Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-23 / 243. (3056.) szám
2 T>RAGAlAY\GtAR-H!RWM> lOS^oktöbeT^^ras^na^* ta'iat, am-elytől politikai, kulturális és gazdasági tőrén Szlovenszkó sorsának jobbra- fordulását várják. Az összefogás sokáig váratott magára, de végül sem teljes, mert Hlinka és Rázus Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarjairól megfeledkeztek, akik a maguk számára az állam többi polgáraihoz hasonló jogokat követelnek. A zólyomi gyűlés, a vezérek részéről ott elhangzott beszédek nem keltik azt a benyomást, mintha valóban valami nagy megmozdulás előtt állnánk. A bizalom az autonóm ista mozgalom vezéreivel szemben régen elhalványult- Szlovenszkó gazdasági le- rongyofódása nem uj keletű, a bajok okaira s az őslakosság sorsközösségére több mint tiz esztendeje rámutattunk és megindokoltuk, hogy Szlovenszkónak és Ruszinszkőnak világválság nélkül is pauperizálódnia kell, ha Prágával szemben nem tudja az igazságos és méltányos elbánás elismerését kikényszeríteni. Hol voltak ezalatt a tiz esztendő alatt a szlovákság vezérei? A miniszteri bársonyszékből kisugárzó hatalom látszata, melynél több a szlovák minisztereknek nem szokott kijárni, és a kormánytámogatás aprópénzre felváltható előnyei éveken át lefompitották az autonómiáért folytatott küzdelem zaját, mely utóbb nevetséges, sokszor komolytalan nyöszörgéssé fajult. A kormánytámogatás évei alatt megszűnt a szlovák au fonom isták nagy részének a kormánytól való függetlensége, melyet az ellenzékibe vonulás már nem tudott visszavarázsolniA zólyomi gyűlésen elhangzott beszédekben nem volt elég határozottság, a szónokok megkopott nimbuszát nem támasztották alá uj gondolatok és következetes cselekvést Ígérő kezdeményezés. A gyűlés összehívói még nem ismerték fel, hogy a szavak ideje lejárójában van s az emberek demagógia helyett vezéreiktől cselekedeteket várnak. Sehol semmi nyoma a változott helyzet felismerésének. A szlovák au fonom ista mozgalom vezérei nem törtek kellő határozottsággal pálcát az életképtelen koalíció felett s nem árulták el, hogy miképpen remélik követeléseiket a mai többséggel szemben érvényesiteni. Nem kritizálták a hivatalos csehszlovák külpolitikát, mely a kisantant kiépítésével előmozdította a régi piacok elvesztését és éppen Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságától követelt ezáltad rendkívüli áldozatokat. Hlinka és Rázus nem látják tisztán, vagy nem merik bevallani, hogy nemcsak a szlovákok, hanem az egész őslakosság közös boldogulásának előfeltétele az eddig gazdasági téren elszenvedett sérelmek jóvátétele, amelyhez az utat csak az elpolitizált, a pártérdekek fertőjében elmerülő közélet megtisztítása után lehet megtalálni. A bajok orvoslása elé ma már szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak, melyek között nem a legutolsó a pénzügyi lehetőségek hiánya. Tizenhárom esztendő erő- veszteségei után és a termelés mai körülményei között foltozással nem lehet segíteni- Az egész közéletet átfogó erkölcsi, gazdasági és pénzügyi megújhodás még akkor sem maradhat el Szlovenszkón és Ruszin sz- kóban, hogyha az államok közötti kereskedelempolitikai ellentétek már elintézést fognak nyerni. De hol vau az erő, hol a kellő bátorság és kitartás, mely ezt a megújhodást kikényszerülhetné? Hlinka és Rázus ugyan tömegek előtt beszéltek, de ezek csak egy kis töredékét tették a szlovák népnek. A pénzzel, hatalommal, nagy szervezettel rendelkező csehszlovák kormány támogató pártok megtévesztő propagandájával szerűben lesz-e Hl in kának és Rázusnak elég ereje, lesz-e bennük elég szívósság, hogy a nagy tömegeket a maguk igazságáról meggyőzzék és az autonómia zászlaja mögé sorakoztassák? Vállalják-e következetesen, tán tori tJhatatila- nul az ellenzékiség sanyarú kenyerét a kormánytámogatásnak jólétet, befolyást • ígérő osábitásaiva] szemben? őszintén meg kell mondanunk, hogy Hlinkáék múltja nem jogosít fel bennünket különösebb bizalomra. A zólyomi gyűlés légkörében