Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-30 / 248. (3061.) szám

4 'K^GM-TŐAnkAR-HlIUiAR 1932 bar 80, vasárnap. Megilleti-e a borvátokat a népszövetség védelme? Irta: ALMÁSY MIHÁLY Jugoszlávia egén fekete viharfelhők tor­nyosulnak. A Karszt sziklái közölt Rádiós szelem© jár kísérteni. A diktatúra képte­lennek bizonyult arra, hogy a borvát nem­zetet megnyerj.© az állami vagy éppenséggel a jugoszláv nemzeti egység gondolatának. A Velebit hegységben szabályszerű gueriHa­baró ok folynak, amelyek arra az időre em­lékeztetnek, amidőn a háború vége felé a zöld káderek indították meg itt a monar­chia belső felbomlásának folyamatát. Rádi­ósét megölte szerb képviselőtársának golyó­ja, Pribiosevics és Pavelics száműzetésben vannak, Trumbicsoí nemrég tartóztattatta le a belgrádi kormány. El lehet képzelni, hogy milyen viharok dúlhatják a horvát nép lel­két, ha Ante Trumbiosot, a volt jugoszláv minisztert börtönbe kellett vélni 1 A Kara- gyorgyevicsdinasztia nem érzi magát biz­tonságba® és az Obrenovicsok sötét végzeté­től retteg, mert különben nem kockáztatna meg ilyen rendszabályokat, amelyek az egész világ előtt csak kompromittálják a ju­goszláv allam hírnevét. A nyugateurópai sajtó, főként az angol, már is a legsötétebb színekkel festi meg Jugoszlávia belső viszonyainak helyzetké­pét. A horvát szeparatizmus feszi lő erejét már oly nagynak látja, hogy Horvátország elszakadásának és egy osztrák-szlovén hor­vát államszövetség megalakulásának lehető­ségével számol. Különösen jellemző volt az az interpelláció, amelyet Rkys Davis angol képviselő intézett a horvát ok érdekében a brit külügyminiszterhez és amelyben An­glia beavatkozását követelte. Edén külügyi állam ti tikár a hivatalának tartozó komolysággal és óvatossággal vála­szolt az interpellációra. Véleménye szerint Jugoszláviánál? a szövetkezeit és társult fő- hataLmakka! 1919 szeptember 10-én Sarut Germain en Layehen kötött kisebbségi •szerződése nem alkalmazható a jugoszláviai helyzetre és az angol kormány nem hiszi, hogy a Népszövetség egy állam belső köz- igazgatásának és politikai rendszerének megváltoztatása érdekéiben közbeléphetne és hogy egy ilyen intervenció a jugoszláv állampolgárok érdekeit szolgálhatná. A kül­ügyi államtitkár szerint a horvátok nem al­kotnak kisebbséget a minoritási szerződé­sek értelmében és ezért a horvát probléma Jugoszlávia belügye. Edén végül azonban megígérte, hogy megfontolás tárgyává teszi Wedgewood ezredes javaslatát, amely azt kívánja, hogy az angol kormány jelentést kérjen a jugoszláviai helyzetiről. Ez az utóbbi kijelentés arra vall, hogy a Foreign Office figyelmét nem kerülték el azok a komoly események, amelyek az utolsó hetekben Horvátországban lejátszód­tak és hogy az angol kormány nem fog egy­szerűen elsildani felettük. Naivitás volna persze, ha azt hinnők és vánnók, hogy An­glia a legnagyobb nyilvánosság előtt fogja utasítani belgrádi köveiét a horvátok érde­kében való beavatkozásra, mert hiszen a jelenlegi államrendszer egyik sarkalatos té­tele a „non in terven tion“ elve és egy más állam bel ügyei be való beavatkozás belátha­tatlan bonyodalmakat vonhatna maga után. Annál örvendeteeebb az, hogy a horvátok és — amint Baumont képviselő egy közbe- ezólásáíból kitűnik — más középeurópai nemzetiségek szenvedései az angol közvéle­ményben élénk rokonszenvre találtak és hogy az