Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-25 / 244. (3057.) szám
L ^Jft&<íAÍ JÖütiAK iv</(b UA1 tri>Di' £m^. Jn c»áu« zat, 0 (mandátum. Zsidó párt: 305 szavazat, 2 mandátum (Weisz Gyula, Fiadher István dr.). Hünka-párt 339 szavazat, 2 mandátum- Cseh agrárpárt: 157 szavazat, 1 mandátum. Politikamentes tisztviselők csoportja; 20(3 szavazat, 1 mandátum. Az őslakoegondolat szempontjából rendkívül tanulságos, ha a régi községi képviselő testül est erőelosztásálhoz hason Lilijük az ug eredményeket. Az első szembetűnő tünet az, hogy az őslaiaosfront, annak dacára, hogy a centralista kormánypártok minden lelhető és lehetetlen kortestrükköt igényibevettek jelleme, a maga tömbjében megrendith etet lennek, megközelíthet ellennek bizonyult. A fronlbontást célzó alkalmi alakulatok sorra buktak. így különösen megsemmisítő vereséget szenvedeti az agrárpárt magyar alakulata, a Osánki-párt, melynek egyedüli föladata az, hogy magyar cégér alatt szavazatokat hódítaná a magyar választók körében a cseh agrárpártnak. A tegnapi választás ezt a hibrid-alakulatot nemcsak hogy „megtizedelte4*, vagy .gnegharmadolta", a valóságban „megkét- harmadolta", mert eddigi három mandátumából csak egyet tudott Megmenteni, az is csak olyan maradékmandátum a cseh agrárpárt kegyéből- A legcsattanósabb a vereségben az, hogy a pártooska vezére, Csánki maga is kibukott. Vérmes reményeiben csúfosan csalatkoztak a politikamenes tisztviselők listájának életre- hivói is, akik tisztán -a magyar őslakos egység megbontását célozták akciójukkal. Hasonlóan az őslakos gondolat erősödését tanúsítja az is, hogy az autonómista szlovák néppárt ellen alapított Micsura-párt lévai frakciója óriási agitációja dacára mindössze 38 szavazatot tudott összehozni. A Hünka-párt megtartotta városházi pozícióját. Micsura pedig úgyszólván azokat sem tudta „táborában11 tartani, akik a jelöltlistáját aláírták. A kormányban levő cseh szociáldemokrata párt is vesztett egy mandátumot s ezt a kommunisták nyerték el. Az őslakos miagyar mSinkásság elhatározott akaratát mutatja az, hogy a magyar nemzeti ——■—emb—amwiiim nw i«i mini n stombm 36 Magyar nemzeti munkáspárt; 156 szavasat, 1 mandátum. A 6937 szavazatiból érvényes volt 6121 szavazat, 816 pedig érvénytelen. Az érvénytelen szavazatok száma föltűnően nagy, csaknem 12 százaléka az összes szavazatoknak. munkáspárt régi mandátumát megtarthatta minden erős ellenostrom dacára. P á r i s, október 24. Az uj francia lefegyverzési és fegyverkezési terv körül a katonai és a polgári hatóságok között támadt nézeteltérés egyre nagyobb méreteket ölt és már valóságos „Weygand-botrányhoz“ vezetett. León Blum a Populaire mai számában egyenesen fölszólitja a francia hadsereg főparancsnokát, hogy mondjon le, mert ellenkező esetben Herriot és a szociáldemokrata párt között áthidalhatatlan szakadék támad. León Blum szerint Paul Boncom, Benes és Politis közös biztonsági és lefegyverzési tervezete elkészült Genfben s a párisi minisztertanács helyesnek találta azt, sőt Herriot londoni utazása alkalmával MacDonald tetszését is megnyerte. Most utólag a kormány kénytelen kijelenteni, hogy a tervezet eddig csak „vázlatosan" volt meg és korántsem kész. A hirtelen fordulatot Weygand tábornok okozta, aki — mint León Blum irja — „Paul Boncour iskolásgyereknek visszaadta a föladatot még- egyszeri letisztázásra". A szocialista párt ezt az állapotot botrányosnak tartja. Franciaország és a világ legsúlyosabb problémáinak megoldása egyetlen erőszakoskodó katonától függ. „Tisztában van Herriot azzal — kérdi León Blum —, hogy a világ közvéleménye előtt végzetesen diszkreditálódik? Weygand tábornok vétója a francia kormányt nevetségessé és gyülöltté teszi. Hogy jelenhetne meg ezek után Paul Boncour Genfben? Dadognia kell, s mint egy iskolásgyermeknek kijelentenie, hogy irkáját Weygand tábornok egyelőre még nem javította át. A német Papén—Schleicher-kormány Tekintetbe (kell venni még azt a körülményt