Prágai Magyar Hirlap, 1932. október (11. évfolyam, 224-248 / 3037-3061. szám)

1932-10-02 / 225. (3038.) szám

$ ~^SBHmsxBsrm 'Pmm.-Ma<&ARH1RLA» 19B2 október 2, vasárnap. REGÉLŐ ROMOK Irta: dienes adorjAn ••uuand'ta a szentenciát, hogy Basó Mátyás a haza ellensége s mint ilyennek letörésére őalm Miklós fővezér, pozsonyi gróf hatalmaz- tat ott föl. A rókát éppen odújában találta Salm gróf és kemény ostrom alá vette Mu­rán y várát. Nehéz munkája lett volna, de az idegennyelvü zsoldosok az őst romlókhoz pár­toltak s a vár kaput nyitott. Basó az utolsó pillanatban titkos kijáraton észak felé me­nekült két benfentesével együtt. Valamely előttük ismeretlen falu fölött bukkantak ki .az ősrengelegiből, hol egy juhász nézte fur- kcsbotjiára támaszkodva — a levegőt. — Te juhász! — igy Basó — miféle falu XllV.MURÁN? Sötét feliegek úsznak lassan ide-oda a ro­mok felett, az alatta terjengő rengeteg fa- óriásainak koronái sejtelmesen rezzennek meg a tavasai szellő simogató sár a, az északi oldal lejtőjén juhász legelteti nyáját és a romok felé fordulva fújja-fújja tüinkóját. Vájjon mit beszélnek együtt a felkők. a fák, a szellő, a juhász és a várrom? Vajjón ml beszélni való­ja van e kőhalma znak — az éleihez? Sok. Beszéde azonban, különösen, ami fiatalkorát illeti, zavaros és homályos. Haj, hiszen régen is volt az, mikor Murány vára gyermekcipőit taposta. Valamikor a 13. századiban. Lehet, hogy a Bebek ősök, leli el, hogy a Jolsvai-család apái emelték ama fala­kat, melyek még most, hétszáz évek múltán is, részben s alapjaikban ellentállnak az őket öklöző múlandóságnak. Egy a bizonyos, hogy az Ur 1271-ik esztendejében már fennállott mint casirum Murán, melyet V. István király bűnig comesnek ajándékoz. Azonban ez a jó comes nem nagyon melegedhetett föl a vár­ban, meg aztán majdnem két századon át a Jolsvaiak és Bebekek versengtek birtoklá­sán. De Albert király özvegye, Erzsébet vé­get vetett e versengésnek, midőn kedvelt hívét, Giskra Jánost ültette bele. Giskra ugyancsak letelte a kis széket Mu­rány várában, mert sem nádor, sem ország- gyűlés, sem Hunyadi János nem tudták őt onnan ki tessékelni. Végre Mátyás király volt az. aki megtörte a kényur hatalmát és őí Mu- rányból Sza pólyái István szepesi gr ói utján kilététté. Nagy teljesítmény volt ez akkori­ban. A király maga vonult be a meghódoit várba és azt mondotta a grófnak: — Ili vem. Szapolyai István! Nem tudok olyat adni e vár megvételének jutalmára, ami neked nincs. Mert dinekkel el vagy Iáivá és birtokaid nagyok. De mégis hát e várat adom neked s neked adom azért, mert jobb, hűsé­gesebb s erősebb kezekre nem tudom azt bízni. Hát hiszen elfért Murány a "zepesi gróf többi hetvenegy vára között, de törni nem törte magát bírásáért és megtartásáért. El­foglalta királya számára és mint ajándékot nem utasíthatta vissza. Meg is tartotta Má­tyás haláláig, de ekkor hamarosan túladott rajta. No nem adta él, mert ez nem lett vol­na tisztesség még a nagy király emlékéivel szemben sem, hanem — elajándékozta. Oda­adta mindenestől és szives barátsággal Tor- nallyal Jakabnak. Még meg is szeremcsézte a bo 1 d og megajá nd éko zottat. — Pincéd borral, ágyasházad békével, ham bárod gabonával sine-fine töltve legyek — kivánom. Ám Jakab uron nem sokat és nem sokáig 'egoit e jóindulatú kívánság, mert feleségét elragadta a halál és utána ő maga is nemso­kára megtért őseihez. Halála előtt egyetlen kisfiát, Jánoskát, a család régi mindenes isz-t tar tójára, Basó Mátyásra biz* a. No hiszen 5 kezek gyámkodására került a szegény kis írva. Egy jó szót nem kapott gyámjától, de üteget azt kapott eleget. Cselédsorban tar- otta, de még igy is alkalmatlan volt neki iá nos jelenléte