angol nép, régi hagyományaihoz hí­ven, most is a szenvedők pártját fogja. Más kérdés az, hogy Nagybritamniának a jugoszláv kisebbségi szerződés csakugyan nem nyújt-e módot arra, hogy a Népszövet­ség intézményén keresztül lépjen közbe a horvátok érdekében. Az angol külügyi ál­lamtitkár arra hivatkozott, hogy e szerződés értelmében a horvátok nem tekinthetőik ki­sebbségnek ée igy az angol kormány e szer­ződés alapján nem tehet semmit az érde­kükben. Olyan tétel ez, amely mellett igen erős érveket lehet felsorakoztatni, de leg­alább olyan erős érvek támogatják azt a másik véleményt is, hogy a kisebbségi szer­ződések a h orva tokra is alkalmazhatók és a Népszövetség Tanácsának nemcsak joga. ha­nem kötelessége is közbelépni, ha valame­lyik tagja a szerződés megsértésére vagy annak veszel vér© felhívja figyelmét. Mint­hogy e kérdés helyes eldöntése nemcsak a horvátok, de más szláv nemzetek szempont­jából is a legnagyobb jelentőség®©! bi-r, úgy véljük, hogy ennék az első pillanatban tisz­tán elméletinek látszó, valójában azonban rendkívül fontos gyakorlati politikai követ­kezményekkel egybeköttöt problémának ér­demes néhány sort szentelni. A horvátok éppen úgy, mint a ruszi­nok, ukránok és más nem kimondottan többségi szláv népek következetesen arra az álláspontra helyezkednek, hogy ők nem kisebbségek, mert ők nem elégedhetnek meg a minoritások helyzetével, hanem ugyanolyan elbánásra van igényük, mint annak a rokon népnek, amellyel a háború után összeáflottak és amely nekik Korfuiban, Piltsburgban, Scrantonban st'b. egyenjogú nemzeti létet helyezett kilátásba. Ez az ál­láspont belpolitikai szempontból kétségtele­nül helytálló. A „kisebbség4' szó különben is az alacsonyabb rendiségnek, a kevesebb jogra való éndemesi tel leégnek képzetét rejti magában és tökéletesen érthető, ha ezek a népek nem akarnak a laoson yabb rendűek- nek vagy öncélú nemzeti létre kevésbé ér­demeseknek látszani, mint más szláv nem­zet. Úgy vélik, hogy nemzeti méltóságuk ellen vétenének, ha az úgynevezett kisebb­ségi jogokat követelnék a maguk részére, noha ők nem akarnak minoritások lenni, hanem teljes jogú államalkotó nemzetek. Ebiből az okból tartózkodtak attól is hogy a Néioszö vétség védelmét és közbelépését kérjék. Az utóbbi időben azonban horvát részről is megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy a Népszövetség oltalmát kérjék a szerb el­nyomatással szemben. Az a, tény. hogy vala­melyik nép az úgynevezett kisebbségi szer­ződésekre való hivatkozással kéri a nem­zetközi intézmények védelmét, még távolról ©em jelenti azt, mintha ezzel helyesnek is­merné el a „kisebbség" kifejezést, amely minden bizonnyal nem valami szerencsés- E szerződések alkalmazásának feltétele a Népszövetség részéről pedig az, hogy az illető népnél fennforogjanak azok a krité­riumok. amelyek a nemzeti, nyelvi és vallá­si kisebbségek fogalmát megadják. A szer­ződések ugyanis a „minoritás ethninues, de religion ou de langue". azaz az etnikai, val­lási vagy nyelvi kisebbségek, helyesebben az azokhoz tartozó egyes polgárok részére biztosítanak bizonyos olyan jogokat, ame- 'lyeik az állam többségi polgárai számára nemzetközjogi biztositékokkal ellátva nin­csenek és rendelkezéseik annyiban állanak a Népszövetség garanciája alatt, amennyi­ben a „minoritás de raoe, retivion ou de langue", vagyis a faji, vallási vagy nyelvi