Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-22 / 242. (3055.) szám

1932 ofctéber 22, szombat. hihii-iii-himi iiwii—inm—iin ' i n Papén Ksegyvesstett Gett? KSzeietfls a pártokhoz? — Schaeht is firegor Strasser belépnek az yj elnöki kormányba? — SchBeicher Brinlnsie! kíván tárgyalni De Brotque vilié kapott meg­bízást az uj belga kormány megalakítására Brüsszel, október 21. A király de Brocqnevil- íet, a katolikus párt vezérét bízta meg az uj kormány megalakításával, mivel a liberálisok a parlament azonnali föloszlatását követelik. Brocqueville a liberálisok nélkül nem tud kor­mányt alakítani. A dezignált miniszterelnök ha­tározott militarista és nacionalista, aki sohasem tagadta németellenességét. Kabinetjében a bel­ga politikai élet legkiválóbb személyiségei fog­lalnak helyett. Kormánya tehát nem lesz átme­neti kormány, hanem olyan, amely átszervezi Belgium egész politikáját. Az eddigi kamara aligha szavaz bizalmat Brocquevillenek, erre a miniszterelnök valószínűleg föloszlatja a házat és bizonyos tekintetben illegálisan tovább fog működni. Ilyenformán a belgiumi politikai élet követi a mai német politikai irányt, Rolhermere távirata Mussolinihoz Budapest, október 21. (Budapesti szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Rotherme-re lord hosz- szu táviratban gratulált Mussolininek a TESZ- küldötteég látogatása alkalmával tett férfias, nagy államférfim bölcsességre valló kijelenté­seire. A távirat szövege a következő: A ihálanyilvánitásokhoz, amelyeket Nagymél­tóságod a magyar nemzettől kapott erélyes és bölcs nyilatkozataiért, melyekben igazságot kö­vetel Magyarország számára, legyen szabad ne­kem is hozzájárulnom bámulatom kifejezésével. A tartós európai békét nem lehet tartós igaz­ságtalansággal fönntartani. Az a rendíthetetlen bátorság és nagyszerű önuralom, amellyel a magyar nemzet a trianoni béke által rárótt, szinte elviselhetetlen szenvedéseket tűri, a leg­értékesebb bizonysága annak, hogy joga van nagylelkű elbánást követelni. A mai magyar nemzet valóban méltónak mutatkozott dicső múltjához. Az a szellem, amelyet a 150 éves tö­rök uralom nem tudott megtörni, minden bi­zonnyal állhatatosan ki fog tartani jogos köve­telései mellett. Meg vagyok győződve, hogy Nagyméltóságod elnyeri az utókor hálás hódo­latát, mint egyetlen és erős európai álLamférfiu, akinek meg volt a bátorsága ahhoz, hogy az egész világ előtt föltárja Keleteurópa veszélyes helyzetét. A lord végül szerencsét kíván Mussolininek a fasizmus tízéves évfordulója alkalmából és továbbra is sikert kivin a fasiszta kormányzat­nak. Berlin, október 21. Bizonyos politikai kö­rökben hosszabb idő óta cirká-lnaik azok a hí­rek, hogy a német birodalmi kabinet hely­zete megingott és Hindenburg uj elnöki kor­mányát más szem hlyekkel akarja összeállí­tani. KüOönösen Pa.pen kancellár veszítette el tekintélyét. A Taegliche Rundschau mai szárma, amely nagyon jó összeköttetést tart fönn a belügyminisztériummal, ma részle­tesen beszámol a helyzetről. A Alap szerint Papén aligha tarthatja magát soká. A kancel­lár ugyan állandóan optimizmust hangsúlyoz, Béos, október 21. Az osztrák nemzeti ta­nács mai ülésén párjukat ritkitóan botrányos jelenetek játszódtak le. Sehusohnigg igazság- iigyminiszter és DolfuSg kancellár beszéde után Vey őrnagy, a bécsi rendőrség uj vezé­re, áld a Heimwehr-íáborhoz tartozik, emel­kedett szólásra és igyekezett megindokolni a szociáldemokraták és a kommunisták felvo­nulásának betiltására vonatkozó rendeletet. A baloldal természetesen óriási lármával za­varta meg a beszédet s Dolliuss kancellár idegességében a következőket kiáltotta oda Ottó Bauer szociáldemokrata képviselőnek: — ön bolsevibi és nem a demokrácia igazi képviselője. Bauer a kormány széksorai elé lépett és va­lamit odakiáltott a kancellárnak, amit az ál­talános lármában senki sem hallhatott. Doll- fuss fölemelkedett helyéről és így szólt Ren- ner elnökhöz: — Most is az a hallatlan eset játszódott le, hogy Ottó Bauer képviselő és volt kancellár a miniszterelnököt lumpnak nevezte. de bensőleg tudja, hogy valamennyi párt egységes föllépésével szemben tehetetlen. Ma kizárólag csak a nemzeti párt tart ki Pa­pén mellett s a többi párt ellene fordul!. Ilyen körülmények között az uj elnöki kor­mányt úgy kell! megalakítani, hogy abban a pártoknak rokonszenvesebb személyiségek foglaljanak helyet. Hindenburg a nerazeti szocialistákhoz, a centrumhoz és a szakszer­vezetekhez közelálló politikusokat akar az uj kabinetbe bevonni, igy többek között Gre- gor Strassert, Schachtot, a Birodalmi Bank volt A keresztényszocialisták és a Heimwehr tagjai erre fölugrottak helyeikről és rárohan­tak a szociáldemokratákra. Lichtenegger Hcimwehr-képviselő fogta a miniszteri pado­kon levő ti n tatárt ókat és üvegeket és óriási erővel Ottó Bauer felé dobta őket. Bauer mel­lett Danneberg képviselő ült, akit az egyik tintatartó eltalált és végig leöntött tintával. Jakonzig kereskedelemügyi miniszter is egész tintás lett a küzdelem hevében. Az egyik po­hár belevágódott Ottó Bauer padjába és két centiméter mély vágást ejtett a fában. A Szol­gák a legnagyobb sietséggel eltakarították a miniszterek padjairól a tintatartókat és az üvegeket, nehogy a magukról megfeledkezett képviselők vérfürdőt rendezzenek a tanácste­remben. A parlament hivatalnokai és a gyors­írók igyekeztek az egymással verekedő ke­resztényszocialistákat és szociáldemokratákat szétválasztani, miközben az elnök félbeszakí­totta az ülést. Lichtenegger képviselőt időközben keresz­tényszocialista tarsái erőszakkal kituszkolták a teremből. r i i—i mn mm ednökót, Gferéke tartományi tanácsost, aM a szakszervezetekben játszik jelentős szere­pet és Nado’ny nagykövetet. A híreket a B. Z. am Miitag szerint nem kell túl komolyan venni. Mindenesetre igaz az, hogy a kormány igyekszik megtalálni a kapcsolatot a pártok felé. SchÜeicher had­ügyminiszter délnémetországi tartózkodása alatt föltétlenül tárgyalni fog Brüninggel és igyekszik a centrumot megnyerni a kormány politikájának. A botrányos jelenetek bizonyára még job­ban elmérgesitik az amugyis kiéleződött hely­zetet és a szociáldemokraták most már való­színűleg követelni fogják a parlament azon­nali föloszlatását. A mai ülés félbeszakítása után a pártvezérek összegyűltek, hogy meg­beszéljék a helyzetet. üewgerkkaii emeíMelt i magyar fix kamatozású papíros Budapest, október 21. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése) Bár a budapesti fix kamatozású papírok piacán napok óta lanyha az irányzat, Newyorkiban állandóan emelkednek a magyar fixkaimatozásu papí­rok. A legfel Minőbb emelkedés az ipari jel­zálogintézet kötvényeiben volt, amelyek egy bét alatt 26-tról 30-ra javultak. Tintáitáiiíi az osztrák parlamentben Botrányos Jelenősek — Ottó Bauer Doiifusst „lumpnak" nevezte Röpködtek a tintatartők KOMÁROMI JÁNOS: ORDASOK Hősi regény a XVII.-ik század végéből (34) Thököli Imre válasza az volt erre, hogy nagy indulattal sújtott le tábori-asztalára: — Nem! De azért tünődözni kezdett. Nem a megadá­son, nem a hitehagyáson: egészen más dolgok késztették fokozódó töprengésre. Igaz, hogy tüzbeborult egész testében, valahányszor az Ilona asszony nevét hallotta, mindazáltal egé­szen más körülmények miatt lett volna kész békülni a császárral. Mialatt ugyanis meztelen karddal állt ki a német ellen, a hátában pilla­natig sem szűnt meg áskálódni hadadi Wesse­lényi Pál s a kopasz Teleki. Fegyverszünet lett az alkudozások vége s Lipót császár Nagyszombat városába tanácsko­zásra hívta meg Thököli követeit. Ezek — biz­tosító-levéllel a tarsolyukban — meg is jelen­tek a tanácskozáson. De bár ne jelentek volna meg! A követek az alkotmány teljes visszaállítását követelték mindenekelőtt, amire Caprara gene­rális, császári fömegbizott, dölyfösen válaszolt: — Előbb tegye le a fegyvert minden lázadó! — Soha! — zendültek föl a követek. A bujdosók megbízottai ingerülten tértek vissza a fiatal fővezér hadiszállására. Thököli, amikor értesült a császári udvar újabb fondor- kodásáról, egészen magánkivül lett. Soha senki nem látta még ilyen felbőszültnek. Tombolt! És amidőn Szepessy Pál sietett hozzá, hogy csiJla- pitgatni próbálja, alig tudott uralkodni magán: — No, bátyám, most már azt mondom én is: halál reá, aki meg tudna feledkezni egyszer rongyolt hazánkról! S ugyanakkor kiadta parancsait: — Fegyverbe minden katona: Petnoházy Dá­vid ezere, Petrőczy és Ubrisi legényei, Majoe Ferenc talpasai. Tulok György mezitlábasai, Dúló György és Dúló Gergely bocskorosai, Wesselényi Pál szlovákjai és Szepessy Pál ru­szin és borsodi dandárja! A hadparancsra dühtől-reszketve kiáltottak föl az összes ordasok: — Vivát Emericois Thököli! És mig Kende Gábor magábaszállva kulcsolta össze a kezét, hogy talán mégis csak megsegiti az TsP-n ez-rg/szer.a szegény magyarokat, ré­zcsőn u Majos Ferenc sebhelyektől csifl? .arcát az égnek emelte s egy olyat sóhajtott, hogy szinte hörgött: — Végre!... Végre! S szörnyű indulattal vetették magukat a buj­dosók a császári generálisokra s félig-éhenholt németjeikre. Thököli mindenekelőtt száz pontban íratta össze a nemzet sérelmeit, melyeket a császár ' száz rendbeli gazságának nevezett el. A száz gazságot egy hétig nyomatta hihetetlen tömeg­ben s akkor a mindenfelé csatázó kurucok ma­gukkal vitték és szórták szerte a száz gazságot a Hernád vizétől a Morva vizéig, meg a Babia- guráig. Sőt még a Babiagurán túl is. S tüzbegyulladt ismét a szerencsétlen Észak- Magyarország! Petrőczy © a mindig kedvetlen Ubrisi legé­nyei, a Petneházy Dávid ezerébe való bujdo­sók, Majos Ferenc talpasai, Tulok György éhenkórászai, Dúló György és Dúló Gergely bocskorosai, Wesselényi parasztjai, Szepessy Pál fölkelői a Hernádtól a Garamig, sőt még azon túl kergették maguk előtt lihegve a lanc- knehteket, miközben a lovasok példátlan vak­merőséggel száguldozták be Morvát és Os-eh- fölcTefc s tüz-tüz lobogott mindenfelé. S pernyé­től kormos arccal s bús hevülettel csapkodott ezalatt Buga Jakab meg Zöld Demeter a kam- pós csákányával é6 a csaták özönében széles térhelyet vágott maga körül a dugótermetü és cölöplábu Tyukodi, csalmáját a fejebubjára to- ezitván hetykén. És. mig csörgött róla a verej­ték, az őt csodáló fölkelőharcosok gyönyörköd­ve kiáltottak föl: — Te vagy a legény, Tyukodi pajtás! És mig a Hernád vizétől a Morva vizéig tüz- tengerben repkedett minden, e tüztenger recse­gésén is átvert á Tyukodi pajtás uszitó tábori- dala, melyet töröksipok rikoltoztak vadítón ... Iszonyat volt! Iszonyat volt! Aközben szemet szúrt, hogy a renyhe Ku- ezug Balázs messzire elkerüli a csatahelyeket. Kuczug Balázs, e mihaszna, azt cselekedte jele­sül, hogy a csaták és ütközetek hátában vérbe- mártott kendőt kötött a félszeme fölé s ferdére- cyult képpel kesergett a. még életben-maradt népeknek: adjanak neki egy falat kenyeret. S szemérmetlenül lódított hozzá. Tyukodi pajtás embertelen tábori-éneke itt- ott fölverte már Bécs falait is. S a császár, akit rémület ejtett hatalmába, mikor az ordasok ke­gyetlen hadakozását vitték neki hírül, ismétel­ten békét akart Thökölivel mindenáron. Ezok- ból sebtében Sebestyén Endre választott-püspö­köt menesztette hozzá s a kuruc fővezér Eper­jesen találkozott először a püspökkel. Ezúttal szerencsés volt a császár választása, mert Se­bestyén püspököt kedvelték a bujdosók és sok •bizalommal voltak eltelve irányában. Ám annál inkább foghegyről bánt vele Thö­köli. A fiatal késmárki gróf nyeregben érezte ma­gát s hetykén üzent vissza a császárnak, akinek régóta nem hitte már egyetlen szavát is. Azt üzente mindazáltal, hogy békét fog kötni, ha megkaphatja Zrinyi Hona kezét s a Rákóczi- és Zrinyi-Ház összes várait és jószágait. Még meg is