a várban. Elküldte Krakóba, el amiféle nevelőintézetbe. Most aztán teljé­én szabad volt a vásár, összehivatta a vár­népet s kategorice kijelentette: — Murány várura én vagyok. Aki közüle- ek ezt tudomásul veszi, jó. Aki nem, követ- :ezményét ő maga lássa. Sokam bizony, akik Tornallyaiékat vallot- ák jogos uraiknak, nem kiáltottak lelkes i válót e beszédre. Erre különben Basó szá­ntott és e Tornallyal-hiveket előre becsem­pészett martatóoai rövidesen elhal Iga itatták — in aeternum. Akkor történt ez, mikor az országot a mohácsi tragédia darabokra szag­gatta és hát amolyan Basó Mátyás lelkű em­bereknek oly igen könnyű volt a zavarosban /aió halászgatás. Eleinte nem is csatlakozott I semmiféle párthoz sem, hanem mellére ütött: — Én Basó Mátyás párti vagyok! De azután, mert talán homályosan pislá­ról!; előtte, hogy közvetve a Szapolyaíaknak köszönheti Murány bitorlását: János király jártjára állott. És megkezdte nagyszabású hadműveleteit úgy saját szakállára. Minde­nekelőtt pénzt veretett, azt is saját szakállá­ra. Ugyiáiszik. hatalmas szakálla volt, hogy ninlent arra kontózott. Végig.harácsolta a menyét, elfoglalta Jolsvát, megsarcolta Lő­csét és a 13 szepesi várost, sőt Sziléziába is elkalandozott s ott is rettegés volt jötte. Vég­re Nyáry Ferenc honfi főispán személyében emberére akadt, aki őt valamelyes csetepa­téban elíe^I-a és A■nácskő várába záratta. Azonban Basó ugylátszik nb^en kalandor- >á?a mellett becs-0® embere volt Sznpolyai- naik, mert jött a követ: — Basó Mátyást adjátok ki illő remunerá- cin fejében! Igaz, hogy Basót mindkét részen csak Wer- ■mr Gvörnv eperlési polgárié értékelték s ez •i ^ndü’efes szürke ci-vls volt. váltságdíja: de t !G "-Iádbolt Basó megint csak élőből kezd 11. ’He s kezdte is garázdálkodásai 1. Ezf már az országgyűlés sem nézhette él és ki­— Telgárt — felelt a juhász. Szeme sem rebbent, meg sem moccant. Azonban mohos agyában nagy elhatározás dolgozott, mert tudta, hogy a menekülőben levő rettegett Basó áll előtte. Egyszerre ám se szó, se beszéd: egy suhintás jobbra a sú­lyos pásztorbottal és Basó egyik cimborája földön hevert, egy suhintás balra s a másik is ott nyújtózott mellette. Basóval aztán ölre mentek, de ennek nem volt ideje tőrét hasz­nálni, mert a fránya juhász egy minutum alatt jó! megkötözte kezét és Salm gróf tá­borába kísérte. Itt pedig nagyon sommásan 'intézték el Basó Mátyás ügyét: Salm neki és tizennégy cinkosának fejét vétetne. Murány vára tehát a kincstár birtokába, került. A várat magát Becsben mérsékelt örömmel fogadták, azonban a belőle kiak­názható jövedelmi források nagy 1 ujjongást váltottak ki különösen Rudolf királynál, aki­nek bizony sok pénzt kellett befektetnie iperimentumaiba. Elzálogosította a várat s a birtokot százezer forintokért Rotthal János Jakab bárónak. A német bárót sanda szem­mel nézte a megyei nemesség, különösen az újdonsült gróf, a dúsgazdag Széchy Tamás. — Megálljaitok csak, — mondotta — majd kifüstölöm és innen a sógort. — Mivel, te? — Pénzzel. Nobilis gesztussal lefizette Rattbaluak egyszerre a teljes zálogösszeget, a 'báró is diszkrét noöi'litássa 1 távozott e ne,m neki va­ló talajról, a király pedig nobilisán nem ta­gadhatta meg a donációs levelet Széchy Ta­más részére. Csupa nobilitás, melyből maga Murány vára húzta tálán a legjobb részt, mert ez időtől kezdve lesz belőle valóban no­bilis vár, ekkor kezdődött fénykora. Tamás gróf díszesen kiépíttette a várat, de bizton­ságáról is gondoskodott. A várba csak egy keskeny ut vezetett, melyen erős vasláncok segélyével vontatták fel az élelmiszereket. ,Kutat is furatott a várudvaron. A sziklákon át huszonöt öl mélységben. Egy baj volt vele: a szomjas embernek