kisebbségeket, illetőleg az azokhoz tartozó személyeket érintik. A kérdés tehát akörül forog, hogy a horvátok ilyen etnikai, faji. vaFási vagy nyelvi kisebbségeknek tekint­hetők-© vagy sem, mert ha a szerződések értelmében ilyenekül tekinthetők, úgy a Népszó ve* ség védelme rájuk is kiterjed és a Népszövetség Tanácsa valamelyik tagjának figyelmeztetése esetén nemcsak jogosult, de kötelse is érdekükben közbelépni és „olyan rendszabályokat alkalmazni és olyan utasí­tásokat megadni, amelyeket a körülmények­hez képest megfelelőeknek és hatásosaknak talál." . Hogy a horvátok vallási kisebbséget al­kotnak. az nézetünk szerint nem lehet két­séges- Jugoszláviában, ha nem is jogilag, de tényleg a görögkeleti egyház az uralkodó egyház, mivel pedig a történelmi Horvátor­szág területén a horvátok csaknem kivé1©! nélkül katolikusok, Boszniában pedig a ka­tolikus egyház és az izlam között oszlanak meg, így mint vallási kisebbség föltétlenül igényt tarthatnak a Népszöve'ség oltalmára. Nyelvi tekintetben a horvát irodalmi nyelv a szerbtől c^ak annyiban különbözik, amennyiben az utóbbi a eirillikát használja, míg a horvátok latin belükkel imák. Egyes horvát nyelvjárások, igy különösen az úgy­nevezett „kai" dialektus irzvan erősen kü­lönbözik a szerb nyelv járás*©1, de ez a kér­dés megélés* sampon tízből közömbös. A hmo'srláv kisebbségi szerződés értelmében kiVőnben is a nvelvi jogokra oeunán azok­nak az állampolgároknak van igényük, akik­nek nyelve „más. mint a hivatalos nve'lv"- Mivel pedig a hivatalos nyelv Ju^rszJáviá- ban a szerb-horváf és a szlovén a horvátok nyelvi kid-bbA^n^k nem tekinthetők. Nehezebb vérzés az ho^y a horvá’ok et­nikai, illetőleg faji kisebbségnek tekinthe­Gaal Gaszton halálára Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) Sok tekintetben hasonlított Tisza Istvánhoz: szikár, csontos termete, markáns vonásu arca. a pápaszeme, az a professzori vonás, ami el­őadott egész valóján. Belső hasonlóság is volt: a puritán szigor önmagával és másokkal szem­ben, rokonszenves emberi tulajdonságokkal enyhítve, pozitív szellem, nem minden egyolda­lúság nélkül, konzervatizmus, amely azonban messze esik minden reakciótól s alapjában nem egyéb, mint a fönnálló állami és társadalmi rend tisztelete, agresszivitás nélküli vallásos érzés, a közéleti felelősség teljes átérzése. Egy­azon típus. két különböző variánsban és külön­böző méretekben: a modernizálódott magyar falusi földcsur típusának két példánya. A helyzetük természetesen más. Gaal Ga&z- ton a háború után jutott nagy szorephez és ez sokat mond pályájára nézve. A háború utáui politikai világnak, nemcsak Magyarországban, hanem egész Középeurópában, egyik legföltü- nőbb megkülönböztető jegye az agrár-érdekelt­ségek nagy előtérbenyomulása a múlt korszak indusztria!izmusa után. Mindenütt ez országok­ban az agráriusok, bár kisebbségben vannak, döntő súllyal tudnak ránehezedni a kormányok­ra s az ö érdekeik és követeléseik szerint ala­kul az államok külkereskedelmi politikája. En­nek nemcsak az agrár-pártok kedvező politikai elhelyezkedése az oka, hanem az államok bizo­nyos kényszerhelyzete: kereskedelmi mérlegü­ket nem tudják az ipari kivitellel egyensúlyban tartani, tehát az agrár-behozatal ellen védekez­nek. Ez a modern agrárizmus azonban lényege­sen különbözik a háboruelőttitől. Magyarorszá­gon például volt erős- agrárizmu6 