is, hogy ez a párt nem rendelkezett saját sajtóval és aránylag a legkisebb propagandát fejtette ki. Ez igazolása annak, hogy a nemzesd eszme mélyen belegyökerezett a lévai magyar munkásság leikébe. A lévai községi választás jelentőségét a mai politikai konstelláció mellett ká kell emelnünk, amint ezt pártjaink törvényhozói előre is hangsúlyozták. A sok párt neon tudta Eperjes, október 23. (Saját tudósit ónktól.) j A Prágai Magyar Hírlap részletesen szá-' molt be az eperjesi választásokról, majd az ezeket követő polgármesteri választásokról is. Mint ismeretes, polgármesterré Duohon dr. közjegyzőt választották, mig helyettes polgármesterek Rovó Gyula és Raszlavszky Béla dr. lettek. Már a választás után nyomban oly hírek kerültek a városban forgalomba, hogy a választásnál súlyos formai hibák történtek. Kezdetben ezeket a híreket a szokásos ellenzéki hangulatnak vélte mindenki, a napokban azonban mégis kiderült, hogy e hírek nem voltak légből kapottak, mert a tegnapi napig három fellebbezés futott be a jámegbontani Léva magyarságának egyöntetű akaratát és a választások megerősitették azt a gondolatot, hogy Léva várospolitikai életében uj érát kell nyitni, melynek irányát a három magyar párt fogja megadni, az őslakos érdekek odaadó szolgálata jegyében. rási hivatalhoz, melyek a törvény 62. szakaszának értelmében petíciót jelentenek be az eperjesi polgármesteri választások ellen. Duohon dr. tegnap a felettes hatósággal Írásban tudatta, hogy lemond tisztségéről. Duohon az utolsó percben visszavonta lemondását, mivel kétségessé vált, hogy uj választás esetén ismét öt választanák-e meg polgármesternek. — Iratokat olvasnak a Jungsturtn-pörben. A Jungeburm-'pőr mai tárgyalásánál folytatták a per- iratok olvasását. Germák vádlott iratainak olvasását ma befejezték, azután sor került több jegyzőkönyvi tanúvallomás felolvasására. Azután több vizsgálati jegyzőkönyvet olvastak fel. A megrenditheftetlen őslakos front Francjaofszágban Weygand tábornok az úr? León B9um leleplezései — A generalisszimusz vétója A francia hadsereg Herriot biztonsági terve ei.en uj erőt meríthetne ebből a francia bizonytalanságból és végleg elgáncsolhatná a párisi tervet. Weygand tábornok lemondásával fenyegetőzött. Ez a lemondás volna a leghelyesebb, amit tehetne. A francia hadsereg főparancsnoka tul- nagy helyet foglal el a köztársaságban és las- san-lassan kiszorítja az első vonalból Herriot-t és Paul Boncour-tl" Megfellebbezték az eperjesi polgármester-választást KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (36) S kitörtek újból a csaták és ütközetek nagyabb dühvei, mint valaha is, ámde Lipót császárnak volt gondja reá újból, hogy megállítsa ’ThököHt. Mivel maga is újból (háborúba sodródott a francia királlyal s a kegyetlen fölkelőkkel szemben képtelen volt hatezer katonánál többet kiállítani, arra gondolt, hogy minden körülmények között őszinte békejobbot nyújt a kuruckirálynak. Ez esztendőnek őszén az történt tehát, hogy Saponora Fülöp kassai kapitány meglepetésszerűen Th ökölinéi termett, mint császári békekövet 6 paroláját adta a szerelmes fővezérnek, hogy ura és parancsolója beleegyezik mindenbe: Thököli vegye feleségül Zrinyi Ilonát, amit annál könnyében megtehetett, mert Báthory Zsófia fejedelemasszony akkor már nem volt az élők sorában. Kevéssel reá megjelent Thökölinél Caprara generális, hogy újabb fegyverszünetet kössön vele s ő is megismételte a császár ígéreteit. Szepessy Pál, mihelyt tudomására esett a sűrű követjárás, nyomban Thökölihez sietett s így szólította meg, teméntelen harag között: — öcsém, grófi öcsém, azt mondom én teneked, légy nagy vigyázással, miként a daru: mert piszkos becsapásod készül itten! Hiszen igaz, hogy Ilona asszony a nagy Zrinyi Péter leánya s a még nagyobb Zrinyi Miklósnak hu- goo&kája, ám ha egy szoknya miatt hüvelyébe dugnád fölkelői kardodat, megesküdtem reá, grófi öcsém, hogy ezzel a tulajdon kardommal foglak megölni! A fiatal