háromnegyed óráig kellett várnia, mig a vízzel telt tömlő feljött aljáról s ennek okáért bort sem igen lehetett benne hűteni forró nyár idején... Murány vára tehát fénylett s pompázott Szécihy Tamás, majd pedig fia, György alatt. Hogy mi történt ott haláluk után, azt gyö­nyörűséges versezetekben megírta Petőfi Sándor,'majd pedig Tompa Mihály is. Séchy Mária!... valóban, ha valaki, akkor ő az a magyar történelemiben, aki költeménybe va­ló és aki méltán inspirálhatta verseik meg­írására a költőket. Hogy a murányi hősktölté­rném yes idők után a szürke prózába lépett ki e rendkívüli asszony, annak nem ő az oka, hanem a romantikára fittyet hányó rideg po­litika. Széchy Mária föl fedeztetett s mi tér­helyszíni közvetítés BERÉNY RÓBERTRÓL, aki e nyáron a körtvélyesi parkot és faluvégi parasztházakat festette remekbe Körtvélyes, szeptember végén. Berény Róberttel, a neves budapesti festő­művésszel és plakáttervezővel a körtvélyesi kastélyban, Lesznai Anna hires, vendégszerető otthonában ismerkedem. Egy rokonszenves és nagykulturáju ember, akit az ujságiró lelkesen állit a lapja mikrofonja elé, hogy művészeti vé­leményét, problémáit és ötleteit közvetítse az érdeklődők számára. Hetek óta él Körtvélyesen oly elmélyedt munkában, oly lüktető és élénk ambícióval telitetten, hogy a szemlélődő ven­dég, aki paletta és ecset helyett csak problé­máit és töprengéseit hozta magával, bizakodva kap erőre ennyi lendület és hit láttán. Már kora délelőtt föltűnik szellemes feje fes- tőállványa mellett, egyszer a parkban, egyszer falusi házak sivár udvarain és a vásznakon életet kap a fény, erőt lehel a föld és szimbó­lummá növekszenek a ferde kis parasztházak. Éppen egy falusi ház udvarán kapom el, amint iskolából hazajövő parasztgyerekekkel körülvéve dolgozik és megkérem, mondjon el valamit a képről és saját művészi hitvallásá­ról. Ezeket mondja: — A jó kép célja valóságérzetet váltani ki, de ugyanakkor nem szükséges, hogy a kép tárgyi elemei a realitást fotograf ikusan utá­nozzák. A képnek saját törvényei vannak, ame­lyeknek a természet törvényeivel semmi azo­nosságuk nincs. Ha ezt az igazságot 6zem előtt tartjuk, akkor mindig tudni fogjuk, hogy a kép stílusa az a döntő momentum, amelyből úgy a képre, mint a festőjére, valamint arra a korra ‘következtethetünk, amelyben a kép készült. A stilus valamilyen szellemiségnek a kifejezője ■és ezen a ponton kerül viszonylatba festő a korávál. — A közönség, mely a 19. század második felének realisztikus irányú művészetén nevel­kedett, azt tartván az egyedül üdvözítő művé­szeti szellemnek, a mai művészet termékeit is ezen magával hozott mentalitással nézi. — Ahhoz, hogy az ember egy müvet a mél­tányos tetszés, vagy nemtetszésen túl lehetőleg annyira átérezzen, hogy ezen keresztül jusson megértéséhez — az szükséges, hogy a műiben manifesztált szellemiség alapjára helyezkedjék. Művészetben intuíció szól az intuícióhoz, mely­nek tartalmai öröktől fogva ugyanazok, csak közlésük módja változik. — Művész abban kü­lönbözik a dilettánstól, hogy munkája közben intuícióját és érzelmeit hatni hagyja, de nem velük foglalkozik, hanem a müve szakszerű megmunkálásával, viszont a dilettáns éppen el­lenkezőleg, túláradó érzelmeinek rabja, munka közben velük foglalkozik a szakszerű munka ■rovására... — Mióta fest? — Egészen kis gyerekkorom óta festek. Leg­először 19 éves koromban (1906) állítottam ki a, párisi Maion d‘Automneban & azontúl minden •esztendőben 1911 lg bezárólag. Azután hót kol­légámmal megalapítottuk a ^N^pLcak1’ társa­ságát (Czó'bel, Poór, Czigány, Márffy, Orbán. Tihanyi, Kernstoek). Annakidején az impresz- Szio ni zérussal szembehelyezkedő festőket üdvö­zölték bennünk azok, akiknek a modern festé­szet ügye szivükön feküdt. 