1914 előtt is, de ez a nagybirtok agrárizmusa volt, a nagy- birtokos osztály politikai tulhatalmának ered­ménye. Ez a tulhatalom mindenütt meggyön­gült, 6ok helyen meg is szűnt s a hangsúly át­került a kisbirtok-érdckeltségre, a mágná6- agrárizmus átalakult paraszt-agrárizmussá. A parasztság eddig politikailag többé-kevés-bé mozdulatlan tömegei megmozdultak politikailag is és egyszerre nagy súlyt kaptak, tömegüknél fogva és azért is, mert a fönnálló polgári rend oszlopaiként jelentkeztek a társadalmi rend­szert fölbontani és ujjáalkotni igyekvő tenden­ciákkal szemben is. Magyarországon volt olyan pillanat, amikor nem volt kizárva egy paraszt-diktatúra lehető­sége. Ettől a Bethlen és Nagyatádi Szabó Ist­ván közötti megegyezés mentette meg az or­szágot. A paraszttömegek öntudatra ébredt ré­szében azonban ez a megnevezés nem egy elé­gedetlenséget hozott létre, háttérbeszoritottak- n.ak érezték magukat s az úgynevezett „csiz­más" képviselők sohasem tudtak teljesen föl- szivódni a kormánypártban; minduntalan elé­gedetlenkedő csoportot alkottak. A gazdasági válság egyro jobban fölszitotta a paraszttöme­© Mindenki számára legjobb a légcső-, száj- és torokápolás higiénikus specifi­kuma, különösen köhögésnél, hurutnál és rekedtségnél a Xakerol tabletta. Eredeti csomagolásban 5 üé §s 10 KS árban. Braunéra Apotheke „Zum weiSen Lőwen* Frag II, Prikopy 12. gek elégedetlenségét, amelynek főleg a tiszán­túli részen már aggodalmat keltő jelei is mu­tatkoztak. Megszervezésükre alakult a függet­len kisgazdapárt s hogy ez a szervezet ne so­dortassák forradalmi irányba, vezetői Gaal Gasztont állították élére, mert ő volt jóformán az egyetlen politikus, aki a prosperitás idején is állandóan figyelmeztetett a fenyegető gazda­sági és ebből származó társadalmi veszedelem­re s eré’yesen hangoztatta a gazdák követelé­seit. Ezzel vált a konzervatív Gaal Gaszton de­mokratikus politikussá. Pártját, melynek szellő' mét ő irányította, úgy lehet jellemezni, hogy konzervativ-népics párt. Jelentősége az, hogy féket tett a parasztmozgalomra, de erélyesen és harciasán küzdőit a földművelő nép érdekeiért. Ezzel szerezte neg pártja föllépésének nagy nyomatékét. Ila egyelőre, nagyrészt a válasz­tási törvény sajátossága miatt, nem tudott is mindjárt sok képviselőt behozni a képviselő­házba, súlya az országban nőttön-nütt. időközi választásokon föltűnő sikereket aratott és ma­gához vonta a kormánypárt elégedetlenjeit­Ez az első nagyszabású parasztmozgalom a magyar politikában. A gazdasági válság hozzá­csatolta a középbirtokosság egy részét, egyes nagybirtokosokat is, de a jelleme paraszti ma is: minden erejének alapja a falusi nép. Nagyon sokan vannak, akik a jövő pártját látják benne. Gaal Gaszton haiá.a olyan időben követke­zett. be, amely kritikus lehet az egész mozga­lomra nézve. A fék szakadt le róla és a mozga­lom egész iránya attól függ, tudják-e a lesza­kadt féket uj fékkel póto’ni, nem kcrül-e az egész a Gaalénál hevesebb temperamentumu vezetők kezén radikális irányba. Gaal Gaszton dunántúli ember volt, pártjának főtalaja a Ti­szántúl volt. Ez, tudjuk, a magyar tempera­mentum két különböző variánsát jelenti. Melyik jut túlsúlyra? Ez a magyar közélet egyik legérdekesebb kérdéso. tők-© vagy s©m. Véleményünk sz©rint két­ségtelenül azok. Mi >egy etnikai, illetőleg faji kisebbség? Egy kitűnő francia jogtudós, L© Für .Jlaoes, Nationalités, Éta Is" című müvében a „minorilés elhniques" és a ...minőn lés de raoe" kifejezéseket úgy ma­gyarázta, hogy ezekben a „rác©44 (faj) anv- nyit jelent, mint „nemzet" vagy „nemzeti­ség" és a „minorités etbniques" is „nem­zeti kisebbség"-®©!? fordítható- Ezek szerint tehát az etnikai vagy faji kisebbség egysze­rűen nemzeti kisebbségnek tekinthető. De mi egy nemzeti kisebbség? A rendelkezé­sünkre álló hely nem engedi meg, hogy e kérdésnek rendkívül bő irodalmára akár­csak utaljunk is és ezért megelégszünk az eredmények egyszerű összeéglalásával. Nemzeten az uralkodó szubjektív elmélet azoknak az embereknek összességét érti. akikben megvan a „vouloir-vivre eollectif", azaz akik egymással egy közösségben akar­nak élni és magukat más nemzettől megkü­lönböztetik. E fogalom alapulvételével arra az eredményre jutunk, hogy a nemzeti ki­sebbség viszont azoknak az embereknek az összességét jelenti, akik az államnak ural­kodó. nem statisztikai, de hatalmi többséget afkoló nemzetétől különböző kollektivitás­nak vallják magukat. Hogy valamely nép nemzeti kisebbség-© vagy sem, azt semmi­féle tárgyi ismérv (leszármazás, lakhely, vallás, nyelv, kultúra stb.) segítségével meg­állapítani nem lehet, hanem az egyedül te­kintetbe jövő szempont az, hogy az illető néo annak érzi és vallja-© magát. Már pedig a horvátok a szerbektől különböző nemzet­nek érzik és vallják magukat, a szerb nem­zetbe beleolvadni nem akarnak és immár több mint ezv évtized óta elkeseredett és hősi ©Fentállást fejtenek ki a belgrádi cen­tralizmus szerbesitő törekvéseivel szemben. Ezek után ki kételkedhetnék még abban, hogy a szerbtől különböző nemzetet, illető­leg Jnecs^ávia határain belül a n^mzetkő7! szerződés'''!? édelimében v°*tt „etnikai" és „ifpii" ki>.«hbsé''r©t alkotnak? Mindezeket összefoglalva, arra az ered­ményre jutunk, hogy a horvátok nem te- kintheíők ugyan nyelvi kisebbségeknek, de a szerződések értelmében kétségtelenül val­lási, illetőleg nemzeti minoritást alkotnak és igy megilletik őket azok a jogok, amelyeket e szerződések a minoritások részér© bizto­sítanak és a Népszövetség védelme rájuk is kiterjed- A kisebbségi jogok elseje pedig az élet és a szabadság teljes védelme. Jugo­szláviában oly események zajlottak le, ame­lyek világosan megmutatták azt, hogy a hor­vát nép fiainak és elsősorban vezetőinek éf’ete és szabadsága nincs biztonságban. A Né'pszövetcémek tehát a szerződés értelmé­ben nemcsak joga, de kövessége is lett volna, hogy felelősségre vonja azt a Jugo­szláviát. amely Saint Germain en Laye-ben azt az ünneplés ígéretet tette, bonv minden területe lakosainak teljes biz*osilékokat fog nyújtani arranézve, ho?y továbbra is a sza­badság és igazság elveinek megfelelően fog­ja kormányozni őket. HEGEDÜL A HOLD Szivemből most megszökött a lélek, énhelyettem hegedül a hold: eszembe jut minden, ami volt­S eszembe jut minden, ami kék lelkem mikor már messze jár és nálam is njszinii lesz a nyár. A hold nevet, hisz ism«r már nagyon, igy hegedült diákkoromban is s igy nézett be az üvegablakon. Sokszor szökött m©g már a lelkem b: a zöld, a barna és a tiszta kék, De mindig küldött másikat az ég. A bőid zenéje, vagy násrinduld. vagy érkező, vagy bucsuszcrcnád: most kézenfogva visz a hídon át: S arcomra keni örök mosolyát.,. Urr Ida. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom