Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-30 / 248. (3061.) szám
8 1932 október 30, vasárnap. IFJÚSÁGUNKHOZ A mai időkben, amikor egyikünk som tudja, hogy mit hoz a holnap s hall amink kell a törtéholmi időik morajlását, érezzük és látjuk, hogy az egész világ nagy átalakuláson megy keresztül. Nekünk sem szabad ölhetett kézzel nézni ezt. Ma az eszméknek olyan zür-zavara kavarog mindenütt, hogy igazán ember legyen a talpán, aki kiismeri magát közötök. Tgy azután nem csoda, ha a tömegek, a könnyen hívok, vagy a lelkesülésükben hamar lángra lobbanok, avagy a nyomor miatt még a szalmaszálba is kapaszkodók, minden ilyesmit, mint megváltó igéket üdvözölnek és követnek. Ezek az irányzatok a legszélsőbb agitáeiót fejtik ki. A világot saját képükre akarják formálni s ezért rávetették magúikat az ifjúságra is, jól tudva, hogy ha ezt megnyerték, övék a jövő. Az ilyen célú szervezkedésnek főiskolai ifjúink között talajra is talállak. Van már kifejezett kommunista szervezetük, amely Moszkvát tette meg ideáljának, van szervezetük, mely Moszkva és a szociáldemokrácia között lebeg, de hajladozik a nemzeti irány és a csehszlovákizmus felé is és van teljesen felekezeti beállitottságu szervezet is. A kommunista párt ezen felül erős mozgalmat folytat a falu és város fiataljai között. A komoly magyar tanuló, földműves és iparos ifjúságnak kell világító fáklyát gyújtani, az eszméknek ebbe a zűrzavarába, sötétségébe. Az egészséges gondolkozásu, nemirta: K0CZ0R GYULA mussal tehát megtagadunk minden közösséget. A mi demokratikus és szociális érzésünk mennyei magasságban áll amaz felett. Mi az egész magyarságot társadalmi, osztály és valláskülönbség nélkül eggyé akarjuk forrasztani, mert tudjuk, hogy ezen fordul meg népünk minden egyes tagjának 'boldogulása. A nemzet egészének érdekei előbbreva- lók, mint az egyéni érdekek, mert az ösz- szesség céljainak elérése és érdekeinek megvédése az egyesek céljainak valóraválásá't és érdekeinek megvédését is jelenti. Ezért vagyunk ellenségei az osztályharcnak és az osztályokon belül folyó kenyórharcnak s azt tartjuk, hogy a magyarság összességének érdekeiért folytatott küzdelemben minden magyar összeforrjon. Természetes tehát, hogy nem ismerünk előjogokat és nem ismerünk társadalmi válaszfalakat. Egy-egy magyar értékét nem a születés, vagyon vagy társadalmi állás határozza meg, hanem egyedül csak az, hogy miként teljesíti kötelességét a nemzet összességével szembem Azt akarjuk, hogy a két nagy világgazdasági tényező, a töke és a munka megértsék egymást s ne legyenek kiűz sorázók és kiuzsorázottak. A nagytőke túlkapásait le kell nyírni, de meg kell szűnni annak is, hogy jómódnak csak saját boldogulásukkal, a szegények csak saját bajukkal törődjenek. Mindenütt a közös céloknak kell szemünk előtt lebegni s egy erővel ezért szálljon harcba minden magyar! Fel kell ébreszteni a közös magyar sors átérzését, a magyar tömegeket az egyetemes célok szolgálatába kell állítani, ennek erejére kell felépíteni jövő küzdelmeinket,, mert hatalma legyőzhetetlem Rövidesen összefoglalva ezek azok a célkitűzések, melyek mellé minden igaz magyar fenntartás nélkül odaállhat. Ezek szolgálatába kívánjuk ifjúsági munkacsoportjainkat megszervezni, melyek társadalmunk minden rétegét felemelik, ahol egymásra talál a jobb gazda és a munkás fia, az iparos, a törpebirtokos és a tisztviselők gyermeke, amivel elősegítjük a kölcsönös megértés létrejöttét és kiküszöböljük a sok esetben csak látszólagos különbséget, amely csak az érintkezés hiányából táplálkozik. Aki teheti, legyen segítségünkre az egységes magyar lélek megteremtésében, mert épp a legnehezebb időkben nem szabad el- lanyhulnunk, ellenkezőleg sokszoros erőivel kell küzdelmünkéi folytatni, mert a mai szenvedések egy uj kor születésének velejárói s ebben az uj korban győztesnek akarjuk látni a magyar igazságot! ARANY JÁNOS zeti eszméihez és hitéhez hü, de a krisztusi szeretetet nem a felekezetieskedésben látó falusi fiatalságnak kell megmutatni az utat, melyén a magyar ifjúságnak a magyar jövőért haladnia kell. Nem szabad, hogy a mi j ifjúságunk mindenkinek prédája legyen, mindenki kihasználhassa céljaira és kijátszhassa nemzete és önmaga érdekei eTen. Sokáig néztük és vártuk az ifjúság szellemének kialakulását, nem akartunk arra ‘be-1 folyást gyakorolni, nehogy az a vád érhessen ; bennünket, hogy ilyen vagy olyan célok szol- j gálatába akarjuk őket állítani. Most azon- i bán már kötelességünknek tart juk a kérdés- j hez határozottan hozzányúlni és álláspontun- j kát a különféle mozgalmakkal szemben kife- j jezésre juttatni. Megköveteljük ifjúinktól, hogy hívek maradjanak nemzetünkhöz és a nemzeti megújhodás gondolatához. E tekintetben nem ismerünk fél,utakat és nem ismerünk megalkuvást. Aki nem tud teljes leikével felolvadni a nemzeti közösség gondolatában, aki magyarságát csak abban látja, hogy magyarul beszél, aki magyar voltát mindig az úgynevezett ,,adottságok" esetleges kívánalmaihoz köti, az menjen a maga utján, mi pedig törhetetlen hittel haladunk tovább utunkon, 5 I mely a magyarság összességének jobb jövőjébe z vezet. Minden erőt a magyar igazság győzelméért kell harciba vetnünk. Szerelem a nyugalmat, melyből nem sok jutott életemben, szeretem a békességet, szeretem a csendes zajtalan alkotó munkát, de mindezeknél j előbb rév a lónak tartom nemzetem, népem í jogát és igazságát, mely különben is megél-; hetesének egyedüli biztosítéka. Ki kell jelentenem tehát, hogy kisebbségi ügyünk árulójának tekintünk mindenkit, j aki gyengíti nemzetünk létharcát. Aki ellentéteket támaszt 'ahelyett, hogy azokat ki- . egyenlíteni igyekezne, aki világnézeti k'ü-; lönbségeket hoz előtérbe, — hololt ha az; egész magyarság egy világnézeten volna, az i sem változtatna a köztársaságban a helyze-1 tén — aki pártérdekeket lát csak, aki nemzetünk bármely tagját el akarja idegeníteni, ’ vagy közömbössé tenni nemzete ügyével | szemben. A magyarság megosztását szolgáé propa- j ganda nemzetünk illeni vezetőit mindig a nép ellenségeiként akarja beáll itatni, akik : nem értik meg a kor szelleméi és követelményeit, akikből hiányzik a demokratikus és szociális érzés. Hála Istennek, a magyarság nagy tömegei tisztában vannak ezekkel a .megtévesztő jelszavakkal, akadnak azonban, akik még mindig hitelt adnak az ilyeneknek s ezek között látjuk néhány ifjúsági mozgalom híveit is. Nos hát, ezekkel a hazugságokkal is le kell számolnunk. A demokráciát és a szociális érzést nem elég a szájon hordani, nem elég megfizetett újságok papírjára nyomatni, hanem ezt cselekedetekbe kell átvinni. Ha mindazok, akik itt ebben még hisznek, tiszta szemmel visszatekintenek az elmúlt 14 esztendőre, látniuk kell a szenvedő, mindenhol kisemmizett magyart, aki az el kese- redős és kétségbeesés hangján kiált az égre! i Ezzel a demokrácia'vak ezzel * szociáliz-1 Irta: Ö. Október 22-én délelőtt 11 óraikor volt 50 éves fordulója annak, hogy Arany János teste meghalt. Köztudomású, hogy amikor a Toldi megjelent, Petőfi, ki addig nem ismerte Aranyt, költői levelében ezt kérdi tőle: „Ki és mi vagy? — hogy igy, ftüzokádó gyanánt Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki- Más csak levelenként kapja a borostyánt, S neked rögtön egész koszorút kell adni. Ki volt tanítód? hol jártál iskolába? Hogy lantod ily mesterhézzel pengeted. Az iskolába nem tanulni, hiába, Ilyet... a természet tanított tégedet." Arany azonnal válaszolt Petőfinek: ..Mi vagyok én, kérded. Egy népi sarja dék, Ki törzsömnek élek, érette; általa; Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék, Otthon leli magát aj akimen dala." Ki volt, — helyesebben kérdve: ki és ki marad örök időkre Arany János? A kérdésre nemcsak maga Arany felel, hanem az,, egész magyarság: — A magyar mondák s regék szülőinek inkarnációja, — epikájában a magyar Hőmérőé, — balladájában a magyar Shakespeare, — a magyar nép