1916 óta Pesten, mint a Kút művészeti társaság tagja, a Kút és az Ernszt-muzeum kiállításain szerepeltem. — Mit tart a portréfesté6ről? —- Természetes, hogy a festő teljes fölké­szül tségének föltétele, hogy bármit s igy az •egyént is teljes realisztikus hűséggel tudja megfesteni, bár hangsúlyoznom kell, hogy nem •ez a célja. Igazán jó portré az, amely az ábrá­zoltra jellemző vonásokat bár szem előtt tart­ja, mégis teljes kötetlenséggel tud belőle képet 'festeni. Ezek szerint elképzelhető, hogy a festő egy arcképet akár emlékezetből is megfesthet. A táj- és portréi estesen kívül Berény, mint plakáttervező szerzett messze külföldön kiváló hírnevet magának. Plakátjai nagyvonalú egy­szerűségükkel, szellemességükkel szempillantás alatt annyit mondanak el a nézőnek, amennyi benne meg Í6 ragad. Ki ne ismerné a hires Mó­diam)-, Palma- és egyé'b reklámokat, amelyek ifrisseségükkel, eleven ötletességükkel határo­kon túl tudnak érdeklődést kelteni cigaretták, gumisarkok, kekszek és selyemharisnyák iránt 'és a kereskedelmi célszerűség dacára is mű­vészi értéket jelentenek? — Plakátjai sikeré­nek szerinte az a titkuk, hogy a plakát készí­tésénél addig kell a nem kizárólag a dolog lé­nyegére tartozó momentumokat lefaragni, amig a leglapidárisabban lehetőleg azt a momentu­mot- tünteti föl, amelynek megvannak azok az eszmei áréi tási tulajdonságai, amelyek a plakát tulajdonképpeni reklámértékét meghatározzák. A körtvélyesi ihletett munka eredményekép­pen néhány remek vásznat visz Budapestre ké­szülő kiállitása számára. Van köztük két erő­teljes parkrészlete, kastélyterraszt ábrázoló képe és egy faluvégi házcsoportja, amelyeket monumentális nagyvonalúságukkal, színeikkel és stilizáltságukkal nehezen lehet elfelejteni. Hazatérőben — barátai kérésére — kiállítja uj képeit a Kassai Társaskörben és igy a kas­sai műértő közönségnek a budapesti kiállítást megelőzően lesz alkalma bennük gyönyörködni. Sz. Nagy Mici. CSALÁDI ÉLET ESZKIMÓÉKNÁL Egy eszkimó asszony megkérdi a ba-rátnójától: — Téli éjszakákon is ilyen soká marad ki az urad? — Igen, a múlt farsangban is úgy háromnegyed februárban jött haza. A NAGYMAMA PANASZA — Istcnkéin, mióta unokáim a születésnapomra kispárnákkal leptek meg, nem tudok aludni. Alig szunditok el, rögtön felébredek, hogy kicseréljem a párnát. Nem akarom egyikét sem előnyben ré­szesíteni a másik rovására, , csodatükreibe meg más egyéb ármányos ex-j mészelesebb, minthogy az összeesküvés szá-1 Iáit Murányiban keresték, mindjárt ágyúgo­lyóba sok kai. Lotharinigiai Károly herceg be­vonult dragonyosai élen a várba és ott oly iratokat talált, melyek Széchy Máriát fogság­ba, elleniben Zrínyi, Frangepán, Nádasdy fe­jét vérpadra juttatták. Ismét császári lobogó lengett tehát Murány ormán, azonban Thököly imre hajdúi után Rákóczi Ferenc kurucai ismételten letépték azt onnan. Ezt annál is könnyebben megle­hette Rákóczi hadi népe, mert már az ostrom elején báró Limpreebt várparancsnok kitü- ■zette a zászlót. De nem ám a kegyelemért könyörgő fehéret, hanem a testvéri egyesü­lést bejelentő Máriás lobogót. Ő és az egész várőrség kuruccá vedlett. A magyarul alig gagyogó német megértette a magyar szabad­ság jajkiáltását és segélyére sietett. S hogy ■ez. nem volt nála szalmaláng, mutatja az, hogy később, mint a palotás ezred parancs­noka, Rákóczi kedvelt tisztje lett. Murány várát Rákóczi odaajándékozta Ber­csényi Miklósnak, aki állítólag itt őrizte egy ideig a magyar szent koronát. Erősen tartot­ta a várat, mig csak Szál már síkján !e nem törött a kuruc zászló. Pár évre rá II. Károly király Kohárv II. Istvánnak adta az uradal­mat és most is e család, illetve