talán több volt a taktika, mint az őszinte cselekvési készség. D-s még a taktika sem volt emelkedett és okos- Mert különben nem feledkeztek volna meg, akár a magyarőnság vádjától való félelmükben is arról, hogy Szlovenszkó és RuszinszkŐ földjén magyarok, németek és ruszinok is élnek, akiknek semmivel sincs kevesebb joguk a saját igazukhoz, mint szlovák testvéreiknek. Amíg Hlinka és Rázus nem merik bevallani, hogy velünk egvűft Prágában is többet jelentenek, mint nélkülünk, addig nem bízhatunk törekvéseik komolyságában és őszinteségében. Gyógyítható a r beírnia és kösz vény? Erről nagyon érdekesen ir egy minden szenvedő érdeklődésére számot tartható levélben Lochmann Hermina asszony, Prága VII., Maiirská 398. Levelében többek közölt a következőket olvashatjuk: „Sok éven át szenvedtem erésrheumában é6 jobb lábamban a szaggatás nem akart megszűnni. Ez alatt az idő alatt számtalan orvoságot szedtem és próbáltam ki, kétszer voltam fürdőn magam gyógykezeltetni. Az eredmény azonban nrndég csak részleges és átmeneti volt, fájdalmaim i jbó! visszatértek és nem tudtam alapos gyógyulást találni. Mintegy három hónappal ezelőtt egy ismerősöm a Togal-tablettákra hívta fel figyelmem, azonnal beszereztem őket. Naponta háromszor szedtem két tablettát és már az első héten is örömmel konstatáltam javulást é6 a harmadik héten kinzó fájdalmaimtól teljesen megszabadultam. — Újjászületve éreztem magam. A T o g a 1-tablettákat minden szenvedőnek a legmelegebben fogom ajánlani**. Hasonlóan ir sokezer beteg, kik rheumánál. izületi szaggatásoknál, mindenekelőtt pedig kÖ6zvénynél. ideg-, és fejfájásnál valamint influenzánál és meghűlésből eredő egyéb betegségeknél Tógáit használtak. Togal nemcsak a fájdalmakat szünteti meg azonnal, hanem a betegséget okozó anj gokat is eltávolítja a szervezetből. A betegséget tehát csirájában irtja ki. A Togal gyomorra, szívre és a többi szervre is teljesen ártalmatlan. Több mint 6000 ajánlás orvosoktól! Szerezzen be egy csomagot Brauner gyógyszertáránál, Prága II., PFikopy 12. Ha egy más gyógyszertárban vásárol, kérjen kifejezetten Tógáit, mert ennél jobb szer nem létezik. fWVWW\AAA/VVAAAAAA/W\AA/VAAAAA/WWVWWWWWWWWWVVWWVWWVW* Meghívó Az országos teresztényszocialista párt 1932 november 30-án, szerdán délelőtt 10 órai kezdettel rendezi Érsekújvár ott az Aranyaro szlán szálló nagytermében V. rendes országos kongresszusai, amelyre a szervezeti szabályok V. fejezetének 1. §-a értelmében meghívjuk az összes helyi pártszervezeteket és a párt törvényhozóit, valamint tartománygyülési képviselőit. Az országos pártkongresszus tárgysorozatát a párt országos főtitkársága 15 nappal a kongresszus határnapja előtt közli a szervezetek vezetőségével. A kongresszus elé tartozó ö«szes indítványoknak legalább 20 nappal a kongresszus előtt kell az országos főtitkársághoz beérkezniük, hogy azok a kongresszus napirendjére fölvehetők legyenek. Minden szervezetnek 100 tagig jogában van 1 kiküldöttet, 100—200 tagig 2 kiküldöttet, 500—1000 tagig 4 kiküldöttet és minden további megkezdett 1000 tag után 3 kiküldöttet küldeni az országos kongresszusra. A kongresszusi kiküldöttek helyi szervezeteiken kívül más helyi szervezetet is képviselhetnek. Egy kiküldött azonban legföljebb 10 idegen helyi szervezetet képviselhet Írásos meghatalmazás alapján. Ha valamely szervezetnek több kiküldött küldésére van joga, de annyi megbízottat nem küld, a kiküldötteket annyi szavazattal ruházhatja fel, ahány kiküldöttet jogában van küldeni. Az országos kongresszusra kiküldötteket a helyi szervezetek azok nevével legkésőbb 15 nappal a kongresszus határnapja előtt jelentik be az országos főtitkársághoz. A kongresszusra szóló belépőjegyeket az országos központ állítja ki és küldi meg a szerv eze tekn ek, T estvéri üd vözí éttel: Pozsony, 1932 október 8. Az elnöki bizottság nevében: Aixinger László dr. s. k- Gr os Mimid Géza dr. s. k. országos párt igazga tó. szenátor. KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (35) Valahányszor