fölkelővezér azonban ahelyett, hogy meglepődött volna, mélyen elgondolkozva igy felelt az öreg lázadónak: — Mást mondok én, bátyámuram, mivelhogy némely dolgok miatt napok óta nem alhatom. Ilona asszony felől 'békén pipálhat mindenki: soha ő kardomat le nem fogja, kinoz ellenben a gond, hogy a császár valóban piszkos becsapásomra készülődik... — Úgy van, grófi öcsém, ez az igazsági — emelte föl seprüszemöldökét Szepessy Pál. Thököli eltiinődözve beszélt: — Gyötör a gond, hogy a császár ezzel az engedékenységével csak még nagyobb viezálko- dást akar támasztani köztem és a vén Teleki között. Mcrtha egyszer a feleségem lenne Ilona asszony, Teleki ezt soha meg nem bocsátaná nekem a kopasz fejével, hiszen elvált asszonyleányát hagytam oda. És egyéb számításai is vannak a császárnak ... Itt közbekiáltott Szepessy Pál, aki alig tudta tartóztatni ki-kirobbanó indulatját: — Tudom! Tudom!... A császár, akinek köpök a nevére is, bizton reméli, hogyha a hitveseddé válik Ilona asszony, temagad a meleg kuckóba vonulsz vissza... öcsém, grófi öcsém, — s itt már remegni kezdett lugszinü szakálla, ■— vigyázz, nagyon vigyázz! Mert a markomban tartom csorba kardomat! Thököli hallgatott. Nagy oka volt erre a hallgatásra. Mert most már halálos elszántság töltötte el, ezt azonban nem árulta el még a haldokló ország legnagyobb zendülőjének, Szepessy Pálnak sem. Alkudozni akart a o&ászárrai, de csupán azért, hogy azalatt véd- és dacszövetségre léphessen a nagyvezérrel s akkor az összes hadakkal lecsap a császárra. A terv nem ezen a napon fordult meg benne először. Már Saponorát is békülékeny üzenettel küldte vissza a császárhoz s ebben az üzenetben sok volt az őszinteségből. Mert kilenc esztendeje múlt már, hogy táborba szálltak a fölkelők és sok-sok öreg katona vágyott hazafelé. Az üzenet lényege az volt, hogy a fölkelővezér kész megdódolni összes kurucaival, ha a császár visszaadatja a protestánsok minden javait, ő maga pedig •— mint „Magyarország e részeinek ura“ — megkapja a tizenhárom északkeleti vármegyét. Hatheti időt kötött ki a válaszra. Választ azonban egyáltalán nem kapott a császártól. Előre sejtette ezt a kuruckirály s ez okból a császárhoz menesztett üzenettel egyidöben hosszú útra kelt Radics Endre, TunyogUSámuel és Géczy István. Követségbe indultak a Portára, hogy megállapodjanak a nagyvezérrel a végső szerződésben. Kunitz, a Portánál rezi- deáló császári megbízott, tüstént futárt küldött Becsbe, hogy most az egyszer nagy a baj! Fej- hezkaptak erre az udvarban is: Lipót császár még azon a héten Saponorát és Sebestyén püspököt menesztette Thökölihez. Ám ezúttal a fiatal késmárki gróf volt az, aki az orruknál fogva vezette a császári követeket. Mert szinleg belement mindembe, ámde alig távozott tőle Saponora és Sebestyén püspök, ő maga Budavárában termett s Ibrahim basával, aki ekkor már megkapta a nagyvezér parancsát, megkötötte a szövetséget. E szövetség pontjai a szultán nevében biztosították Thökölit, hogy legközelebb Északmagyarország fejedelmévé kiáltják ki s a magyarok és horvátok megtartatnak minden szabadságukban. És ha csak a hajukszála görbülne is meg, a szultán nyomban háborút indít a bécsi császár ellen. Erről a szövetségről azonban egyelőre semmit sem tudott Lipót császár, sem környezete. - így történt, hogy az 1681 -ik esztendő junius havának közepén fényes kíséretével Munkács várába lovagolt föl Thököli és soha nem látott pompa között megülte menyegzőjét a szépséges Zrinyi Honával, aki soha nem feledhette atyjának, a magyar Akhillesnek és nagybátyjának, a fiatal Frangepánnak szörnyhalálát. Es nem feledhette, hogy a kursaneci sűrűségben nem vadkan ölte meg másik nagybátyját, a magyar Hektort, hanem császári bérencek puskázták le. Gyakran tünődözött azon is, miért kellett apósának ellenséges lovak patáitól széttaposva múlni ki a fenesi sikon és nem hitte, 6oha nem hitte, hogy első urát nem a németek mérgezték meg s kellett elhunynia ezért ifjú