az abból női ágo-n leszármazó Kóburg hercegek kezén van az. A vár pedig?... A nemzet önvéde’mi har­cainak elmúltával nem hallatszott tájékán töb­bé sem ágyúdörej. sem tárogató. Csak sötét felhők lustálkodnak romjai felett csak magá­nyos pásztor méla tilinkója veri föl a romok csöndjét s a kicsi hangszerszám hol Mátyás ki­rály hatalmáról, hol Basó vadsáráról. hol* Séchy Mária bájairól, hol meg a kuruc idők dicsőséges harcairól hangolászik csodálatos. de mégis oly könnyen megérthető s fájón édes melódiákat. (Következő közlemény október 23-i számunkban jelenik meg.) 1 rozsnyói „magyar" püspökség Egy tévhit józan ^egvüágifásban A losonci magyar katolikus elemi iskola két osztályának a szlovák tagozat számára való elvétele alkalmából az érdekelt magyar sajtó­ban, igy a P. M. H.Jban is cikkek jelentek meg, melyek ebben az intézkedésben, illetve Bubnics Mihály rozsnyói püspöknek az intézkedéshez megadott egyházi főhatósági engedélyében a püspök eddigi magatartásának megváltozását, magyarból szlovák érdekekre átorientálását látták. Azok számára, akik eddig abban a hitbegKn éltek, hogy a rozsnyói püspök egyházmegyéjét magyar szellemben kormányozza, szükséges^ ... hasznos adatokkal szolgálunk arra nézve, hogy nagy tévedésben leiedzettek s az egyházmegye kormányzatában a losonci eset nem jelent irányváltozást, csupán az eddigi szellem, az eddigi rendszer továbbépítését. Nem mai keletű például a szlovák istentisz­teletek fokozatos bevezetése az egész egyház­megye területén. Még olyan helyeken is, ahol a plébános nem tud ég nem is tudhat szlovákul, mert hivei szinmagyaxok, ő maga öreg ember, aki már ezt az egy életét anyanyelvévei fogja leélni. Ilyen helyeken is néhány szlovák telepes kedvéért szlovák istentiszteletek bevezetését tette kötelezővé a rozsnyói aula, úgyhogy már alig van egy-két tisztán magyarnak nevezhető plébánia az egész egyházmegye területén. A hitoktatás szintén szlovák nyelven is fo­lyik az összes plébániák területén, a szlovák kisebbségi iskolák felállítása következtében. A püspöki székhelyen, Rozsnyón, az Irgalmas Nő­vérek kezelésében és vezetése alatt egyelőre két osztályos szlovák elemi iskola működik s ennek további kiépítése folyamatban van. Mi célja van például annak is, hogy egy ezin- cseh ember: Zairék Kelemen morva hittanár, valahonnan Olrnütz vidékéről jár Rozsnyóra szent beszédeket tartani? Ez is talán a rozs­nyói egyházmegye magyar szellemének gazda­gítására szolgál? A losonci iskola esetét, ahol a magyar ka­tolikus hivek áldozatkészségűből hozzáépült két osztályt elvették s odaadták a szlovák osztá­lyok számára, fájdalmasan regisztrálta a rozs­nyói helyilapok egyike, a Rozsnyói Hírlap is, szintén abban az értelemben, hogy Bubnics püspök korábbi magatartásán. — ahol ez osz­tályok érdekelt oltalmába vette, — változtatott s most teljesen a szlovák érdekek oldalára állt. Nos, az elvesztett s igazságtalanul átadott két osztály ügye méltán kelt fájdalmat a magyar­ság körében, de az egyházmegye kormányza­tában nem felötlő, nem különálló tünet, hanem csak egy láncszeme annak a munkának, amely itt rendszeresen folyik. A szlovenszkói több százezer magyar katolikus hivőnek minden eset­re joga volna egy magyar püspökséghez, de dé­libábot kergetnek azok, akik abbán a hitben élnek, hogy a rozsnyói püspökség volna ez az elhivatott magyar püspökség. Ahogy mi látjuk — és fájdalom: jól látjuk a helyzetet, — Bub- nió püspök egyházkormányzata kezdettől fogva nem volt s ma sem magyar. Ezzel a ténnyel számolniok kell azoknak, akik a kérdéssel fog­lalkoznak! Figyelő. xx A szlovenszkói és ruszinszkói magyar uök lapja: a „Nagyasszony",

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom