtószíjának maradványaiból egy morzsányit sem lelhet megtalálni az üszkök között, ezzel szemben a felvonótárcsák ezijazatának maradványaira sikerült rábukkanni A károsult gazda azt állította, hógy a főszij is odaégett és annak ellenértékét is követelte a kárbecslőktől, holott a szijmaradványok hiánya azt bizonyította, hogy a szíjat még a gyújtogatás előtt kellő biztonságba helyezték.

A balogi csendőrök már a nyomozás élőjén megállapították, hogy a gépszij körül nem egészen tiszta a helyzet. A kutatást tehát elsősorban a gépszijra koncentrálták, a nyomozásuk azonban rövidesen holtpontra jutott. Az államügyészség a nyomozás eredménytelenségére való tekintettel október 12-én megszüntető végzést hozott és a tüzeset ügyében a további eljárást beszüntette. Fodor István pénteken délelőtt az ügyészségi végzéssel már jelentkezett is a biztositó intézetnél, hogy a kárösszeget felvegye. Amíg a károsult Rimaszombatban járt a pénze után, azalatt a balogi csendőrök az újabban felmerült adatok alapján meglepetésszerűen kinyomozták az eldugott gépszij rejtekhelyét és azt is megállapították, hogy a gyújtogatást egy gesztetei gépész és egy uzapanyiti földműves követte el Fodor íel- bujtására,

aki ötszáz-ötszáz koronát Ígért az illetőknek, ha a megbízatást sikeresen keresztül viszik. A Rimaszombatból hazaérkező Fodor Istvánt a csendőrök pénteken délután hosszas vallatás alá vették, azonban eredménytelenül, mert Fodor körömszakadtáig tagadott és teljes ártatlanságát hangoztata. Erre a csendőrök

autón Bakti községbe vitték, ahol az eldugott gépszij rövidesen előkerült, Fodor azonban most sem változtatta meg vallomását és továbbra is azt állította, hogy a gyújtogatásról semmit sem tud. A balogi csendőrőrs járőre a konok makacssággal tagadó Fodort beszállította a rimaszombati államügyészség fogházába, a délután folyamán pedig folytatta a szaporodó tanuk kihallgatását s ezen a nyomon elindulva rövidesen kiderítette a gyújtogatással kapcsolatban meggyanúsított gesztetei gépész és az uzapanyiti tettestárs kilétét A csendőrök Gesztetén

©lsének Pálmai gépészt hallgatták ki,

•aki kereken megtagadott minden közösséget a gyújtogatással kapcsolatban s csak akkor puhult meg, amikor a nyomozást irányitó To- másek törzsőrmester és Julina őrmester eló- jetárták a felgyűlt bizonyítékokat. Pálmai látva, hogy a csendőrök már mindenről tájékozva vannak, elszánta magát és töredelmesen beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy ő gyújtotta fel a gépet Csák Demeter Béla uzapanyiti földművessel Fodor felbujtásáraVallomása alapján a csendőrök letartóztatták Csák Demeter Bélát is, aki rövid ta- adás után

Szintén bevallotta tettét

és egykedvűen jelentette ki, hogy Fodor megbízásából végezte el a kazalgyujtást, a kilátásba helyezett ötszáz koronás jutalom fejéiben.

Fodor a szembesítéskor mindent tagadott.

Jelentkezett még egy tanú, akinek nevét a nyomozás érdekében egyelőre még titokban tartják s azt a szenzációs vallomást tette, hogy Fodor István őt. is rá akarta venni mindkét csáp légár nitur a felgyujtására. A sikeres gyújtogatás után Fodor dicsekedve emlegette előtte, hogy amint Pálmai keresett ötszáz koronát az üzleten, úgy ő is hozzájuthatna ilyen módon egy kis rendkívüli

WindisdtgrStz Lajos herceg tárgyalásokat folytatott Papenne! és Sdileidier tábornokkal

Budapest, október 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti sajtóban feltűnést keltő hirek jelentek meg arról, hogy magyar részről bizalmas tárgyalások folytak vezető német politikusokkal. Az Uj Nemzedék szerint Windischgratz Lajos herceg volt az, aki Papennal és Schleicher tábornokkal tárgyalt. A lap értesülése szerint Windischgriitz akciójától, amit magánjellegűnek kell tekinteni, teljesen függetlenül a jövő héten Berlinbe utazik Fried- rich István, hogy a birodalmi kormány tagjaival tanácskozzon. Illetékes helyen a lapnak kijelentették, hogy Friedrich utazása csupán gazdasági érdekből történik. Politikai tárgyalások folytatására nincs megbízása.

Rojalista miniszterelnök Görögországban

Athén, október 29. A köztársasági elnök megbízta Csaldarisz rojalista vezért, hogy alakítsa meg az uj koalíciós kormányt. Csaldarisz szombaton mutatja be listáját az elnöknek. Az uj kormány valószínűleg föloszlatja a néhány hét előtt választott görög parlamentet és nyolc hónapig szükségrendeletekkel fog kormányozni.

keresethez és ezer koronát sem sajnál tőle.

Bár a felbujtó konokul tagad, a két tettestárs beismerő vallomása, tgvábbá a tanuk egész seregének vallomása Fodor István bűnössége mellett szól.

A balogi csendőröm Baross Tamás paramos- nofckal élén bravúros munkát végzett az uzapanyiti gyujbogatóbaada leleplezésével.

A fezegély §itavasza

Jria: VEsatfáó Múlmám

Nem tudom, más is úgy van-e vele, de engem évről-évre valósággal ámulatba ejt a csoda, mikor kitavaszodik. Mikor a halottnak látszó, száraz, csupasz ágakon megjelenik a rügy, fü ki- zöldül, fa, bokor virágbaborul és kilombosodik, a lombsürüben és ághegyen pedig hosszú téli hallgatás után megszólal a cinke meg a fekete- rigó.

Honnan tudja a fa, a bokor, a fü meg a virág, hogy tavasz van? Honnan tudja, hiszen nem olvas kalendáriumot? Onnan talán, hogy a nap melegebben süt rá? Meg, hogy a szellő a fölengedett föld illatát hordozza szét közöttük?

De hiszen kitavaszodik akárhányszor ezek nélkül Í6. A fa, a fü, a virág nem azért hajt ki, mert melege van. Azért csak az ember szokta letenni a télikabátot. A határ ellenben kizöldiii olyan áprilisokban is, mikor eszünk ágában 6incs a fűtést abbanhagyni és mikor ugyancsak összehúzzuk magunkon a gúnyát, hogy az északi szél át ne járjon. Beszélhetnek nekem: az

erdőt más, hatalmasabb erők késztetik tavaszo- dásra., nem pedig az. hogy a nap kisütött. Az csak jó neki, mert élteti. De kihajtani kihajt enélkül is, mikor az ideje elérkezett, és akárhányszor meg is adja az árát, ha a jóidő történetesen késlekedik.

De ez még hagyján ahhoz képest, amit a költöző madarak csinálnak, így, tavasz ébredésekor. Mert ezek meg éppen nem törődnek az időjárással semmit. A seregély megjön már március elején, mikor még hire sincs se bogárnak. se gyümölcsnek, mikor még többnyire hó és jég takarja a fagyos földet. Egy-két nappal utána megérkezik a kékgalamb, majd jönnek sorban, egymásután a többi költözők. Jönnek, függetlenül attól, hogy milyen az idő, jönnek pontosan, évről-évre csaknem ugyanazon a napon, mintha valami kergetné, vagy valami hívná őket. Jönnek a napsütéses délről, a dúsan terített asztal mellől ide, a hóba, a fagyba, az éhezésbe, nyomorgásba. Jönnek, mert egy hatalmas, belső erő hajtja és hivja őket, jönnek a fázással, éhezéssel nem törődve, és nem igaz, hogy azért jönnek, mert itt jobb nekik. Nem! Ide eljönnek akkor is, ha rosszabb. Eljönnek a jövő nemzedékért, amit csak itt tudnak fölnevelni. Ha azonban fölnevelték, akkor mennek megint vissza, oda, ahol nekik jó, maguknak. És ahonnan nem is mozdulnak el addig, amíg a szerelem megint meg nem szólal a szivükben és arra nem készteti őket, hogy fészekrakó helyeiket fölkeressék. Hányszor megesik szegényekkel, hogy az utón pusztítja el őket a kései tél, vagy itt vesznek éhen, mert korán érkeztek. Ilyenkor azt szoktuk mondani: „Siettek szegény kis ostobák!1' — Pedig hát mit tehettek volna egyebet, ha egyszer a Törvény azt parancsolta nekik, hogy józanész, élelemhiány, megélhetési lehetőség ellenére is, de jöjjenek *— fészket építeni?

Mindez pedig Seregély Pistával kapcsolatban jutott eszembe.

Szóbanforgó Seregély Pista korára nézve hu- ezonötévcs, képzettségét illetőleg okleveles gépészmérnök, foglalkozása: munkanélküli.

Amig az egyetemre járt és a vizsgáit rakta, addig segítette valamelyes családi ösztöndíj, párosulva holmi tandíj mentességgel. A tanulás lehetővé veit számára téve, ami nagyszerű jótéteménynek tűnt fel előtte és megvallom, előttem is, aki rokonságban vagyok vele. Mert egészen a legutóbbi időkig magam sem tudtam megszabadulni attól az egykor be-lémnevelt meggyőződéstől, hogy a diploma egyet jelent a biztos megélhetéssel. A diploma régen elég is volt arra, hogy ehhez utat nyisson. Állás jutott mindenkinek, a többi tisztán csak tőle magától függött. Ha szorgalmas volt, s ha egyébként is megbecsülte magát, nemcsak boldogult, de előre iis ment feltétlenül. Seregély Pistával is azt hitették el az iskolában, s ő iparkodott is a diplomát ,mielőbb megszerezni, /mert bizott benne, hogy akkor kinyílik számára a világ. Nem is sejtette, hogy éppen azzal zárult be előtte minden, ha a vizsgáit lerakja. Mert azóta, hogy mérnök ur lett belőle, senki se tekinti többé támogatásra szoruló diáknak, hanem azt mondja rá: „Ha meg akar élni, szerezzen állást magának!11 Legfeljebb arra hajlandók az emberek, hogy álláskereső utján protezsálják, de hát ez a mai világban bizony nem használ semmit se. Mert állás egyszerűen nincs. Uj munkaerőt nem vesznek fel sehol, sőt még a régieket is elbocsátják. Ezt annyira tudja mindenki, hogy szinte restellem leirni. Csak azt említem meg, hogy a Pista érdekében már anv- nyit szaladgáltam néhányadmagammal, annyit kilincseltem, írtam, beszéltem, telefonáltam, hogy taxi, bélyeg és telefon-költségre több elment, mint amennyi elég lenne egy havi megélhetésre. Az eredmény azonban még mindig semmi. Állás nincs még a láthatáron sem. Se- milyen. De azért állandóan résen vagyunk és próbálkozunk. Másfélév óta próbálkozunk. Hiába!

Bevallom, én már elvesztettem a reménységet is. Pista azonban még nem. Neki minden héten van egy uj ideája, ami újabb levélírást, vizitet, vagy telefont jelent az én részemről és újabb csalódást az ő részére. Meglehetősen el is van keseredve szegény, pedig elég keményen szállt szembe első perctől fogva a megélhetés gondjaival. Azt merném mondani, hogy ezalatt a másfélesztendő alatt valósággal a jég hátán élt meg. Azon kezdte, hogy rajzokat csinált vizsgára műegyetemi hallgatóknak. Ez ugyan dugott üzlet, de meglehetősen fejlett iparág, amiből szerényen meg lehet élni. Mert az emberek még mindig annyira törik magukat a diplomáért, hogy pénzt képesek befektetni a megszerzésébe, holott biz az egyelőre nem hoz semmi jövedelmet. Pista tehát rajzokkal meg korrepetálással tartotta fönn magát egy ideig, majd közönséges munkakönyvét váltott és beállt hatvanfilléres órabérrel munkásnak egy gyárba, ahol egy félévig dolgozott. Eleinte egészen durva munkát végzett, később, mikor rájöttek, hogy mérnök, a képességeinek megfelelőt, de továbbra is ugyanolyan díjazással, mert igy jobban keresett, mintha a mérnöki kezdőfizetést kapta volna. Sajnos, a gyár nemrégiben minimálisra csökkentette az üzemét és elbocsátotta az alkalmazottai ^ háromötödét, közte Pistát is. Ezelőtt két hónappal. Azóta Pista megint rajzokból tengődik, én pedig megint egész nap telefonálok. Hol ennek, hol annak, Pista mindig megmondja, hogy kinek, de még mindig eredmény nélkül.

Tegnap végre derült ábrázattal állított be hozzám. Olyan derülttel, hogy azt hittem, egy kinevezést fog előhúzni a zsebéből.

— Na, —■ mondom, — hát mi újság öcs- kös?

Elpirul erre a haja tövéig és azt feleli:

— Azt szeretném bejelenteni bátyámnak, hogy vasárnap tartom az eljegyzésemet.

Ezerkilencszáztizennégy óta meglehetősen leszoktam arról, hogy bármin is csodálkozzam. A háború kitörése óta annyi valószínűtlen dolgon mentünk keresztül valamennyien, hogy azt hiszem, a mi nemzedékünket bajos meglepetések elé állítani. A mi számunkra igazán kevés uj van a nap alatt, Seregély Pistának erre a „bejelentésére11, mégis elképpedtem. Azt hittem először, hogy nem jól hallok.

— Mit tartasz vasárnap?

Kissé bizalmatlan hangon felelte:

— Az eljegyzésemet.

Ezalatt, annyira, amennyire, sikerült magam összeszedni. Megálljunk csak, gondoltam, való- szinüleg arról van szó, hogy elkeseredésében be akar házasodni valahova. El akar venni valami öreg pénzeszsákot, vagy valami púpos leányt, akinek az apja gyártulajdonos, mert hiszen, ha pártit csinál is, rendeset aligha csinálhat. Hiszen alkalma sincs olyan társaságba járni... Na, szegény gyerek! Vájjon miféle kétségbeesett kísérletre akarja magát rászánni, hogy az élete szekerén lódítson egyet?

■— Hm? — kérdeztem óvatosan, — aztán, hogy gondolod ezt a te helyzetedben? Mire akarsz házasodni?

— Éppen azért! — felelte. — A helyzetem miatt. Hogy álláshoz jussak.

Megkeseredett a szám ize. Hát jól sejtettem! El akarja adni magát a szerencsétlen.

— Na és kit akarsz elvenni?

Mondott egy soha nem hallott nevet és hozzátette:

— Hivatalnoknő ott a gyárban, ahol dolgoztam.

— És a szülei?

— Az apja a telekkönyvnél van.

Kezdtem a dolgot érteni.

— Hát szegény leány?

Szégyenlősen felelte.

— Igen.

Fellélekzettem. Tehát a választott mégse púpos és nem is öreg.

— De hát akkor, — kérdeztem, — hogy jutsz ezeö a réven álláshoz?

Elvörösödött a hajatövéig és összevissza kezdett dadogni:

— Tudniillik, a bátyja, illetőleg nem a bátyja, hanem az anyjának egy rokonának az ismerőse szerezhetne nekem állást... esetleg. De igy ő nem is kérheti erre, mert nincs rá jogcíme. De ha volna...

Láttam az egészen, hogy ez csak arra való, hogy praktikus magyarázatát lehessen adni annak, hogy valaki a Pista helyzetében házasságra mer gondolni.

— Hány éves az a leány? — kérdeztem.

— Most lesz húsz! — felelte. És nyomban hozzátette: — De nagyon komoly leány!

— És micsoda hivatalnoknő?

— Gépirónő. Havi százhúsz pengője van.

— Értem, — bólintottam. — Szóval ilyen érdekházasságot akarsz kötni- Vagy talán szereted is?

Most már olyan piros lett az arca, mint a* láng. Olyan piros, amilyen csak egy önhibáján kívül munkanélküli okleveles gépészmérnöké leshet, ha ráolvassák, hogy technikai számításait költői föltevésre alapította. Az érdek-házasság tavaszi idillé kezdett zsugorodni. Tavaszi idillé a gyári irodában, ahol a fiatal mérnök ur meg a gé-pi ró kisasszony egymásba szerettek.

Nagyot sóhajtottam. A fiú huszonötéves, a leány busz. A nagyapáink ilyen korukban házasodtak össze többnyire. Sőt akkoriban a •húszéves leány már nem is számított egészen fiatalnak. De ez volt a fészekrakás ideje és rettenetes elgondolni, hogy most ez a terv úgy hangzik, mint valami őrültség, amit minden eszközzel meg kell akadályozni. Mert ha ez a két gyerek most hozzákezd a fészeképitéshez, abból csak nyomorúság lehet, szenvedés és pusztulás. Éhenhalás és megfagyás. Mint ahogy megfagytak a szegény szalonkák az idén, mikor szivükben a Természet parancsával nekivágtak, hogy átrepüljék azt a hómezőt, amelyik egész Délmagyarországot elbontotta..

De hát a szalonka oktalan állat, a gépész- mérnök ur pedig értelmes ember, akivel okosan lehet beszélni...

— Nézd, fiam, —■ kezdtem és megpróbáltam neki megmagyarázni, hogy ebbe nem szabad belemennie, elsősorban azért nem, mert nem viheti neki a leányt egy bizonytalan jövőnek. Aztán megmagyaráztam azt is, hogy... De minek mondjam el, hogy mit magyaráztam? Éreztem, hogy minél okosabb dolgokat mondok, annál vadabb erővel támad föl szivében a legyőzhetetlen ellenérv: a szerelem. Hiába emlegettem neki, hogy korai még az idő a fészkelésre, hiába, hogy a fagy még nem engedett föl, hogy élelem nincs, hogy a tavaszra még várni kell, láttam, hogy süket füleknek beszélek. Pista, ha hallotta is a szavamat, legföljebb csak amy- nyit értett meg belőle, hogy én nem érzem, nem látom és nem is tudhatom, hogy tavasz van, mert öreg vagyok; és hogy már nem emlékszem rá, hogy nem az a tavasz, amikor a nap kisüt, hanem az, amikor a szív csordultig megtelik...

Néztem Seregély Pistát és egyszerre megértettem a fákat, a füveket, a- bokrokat és a virágokat, megértettem a költöző madarakat és a fülemüleszót, amely akkor is fölhangzik a májusi éjszakában, ha az északi szél fagyasztó le- hellete seper végig a virágzó bokrokon.

És abban a percben rájöttem, hogy hiába van Seregély Pistának gépészmérnöki oklevele, hiába tudja kiszámítani, hogy hány méterkilo- gram eleven erőt lehet produkálni nem tudom, milyen körülmények között, — édes testvére ő a fáknak, a füveknek, a madaraknak és az Úristen minden egyéb eleven teremtményeinek, akik a tavaszt az ostoba kis szivükben hordozzák, ahonnan az minden józan bölcseség ellenére is kifakad, kivirágzik, amikor az ideje elérkezik.

É6 akkor azt mondtam neki:

— Különben, tudod mit? Hátha neked van igazad? Le6z, ahogy lesz! Tartsd meg azt az eljegyzést ... Hátha csoda történik és ... csakugyan kitavaszodik?

Vagy talán tiltsuk el a házasságtól és a szerelemtől a gazdasági válság miatt ezt az egész nemzedéket? Olyan lenne, mintha a fecskéket akarnék lebeszélni róla, hogy fészkeljenek, a fákat meg arról, hogy kihajtsanak. Ugy-e, hogy nem is lehetne? Hát akkor meg miért legyen Pista rosszabb helyzetben, mint az édes testvérei?.