fenyegette a császárt, hogy ezúttal igen gon­dolja meg magát, mert az elkövetkezendő esz­tendőben a szultán kibontja a Próféta zászla­ját s Bécs falai ellen indul. Hideg őszbe ment át az idő ekkorára. S a hideg őszben Sebestyén püspök mégegyszer ta­lálkozott Thökölivel, ezúttal az ungi Kapóson. A püspök közölte vele, hogy a császár elfogad­ta összes föltételeit azzal a kikötéssel, hogy lépjen vele négyhónapi fegyverszünetre s ha­dait vonja ki a Szepességből. A kuruckirály hajlott a szóra. Aláírta a fegy­verszünetet s minden katonáját visszarendelte a Szepességből. A vén Szepessy Pál, mikor értesült a dolgok­ról, tehetetlenségében a fejét kezdte öklözni. S ezzel a méreggel rontott be Thököli sátrába is: — öcsém, grófi öcsém, soha no higyj a ga- naj németnek! Minek vetted ki a hadakat a Szepességből? Ámde Thököli mosolyogva próbálta meg­nyugtatni’-— Szepessy Pál bátyám, még nem dugtam hüvelyébe kardomat! Azonban ezúttal is, mintha a sokeszti Sze- pessynek lett volna igaza. Mert telt-múlt az idő s császári részről hallgattak. Mindössze annyit hallottak a bujdosók, hogy Lipót országgyűlést készül összehívni. Mert az ő fülét is megütötte immár a fenyegető értesülés, hogy a nagyvezér aiattomhan biztatja Thökölit. ...Azalatt rávirradt az 1680-ik esztendőre. Negyedik esztendejében nevelkedett ekkor a kis Rákóczi Ferenc. XVI. Unalmas huzalkodásban s mégis észvesztő sietséggel távozott el ez az esztendő. Mintha/ mindenki érezte volna, hogy nagy dolgokat ké­szítenek elő valahol. Éreznie és hinnie kellett ezt mindenkinek, mert nem bírhatta már sokáig a megritkitott nemzet. Ug3ranebben az esztendőben történt, hogy a ‘bécsi császárnak olyan bizalmas dolgok estek tudomására nagy titkon, amelyek rémületbe ej­tették őfelségét. Khunitz Kristóf, a Portán mulató császári megbízott, sürgős* és titkos figyelmeztetést kül­dött Lipót császárnak, hogy legyen résen min­den ember, mert készülődik a nagyvezér. Egy idő óta suttyomban erősítéseket küld az erdélyi fejedelemnek s még-inkább a lázadóknak. Hi­hetőleg nincs messze az idő, mikor a drinápolyi mezőn kibontják a Próféta lobogóját s az Isten legyen akkor irgalmas minden kereszténynek Európában! Mert holtbizonyos, hogy tüzbeborul egész Európa, kivévén a bujdosókat, akik — élükön az eretnek Thökölivel s az ugyancsak eretnek Szepessy Pállal — lihegve lesik a pillanatot, mikor a nagyvezér jeladására fé'kezih eteti en ■dühvel vethetik rá magukat a császári csapa­tokra, hogy egy utolsó megütközésben a más­világra csapják át az összes német generáliso­kat és nyomorult lancknehtjeiket. A nagyvezér mozgolódása fölötte megdöb­bentette a császárt, mert látta most már, hogy — mindennemű béke ellenére is — háborúra készülnek Konstantinápolyban. S ez a komoly jeladás volt az oka, hogy a császár, aki nagy- gondolkodóba esett, szivéből -szeretett volna már megbékélni Szepessy Pál szegénylegényei­vel, mig nem késő! Ezokból Pozsonyba küldte alá három megbízottját, hogy tanácskozván ott a magyar urakkal, egyengessék az útját egy legközelebb összehívandó országgyűlésnek, me­lyen a király békülékeny jobbját nyújtaná a fölkelőknek s végül nyugalmat találna a sokat szenvedett ország. Erre a tanácskozásra külön staféta vitte a meghívó-levelet Thökölinek is, akit ekkor már fejedelmüknek néztek a fölzen- dült magyarok. Thököli .azonban nem mozdult, ahelyett kardján tartotta a kezét. Gőg is, hiú­ság is dolgozott, benne, azonfölül meg nála volt a nagyvezér levele, hogy minden pillanatban álljon c-satárakészen. De más oka is volt, hogy cszeágába sem ju­tott a kuruckirálynak Pozsonyba indulni: egyetlen szavát nem hitte el a németnek. Rá­adásul meg. ha végighordozta tekintetét a té- bolybaüldözött nemzeten, kellett, hogy keze markolásra roppanjon kardja markolatán. Hiszen nem lehetett tudni, van-o még egyál­talán magyar nemzet! £Foly tatjuk.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom