Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)
1932-10-22 / 242. (3055.) szám
1932 ofctéber 22, szombat. hihii-iii-himi iiwii—inm—iin ' i n Papén Ksegyvesstett Gett? KSzeietfls a pártokhoz? — Schaeht is firegor Strasser belépnek az yj elnöki kormányba? — SchBeicher Brinlnsie! kíván tárgyalni De Brotque vilié kapott megbízást az uj belga kormány megalakítására Brüsszel, október 21. A király de Brocqnevil- íet, a katolikus párt vezérét bízta meg az uj kormány megalakításával, mivel a liberálisok a parlament azonnali föloszlatását követelik. Brocqueville a liberálisok nélkül nem tud kormányt alakítani. A dezignált miniszterelnök határozott militarista és nacionalista, aki sohasem tagadta németellenességét. Kabinetjében a belga politikai élet legkiválóbb személyiségei foglalnak helyett. Kormánya tehát nem lesz átmeneti kormány, hanem olyan, amely átszervezi Belgium egész politikáját. Az eddigi kamara aligha szavaz bizalmat Brocquevillenek, erre a miniszterelnök valószínűleg föloszlatja a házat és bizonyos tekintetben illegálisan tovább fog működni. Ilyenformán a belgiumi politikai élet követi a mai német politikai irányt, Rolhermere távirata Mussolinihoz Budapest, október 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Rotherme-re lord hosz- szu táviratban gratulált Mussolininek a TESZ- küldötteég látogatása alkalmával tett férfias, nagy államférfim bölcsességre valló kijelentéseire. A távirat szövege a következő: A ihálanyilvánitásokhoz, amelyeket Nagyméltóságod a magyar nemzettől kapott erélyes és bölcs nyilatkozataiért, melyekben igazságot követel Magyarország számára, legyen szabad nekem is hozzájárulnom bámulatom kifejezésével. A tartós európai békét nem lehet tartós igazságtalansággal fönntartani. Az a rendíthetetlen bátorság és nagyszerű önuralom, amellyel a magyar nemzet a trianoni béke által rárótt, szinte elviselhetetlen szenvedéseket tűri, a legértékesebb bizonysága annak, hogy joga van nagylelkű elbánást követelni. A mai magyar nemzet valóban méltónak mutatkozott dicső múltjához. Az a szellem, amelyet a 150 éves török uralom nem tudott megtörni, minden bizonnyal állhatatosan ki fog tartani jogos követelései mellett. Meg vagyok győződve, hogy Nagyméltóságod elnyeri az utókor hálás hódolatát, mint egyetlen és erős európai álLamférfiu, akinek meg volt a bátorsága ahhoz, hogy az egész világ előtt föltárja Keleteurópa veszélyes helyzetét. A lord végül szerencsét kíván Mussolininek a fasizmus tízéves évfordulója alkalmából és továbbra is sikert kivin a fasiszta kormányzatnak. Berlin, október 21. Bizonyos politikai körökben hosszabb idő óta cirká-lnaik azok a hírek, hogy a német birodalmi kabinet helyzete megingott és Hindenburg uj elnöki kormányát más szem hlyekkel akarja összeállítani. KüOönösen Pa.pen kancellár veszítette el tekintélyét. A Taegliche Rundschau mai szárma, amely nagyon jó összeköttetést tart fönn a belügyminisztériummal, ma részletesen beszámol a helyzetről. A Alap szerint Papén aligha tarthatja magát soká. A kancellár ugyan állandóan optimizmust hangsúlyoz, Béos, október 21. Az osztrák nemzeti tanács mai ülésén párjukat ritkitóan botrányos jelenetek játszódtak le. Sehusohnigg igazság- iigyminiszter és DolfuSg kancellár beszéde után Vey őrnagy, a bécsi rendőrség uj vezére, áld a Heimwehr-íáborhoz tartozik, emelkedett szólásra és igyekezett megindokolni a szociáldemokraták és a kommunisták felvonulásának betiltására vonatkozó rendeletet. A baloldal természetesen óriási lármával zavarta meg a beszédet s Dolliuss kancellár idegességében a következőket kiáltotta oda Ottó Bauer szociáldemokrata képviselőnek: — ön bolsevibi és nem a demokrácia igazi képviselője. Bauer a kormány széksorai elé lépett és valamit odakiáltott a kancellárnak, amit az általános lármában senki sem hallhatott. Doll- fuss fölemelkedett helyéről és így szólt Ren- ner elnökhöz: — Most is az a hallatlan eset játszódott le, hogy Ottó Bauer képviselő és volt kancellár a miniszterelnököt lumpnak nevezte. de bensőleg tudja, hogy valamennyi párt egységes föllépésével szemben tehetetlen. Ma kizárólag csak a nemzeti párt tart ki Papén mellett s a többi párt ellene fordul!. Ilyen körülmények között az uj elnöki kormányt úgy kell! megalakítani, hogy abban a pártoknak rokonszenvesebb személyiségek foglaljanak helyet. Hindenburg a nerazeti szocialistákhoz, a centrumhoz és a szakszervezetekhez közelálló politikusokat akar az uj kabinetbe bevonni, igy többek között Gre- gor Strassert, Schachtot, a Birodalmi Bank volt A keresztényszocialisták és a Heimwehr tagjai erre fölugrottak helyeikről és rárohantak a szociáldemokratákra. Lichtenegger Hcimwehr-képviselő fogta a miniszteri padokon levő ti n tatárt ókat és üvegeket és óriási erővel Ottó Bauer felé dobta őket. Bauer mellett Danneberg képviselő ült, akit az egyik tintatartó eltalált és végig leöntött tintával. Jakonzig kereskedelemügyi miniszter is egész tintás lett a küzdelem hevében. Az egyik pohár belevágódott Ottó Bauer padjába és két centiméter mély vágást ejtett a fában. A Szolgák a legnagyobb sietséggel eltakarították a miniszterek padjairól a tintatartókat és az üvegeket, nehogy a magukról megfeledkezett képviselők vérfürdőt rendezzenek a tanácsteremben. A parlament hivatalnokai és a gyorsírók igyekeztek az egymással verekedő keresztényszocialistákat és szociáldemokratákat szétválasztani, miközben az elnök félbeszakította az ülést. Lichtenegger képviselőt időközben keresztényszocialista tarsái erőszakkal kituszkolták a teremből. r i i—i mn mm ednökót, Gferéke tartományi tanácsost, aM a szakszervezetekben játszik jelentős szerepet és Nado’ny nagykövetet. A híreket a B. Z. am Miitag szerint nem kell túl komolyan venni. Mindenesetre igaz az, hogy a kormány igyekszik megtalálni a kapcsolatot a pártok felé. SchÜeicher hadügyminiszter délnémetországi tartózkodása alatt föltétlenül tárgyalni fog Brüninggel és igyekszik a centrumot megnyerni a kormány politikájának. A botrányos jelenetek bizonyára még jobban elmérgesitik az amugyis kiéleződött helyzetet és a szociáldemokraták most már valószínűleg követelni fogják a parlament azonnali föloszlatását. A mai ülés félbeszakítása után a pártvezérek összegyűltek, hogy megbeszéljék a helyzetet. üewgerkkaii emeíMelt i magyar fix kamatozású papíros Budapest, október 21. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése) Bár a budapesti fix kamatozású papírok piacán napok óta lanyha az irányzat, Newyorkiban állandóan emelkednek a magyar fixkaimatozásu papírok. A legfel Minőbb emelkedés az ipari jelzálogintézet kötvényeiben volt, amelyek egy bét alatt 26-tról 30-ra javultak. Tintáitáiiíi az osztrák parlamentben Botrányos Jelenősek — Ottó Bauer Doiifusst „lumpnak" nevezte Röpködtek a tintatartők KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (34) Thököli Imre válasza az volt erre, hogy nagy indulattal sújtott le tábori-asztalára: — Nem! De azért tünődözni kezdett. Nem a megadáson, nem a hitehagyáson: egészen más dolgok késztették fokozódó töprengésre. Igaz, hogy tüzbeborult egész testében, valahányszor az Ilona asszony nevét hallotta, mindazáltal egészen más körülmények miatt lett volna kész békülni a császárral. Mialatt ugyanis meztelen karddal állt ki a német ellen, a hátában pillanatig sem szűnt meg áskálódni hadadi Wesselényi Pál s a kopasz Teleki. Fegyverszünet lett az alkudozások vége s Lipót császár Nagyszombat városába tanácskozásra hívta meg Thököli követeit. Ezek — biztosító-levéllel a tarsolyukban — meg is jelentek a tanácskozáson. De bár ne jelentek volna meg! A követek az alkotmány teljes visszaállítását követelték mindenekelőtt, amire Caprara generális, császári fömegbizott, dölyfösen válaszolt: — Előbb tegye le a fegyvert minden lázadó! — Soha! — zendültek föl a követek. A bujdosók megbízottai ingerülten tértek vissza a fiatal fővezér hadiszállására. Thököli, amikor értesült a császári udvar újabb fondor- kodásáról, egészen magánkivül lett. Soha senki nem látta még ilyen felbőszültnek. Tombolt! És amidőn Szepessy Pál sietett hozzá, hogy csiJla- pitgatni próbálja, alig tudott uralkodni magán: — No, bátyám, most már azt mondom én is: halál reá, aki meg tudna feledkezni egyszer rongyolt hazánkról! S ugyanakkor kiadta parancsait: — Fegyverbe minden katona: Petnoházy Dávid ezere, Petrőczy és Ubrisi legényei, Majoe Ferenc talpasai. Tulok György mezitlábasai, Dúló György és Dúló Gergely bocskorosai, Wesselényi Pál szlovákjai és Szepessy Pál ruszin és borsodi dandárja! A hadparancsra dühtől-reszketve kiáltottak föl az összes ordasok: — Vivát Emericois Thököli! És mig Kende Gábor magábaszállva kulcsolta össze a kezét, hogy talán mégis csak megsegiti az TsP-n ez-rg/szer.a szegény magyarokat, rézcsőn u Majos Ferenc sebhelyektől csifl? .arcát az égnek emelte s egy olyat sóhajtott, hogy szinte hörgött: — Végre!... Végre! S szörnyű indulattal vetették magukat a bujdosók a császári generálisokra s félig-éhenholt németjeikre. Thököli mindenekelőtt száz pontban íratta össze a nemzet sérelmeit, melyeket a császár ' száz rendbeli gazságának nevezett el. A száz gazságot egy hétig nyomatta hihetetlen tömegben s akkor a mindenfelé csatázó kurucok magukkal vitték és szórták szerte a száz gazságot a Hernád vizétől a Morva vizéig, meg a Babia- guráig. Sőt még a Babiagurán túl is. S tüzbegyulladt ismét a szerencsétlen Észak- Magyarország! Petrőczy © a mindig kedvetlen Ubrisi legényei, a Petneházy Dávid ezerébe való bujdosók, Majos Ferenc talpasai, Tulok György éhenkórászai, Dúló György és Dúló Gergely bocskorosai, Wesselényi parasztjai, Szepessy Pál fölkelői a Hernádtól a Garamig, sőt még azon túl kergették maguk előtt lihegve a lanc- knehteket, miközben a lovasok példátlan vakmerőséggel száguldozták be Morvát és Os-eh- fölcTefc s tüz-tüz lobogott mindenfelé. S pernyétől kormos arccal s bús hevülettel csapkodott ezalatt Buga Jakab meg Zöld Demeter a kam- pós csákányával é6 a csaták özönében széles térhelyet vágott maga körül a dugótermetü és cölöplábu Tyukodi, csalmáját a fejebubjára to- ezitván hetykén. És. mig csörgött róla a verejték, az őt csodáló fölkelőharcosok gyönyörködve kiáltottak föl: — Te vagy a legény, Tyukodi pajtás! És mig a Hernád vizétől a Morva vizéig tüz- tengerben repkedett minden, e tüztenger recsegésén is átvert á Tyukodi pajtás uszitó tábori- dala, melyet töröksipok rikoltoztak vadítón ... Iszonyat volt! Iszonyat volt! Aközben szemet szúrt, hogy a renyhe Ku- ezug Balázs messzire elkerüli a csatahelyeket. Kuczug Balázs, e mihaszna, azt cselekedte jelesül, hogy a csaták és ütközetek hátában vérbe- mártott kendőt kötött a félszeme fölé s ferdére- cyult képpel kesergett a. még életben-maradt népeknek: adjanak neki egy falat kenyeret. S szemérmetlenül lódított hozzá. Tyukodi pajtás embertelen tábori-éneke itt- ott fölverte már Bécs falait is. S a császár, akit rémület ejtett hatalmába, mikor az ordasok kegyetlen hadakozását vitték neki hírül, ismételten békét akart Thökölivel mindenáron. Ezok- ból sebtében Sebestyén Endre választott-püspököt menesztette hozzá s a kuruc fővezér Eperjesen találkozott először a püspökkel. Ezúttal szerencsés volt a császár választása, mert Sebestyén püspököt kedvelték a bujdosók és sok •bizalommal voltak eltelve irányában. Ám annál inkább foghegyről bánt vele Thököli. A fiatal késmárki gróf nyeregben érezte magát s hetykén üzent vissza a császárnak, akinek régóta nem hitte már egyetlen szavát is. Azt üzente mindazáltal, hogy békét fog kötni, ha megkaphatja Zrinyi Hona kezét s a Rákóczi- és Zrinyi-Ház összes várait és jószágait. Még meg is fenyegette a császárt, hogy ezúttal igen gondolja meg magát, mert az elkövetkezendő esztendőben a szultán kibontja a Próféta zászlaját s Bécs falai ellen indul. Hideg őszbe ment át az idő ekkorára. S a hideg őszben Sebestyén püspök mégegyszer találkozott Thökölivel, ezúttal az ungi Kapóson. A püspök közölte vele, hogy a császár elfogadta összes föltételeit azzal a kikötéssel, hogy lépjen vele négyhónapi fegyverszünetre s hadait vonja ki a Szepességből. A kuruckirály hajlott a szóra. Aláírta a fegyverszünetet s minden katonáját visszarendelte a Szepességből. A vén Szepessy Pál, mikor értesült a dolgokról, tehetetlenségében a fejét kezdte öklözni. S ezzel a méreggel rontott be Thököli sátrába is: — öcsém, grófi öcsém, soha no higyj a ga- naj németnek! Minek vetted ki a hadakat a Szepességből? Ámde Thököli mosolyogva próbálta megnyugtatni’-— Szepessy Pál bátyám, még nem dugtam hüvelyébe kardomat! Azonban ezúttal is, mintha a sokeszti Sze- pessynek lett volna igaza. Mert telt-múlt az idő s császári részről hallgattak. Mindössze annyit hallottak a bujdosók, hogy Lipót országgyűlést készül összehívni. Mert az ő fülét is megütötte immár a fenyegető értesülés, hogy a nagyvezér aiattomhan biztatja Thökölit. ...Azalatt rávirradt az 1680-ik esztendőre. Negyedik esztendejében nevelkedett ekkor a kis Rákóczi Ferenc. XVI. Unalmas huzalkodásban s mégis észvesztő sietséggel távozott el ez az esztendő. Mintha/ mindenki érezte volna, hogy nagy dolgokat készítenek elő valahol. Éreznie és hinnie kellett ezt mindenkinek, mert nem bírhatta már sokáig a megritkitott nemzet. Ug3ranebben az esztendőben történt, hogy a ‘bécsi császárnak olyan bizalmas dolgok estek tudomására nagy titkon, amelyek rémületbe ejtették őfelségét. Khunitz Kristóf, a Portán mulató császári megbízott, sürgős* és titkos figyelmeztetést küldött Lipót császárnak, hogy legyen résen minden ember, mert készülődik a nagyvezér. Egy idő óta suttyomban erősítéseket küld az erdélyi fejedelemnek s még-inkább a lázadóknak. Hihetőleg nincs messze az idő, mikor a drinápolyi mezőn kibontják a Próféta lobogóját s az Isten legyen akkor irgalmas minden kereszténynek Európában! Mert holtbizonyos, hogy tüzbeborul egész Európa, kivévén a bujdosókat, akik — élükön az eretnek Thökölivel s az ugyancsak eretnek Szepessy Pállal — lihegve lesik a pillanatot, mikor a nagyvezér jeladására fé'kezih eteti en ■dühvel vethetik rá magukat a császári csapatokra, hogy egy utolsó megütközésben a másvilágra csapják át az összes német generálisokat és nyomorult lancknehtjeiket. A nagyvezér mozgolódása fölötte megdöbbentette a császárt, mert látta most már, hogy — mindennemű béke ellenére is — háborúra készülnek Konstantinápolyban. S ez a komoly jeladás volt az oka, hogy a császár, aki nagy- gondolkodóba esett, szivéből -szeretett volna már megbékélni Szepessy Pál szegénylegényeivel, mig nem késő! Ezokból Pozsonyba küldte alá három megbízottját, hogy tanácskozván ott a magyar urakkal, egyengessék az útját egy legközelebb összehívandó országgyűlésnek, melyen a király békülékeny jobbját nyújtaná a fölkelőknek s végül nyugalmat találna a sokat szenvedett ország. Erre a tanácskozásra külön staféta vitte a meghívó-levelet Thökölinek is, akit ekkor már fejedelmüknek néztek a fölzen- dült magyarok. Thököli .azonban nem mozdult, ahelyett kardján tartotta a kezét. Gőg is, hiúság is dolgozott, benne, azonfölül meg nála volt a nagyvezér levele, hogy minden pillanatban álljon c-satárakészen. De más oka is volt, hogy cszeágába sem jutott a kuruckirálynak Pozsonyba indulni: egyetlen szavát nem hitte el a németnek. Ráadásul meg. ha végighordozta tekintetét a té- bolybaüldözött nemzeten, kellett, hogy keze markolásra roppanjon kardja markolatán. Hiszen nem lehetett tudni, van-o még egyáltalán magyar nemzet! £Foly tatjuk.) 2