férfikorában. Most már ő biztatta újdonsült második fékjét, hogy ne legyen irgalom a szivében, hanem koncoltassa halomba a németek cinkosait... De kellett is biztatás Thökölinek! Mindenekelőtt a munkácsi sziklafészekbe hor- datta föl összes vagyonát s a Rákóezi-ház minden kincseit, aztán fölmondta Lipót császárnak a fegyverszünetet, még abban a hónapban fölkelésbe parancsolta az összes vármegyéket, ka- róbahuzással fenyegetvén meg mindenkit, aki nem engedelmeskednék s ugyanakkor a haran- godi táboriba doboltatott gyülekezőt valameny- nyi ordasnak. S a Partiumtól az árvái várig zörögpi kezdtek ismét a kardok. És ebben az időtájban többen látták az engesztelhetetlen Szepessy Pált, amint örömkönnyei a szakállába hulltak, majd fölvetvén szemeit az égre, összekulcsolta kardforgatástól kérges két tenyerét: — Mária-Anyám, csakhogy ezt is megérhettem egyszer! S kiújultak a csaták és ütközetek, dühöngő indulattal mindkét részről s Tokaj várától a morva szélekig véresre gyulladtak ki ismét a nyári éjszakák. Petneházy Dávid talpasai — Ibrahim basa kontyosaival együtt — szörnyű tusa után bevették Kassa fellegvárát, utána a várost is és nem volt irgalom egyetlen németnek is. A tüzek kisérteti fényében ott legény- kedett és fújt lihegve Tyukodi pajtás a tetem- németek, vallonok és dánok hasába, hogy puf- fogva gömbörödtek... Azalatt vezérek és kapitányok, névszerint: Petrőczy István, a bue- képü Ubrisi, Tulok György a dülledt homlokár val s ferdére sebesült képével, a két Dúló, aztán a rezeeomi Majos Ferenc, úgyszintén a szőke Kende Gábor és a másik Gábor: a fiatal Keczer, megmászatták Tokaj, Szendrő, Szepes- vár, Eperjes és Lőcse falait, miközben Tulok György, akinek átkozott híre eljutott már ekkor a császári generálisok fülébe is, az örömtől rikoltozva csapkodta a saját fejét: — Megforgatni a szablyát minden németnek kendőjében! Véres és diadaloktól zengő hadjárat volt ez: dobok peregtek a fölkelők nyomában, kürtök harsantak s tárogatók jajgatásától vertek visszhangot az erdők szélei és a tágas mezők. Teljes fényében állt a kurucvilág! Északmagyarország keleti felében csak az erős Fülek vára tartotta még magát. Meg kellett rohanni hát Füleket! Szeptemberi színe volt már a mennyboltnak, amikor vagy húszezer bujdosó sereglett össze Fülek alatt s oldalukban ott gyülekeztek a budai basa kontyosai is. Sok-ezeren. Csakhogy kemény császári kapitány védte a várat: a törökverő Koháry István. A fölszóli- tásra, hogy adja meg magát, a gőgös és császári urához haláláig hü Koháry olyan komisz- ságot üzent vissza, hogy fölszisszent reá Thököli, aki maga is Fülek alá érkezett 6 hátratán- torodott tőle a basa. Thököli és a basa nyomban doboltatott, mialatt támadásra rikoltoztak a kürtök. S húszezer ordas és vagy tízezer janicsár zudult rá a falakra. De Koháry bevert fejjel kergette őket maga előtt. Jött hát az ostrom! Feldörögtek az ágyuk s akkora tüzesbomibák hulltak alá a városra és a várra, mintha vér- szinü tűzgömbök durrogtak volna mindenfelé s az ágyudörgóstől olyan füst setétitette el a levegőeget, hogy nem látták egymást ordasok és janicsárok. Kilenc egész napon át rengett a föld, rengett a mennybolt s a bástyák nagy durranással omlottak alá, magukkal temetve mindenkit. Másfélezer kuruc feküdt már holtan e csaknem ötezer kontyos szállt föl Mohamedhez, de sem a bujdosók, sem a janicsárok nem bírtak boldogulni Koháryval, hiába csikorgatták a fogaikat. Éjjel-nappal robbantak a gránátok, egyszer csak égnek repült iszonyú zúgással a lőportorony s a torony köveivel és gerendáival együtt a felhők közé kalimpált szétszaggatott testrészekkel nyolcszáz benyomult török. De mégsem adta meg magát Koháry! Langözönben recsegett már az egész város, tűzben tombolt minden ház, égett a. ferenciek kolostora, égett a katolikus és református torony, amikor a félig-tébolyult várvédők föladták a rombadült falakat, ámbár Koháry — veszett dühében — akkor is karddal vágta őket. (Folytatjuk.)
