Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-23 / 243. (3056.) szám
1582 október 23, vasárnap. 7 J&% elnök és a költő Irta: NEUBA PÁL Két eanibetr találkozott e hé1 tón TAufl kastélyában: Masaryk elnök és Gerhart Haoipt- mamn, a legnagyobb élő német költő. A két ember élete minden etilen tét és kategóriabeli divergencia ellenére is egy magasabb síkon egyöntetűséget mutat. Hanptmajnn szegénysorból indult el hódi tó útijára (nagyapja „Wetber" volt) és tarsolyában nem volt anás, csak a poézis, a2 a semmi, amivel kiemelt egy világot a sarkaiból Masaryk elnök, a tudomány embere, hasonlóan iveit. Az egyik a germán faj, a másik a szláv faj .reprezentáns jelensége Az elnök realista (a német filozófiai realizmus harcosa), a másik költő. Egyedül voltak, beszélgetésük tartalma nem jutott a nyilvánosság elé és kérdés, hogy a nyilvánosság elé kerüll-e, hogy miről beszélgetett el ez a két rendkívüli ember, a hetvenéves és a nyolcvan éven túli. A világháborúban Romain Rolland avval a kéréssel fordult Hauptmannhoz, szervezze meg a saját országában az Írók és a művészek tiltakozását a háború ellen. Tagadhatatlan., hogy a svájci magányba (és biztonságba) elvonult francia egyrészt túlbecsülte, másrészt szent imen túli san félreértette a „szellemi* munka reális emanációit, lehetőségeket és akarást egyaránt és az általános és ideálisnak mondott Tolsztoj-léle tanból kiindulva nem számolt az egyéniségek heterogén voltával és azzal sem, hogy a háború — háború, ahogy a franciák mondják, természeti katasztrófának jellemezve ezzel valamit, ami sokszorta hatalmasabb embernél és szellemi törekvésnél. Hauptmann akkor elutasította Rolland ajánlatát és „császára** mellett foglalt állást. Masaryk tanár ugyanakkor népe felszabadításán és országa alapkövének lerakásán fáradozott. A költő és a tudós ugyanazt • akarta, azonos hittől és tűztél fütve igazolva volt: ellenségek, mert az egyik azt követelte, amit a másik. Másfél évtizeddel a békekötés után a két aggastyán, akinek az élet megadta azt, amit százmillióktól megtagad, ott ül egy békés könyvtári szobában. Nem az elnök és nem a császárra hivatkozó „reális** költő, hanem a filozófiai realizmus híve és a realizmussal nem törődő költő, a két megbékélt nagy elme. Mindketten az élet minden forrongó megmozdulásán régen túl, saját erőből teremtett országok humuszába gyökerezve: Masaryk, a realizmus filozófusa, a népe földjébe, Hauptmann a maga költészetének talajába. Győztek. Mindegyik a maga módján, a maga eszközeivel. Az elnöknek sikerült reális állmát valóra váltani: az álom valósággá reve Iá lód ott. Hauptmann a realitást álommá varázsolta: Szilézia Weber-jei, szólalt az anyagi világ, kénytelen volt amellett kardoskodni, ami a másik számára a romlást jelentette: az emberiség történetének legmélyebb problémája. A görög bölcs csali azt kérte a győztek barbár királytól, hogy lépjen odébb és ne vegye el tőle a napsütést: nem kívánta az anyagi világot akkor sem, amikor egy hatalmas király ajánlotta fel neki. Ez lehet álláspont egy hordólakó számára — Berlinben és a Hrad- zsinon így gondolkozni nem lehet és valamint elavult „ideál**, a szenvedélyeket filozófiai meggondolásokkal leküzdeni (ami valójában csak annak sikerül, akinek a természete amugyis szenvtelen), úgy lehetetlen ma eltekinteni attól, hogy egy király győzött-e vagy elbukott, és a napsugárral néni elégedhetik meg senki. Felette érdekes lett volna, ha a lánai kastélyban elhangzott volna ez a kérdés! A két aggastyán, Írták a lapok, közel két óra hosszat igen élénken elbeszélgetett egymással. Azt hiszem, ha az egyik vagy a másik azt a sarkalatos kérdést tette volna fel, amely kérdés két ilyen élet értelme, órákig csendben ültek volna egymással szemben, talán úgy, mint Kant szokott ülni, ha rendkívüli szellem látogatta meg. Egyszer Mendelssohn Mózessel, a filozófussal került össze. Órákig hallgattak, aztán Kant csendesen megszólalt: „Nagyon érPrága, október 22. Az adóvégrehajtást fronton nap-nap mellett egyre nő az adófizető áldozatok száma. A pénzügyigazgatás eddig soha sem tapasztalt eréllyel hajtja be az adókat s nem akarja belátni azt* hogy az általános és egyre súlyosbodó gazdasági válság következtében, a mezőgazdák eladósodása miatt a kereskedők és iparosok, de még az ügyvédek és orvosok kereseti lehetősége is a minimumra csappantak. Ha pillanatnyilag, talán némi pénzhez is juttatják ezzel az állami pénztárt, az adóvégrehajtások ezen módszerének következményeit azonban a jöbőben fogja megérezni az állam, mert az adófizető polgárok, ha exisztenciájuk az adóvégrehajtások következtében megrendül, a jövőben még kevesebb adót lesznek képesek fizetni. Pozsony, Kassa és a többi nagy városok után, most már a kisebb városokba ig eljutottak a „repülő bizottságok**. A számos helyről érkezett jelentésekből ma csak kettőt ragadunk ki: deikes volt, holnap folytatjuk, ha úgy tetszik!** Folytatták. A sok élénk beszéd, a kon- verzáció mellett az emberiség mélyén egy folytatólagos ilyen K an t-M-endelssoh n-féle hallgatás folyik: lassan, szótlanul. A Kantokait és a Mendelssohnokat csak ez a beszélgetés érdekli és ha már egy évszázadban egyszer összejönnek, hallgatással jól kibeszélgetik magukat- A megoldatlan maradék- problémákat elteszik másnapra, a jövő évszázadra. A lánai kastélyban két ilyen ember találkozott és beszélgetett egymással- Beszélgetni kellett, szavakat kiejteni kellett, mert est követeli az etikett. De vájjon a csendes beszélgetés mellett ott volt-e a másik hangtalan is? Az, amelyben egy évszázad hangzik? Hiszen ilyenkor illik levetni az okosságot és a filozófia és a költészet nevében megkérdezni: „Hogyan jutottunk el idáig?'* És megkérdezni naiv bátorsággal: „Elérted-e, amire vágytál és meg vagy-e elégedve?** Mert a görög bölcs királytbessegető legyintése nem érvényes úgy sem, ha a modern diplomácia etikettje szerint történik és nem lehet abreagálni és kitessékelni az anyagi világot eigy beszélgetésből, amelyet egy elnök és egy költő folytat: két dimenziófeletti I ember, aki a tudománnyal és a költészettel, mint egyetlen marsallbottal indult el a szegénységből és a névtelenségből és Saul módjára meghódított egy birodalmat. Ők kelten tudnák csak feleletet adni erre a kérdésre, ők mondhatják csak meg, miről beszélgetett Napóleon Goethével- Napóleon s Goethe nem nyilatkoztak, csak annyit tudunk, hogy az San Louis, október 22- A választási kampány tovább folyik. Roosevelt a városban nagy beszédet mondott, amelyben élesen kritizálta Hoover pénzügyi politikáját, különösen az amerikai pénz elherdálását különböző külföldi kölcsönökre. Thomas, a szocialista elnökjelölt, Washingtonban beszédet mondott, amelyben a nyomor növekedését jósolta meg. A választási küzdelem egyébegyik a másik mellett tört lándzsáit. „íme egy ember!“ mondta később Napóleon. Goethéről. A császárt támadóknak Goethe pedig igy válaszolt: „Ne bántsátok az én császáromat!“ Ez a két ember megértette egymást. Biztos, olyan beszéLgetést folytatlak, amelyet másnap, egy évszázad múlva foly- I tatni kívántak. És mivel ilyen misztikumnak egyenes é6 logikus folytatása az anyagi világban nincs és liánokként csak részletek szövődnek belőle a Világszellem saját törvényszerűsége szerint, vájjon nem folytatódott-e ez az évszázados beszélgetés néhány nap előtt a lán.ai kastélyban, ahol két ember találkozott, akiknek van némi közük Napóleonhoz és Goethéhez és mert ők kerten (ne mutass rá különbségekre!) kis részei az évezredes szótalan beszélgetésnek és alakjai annak a találkozásinak, amely ott kezdődött, amikor egy királyi görög bölcs előtt megállt egy bölcs király, aki kérdezett és feleletet kapott. Ha osak egy lépéssel is tovább tartunk azóta, hogy ez megtörtént, más feleletet várunk el ugyanarra a kérdésire. Mert: ..Boldog vagy?** azt jelenti, hogy: „Elérted-e a köz számára azt, amire törekedtél?“ Elnök és költő tudja, amit akkor még király és bölcs talán nem tudott, hogy nem elég, ha a bölcsre süt a nap, mert a nap a közé, az egész emberiségé. De vájjon kérdezett-e Gerhart Hauptmann és felelt-e Masaryk elnök? Volt idejük: két hosszú órát töltöttek egymással. Két órát beszélgettek: vájjon beszéltek-e? És tudatában voltak-e annak, hogy ezt a beszélgetést csak egy évszázad után folytathatják?... ként oly heves, mint még sohasem volt. A vezető üzletemberek és nagyiparosok egyre határozottabban Hooverhez pártolnak és Roosevelt uralomrakeirülését katasztrofálisnak tartanák. A demokraták szerint a nagyiparosok alkalmazottaikat elbocsátással fenyegetik, ha nem szavaznak a köztársasági pártra. Mármaros kereskedői Masaryk elnöktől kémek védelmet ai aiévésreliajtások ellen Szobráncon Is működésbe lépett az adúrepOSőbizottság gnómjai és csodái, valóság-jelenségei az ő költészetében örök, álomszerű, soha meg nem szűnő éltetne keltők- Masaryk egyénisége, a kanti intelligibilis Én, ma egy ország, tizennégy millió ember körete. Hauptmann intelligibilis Énje sokszáz alak élete. Vér és hús mindkét alkotás: síkbeli a kettő közti különbség, nem más. A filozófiai realizmus harcosa megküzdőit az anyaggal. A költő megküldött a szettemmel. A két ételét magasabb szintézisbe fogva: Énjük vésőjével megformálták a maguk világát, viszonylagosan múlhatatlan egyszeri világot. Erre csak zseniális embereknek van megfelelő erejük. Két zseniális ember ült egymással szemközt a lánai kastélyban. Lehet, hogy az előirt etikett nem engedte a szó szabad folyását. Ezt a spanyolcsizmát nem Hans Sachs, a költő-suszter találta ki- De lehet, hogy Hans Sachs vezette a társalgást. Lehet és elképzelhető (és ez maradandó tanulsága lenne ennek a ritka találkozásnak), hogy az egyik hosszasan nézte a másikat és a hetven és nyolcvan éves kór nyomása 4Iat't megnyílt a száj és okosságon túl, minden életértelem legzseniálisabb kérdését intézték egymáshoz: Mi értelme volt az életednek, reálpólitikus? Mi értelme volt az életednek, költő? Van erre a kérdésre egy felelet: az életmű. A két nagy ember életműve: állam és költői birodalom. De ebből a kérdésből egy másik fakad: Hogyan jutottunk el idáig? Ha (akár szótlanul is) erre a kérdésre kerestek feleletet, végig kellett szaladniuk a saját életükön és a párhuzam eme Látványa meglepő mélységekkel teli. Hogy a háborúban (nem ismerve egymást) ellenlábasok voltak, nem számit a lánai kastély könyvtárszobájának és két ilyen életnek a magaslatán. De hogy a szettem, a tudomány és a költészet émbere abban a pillanatban, amikor meg3fármaros iafkiálfása A huszti kereskedők grémiuma táviratban a köztársasági elnökhöz fordult az alábbiakban tárva fel a helyzetet: „A huszti pénzügyigazgatóság és adóhivatal az adóbehajtások terén olyan módszerekkel járnak el, amelyek