lelke, legnagyobb magyar művésze, — a nemzet regős-tanitó- meistere. kinek nemcsak a neve Arany, hanem egészében is az, — és megint Petőfi szavával szólva: — „aranyok Aranya, azt akartam föl Írni, hogy hány próbás vagy, de nem tudom: hányadik próbás a legjobb..." Vörösmarty, Petőfi, Arany — a magyar költészet szentháromsága, a magyar irodalom ti tárni triumvirátusa. Vörösmarty a honfoglalás, — Petőfi a magyar szabadság, — Arany az egész magyar história költője. Vörösmarty a magyar klasszicizmus, — Petőfi a maeyar nép, — Arany az egész nemzet művésze. A magyar előid'ők, a nemzeti múlt költészetünkből hiányzott Arany előtt. Voltak ugyan históriáé énekek, megvolt a Zrinyi- ász, megjelent már a Zalán futása is, de ezek vagy csak részletek, epizódok, nem költői müvek, nem a lelkek mélyéig ható alkotások voltak, vagy pedig olyan, mint a Zalán futása, mely tökéletes szépség és művészet, de még nem az, melyet megértett, megérzőtt e magáénak vallhatott volna a nemzet egésze Arany alkotta meg a magyar hőskor, a magyar lovagvilág, az ezeréves macyar múlt krónikás, epikai, drámai s lei ró költészetét, melyet a kunyhó és palota, a pór és az ur egyaránt, a nemzőt teljessége ért és érez. A csodaszarvas regéjétől Széchényi etmlé* VOZÁRY ALADÁR (Munkács) kezeiéig felöleli s feldolgozza az egész magyar históriát eposzban, mondában, regében, balladában s ódában. Milyen gyönyörű, hatalmas ive a kezdetnek s a végnek: Buda halálától Toldiin, V. Lászlón, Török Bálinton, Rákóczin én s a Rodostói temetőn át a Széchényi-ódáig! A magyar história költészet- szivárványa, mely nem hét, hanem százféle színből s képből áll. A nemzeti dicsőség és a nemzeti gyász, a nemzeti büszkeség és a nemzeti fájdalom számtalan pompás, vagy elhervadt s letört virága! Nyelvében, érzésében, írásai hangulatában és képeiben a legmagyarabb, leíordit- hatatlanul a legigazabb magyar. De milyen elfogultság (sovinizmus), émelyítő vagy igaztalan dicsőítés nélküli magyarsága! Nem szavakkal, nem jelzőkkel, nem hivsá- gos kifejezésekkel vagy hízelkedő mesékkel felépített, hanem a hit, az erkölcs, a becsület, az emberi érzés, a nemes gondolkozás vonásaival megfestett magyarság az övé. „Mit én nem egészen dicstelenül kezdek, folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel" — írja Petőfi Aranynak s érti ezt nyelvben s stílusban arra a költői irányra, mely a nemzet egészének szóljon, melyet a nép s az ur megértsen, mely legyen népies, de ne parlagias, legyen müveit, de ne a nép előtt érthetetlen klasszikus- És amit Petőfi kezdett, azt Arany .megkoronázva be is fejezte: a külön nemzeti (népies) és a külön művészi (klasszikus) magyar költészetet egységes nemzetivé forrasztotta egybe hangban, kifejezésben, tartalomban, formában egyarántNyelve s stílusa mintája a magyar nyelvnek s stílusnak. A magyar diák, mikor nyelvünk nyelvtani, stilisztikai, poétikai szabályait tanulni kezeli, Aranyt tanulja, Aranyból tanul, Aranyra tanítják. (Szinte ,káir is, hogy annyira agyoniskolázzák az ifjúságot Arannyal, a Toldival, ment sokan nem is igen veszik kézbe többet az iskola után, pedig csak később tudja igazán élvezni mindenki, mikor már nem tanulni kell!) ,,A nyelv szüli meg a gondolatot" — .mondja Arany egy méltatásával kapcsolatban Fináczy Ernő, — a nyelv a nemzeti lét, a nemzetté válás, a nemzeti kialakulás előfeltétele, — fűzhetjük tovább az axiómát. S hogy ez mennyire igaz, arra Arany s költészetének nyelve a legnagyszerűbb bizonyítók. Arany az, aki a magyar nemzetnek nyelvi egyenlőségét, kifejező képességét, érzésvilágát megteremtette. 1818 törvényeiben lefektetett jogegyenlőséget Arany költészete, költészetének nyelve tette valósággá. Arany és nyelve nagyszerűsége az, hogy a magyar nyelv nemcsak a beszélni tudást jelenti annak számára, kinek anyanyelve, hanem a m,agyar érzést is, ha Aranyt olvassa. Kár, hogy úgy lejárta magát, hogy felekezeti és politikai gyűlölködés jelszava lett a „fajmagyar" kifejezés, mert akkor Aranyira, nyelvére, költészetére a legszebb, legtnéitóbb és legjellemzőbb jelző a ^fajm-agyar* lenne. Szaktudós vagy legalább is szaktanár hivatása (el is végezték már ezt a feladatot bi valótlan), nem a jubileumi évforduló uj- ságirásónak témája az, hogy Arany alkotásait rendre-sorra vegye, azokat ismertesse, méltassa. Arany halála ötvenéves fordulóját mint a magyar kisebbségi sors és újságírás egy szerény tagja arra akarom felhasználni, hogy Aranyból azt vegyem ki, amire nekünk ma a legnagyobb szükségünk van. Arany „népköltőnek" mondja magát. S a Petőfivel váltott levelezésében (1848. VI. 80- — VIII. 12.), amikor azt írja le, hogy milyen legyen a jő népújság (a népnek szóló, a népet nevelő újság), megírja azt is, hogy a „népköltő" ne cifra szókat, hanem leiket írjon s hogy a népköltő feladata: „megtanítani a népet, miként szeresse a földet, melyért elődje vérzett". S mivel Arany János müveiben e feladatnak a legteljesebb mértékben eleget tett, a kisebbségi magyar intelligenciának az az egyik nagy kötelessége, hogy adja a magyar kisebbség föld-népének s ifjúságának kezébe Aranyt, elsősorban Toldit, Buda halálát, hogy népiünk, ifjúságunk faj szeretető erős- bödjön, érzésvi'lága nemesedjen, erkölcse tisztuljon, nemzeti, becsületérzése szilárduljon. Aranyt akkor tiszteljük, életének fordulóit akkor ünnepeljük méltóan, ha népünket műveljük, ifjúságunkat magyarnak neveljük Arany szelleméiben, Arany szelleméivel! — Minden párt- s politikai demonstrációnál jobban fölráznék népünket s szolgálnék a nemzeti érdekeket, ha a mostani Arany- szeíleimidézésneik eredménye az lenne, hogy Toldit s Buda halálát népies-filléres kiadásban jelentetnék meg, odaadnék népünknek s azzal nevelnék azt s a kisebbségi .magyar ifjúságot. Nincs költőnk, írónk, kinek nép-, ifjuság- és nemzetnevelő hatása olyan lenne, mint az Aranyé. Megismerteti múltúnkat, szelíden megmutatja s érezteti hibáinkat, felemel, hitet gerjeszt, lelket nemesit és igazán magyarrá tesz. Csak az Első lopás-t, a Hamis tanu-t, a Fülemüléd, s magát Toldi-t emliteim a sok közül, mint olyanokat, melyeknél nincs, nem lehet nagyobb népnevelő költői mü. Arany a szabadságharc leverései után élte a mi életünket és éppen ezért áll legközelebb hozzánk, lelkűnkhöz a mesemondó Jókaival együtt. Szondi két apródja, Welszi bárdok, Ráchel siralma, V. László, Török Bálint, Szibinyányi Jank mind-mind abból a lelki- s érzésvilágból valók, melyet mi élünk. Mire van ma a legnagyobb szükségünk? Arra, hogy megtartsuk a magyar hitet, hogy nemzeti szellemben tartsuk meg s neveljük népünket és ifjúságunkat. Aranyt kell tehát nekik odaadni, Arannyal kell őket a nemzethez emelni. Azok, akik a kisebbségi magyarság élén állnak, akik hivatottaknak érzik magukat a neímzetrésaek vezetésére s megőrzésére, akkor teljesítik kötelességüket, ha nevelik s művelik népünket s az uj magyar nemzedéket. Ezt pedig azzal kell kezdeni, hogy népünkkel s ifjúságunkkal mindenek előtt meg kell ismertetni Aranyt s aztán Jókait! „Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak ..." Sebesen forog az idő kereke, de Aranyt nem hagyja, Aranyt nem feledteti el. Jöttek utána s jöhetnek még utána sokain mások, de a „Toldi írójáénál a maga nemében nagyobb, magyarabb nem jött s nem is igen fog jönni. „Szál a madár, árnil árra, Száll az ének szájrul szájra .. •“ Hadd szálljon a mi szánkról az az ének, melyet ő irt, melyet nálánál szebben senki se fog megénekelmi. Most az évek múlása alakját megint elénk állította s az ő egyéniségében teljesedik be az, amit Széchenyiről irt: „Nem hal meg az, aki milliókra költi Dús élete kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, E?y éltető eszmévé finomul, Melynek fennmarad s nőttön-nő tiszta fénye, Amint időben s térben távozik. Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik...“ Csak hullassa levelét az idő vén fája, annyi levele nincs, hogy Arany János emlékét s értékét eltemesse.