meghordozta bús szemeit az ószaki országrészeken Thököli Imre, kétségbeesés rázta meg minden tagjában. A városok túlnyomó hányada kirabolva, a lakosság nyomorult szégyenben s alig akadt falu. amelyet föl ne pörköltek volna a császáriak. Csak valahol az ország legészakibb határkarimája körül tartózkodott még viskóiban a nép. Egyéb tájakon eürü erdőkbe, kősziklák közé, ingoványok megközelíthetetlen részeibe bújtak meg a szerencsétlen emberek, akik gyökereken tengődtek, téli hófúvások idején meg kétségbeesve viaskodtak faggyal, éhínséggel meg vadállatokkal. De csak a nők. a gyerekek, meg az aggastyánok rejtőztek a vadonban, mert a férfiak és a legények, akik éreztek még némi erőt a karjaikban, egytől-egyig a Szepessy Pál ócska zászlai a'á á’ltak be. Különösen azóta, hogy fölvillant a Thököli kardja is. S a kuruckirály, még ha akart volna is, nem mehetett volna alá Pozsonyba, mert az oldalán állt lankadatlanul a vén Szepessy Pál, akinek, valahányszor a német nevét hallotta, méreg kezdte rágni a lilavörös torkát s olyankor csaknem önkívületben kiáltott föl: — öcsém, grófi öcsém,'ne higyj a beste fajtatnak I — Tudom, bátyámuram, tudom, — nyugtatta meg minden alkalommal a kuruckirály, akit gyermekemlékezete óta sok düh fütött a császár ellen. Szepessy Pál ilyen alkalommal sohasem szűnt meg fölkiáltani, a maga és má6ok biztatására: — Hitemre mondom néked, grófi öcsém, halomba rakjuk mi még a németek dögtesteit, tüzet gyújtunk a büdösök alá s e máglyák fényénél üljük meg a torát minden jöttmont pusztulásának s iszunk majd feneketlen áldomást a győzelemre! Vivát ez a romlott, ki6 Magyarország. grófi öcsém! — Vivát Szepessy Pál! — mondta rá eltompult hangon és szomorú szemmel Thököli. Jól tudta mindezt Lipót császár s érezte, hogy minden haszontalanul elfecsérelt nap növekvő veszedelmet jelent reá és tartományaira. Ezért sürgette az országgyűlést. De nagy időnek kellett elmúlnia még. mire a hazafiak gon- 4októlte:'helt homlokkal összo tudtak ülni Pozsony koronázó városában. Csak az elkövetkezett esztendő május havának folyamán gyülekeztek föl, amikor is a hó huszonkettedik napján maga Lipót császár is megjelent az országgyűlés színhelyén. Bár ne siettek volna olyan nagyon! Mert a nádori széket alighogy betöltötték volna, fölállt a gyűlésben Izdenczy Márton, a bujdosó rendek követe s fölolvasta az ordasoknak Kapóson kelt üzenetét, mely nyers- hangú nyilatkozat éle egyenesen a császár ellen volt forditva. Robbanó hatása volt az üzenetnek s nem csoda ezokból, ha a császár hívei visszautasították a tiszteletien hangot. A válaszon nagyot nevetett Thököli! Mert a kuruc- királyt akkor már biztosította a budai basa, hogy a szultán kaftánja alá fogadja úgy őt, mint az összes bujdosókat s ugyanakkor megnyugtatta afelől is, hogy úgy ő, mint a váradi basa, azonfölül Apaffy fejedelem, a moldvai és •havasalföldi vajdák kemény utasítást kaptak a nagyvezértől: minden erejükkel támogassák Thökölit. mihelyt utoljára indul meg a császár ellen, hogy lova alá taposson minden zsoldost. És noha a bujdosók komi6z üzenete volt az oka minden eredménytelenségnek, Thököli mégis úgy tett, mintha őt bántották volna meg- Ez- okbói duzzogást tettetett. Mindenekelőtt megüzente Caprarának, hogy mihelyt lejár a fegyverszünet utolsó napja is, kénytelen lesz újból kardhoz nyúlni, ugyanakkor pedig neheztelő levelet irt az uj nádornak, mely szemrehányásokkal volt telistele. Kezdődött ez a levél igy: „Nem vártuk volna, hogy Kegyelmetek mostani gyűlésükben félretévén a békéltetésre valló jámbor szándékot, a mi nagy rövidségünkre rut fondorlattal mári6 hozzáfogjanak szerződéseink és szabadságaink haszontalan felforgatásához. Ebből tapasztalnunk kell ismét, hogy Nagyságtok a bujdosók izenetében foglalt egyszerű kivánatainknak meg nem felelvén, turbulens lélekkel bennünket magyar hazafiaknak el nem ismernek. Ezért ki kell vonnunk megfent kardunkat! A vallás súlyos ügyét is, melynek olcgyengetésétől függ kiváltképpen nyomorult kis hazánk sorsa, ahelyett, hogy — okleveleink értelme szerint — a császárral együtt tiszta- szándékú szint vallván, a dolgoknak rendjében elintézték volna, azt félrehelyezvén, a mi megegyezésünk nélkü> jártak el... Ki kell vonnom tehát éles szabiyámat, ezt tapasztalom újból...35 * * * * * * * * 44 S folytatódott a levél: „Holott, egyszerű izenetíinkben nyilván óhajtottuk, miszerint lelki és testi szabadságaink dolga a mi helyeslésünk utján igazittatnék el. Mi tehát e-nnek okából Kegyelmetek és nagyság- tok törvényt moggázoló szándékait nem helyeselvén, ahhoz nem járulhatunk. Bizony mondom én Kegyelmeteknek és Nagyságtoknak: fegyvernek kell itten igazágot tenni!“ Voltak még egyéb részei is a nádorhoz intézett levélnek, amelyekben is Thököli kószahitü- uek állította lenni a császárt e küldött néhány csipős megjegyzést a nádor cimére is. Kevéssel a kuruckirály levelére az omág evangélikus rendei föliratot intéztek Lipót császárhoz. Föliratuk nem volt egyéb, mint egyes katolikus papok ellenükben elkövetett súlyos gravámenjeinek elsorolása. Erre a föliratra megmozdultak az ország katolikus rendei is. És volt mit hallaniok az evangélikusaknak! Kezdték a három kassai jezsuita mártiriu- mán, még Bethlen Gábor táborjárása idejéből, mikor az elméjükben megbillent, veszett kálvinisták minden ok nélkül, irtóztató kinok között végezték ki Körösi István, Pongrácz István és Grodziecki Menyhért jámboré le tü atyákat, akiknek kinhalá'a megdöbbentette akkor a mérsékeltebb elméjű protestánsokat is. S ami azóta történt, az a katolikus hívőknek s az egyedül, üdvözitő Keresztény Anyaezentegy- háznak végeláthatatlan megcsúfolása volt . . . A katolikus papokat meztelenül forgatták még a csalánban, avagy fejjel lefelé függesztették föl a fára, miközben tüzet gyújtottak a ájok, a hívőket pedig, különösen ha kitartottak az ural- kodóház mellett, eorbakarózíák. És mialatt a császár és tanácsosai nem tudták, mitévők legyenek katolikusok és luteránu- sok szörnyű vádaskodásával, mert érezték, t hogy mindkét fél rendjeinek van némelyes igaza, váratlanul nagy esemény ejtette rémületbe a császárt, minisztereit és összes tanácsadóit. Mert meglepetésszerűen kisuhant hüvelyéből a Thököli Imre, meg a Szepessy Pál kardja s magasba villant mind a két kard. És e villanás nyomán a Partiumtól a Szepcsségig megzördültek a zendülők kardjai. Most már harmincezer ordas csattogtatta a fegyvereit. S Thököli Imre és Szepessy Pál oldalán megindultak az összes vezérek és kapitányok: Pet- röczy István, a kuruckirály baljóEHSzerenlcséjü nagybátyja, úgyszintén örök társa a bujdosás- bau, Ubrisi vezér, ott lógatta magát a lován rezesorru Majos Ferenc, aztán Dúló György és Dúló Gergely, nem hiányzott a szőke Kende Gábor, az ősz Keczer András a fiával s kikopott lován ott dühöngött az átkozott hirü és dülledthomloku Tulok György kapitány, amint borús elszántsággal rikkantott olykor egyet: — Most oszt vért iszunk megint! S utánok harmincezer fölkelő árasztotta el az erdők széleit, meg a nyári mezőket. Apaffy fejedelem hadai azalatt Debrecen irányába siettek éjt-napot lihegvén, hogy idejében jelentkezhessenek a kuruckirály kardja alá, mert igy parancsolta meg a nagyvezér. De megindult kontyosaival a váradi basa is Thököli után. S ez az értesülés volt az, amelytől holtsáp- padt lett a császár. Mert nem lehetett kétség immár, hogy Drinápoly körül rövidesen ki fogják bontani a Próféta lobogóját. Ugyanakkor pedig megzördültek a legfékte- lenebb tábori-dalok. Ám valamennyi táboridalt tulvaditott a Tyukodi éneke, amelyet t.öröksi- po&ok és dudások rikoltoztak mindenfelé, hogy beléborzongott, aki hallotta egyszer: Úgy igyál bort, hogyha hallod az trombitákul. Vért ihassál s német testből rakj garmadakot! (Folytatjuk.) a, ; Hasznos tudni, ho^y a derűs hangulat, a íő> kOzévzéS mindig a gyomor és belek kifogástalan működésétől függ. Szorulásban szenvedőknél, . emésztési ^hiányoknál pedig * * kescrlivize váSííi be legiobban.