tulmennek minden elképzelhető határon. A közismert Ínséges Verho- vinán élünk, népünk teljesen el van szegényedve, —- miáltal a kereskedő és iparos osztály teljesen tönkrement. A kereskedők még megmaradt és fizetőképesnek vélt csekély részét is tönkreteszik a pénzügyi hatóságok kíméletlen adóbehajtásai. Kegyelmet kérünk részükre g kérjük, hogy a kormány által az itteni pénzügyi hatóságot utasítani méltóztas- sék ezen szigorú eljárás beszüntetésére. Elleneseiben a teljes összeomlásnak vagyunk kiszolgáltatva/* Hasonló szövegű táviratot küldtek a pénzügyminiszternek és az ungvári vezérpónzügy- igazgatónak. A kabinett-iroda ma táviratban értesítette a huszti kereskedők grémiumát, hogy az ügyet áttették a pénzügyminisztériumhoz. §3es?ü dK*iz9!3$ág SzoSüráncon Szobránci tudósitónk jelenti: É héten itt is megkezdték az adóhátralékok behajtását. A pónzügyigazgatóság megbízásából a bizottság vezetője Ékrabák János adótitkár. Az első ház- motozásokat ügyvédeknél, orvosoknál és kereskedőknél eszközölték. A végrehajtók a szobákban felforgattak mindent s különösen betétkönyvek ég értékpapírok után kutatnak. A zséhmotozás is vígan folyik. A lakosság körében nagy a megütközés, mert a három rossz gazdasági év megbénította a kis járási székhely ipari és kereskedelmi életét is. Ezzel kapcsolatban megcsappant az orvosok és ügyvédek keresete is. A gazdákra és birtokosokra ez ideig még nem került sor. A gazdakörök remélik, hogy a repülő bizottság Őket megkíméli, hiszen isráért tény a pénzügyi hatóságok előtt az ez évi termés katasztrofális eredménye e arról is van tudomásuk, hogy a sertéspestis nap-nap mellett szedi álodozatait Eifogacitiafatlan a csehszlovák-román határkiigazitás- ról szóig alkotmánytörvényjavaslat Az agrárpárt is magáévá tette Hokky képviselő álláspontját ebben a kérdésben Prága, október 22. A képviselőház csütörtöki ülésének napirendjén szerepelt a csehszlovák-^ román határkiigazitásról szóló alkotmánytörvény. A javaslat előadóin kivül azonban senki sem beszélhetett, mert a vitát az elnökség meg sem indíttatta. Mint értesülünk, erre nem a kormányválság adott okot, hanem az, hogy az agráriusok az alkotmánytörvényjavaslatot és a Romániával kötött megegyezést elfogadhatatlannak minősítették, azaz magukévá tették azt az álláspontot, melyét Hokky Károly országos kereszíényszccialistapárti képviselő már a javaslat bizottsági tárgyalásánál kifejezésre juttatott. Különösen Técső lakosságának régi sérelme az, hogy életlehetősége a mai állapotok közt, amikor a csehszlovák állampolgárok földbirtoka román területen fekszik, teljesen meg van bénítva. A tulajdonosok a román területen fekvő birtokaiknak zavartalan élvezetében akadályozva vannak, mert a román alkotmánytörvény az idegen állampolgárok ingatlanaira vonatkozó tulajdonjogot nem ismeri el és igy a téesőiek igen értékes ingatlanait a román állam hol- dankint 200 lejért kisajátíthatja. Hokky Károly után Zajic agrárpárti képviselő az agrárpárt klubjában ugyanezekkel az érvekkel igyekezett megakadályozni a nemzetközi egyezmény törvónybéiktatását és ebbén Slávik György dr. is támogatta, úgyhogy az agrárpárt közbenjárására a javaslatot levették a napirendről é küldöttséget menesztettek a külügyminisztériumba a határforgalom rendezésé érdekében. s eddig a járás sertésállományánaik 70 százaléka 1 Az adófrontom ismét elesett számos adófi- puszt/ult el- I zető polgár... Élet-halál harc az amerikai elnökválasztásokon Ezen hely a BRISTOL SZÁLLODA. Budapest részére van fenntartva, 0 Figyeljük az itt megjelenő további hirdetéseket! V
